Ellenzék, 1940. december (61. évfolyam, 275-299. szám)

1940-12-14 / 287. szám

T 19 40 december 14. g^ZCAZBASAe AiÄ ELLENZIK tn Megkezdte működéséi a kolozsvári törvény­szék céghwataia n KOLOZSVÁR, december 14. A ma­gyar törvénykezési jogszabályoknak a ha­zatért területekre való kiterjesztésével egyidejűleg a magyar cégjegyzési rendszer lépett érvénybe és ennek értelmében a cégjegyzésekét ezentúl már nem az ipar kamarák, hanem a törvényszékek hajt­ják végre. Ennek megfelelően most már . rí céghivatal a törvényszék II- emeleté­nek 155. számú szobájában működik. Vezetője dr. Vajda Béla törvényszéki birö. A magyar jogszabályok szérint a cég­bejegyzési illeték látszólag magasabb a románok által szedett illetékeknél, lénye­gileg azonban sokkal alacsonyabbak, mert a cégjegyzéseknek a hivatalos lapbkn va­ló közzététele mindössze 1 pengő 80 fil­lér, inig a , eégváltozások közlése csak 80 fillér, a román uralom alatt pedig a Bu­letinul Iustieiei-beu való közzététel sza- 1 ankint 6—12 lej volt. Ezt az összeget a céghivatal által díjmentesen kiszolgálta­tott csekk-lapon fizetik be s az elismer­vényt az iratokhoz mellékelik.. Addig, mig a cégbejegyzésre vonatkozó magyar jogszabályokat részletesebben is­mertetjük, közöljük, hogy a céghivata! cégkivonatokat és másolatokat szóbeli kérésre oldalankint 80 fillér másolási dij ellenében szolgáltat ki, a bírósági beadvá­nyokra nem okmánybélyeget, hanem tör­vénykezési bélyeget kell ragasztani, vé­gül pedig, hogy a bélyegeket, bármily nagy is legyen az összeg, a mellékletek után járó bélyeggel együtt a kérelmet tar­talmazó beadványra kell ragasztani. A törvényszék eéghivatala az iparka­marától már átvette az összes iratokat s működését — egyelőle a kezdet nehéz­ségeivel küzdve — már meg is kezdte. CUKOR ÉS zsm RÁGTAK ARS Y^sv jelent a 100 képes VÁNCZA kincses receptkönyv. • Ingyen küldi a VAi'JCZA-GYAR Budapest, 10-83 posta. mm J ää a feh&áltásíél a Óss József cikksorozatának■ j befejező részét itt adjuJc. . 1 Ezer méteren járhatunk. Szorosan egymás mögött áliunk a gép testében. Három ezer lóerő zug, de a motorzugáson keresztül is halljuk, szinte érezzük egymás lélegzetvételét. j Hátunk fölött a magasságmérő óralapja, de ejtőernyővel a háton, szinte lehetetlen meg­fordulni. Pattanásig feszülnek az idegek. KIUGRÁS ELŐTT Közben az ugrató tiszt már javában köti be a repülőgép acélrudjához az ejtőernyők kioldó kötelét. Az ernyők zsákjának borító­lapjait ugyanis egy 50—60 cm. hosszú acél­sodronyból kinyúló apró acéltüskék zárják le. Ha a sodronyt meghúzzák, az acéltüskék ki­szaladnak az elzáró karikákból, a borítólapo­kat a rajtuk lévő gumipántok leránt jak ’ és ezzel szabadon marad az ejtőernyőhöz erősí­tett rugós segédernyő: az ejtőernyő pillanatok alatt nyílik. , A szívverés észrevehetően gyorsul. MOST .... Ebben a pillanatban az ugrató tiszt, aki a/, ■ajtó mellett áll és figyeli a mélységet, félreáll a nyilasból: . . .. — Most! — és kimutat, mintha csgk iazt mondaná: ..Tessék, uraim, lehet kifáradni'1.... Az első ugró máiis kivetette magát a gép­ből. A másik utána, meglódul az egész sör, megy, szinte rohan neki az ajtónak Élet éá halál másodpercei ezek. Megcsúszom. 1 Alacsony az ajtó, le kell ha­jolni, de nem tudok. A hasérnyő nem enged. Erőlködöm, a fejem kinn van már, iszonyúan vág á szél% 300 kilométer óránként, gondo­lom. a fejem bug, a gondolataim össze-vissza cikáznak.' Épen nyúlok a mentőernyő kioldója után, amikor egy rettenetes erő felvágja -az egész testemet, a fejemen nagy csattanás. aha, a heveder, a vállamon, mintha kiszakadna a he­lyéből, a belső részek mintha le akarnának szaladni a lábamba. // MEGAL AKULT A KOLOZSVÁRT B Á- ROSS-SZÖVETSÉG FŰSZER-SZ AK OSZ­TÁLY A. Csütörtökön este Kolozsváron megalakult a Baross-Sző vétség fűszer- szakosztálya. Elnök Szakács Lajos dr., al- elnök Fehér József, titkár Geréb Károly. AZ IPARI MUNKASZER VEZö IRODA j ELNÖKE KOLOZSVÁRON. Báró Borne- I misza Géza, ny. ipari és kereskedelmi mi- § raszter holnap, vasárnap Kolozsvárrá ér­kezik és hétfőn, e hó 16-án délelőtt fél 10 órakor az Iparkamara tanácstermében tájékoztató előadást tart az erdélyi por- vállalatok vezetőinek az.IMI utján nyúj­tandó kölcsönök feltételeiről. Az IMI el­nöke Kolozsvárról Désre, Besztercére, Marosvásárhelyre és a nagyobb székely­földi városokba is ellátogat s a hét vé­gén tér vissza Kolozsvárra. KOLOZSVÁRI VASKERESKEDŐK AZ „EGYKÉZ“-RENDSZER ELLEN. Kaptuk az alábbi sorokat. Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam a lapjuk szerdai számában megjelent helyzetjelentést a vasipari frontról, mert ennek a körülmé­nyeket kitünően ismerő cikknek egyik része pontosan fején találta a szeget. Tény az, hogy van városunkban egy vas­nagykereskedő cég, mely a román ura­lom alatt képviselője és egyedárusitója volt Kolozsváron az összes fontos vas­árukat előállító gyáraknak. Mi a vissza­csatolástól ezen áldatlan állapot , megvál­tozását is reméltük. Sajnálattal kell meg. állapítanunk, hogy ez az egykézrendszer nemcsak, hogy megmaradt de meg is erősödött. Ma bárhova fordulunk a va‘s- iparban, mindig azt a választ kapjuk, h°?Y: „szíveskedjék czirányban érintke­zésbe lépni” s itt az általunk jól ismert cég neve következik. A cég tehát megtar­totta, sőt kiszélesítette állásait, ami an­nál súlyosabban esik a latba, mert az el­vágott területek folytán megszületik piac mindenkinek kisebb lehetőségeket ad a boldogulásra, mig az üzletf.enntartási költségek nem csökkentek. Nem óhajtom taglálni, mivel érdemelte meg az illető cég ezt a kiváltságos helyzetet. Sokkal fontosabb volna ennél az, hogy a cikk­ben' foglaltakat az illetékes hatóságok megszívleljék és módot találjanak arra, hogy e lehetetlen helyzetet megszüntes­sék az áruelosztás terén. Teljes tisztelet­tel: Egy kolozsvári vaskereskedő. Kinyitom a szemem. Első tekintetem fel-' felé irányul. ' * Felettem az ernyő hutalmasgyönyörű kupolája selymesen. hivogatón. biztatón su­hog a levegőben. Keresem a gépel, nincs sehol. Társaim után;, kiáltok, ők is engem keresnek már. Zeng a/ ég a nagy kiabálástól.- Nézem a stoppert: húsz másodperc lelt el a kiugrás óla.- Hatalmas, büszke érzés tölt el. Leírhatatlan, mámoros boldogság ez. Alattam a szédítő mélység, fetettem a kék ég. de nem látok, belőle semmit. Az ernyő eltakarja. Nézem a- földet. Milyen furcsa: áll a föld. Csak én lengek. Eppur si muove. . . gondolom, del nem látom, hogy közelebb jönne. De mi van a társaimmal? E kezdek kiabálni. Gyors,’ szaggatott, izgatott' szavak a válasz. "Minden rendben van, kiáltják át. Aalóban.á föld alig pár méter Ugv látszik, mégis gyorsabban estem, mint gondoltain. • De hiszen tudom, mennyi a zuhanás ernyővel: hét méter másodpercenként. A föld itt van már, nem lehet több egy emeletnél, de lehet, hogy három. A FÖLDREÉRÉS .Most megint ez a legfontosabb másodpere: ö földreérés. Csak a bokáin nehogy kimen­jen a helyéből. Szorosan összezárom a lábam, belekapaszkodom az ernyő hevederjeibe, fel­húzom magam, megfeszítem a felső lábizmai­mat, és előrefeszitem a talpat, hogy a talp­boltozattal csők kent sem a zubanásókozta ütő­déit. Egy pillanat még. most! ... és hatal­masat zökkenek. Másodpercig ,inég a földön fekszem, mintha nem * hinném, hogy épen földre értem, de az -ernyő figyelmeztet, hogy jó lesz azonnal cselekedni. Kis szél fuj, a kupola nem fekszik le, belekap a szél, ránci­gái magával. Próbálok felállni, de nem mégy. Ahogy kicsit felegyenesedem, megint elvágn- dom. cipel magával, mint a ló a szánkát. A hasamon csúszom, nagyon kellemetlen érzés, de egy pillanatig még nem tudok segíteni rajta. Most már igen: megfogom az alsó he- ' vedereket és huzom magam felé. Az ernyő szép csendesen enged á húzásnak, alsó' fele lefekszik, jön felém, a kupola kisimul, ki­nyílik a felső- rész és az ernyő is lefekszik a földre. Most olyan, mint egy szép nagy se­lyem agytentp. ... ... , • A£ölern-jpbbra-halra egymás után érnek íj bibire társuinj, e - - , FeleUriiik már újra elhúz a gépmadár. Lát­szik, hogy nincs ajtaja, minden pillanatban :kezdődhetik az ugrás. Már kezdi is: most el­válik egy parányi'pont, utána a második; har­madik. tizedik és felettük, mint gombák nyíl­nak az ernyők. Tele- a- -levegőég apró gom­bákkal. amelyeken mint pici gombok csünge- nek a háború akrobatái, az ejtőernyősök. Becsomagolom az ernyőt, begyüröm a zsák­ba, aztán lassan megindulok a hailgárok felé. Az útkereszteződésnél bevárom társaimat. Hangosak, erditva beszélnek, egyik sem akar­ja megvárni,' mig a másik végez, azt akarja, hogy mindegyik őt hallgassa, mit érzett, neki milyen volt, hogy ugrott ki, mikor nyílt, mi­lyent rántott. És természetesen egyik sem félt. Mindegyik bátor volt, nem is tartotta lehetőnek; hogy valami történjék vele. Nyu­godtan- ugrott, a legkisebb izgalmat sem érez­te. Amikor pedig azt felelik neki, hogy: ,.Te csak ne beszélj, olyan sápadt voltál a gépen, mint a halál“, — nyugodt fölénnyel vála­szolja^-hogy: „Az á tossz világit'ás miatt.volt igyA' " ‘ • különbség a kél ugrás között. Mint elcnondot luk, az első ugrások alkalmával az ugrok ernyőjének kioldóját kötélhez kötik. A kö­tél a gép elhagyása után megfeszül és ki­húzza az ernyő elzáró kapcsait, az ernyő nyílik. Ez a bekütős ugrás. A másik laita ugrás, az úgynevezett önkioldós ugrás. Ennél az ugró maga nyitja ejtőernyőjét és pedig altkor, amikor akarja. AZ UGRÁS SZENZÁCIÓJA A kokain élvezetéhez lehet-talán legjobban hasonlitani az éitőernyőugrást. Csak az a különbség, hogy a kokainnál előbb jön az élvezet és utána a rettenetes levertség, inig az ejtőernyőugrásnál előbb a szorongás a belső izgalom, mig az ernyő kinyilása után a végtelen boldogság, amelynél nagyobb gyö­nyörűséget, sőt gyönyört a- világon semmi nyújtani nem tud. Az, akinek nyolc-tiz ugrá­sa van, úgy érzi, meg.nein lehetne anélkül, hogy többet ne érezze feje fölött az ejtő­ernyő suhogó selymét, ne nézzen le a mély­ben elterülő csodálatos világra, amelyben tör­pék az emberek és szelidcn simogat a szél. A kokain se moko*z gyönyört az első alkalom­kor, de ahhoz hozzá kell edzeni a szervezetet. AZ ELSŐ IZGALOM Most igyekszem elmondani első önkioldós ugrásom történetét. Kora reggel volt, hét óra. Az előkészületek nyugodtak voltak, sem­mi izgalom, csak a. szokásos szorongó érzés. Mégis, amikor a gépbe szálltunk, a korpor bukósisakkal, ’talpig overal-Jban, belülről ki­vert a láz. Élénken eiplékszem, magamban el­kezdtem szavalni a világ legszebb szerelmi költeményét, hogy idegességemet levezessem. Segített, de ahogy elértük a nyolcszáz métert, annál a sornál, hogy „Fejfámra sötét lobogó­ul akaszd...“ — megakadtam, elmondtam tízszer, hússzor egymásután a sort, de a foly­tatás sehogysem jutott eszembe. Szemem nem tudtam levenni á mélységről, újból elfogott a mélységiszony. Most szörnyű és bizarr gondolat, bizarr esz- metársitás hasit beiéin: mi lesz, ha nem jut eszembe, akkor ki sem tudok ugrani! . . . Ha néni jut eszembe, nem tudom -kinyitni az er­nyőt. Szerencsére már nem lehetett gondol­kozni. Első ugró voltam, még egyszer megbil­lent a gép, hog3' csaknem kiestem a nyitott ajtón, akkor az ugrató tiszt elveszi kezét az ajtótól .és én hatalmas lendülettel, mint a versenyuszó. már ki is. vetem magam az aj-' tón. „Lábakat zárni“ — utolsó gondolatom, aztán elkap a légörvény. Legalább ötig . . . négy, öt . . . gyorsan, számolok, szinte meg­babonázva, azután erőteljesen megrántom az önkioldót. Felnézek, az ernyőnek semmi baja Kere­sem társaimat, sehol sincsenek. Kiáltok* ki­derül, hogy felettem vannak még, kettőt lá­tok, akinek most uyilik az ernyője Körül­belül száz-százhusz métert zuhanhattam sza­badon a levegőben. Mint utóbb kiderült- pil­lanatok alatt. Ennyi az egesz: . . . kérdem magamtól, mikor már minden veszélyen túl vagyok, — Ss«s£@neufg#rl&ák» íoa&űník, a e^ionialibak 3 KíRdS-nukr $iű: ban, Kessul* L-u. 4 IcctycdtnCtä Az első ugrás után napokig nem ül el az izgalom a laktanyában. Hangos büszkeség és öröm tölti el az ejtőernyős újoncokat, akik már nem néznek úgy a jelvényt viselő régi legénységre, mint a félistenekre. A jelvény, a’ jelvény! — ez a vágya mind­egyiknek. Jelvényt pedig, — büszke halál­fejes jelvényt, — csak bizonyos számú ugrás után adnak és" főleg csak azok kapják meg, akik „bekötés“ nélkül ugrottak, vagyis ön­maguk nyitották ki ernyőjükét a gépből való kiugrás után. A KÉTFÉLE UGRÁS Most pedig meg kell magyaráznunk, mi a hiszen ez sokkal könnyebb, mint a másik. Könnyebb is, csak a hiedelem tartja nehe­zebbnek. EGYEDÜL A MAGYAR EJTŐ­ERNYŐS. . . . Most pedig elmondjuk, hogy a világon egyedül a magyar ejtőernyős ka­tona ugrik önkioldóval. A német, olasz, orosz ejtőernyősök bekötve ugranak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a repülőgépnek egészen alacsonyan kell szál- lani, nehogy a szél szétszórja az ejtőernyősö­ket. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a gépel lelövik. A LEGKISEBB ÉS LENAGYOB8 MAGASSÁG Felmerül a kérdés: mennyi a legnagyobb és a legkisebb magasság, amelyről ugrani le-, bet. Nagy általánosságban azt mondhatjuk hogy ez a magasság felfelé végtelen, illetve azonos a repülőgépek által elérhető legna­gyobb magassággal, legfel jebh ■ oxigéntömlők - kel kell felszerelni az ugrókat. Az ejtőernyő­sök által alkalmazott magasság felső határa azonban 5000 méter. Ennél nagyobb magas­ságból ugrani nincs értelme. Érdekes, hogy a zuhanást az ugró nem is érzi. A gépet stratugráshoz hasonló- helyzet­ben hagyja el, de — minthogy felső teste a hátára erősitelt ernyő miatt is nehezebb. — azonnal fejre fordul, majd az egymással el­lentétes légáramlatokba kerül be. pörögni kezd és valósággal bukfencezik lefelé, ötezer méter, magasságból egv és fél percig tart. amig zuhanva 4500 métert jön le. Kétezer méterről 32.2 másodpercig zuhan 1500 mé tért. Ezer méter ernyővel lefelé köriiibelü három és fél perc, ha nem fuj a szél. h igen., több valamivel. A -szervezet az ónba:' mindenféleképpen nagy teherpróbának ' a kitéve, ezért szükséges múlhatatlanul. Iioí; az ejtőernyős szervezete az átlagnál jóval erő teljesebb, ellenál-lóbb és szivésabb legyen. JÓZSEF. E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom