Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)
1940-10-05 / 229. szám
io ELLENZÚK 194 0 október 5. üiílyen eszkozokfkei dolgozik az angol propaganda? Nem válogatnak eszközökben az angolok, lia a tömegeket meg akapják téveszteni Lloyd George a világháború idején eliuou- 1 dott uéiuetellenes beszédeit a háború után a < /.nagy keresztes hadjárat" eimen kiadta. Az • angol háborús uszitók jelszava már akkor a j /.szent háború" volt; ennek hazug árnyékai j már jó ideje kisértenek. Az angol mindig ..szent célokért" harcol. Háborúja a „jó Isten előtt kedves keresztes hadjárat Lloyd George a háború után az angol parlamentben, a szárazföldi és tengeri haderőhöz intézett szózatában a következő szavakkal fejezi ki köszönetét: ,.A világ mocsarán és iszapján átrepülvén, majdnem láthatatlanul jelennek meg az égbolton az angol repülők és küzdenek r.z Igazság örök elvéért . . Minden légi harc egv-egy románc s minden hadi- jelentés hőstetteikről olyan, mint egy éposz!“ A KERESZTÉNY SÉG VÉDELMÉNEK JELSZAVA AZ ANGOL PROPAGAN- DÁBAN. Az angol propaganda főszólaina a vallásos érzésre való hivatkozás. Snowden e tekintetben — angol létére — nagyon tisztán láthatott, mert kegyetlenül kipellengérezte. Elég rámutatni. ugyancsak Lloyd George egy másik beszédére, amelyben a volt miniszterelnök a többi között igy szól: „a angol birodalom célja az isteni gondviselés teljesítése”. Újonc-verbuválását pedig a következő szavakba öltözteti „Hasson ál benneteket a gondolat, hogy ti szent háborúban vesztek részt és nem nyerészkedésért küzd- tök; Isten a tanunk, hogy egy tulpalattnyi német gyarmat lanolint sem aliarunk cl- venni; mi ebben a háborúban igaz ügyért harcolunk. Kötelességünknek tartjuk a gyengét védeni." Mindenesetre nem pikantéria nélkül való dolog a szabadkőműves és plutokrata angol politikus részéről a vallásos érzésre való hivatkozás. Snowden csak any- nyit fűz hozzá: „Az angol birodalomnak háborús céljait a gondviseléssel indokolni; az isteni akarat beteljesedéséről és szent háborúról beszélni még az akkori körülmények között sem engedhető meg. De nem kell csodálkozni a keresztes háború emlegetésén, megszokott dolog ez a puritanizmus, a methodi/mus és az „üdvhadseregek" hazájában, ahol nemcsak újságírók, hanem neves politikusok is pályájukat mint „iidvbadsereg- prédikátorok kezdték“. (Henderson). Egy olyan országban, amelynek miniszterelnöke: Churchill, arról nevezetes hogy beszédeiben állandóan az O-szövetségről, Mózes hegyi beszédeiből idéz, ez nem feltűnő. . . . A puritanizmus és vnethodizmus propaganda-iskolája Az angol agitátorok az évszázadok alatt kifejlődött prédikátor-iskolában tanuluak. Ismerni kell tehát azt a módot, ahogy a me- thodista prédikátorok tervszerűen „megdolgozzák“ a közvéleményt, hogy az angol propaganda lényegét megérthessük. A politikusok mindent megtanultak, amit csak lehetett a methodizmus iskolájában: a vallásos érzésre való hivatkozást, a tömegek „humán side“- jének. felhasználását, vaíláserkülcsi és politikai jelszavak ügyes összeboronálását. Hasznos tehát ennek az „iskolának“ a kezdeteire rövid visszapillantást vetni. Mert amit ma az angol keresztes háború-retorika hau- i goztat, ugyanazokat a jelszavakat fordította j a XVI. században a spanyol Fülöp, a XVII. században Írország, a XVIII, században a francia forradalom, a XIX. században Napoleon, az orosz cárok és végül a XX. században II. Vilmos ellen. Politikai retorika. Alapgondolata: a tömegek feletti uralom elnyerésének klasszikus tehníkáját a puritánizmus eszméivel összekeverni. A belpolitikai harcokban évszázadokon át kiköszörült fegyver ez. Ha a belpolitikai ellenfelet akasztófára akarták hu- zatni, igen kézenfekvő volt mindjárt a Cicero Catilina elleni beszédének pózát felvenni. Ezekben a belpolitikai harcokban minden eszközzel ébren tudták tartani a szenvedélyt. Első mesterei e módszernek a XVI. században jelennek meg 1553 körül Thomas Wilson föllépésével egyidejűleg. A retorikai képek egyik kiapadhatatlan forrása az ó-te3tamentum. Egészen brit specialitás a politika bibliaképekkel való föl- frissítése. Már 1597-ben találkozunk a parlamentben az „Isten ellenségei ellen folytatott keresztes hadjárat“ képével. „A háborúkat eddig rendesen bosszúból vagy valamely jogtalanság kiküszöbölésére viselték; most másképpen áll a helyzet: ebben a háborúban a szent vallás kiirtására törekszik az ellenség“. Ez az ügyvódizü retorika: a fenyegetett szabadság zsargonja, a fenyegetett vallás és műveltség a főjelszavai az angol propaganda SOS-t kiáltó painflettjeinek. melyek annyira jellemzik a X\ II. század belpolitikai harcait. Ha az angol propagandisták beszédeit vizsgáljuk, könnyen megállapíthat jak, hogy ezek a nyers ösztönökhöz szólnak s a vándorprédikátorok raktárából való jelszavakhoz fordulnak. A XIX. század metho- dizmusa ezt ex irányzatot kétségtelenül megerősítette. Tehát a XVII. század a „vallási küldetés“ jegyében telt cl. Ösztönszerüleg nyúlnak az ó-szövetség kifejezőképességébez. Ekkor vette kezdetét az a színjáték, amellyel az angol politikában máig találkozunk. Az „isteni ihlet” akkor hatotta át W. C. Hamilton parlamenter logikáját. Hogy ezek a psziho- lógusok mennyire ismerték a tömegei: lélektanát, az saját leírásaikból tűnik ki legjobban. Erről John Eliot igen érdekes feljegyzésekkel szolgál. (Ezek a feljegyzések különben az angol irodalom legtipikusabb leírásai.) „A legfeltűnőbb abban a házban (parlament) — Írja Eliot —, hogy ott mindig a vallást fenyegető veszélyekről és a pápaság kiterjesztéséről történik említés s a hangulat mindig igen feszült.“ A belső és külső veszedelem jelszavai mindig elegendő agitációs anyagot szolgáltattak politikai célokra. Állandóan rtz ördögöt festették a falra a szónokok. Nagyméretű árnyékjáték folyt itt. Belpolitikai harcok Az angol propagandát — mint mondottuk — a keresztes hadjárat-ethosz jellemezte. A biblikus-metafizikus beállítás pedig a politikai gondolat leplezését szolgálta. Emellett széles skáláját űzik a szenzációk felfújásának. A blöff igazi angol specia- tás. A tömeget csak a újdonság érdekelte, a politikusokat pedig az utca érdeklődésének felkeltése. Mikor 1672-ben megjelennek az eiíő hirlapok, a propagandairásokkal és beszédekkel egyidejűleg itt is a Nagybritan- nia „küldetésének“ mithoszával találkozunk. Ezt bizonyítják a „Weekly News“ első számai. így nyernek pregnáns alakot ezek a jelszavak, amelyeket az angol történelem sorsdöntő óráiban mindig elővesz az angolszász agitáció. Az angol agitáció nemzete számára nem kisebb szerepel követel Európában, mint a vallási, kulturális és politikai hegemóniát. Ezzel a gondolattal találkozunk Milton Írásaiban s Hall püspök I618-i beszédeiben egyaránt. És a 107-ik zsoltár Edmund Chishull számára bő alkalmat ad az angol nép „isteni kiválasztottságáról“ beszélni, amelynek joga van „a Föld minden gazdagságát összegyűjteni s más népek feletti ügyességét bebizonyítani.“ S ha a politikai propaganda később is állandóan Angliáról, mint a „szabadság utolsó erősségéről“; az „Angliától védelmet kérő emberiség megkönnyebbült föllélekzéséről“ szól, ennek az obzessziónak eredetét a XVII. században kell keresni. James Harrington „ Oceana“ cimü müvében hazáját mint Isten „végrehajtó hatalmát“ állítja be az emberi jogok védelmében. Az angol puritánok tömegexponenseknek és Isten küldötteinek képzelik magukat. E két fogalom ugyanazon személyben való egyesítése tipikusan angol kombináció. Ezek tisztában voltak a tömegek feletti uralom lélektani tényezőivel. Az már rendszerükbe tartozott, hogy a szabadság eszméjét mindig csábítóan lobogtatták meg a tömeg előtt s ugyanakkor az egyéni szabadság megtámadásától való félelmet hintették el. A felhozott ürügy a tömegek felbujtására mindig a vallás szent jogainak megvédésére irányuló küzdelem E mellett o XVII. század angol belpolitikáját a személyes versengések és pártharcok jellemzik. Vitairatok és politikai röpiratok kiadása napirenden van. A szatirikus röpiratok száma óriási. Mindez az ókori választási küzdelmekre emlékeztet. A XVIII, században i,z utcán és vásárokon különös attrakciókban részesíti a szemlélőt ez a politikai karikatúra-mozgalmasság, melynek nem egy vonása „néptipológiai“ következtetésekre ad alkalmat. Erre nézve érdekes ide iktatni azt a kis szatirikus jegyzéket, amely egy választás költségeit összegezi: Választási tömeg megrendelése és összegyűjtése 20 font Éljenző csoportok fizetése 40 font „No Ronudhead“-kiáltók csoportjának fizetése 40 font Két összerombolt ház helyrehozatala ' '40 font A XVIII. században rendkívül nagy azoknak uz ..ntmutalúsoknal;“ és kézi könyveknek a szelni, amelyek kezdő politikusokat a közvélemény befolyásolására oktatják. A vallási agitátorok kulisszái mögé nagyon jól belátott Jolin Arhullinot, aki szatirikus pamflet tjében melynek oime ..A politikai hazugság művészete“ (Ilié Art of Politicul Lying) jól megvilágítja a korabeli (1712) agitációs módszerek mesterkedéseit és hazugságait. NORTHCLIFF-TÓL — CHUR- CHILL-1C Az agitációs technika Wesley „lclekmcg- dolgozási" iskolájának elvein alapul. Hamilton emlékezetes munkájában ezt a tanácsot adja a politikus számára: „Igyekezz mindig becsempészni az erkölcsi érzést a mondanivalóidba és a morált az agitáció szolgálatába állítani.“ A világháborúban Northcliffc volt ennek a technikának a nagymestere. Az angol riporter negyem jól tudta, hogyan kell a közvélemény ..human sule" elemeit felhasználni; megrázó, felháborító, szenzációs stb. híreket állítani a eél szolgálatába: és hogyan kiöl például a nőn. tek belgiumi „rémtetteiről“ beszámolni... A blöffölő híradás, a „stund“ az angol újságok állandóan napirenden levő jelensége lett, melynek nyomát a mai angol zsurnalisztikában is feltaláljuk. Nem egy angol újságcikk olv.i sásakor méltán kérdezzük: „Vájjon politikai vagy mclliodista lapot olvastunk? Nem egy ujságiríi es politikus mint említettük pályáját üd vliud-ejeg prédikátorként kezdte s Winston Lliiirdiill beszédei tele vauiia!' ószövetségi idézetekkel. Az angol sajtéi állandóan Nagy hritannia vallási mithoszon alapuló „küldetését" harsogja. Nagyon j *, I ismerjük már a „szabadság utóim) erő-1 égéről" H a „kis népek védelméről ‘ szóló angol jelszavakat. Legjobban exccllálnak azonban a hazugság hadjáratokban. Emellett az angiil sajtó mindig igyekszik a független - ég, tárgyilagos in/, sőt a tudoményc iág jellegét ölteni magára. — Bármily erkölcsié* fenséget a human izmus látszatával tudnak lepi ezni, a nemzeti önzést vallási köpönyeggel, az „Isten kiválasztott népének” hamis fogalmával burkolják. Mu ezek az évszázadok alatt „kivirágzott" és gyümölcsöt hozó módszerek talán jobban érvényesülnek az angol közéletben, mint bármikor. Azok az eszközök, amelyeket a jelen háborúban Anglia Németországgal szemben basznál, semmiben sem különböznek az angol politikai agitációnak már a világháborúban megszokott és a fentebb vázolt — már a történelemből ismert — lipikusana angol propaganda-módszereitől. Incze Andor. Megtelem a Matoar NŐK Lapja letfniabi) száma! Szerkeszti: Papp Jenő a Magyar Rádió népszerű krónikása. A lap munkatársai: R]?írő 35zsef, Zilahi Lajos, Hangad]? Sándor, Lázár István, Kőn? László, Fóíög 3ános, Bácskai IRagda, Bőkas 3ános, Bőngi Adorján, Gsarkű Piter, Szentggőrgj?! Ferenc, IEoIj? Tamás és máira]? Beíegh Béla. Kézimunka es színes fliiatmellékletek, fetztartasroTat. Minden siamkoz ggermckiap- meiiekiel. Kérjen ingyenes mutatványszámot. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II. Fcrciclcií»f€rc í sí. KI. cm. 6. i
