Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-24 / 295. szám
1940 december 24 ELLENZÉK ."29. Jlavzló- D&ZS& Karácsonyi mérleg Azért van a hétköznapok közül ki«* emelkedő ünnepekre elengedhetetlenül szükségünk, hogy önmagunk fölé emelkedve igazi tilsztasá,giában láthassuk meg helyzetünket, életünk értelmét és célját. Anyaországunkhoz való vilsiszacsa- toíásiunk örökre felejthetetlen nagy ün-i nép volt mindannyiunk számára. Most betölti a szivünket az első magyar ka rácsony csodálatos fénye és melege. Huszonkét év után ismét szäbad magyar földön gyújthatjuk meg a karú csonyfagyertyákat. Úgy érezzük, hogy a szeptemberi1 nagy magyar ünnepek után sok munkával, izgalommal1, küsz ködössel, néha csalódással eltelt hétköznapok után ismét feléje keí'I emel< kedlnünk önmagunknak. Akkor iinme pelünk igaz magyar szívvel, ha ezen a szent karácsonyon felállítjuk az erdélyi magyarság karácsonyi mérlegét. Ünnepi, még pedig karácsony ünnepi rrséir** leget kell készítenünk mindarról, ami1 az elmúlt negyedév alatt történt velünk. Az első karácsony éjtszakáján az Is teníia istállóban született. Hitünk sizeH rint Istennek ez a végzése nem volt véletlen. Azt akarta ezzel megmutatni, hogy az emberi életben nem a küllső körülmények, hanem az igazi lelki ajándékok a döntők. Az áj Htja fel a ka rácsonyi mérleget, aki nem az üres is tállót, hanem a benne ragyogó mennyei gye-rmeket látja. Milyen szörnyű azok** nak az embereknek a sorsa, akik még karácsonykor sem tudnak önmaguk fölé emelkedve, egy tisztább és szebb világot látni. Nincs nagyobb szegény ség, mint karácsonykor is csak az üres istállót venni észre. Viszont nem szabad letagadni azt a tényt sem, hogy Jézus istállóban született. Az istálló örök szimbóluma an* nagy a nagy nyomorúságnak, amelyben a bűn miatt megromlott ember a világ végéig vesztegel. A karácsonyi istálló keményen figyelmeztet bennünket ar ra, hogy sohasem szabad megfeledkezni arról az örök tényről, hogy a bűnös ember élete sohasem lehet tökéletes. Isten maga figyelmeztet arra. hogy ve** szedelmes dolog az életet szebbnek kép zelni, mint amilyen, veszedelmes játék azt Ígérni, hogy mi magunk minden Tyomciruságot meg tudunk szüntetni. A karácsony nagy vigasztalása az, hogy az is-álíóban megszületett Jéxus, hogy istállóban született a világ megváltója! A karácsonyai magyar mérleg egyik serpenyőjében huszonkét év éta várt nagy aj nád ék ragyog; ismét M agyar or szagon vagyunk magyarok!! Ismét sZam bad magyarok vagyunk!! Ezen a kará csonyon jusson eszünkbe sok sok szó** morn karácsonyunk emléke s minden egyéb földi gondolatot elfeledve, azzal a boldog örömmel adiunk hálát Isten nek az uj magyar karácsonyért, amelv^ Jyel szeptemberben honvédekkel köszöntöttük, Teliék meg a szivünk ma gyár mivoltunk teljes érzésével. Emel** (ük fel tekintetünket Szent István ragyogó koronájára és legyünk nagyon büszkék airra, hogy ezeréves európai országnak vagyunk a polgárai. Tekintsünk végig a csonka haza bércein és rónáin, a hevek, völgyek és dús síkságok gazdagságán. Nézzünk fel a nagy magyarok végtelen sorára. Jusson eszünkbe hálát adni a Mindenhatónak azokért a mai nagy országépítőkérí, legelsösorban Kormányzó Urunkért, akiknek Isten után ezt az uj magyar karácsonytf ezt az olyan régóta óhajtott drága magyar karácsonyt köszönhetjük. Ne feledjük el, hogy Európában alig varJ még orszáq, ahol békében és jólétben ünnepelhetik ezt a karácsonyt. Hány országban ezeirszer szegényebb ez a karácsony, mint a mienk. Orszá** gunk vezetői és katonái nemcsak külső, hanem belső vonatkozásban is meg szerezték nekünk á békés karácsony ál** dott lehetőségét. / Ilyen karácsonyi magyar gondolatokkal nézzünk szét magunk körül, ilyen rri'ndenki által örömmel vallott magyar gondolatok fényében versünk tekintetet azokra a nehézségekre, amelyek körülvesznek bennünket. Tudom, sokan szerelnének itt Erdélyben gazdagabb asztal mellett, magasabb fizetés lehetőségei között, nagyobb bőségben ünnepelni. Sokan szeretnék, ha semmi ne*t hézsége, vagy zökkenője sem volna az erdélyi magyar életnek. Az ilyen illúzióktól még karácsony éjszakáján is meg kell magunkat szabadítanunk. Az Isten Fiának is Istállóban kellett meg születnie. | A mai magyar élet sok nehézségének cica az egyetemes európai háborúból, az iszonyatos gazdaságii zárlatból követe ikefcik. Nem szabad elfelednünk, hogy a világháború utáni forradalom és béke- parancs rémei által meggyötört, de le vertségébő! erőteljesen fölemelkedő, még mindig szegény Magyarország ölelt keblére bennünket, még szege-1 nyebb, meggyötört magyarokat Jól tudjuk, hogy drága hazánknak sok bel- sö igazságtalanságot kell még jóvá ten it'e, sok szegény magyarnak a kenyere* rőt kell még intézményesen gondoskod nia. De ne feledjük el, hogy a világ leg szörnyűbb gazdaságii háborújának kel* lös kelepén a nagyobb belső izgalmak* tói való óvatosság: erény és köteles* ség. Milyen mámoros örömmel néztük nagyszerűen fölszerelt honvédségünk diadalmenetét a koraőiszi napsütésben. Az a hadsereg magyar pénzből, szegény Magyarország pénzéből állott a talpú* ra. Ez a drága hadsereg hozta meg ezt az uj mayar karácsonyi s ez a hadse* reg őrködik a határvonalon, mialatt mi békében ünnepelünk. Annak örüljünk, hogy ez a hadsereg készen áll, hogy ezért a hadseregért kelleti és kell még sok áldozatot meghozzunk. Tudom, hogy vannak, akik még nem találták meg mindazt, amit sorsunk nagy vál* tozásától vártak. Ezek tartsanak kara* csonyi önvizsgálatot, vájjon nem mére* tezték*e tu! a váradalmakát, egyéni vágyaikat nem emelték e a közös ér* dekek fölé? Higyjünk abban, hogy a mi egyéni kérdéseink megoldásának is eljön az ideje. Három hónap igazan nem nagy idő egv ember és egy ország életében. i A karácsony nemcsak isteni ajándék, hanem egyben emberi feladat is. Minél ! nagyobb a karácsonyi örömöm, annál I nagyobb sze'retetre kötelez Isten azok I iránt, akik nálamnál szegényebbek. Az első uj erdélyi magyar karácsonyon mindenekelőtt azokról kell nagy, ki- apadhatatlanul nagy testvéri szeretet* tel megemlékeznünk, akikkel az elmúlt karácsonyon még együtt ültünk a kö zös 'szomorúságban. Ha az ő sorsuk ké pe jelenik meg öntudatunk előtt, meg kell szégyelltünk magunkat a fölött, ha csak egy parányi panasz is van még bennünk. JVe legyen ezen a karácsonyon ebben az országban magyar ház, ahonnan nem szál! fel az Úrhoz forró fo hász azokért, akik még mindig sötétségben vannak. Gondoljunk arra, vaj-1 jón mi mivel érdemeltük meg jobban ezt az uj magyar karácsonyt, mint. azok, akik ma nem ünnepelhetnek ve' lünk együtt szabad magyarokként. Karácsony éjtszakáián összemelegedik; a sok sok magyar család apraja*nagyja. Nem tehetjük meg, hogy ne hívjuk fel az egész nagy magyar családot a kara csonyi nagy öisszemelegedésire. Milyen fájdalmas, hogy politikai pártokba, egv-» mással szemben szervezkedő és har coíó pártokba vagyunk szétszervezve — most már nemo-ak a anyaországban, — hanem, félni lehet, nemsokára Erdély ben is. Érdekcsoportok küzdenek ér* dekcsoportokkal szemben. Karácsony éjtszakáján magyar feladat egy pillanatra megdöbbenni és megkérdezni nia g útiktól és egymástól, mi oka és értelme van ennek a magunk marcangolásitak? Minden karácsony nagy felhívás a megbékélésre, testvéri összeölelkezésre, hiszen Isten angyala békességet hozott a ióakaratu embereknek s köztük nekünk magyaroknak is! A karácsonyfagyertyák hamar kiialud* nak, megfakul még az örökzöld kará- | sconyfa levele is, az ünnep után iis/mét j jönnek a szürke, hideg, téli het-közna pok. Előtérbe tóiul a kenyérkérdés, a í Hámori Pista a menyasszonyához utazott Debrecenbe. A szép és fiatal Gárdos Esztii alig féléve ismerte meg Budapesten a mérnökök bálján. Mór az első találkozásnál nagyon megtetszett neki a leány, akinek a szülei meghívták a fiatal mérnököt, hogy .látogassa meg őket, ha Debrecenben dolga akad. Hámorinak szerencséje volt: a nagy gyár, amelynek alkalmazásában állott, alig három héttel a bái után Debrecenbe küldte egy turbina felszerelésének ellenőrzésére. Tiz npaíg tartott a munka és a mérnök minden áldott napon legalább egykét órát tölthetett Gár- dosék kényelmes, nagy házában . . A leány apja földbirtokos volt.; jómódú, gavalléros, derűs és kedves ember. Hamarosan értésére adta Hámorinak, hogy egyetlen gyermekének. Esztinek, havi négyszáz pengő apanázst szánt, ha férjhez megy ... Hámori Pista nagyon komoly fiatalember volt. Mindig jól tanult, diplomáját kitüntetéssel szerezte meg. Apja középiskolai tanár volt, aki nagy nehézségek árán nevelte fel öt gyermekét. Nem kényeztette el az élet. ha nem is ismerte a nyomort. Úgynevezett rendes ember lett belőle. Kötelességtudó, szorgalmas, takarékos férfi. Szenvedélyei nem voltak; nagy ambíciók sem gyötörték. Nyugodalmas, kellemes életre vágyott -— semmi egyébre, Gárdos Eszti tetszett neki, mint általában minden jól nevelt szép és fiatal leány. Amikor meggyőződött róla, hogy Eszti kitűnő párti, megkérte a kezét. Büszke volt, hogy tiz nap alatt .,meghódította“ a leányt. Pedig Eszti sem volt szerelmes belé,. Elhatározta, hogy hozzá megy a mérnökhöz, mert rokonszenvesnek találta és szülei is úgy akartak. Hámori nagyon figyelmes és kedves, sőt látszólag szerelmes vőlegénynek bizonyult. Sokszor ő maga is azt hitte, hogy szerelmes a menyasszonyába, amikor levelet irt neki albérleti szobájában s arról ábrándozott, hogy milyen szép lesz az életük, kényelmesen berendezett háromszobás, elegáns lakáshan . . . Minden áldott nap irt a menyasszonyának és minden vasárnap meglátogatta Harmadosztályú fülkében utazott, de amikor megérkezett a vonat, átsietett egy másodozstályu kocsi folyosóján. Nem akarta, hogy Eszti lássa, milyen takarékos és milyen szűkös viszonyok között cl. Sokba is került a vőlegénysé- ge. Elegánsan öltözködött, szép virágokat, apró csecsebecséket vitt ajándékba a menyasszonyának . . . Hat hónap alatt minden előkészületet megtettek a házasságra. Már ki is vették a lakást, hebutorozták, Eszti kelengyéje is elkészült ... Elhatározták, hogy Debrecenben tartják meg a lagzit, aztán egy előkelő fürdőhelyre mennek nászutra . . . Az öreg Gárdon nagvon ga- vallérosan viselkedett, minden tekintetben . ... Alig néhány hét választotta el a/, esküvőtől Hámori Lacit, amikor a harmadosztályú vaslúa: ÚiMk Attila. úti fülkében megismerkedett egy fiatal leánynyal, Sándor Magda tanítónővel Árvaleány volt. Karcsú, barna hajú, világos szép szemű teremtés ... A hangjában annyi gyermekes báj, különös őszinteség volt, hogy a mérnök nem tudott hetelni, vele. . Egyedid' voltak a fülkében... Szóba eredlek.. Magda elmondta, hogy állást kapott Nyíregyháza mellett egy kis faluban . . . Boldog volt, hogy végre megkeresheti kenyerét és nem lesz reáutalva gazdag rokonainak a támogatására . . Hámori is beszélt az életéről . . . De elhallgatta, hogy vőlegény . . . Azt mondta, hogy rokonai laknak Debrecenben, azokat megy meglátogatni . . . Megkérdezte a tanitónő címét és arra kérte, engedje meg, hogy időnként írjon neki . . . Mire Debrecenbe ért a vonat, a fiatal mérnök érezte, hogv valami végbement benne.... Mintha az idegszálai összeboncolódtak volna a kis tanitónő karcsú, finom termete körül.... Szinte fizikai fájdalmat érzett, amikor elbúcsúzott tőle . . . Nehéz szivvel szádt le a vonatról ... A menyasszonya persze várta . . Nem örült neki . . . Kedvetlen volt . . Panaszkodott, hogy fáradt, fáj a feje . . Alig várta, hogy vacsora után a szállodába mehessen . . . Beült a hotel kávéházába és levelet irt a tanítónőnek... Tizszér is belekezdett, de aztán eltépte . . . Mit Ír jon neki? . . Hogy szerelmes . . . De hiszen menyasszonya van . . . Végül néhány közömbös szót vetett papírra és bedobta a levelet a szálló halljábau. a le- vélszekrénybe. .. * Hámori Pista szerelmes volt. Úgy érezte, hogy „halálosan szerelmes“. A kis tanitónő nagyon kedves, hosszú leveleket irt mindennapi küzdelmeiről, kis nebulóiról, szomorú, unalmas falusi életéről . . De azért boldog, megelégedett sorok voltak ezek, amelyekből sugárzott egv tizsta, önfeláldozó, finom leány- léiek nyugvása és bizalma . . Hámori szép lassan belcmelcgedett a levelezésbe és lángolóan szerelmes leveleket irt Magdának, de a leány egész egyszerűen nem vett tudomást vallomásairól . . Hogy is hihetett volna neki, hiszen a mérnöknek nem jutott eszébe, hogy meglátogassa . . . Pedig Hámorit gyötörte a vágv, hogy viszontláthassa a kis tanítónőt... Hogv lebopol’tikai érdek s az élet sokkok kis é3 nagy nyomorúsága. Ha nem hoztunk magunkkal elég evangéliumi fényt, ke rcsztyén hitet, egymás iránti felelős séget, határtalan szereteíet s áldozat** készséget, ismét csak üres istállóban találjuk magunkat. A kis Jézus a/, em beri gonoszság m'att Egyiptomba me nek ül s mi nélküle maradunk. Azért ádja Isten ezt a békességes uj magyar karácsonyt, hogy abból iga7-j keresztyén életbölcsesség fiel meggazdagodva lépjünk át hétköznapjaink nagy felada tál közé. Minden karácsonyon újra meg kiéli tanulnunk, hogy még a Jézus any jának is éles fájdalom járta át a szivét, mialatt a szent Fiul hordozta, neki is mérhetetlen fájdalmak árán kellett életet adnia az Emberfiának. Minden karácsonyon újra meg kell tanulnunk. hogy egyedül az önként, jókedvvel vállalt áldozat jdent megújulást az emberek egymás közötti viszonyában. Min den karácsonyon újra meg kell tanulnunk, hogy az emberi életet csak békességgel lehet igazán építeni. Ez a karácsony döntő bizonyítéka annak, hogy országunknak ereje van hivatásának betöltésére, fiai legsúlyosabb kérdéseinek megoldására. Ezt a bizonyítékot a jövendőre nézve tekint sük annak zálogául, hogy isten segítségével egyre több és több megoldatlan magyar kérdésen fogunk még győzedelmeskedni. Nem hisszük, hogy Erdélbyen csak egyetlen magyar ember is él, akinek egyéni magyar mérlegében az első uj magyar karácsony sok drága ajándéka^ nak súlyát az egyéni szenvedés, szegénység, vagy szomorkodás terhe megbillenthetné. j Isten a boldog magyar karácsonyi ünnepeket elhozta. Merítsünk ennek a karácsonynak forrásából sok sok életerőt, hogy a magyar hétköznapok munkáihoz magunk fölé emelkedve, megpihenve és megújulva serényen láthassunk hozzá. ruljon előtte és megkérje a kezét . .. De nem volt bátorsága szakítani a menyasszonyával'. Beleélte már magát a kényelmes és gondatlan élet gondolatába . . . Egész családja boldog volt, hogy a szép és gazdag Gárdos Esztit veszi el feleségül, . . Az esküvő napja közeledett... És a gyáva, kicsinyes, önző férfi még ekkor is szerelmes leveleket irt Sándor Magdának . . . De még a lagzi után is . . . A nászúiról is . . . Persze titokban, mint aki okiratot hamisit . . . * Hámori Pista hazatért a nászúiról. Szabadságában még maradt néhány napja, de azért besietett a gyárba, mert oda cimeztette leveleit és válasz várt Magdától. Azonban a kis tanitónő nem irt . . . Két héten keresztül hiába várt választ tőle . . . Talán megtudta, hogy nős vagyok — gondolta Hámori. Elhatározta, hogy felkeresi a leányt falujában. Nem tudta ugyan, hogy mit fog mondani neki . . . Bevall-e mindent?... Vagy mentegetődzik .. . Megígéri, hogy elválik... Vagy felajánlja, hogy legyen a barátnője . . . Tépelődött, gyötrődött, spekulált, de nem tudta elhatározni magát semmire . . . Csak azt érezte, hogy látnia kell . . - Beszélnie kell vele, mert különben megőrül . . . * A tanítónő falujában nem volt vasúti állomás. Hámori Nyíregyházán taxiba ült és úgy ment tovább. Mindössze félóráig tartott ez az ut, de az volt az érzése, hogy csigalassúsággal halad a kocsi és sohasem fog célt érni.. . Végre feltűnt a falu . . . Aztán az első házak . . . Az egyik ház előtt néhány paraszt üldögélt a pádon. . . . Hámori megállittatta az autót, kiugrott belőle és megkérdezte a tereferélő embereket, hogy hol lakik Sándor Magda tanitónő. Csodálkozva néztek reá. Az egyik atyafi felvilágosította: — Itt lakott a mult hétig . . . De most már Nyírbátoron lakik a kastélyban . . . Feleségül vette a fiatal nyírbátori báró . . . Hámori azt hitte, hogy mindjárt összeesik... Támolygó léptekkel ment vissza az autóhoz. — Vis&zaforduhink — mondta a soffőrnek. — E költözött a faluból az, akit kerestem . . . Ismeretlen helyre . . . * Hámori Pista még aznap este a gyorsvonat elé vetette magát. Az elé a vonat elé, amelynek vissza kelleti volna vinnie őt fiatal felesége karjaiba, aki szerelmes szivvel várta őt kényelmes, meleg otthonukban . . . Kiesőim és ÍJJÉVI ORCSOLYÍR ISMÖVBPIH GLDZSVRRT OSSUTH LUJCS-UTCB 2. UH MftTYilS él FIK fennálló ö:Ismédén Hiegíuz&stó üzteísten. ajándékok I-a alpakka evőeszközök szernilvecek öngyújtók s tűzkövek
