Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)
1940-11-29 / 273. szám
fíxt-rn —.'•'ÖüyVTiai 0rs^si;ä2t ,r ^D-lPfisr H r ^ H C»-ii (; Ä»Ji fO FILIÉI? f? tRJ) Szerkesztőség és ki« A&i vattai: Koíosivár, Mussoliniul t. I’«Wa«j Nyomda: Egyeteui-ntea 8. szám. íe£»foa **.: 29—23. ALAPÍTOTTA BARTHa MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: ÜR. ÜROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: FALLAS R. f. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonUt 2.7$, negyedévre 8, félévre 16, égés* érre 32 penjţS. LXI. ÉVFOLYAM, 273- SZÁM. PÉNTEK KOLOZSVÁR, 1940 NOVEMBER 29. Akikről eddig megfel©dk©s#©if (B.) Amióta a felszabadulás öröme ve- gigzugott Északerdély hegyein és házain — a boldogság könnyéin. kacagásán, virágrengetegéit keresztül, az ujjongó hazatérés mindent egybeölelő iinnepségsoroza- ián út olt húzódtak szerényen, sokszor láthatatlanul azok az arcok, azok a csendes megelégedést sugárzó tekintetek, amelyekről ezekben az ünnepségekben kezdettől fogva mind máig egyetlen-cgy nyilvános szó sem esett. A magyar országgyűlés felsőházának tegnapi ülésén végre jutott néhány mész- szehangzó, elismerő szó az ö számukra is. A legilletékesebb ajak, az erdélyi magyarság sorsközösségének vezére emlékezett meg róluk a felsőhöz plénumának szűnni nem akaró tapsa közben. fíáuffy Miklós gróf, az erdélyi Magyar Népközösség vezére, aki mindeddig távol tartotta magát minden nyilvános ünnepléstől, azzal hálálta meg a magyar államfő ki'öntet ér-ét, met Ivei Őt a felsőhöz örökös tagjává kinevezte, hogy az államfőnek szóló hódoló szarait után nyomban megemlékezett azokról a névtelen és nyilvánosan mindmáig ismeretlen magyarokról, akiit huszonkét esztendő idegen elnyomatásában, titokban, öntudatos együttműködésben szolgálták az élelv eszed elem állandó kocltázatával a magyar élet fennmaradását. — Midőn mi. néhány kiválasztottak —- mondotta Banff y Miklós gróf a felsőház ülésén —• itt megjelenünk, szükséges, hogy azokról emlékezzem, öltik a magyar életet, a magyarság fennmaradását, sőt intézményeink megerősítését Erdélyben munkállak. Üdvözölnöm kell mindazokat, lilt, mint névtelen katonák, töretlen hűségben, minden sanyarusággal és üldözéssel szembeszállva, önzetlen dolgoztak a magyar gondolatért. Őket üdvözlöm, kik e folyton súlyosod ó ■világban ön feláldozó indulattal kitartottak, sőt e két évtized utolsó és talán legnehezebb korszakában, ostromállapot és mozgósítások háborús légkörében, némám és szakadatlan munkával az egész Erdély magyarságát egyetlen táiborba, egybe tudták fogni. E húsz ét' névtelen katonáiról emlékezem, leiknek magyarsága a nemzethiiségnek örök példaadása lesz. Midőn mi. erdélyiek, ma itt megjelenünk, ezt a szellemet hozzuk magunkkal, azt a valólátó, tárgyíldgós és testvéri szellemet, amit eddigi sorsunk rnegedzett. Ebben a szellemben kívánjuk munkálni megnagyobbodott magyar Hazánk üdvét és fel virágozását. Valóban nem szólhatott volna méltóbban senki az erdélyi iríagyarság névtelenjeiről, mint a Magyar Népközösség szervezetének megteremtője. Ez. a községtől, községig, utcát ól-utcáig és háztól-házig szervezett alakulat az ellenvetések, gönci, os/codaso/r, a mások bírálatára mindenkor dologtalanul ráér ők áskálódásai között nagy gonddal, kockázattal, sokszor életveszedelemmel megteremtett Népközösség, az apró, kis névtelen magyarok társadalmának hősi életrekelése volt az elnyomatás leggyülölködőbb, legiildazöbb idejében. Î Amikor e Népközösség kemény munkája után a felszabadulás ünnepségében a tribünök élén ott állottak azok is, akik c névtelen kis emberek belső szervezkedéséitől táv oltár fották magukat, csak r, kordonok mögé zsúfolt embersürii hőnv- nyes ormi közt lehetett látni amazokatg ff „Gyors és igazságos európai békét kívánunk mindannyian —- td&4*fy&zíatla tytáí C&ákq, h Magyarország bizonyos kockázatot vállait — de ekéikül nincs felemelkedés — Jelentette ki a külügyminiszter BUDAPEST, november 28. (MTI.) A képviselóház külügyi bizottsága szerdán délelőtt 11 órakor ülést tartott. YTtéz Takách-Toh ay József gróf elnök napi- rend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Rothermére lord elhunytéiról. A meg- emlékezést a bizottság tagjai állva hallgatták végig. A?, elnök ezutét üdvözölte az ülésen megjelent miniszterelnököt, a külügyi bi- zottság tagjait, majd átadta á szót Csáky István gróf külügyminiszternek, aki elmondta külügyi expozéján. A KÜLÜGYMINISZTER EXPOZÉJA A külügyminiszter beszéde elején utalt a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor elmondott beszédére, amelyben elég világosan kifejezésre juttatta a magyar kormánynak azt os elhatározását, hogy a Némát Birodalom, Olaszország és Japán között kötött, úgynevezett berlini hármas paktumhoz csatlakozik. NEM ÚJKELETŰ ELHATÁROZÁS — Er. az elhatározás nem volt újkeletű A paktum szövegének nyilvánosságra hozatalakor azonnal megkezdtük a vonatkozó tárgyalásokat. Mindenek előtt A r-citbikoz' feltételeit és követelményeit kellett tisztázni. Á nemet bíró- j dalrni külügyminiszter erre vonatkozólag többek között azt mondotta, hogy ha Magyarországot bármely oldalról u'imadás érné, akkor a szövetséges három nagyhatalom hazánk védelmére siet, ha pedig a három nagyhatalmat j olyan állam támadná meg, amely eddig j « konfliktusban nem vett részt, akkor Magyarország szolidáris lesz a megtámadott hatalmi csoporttal, Vállalni kellett a kockázatot a várhaté előnyökért —  kormány hosszas megfontolás után úgy vélte, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kell a várható előnyök reményében. Miután az alapkérdés tisztázva volt, a csatlakozás módozatát kellett megállapítani. — Igen határozottun kellett fellépni, hogy Dél- keléfeuró pában mi legyünk az elsők, akik a paktumot aláírják a kormány által célkitűzésként magáiévá tett ,,pri- 1 mus interpares“ elve alapján. Aligha várhattuk volna meg, hogy más államok megelőzzenek és azután rangsor nélkül csatlakozzunk. KÉZZELFOGHATÓ ÉLŐNYŐK — A berlini egyezmény magyar viszonylatban kézzelfogható előnyöket biztosit. A belvederei, folyó hó 2Ó-án lejátszódott nagyhorderejű aktus, amelyen von Tubbentrop külügyminiszter, a konferencia elnöke zárószavaiban rámutatott az esemény jelentőségére, amely hadüzenet a háborús uszítok, valamint a háború kiterjesztésére irányuló minden kísérlet ellen, összefogást jelent a világbéke közeli helyreállítására és célja egy igazságosabb világrend mcgteiamré««. A birodftlad külügyminiszter hangsúlyozta- hogy Magyarország az első hatalom, amely * célokat magáévé tette. — Á hatalmak összefogásának célkitiL zésében semmi sincs, ami ne volna oísws- egyeztethető Magyarország külpolitikai célkitűzéseivel. Gyors és igazságos európai békét kívánunk mindannyian ét állandó boré iákat oá fegyver tár rakat, annak lehetőleg hosszú ideig terjedő fenntartására, A kormánynak nagy horderejű lépésével nemcsak az volt a célja, hogy a paktumban vállalt kötelességeken túlmenő ellea- szolgál tatások nélkül biztosítsa, hogy * talán rendkívüli horderejű gazdasági é* politikai kérdések eldöntésében befolyását érvényesíthesse, hanem az is, hogy ' egy hatalmi csoportosuláson belüt konszolidálja azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nemzet 22 éves, keserves, kitartó küzdelem után elért. BELSŐ FELÉPÍTÉS ŐSI MAGYAR SZELLEMBEN —- Továbbá szem előtt tartotta annak szükségességét, hogy időt nyerjen arra, hogy belső felépítését ősi magyar szellemben, a magyar léleknek megfelelő hatalmas formák között, teljes energiával folytathassa, hogy nyugalomban megteremthesse a belső előfeltételeket is a valószínűleg még elkövetkező megpróbáltatásokkal való sikeres küzdelemre és hogy folytathassa külpolitikai, rendszerének kiépítését. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) akik falvakban, mellékutcákban, bátor szolgálat teljesítésekben esztendőkön át soha beteget nem jelentő hősei, nem egyszer mártírjai voltak ennek a munkának. Ü, hány. erdélyi névtelen magyar testvérünkről tudjuk, hogy a megpróbáltatások légkinzóbb napjaiban mily hősi elszántsággal és kis vagyont, családot nem néző vakmerőséggel vállalták a feladatot, ha e sorsközösség érdekében, az egyetemes magyarság számára önkéntes jelentkezőkre volt szükség. Ó, hány megjutalmazhat'.atban és meg jutalmazod an névtelenje maradt valóban ennek, a korszaknak! Bizalmas iratok, csomagok, életveszedelmet jelentő fontos hüld.e- mények ^ Örökérdemü önkéntesei, vájjon ki emlékezett meg azóta róluk, ki tolta volna eddig előbbre az ő érdemüket minden más egyéni értékelésnél?! E sorok írója, aki még ez ér egyik szeptemberi vasárnapján ott állott a Magyar. Népközösség vezérével. Banffy Miklós gróffal együtt, alig ötödmagával, a Népközösség irodájára golyószórókkal rátörő vasgárdista és katonai román alakulatok pwkacsöve előtt, hogy órákon át nézze az erdélyi magyarság ősz vezérének a reánk tüzet vezénylő vasgárdista parancsnokok arcába harsányan belekiáltó bátorságát — hiába kereste azóta Rúnffy Miklós grófot az ünnepségek dobogóin, hiába a szónokok virágdus emelvényein, mindmáig egyetlen egyszer sem lehetett alkalma erre. Most. hogy először hallottuk azóta Bán- ffv Miklós gróf szavát, lelkűnkben ezeknek a harcos napoknak az emlékével, a hála s a további reménykedés visszatérő érzésével nézünk' szét. névtelen társaink messzi falvakba nyúló sorain: nem a parádé esnem az egymást terített asztaloknál fel- köszöntő emberek rövid boldogságából áll csak uz ünnep, hanem valódibb és átfogóbb az ünnepi szó, amely az arra legméltóbban alkalmas testület előtt, a magyar törvényhozás jelenlétében, tehát « magyar társadalom legmagasabb helyeiről kiválasztottak gyülekezete előtt emel csendes, de határozott szóval, tiszteletet adón kalapot a legalacsonyabb néprétegek, a kis névtelen magyarok múlhatatlan. dicsőséges hősi. áldozatkészsége előtt. Azok, akik annakidején ebben a karcban együtt dolgoztak Bánffy Miklós gróffal, bizonyára vele együtt, elnéző megbo- csájtással felejtik el mindazokat a minősítési hibákat, amelyeket ennek az elszánt magyar munkának a bírálatánál eddig sok részről hozzánemértésből. távolállásból, vagy rosszakaratból velük szemben elko- tettek. Ezek a l:is magyarolc erre a szóra most mindeniinnét küldik a hála érzését a tóiulr történt megemlékezésért ős ez az érzés mindennél erősebb sors- es népkb zösség biztosítéka a magyar jövendőnek
