Ellenzék, 1940. november (61. évfolyam, 251-274. szám)

1940-11-03 / 251. szám

19 4 0 november 2. ELLENZÉK n Petain tábornagy rádiószózatban számolt be a francia népnek Hitlerrel történt találkozójáról Y1CHY, november 2. (MTI.) A Havas ügynökség jelenti: Petain tábornagy szó­zatot intézett a francia néphez, mely kö- vetkezöképen hangzott: —- A mull hét csütörtökén találkoz­tam a német birodalom kancellárjával és ez a találkozás részint reményeket keltett, részint nyugtalanságot támasz­tott bennem. Ezzel kapcsolatban bizonyos magyará­zatukkal tartozom és pedig: a győző és legyőzött közötti ezen első találkozás or­szágunk első talpra állásának a jele. A Führer meghívásának szabadon tet­tem eleget, nem kaptam tőle semmiféle d iktat óriumot, érzelmeimre semmifele nyomást, hanem felmerült közöttünk a két ország együttműködésének a kérdése és én ezt az együttműködést elfogadtam. Ennek a módozatait később fogjuk meg- vitatni. Azoknak, akik most Franciaor­szág boldogulását várják, meg kell mon­danom, hogy ennek a lehetősége elsősor­ban a mi kezünkben van. Minden fran­ciának' első kötelessége a bizalom, becsü­let és ezért lépek ma az együttműködés útjára, hogy fenntarthassam Franciaor­szág tizévszázados egységét az építő te­vékenység keretében, az uj európai rend­ben. Fancsali Sándor írásaiból "(A napokban tragikus hirtelen­séggel lmnyr, el Fancsali Sándor református lelkész,, aki Omikron néven az Ellenzék és Estilap igen tehetséges és kedvelt munkatér:a volt. Kegyeh tes megemlékezésként hét kis írását közöljük. Örökké jókedvű társunk az élet görbe cé­geiben lelte kedvét, és talált vi­gaszt az élet igazságtalanságaival szemben. Éles szemmel és ragyoeó szellemiséggel vette ez embéti gyarlóságokat görbéinkre elé és mindig a lényegre H eh’e siti vesz­tette gúnnyá a hétköznapok szür­ke tényeit. Ez tükröződik minden kis írásából és áttetszőén rag\og mögöttük egy iga•• ember arcképe — az Omikroné. A szerkő I. Fogadás Tóié és Sanyi főképen abba i ütöttek cl egymástól, hogy Tóni városi ember volt, Sa nvi pedig falusi Ezenkívül még sok mindeb­ben nem egyeztek ugyan, de -7, most nem tartozik ide; ellenben a történetet szorosai befolyásolja az a vélelien, hogy mindkettő­nek a felsége Ilona névre hallgatott, már amennyiben asszonyi néppel kapcsolatban egyáltalán lehet hallgatásról beszélni. A csillagok úgy igazgatták a két jóbarát Htját, hogy azok éppen Ilona nap előtt köp- p'a utak össze és Sanyi meghatott an gondolva otthon gubbasztó oldalbordáján'., javaslatba hozta, hogy tartsák meg a névnapot egy Ilo­nával Tóni életében semmiféle jónak nem volt elrontója, ezúttal i« könnyen belement . népnapozással járó fáradalmak hordozásába. Sikerült a Sanyi eladott búzájának terhére olyan ricsajt rendezni, hogy azzal tiz Ilona is megelégedhetett volna. Reggel felé a háziasszony izemreáhnyó han­gon íótta fel a fenékig beázott rendezőség­nek,, hogy az üvegből kiszorított hatalmas összeggel, milyen szép és hazsnos névnapi ajándékot vehettek volna az Ilonák részére. A mámoros levagokat legott meglepte az elsőosztályu lelkiismeretfurdalás és ünnepé­lyes fogadalmat lettek, hogy egy évig lemon­danak az italr ti és dohányzásról, hogy az így megtakarítandó pénzből a legközelebbi névnapnak méltó emléket állítsanak. A nagy­lelkű Ígéretet aztán délig tartó folytatókgos áldomással pecsítélték meg. Mikorra Sanyi hazakerült falusi otthonába, gondolatait már nem a szesz, hanem annak a csömöre űzte s a végzetes fogadalom úgy *ep- desett az agyában, mint az éjjeli lepxe a lámpa körül. Az itallal nem volt baj, mert azzal hosszú időre jóllakott, de a liist hiánya mindinkább kihozta a rendes kerékvágásból. Hol a zsebéhez kapott, melyben a dohány- tárcája szokott állani, hol a léc r.pott szip­káját nézegette kesergő szemmel. Akármibe fogott, az sehogysem akart előrehaladni s akármibe botlott bele zavaros pillantása azt nem találta a helyén. Nem volt olyan étel. vagy ruhadarab, vagy beszéd, amiben kifo­gást ne talált volna. Egy zsörtölődő vénkis­asszony valóságos angyalszámba ment mellet­te \ helyzet ó-áról-órá» a rosszabbodott s ki­tudja mi lett volna a vége. ha Sanyinak kin- , jában nem jut eszébe egy kiseelrő ötlet. Va- J lantikor ugyanis azt hallotta, hogy a dohány- { zás egyszerre való elhagyása életveszélyes kö- j vetke/ményekkel járhat. Aula már készen is í van a veszedelem, mert se munkskedvc, >-* j étvágya, se egy világos gondolata nincsen, j Ez idővel végpnsztulásba ve'-et már ped’e a ! hatodik parancsolat nem hagy kétséget az- j iránt hogy az öngyilkosság is bűn. Hogy Sanyi barátunk ettől a kárho/ástó! I megszabaduljon, hősies lendülettel kikant. | rejtett fiókjából cigarettatárcáját, melsh-en j néhány dohánykürtöcske búslakodott s rá- j gyujtott egy életmentő cigarettára. Szeretnie.-! j Istenem! — hogv estül ez neki! Egyszerre el- J felejtett fogadalmat, adósságot, .viigösködést • kábult állapotban élvezte a paradicsomi élet gyönyöreit. Úgy uyakalta az illatos füstkor­ţyokat, mint a patra ráncigáit fulladozó az első lcvegőporeiót. Ahogy azonban csontig leégett a cigaretta, valami megmozdult benne. A halálos nyava­lyától egyelőre megszabadult ugyan, de káté nélkül is sejtette, hogy a fogadás körül nincs minden rendben. S ahogy az életmentő ada­gok szaporodtak, ugv nehezedett mind súlyo­sabban a mellére valami kellemetlen érzés, mely nem eng'sdte, hogy a régi élvezettel füstölhessen, mig a fogadásban társa dereka­san viaskodik idült szenvedélyével. így telt el három keserves hónap, mialatt a Sanyi bűntudata úgy meglépésedéit, hogy nem bír­ta tovább cipelni és elhatározta, hogy bármi áron de könnyít rajta. Bekocogott tehát a városba s halált megvető elszántsággal nyi­tott rá Tónira: —• Gyónni jöttem bajtárs! — Akkor rosrz helyen jársz, fiacskám, — igazított Tóni, —- mert én nem vagyok pap. — Már pedig most ebbe a hivatalba esté*, mert a gyónásra egyedül csak Te vagy ille­tékes­— Hadd hallom hát azt a nagy bűnt. — Megszegtem a fogadásomat, megint ci­garettázom. Enyhítő körül...énveek azonban betudhatnád, hogy azóta italhoz nem nyúl­tam. — Akkor kegyelemben feloldozlak Sanyi- kám. A büntetést is vékonyan szabom ki. Ho­zatsz egy liter bort s azt szép csendesen megiddogáljuk. — Mi a szösz komám, hát te még nagyobb bűnre csábítasz? — Kéz kezet mos öregem. En t. i. már az első tilos napon beleestem mindkét hi­bába. — Vagy úgy? — lélekzett fel Sanyi, —• hiszen ilyenformán akár szerepel cserélhet­nénk Mindamellett nem vonakodom a vezek- Iéstol de ki kell jelentenem Tónikám, hogy te egy nagyon-nagyon hitvány ember vagy. :— Tulajdonképen mivel volnék hitvá­nyabb. mint te? — berrenkedett az alkalmi „szent atya“. — Azzal, — feddőzötl Sanyi, —• hogy há­rom hónapig vizkurún tartottál II. Antikor a sok- nem eSég Felületesebb gondolkozásnak, olyannak t - leintik a házia iszony dolgát, mintha az gye- rekjáiék volna. Pedig nem egyszer több gond­ja van, mint ez összes külügyminisztereknek, egy nemzetközi bonyodalom alkalmával. Különösen olyankor adódik ez a bokios el­foglaltság, mikor valami nevezetesebb családi ünnepélyre kell előkészülni. Ét-^ek, italok ki­találása, elkészítése, feltalálása nagyobb "ej- törési okog, mint egy világháború megindí­tása. Aztán, ha még csak ennyire1 volna szó, de a nem éppen véletlen gondoskodik >gv csomó akadályról is. Ha ezt a családot meg­hívják. nem jön el a másik. Melyiket Jve- ressék. melyiknek az elmaradása ohoz na­gyobb bánatot? Az a szerencsétlenség is be- kövelkezhetik, hogy még nincs készen a háziasszonynak erre az alkalomra rend It ruhája. Vagy. mint a j^len esetben a háziúr BUDAPEST, XIII, ARENA-UT ét. — 29-83-20 — V., DOSOÎTYÂ UTCA 2.' nem érkezheíik vissza a kitűzött időre, mert egy zsirosnak ígérkező üzlet visszatartja, azt pedig holmi eszem-iszomért nem lehet elsza­lasztani. Még az sem volna olyan nagy Isten csapá­sa, hiszen, ha a cár szakácsa valamikor vaj jal tüzelt, hogy az ebédet a kijelölt perchsn tálalhassa, Őnagysága is kigondolhat valamit, hogy az étrendet anyagi mege i ő'letés nélkül felfrissítse. Pe itt, nem annyira kivételes képei, olyan nehézség merült lel. ameiiv d komolyan száfnolni kell. A család ugya iis nemcsak az Izrael nemzetségéhez tartozik, hanem ennek szigorú vallását is pontosan betartja; ilyen konyhára pedig mindennap újabb hizottlíbát szerkeszteni, erőpróbán te­szi a konyhákiadások mérlegét. A háziasszonynak az a takarékos ötlete jött, hogy a már kész húslevest hidegre te­gye. ahol sokáig ellenállhat a vegyi elváltozá­soknak. A gazdának bonyolult üzletei lehettek, mert csak n harmadik napra kérőit haza, mi­kor is hirtelen szélküldötték a pótmeghivó- kat s az érdekeltek — a családfővel ellentét­ben — pontosan meg is jelentek. Három nap azonban nemcsak a mesében tesz ki egy esztendőt, hanem a húslevesnek is nagy idő. A fenni említett -imn. pi folyadék sem érezte jól magát a cementpadló didergő magányában s mikorra sor került volna az elfogyasztásra, akkorra már az unalomtól s megsavanyödott. Ilyen állapotban került az asztalra, mely­nek vendégei között a rabbi ü helyet foglalt, aki gyanús fintorokkal kóstolgatta a levest s nem lévén arra nevelve, hogy megjegyzéseit udvariasan lenyelje, az ecetes kortyokkal együtt, ártatlan arccal fordult a háziasszony­hoz: — Kedvesem ez a cibre mintha nem voim elég savanyu.-— De drága P bbelében —- zavarodott meg ónagvsága, — ez nem cibre, hanem húsleves — Ja so? — visszakozott a szent ember — .7: már más, azaz. hogy mégsem egészen, más. mert a húslevesnek egy kiesé. hogy ugv n ondiam, avanyu. Ha kellemesen akar szórakozni: Keresse fel az ahol elsőrangú konyha, kitűnő italok és BoroiK tinit :i ţât/zn t tara mel'ett jó! fogja érezni, magát. Kastál Min a magyar népdalökit é tekel. H ):t-/éd- itei 11. sz. Szíves u i*'f >3 ísf í'r: VAGY ANTAL NÉ. Selyemharisnya Az egyik külföldi lap Írja, hogy mivel Angliában ezentúl a selyemgyár lést kizá­rólag hadicélokra fordítják (a zárólég­gömbök anyaga is tiszta selyem például), a londoni gyárak teljesen megszüntetik a luxuscélu selymek gyártását. Nem készül többek között selyemharisnya sem, s igy az üzletekben található készleteti kívül a háború végéig nem vehet selyemharisnyát senki. A hir szárnyrakelte után a londoni nők valósággal megrohanták a harisnyabolto­kat és egymás kezéből kapkodva ki a se- iyemharisnyákat, valósággal közelharcot vívlak a meg megvásárolható habkönnyű és átlátszó divatharisnyákért. Furcsa hír ez, jellemző és elgondolkoz­tató. Azt jelenti, hogy a bombázott fővá­ros örök idegfeszültségben élő asszonyai minden poklon, tűzvészen, halálos vesze­delmen és háborún keresztül nem monda­nak le a nagyon is jól nélkülözhető luxus­cikkről, a selyemharisnyáról, ami még a század elején ritkaság volt, « a mult szá­ztól végén pedig hallatlan fényűzés. Idősebbek mesélik, hogy Debrecenben a kilencszázas évek legelején az egyik belvárosi, kirakatban pompázott egyetlen yadrózsaszin selyemharisnya, a debreceni színház akkor divatosan molett operett- primadonnájának tulajdona, amelyet irigy­ség es bámulat tárgyául közszemlére tet­tek, s amelyet korzóidőben vad féltekeny- s< ggel és csodálkozással néztek a vidéki vök, akik tudták, hogy a lákrahuzható selyemcsoda már elég gyakori Budapest kivételes köreiben. Azóta tucatdolog lett a selyemharisnya, ma minden kis elárusitókisasszony megengedi magéinak. Igaz. hogy ezeknek a harisnyáknak anya­ga sohasem látott selyemhernyót, hanem silány műanyagokból készülnek, de azért silymek. fényesek és szebbé teszik a Jó i at. Es ezért — mert szebbé teszik a lá­bét. — ma Londonban fontos dolognak ■ akin tik beszerzésűket. s a helyenként- rommá bombázott városban ezzel törőd­nek többéit- között a nők . akik éppen mert nők a földalatti óvóhelyen is. se hemhürisnyában akarnak ülni — és tel széni, mig fejük felen r, német, gépid l"ínbansője suhog. (M. L. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a 1'^' \ álnsrtékosabb kivitelig. legolcsóbb^* az Ellenzék könyvosztályában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom