Ellenzék, 1941. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-18 / 40. szám
1941 február 18. ELLENZÉK 5 Amiről érdemes Írni i. Elismerés a névtelen erdélyi magyar újságírónak A névtelen erdélyi magyar újságíróról tartott rádióelőadást hétfőn délután Gáspár Jenő, az Országos Magyar Sajtókamara főtitkára. Kedves kötelességünk, hagy foglalkozzunk ezzel az előadással, amelyet meghatottan hallgattunk végig és jóleső melegséggel töltötte el a szivünket. Nemcsak azért, mert a szakember éles meglátásai és az Erdélyből elszármazott Írónak a szülőföld iránti soha meg nem szűnő szeretete érződött ki minden mondatából. Fel kell figyelnie erre a rádióelőadásra az egész közvéleménynek, hiszen nyilvános tiszteletadás volt az erdélyi magyar sajtó 22 év alatt végzett hősies munkájáért. I Részletezni, fejtegetni ennek a munkának jelentőségét nem célunk ezekben a sorokban. Az erdélyi magyar sajtó katonái mindig névtelenek maradtak és aztóta sem kívántak maguknak különösebb elismerést, mióta végre magvalósultak az idegen uralom alatt annyiszor szőtt álmaink és ismét ütött a magyar hajnalhasadás órája. Becsülettel kitartottunk az őrhelyünkön. Igyekeztünk legjobb lelkiismeretünk szerint eleget tenni annak a feladatnak, amelyet a sors kijelölt számunkra. Tudtuk, hogy a magyar betűnek, a magyar tolinak szolgálatában nem vár ránk anyagi jólét, vagy nyugodt a öregség biztató Ígérete. Ha kellett, szembeszállottunk az idegen uralom képviselőivel, ha kellett, kitettük magunkat a sajtóperek veszélyének, megtanultunk az utóbbi években a sajtóra nehezedő hivatalos rendeletek tömegében a sorok között írni, hogy a magyar betű szentségét védelmezhessük. És megtette kötelességét a névtelen újságíró a közéletben is. Hatóságokhoz szaladgáltunk a magyarságot ért jogtalanságok ügyében, társadalmi akciókat szerveztünk, igyekeztünk mindenütt ott lenni, ahol segíteni kellett, mert úgy éreztük, hogy ez a kisebbségi sorsban élő magyar újságíró igazi hivatása. Nyomorakciókat valósítottunk meg, gondoskodtunk cmról, hogy tisztességes módon temessék el azokat a sorstársainkat, akik kidőltek a. kisebbségi sorsküzdelemböl és minden olyan ügyet magunkévá tettünk, amelyből a magyar összességnek, faji öntudatnak haszna lehetett. Jól esett tehát, hogy éppen az Országos Magyar Sajtókamara főtitkára adta meg az elismerést ezért a sziszifuszi küzdelemért. Helyesen mondotta Gáspár Jenő, hogy az erdélyi magyar újságíró a ki sebbségi sorsban ott állott a közélet minden posztján. Amikor ránkszakadt a sors- változás tragédiája ezelőtt 22 esztendővel, a székely hadosztály leglelkesebb megszervezői a frontról hazatért újságírók voltak. Azután beteljesedett a végzet és idegen uralom alá kerültünk. Ekkor is a magyar sajtó munkásai voltak azok, akik a ránk következő ismeretlen végzet kábultságából elsőnek igyekeztek magához téríteni a magyar nemzetet. Minden városban kivették részüket az újságírók a pártmozgalmakból. Nemcsak a sajtó hasábjain, hanem a szervezés munkájában is rendelkezésére állottak a magyarság vezetőinek. Testvéri szeretettel támogatták az erdélyi magyar színészet nehéz munkáját. Valóban jól mondotta Gáspár Jenő, hogy báró Kemény János, az erdélyi magyar színészet nemeslelkü Mecénása tehet leginkább tanúságot arról, hogy ezen a téren is mit végzett az erdélyi névtelen magyar újságíró. Védtük színházainkat, a magyar szó templomait és mindig rámutattunk arra, hogy utolsó filléreinkkel is magyar kötelesség támogatni az erdélyi magyar színészetet. Ugyancsak Kemény János az, aki bizonyíthatja, hogy immár országszerte becsült és általános népszerűségnek örvendő Íróink legnagyobb része is az újságírók közül került ki. Korszakalkotó volt ezen a téren néhai Kuncz Aladár munkássága, aki éppen az Ellenzék vasárnapi mellékleteinek hasábjain egy táborba hozta az erdély magyar írókat. Mindezekért a magyar érdemekért, amelyekért egyénenként sohasem kértünk és ezután sem fogunk elismerést kérni, köszönetét mondott és megbecsülést adott számunkra a hétfői rádióelőadás. Amikor erről az előadásról beszámolunk, ismét csak azt hangoztatjuk, hogy az erdélyi magyar sajtó ezután is éppen úgy teljesíti kötelességét, amint azt a kisebbségi sorsban tette. Katonái pedig szívesen maradnak névtelenek. Amit tettek, őszinte magyar szívvel, kötelességérzetből tették, ezért pedig a legigazibb elismerés a felénk sugárzó szeretet és kollegiális érzés, amiért ezen a helyen is meghatottan mondunk köszönetét. II. Erdélyi lélek A magyar külkereskedelmi hivatal két kiadványát forgatom. Az egyik 1941. évre szóló pazar, művészi kivitelű naptár, amelynek kerete a székelykapu kicsinyített mása. Könny szökik a szemünkbe, amikor a gyönyörű jaragványokat nézzük. Tizenkét gyönyörű színes felvétel díszíti a most pergő év tizenkét hónapjának naptári kimutatását. Minden felvétel egv-egy gyönyörű életkép a magyar életből. Meg- kapóan szép természeti tájakban, magyar típusokban, a falu életének élethü rneg- elevenitésé. Ha ezt a naptárt forgatjuk, elfeledjük, hogy körülöttünk vérzivatarban úszik a világ. Csak arra gondolunk, hogy magyarok vagyunk, akik ezer év megpróbáltatásai után is bebizonyítottúl:, hogy államalkotásra rendeltettünk. Szia- pompás vidékek jutnak eszünkbe. Magunk előtt látjuk a Hargitát. Amikor pedig arra a képre tekintünk, ahol székelyek állnak művészi faragásu kapujuk előtt és mintha lallanánk az estharang békét és megértést hirdető hangjának gyönyörű muzsikáját, legszebb dísze lesz ez a naptár azoknak u házaknak, ahova eljut. Megőrzésre méltó mappa, erdélyi lélekkel és igazi szeretettel összeállított gondos munka. A külkereskedelmi hivatni másik kiadványa német nyelvű, száz felvételt tartalmazó könyv, amelynek ízléses kötését kalotaszegi minták díszítik. A száz mély- nyomású, a fotóművészet legtökéletesebb gondosságával elkészített felvétel végigvezeti a magyar falu egész életén a szemlélőt. Rövid magyarázó szöveg fűződik a képekhez. Nincs is szükség itt tudományos fejtegetésekre, vagy néprajzi magyarázatokra. Ezt a könyvet úgy állították össze, hogy aki végiglapozza, akkor is megszereti a magyar nemzetet, ha azelőtt csak hírből hallott róla. Olyan kiadvány tehát, amely nemcsak művészi értékű, hanem nemzeti szempontból is korszak- alkotó jelentőségű. Örömmel és a lokálpatriotizmus büszkeségével fejezzük be azzal ezt a rövid ismertetést, hogy a külkereskedelmi hivatal mindkét kiadványának összeállítója Boros Sándor, aki innen származott el. Kolozsvárról és már évek óta igazi erdélyi lélekkel dolgozik azon, hogy a külfölddel, főképpen pedig a nagy német nemzettel tökéletesen megismertesse a magyar nemzetet. Hozzánk eddig nem juthattak el ezek a kiadványok. Ha néhány példány meg is fordult, az erdélyi házakban, azokat is csak lopva nyithattuk fel, mert az idegen uralom miatt szigorúan eltitották behozatalukat. Most végre alkalmunk van méltatni ezt a munkát. Ez a néhány sor talán nem tudja kifejezni mindazt a szépséget, amelyet a kiadványok tékozló kézzel tárnak elénk. De hisszük, hogy ebből a megemlékezésből is kiárad az a szeretet és a lelkes öröm, amelyet minden kitünően végzett magyar alkotás fei&tt mindenkor éreztünk. ! VÉGH JÓZSEF. „i jugoszláv kormány elhatározta, hogy a népcsoportok számára biztosítja az őket megillető jogokat! Érdekes jugoszláv hivatalos nyilatkozat a nemzetiségi kérdésről I ÚJVIDÉK, február 18. (Búd. Tud.) Kiurina dr. bán érdekesen nyilatkozott a nemzetiségi kérdésről. Kijelentette, hú y a jugoszláv kormány elhatározta, hogy a népcsoportok számára biztosítja az őket megillető jogokat. A kormány ugyanis évszázadokra akarja biztosítani az itt élőiemzetiségek és a szlávság együttműködését. Nagy ünnepélyességgel fogadták Szófiában Hóman Bálint vallás és közoktatásügy] minisztert SZÓFIA, január 18. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter hétfőn megérkezett Szófiába. A pályaudvaron, amely zászlódiszben állott, Filov miniszterelnök fogadta a magyar kultuszminisztert, továbbá jelen voltak a fogadtatáson a külföldi követségek: és a bolgár kormány tagjak is. A vonat beérkezésekor a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. A fogadtatás mindjárt az első pillanatokban a legszivélyesebb volt. A miniszter egyébként a vasárnapi gyorsvonattal utazott Szófiába és hétfőn reggel fél 8 órakor átutazott Bel- grádon. Szem előtt kell tartani a város vagyonával való takarékosságot“ A polgármaster körrendeleté a város tisztviselőihez KOLOZSVÁR, február 18. Kolozsvár város polgármestere a közelmúltban körrendeletben hivta fel a város tisztviselőit a közönséggel való udvarias bánásmódra. Most újabb rendeletében, melyet alább szószerint közlünk, a takarékosságra inti a tisztviselőket s fokozottabb munkateljesítményre hívja fel. A rendelet a következő: Rendkívül nagy feladatot ró a város közigazgatására Kolozsvár elhanyagolt, állapotban levő városi épületeinek, ■üzemeinek, a szégyenletes állapotban levő belutaknak és járdáknak újjáépítése, városrészek, terek rendezése, vagyis az a feladat, hogy a mai elhanyagolt jellegű Kolozsvárt fényes történelmi múltjának megfelelő és az ország második kulturközpontjához illő várossá fejlesszük. De egyidejűleg égetően sürgős a szociális kérdések megoldása is. Mindezeket azonban csak a rendelkezésünkre álló — és Kolozsvár város súlyos anyagi viszonyok közt levő polgárságának adófilléreiből befolyó — bevételek erejéig végezhetjük. Felhívom tehát a város minden tisztviselőjét és alkalmazottját, hogy átérezve azt a feladatot, amelyet a város ismét naggyáépitése ró nemcsak a polgár- mesterre, hanem minden munkatársamra, tartsák szem előtt a város vagyonával való takarékosságot! Az anyaországban levő több város, amely Kolozsvárnál lélekszámra nézve kisebb és természetszerűleg kevesebb jövedelemmel is rendelkezik, mégis a minden téren való takarékossággal az elmúlt évtized alatt csodálatra méltó eredményeket mutatott fel. Elhanyagolt állapotban volt városokat 10 év alatt minta városokká fejlesztettek. Felbivom az ügyosztályvezetőket, hogy a takarékosságnak elsősorban a tisztviselők, alkalmazottak, munkások, Töltik a német gránátokat napszámosok megválogatásábau kell mutatkoznia. Kolozsvár város alkalmazottainak jelenlegi létszáma aránytalanul nagy. Hogy még a jelenlegi nagy létszám mellett is zavarok mutatkoznak egyes ügyosztályok ügymenetében, annak oka az, hogy az ideiglenes alkalmazottak nagyrészének munkateljesítménye szorgalom tekintetében súlyosan kifogásolandó. Felbivom az ügyosztályokat és a köz- üzemeket, hogy a város alkalmazottainak (tisztviselők, altisztek, munkások, napszámosok, stb.) munkáját a helyszínen váratlanul gyakran ellenőrizzék, illetve ellenőriztessék. A hanyag alkalmazottak elbocsátása iránt azonnal intézkedjenek. Az alkalmazottak munkáját meglepetésszerűen magam ellenőrizni fogom. Ideiglenes alkalmazottnak a váro3 szolgálatában való megtartása iránt az ügyosztályvezetők — nemcsak fegyelmi, hanem lelkiismeretbeli felelősségük tudatában is — csak abban az esetben tegyenek annakidején javaslatot, ha az alkalmazott jelenleg megkívánt fokozott szorgalmat tanúsítja. A rendkívüli helyzet minden egyes magyar embertől áldozatokat és fokozott munkateljesítményt követel, tehát elvárok annyi hazafias érzést a város minden alkalmazottjától, hogy — a rendkívüli viszonyoknak megfelelően — tehetségüknek és szorgalmuknak legjavát adják városuknak. A takarékosságnak meg kell nyilvánulnia a beszerzéseknek a legszükségesebb mértékre való korlátozásában. Tehát a nélkülözhetetlen leltári tárgyakat és anyagokat a célnak megfelelő legegyszerűbb kivitelben rendeljük meg. Súlyosan kifogásolom például az egyik intézmény legutóbb benyújtott azon igénylését, amennyiben nyilvántartások céljaira bőrkötésű könyvet kívánt megrendeltetni. Felbivom az anyagkezelő hivatalokat, hogy a felhasználásra szánt anyagokkal a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodjanak. Az anyagszámadások vezetését lelkiismeretesen végezzék. A város tulajdonát képező berendezési (leltári) tárgyakat mindenki kímélje. A szabadkézből való vállalatba adások korlátozása tárgyában egyidejűleg külön rendeletet adtam ki abból a célból, hogy a takarékosság elve itt a leg* messzebbmenően érvényesíttessék. * így szól a rendelet, amely azt bizonyltja, hogy a város kamrájának kulcsa jó gazda kezében van. Ebből a körrendeletből azonban okulni kell a város polgárainak is. A MAGYAR SAJTÓ FEBRUÁRI SZÁMA. A Magyar Sajtónak, az Országos Magyar Sajtókamara havi lapjának februári száma igen érdekes és változatos tartalommal jelent meg Az uj szám igen sok közérdekű cikket is tar talmaz a közvetlenül a sajtó munkatársait . deklő közlemények mellett és a magyar saj! ' élet gazdag és változatos életének bü tükre.
