Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-28 / 297. szám

1940 de ce mb er 28­ELLENZÉK mmm fi székelyek és az else nagyar kereszténység Mint tudjuk. a romániai történelmi tankönyvek alapján, azt tanítják az ösz- szes romániai iskolákban, hogy a széke­lyek elmagyarosodott románok, — aki­ket vissza kei! románositnni. Erre voltak hivatva, a Székelyfölden alkalmazott, úgynevezett „kulturzónák“, kizárólag ro­mán nemzetiségű és. a magyar nyelvet nem értő tanítói, kik a román államtól anyagilag is, megfelelő külön méltatásra találtak. Bár nem vagyok történetíró és igy nem az én hivatásom hamis történelmi áIlii ások alaptalanságát kimutatni, — de bogy az évezred óta magyarul beszélő, egy tömegben. az erdélyi határhegyek között lakó székelyek nem a magyar­nemzeti törzshöz tartók volnának, — az, véleményem szerint, még vitára sem ér­demes, nevetséges állítás. — Áttanulmá­nyoztam a Szilágyi Sándor által szerkesz­tett és az „Atheneum11 által, az 1895 év­ben Budapesten kiadott „A magyar nem­zet története1’ cimii könyvnek, a keresz­tényvallás elterjedése idejéről szóló ré­szét és abból a 190, 192, 204, 210, 219, -31, 274, 2 í 7 és 284 oldalról vett sze­melvények szerint, megállapítható, hogy nemcsak. Erdélyben, hanem a vele hatá­ros részekben is. — korábban meghono­sodott a magyarság között, a görögkeleti keresztény vallás: — az azon korbeli ke­resztény templomokat is bizánci stílben és görög építőmesterek építették. Köztudomás szerint Bizáncban nevel­kedett és keresztény volt összes hozzá­tartozóival együtt, Gyula erdélyi vezér, kinek leánya, Sarolta, a Géza magyar fe­jedelem neje és Szent Istvánnak, az első koronás magyar királynak anyja volt. Szent István király, görögkeleti keresz- tényhitü nagybátyját Gyulát és híveit, — valamint Achtum nevii, szintén görögke­leti vallásu és a Maros' alsófolyásánál lakó hatalmas főurat, — fegvverrcl verte le és kényszeritette a római katholikus vallás felvételére; — ez. utóbbi görög­keleti kolostort is alapított. melynek utóda a Csanádi püspökség. A későbbi római katholikus magyar ki­rályság tehát, ahelyett, hogy államilag megszervezte volna az erdélyi görükeleli vallásu keresztény magyarokat, egyenlő­en üldözte, az ősi pogány vallásu magyar­sággal együtt és igy csak azok maradtak magyaroknak, akik áttértek a római ka­tolikus, — vagy későbben a protestáns vallásra. Az előbb eliogadott keresztény vallásukhoz makacsul ragaszkodók, ma­gukra hagyatva, a hasonló vallásu nép­pel együtt élve, — az idők folyamán el- románosodtak, csak az egy tömegben élő székely nép maradt meg magyarságában. Az erdélyi vármegyék területén még megmaradt magyarságot pedig az állan­dó honvédelmi háborúk és a Hóra. Klos- ka. Janku-féle zendülések, részben kiir­tották. A magyarság elromúnoso dúsára bi­zonyság. az erdélyi és moldovai romá­nál; között található, számtalan magyar családnév, köztük aj da“ volt román miniszterel­nök neve is. valamint az, hogy nemcsak a helynevek, hanem a háziállatok és a 1 kutyák nevei is, hagyományosan magyar í még ma is. Az erdélyi vármegyei magyar lakosság­tól teljesen eltérő politikai szervezette! j ’■'»iró és egy tömegben élő székelység, ş hogy melyik keresztény vallást fogadta j vl, arra nincsenek bizonyítékaink, do feltehető, hogy előbb szintén a görög­keleti vallást vehette fel, — amit később felcserélhettek a katolikus vallással, — inég később pedig a protestáns vallások valamelyikével. — Számba jöhet itt az f történelmi hagyomány is, mely szerint az ősmagyar pogányvallás oltártüze, még a Szent István utáni magyar királyok alatt is égett, a háromszékmegyei Torja köz­ség területén fekvő Bálványos44 várban. A vallás sohasem jelentett nemzetisé­get, — amint vannak görög, román, orosz, szerb és bolgár görögkeleti val- lassúak, úgy lehetnek magyar görögke­letiek is, aminthogy napjainkban is vannak görög- vállású székelyek és magyarok. — Tgy a székelyek sohasem voltak románok, mint azt Jorga román egyetemi tanár állította és annak alapján a történel­met az összes romániai iskolákban kö- telezöleg tanítják és minden görög- vallásu és idegen családnevű magyart, akaratule ellenére is, románnak minösi- Jettek és gyermekeit magyar felekezeti iskolába nem engedték. sőt nemcsak az állami és más közalkal­mazottakat, hanem a magánalkalmazotta­kat is, ipari vállalatok és gyári munká­sokat is, elbocsájtás terhe alatt kénysze­rű le tick a görögkeleti vallás felvevésére, hogy Erdélyben a román nemzetiségűek számát azzal is uagyobbitsák. Minden hi­vatalban ki volt függesztve a hirdetés, mely szerint csak románul szabad be­szélni; — közpénzen és közmunkával, díszes görögkeleti templomokat épitettek ott is, ahol arra szükség nem volt; ellen­ijén a magyar felekezeti iskoláktól, a kö­telező államsegélyt is megtagadták. Legu toljára az összes román nemzetiségű polgári lakosságot felfegyverezték, inig a magyarságtól nemcsak a vadászok, ha­nem a hivatásos erdészek fegyvereit is elkobozták. — A román mindenrangu tisztviselők viselkedését legjobban jel­lemzi az, hogy már 2-3 évi hivataloskoclás után megvagyonosodfak, mig a magyar tisztviselő egy ember életén keresztül, legfeljebb adósságot tudott szerezni. Ha a legközelebbi korban felállított magyar görögvallásu püspökségeket, a magyar királyság megalapításának idejé­ben, vagy későbben is, megszerveztük volna és a magyar állam is, a román ál­laméhoz hasonlóan, olyan eljárást alkal­maz. mint amilyent a huszonkét évi ura­lom alatt alkalmunk volt megismerni, — ma nemcsak Erdély, hanem Moldovaiunk '•s Boßözaräbianak, a régi „Etelköznek" is uagyrésze magyar volna. Valószínűbben hangzik tehát, az elro- mánosodott magyarokra vonatkozó ál­lítás.. mint a székelyekre erőszakolt rniriösithetetlcn történőimi harnisitás. Az ilyenekhez és ezekhez hasonló hazug­ságokhoz, a román uralom alatt mi erdé­lyiek már szokva voltunk, és minden té­ren, a magyarságon elkövetett jogtalan­ságokhoz is, melyek a „Népszövetség“ előtt sem voltak ismeretlenek és általa azok orvosolva sohasem voltak, amint a békeszerződéseket azt kölelezőleg aláír­ták. De ezért részben mi is felelősek va­gyunk, mert amig arra alkalmunk volt, semmit: sem tettünk annak megakadályo­zására, hanem, ellenkezőleg, a nemzeti­ségeket minden téren előnyben részesí­tettük. A nemzetiségi vidékeken felállí­tott magyar állami iskolákban neveltük saját ellenségeinket, mig a sziumagyar vidékeken, magyar állami iskolának hire sem volt. El nem vitatható, az elmúlt huszonkét év alatt, a román állam által tervszerű­en végzett románositás, mellyel szemben a magyar állam hasonló eljárása, nemcsak jogosult, hanem a jövő érdekében okvetlenül szükséges is. A Jorga tanár történelmi hazugságai­val szemben a magyarság elromúnoso-. dúsának történelmi tényét kell. hogy az erdélyi lakosság minden rétegének és az összes magyarság köztudatába átvigyük, iskolában, sajtóban és társa­dalmi téren egyaránt. ■ Súlyos mulasztás volt azt is, hogy a közel­múltban, magyar véreinket engedtük az országból tömegesen kivándorolni, mig idegen nemzetiségeinket, mindennemű kedvezményekben részesítettük. JOÓS IMRE, nyug. tanár. fiüÉCSOHY! és ÚJÉVI 08CS9I.YAXI SSL ÍSMllVES fiYU* j szerintetek ■ OLOZSVÁRT í s' tűTklivek Q3SUTH UJ0S-UÎM 2. UH Mints és Fia fennálló öiisinetfen megbföífófó üzletében. „Az Alföld és a dimbes­dombos Székelyföld gyermekeinek öíeíhezé&e“ I ETÉD. — A napokban a posta váratlanul j kedves kis csomagot hozott az etédi (Udviir- I hely vármegye) áll. elemi iskola cimére. El ' nem tudtam képzelni, mi lehet benne és I hogy mit küldhetnek nekünk a Kecskemét I mellein kicsiny faluból. Felbontottam és ak­kor láttuk, hogv a doboz tele van kicsiny cukor csomagocskákkal, melyek kíséretében volt az alábbi levél és több másik, melyeket az alföldi gyerekek Írtak azokhoz a testvé­reikhez, akiket a saját hibájukon kiviil el­szakít ott az az átkozott ..Trianon“ az édes anya kebeléről 22 keserves esztendeig. A MESSZIBŐL JÖTT LEVÉLÜZENET „Édes. Erdély, itt vagyunk!'" — a Kecske­mét — kisfái pusztai gyerekek — a tanító néni és a csomag. Kedves kis Pajtikák, ugye csodálkoztok ezen az „égből poty- tyant“, váratlan csomagon? . . . Tudjátok a történetet? Elmesélem. Miklós nap estéjén minden kisgyermek szokatlanul jó volt, — várta a Mikulás bá­csit, aki, — mikor az este leszállt — elin­dult egy puha, feliér felhőn — s az ablakba helyezett tiszta cipőkbe, csizmácskákba — bele tette ajándékát. Az iskola ablakába is tett apró kis csomagocskákat. Sokkal kieseb­beket, mint eddig. De mi ennek is örül lünk. Egyszer, csak azt kérdezte Major Juliska: —ni"¥i mr*iewii m fi mm Tanító néni kérem, az erdélyi kispajtásokhoz elment-e a magyar Mikulás? . . . Nem tudom én azt, gyerekek! — Jó lenne megkérdezni — mondta Szabó Gergely. „És ha nem ment el“ . . . hagyta félbe a kérdést Illés Dezső, „Akkor mi megyünk él!“ — ugrott fel Rozs- nyáy Ágnes —— és az asztalomra tette a kis csomagocskáját. Erre megindultak a gyerme­kek, kislányok, kisfiúk, másodikosok, első osztályosok, hozták ki a cukrokat. Pedig sze­retik ám a cukrot! ... És ritkán ehetnek — ilyen díszeset —- csak évente egyszer-kétszer. És látjátok pajtások, titeket még a cukornál is jobban szeretnek a kis magyar testvérkék. Én meg csak álltam, ott az asztal mellett és kigurult a szememből két nagy fényes könnycsepp!... Kitaláljátok-e miért? Amelyik kisfiú, vagy kisleány ezt kitalálja és elküldi nekem leírva egy kis papiroson, az kap tőlem karácsonyra valarnit­Mikor a doboz újra megtelt, akkor kezd­tük találgatni, hogy hova küldjük. Sok ne­vet olvastak le a térképről a gyermekek — meg a Képes Vasárnap-ból. Cédulákat ir­tunk, beledobtuk egy sapkába és egy I. osz­tályos kisfiú becsukott szemmel azt a község nevel húzta ki, hogy „Eted". Egy szép fény­képet láttunk az újságban: Eted község kül­döttsége zenekarral vonul a Kormányzó El­fogadására. Azután elénekeltük nektek az Erdélyi in­dulót; Édes Erdély itt vagyunk! Soha ilyen Öh tukúA&defy ? musm DIabéi - Kolozsvár, lOKani. 11. Biifosüsa időben TAVASZI NI 1 ROG ÉN M0 TRÁGYA SZÜKSÉGLÉTÉT! PÉTs sé ímészaniensaléíront) 17 o/o N tartalommal Szemcsés, vetéssel egy* soeben könnyen szórható, nem porzik, nem mar, nem mérgez! líitiUrö- tMdjMHEJy&i atkdxtfo&'zUaiá! düfíaioH &z&Ut&hÁcc&cií vzofyál: PÉTI ' NITROGÉNMÜVEK R.-T. Budapest, V. Nádor-utca 21. s i. Kérjen prospektust! 5 kg.-on felül díjmentes postaszállitás! szépen nem tudtuk énekelni. Azután elénekeltünk egy kedves kis dalt; ide írom a szövegét: Elrabolták, széjjeltépték Nagymagyarországot! Rabbá tettek annyi derék, kedves kis [pajtásom­Szomorúan hozza a szél, a panaszuk erre, — Csak azt sirja, arról beszél: Szomorú a rab magyarok lelke. Jó Mikulás, ha az idén bekukkannái hozzánk, Nem kérnék én cukrot, diót, fügét, piros [almát. Kis szivünk csak azt dobogja, én csak azt [kívánom; Csak azt súgja, arról beszél: Hozzad vissza Nagy-Magyarországot! . .. Azután imádkoztunk a szenvedő magyarok szabadságáért. Kedves Pajtások! Szeretnék tudni sokat rólatok. írjatok ti is nekünk. Ne azt nézzé­tek a kis levelekben, — hogy „vastagon fo­gott a toll11, csúnyán sikerült az irás — és bizony hibák is csuztak bele. — hanem azt, hogy szeretetből küldjük nektek. A mi pusztai iskolánk Kecskeméttől 8 km.-re épült; 120 elemi iskolás gyermek jár ide. Az I. és II. osztály együtt tanul: 44-en vannak fiuk, lányok vegyesen. Tanító néniteknek — vagy Tanitó bácsi­toknak kezét csókolják a gyerekek. Meleg üdvözletét küldök Neki én is és kérem, hogy íegyen a levelek átadója. Titeket szeretettel ölel szivére egy isme­retlen magyar Tanitónéni. Kecskemét; Kisfái puszta, 1940 december 7. A tanitónéni levelével együtt mindegyik gyermek küldött egy-egv levelet is, melyek közül egy I. és II. osztályos levelét is má­solatban közöljük: Kedves Pajtásom! Sokat gondolunk rátok. Elküldöm a cuk­romat, amit a Mikulás adott. Jó lenne, Ü3 itt volnátok. Adnék nektek babát, cukrot. A fiuknak pedig trombitát, falovat. Meddig ttanultok számolni? Mi harmincig tanulunk. Olvasni pedig a kenyérből tanulunk. És na­gyon szeretném, ha idejárhatnátok iskolába. ölellek édes pajtásom: Major Julis II. oszt. tan. Kedves erdélyi pajtások! Nagyon szeretném, ha veletek tölthetném a karácsonyt. De sajnos nem lehet, mert nin­csen egy fillérem se. Inkább a Jézuskát kül­döm el karácsonyfával. Az újságból olvas­tuk, hogy milyen szépen mentek az érdél viele a kormányzó bácsi elé. De azon a képen gyer­mekek nem voltak. Sokat gondolunk rátok édes. kedves székely pajtások; minden nap találgatjuk, hogy mit csináltok. Járt-e nála­tok a Mikulás? írjatok ti is. várom a leve­leteket. Szeretettel csókol és ölel szivét-« minnyájatokat: Rozsnyay Ági. Kisfái iskola, Kecskemét. Ezekután csak annyit szeretnék megkér­dezni az annyi sokat dicsőített múlttól, ítogv minket akartak erőszakltal elválasztani cc\­rnástól? íme itt az élő bizonviték. Cagyi László ig. tanító.

Next

/
Oldalképek
Tartalom