Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)
1940-12-21 / 293. szám
E 19 4 0 decc rn bér 2 1. ELLENZÉK 9 Nyugodtan körülték'ing'etett. árra is oláah- <TIlőtt, 'ámenül jött, mert vándor volt és kissé már fogytán az örököl. Óvatos pislogással szomlélgctte tarisznyáját, reszketeg ujjal kitapogatta vagyonkáját, mert rossz kis életében mindig kellett tartania valamitől és igy kiegyenesedve a vállára zöttyentette csomagját és botja végével megkopogtatta a földet. Türelmetlen vonakodás látszott a különben nyugodt emberen; egy. pillanat alatt olyan elrugaszkodott csavargónak tetszett, aki nagy ritkaság Magyarországon. Olykor öröm sugárzott tekintetéből, amikor a falvak üjJcsJfijá has csibészeivel találkozott és rájuk nézve megállóit, mint valami szobor. Ha egyedül volt halvány fényárnyék köritette csontos orcáit, őszés fürtjeit, rozsdabarna szakállat: olyan volt. mint a vak koldus, aki nagyon messzire lát. Ekkor anélkül, bogy motyogott volna magába, dünnyögött volna, mint a gyerek, játéka öntudatlanságában; táplált a szivében egy hangtalan titkos gondolatot. Talán ki volt adva néki parancsul. hogy éhez nyalnia nem szabad, éhség. eltikkadás és lankaelás órájában és semmi esetben sem! Csak a végső órában, ha a halál meghívja. Ha .valami földön a tulajdonjogot pillanatnyilag ő élvezte, féleldalvást vagy hason eí- Gzenderedett, de soha nem szundított hanyatt, mint a halottak ravataluk magas pora- pázatában, hasukon rózsafüzérekkel kulcsolt kezekkel és az égre felnézve, mintha életükben is ezt cselekedték volna. így a mezőkön csak .az igazi úrhatnám naplopők álszentez- kedtek, a csavargókamara bejegyzett tagjai. O belefurta orcáit a harmatos fűbe a rögök közzé is, mert szerette az életet: gubancos szakállát otthonosan kerülgették a rovarok és rendesen egy fehér káposztaslepke őrködött álma fölött. A vándor felcíhelodött. Miután gondolko- dott, megindult. Itt-ott a falvakban alkalmi munkát talált. Ekkor is úgy történt, hogy bölcs tanácsot kért tőle egy parasztlegény. A vándor, ha idegen is volt, mindenhová befurakodott és mindent tudott, mint. a megfakult areu diplomaták, akik iávoleső országokat bejárnak három darab vadonatúj disz- yöböröuddel. — Vedd el a lányt — szólott a napszítta fiatal paraszthoz, akinek büszkén feszenget- te mellét a léiekzet. — Ha szereted — s tekintete kérdőn kutatta az említett leány vérvörös arcát. — Az ur mondja a bibliában -— kezdte a vándor és ekkor elhalkult a szava, mint a lehellet, érthetetlenül illant a bámuló fiatalok felé. — De a biró nem akarja! A nyavalya törje ki —< fakadt el! a legény gondolata. A vándor gyors, okos pillantással suhintott az emberre. A lány szemlesütve hallgatott. mert az apja volt a bíró. — Hol van a biró? — kérdezte a váudor. — A kocsmában — felelte a leány. —- Nyugodtan térjetek haza gyermekeim, beszélek én a bíróval. Megértjük egymást!? — fordult most a legényhez. Esteledett, mikor az öreg vándor beérkezett a kocsmába. Tarisznya járói, szakálláréi, viseltes ruhájáról feltűnt, hogy idegen és hogy vándor á legjavából. Letelepedett a félhomályba, a mécses árnyékában. A szesz mámorában bóbiskoló parasztok egymás teste felé hajladoztak, mintha a szél fújta volna őket. A reményvesztett részegség állapotában a söntésen lármáztak, félököllel verték az asztalt. A hetvenkedő és bánatos fecsegés önkívületében elfáradtak, mert mindannyian enyhe tiiszurást éreztek a tarkójukon és tán- forogva, üveges tekintettel keresték az okát. A vándor egykedvűen mutatta magái és nem nézett meg mindent a helyiségben, hanem, mint aki régen, odaszokott, szalonnát és kenyeret vont elő és szépen falatozni kezdett. Ádámcsutkája lendületesen íel-lc himbálód- zott a torkában, mint a falu kishar,angja a plébániatemplomban. Egy magában ráncoló legény vad iramodásba fogott és mikor a padszélen ülő vándornál elakadt, megbillentette azt, feléje kiáltva — A szerelőd hol hagytad! —• A vándor nem válaszolt, nem mordult, pillanatra abbahagyta a rágást és befelé laposakat pislogott. Nagyon fáradt lehetett. A szembeni sarokban két mértékletes vén paraszt róla beszélt egy rövid szóban. — Melyik a biró? .—k bokţc meg az egyiket. Az a‘ —v mutatták neki. A Iniboskemen- ee hasán pipázgatott, hozzá hasonló tekiu- télyttartó parasztok között. Zömök, széles ember volt és a bajsza vége meggöndörüdött a sok gondolkodástól. A vándor odaszólt: Dicsértessék a Jézus, tíiró Uram! — Mindörökké — — Ámen — hagyták meg a parasztok. — Biró Uram — kezdte a váudor. Megbocsásson egy szóra!, En messzi földről jövök, de jól ismerem ezt a falut és a gondolkodását annak, aki lakja, Az Ur nevében, járom a vidékeket és hirdetem az fgét. Tudom, hogy a Biró Uram tisztességes ember. —- Az a*, tisztességes, tisztességes, -■ bólogattak a parasztok. —. Ej hát akkor mén akarja hogy a lánya alton menjen, akit nem szeret — szólott az öreg ebben a szólásban, mert ó' Magyarországon minden nyelvjárást , ismert. A biró először majd megette a pipát aztán mérgesen kivetette a fogából, mintha észlelné a sötétben úszkáló rőtszinü fénygolyót, mikor egyszer megszenvedte a gutaütést. De bölcs gondolkodása most mérsékelten ingerelte haragját s igy szólt: Oszt urÖesém, mi köze oly dolgokon, mit gyenge eszivei fel nem érhet! A vándor elmosolyodott, olyan könnyesen nevetett, szomorúan kacagott, mint a próféta és hüvelykujjával megdöfte a homlokát, mintha szentelt vizet kenne rája. — Gondoltam kendnek van szive! Hát esze az nincs! Hát szive? — mondogatta csendesen az elképedt vénember. A biró kezéből kihullott egyetlen fegyvere, a gunv, pöffeszkedés és önkit, vicsorító didivel íöl- tápászkodolt, mintha egy szempillantásra testét a gonosz erő pukkadásig fölpumpálta volna és meglassította öklével a szerencsétlen embert. Az öreg vándor alól kihulltak a lábak: arcát magasratartva omlott össze olyan fehéren, mint a fal. A koesmázőkaí, akik rekedtre dalolták már n torkukat, kiduhajkodták a lelkűket, bűnbánó borzongás lepte meg. miközben a vénember fohászát hallgatták. Kijózanodva eldugták a tekintetüket és féltek. Aki olt volt, elmesélte, hogy a biró haragja ezután is magasra lobbant a rongyos ember felé, aki a falu módos vénjeinek éles gunyostora közepette kihálráit a kocsmából. Futott, amíg érezte, hogv üldözik, mert biztos volt abban, hogy a biró nem éri be ennyivel: üldözte ti. A szive annyira vert, az egész mellkasában lüktetett. A koromsetét éjen nem kellett sok, hogy elveszítsék a nyomát. Mikor messze volt, egy kicsit megpihent, mert az izgalom a lábában táncolt. Azután a bokorba ‘bujt és figyelt. De nem észlelt semmit, csak a szél zúgott el fölötte és kedvesen megérintette csapzott homlokát. Talán nem is akarták az életét, nem is íi!dözték — képzelődött és most gondolkozik józanul. Előfordult vele az is, hogy gyönyörű hegedüszó csendült fel . mellette; oldalt tekintett és nem látott. egy emberfiát se. Micsoda- csalódás volt! Hány éjszaka hallgatta, hogy a rét mozog, ezer sóhaj érkezik, távciii jegenyéktől, valahol messze egészen bizonyos, hogy az erdők is énekelnek. Most j a lelke kívánta igy és álmodott,' de hirtelen j felriadt és talpon volt: az utsoron a nyárfák j közeledtek egyik a másik után. A falu határában letért az útról, a mezőn j egy meszelt viskónak tartott. A vaksötétből j alig szembeötlőn megdőlt fal fehérlett és egy ! szénapadlást látott. Az odatámasztott létra- ţ hoz tépett és rázni kezdte, mire nemsokára I felgyűlt egy mécses. Alig néhány másodperc- | re a parasztlegény bemászott; kicsit támoly- j gott, mintha beringott volna. A vándor fii- j lébe pusmogott, a paraszt visszakuezott és ' sebesen magára rántotta a dolmányt; azzal | pedig elindultak. Amerre haladtak, már nem volt olyan sötét, mert a legény bátran vilá- j gilott a mécsessel. Úgy menflegéltek, mintha i lelkiismeretesen keresnének valamit. A le- 1 gény orra kissé lógott; bár az kétségtelen, hogy előtte volt az élet. Rövidítették Útjukat mezők és vetések dűlőjével, ahol igen rossz volt az ut. A falu sízive innen is messze esett, de felőle egyre ţ közeledett az oktalan kutvavonitás. ami a falu hasát csikarta. A legény föltartotta a lámpát itt volnánk! — Költse föl! —- intézkedett. emez: a virágos udvarában álmodozó házacskára célzott. A vándor parancsára a legény az ajtóhoz lépett, próbálta felnyitni, de, nem sikerült, mert jól elreteszelték belülről. Ekkor az ablakhoz lopakodott és kitapogatta az ablaklapot, mire az szépen engedett is, mintha vajból csinálta volna az asztalos. A vándor megpihent a lugasban és onnan látta, hogy egyszer csak a legény egész derekát betolja az -ablakba és gyakorlottan becsúszik, mint a macska. Félig álmodott a lugasban, mikor zaj hallatszott, ő gyorsan fölkészült, — talán a biró a kocsmából, gondosan megforgatta botját a tenyerében. De a legény jött az ajtó felől, tömött batyuval a hálán, liogv a csizmája elégedetten morr.jlott lépése alatt. Utána a lány is és hogy rövidesen kicsillagosodotí az ég, milyen szépnek tűnt a vándor szemeim. — Hát öregapám, kend mondta — kezdte el hegyesen a legény — megszökünk innen. — Ez a módja —• bólintott helyeslőn az öreg — az. úri népség, az urak is csinálják, Nem látták még a moziba?! — Egeri — gondolkodik a legény és nagy lélegzetet vesz. Volt maga moziba!? — Én ne lettem volna? — vállat von s látszik, hogy most nagyot fog mondani. —- Modern ember vagyok. A legény elfogódott a rejtélyes bajtárs előkelőségétől, megsimitotta kezét a nadrág- szárban és feléje nyújtotta. Az öreg ember is meghatódott, mikor szeme csillogó ködén át látta a szép emberpárt, az élet egy uj formáját, amit ha Adám és Éva újra kezdhetnének, boldogság és Isten áldása követne nyomaiban. És a hangja megremegett, úgy adta azt a nyomatékül szavainak, amit lelkének egész valójából lehelt. Átvette az oldalast. munkája íiszreietdiiát és szeme a felhők aranyos játékát kereste, úgy illett volna oda a nappal vagy legalább a pitvmaliat . . Elmentek. Hosszasan nézett utánuk, mig a setét őket elnyelte. Ő.pedig megindult a csillagok felé. Szegzárdy-Csengery István. 98. számú feladvány. Mulder /U tói (Utrecht.) i mW Diszkötésü meséskönyvek és képeskönyvek már 60, 70, 96 fillérért. May Léirőly müvei; 90 fillérért. Ver- ■ no Gyula müvek P. 1.90. Imaköny- vek. regények, bélyegalbumok, fényképalbumok nagy választékban, Karácsonyi zené s u 1 b u ni o k, Ráírd-Rózsavölgyi, Nádor és bármilyen zenei újdonságok legnagyobb- választékban kaphatók Irály Mms fi^yvk&jzskedúi&kwj.l KUo&v&r.a b c tle; * t Matt 2 lépésben. Világos: Ka8. Vgo, Fs8, nó. Hb3, g7, gr: cl2 (7). Sötét: Kel. Vbl, Fa?,’dl. Elei. e3. gy: e4 (7). (Megfejtése e rovatunk végén.) A Szovjetorosz bajnoksági versenyt Moszkvában tartották meg szeptember hóban. A két nagymester: Keres és lîottvinnik ez alkalommal formán kívül játszott és némileg le- I szorult. 20 résztvevő közül Bondarsívski és Lilién thal 13 és fél ponttal ex aequo lettek elsők. Utóbb a bajnoki címért kisebb meccset játszottak, melynek győztese Lilienthal (-colt magyar állampolgár) leit. Smyslov, egv )9 éves, nagytehelségii mester csak egy fél ponttal maradt c-í (13) és a harmadik dijat vitte el. Keres ,(12) negyedik, inig 5—6-ik egyformán BotidnnH; és Boleslavski (11 és fél p.) Érdekes, hogy Löwen fisch, a tavalyi bajnok, aki Botwinnikkíd meccsben eldöntetlenül végzett, ez alkalommal utolsóelőtti tudott csak lenni. A magvar mcsterképzö főtorna nemrég folyt le Budapesten. Az A csoportban Măcel le Ferencz. a B csoportban pedig Silive Jenő leltek győztesek és egyben uj magvar mesterek. (A 98. száma feladvány megfejtése: 1. d'2 t—d4,}. ír Héinet humb'mlbk íánístíááa — 23393 ip£rl ünmek ellen wMtm vásárol, feltétlenül tekintse meg ru ADL ! II legújabb modelljeit. JURUl“ ált. kereskedelmi vállalat Kolozsvár, Egyeteni-u. 3. sz. Vezérképviselet: VB SS J íí HŐS BÜÖÄPiST IV. Itánvi-utca -1. Telefon : 183—628.
