Ellenzék, 1941. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-15 / 11. szám
j 9 4 1 január 15. L. L L t. / h Hifi kel! tudni a magáaaUmlmazoífak felmondásával kapcsolatos jogszabályokról Dr. Deutsch Géza ügyvéd, a Magántisztviselők Szakmai Szervezetének jogtanácsosa, kiváló szakember, a kővetkezőkben világítja meg ezt a nagy fontosságú kérdést. Az „Ellenzék" folyó évi 3. és 9. szamában részletes ismertetés jelent meg a ma- gánalkalmazottaknak járó felmondási időről, úgy amint azt a:: anyaországban érvényes törvények előirják és az ottani bírói gyakorlat kialakította. Az ismertetéshez fűzött előszó azonban félreértésekre adhat alkalmat, mivel már befejezett tény- kényt említi, hogy ezek a felmondási időre vonatkozó rendelkezések az anyaországhoz visszacsatolt Erdély területén is érvényesek. Ezzel szemben a tényleges és jogi helyzet a következő: Az 1940 november 16-án megjelent és ugyanazon nap hatályba lépett 82200940 M. E. száinu rendelet a Magyar Szent Ko rónához visszacsatolt keleti és erdélyi or szágrészekre is kiterjesztette a magyar polgári peres eljárást és ennek megfele lően azon ügyekre vonatkozólag, melye két eddig a munkabiróságok tárgyaltak, a következőképpen rendelkezett: A román munkabiróságok előtt folyamatban volt ügyekben, mint például fizetésért, felmondásért, szabadságért, Jogtalan elbocsátásból származó kártérítésért, stb. indított perekben az eljárást a román munkabírásáig helyébe lépő magyar leír. járásbíróság mint munkaügyi bíróság folytatja a magyar munkaügyi bíráskodásról szóló 9180—1920. M. E. számú rendeletben és az azt követő módosító Vendeletekben foglalt szabályok szerint. A román munkakamarák mellett működő választott bíróságok előtt a kisiparo' sok és megrendülőik között folyamatban volt perekben az eljárást jgyancsak a magyar kir. járásbíróság fogja folytatni. AZ IPARI JOGSZABÁLYOK A Hivatalos Lap 291. számában közölt 9339—1940. M. E. számú rendelet a visz- szacsatolt keleti és erdélyi országrészekre ez ipar gyakorlása tekintetében a magyar ipari közigazgatási jogszabályokat léptette életbe. Ebben a rendeletben tehát csak az ipar gyakorlásával kapcsolatos jogszabályokról van szó, mint például az inasszerződések- rol, iparjogositványokról, munkakönyvekről, mestervizsgákról, stb., de ez a rendelet sem említi egyetlen szóval sem, hogy az 1929. április 5-i román munkaszerződésekről szóló törvény rendelkezései bármily tekintetben is változást szenvednének. Nincs tehát szó arról, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen a magánalkalmazottaknak jogviszonyait szabályozó törvény bármilyen kis részben is módosítást szenvedett volna. így tehát változatlanul érvényben van ma is az 1929 április 5-i munkásszerződésekről szóló törvény minden rendelkezése, amely a munkaadók és munkavállalók közötti jogviszonyt szabályozza — ennélfogva érvényben maradtak a felmondásra, felmondási időre, pihenési szabadságra, stb. vonatkozó összes eddigi törvényes intézkedések. A FELMONDÁSI IDŐK Ennek megfelelően a visszacsatolt terület en a felmondási idő a következő: Munkásoknál: 14 nap, több mint 10 évi szolgálat után, még akkor is, ha a szolgálatban megszakítások voltak, 30 nap. Túlnyomó részben szellemi munkát végző alkalmazottaknál (pénzintézeti, ipari és kereskedelmi tisztviselőknél, kereskedő, segédeknél, irodai alkalmazottaknál, gépíróknál, rajzolóknál, ügynököknél, pénz- peszedőknél, mühelyfőnököknél, vezető- mestereknél, villamos- és autóbuszkalauzoknál, hálókocsi kalauzoknál és éttermi Fénykép-albumok bőrben, selyemben, vászonban, minden minőségben rendkívüli oLsó árakon az ELLENZÉK kHiiyvesbakjákaB Kolozsvár, Mállás király-tár. főnököknél, nyomdai korrektoroknál, szerkesztőségi és kiadóhivatali alkalmazottaknál, zenészeknél stb.) a felmondási idő, tekintetnélkül arra, hogy az illető ugyanazon vállalatnál egyhuzamban vagy megszakításokkal t el jesi tett szolgálatot, 6 hónapnál rövidebb alkalmazás esetén 14 nap, 6 hónaptól 12 hónapig terjedő alkalmazás esetén 1 hónap, 1—5 évig 3 hónap, 5—10 évig 4 hónap, 10—15 évig 6 hónap, 15 éven túl minden betöltött egy év után újabb egy hónap, a 21. év után összesen 12 hónap. A PIHENÉSI SZABADSÁG A fentiek szerinti megkülönböztetés irányadó a pihenési szabadságnál is, amely a következő: i Munkásoknál: 1—3 évig 7 nap, 3— 5 évig 10 nap, 5—10 évig 14 nap. 10—1-5 évig 21 nap, azonfelül minden betöltött év után 1 nappal több, de legfeljebb 30 nap. Ezek a pihenési napok mindig munkanapokra értendők, tehát, a törvényes ünnepeket és vasárnapokat a pihenési napokba beszámítani nem lehet. ,J; A fenti értelemben vett szellemi munkásoknál (magántisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak, stb.) 1—3 évig 10 nap, 3—5 évig 14 nap, 5—10 évig 21 nap, 1.0 éven felül egy-egv nappal több, de legfeljebb 30 munkanap. kártérítés kérdése Amíg a magyar jog nem teszi kötelezővé a felmondás megindokolásól és egyedül azt irja elő, hogy a munkaadó köteles a felmondási időre járó illetményeket kiadni — addig az erdélyi jog szerint agy a munkaadó, mint a munkavállaló csak abban az esetben bonhalja fel a munkaviszonyt az előzetes értesítési határidő betartása mellet is, hogyha erre törvényes és jogos indoka van. Valahányszor a felmondó fél önkényesen jár el és felmondja a munkaviszonyt anélkül, hogy erre jogos érdek kényszerít éné: a másik félnek kártérítéssel tartozik. Kártérítést tartozik fizetni a munka- viszonyt megszüntető fél akkor is, ha nem közölte előre, a fentebb megjelölt felmondási idő betartásával, a másik féllel azt a napot, amelyre a munkaviszonyt megszüntetni akarja és ugyancsak írásban nem közölte vele azt az okot is, amiért a munkaviszonyt felmondja. Az erdélyi jog szerint kártéritéssa! tartozik a felmondóiéi akkor is, ha a másik fél a bíróság előtt bebizonyítja, hogy a felmondólevélben közölt indok nem komoly, nem felel meg a valóságnak. A kártérítés összegének megállapítása birói belátástól függ. Figyelembe veendő a megsértett érdek, az alkalmazott szolgálati ideje, családi és anvagi helyzete, újabb elhelyezkedésének lehetősége, az elbocsátás körülményeinek esetleges megszégyenítő volta. stb. A kártérítés összege birói gyakorlatunk szerint az alkalmazottnak 3 hónaptól 3 évig terjedő időre szóló fizetésével egyenlő. H fgfmondásolí ]©gszaMfgozása A magánalkalmazottak jogviszonyai ■ tekintetében, tehát a felmondás kérdésében is a keleti és erdélyi országrészen szolgálatot teljesítő azon tisztviselőkre, kereskedelmi alkalmazottakra és munkásokra vonat-' hozóan is az erdélyi jog irányadó. akik olyan vállalatoknál teljesítenek szolgálatot, melynek székhelye, vagy központ ja az anyaország területén tan. Ezt a nemzetközi jogból folyó elvet szegezte le a magyar kir. Kúria P. II. 4364 — 1931. számú határozatában. Ennek megfelelően az anyaországban székelő ipari és kereskedelmi vállalatok sem bocsáthatják el Erdélyben szolgálatot teljesítő alkalmazottaikat anélkül, hogy az Erdélyben érvényes 1929 április 5-i munkásszerződésekről szóló törvény és az ezt módosító 1938 augusztus 4-i, október 19-i és november 21 -i rendelettörvények intézkedéseit figyelembe ne vegyék A VÉGKIELÉGÍTÉS Amint már fentebb említettük, I az anyaországbeli jokalkotás nem ismeri a jogtalan elbocsátás miatti külön kártérítést, hanem legfeljebb csak a felmondási időre járó illetményeket rendeli megfizetendőknek. Ezzel szemben azonban a magyar jog külön végkielégítést ir elő a szolgálatból elbocsátott alkalmazottak javára, ha azoknak legalább 5 évi szolgálatuk van. Ez a végkielégítés 3 évenként egy havi javadalmazás és minden megkezdett 3 évnek töredéke is arányosan számításba veendő. A román jog ezt a végkielégítést nem ismeri, kétségtelen azonban, hogy jogtalan vagy törvényellenes felmondás esetén birói gyakorlatunk legalább olyan összeget fog megítélni kártérítés cirnén az elbocsátott alkalmazottnak, mint amennyi neki a magyar jog szerint végkielégítés címén járt volna. A MUNKATÖRVÉNYEK EGYSÉGESÍTÉSE A keleti országrészek és Erdély tiszt- I viselői és munkásai kívánják ugyan a munkatörvények egységesítését, de ezt az egységesítést csak úgy tudják elképzelni, hogy mindazokat a törvényeket és rendekezéseket, amelyek a magyar jogban előnyösebbek a munkavállalókra nézve, mint az erdélyi jósban, a törvényhozás kiterjeszti Erdélyre is -— és mindazokat a törvényeket és rendelkezéseket, amelyek az erdélyi jogban előnyösebbek a munkavállalókra: átviszik az anyaországba is. i Szociális fejlődés máskép el sem képzelhető. Dr. Deutsek Géza. Kolozsvár készül a népszámlálásra fi népszámlálás adatai! nem szabad az adókivetésnél alapul venni KOLOZSVÁR, január 15. (Saját tudósi- j tónktól.) A tiz évenként esedékes nepszám- j lálást az idén február 1—15 között tartják meg. A népszámlálás miiszaki előkészítése Kolozsváron már december elején megkezdődött. amikor a város mérnöki hivatala népszámlálási területekre osztotta be a várost és minden kerületről pontos térképet készített, hogy ennek segítségével a népszámláló biztosok könnyebben végezhessék el munkájukat. A népszámlálást főiskolai biztosok végzik el, akik most délutánonként tanfolyamon vesznek részt,% hogy munkájukkal tisztában legyenek. Azután az ő munkájukat is felülvizsgálják, azért, hogy a népszámlálás az igazságot tüntesse fel és hogy senkit ki ne felejtsenek. A népszámlálás végrehajtásához rengeteg nyomtatvány szükséges és ennek egyrésze már meg is érkezett Kolozsvárra. A napokban várják a népszámlálást bejelentő hirdetmények megérkezését is, amelyek 3z egész országban egységesek. A hirdetmény közölni fogja a város lakosságával, hogy a népszámlálás alkalmával egyénenként kell összeírni minden személyt, a lakás céljaira szolgáló épületeket, lakásokat és egyéb helyiségeket, az önálló iparosokat, és ipari üzemeket, az önálló kereskedőket és kereskedelmi üzemeket. Egyidejűleg külön is számba kell venni as 1870 január hó 1. és 1929 december 31. nap ja között született férfiakat és az 1890 év január 1. és 1924. évi december 31. napja között született nőket, valamint az 1880. évi január 1. és az 1922. év december 31. napja között született, katonaviselt, polgári személyeket és az 1892 január 1. és 1919 december 31. között született, katonaviselt férfiakat. A népszámlálást házról-házra, lakásról- lakásra, illetve üzemről-üzemre és üzletről- üzletre menve, az e célra kinevezett szám lálóbiztosok hajtják végre. akik e működésükben, miut kö/.hivatalnokok járnak el. A népszámláláshoz és az ezzel kapcsolatos összeírásokhoz szükséges adatokat mindenki köteles megadni. A megadott adatokat lehetö'eg okmányokkal is kell igazolni. Aki tudva hamis vagy valótlan adatokat vall be, vagy a beszolgáltatandó adatot vagy a felvilágosítást ismételt felszólítás ellenére igazolatlanul a kitűzött határidőre nem szolgáltatja he, kihágást követ el és pénzbüntetéssel sújtandó. A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos Összeírások céljaira szolgáló nyomtatványokba foglalt egyéni természetű adatokat az adók kivetésénél nem lehet és nem szabad alapul venni. léi lesz «a esázháíboruwsri ? A góizliáhoru —- különös módon — ősidőik óta az emberiség ellenzésébe ütközött, 11 i- zen a gázt, mint harci eszközt — a hadtör- léneletn tanulsága szerint — - nagyon sokszor alhalmozta már az ember, de mindig feledésbe ment a gyakorlata, mert használatát ein berlelennek tartották. Legutóbb a kereszténység elterjedésekor vetették el a klasszikus kori gáz használatén I és az új kor elejétől fogva nem is használta a harcoló felek vegyi harci anyaitokat. Az 1914—18-as világháború megmerevedett sage velelte ismét felszínre alkalmazását, amikor a gyors döntés reménye kén térbe szőrit ott. minden erkölcsi megfontolást. Noha a világháború tanulságai szerint a gázháborul igen humánusnak hellerminősíteni, mert jól megszervezett gázvédelem mellett, a gázsérüléseknek csak 2—3 százaléka végződött halállal. míg a többi fegyverek 20—40 százalékos halálos veszteséget okoz tál: és a gázsehesültekböl nem leltek nyomorékok. mégis ellenszenves maradt. Ellenszenves volt annyira, hogy a békekötésekkel — a közvélemény nyomására — és később a népszövetségi egyezményekben szigorúan megliltottétk használatéit. Az egyezmények azonban olyan záradékkal végződték. hogy a hadvezelőségek egytől- egyig számoltak a jövőben is gázháboruval és az elmúlt 20 esztendő alatt minden ország gázlabor utánam aiban és arzénéitjaiban szorgalmasan tanulmányozták a különbőz") vegyi harci anyagokat és azok alkalmazási módját. Az 1938-ban megindult második világhét- bont azonban mind a mai napig a legkritikusabb szemmel nézve is erkölcsösnek minősül, mert — egyetlen esettől eltekintve — gázt nem használ tok. A komoly háborús cselekmények 1939 őszén a lengyelországi hadjáratokkal kezdődtek. A német hadsereg mindent elsöprő fölénye mellett nem szorult rá, hogy gázt alkalmazzon. Itt fordult elő ennek u háborúnak egyetlen gázesete, mikor egy hid bejáratánál angol származású gázakna robbant a német utászok alatt és több halálesetet okozott. A norvégjai, a hollandiai, a belgiumi és a franciaországi hadjáratokat is fölényes német vezetés jellemezte. Ezekben a hadjára- tokban sem alkalmaztak a németek gázt. mert egyrészt a német vezérkarnak a humanitás iréint különös érzéke van. másrészt a német lendület nem szorult még alátámasztásra. Az ellenfelek viszont nem merték a gázhasználat megkezdésének ódiumát magukra vállalni, mert népünk elpusztulásának kérdése i nem volt arányban a német túlsúllyal szemben várható eredménnyel. Maradt végül Anglia. Az elmúlt 20 év alatt Anglia éppen úgy felkészült a gázháborura. mint ahogy — hatalmas vegyi ipara erejével — Németország is bármely pillanatban elindíthatja a gázháborut. És ebben az egyensúly- helyzetben rejlik az eddig elmaradt gázhá- borunak titka. Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudjuk. Németorszáe fölényes katonai helyzete folytán egyelőre nem látszik rászorul.- nek lenni erre — a világ közvéleményének szemében — elvetendő harci eszközre. Az Anglia és Németország közötti gázhá- ború a hadszíntér nélküli háborúra való tekintettel — csak a lakosság ellen irányulhatna. Megkezdődne ezzel a háborúk legerkölcstelenebbnek és legelvetettebbnek minősített formája, a lakosság ellen irányuló totális háború, amelynek fő gázhaci eszköze a tapadógáz. Fontos szerephez jutna tehát ismét a leivisit és a mustárgáz, esetleg egyéb cseppfolyós és könnyen cseppfolyósítható fojtó harci gázanyaggal (foszgén, peranyag stb.) keverve. Hogy ezen felül termelt-e ki a 20 éves kutatás egyéb nagyobb teljesítőképességű gázokat. vagy pedig ezeket a meglevőket tudták-e sokkal hatásosabbá tenni, azt a gyakorlat mutatná meg. A szakirodalom szerint csak a g meglevők hatásosabbá tétele sikerült eddig. De meglepetéssel mindig kell számolni. ai «'.i i luhwiu -jm íjBwsagmgnwi—■» A NÉMET LEI.KÉSZI KAR A VATIKÁNNÁL TILTAKOZIK AZ EGYHÁZI ÉPÜLE TEK ANGOL BOMBÁZÁSA ELLEN ROMA, január 15. (MTI.) Berlini jelent'? szerint Nyugat és Észak-Németország plébánosai beadvány t intéztek a német püspöki karhoz, hogy azt juttassa el a Vatikánba. Felsorolják azokat a károkat, ame veket az angol bombázás templomok. kolostorokban és más egyházi épületekben okozott. mingea Stäup és minden folyóirat minden szakból és. m inden nyelven: I FPIIIF-HAL, KOLOZSVÁR. Hérjsis iegyzáfceí!
