Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-20 / 42. szám

2 nr. lenzék 1911 t thru 20. 99 Erdélyben îdegenForgaîmi szempontból sok tennivaló van“ — mondotta az országházinál gráf Zichy Nándor képviselő Interpellációs nap a törvényhozásban Bl DAPEST. február 20 (MTI.) A kép* a iscloh.iz s/eriláii délután lolvtatta a pénz ügy miniszter február (>-an előterjesz­tett gazdasági progrumja lelett! vitat. Ta>nádi-Attg\ tudni.s elnök 10 urakor nyitotta meit az ölest. majd hernutatta a soproni választókerületben időközi vá­lasztáson megválasztó!t \ arpa József In />- viselőnek megbízó levelet. KORMÁNYPÁRTI ÉS ELLENZÉKI FE1 SZÓL VI.ÁSOK Az első felszólaló, kétbly Anna, szóvá- tette a közollátással kapcsolatos kifogá­sait. Beszélt az élelruiszerdrágaságról. Azt állította, bogy a mezőgazdasági termé­nyek ara arány talanul magas a budapesti iparcikkek árához és az ipari munkásság fizetéséhez viszony itva. Gnnde László megelégedését fejezte iá a pénzügyminiszter gazdasági elgondo­lásai felett. Kifogásolta az ármegállapításokat, ame­lyek nézete szerint légüres térben mozog­nak. Nem szabad olyan rendeleteket ki­adni. amelyeket a valóságban alig lehet végrehajtani. Fontosnak tartja a közutak fásitását. Sürgősen meg kell oldani a ház­helyek kérdését. Ami az általános gazda­sági viszonyokat illeti, külföldi tapaszta­latai alapján megállapítható, hogy Magyarországon a külföldhöz viszonyít­va szinte paradicsomi állapotok van­nak. Ez a kormány bölcsességének kö­szönhető. A pénzügyminiszter igen nehéz feladatot vállalt a gazdasági élet újjászervezésével és ezért minden elismerést megérdemel. Mível a kormány iránt teljes bizalommal viseltetik, a pénzügyminiszter gazdasági programját örömmel elfogadja. A következő felszólaló Váczy József volt. Hangoztatta, hogy a gazdasági élet ér­dekében nem tartja helyesnek a törvény- hatósági utak államosítását. Korláth Endre azt fejtegette, hogy nagy gazda­sági erőfeszítésre és társadalmi egységre van szükség. Tauf fér Gábor sürgette a földreform végrehajtását és a házhelyek kijelölését. A programot nem fogadja el. Gróf Zichy Nándor bizalommal viseltetik a kormányzat gazdasági elgondolásaival szemben és reméli, hogy azt a leggyor­sabb ütemben megvalósítják. Hangoztatta, hogy Erdélyben idegenforgalmi szempontból sok tennivaló van. A gazdasági progra­mot a kormányzat iránti bizalomból el­fogadja. ! Ezután az elnök a vitát félbeszakította. Javaslatára a Ház úgy határozott, hogy csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatja ülését, amelynek napirendjén az országos 36 tagú bizottságban megüresedett tagsági helyek betöltése, a pénzügyminiszter gaz­dasági programja feletti vita folytatása és az irodalmi és művészeti müvek köl­csönös védelmére Berlinben aláirt ma­gyar-német egyezmény becikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása sze­repel. Ezután a Ház — 1 óra elölt néhány perccel — áttért a bejegyzett interpellációk meg­hallgatását a. 1 GAZDASÁGI ÉS EGYÉB JELLEGŰ INTERPELLÁCIÓK Torkos Béla a sertéshizlaláshoz szük­séges takarmányok biztosítása ügyében interpellált a földművelésügyi miniszter­hez. Boér Ágoston pedig a községi köz­legelők kérdését tette szóvá. Bárczay Já­nos államtitkár válaszában kijelentette, hogy a földművelésügyi kormányzat mind az állati takarmányok, mind a közlegelők kérdését megnyugtató módon fogja meg­oldani. I. Zsilinszky Endre a kultuszminiszter­hez intézett interpellációjában kérte, hogy a szegénysorsu gyermekeket ingyen tankönyvekkel lássák el és a Biharrnegyé- ben lévő tulnyomórészben román lakosú Marcifalvának adjanak lelkészt. Patolay György ugyancsak a kultusz- miniszterhez intézett interpellációt, mely­ben kérte, hogy kedvezményes vasúti bérletjegyeket bocsássanak ki a lelkészek részére. Patolay György második interpelláció­jában a zsidótörvénv alapján megindult iöldbirtokpolitikai rendezés körül tapasz­talt kihágásokat tette szóvá. Bárczay Ju­nos államtitkai \ álaMzában kijelentjetfe, hogy a földművelésügyi korrnáuyzat min­dent megtesz, hogy a zsidótörvény hátú­ivá alá tarto/o füldhirtokteriiletek ren­dezését megsürgesse, de mint ismere­tes e téren a törvény az érdekeltek­nek felebhv Ítéli jogot biztosit.-í földművelésügyi kormányzat semmi- esetre sem késlelteti a zsidó földbirto­kok rendezését, de a feleblniteli jog­ba való beleszólásra lehetősége nincs. Rámutatott arra. hogy az eladandó zsi­dó birtokok megszerzése a f öld mii re. lésügyi minisztérium jóváhagyásától függ. Természetes, hogy ezeknek megszerzésé­nél a kormányzat a közérdeket és az éh­ből eredő nemzeti érdeket fogja figye­lembe venni. Horváth Ferenc a cukortermelés foko­zását sürgette interpellációjában. Lázár Imre kérte, hogy a törvényhatósági uta­kon lévő fák kivágását akadályozzák meg. Bárczuy János államtitkár válaszában ki* jelentette. Imgy a tárgyban minden tör­vényhatóság külön h/.abúlyrendeletben in* t é z k e d i k. Lázár Imre második interpellációjában kérte, hogy n városokban lakó óregek cukor fejadagját emelj éli. Közi-Horváth József a iminkahérmeg- állapitó bizottság működésének módosí­tása tárgyában interpellált. lfj. Tatár Imre a harmadik zsidótörvény mielőbbi meghozatalát sürgette interpel­lációjában, A VÁLÁSI TÖRVÉNY REVÍZIÓ­JÁNAK SZÜKSÉGE l\iizi-Horváth József második interpel­lációjában rámutatott arra, hogy az or­szágban döbbenetes számaránnyal sza- porodtuk a válások. Ezzel kapcsolata- san kérte az idevonatkozó törvény ha­ladéktalan revízióját. AZ ÁRVÍZÜGY lfj. Tatár Imre második interpelláció­jában az árrizszerencsétlenséggel leap- (solatosan a felelősség megállapítása és a felelősségvállalás tárgyában inter­pellált. t Az interpellációkat kiadták a miniszte­reknek. A bejegyzett 54 interpelláció közül 17 hangzott el, t a többit elhalasztották, kisebb részét tö­rölték. Az interpellációs nap délután 4 órakor ért véget. Február 22-ével lejár a visszacsatolt ország- részekben forgalomban lévő le’-érmék átváltása Még ez év nyarán bevonják a forgalomból az egy- és kétpen^ős bankjegyeket is BUDAPEST, február 20. (MTI.) A Ma­gyar Nemzeti Bank február 22-én befejezi a visszacsatolt országrészekben forgalomban lévő lej érmék átváltását. A !ej bankjegyek átváltása még a mult év őszén megtörtént és 1940 szeptember 30-tól kczdődőleg a lej bankjegy megszűnt törvényes fizetési eßzköz lenni- Február 22 tői kezdődőleg most a lej érmék is elvesztik vá tópénz érvényüket és csak pengő bankjegyek és érmék a törvé­nyes fizetési eszközök. Illetékes helyen a román érmék beváltásával kapcsolatosan rá­mutatnak arra. hogy a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott egy és kétpengös bank­jegyek csak addig maradnak forgalomban, amig a szükséges váltópénz érmék verését az állami pénzverde befejezi. Ez még néhány hónapot vesz igénybe. Valószínű, hogy a for­galomban levő egy és kétpengös bankjegye­ket még ez év nyarán bevonják. Újra tárgyalta a törvényszék a munkásbizto siló pénztár.betörőjének bünperét Pénzhamisító cigányok felett itélkezeít a törvényszék nyékért 5—10 évi dologházat szokott kiszab­ni a bíróság. A törvényszék a jövő héten hirdet Ítéle­tet a bünperben. pénzhamisítók Becski János, Dogi Lajos, Lőrinc/ Lajos és Schweicz János apahidai cigányok pénz­hamisítás és hamispénz terjesztése miatt ke­rültek a törvényszék elé. A vádirat szerint ugyanis Becski János a szökésben levő Hosz- szu ílisziával 1939 őszétől kezdve 1940 no­vemberében történt leleplezésükig jólsikerült 50 lejes pénzdarabokat hamisitottak és a hamis pénzt a többi vádlott segítségével ér­tékesítették. A törvényszéki tárgyaláson Becski János tagadta, hogy a pénzhamisításban résztvett volna, csupán azt ismerte be, hogy néhány darab hamis ötvenest vett át barátjától és azzal kifizette a másodrendű vádlottnál levő adósságát. A másodrendű vádlottak va'amennyien be­ismerték, hogy Becskitöl hamis pénzt veitek át, de azt hangoztatták, hogy az ötveneseket jóhiszeműen adósság fejében fogadták el és csupán akkor jöttek- rá a csalásra, amikor nem tudtak a hamisítványokon tnladni. A törvényszék a vád és védőbeszédek el­hangzása után Becski János 4 hónapi, Dogi Lajost és Lőrincz Lajost 2—2 hónapi, mig a kiskorú Schweicz Jánost 15 napi fogház- büntetésre Ítélte. KOLOZSVÁR, februar 20 (Saját tud.) Városunk lakóinak bizonyár^ emlékezetében van még az a vakmerő betörés, amely 1933 nyarán történt Kolozsváron. Mint ismeretes, annakidején egy júniusi éjszaka álarcos be­török hatoltak be a munkásbiztositó pénz­tárába és a páncélszekrényt megfúrva, elra­bolták az ott ta'ált 4000 pengőnek megfe­lelő 120 ezer lejt. A rendőrség néhánynapi nyomozás után nyomára jött a tetteseknek és letartóztatta Csepei Gyula péksegédet, valamint Crisan Tódor munkanélküli lakatost, akik beismer­ték, hogy ők követték el a betörést. Letar­tóztatásuk alkalmával azt is bevallották, hogy a betörés elkövetésekor a munkásbizto­sitó pénztár előtt szolgálatot teljesítő rendőr­őrszem, bizonyos Oniga Tanasie, észrevette őket, amikor a zsákmánnyal ei akartak illan­ni, de a közrendőrt 400 pengőnek megfelelő 12 ezer lejjel megvesztegették. A rendőrség j a betörők vallomása alapján letartóztatta a megtévedt rendőrt is, akit szintén a vádlot­tak padjára ültettek. A román biróság a bünper törvényszéki tárgyalásán Csepei Gyulát 3 esztendei, Crisan Tódort 2 esztendei börtönnel, Oniga Tana- siet pedig 3 hónapi fogházbüntetéssel súj­totta. Az ítéletet a felebbviteli fórumok is helybenhagyták. A vádlottak közül most már csupán Csa­péi Gyula ül börtönben, mert büntetése ez év nyarán járt volna le. A román bíróságok által kozott ítéletek általános revíziója során a kolozsvári tör­vényszék büntető fő tárgyalási tanácsa újra tárgyalta a biinpert és részletesen kihall­gatta a tárgyalásra elövezelelt Csepei Gyulát. Kihallgatása alkalmával a vádlott teljes egé­szében beismerte tettét, de arra hivatkozott, hogy a főbiinös, aki a betörés tulajdonkép­peni elkövetője volt. csupán 2 esztendei büntetést kapott és ezért büntetésének le­szállítását kérte. * A vád képviselője azonban az Ítélet hely­benhagyását javasolta, mert a román biróság j Ítéletét túlságosan is enyhének találta. Az anyaországban ugyanis hasonló büneselekmé­PÉNTEKEN ÜLÉST TART A 36 TAGÚ VÁLASZTMÁNY. Budapestről jelenti a MTI.: A 36 tagú országos bizottság pénteken délelőtt 11 órakor üíést tart. Az ülés napi­rendjén szerepe' a m. kir. minisztérium ren­deleté, a részvénytársaságok és szövetkeze­tek ü zl ete r e d m én V e i n ek felkaisználáisa tár­gyában, ia> m. kir. minisztérium rendeletig a háborús magyar á llamadósságok leitétbeheJve- zés-e tárgyában, a m. kir. minisztérium ren­dé ete a nyári időszámítás bevezetése és a m. kir. minisztérium rendelete a magánal- kalmatzottak szolgálati viszonyának megszű­nése esetén járó illetmények tárgyában. Van ba] a panaszossal is (II.) s„h asem hallgat jak el e luft hasáb­jain u panaszokat, melyek a közön- seg köréből érkezne!c hozzánk szádja nah azok bárki, vagy bármi miatt is Ita úgy látjuk, hogy e panaszok tisztázása a köz erdeheben kívánatos és célszerű. Hu fújnak is az ilyen tisztázódások, minden alkalommal az a meggyőződés vezet ben­nünket, hogy leplezés, lappangó szemre- hányásgyüjtés helyett ez a megoldás a he- lyesebb, mert a napfényen elenyésznek a demagógia és izgatás baktériumai és az elfogulatlan vizsgálat mindig megnyugta­tásként hal arra is, akinek igaza van s főleg mindazokra, akik itt, vagy ott, ab­ban u tévhitben élnek, hogy még mindig hiábavaló a hibák kiküszöbölésére a kí­sérlet. Egyetlen pillanatig sem volnánk azon­ban hajlandók elfogadni a rosszakaratú hangú latcsinál ásnák azt az ártalmas kí­sérletet, mely az ilyen közlemények igaz sorai melle olyan igyekezeteket csempész­ne a köztudatba, melyek a munkájukat kitűnő teljességgel végző hivatalos ténye­zők megérdemelt megbecsülése terén okozhatnának destrukciót. Már a múlt­kor megemlítettük azoknak a panaszosok­nak eltiirhetetlen viselkedését , akik ko­rábbi és mai erdélyi közállapotaink össze­hasonlításával a korrupt és visszaéléseket leplező román hivatali szellemet tekintik a maguk erkölcsi hajlamaihoz mérten kel­lemesebbnek. Az ilyen felfogás és métely ellen semmiféle megtorlást sem látunk eléggé jogosnak. A panaszosokluil sokszor van baj. Lát­tunk olyan érettségizett, kifogástalan elö- zekenységii detektívet, aki a legjámborabb türelemmel készítette el egy panaszos asz- szony ügyében a jegyzőkönyvet, pedig a panaszos asszony nem kisebb dolgot kí­vánt, mint hogy eltűnt tyúkját keresse meg a rendőrség. És csodáltuk ennek a detektivnek u türelmét, amikor a pana­szos asszony ugyanazon délután, másnap pedig kétóránkint megismételt látogatásá­val négyszer türelmetlen, követelőző han­gon szidta a rendőrség tehetetlenségét és dicsérte a román rendőrség előzékenysé­gét, mert az elveszett tyúkkal a hóna alatt a jegyzökönyvkészitő detektív még min­dig nem jelent meg a kúráló asszonyság lakásán. Félreértés ne legyen: semmi, de semmi kifogásunk nem lett volna az el­len. ha ez a valóban emberfeletti türelem­mel megáldott detektív fülönragadja a fennálló rend ellen jogtalanul és sértőn lázitó asszonyságot és hüs helyen térid észre és tisztességre. Ezúttal a közönséget szeretnök igen nyomatékos figyelmeztetésben részesíteni. Úgy érezzük, hogy a panaszok feltárásá­val elég jogcímet szereztünk erre. A ro­mán uralom emlékeként külvárosainkban még mindig aránytalanul sok dolgot ad a bűnözés az államrendőrségnek. Bár a bűnügyi rendőrséget itt az ország egyik leg­kiválóbb szakértője vezeti, a detektív- testület létszáma annyira aránytalanul cse­kély, hogy a közönségnek nem lehet oka ezekkel a detektivekkel szemben a türel­metlenségre. Siessen maga a közönség az ő segítségükre, kik jobb sorsra érdemes középiskolai, vagy főiskolai végzettséggel néha több napon át, éjszakai pihenés nél­kül, folytonos idegölő szolgálatban is arra kell ügyeljenek, hogy fáradtságuk és haj- szoltságuk hatása neveltségük modorában ne legyen érezhető. Súlyos baj volna, ha a közönség sorai mögött bujkáló rendzavaró és zavarost- szerető elemek egy-egy hivatali tévedés, vagy hiba jogos panaszának ügye mögé odacsempésznék a maguk izgága hangulat- fertőzésének lelki dugáruit. Amilyen szi­gort kérünk a súlyos hibák orvoslásában, legalább olyan szigort'szeretnénk látni az ilyen elemek izgatásaival szemben is. 99 fl NÉGY ASSZONYT SZE­RETEK“ cimü Bókay János színdarab­hoz keres a Magyar Színház: egy nehéz faragott íróasztalt, egy nehéz faragott könyv­szekrényt, egy nikkelezett csö-buíor gar­nitúrát asztalai. Felvilágosítással szolgál: Magyar Színház. Telefon Rajnai Sándor, 2002.

Next

/
Oldalképek
Tartalom