Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-24 / 295. szám

f 32 BLLF.NX ÉK MAJÁLIS-UTCA Irta: FARKAS KÁROLY (Csikágó). laridot •di'oledtnni «*h csuk u szánandó lányt — az embert tie/,lem. Küldtem neki egy üveg indiánszéna parfümöt meg egy tucat fehér vászon női zsebkendőt, Azt mondták a fiuk, hogy sirt, amikor nagy bálálkodások közt átvette. Hanem a professzoréit megint csak nem voltak otthon. Valahol Mező-Sárn»ondon vol­tak. llát szabad volt a vásár. Esztike haza­ment. A fiukat pedig a jányok behívták » lakásba. Öten voltuk a társaságban: a két fiú, meg három lány, mert Eszti helyére más jáoy jött — Judith. Benn aztáu a jányok nobilisán megvendé­gelték az. ii j doktorokat. Felszolgáltak hideg kncsiisültet, süteményt, eseresnyét meg jó­fajta Kiikiillőmenti fehérbort. Aztán kezde­tét vette a zongorázás, persze e-ukott én hespalettáz.ott ablakok mögött, fis ment a tánc. Táncsziinet közben a kis doktor, aki borbélynak mondta magát elejiben, — elját­szotta a Balaton háborgását, ami Rákinak igen tetszett. Ott mulattak a fiuk éjfélután egy óráig. Bizony ilyen doktorátusi bankett se minden jogásznak jut. De a professzor urak se gon­dolják, hogy néha mi történik otthon, az. ő házukban- a Majális-utcában. Igaz, majd elfeledtem, — Esztike átadta a fiuknak a fényképét, hogy hozzák el ne­kem- Megkaptam s megvallom, jól egett, hogy csuk igy is láthatom a szegény kis Eszti okos, őszinte szemét. Aztán irt Eszti, hogy megkapta, amit küld­tem és nagyon hálálkodott. A fényképet a hivatalban az íróasztalom fiókjába tettem. Lassan minden feledésbe ment. Kilenc év múlva levelet hoz a posta. Esz­titől jött. Azt irta, liogv Erdélybe betörtek a románok és ő menekülni volt kénytelen. Éjjel riadt fel és csak amit magára kapha­tott úgy hirtelen, nyári időben, ugv futott el hazulról, könnyű ruhában. Menekülés köz­ben megázott, át fázott és most súlyos bete­gen, tüdőgyulladással a debreceni kórházban fekszik. Ezt a levelet egy másik nővel Íratja. Azt mondja, hogy nem tudja, vájjon én otthon vagvok-e, de próbát tesz, hátha mégis otthon talál a levele. Éppen otthon talált. Aztán egy hét múlva jött még egy levél. Egy szomorú levél . . . Ezt meg már éppen nem Eszti irta . . . Ez a szegény Forró Eszter szomorú esete. jut és mindig sírnom kell. Kedves urfi, ké­rem Írjon. Csókolja: Eszti. Ez a levél bizony engem mgehatott. Szá­nalmat éreztem a szegény kis székely lány: Esztike iránt, akit igy megzavart a mi meg­gondolásán kacérkodásunk es most éjjeli ál­mát is megzavarja ez és hogy parfümömmel igy könnyet fakasztok szegény kis jány ár­tatlan szeméből. Vagy ki tudja. Ha fáj is szegénynek ez egv kicsit, de talán azért mégis boldoggá is teszi. Legalább lesz, majd az ő egyszerű, esemény­telen életében egy örökké élő emlék, hogv- hát volt neki egy urfira, aki őt oly megértő szeretettel csókolta mag. Én is irtain szegénykének. Legyen egy le­vél emléke is. Megírtam, hogy mi az igaz­ság. Hogy nem vágyó! patikus és hogy n többi urfi sem az, aminek magukat mond­ták. hanem azok miiül jogászok. Igaza volt a kis Rákinak. Az a magas, erős nr már dok­torátust tett és a másik kél urfi még elinegv tavaszra Kolozsvárra akkor teszik ük is le a doktorátust és akkor magukat a Majális- utcában egy este fel fogják keresni és üzene­tet fogok küldeni. Ugv is lett. Barátaim májusban felutaz­tak Kolozsvárra, az utolsó szipor'alra Mind­ketten sikerrel vizsgáztak és doktorrá avat- ták őket. A felavatás estéjén el is mentek a Majá'is- t.teába és ott is találták Annát, meg Rákit, de Eszter már nem volt ott. Azt mondták, hogy Eszti gyakran eljön hozzájuk érdeklőd­ni, hogy vájjon nem voltak-e itt az urfiak. Azt mondták a lányok, hogy majd megízeuik Esztinek, hogy jöjjön el másnap este és az urfiak is jöjjenek el. Ez a másnap este éppen vasárnapra esett. \ fiuk, most már doktorok, el is mentek és most ott találták Esztit is, aki nagyon bol­dog volt. A fiukat ugv fogadták, mint régi ismerő­söket s mint doktorokat, mert én mindent megírtam Esztinek őszintén. A dolog most már komolyan ment. Mert én már a szegény kis lányt és az egész ügyet más szemmel néztem. A szánakozó ember szemével. A ka­A tengercntulrol, ( sikágohól egy olt élő kolozsvári magyartól kaptuk az alábbi hangulatos erdélyi vonat­kozású visszaemlékezést. Ö, ti kedves székely láuyok, vájjon emle- keztek-e még, vagy már elfeledtelek mikor ugv 1905. év tavaszán Kolozsváron, a Majá- is-utcában a szabadkai link este. a kapuban veletek elcicá/tuk? Emilékeztek-e még azok­ra a fiukra, akiket ti mindig kérdeztetek: mondják m g igazán, micsodák maguk.' És az eg\ik azt mondta, hogy ő pomoUigus, a másik, hogy zoológus, a harmadik hogy jo- gológus és a negyedik, hogy ó bunkológus. És erre Ráki a/t mondta- hogy: nyavalyát, hisz, maguk jogászok. Es et re a pomologies azt mondta, hogy nézze Ráki, én megmon­dom most magának az igazat, én borbély­segéd vagyok, a főtérén dolgozom, szemben a Mátyás-szoborral. És mégis mutatta mind­járt a nála lévő fésiit. Erre, maga Ráki azt mondta: jé, hát iga­zán nem j- zászok es örült és mosolygott es megszorította a kezét, mert mirigy árt lett te­kintélye, mivel iparos. Mi akkor láttuk, hogy maguk előtt mennyivel becsesebb egy iparos- legény. mint egy jogász. Pedighgt a jogász­ból még főispán is lehet, de a borbély, az borbély marad. És emlékeztek-e még lányok, mikor aztán újból kérdeztétek, hogy hát maga oly erős, nagy ember, maga miféle mester, mert most már látták, hogy őszintén beszélünk. — hát a nagy ember azt mondta, hogy^ő biz mé­száros, a harmadik azt mondta, hogy ő vas­kereskedősegéd a Jeszenszky üzletében, a ne­gyedik meg azt mondta, hogy én sem akarok hazudni, hát én nem mondom, hogy iparoo vagyok, merthát patlkáruslegény vagyok. És mikor kérdezték, hogy melyik patikában, mert majd Lejönnek egy kis pirositót venni, hát akkor azt mondta, hogy ő nem patiká­ban keveri a mérget, hanem a klinikán. Aztáu azt mondták, hogy meg is látszik, hogy patikárus, mert olyan finom, jószngn. Megérezték a kölni vizet. Aztán kérték hogy hozzon holnap egy kis szagosától. Másnap este vitt is egy kis üveg indiánszéna parfü­möt és mind rálocsoíta magukra: Esztire, a csinos pzobajiányra, Annára, a szép barna szakácsnéra. meg a fürge és nyelves Rákira. Emlekeztek-e még? Azóta sem volt a Majális-utca olyan sza­gos, hiába volt ott a sok professzor-kisasszony, hacsak úgy bűvös májusi éjeken nem. ami­kor a Majális-utca névnapjait tartja. Akkor igen, ezt tudom. Mikor a sok fa meg bokor virágba borul és mikor a rácskeritéseken tál­ról az édesen bóbiskoló virágok álmos kis fejecskéit megbillenti és a kiömlő édes illa­tot széthordja a langymeleg májuséji szellő és elbóditja az ott sétáló jogászokat, kik szerelmes szívvel és sóvár szemekkel lesnek be a zongorázó professzor-kisasszonyokra, vagy csak úgy jogászos léhaságból egerésznek kis szobajányokra, hogy aztán elcicázva ki­verhessék fejükből a szédülésig bevett bün­tetőjog, magánjog, meg mittudomén, mi­mindenféle rendtartás meg perjog okozta kábulatot. Hát aztán emlékeztek-e, amikor kérdezté­tek, hogy tudnak-e zongorázni és mondták, hogy tudnak, akkor Eszti kérte, hogy men­jenek be és zongorázzanak, mert a profesz- ssor urék nincsenek itthon, egy nagy mulat­ságon vannak a Teleki grófékná! és azok majd csak valamikor, hajnalban térnek haza — igy aztán bementek a szalonba és a bor­bély zongorázott és jártuk a csárdást. Azt játszotta, hogy: Jogászgyerek vagyok, szere­tőt tarthatok, van is hozzá jussom. Megent, hogy: T-.incsen lovam, van kantárom, jó bort ihatnám. Ez volt akkortájt uj nóta. Eljövet elbúcsúztunk, még pedig nagvon ér­zékenyen. Megmondtam, hegy én most már többé nem jöhetek, mert utazom. Vidéken kaptam egy jobb alkalmazást, egy patikában. És Eszti maga ekkor oly szomorú lett, még a szeme is tele lett könnyel és mikor ezt megláttam, hát biz engem is meghatott, hogy maga ezt ennyire a szivére vette — szána­lomból meg is csókoltam és maga is vissza- cnókolt. Akkor kért, hogy írjak a Majális-utcai cím­re magának és kért, hogy adjam meg a pa­tika cimét, majd ir maga is nekem És én akkor megadjam az én címemet: Damjanicb- utca 4 szám. Maga irt is nekem rózsaszínű levelet, csókolódzó galambok voltak rajta és elég csinos betűkkel azt irta, hogy: Kedves urfi! Tudom, hogy maga urfi már elis felejtett, de én igenbizony, hogy nem az urfit. Tudom, hogy maga urfi, csak tréfából csókolt meg engem, a falusi, szegény székel}7 jányt és már elfelejtett engem, pedig de jó volt, mi­kor itt volt és eltángáltunk. Én soha sem felejtem el, bárcsak sohasem láttam volna, mert úgy megfájdilotta a szivemet maga oly barátságos szivü urfi és kérem, hogy tessék Írni csak egv sort is csak Írjon urfi és mikor, j éjei fölébredek és érzem a szagositót a ru- j hámon, amit urfi rálocsolt, akor eszembe T-űluyzoét toéAlékíkH wewetäk a „Budapest télen" m&z#atmat BUDAPEST. A magyar főváros idegenfor­galmi szervei az idén nagy apparátussal ké­szülnek a Budapestre feljönni szándékozó er­délyiek fogadására cs szórakoztatására. Mái a tavaly megindult az u. n. „Budapest télen“ nevű mozgalom, amelynek keretében a fővárosba utazó vidé­kiek szórakozását és olcsó budapesti tartóz­kodását kívánták előmozdítani. A mozgalom sikere arra indította az ille­tékeseket, hogy az idén még szélesebb ke­retek között és még több kedvezménnyel kedveltessék meg a vidékkel a budapesti utazást. Az idegenforgalmi Hivatal vezetői a sajtó képviselői előtt hangsúlyozták, hogy a kül­földi idegenforgalom elmaradása következté­ben az idén fokozott munkával szervezik meg az ország lakosságának az utazásait és kellemes, valamint olcsó fővárosi tartózko­dását. A Budapest télen“ mozgalom a la­kosságnak alkalmat kiváu adni arra, hogy Budapestre feljőve ne csak külsőségeket lás­son, hanem megtekintsen minden érdemes látnivalót és ismerje meg a főváros kulturá­lis és művészi értékeit. Az idegenforgalmi szervek Erdélyben már eddig is kellően is­mertették ezt a mozgalmat, úgy, hogy a je­lek szerint a visszacsatolt részekről az idén igen sokan keresik fel a magyar fővárost. SOK KEDVEZMÉNY A mozgalom igen sok kedvezményt bizto­sit a Budapestre utazóknak. Ezeket a kedvezményeket február 3-ig lehet igény­be venni. Az Államvasutak menetjegyirodája „Három nap Budapesten“ cimmel jegyfüzetet adott ki. Ezzel a jegyfüzettel 50 százalékos kedvez­ménnyel lehet utazni a magyar fővárosba. A jegyfüzettel a megérkezés után legkorábban három nap múlva lehet visszautazni Tehát az utasoknak legalább három napot kell Bu­dapesten tölteniük, hogy igénybevehessék a féláru utazást. Ez a kedvezmény érvényes az erdélyi „vonatpótló“ autóbuszokra is. A vasúti kedvezményen kivül még igen sok más kedvezményt is kapnak a Budapest­re utazó vidékiek. Kedvezményes jegyeket lehet kapni színházakba, mozikba, kiállítá­sokra, sporteseményekre, sőt a fürdőkbe is. Ezenkívül az ellátás és szállás is kevesebbe kerül, mint rendes körülmények közölt. A szállodák és penziók 30%-ig terjedő kedvez­ményt adnak. Még a villamosokon is kedvezményes jegy­gyei lehet utazni. Az IBUSZ külön társasgépkoesi-járatokat in­dít a főváros nevezetességeinek a megtekin­tésére. A városnéző utón idegenvezető fűz szakszerű és érdekes magyarázatokat a meg­tekintett nevezetességekhez. LÁTVÁNYOSSÁGOK A téli Budapest természetesen külön lát­ványosságokkal is kedveskedik a felutazók­nak. Nem beszélve a megindult szini és báli szezonról, igen sok nvitvalevő érdekes kiál­lításról, igen sok uj meglepetés várja a Bu­dapestre utazókat. így a Budapesti Korcso­lyázó-Egylet bevonásával nagyszabású jégünnepélyt rendeznek ezzel a mottóval: Erdély visszatért az anyaor­szághoz. A jégünnepélyen felelevenítik az erdélyi bevonulás egyes felejthetetlen ké­peit. Természetesen nemcsak Budapestre várják a vidék magyarságát, hanem Erdélynek is az idén kell kiáilania az első idegenforgalmi próbát. Ezen a télen, úgy karácsony táján, főképen pedig a nyáron rengeteg üdülő szándékszik Erdélybe utaz­ni. Mondhatni a fél Budapest Erdélyben akarja tölteni részint a karácsonyi, részint a nyári szabadságát. Erdély szépségei olyan hatalmas vonzóerőt jelentenek a huszonkét év alatt Erdélyben nem járt anyaországbe­liek számára, hogy Erdélynek idegenforgal­mi szempontból nagyon fel kell készülnie erre a fogadásra. Ez a hatalmas arányú idegenforgalom külön­leges feladatok elé állítja Erdélyt. Rövid idő alatt természetesen nem lehet mindent meg­szervezni, de mégis igen sokat lehetne tenni annak az érdekében, hogy az erdélyi falvak népe részesülhessen az idegenforgalom anya­gi előnyeiben. Magyarországon már régen rá­jöttek arra, hogy az utazók jórészének nincs pénze a drága szállodákra. Ezért az üdülés­re, sportolásra alkalmas falvakban megszer­vezték.. összeírták a falu lakossait, a kiadó lakásokat is hirdetések utján bérbeadták ide­gen üdülőknek. Ez a pénz egy pár faluban rengeteget jövedelmezett. 10 4 0 dec* nthcr 24 Parkettszésl munkaiatokat ]utá nyomán /állít Lőrincz! & Go. Zipolya-utoa 8. á* a«»at«gytláf utou U (Csóka-3ukrí«4ia). Illetékes helyen hangsúlyozták az Ellenzék munkatársa előtt, hogy nagyobb társasutazások indulnak egymás­után a felszabadult részek gyönyörű vidé­keire. A Gyilkostónál és a többi közismert helye­ken részint bizonyára le vannak foglalva a szállodák és penziók a sizéere Erdélybe uta­zók számára. Pedig egyedül Budapesten ez­rek és ezrek akarnak rövidesen Erdélybe utazni. Által áhan az a hangulat, hogy Er­délyben nincsenek megfelelő menedékházak és kellő számú szállodák, illetve kiadó helyi­ségek. Ezen a lakosság érdekébe rövidesen változtatni kell, A követendő példa adva van az anyaországbeli megoldásokkal. Az üdülésre alkalmas magaslati vidékeken sürgősen meg kell tehát szervezni u fulu lakosságát és az Idegenforgalmi Hivatal ut­ján, vagy egyéb uton-módon kell hirdetni a kiadó lakásokat. Ilyen módon rengetegen keresnének fel egy- egy kies fekvésű falut, vagy várost és a la­kásokért fizetendő bérekkel nagymértékben hozzájárulnának a lakosság anyagi fellendü­léséhez. Ha bármelyik hegyvidékben fekvő falu akár újsághirdetés utján is közölné az otlani kiadó szobák árát, akkor egészen bi­zonyos, hogy rövid idő alatt rengeteg üdülő jelentkezne és venné ki ezeket a szobákat. Ez a munka a falvak és kis városok hivata­los, vagy kulturális vezetősége u'ján kevé3 felvilágosító munkával könnyen megvalósít­ható. Ezt azért kellene már az idén meg­szervezni. mert ha a most leutazó anyaor­szágbeliek nem tudják téli szabadságokat kellemesen eltölteni, vagy ha a lakásviszo­nyok miatt !e sem mernek utazni akkor az idei rossz tapasztalatok után jövőre már so­kon idegenkedni fognak attól, hogy szabad­ságukat Erdélyben töltsék. Ez az idegenfor­galmi szervezettség magánkezdeményezésbő! kiindulva is igen nagy gazdasági előnyt je­lentene Erdélynek. Fel kell tehát készülni és kellő hírveréssel széles körben ismertetni kell a télisportokra és üdülő szabadságokra alkalmas erdélyi vidékek szépségeit és elő­nyeit, mert bár Budapesten mindenütt ez a jelszó: me­gyünk Erdélybe: még sem tudja senki, hogy egy-két hires üdülőhelyen kivül még hol tölthetné a szabadságát. Pedig mennyi ilyen ismeretlen gvöuyörü vi­dék van Erdélyben és mennyien vannak, akik számára nagy segítséget jelentene az idegen­forgalomból befolyó összeg. Nem is beszélve arról, hogy milyen nagy áldás nemzeti szem­pontból is, ha erdélyiek és anyaországbeliek spkszor és minél nagyobb számban találkoz­nak. Tóth Bálint. Mátyás király képe díszít! az erdélyi emlékérmet BUDAPEST, december 24. — A „Nemzeti Újság“ Írja: Magyarország kormányzója — mint meg­írtuk, — Erdély egy részének visszatérése emlékére Erdélyi-emlékérmei alapitott és el­rendelte, hogy az érmet megkapja mindenki, aki a visszacsatolás idején legalább 28 napi fegyvergyakorlaton veit részt. Az emlékérem veretésével kapcsolatban felszó’itották a leg­kitűnőbb magyar iparművészeket, hogy ké­szítsenek tervezetet, az érem-inodelleket az­után bemutatták Magyarország kormányzójá­nak. A legfőbb hadúr választása Berán Lajos iparművész modelljére esett. Ezt fogja a pénzverő sokezer példányban elkészíteni és az érmeket ezután a honvédelmi miniszter rendelkezései alapján szétosztják. Az Erdélyi-emlékérem felső oldalán Mátyás király mellképe kapott helyet, a másik oldal­ra Erdély címerének reliefje került. A Má­tyás király domborművű képét körülölelő fel­irat azt hirdeti, hogy az érem az erdélyi ré­szek visszacsatolásának emlékére készült. A másik oldalon pedig azt adja tudtul a felirat, liogv Mátyás király születésének ötszázadik és magyarország országgvarapitó kormányzá­sának huszadik évében történt a visszatérés. Az Erdélyiemlékérmet, értesülésünk sze­rint, a közeli napokban a miniszterelnökség utján rendelik meg az Állam: Pénzverőben, a honvédehni minisztérium igénylése szerinti mennyiségben. Az érmeket kiverése után a honvédelmi minisztériumnak szállítják le, a kiosztás pedig — hasonlóan a Felvidéki-em­lékéremhez — az egyes csapattesteknél fog megtörténni. Fénykép-albumok bőrben, selyemben, vászonban, minden m Hőségben reRÍlíiViiil OlíSÓ ársboil az ELLENZÉK kdnyvesboltjábag l(c.:sj¥áf,jíálíá$ feráíHér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom