Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-31 / 299. szám
1 19'40 december 31. meaaaammmmmmm Újév tájén Az idő, mikor igazán „idő" van, szóval az úgynevezett történeti, vagy nagy idő hasadt reánk, érthetően Összefolyik, meri elmosódnak a határvonalai. Az ember ilyenkor megállapítja, hogy nem tudja nyomon követni az idő múlását, az idő- érzékét szinte már el is vesztette. Máskor is korábban szoktuk érezni, hogy az évnek már vége van és utólag is éreztük több nappal később a szokottnál, hogy még uj esztendő van. Mintha Szilveszter éjszakálja nem vágná két darabra éppen tudatosított ó- és ujesztendőre. Erre sok minden csábit, utólagos posta, visszatérő újságcikkek. De nwst sokkal többről van szó. A határvonal lélektani elmosódását, a megszokott idöfelosztás ezt az egybe- folyását ugyanis soha még igy át nem éltük és át nem éljük, mint most. Nem. csupán azért, mert megint európai háború van és a háborúban egy időn túl már ,.nem bírjuk figyelemmel kisérni az időt“, hanem azért, mert megéltünk egy emberi életben soha nem ismétlődő fönséges nagy történelmi fordulatot: Erdély felének fel- szabadulását, amelyet még fokoz egy óriási feszültség és ebben „percröl-percre, óráról-orára“ lessük, mikor szabadul fel a másik fele, hogy végül magával hozza Tervszerűen és észszerűen az egész történelmi magyarság helyreállítását. Ilyen végső fokra hevített lélektani átélésben az idő felosztása, mely értelmi műveletek és történelmi megszokhatások eredménye, feloldódik, valami kellemes párává lesz, elvonatkoztat minket a reáli- tásokiól, melyek főleg az időfogalmak vá- gányaiban látszanak mozogni. Minden érzésünk. gondolatunk, akaratunk, cselekvésünk, uj életünk augusztus 30.-tól kelteződik. Ekkor kezdődött a mi uj esztendőnk és ezt az „első napot“ még távolról sem zártuk le. 1941. január elseje után is folytatódik ez a nagy magyar mondhatjuk tovább igy is — erdélyi esztendő. Az első. amelynélt üdvözletek elfogadására rendelt napján, előtte és utána huszonkét esztendő után először fogadjuk el fenntartás nélkül a felénk szállongó jókívánságot: b. u. é. k. Több is történik: ez a gépies és megunt szólam a szivünkig ér és átmelegíti a föl- gyidt vért, boldogok leszünk igazán a szó szoros .élteimében. Érthető, ha már napokkal újév előtt erősen felajzott lélektani állapotban vagyunk es napok után is benne fogunk le- iedzeni. Minden-minden, amit■ ebben az uj életünkben már átéltünk, — a fényeset az árnyékával együtt — az emlékezetűnkbe tódul és minden-minden, amit hamarosan át akarunk élni, a vágyunkra es akaratunkra zúdul. Az őröm és üröm. a beteljesedés és a történelmi hiány. Íz emberiség nagy válsága tőlünk távolra vonul ebben az önmagunkra való határolód ásban, még a háború sok befejezett és lehető nagy tüneménye is, hát: akkor hogy ne zsugorodnának össze c nagy megtörtént és közelmúlt dolgok óriási ara- Újaiban azok a törpe hibák és kicsi hiányok, melyek uj életünk máig terjedő szakaszát alig láthatóan szeplősitik?! Mit nekünk Hekuba! Kizárólag a boldogság madarát melengetjük a kezünkben és a hit szeme mered biztos jövőnkbe, amelyben a magyar igazság teljes egészében feszeng az indulás előtt. Ez a nagy páthosz jogosult. Semmi álom benne, semmi kqd- falás többé. A mi. életterünkben a történelem szigorú észtana érvényesül most már megállítás nélkül. Az öntudatnál hatalmasabb helyzet, a megérzés, mondhatja ezt minden magyarral. Huszonkét évig így fogalmazta meg az élet ezt a titkát minden magyar: „ez nem tarthat igy örökké“ és augusztus 30-ika óta igy fogalmazza ezt meg minden magyar: „ez már nemsokára meg kell változzék. Történjen bánni a világban, az a magyar igazság, mely huszonkét év alatt nem fogyatkozott, nem színteleneden, nem pihent egy pillanatig sem, feltétlenül célt fog érni, minden megalkuvás nélkül. Ez már nem az értelem és szellemiség, hanem a léiébe ügye, ezért folyik öss bennünk az idő kategóriája, mely pedig nagy hatalommai uralkodik rajtunk és szinte a percek rabjává lesz bennniiket. Azért érezzük, hogy vágyunk jogos, történelmi, vasakaratu, biztos gy özeimül. Ezért alakult augusztus 3U-ún „újévünké úgy, hogy a nagy magyar eredmény ezúttal ELLENZÉK. Családias Szilveszter-estét tart BARCZA-étterem Kossuth Lajos utca 5. szám. Se-e-y&di Uciíáivíé, tötiöik Udp&szia-, Mewdmtziji ffîmk. Halnalbáti torhely leves. Szolid árak! Kitűnő zenekar! Önálló eggfiázELÖzsőggfcfcő alabalnaft a kolozsvári reformáli»s parocáf ális körök JVagyfontossága határozatéi hozott a kolozsvári református egyházközség presbitériuma KOLGZSVÁR. december 31. (Az Ellenzék tudósítójának jelentése.) A hazatérés után tegnap tartotta első s ezévben utolsó ülését a kolozsvári református egyházközség presbitériuma. Az ülés iránt, amelyen egyébként Deák Ferenc rangidős lelkész és Tárkányi György főgondnok elnököltek, szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg: a persbiterek csaknem teljes számban megjelentek. Ezen az ülésen kellett, eldönteni, hogy a négy kolozsvári parocbiális kör továbbra is központi irányítás mellett, vagy önálló egyházközségként működik majd tovább. Deák Ferenc lelkész-elnök nyitotta meg a presbitérium ülését és bevezetőiében hálatelt szavakkal emlékezett meg arról a történelmi sorsfordulatról, amely visz- színezette Erdély hányatott, hétpróbús népét Szent István birodalmához. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után a presbitérium több kisebb jelentőségű folyó ügyet vitatott meg, majd Deák Ferenc lelkész előterjesztette a kiküldött bizottság javaslatát a kolozsvári parochiális körök átszervezésére vonatkozóan. Hosszasan fejtegette, bogy a hitélet megerősítése, a hivek eredményes összefogása és egyébként az adminisztráció egyszerűbbé tétele érdekében is szükséges, hogy .a parochiális körök önálló egyházközségekké alakuljanak át. Az előterjesztést, a presbitérium ‘élvben elfogadta és kimondotta, hogy szükségesnek látja, hogy a négy kolozsvári parochiális kör: a belvárosi, alsóvárosi, hidelvei és monostori gyülekezet átszervezését. i A kérdést a presbitérium áttette az egyházi közigazgatási bizottsághoz, hogy tegyen előterjesztést: miképpen látja az egyházi törvények keretein belül a pa- rochiális körök szétválasztását megejteni. Deák Ferenc lelkész-elnök végül bejelentette, hogy. f a tanítók fizetésének jelentékeny részét a magyar állam folyósítja és ezzel nagy tehertől mentesíti az egyházközséget. A. huszonkétesztendős idegen megszállás alatt az egyházközségnek komoly gondot jelenteit a tanítók ellátása, mivel saját erejéből kellett fedeznie a súlyos terheket. BRÍCSöim és ÚJÉVI ORCSOLYÍK! 1-a alpakka evőeszközök szemüvegek öngyújtók s tűzkövek ím%m árum ÖLÖZSVáRT OSSííIH LSJOS-üíOM 2. m iáíYiS és Fífí fennálló önismerten meglsíztiató iizteíáfeesh Újból suiyds veszteségeket okoztak ©lessel« — & §ififf h ciberéknek „VALAHONNAN OLASZORSZÁGBÓL“ (Ştefani.) Az olasz főhadiszállás 206. számú közleménye: A kirenaikai halárvidéken folytatódott a tüzérségi párbaj I>ar- dia körül. Egy kisebb ellenséges páncélos osztag támadási kísérleteit meghiúsítottuk, a támadásokat az egész frontszakaszon visszavertük. Légi erőink kisméretű bombákkal és géppuskatiizzel árasztották el az ellenség gépesített osztagait és további hadmiivleeteiket teljesen megbénították. Több ellenséges páncéloskocsi elpusztult, vagy megrongálódott. Tiarabub vidékén is visszavertünk egy ellenséges támadást. Az angol repülők támadást intéztek néhány támaszpontunk ellen, anélkül, hogy jelentősebb károkat okoztak volna. A görög harctéren az ellenség helyi jellegű hadműveletekkel próbálkozott, de csapataink ellentámadással válaszoltak, úgy, hogy súlyos veszteségek hátrahagyásával kénytelen volt visszavonulni. Bombavető repülőgépeink folytatták be-1 vés támadásaikat katonai berendezések és először „a magyar nemzet hivatalos szú- zadaü-ban nem vértenger áldozatait igényelte, hanem szinte most már magától az ölünkbe hullt. Nincs szükségünk többé nagy szavakra, mint az üres Ujesztendök- ben, mikor újévkor kiáltani kellett az erdőben, hogy valamikép el ne csüggedjünk és tartsuk, magunkat a küzdelemben. A. más védőmüvek ellen. Preveza ellenséges támaszponton bombavető alakulataink támadása nagy tüzeket és jelentős károkat okozott. Valonai tengerészeti légvédelmünk december 29.-én reggel lelőtt egy ellenséges bombavető repülőgépet. Vadászrepülőgépeink pedig légi harcban két másik ellenséges repülőgépet lőttek le. Hajóegységeink ütegei hosszabban bombáztak a görög partvidéken ellenséges katonai berendezéseket és szemmel látható'pusztításokat értek el. Kelet-Afrikában nem volt emlitésre- méltó esemény. December 28-ra virradó éjszaka ellenséges repülőgépek két egymást követő hullámban elszálltak Nápoly felett, amelynek környékére néhány bombát. dobtak. Több polgári lakóház megrongálódott. A bomba támadás következtében bét polgári személy életét vesztette, néhányan megsebesültek. Az Atlanti-óceánon, egyik tengeralattjárónk lelőtt egy angol bombavető repülőgépet. (MTI.) tiwi ii Imii in m«a történelmi páthosz néma magyar hőse fönséges hittel kiálthat. most a kapuja ele és úgy várhatja egy j óv áléi ő sors Iá- togatásainak igaz pillanatait. Nem a vol- gai lovas és nem a keresztes háború itt- jelejtett vitéze, hanem az igazság elfogadója a saját, örök örökségén. Spectator. 5 Kolozsvári kis notesz KIFELÉ MEGYLNK . . . Kicsit talán különösen hangzik most, amikor nyaltig benne vagyunk a télben, azt mondani, bogy — kifelé megyünk. Pedig úgy van. Az öreg naptárról, mely már csak az év utolsó napját jelzi, lekerült a nap, amely december 21-ct mulatta, amikor a legrövidebb a nap és leghosszabb az éjszaka. Túljutottunk tehát ezen is. A sötétség mélypontján. Es bár a léi nagyold» része még bátra vait, jóleső örömmel könyveljük el a percekei, amennyivel naponta fogy a sötétség és megkönnyebbült felszabadulással vesszük tudomásul: mégiscsak kifelé megyünk s ha egyelőre mindennap csak egy-egy perccel is, de — világosodunk! . . . * EMLÉK... Néha megállók a régi, jólismeri utcán az egyik ház előtt és olyan különös hangulat fog el. Minden ismerős itten. Mintha csak tegnap lett volna, hogy pirospozsgás gyermekarccal itt szaladgáltunk... és bent az udvaron, ott állott az akácfa... amott meg távolabb a hatalmas, dús virágú orgonabokor. A régi húznak hire-hamva sincs. Uj, modern épület áll a helyén. S azért mégis ismerős minden. Itt lehetett valahol az ablak, ahol apámmal együtt néztük téli délutánokon a hóesést. Amott volt a kapu, amelyen izgalomtól kipirult arccal rohantam be, kezemben az érettségi bizonyítvánnyal. Azon a kapun át indultam el 1917-ben csukaszürke ruhában a frontra, a virágos galíciai mezőkre, ahol akkor a halál aratott. 'Abba a régi kis házba várt haza aggódó szívvel az édesanyám... Milyen furcsa is most, hogy senki sincs már közülünk itt, hogy minden úgy megváltozott. A ház i sem a miénk rnár. El is tűnt a régi ház, mint ahogy sokminden eltűnt az utóbbi két évtized alatt, pmi szép volt, ami kedves volt, ami szint és melegségei adott az életnek és mosolyt és boldogságot és napfényt! Csak egy maradt meg ma is: a háború. Istenem, milyen kár, hogy nincs békesség az emberek között!... * B. U. É. K. A régi világban az év utolsó napján rendszerint különféle jóslatokkal, ólomöntéssel próbálták az emberek kifürkészni, hogy mi mindent várhatnak az ujesztendö* tői. Ma nem kíváncsiskodunk. Nem érdekelnek a jóslatok és jövendölések és nem öntünk ólmot Szilveszter éjszakáján. Az 1939 es szomorú esztendő után a most búcsúzó 1940-es év nyárutója felejthetetlen, gyönyörű ajándékot hozott. S a letűnt, elmúlt, keserves esztendők szegény, agyon- hajszolt, elfáradt, rezignált embere most csak egyet vár, kér, óhajt, könyörög az uj évtől: Békét! És azt, hogy végre ismét úgy legyen minden, ahogy régen volt! . . . Ebben a közös óhajban kívánunk olvasóinknak békés és boldog újévet! (g- »•)'-------- mmm frrsj————----JANUÁR 18-ÁN INDULNAK A MAGYAR KÉPVISELŐK BELGRÁDBA. A Budapesti Értesítő jelenti: Az országgyűlési képviselők csoportja előreláthatólag január 18-án indul Jugoszláviába. Ezideig 35 képviselő jelentette be részvételét. (MTI.) ia_ UKfiSÜM DÍSZE AZ ÖRÖKELETÜ KSopli fliegönv ICIipli ágvterifő mm asitaüeritö Siiri-Gtiri függöiiykeretkea Kívánt méretben OER-BESZK kiöpit függönyszalon mintaterniében. Kolozsvár, tfortSiv Míklés-ut 15., félemelet.
