Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)
1940-11-03 / 251. szám
19 4 0 november 2. ELLENZÉK n Petain tábornagy rádiószózatban számolt be a francia népnek Hitlerrel történt találkozójáról Y1CHY, november 2. (MTI.) A Havas ügynökség jelenti: Petain tábornagy szózatot intézett a francia néphez, mely kö- vetkezöképen hangzott: —- A mull hét csütörtökén találkoztam a német birodalom kancellárjával és ez a találkozás részint reményeket keltett, részint nyugtalanságot támasztott bennem. Ezzel kapcsolatban bizonyos magyarázatukkal tartozom és pedig: a győző és legyőzött közötti ezen első találkozás országunk első talpra állásának a jele. A Führer meghívásának szabadon tettem eleget, nem kaptam tőle semmiféle d iktat óriumot, érzelmeimre semmifele nyomást, hanem felmerült közöttünk a két ország együttműködésének a kérdése és én ezt az együttműködést elfogadtam. Ennek a módozatait később fogjuk meg- vitatni. Azoknak, akik most Franciaország boldogulását várják, meg kell mondanom, hogy ennek a lehetősége elsősorban a mi kezünkben van. Minden franciának' első kötelessége a bizalom, becsület és ezért lépek ma az együttműködés útjára, hogy fenntarthassam Franciaország tizévszázados egységét az építő tevékenység keretében, az uj európai rendben. Fancsali Sándor írásaiból "(A napokban tragikus hirtelenséggel lmnyr, el Fancsali Sándor református lelkész,, aki Omikron néven az Ellenzék és Estilap igen tehetséges és kedvelt munkatér:a volt. Kegyeh tes megemlékezésként hét kis írását közöljük. Örökké jókedvű társunk az élet görbe cégeiben lelte kedvét, és talált vigaszt az élet igazságtalanságaival szemben. Éles szemmel és ragyoeó szellemiséggel vette ez embéti gyarlóságokat görbéinkre elé és mindig a lényegre H eh’e siti vesztette gúnnyá a hétköznapok szürke tényeit. Ez tükröződik minden kis írásából és áttetszőén rag\og mögöttük egy iga•• ember arcképe — az Omikroné. A szerkő I. Fogadás Tóié és Sanyi főképen abba i ütöttek cl egymástól, hogy Tóni városi ember volt, Sa nvi pedig falusi Ezenkívül még sok mindebben nem egyeztek ugyan, de -7, most nem tartozik ide; ellenben a történetet szorosai befolyásolja az a vélelien, hogy mindkettőnek a felsége Ilona névre hallgatott, már amennyiben asszonyi néppel kapcsolatban egyáltalán lehet hallgatásról beszélni. A csillagok úgy igazgatták a két jóbarát Htját, hogy azok éppen Ilona nap előtt köp- p'a utak össze és Sanyi meghatott an gondolva otthon gubbasztó oldalbordáján'., javaslatba hozta, hogy tartsák meg a névnapot egy Ilonával Tóni életében semmiféle jónak nem volt elrontója, ezúttal i« könnyen belement . népnapozással járó fáradalmak hordozásába. Sikerült a Sanyi eladott búzájának terhére olyan ricsajt rendezni, hogy azzal tiz Ilona is megelégedhetett volna. Reggel felé a háziasszony izemreáhnyó hangon íótta fel a fenékig beázott rendezőségnek,, hogy az üvegből kiszorított hatalmas összeggel, milyen szép és hazsnos névnapi ajándékot vehettek volna az Ilonák részére. A mámoros levagokat legott meglepte az elsőosztályu lelkiismeretfurdalás és ünnepélyes fogadalmat lettek, hogy egy évig lemondanak az italr ti és dohányzásról, hogy az így megtakarítandó pénzből a legközelebbi névnapnak méltó emléket állítsanak. A nagylelkű Ígéretet aztán délig tartó folytatókgos áldomással pecsítélték meg. Mikorra Sanyi hazakerült falusi otthonába, gondolatait már nem a szesz, hanem annak a csömöre űzte s a végzetes fogadalom úgy *ep- desett az agyában, mint az éjjeli lepxe a lámpa körül. Az itallal nem volt baj, mert azzal hosszú időre jóllakott, de a liist hiánya mindinkább kihozta a rendes kerékvágásból. Hol a zsebéhez kapott, melyben a dohány- tárcája szokott állani, hol a léc r.pott szipkáját nézegette kesergő szemmel. Akármibe fogott, az sehogysem akart előrehaladni s akármibe botlott bele zavaros pillantása azt nem találta a helyén. Nem volt olyan étel. vagy ruhadarab, vagy beszéd, amiben kifogást ne talált volna. Egy zsörtölődő vénkisasszony valóságos angyalszámba ment mellette \ helyzet ó-áról-órá» a rosszabbodott s kitudja mi lett volna a vége. ha Sanyinak kin- , jában nem jut eszébe egy kiseelrő ötlet. Va- J lantikor ugyanis azt hallotta, hogy a dohány- { zás egyszerre való elhagyása életveszélyes kö- j vetke/ményekkel járhat. Aula már készen is í van a veszedelem, mert se munkskedvc, >-* j étvágya, se egy világos gondolata nincsen, j Ez idővel végpnsztulásba ve'-et már ped’e a ! hatodik parancsolat nem hagy kétséget az- j iránt hogy az öngyilkosság is bűn. Hogy Sanyi barátunk ettől a kárho/ástó! I megszabaduljon, hősies lendülettel kikant. | rejtett fiókjából cigarettatárcáját, melsh-en j néhány dohánykürtöcske búslakodott s rá- j gyujtott egy életmentő cigarettára. Szeretnie.-! j Istenem! — hogv estül ez neki! Egyszerre el- J felejtett fogadalmat, adósságot, .viigösködést • kábult állapotban élvezte a paradicsomi élet gyönyöreit. Úgy uyakalta az illatos füstkorţyokat, mint a patra ráncigáit fulladozó az első lcvegőporeiót. Ahogy azonban csontig leégett a cigaretta, valami megmozdult benne. A halálos nyavalyától egyelőre megszabadult ugyan, de káté nélkül is sejtette, hogy a fogadás körül nincs minden rendben. S ahogy az életmentő adagok szaporodtak, ugv nehezedett mind súlyosabban a mellére valami kellemetlen érzés, mely nem eng'sdte, hogy a régi élvezettel füstölhessen, mig a fogadásban társa derekasan viaskodik idült szenvedélyével. így telt el három keserves hónap, mialatt a Sanyi bűntudata úgy meglépésedéit, hogy nem bírta tovább cipelni és elhatározta, hogy bármi áron de könnyít rajta. Bekocogott tehát a városba s halált megvető elszántsággal nyitott rá Tónira: —• Gyónni jöttem bajtárs! — Akkor rosrz helyen jársz, fiacskám, — igazított Tóni, —- mert én nem vagyok pap. — Már pedig most ebbe a hivatalba esté*, mert a gyónásra egyedül csak Te vagy illetékes— Hadd hallom hát azt a nagy bűnt. — Megszegtem a fogadásomat, megint cigarettázom. Enyhítő körül...énveek azonban betudhatnád, hogy azóta italhoz nem nyúltam. — Akkor kegyelemben feloldozlak Sanyi- kám. A büntetést is vékonyan szabom ki. Hozatsz egy liter bort s azt szép csendesen megiddogáljuk. — Mi a szösz komám, hát te még nagyobb bűnre csábítasz? — Kéz kezet mos öregem. En t. i. már az első tilos napon beleestem mindkét hibába. — Vagy úgy? — lélekzett fel Sanyi, —• hiszen ilyenformán akár szerepel cserélhetnénk Mindamellett nem vonakodom a vezek- Iéstol de ki kell jelentenem Tónikám, hogy te egy nagyon-nagyon hitvány ember vagy. :— Tulajdonképen mivel volnék hitványabb. mint te? — berrenkedett az alkalmi „szent atya“. — Azzal, — feddőzötl Sanyi, —• hogy három hónapig vizkurún tartottál II. Antikor a sok- nem eSég Felületesebb gondolkozásnak, olyannak t - leintik a házia iszony dolgát, mintha az gye- rekjáiék volna. Pedig nem egyszer több gondja van, mint ez összes külügyminisztereknek, egy nemzetközi bonyodalom alkalmával. Különösen olyankor adódik ez a bokios elfoglaltság, mikor valami nevezetesebb családi ünnepélyre kell előkészülni. Ét-^ek, italok kitalálása, elkészítése, feltalálása nagyobb "ej- törési okog, mint egy világháború megindítása. Aztán, ha még csak ennyire1 volna szó, de a nem éppen véletlen gondoskodik >gv csomó akadályról is. Ha ezt a családot meghívják. nem jön el a másik. Melyiket Jve- ressék. melyiknek az elmaradása ohoz nagyobb bánatot? Az a szerencsétlenség is be- kövelkezhetik, hogy még nincs készen a háziasszonynak erre az alkalomra rend It ruhája. Vagy. mint a j^len esetben a háziúr BUDAPEST, XIII, ARENA-UT ét. — 29-83-20 — V., DOSOÎTYÂ UTCA 2.' nem érkezheíik vissza a kitűzött időre, mert egy zsirosnak ígérkező üzlet visszatartja, azt pedig holmi eszem-iszomért nem lehet elszalasztani. Még az sem volna olyan nagy Isten csapása, hiszen, ha a cár szakácsa valamikor vaj jal tüzelt, hogy az ebédet a kijelölt perchsn tálalhassa, Őnagysága is kigondolhat valamit, hogy az étrendet anyagi mege i ő'letés nélkül felfrissítse. Pe itt, nem annyira kivételes képei, olyan nehézség merült lel. ameiiv d komolyan száfnolni kell. A család ugya iis nemcsak az Izrael nemzetségéhez tartozik, hanem ennek szigorú vallását is pontosan betartja; ilyen konyhára pedig mindennap újabb hizottlíbát szerkeszteni, erőpróbán teszi a konyhákiadások mérlegét. A háziasszonynak az a takarékos ötlete jött, hogy a már kész húslevest hidegre tegye. ahol sokáig ellenállhat a vegyi elváltozásoknak. A gazdának bonyolult üzletei lehettek, mert csak n harmadik napra kérőit haza, mikor is hirtelen szélküldötték a pótmeghivó- kat s az érdekeltek — a családfővel ellentétben — pontosan meg is jelentek. Három nap azonban nemcsak a mesében tesz ki egy esztendőt, hanem a húslevesnek is nagy idő. A fenni említett -imn. pi folyadék sem érezte jól magát a cementpadló didergő magányában s mikorra sor került volna az elfogyasztásra, akkorra már az unalomtól s megsavanyödott. Ilyen állapotban került az asztalra, melynek vendégei között a rabbi ü helyet foglalt, aki gyanús fintorokkal kóstolgatta a levest s nem lévén arra nevelve, hogy megjegyzéseit udvariasan lenyelje, az ecetes kortyokkal együtt, ártatlan arccal fordult a háziasszonyhoz: — Kedvesem ez a cibre mintha nem voim elég savanyu.-— De drága P bbelében —- zavarodott meg ónagvsága, — ez nem cibre, hanem húsleves — Ja so? — visszakozott a szent ember — .7: már más, azaz. hogy mégsem egészen, más. mert a húslevesnek egy kiesé. hogy ugv n ondiam, avanyu. Ha kellemesen akar szórakozni: Keresse fel az ahol elsőrangú konyha, kitűnő italok és BoroiK tinit :i ţât/zn t tara mel'ett jó! fogja érezni, magát. Kastál Min a magyar népdalökit é tekel. H ):t-/éd- itei 11. sz. Szíves u i*'f >3 ísf í'r: VAGY ANTAL NÉ. Selyemharisnya Az egyik külföldi lap Írja, hogy mivel Angliában ezentúl a selyemgyár lést kizárólag hadicélokra fordítják (a záróléggömbök anyaga is tiszta selyem például), a londoni gyárak teljesen megszüntetik a luxuscélu selymek gyártását. Nem készül többek között selyemharisnya sem, s igy az üzletekben található készleteti kívül a háború végéig nem vehet selyemharisnyát senki. A hir szárnyrakelte után a londoni nők valósággal megrohanták a harisnyaboltokat és egymás kezéből kapkodva ki a se- iyemharisnyákat, valósággal közelharcot vívlak a meg megvásárolható habkönnyű és átlátszó divatharisnyákért. Furcsa hír ez, jellemző és elgondolkoztató. Azt jelenti, hogy a bombázott főváros örök idegfeszültségben élő asszonyai minden poklon, tűzvészen, halálos veszedelmen és háborún keresztül nem mondanak le a nagyon is jól nélkülözhető luxuscikkről, a selyemharisnyáról, ami még a század elején ritkaság volt, « a mult száztól végén pedig hallatlan fényűzés. Idősebbek mesélik, hogy Debrecenben a kilencszázas évek legelején az egyik belvárosi, kirakatban pompázott egyetlen yadrózsaszin selyemharisnya, a debreceni színház akkor divatosan molett operett- primadonnájának tulajdona, amelyet irigység es bámulat tárgyául közszemlére tettek, s amelyet korzóidőben vad féltekeny- s< ggel és csodálkozással néztek a vidéki vök, akik tudták, hogy a lákrahuzható selyemcsoda már elég gyakori Budapest kivételes köreiben. Azóta tucatdolog lett a selyemharisnya, ma minden kis elárusitókisasszony megengedi magéinak. Igaz. hogy ezeknek a harisnyáknak anyaga sohasem látott selyemhernyót, hanem silány műanyagokból készülnek, de azért silymek. fényesek és szebbé teszik a Jó i at. Es ezért — mert szebbé teszik a lábét. — ma Londonban fontos dolognak ■ akin tik beszerzésűket. s a helyenként- rommá bombázott városban ezzel törődnek többéit- között a nők . akik éppen mert nők a földalatti óvóhelyen is. se hemhürisnyában akarnak ülni — és tel széni, mig fejük felen r, német, gépid l"ínbansője suhog. (M. L. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a 1'^' \ álnsrtékosabb kivitelig. legolcsóbb^* az Ellenzék könyvosztályában.
