Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-04 / 228. szám

5 19 40 október 4. wmsammss&m ELLENZÉK A szamosfaívai menekült-tábor megelégedett lakóé között Egy délután a táborban. — Készül a könyvtár és olvasó­terem.— Példás rend és tisztaság mindenütt vagyunk győződve, hogy egyetlen kolozsvá­ri sportegyesület sem zárkózik el a mene­kültek il yen kérése elől, sóit amennyiben te­heti, szolgálatukra áll. Nemes tettük nyo­mában hála fog szál lani ... A megértés pe­dig emberi tett ... És innen szállít a taps gépkocsink felé . . . „ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN“ Amint ide-oda sétálgatunk, szemlélődünk, meg beszélgetünk, a raktárak mögül vezény­szavaikat haliunk. Alighogy elhangzik a kato­nás „indulj“, elIŐbukkannak a jövő honvé­déi, nyolc-tízéves gyermekek, pé'dás rendbe sorakozva, sebtében f.alricská.lt puskákká! hátukon. A csapat oldalán feszesen lépked a „parancsnok“. Komolyra fordítjuk a szót és megkérdezzük, talán ügyelnek vallamire: Végigjártuk a parancsnokság engedelmé- ve'j a hálótermeket. Szép rend és tisztaság mindenütt. Az ajtókon névjegyzék a terem lakóiról. A már kitisztított és felsuro’lt. pad­lózaton szalma, rajta pokróc és párna. Az ablakokban fényesre mosott, aluminium ka­tonacsajkák. Minden egyes menekült a tá­borba való belépésekor megkapta a maga csajkáját. Gondját is viselik, hisz a bágyadt ős'zi napsugár megtörik rajtuk és szerteszó- ródik a termek falán. A mosdótermekben pedig langyos viz jön a csapokból. Tuss bár­ki részére felszerelve áll. Igen sok emberről beszélgetünk. Hogy érzik magukat, meg van­nak elégedve a vezetéssel, van-e kívánsá­guk. Egyöntetűen vágják reá a kérdésekre, hogy jói, igen és nincs. Megkapnak mindent Rend és tisztaság mindenütt I A tábor gyomrában I 1 Egyik folyosón remek szag üti meg az or­runk. Itt valahol konyha van. Biztatjuk magunkat: előre, mindig csak a szag után. A fehérköpenyeges szakácsok sürögnek- forognak. Készül ,a vacsora. Ezen a konyhán 988 személy étkezik. Menü: borsó- és krumpHfőzelék. Belenézünk a kivül ragyogó, tiszta rézüstökbe. Rotyog az ételi, két-három- száz liter egyszerre — siet, mintha tudná, igén sokan várnak rá. Példás rend szerint történik a kiosztás is. Már nem történik meg, hogy az é1 elmésebb kétszer is kapjon, a gyávább egyszer sem. Jogos adagját min­denki megkapja. A hangnem pedig egyene­sen megdöbbentően udvarias és felfigyel rá különösen az, aki az utóbbi időben a „con- centrálá&t“ volt kénytelen megkóstolni. . . Még egy megbeszélésre kerül a sor. Áz fl román külügyminiszter felszólította a bakaresti angol kővetet, hogy kérje visszahívását BUKAREST, október 4. (Magyar Távirati Iroda.) Sir Hoare angol követ át adta a román külügyminiszternek kormánya tiltakozását az olajvidéken működött angol állampolgárok letartóztatása miatt és panaszt tett az ellen a bánásmód el­len, amelyben a léginárius rendőrség őket részesítette. A román külügyminiszter azt válaszolta, hogy'a tiltakozás jogosulatlan, minthogy a vizsgálat folyamán már eddig is kétségtelenül kiderült, hogy sir Hoarenek magának is része van a rom­boló tervekben és ezért őt is súlyos felelősség terheli. Emiatt a román kormány válasza, hogy az angol követ legfeljebb csak visszahívását kérheti, de nem te­heti kockára az Anglia és Románia közötti normális kapcsolatokat. Útban van Erdélybe az első áruszátUímány az anyaországból — Még nem kérem, merít a katona bácsik itt vannak, pedig mi is tudnánk. Így csak játszunk. De ha nagyok Ítészünk . . . Gyermekek, boldogan játszanak. Talán már otthonra is találtak és örvendenek a haitalmas játéktérül szolgáló »térségnek. Ez pedig jó jel. A gyermek ösztönösen érzi, hol, mi szabad neki és hol bánnak jól! vele. Itt jól1 érzik magukat, távol gondtól, bajtól1, melyet szüleik nem engednek egyelőre kö­zel férkőzni zsenge lelkükhöz. Amint tovább mennek, dobog a föld. . . ..MUNKÁT KÉRTÜNK. HISZ UNATKOZTUNK“ Hosszasan elbeszélgetünk a tábor vezetői­vel. Jóindulat és nagy megértés vezeti őket. Mindent megtesznek, hogy a lehetőség sze­rint enyhítsék az elvesztett otthon fájdal­mát. Szerteszéjjel gyomláló, virágot nyesege­tő csoportok tűnnek fel. — Munkát kértek ttőfünk. Mást nem te­hettünk, minthogy felhívtuk figyelmüket az elhanyagolt és agyontaposott virágágyak rendbeszedésére. Most dolgozgatnak és ezál­tal is otthonosabbá teszik ideiglenes lakhe­lyüket. Ez is űzi unalmukat, ezzel is telik az idő . . . és meg fognak kapni mindent, csak türelem­mel legyenek. Amint beszélgetésünk tovább fonódik, román katonaegyenruhás fiatalember köze­leg felénk és tiszteíltettudón köszönt „sa traiti“. Kissé furcsán hangzik. De magyarul nem t>ud. Szebeni illetőségű román, még Nagyváradon szökött át a honvédekhez. Éhe­zett. Megkérdezzük, hogyan érzi magát azon magyarok között, kikről! mindig csak azt hallotta, hogy barbárok? Felelete egyszerű volt, de sokat jdlentő: — Vai, domnule, bine . . . Most csak egy gondja van, hogyan tudná családját „Sibiu“-ból áthozni. somfában aradi vértanuk halálának ünnepe vasárnapra esik. A vasárnapi istentisztelet után kis ün­nepélyt fognak tartani, mélyben ismertetni fogják e szép nap történdlmi jelentőségét, lesznek szavalatok és egyéb kis alkalmi dél­gok. Az IKE mozgalmi emberei minden kap­csolatot kiépíteni igyekeznek. Ők rendezik ezt az ünnepélyt is .. . * Már késő este van. A szobákban egyre- másra gyu’nak ki a villanykörték. Készül­nek vacsorára és lefekvésre. Elcsendesedik lassan a tábor. Nyugodtan aludhatnak. Sen­ki nem zavarja őket. Illetékesek vigyáznak a tábor több, mint kétezer lakójára. Elő­szőnünk mi is tőlük, kívánván — Csendes és nyugodalmas jó éjszakát . . . Szabó Endre. KOLOZSVÁR, szeptember 4. A Számos- mentére ráköszönt» az ősz. Csodaszép őszi napsütésben suhan a gépkocsink a szamos- fáivi üt betonján. Igyekszünk a menekültek táborába. Útközben hatalmas tehergépkocsi- I kát, kenyeres szekereket talá unk, lovaik | szintén e cél felé poroszkálnak. A szekerek­ből friss kenyér inyet csiklandó szaga száll nyomukban. Rövid ez a nyoiLc kilométer. Alighogy elindultunk, már bontakozik sze­meink előtt a menekülteket magába záró, volt kaszárnya két hatalmas épület-tömbje, mintegy védőleg fogva közre a parancsnok­ság épületét. Már távolról 'látszik a színes összevisszaság, sőt egyszer csak hatalmas tapsvihar üti meg fülünket». El sem tudtuk képzeíllni, mi történhetett. Dehát tartsuk meg a sorrendet, ez is ki fog derülni. Megérkezünk a tábor bejáratához. A fo­gadtatás udvarias, de szigorú. A bejárainál: szolgálatot teljesítő őr magatartásáról mint­egy sugárzott az a rend, mély majd a tábor­ban is uralkodni fog. Pillanatok alatt a tá­borparancsnokság megadja az engedélyt a tá­bor területének bejárására. Megnyílt a so­rompó előttünk . . . De addig is meghalló jelenetnek voltunk tanúi. A sorompó előtt álldogáló, részben bámuló, részben látogatók között egymásra találnak régi ismerősök. Igen szegényes sor­sú asszonyság szeme lábbad könnybe, mikor hirtelen felismeri egyik bekéredzkedő me­nekültben volt tanítóját, Biró Károlyt, akit Istennek tetsző alázatossággal köszönt: — Békesség Istentől! Megindul természetesen a beszélgetések ho sszu és bizony nem egyszer szomorú fona­la. Hogy-minl kerültek ide, milyen volt az ut és az örökkön vissza-visszatérő aggodal­mas refrain: — Vájjon mi van otthon? A SZAMOSFALVI MENEKÜLTEK TÁBORÁBAN... Együtt vagyunk Nagy Béla lelkész-titkár- rtll és Szilágyi Lászlóval, a falu ref. lelké­szével. Ők is a menekültek meglátogatására jöttek. Szép az a gondoskodás, me lyei szi­vükön viselik ezeknek az otthonukból kiker­getett szegény magyar embereknek sorsát. Mindenkihez van egy-egy jó szavuk, néhány vigasztaló és reménytkeltő bátorításuk. Az ilyen szeretetjnegnyílvánulás sokszor csodák­ra képe^s. Nagy Bélát igen sokan félismerik, hisz hivatásánál fogva Erdélyországunk csak­nem minden zugát megjárta. Most is igen szép megbízatássá’, érkezeit. Az erdélyi re­formátus fiatalok egylete, az IKE mozgó- könyvtárat szervezett, mély a táborban la­kók szórakoztatását fogja valla mennyire is pótolni. A Minerva vállalattal történt meg­egyezése folytán kilencvennégy darab iro­dalmi olvasmányt hozott magával, mely a könyvtár ideiglenes állományát képezi. Ezen kivül a kolozsvári napilapok több példányu­kat bocsátották rendelkezésükre. Egyik cso­magból a folyóiratok halmaza kerül elő. A tábor parancsnoksága a legnagyobb örömmel üdvözölte az IKE-nek ezt az em­berséges törekvését és készségesen adta hoz­zájárulását és ajánlotta fél segítségét1. A tá­bornak tehát hamarosan igen szép könyvtára és talán olvasóterme lesz. Amint a kaszárnyákhoz vezető kövezett utón haladtunk, hol! itt, hol ott csoportok­ban állanak az eddig vad idegen emberek és kattan a fényképezőgép. Emlék készül. Vi­dáman nevetve állanak szembe a géppel. Miért is szomorkodnának. Egyelőre fedél van fejük felett, éle mezősükről példásan gondoskodik a katonai parancsnokság. Az utak mentén pázsiton pihenő csopor­tok. Ha nem látszana a háttérben a hatalmas I épületek körvonala, könnyen volna az a be­nyomásunk, hogy va’ami kirándulóhelyen Vagyunk. Kezd már itt is kiaiakuHni az élet . . . FUTBALLMÉRKŐZÉS IZGALMAKKAL Alig egy pár lépésre a kaszárnyától, szép, gyepes pálya terül el. A fiatalság is megta­lálta a szórakozását. Honnan, honnan nem labda is kerü-t, — még pedig igen jó — »a» két csapat is meglakult, sőt a birónál sza­bályszerű síp is és . . . és folyik a játék. A pályát százakra menő közönség gyűrűje fog­ja körül. Az izgulás néha tetőpontra hág egy szép „akciónál“. Zug a taps a gólnál’; és nagy mulatságot vált ki a közbeszólások serege. Eredmény: 4:3. Csak később tudjuk meg, hogy a tlábor csapata komolyan akar sportolni. A parancs­noksághoz már kérésit adtak be, hogy enge­délyt nyerjenek Kolozsvár város valamelyik csapatával való mérkőzésre, akár a város­ban, akár „saját“ sporttelepükön. A pa­rancsnokság ehhpz is készséggel járult hoz­zá. Mo3t már csak ellenfelet keresnek. Meg BUDAPEST, október 4. A Magyar Táv­irati Iroda munkatársával illetékes helyen a következőket közölték: — Útban van az első áruszállitmány az anyaországból. A katonai közigazgatással egyetértésben működő árkormánybiztosságnak, vala­mint a Külkereskedelmi Hivatalnak a fel­szabadult területen érvényben lévő ma­gas áraknak az anyaországbeli árszínvo­nalra szoritása érdekében tett erőfeszíté­sei első eredményeképpen a napokban 10 vagon áru érkezik Kolozsvárra. A szállít­mány a közeli napokban kerül forgalom­ba az anyaországbeli árakon. Az alant fel­sorolt cikkeket tartalmazza: Maláta, nyomtatványok, kályhacső, pa­píráru, villamosfelszerelési cikkek, rek­lámcikkek, salak, vaságy, kávé, csokolá­dé, paprika, vasszeg, mosdócsésze, réz­cső, fürdőkád, kályhacső, főzőedény, bú­tor, ételolaj, zsineg, lámpabél, főzőüst, pótkávé. Írógép, ruhaszövet, iskolai cik­kek, kész ruha, pamutáru, játékáru, gyer­mekkocsi, varrógép, lópalkó, gumiáru, gépalkatrészek, vasáruk, mazsola, akku mulátorok, kerékpár,, vatta, csávázósze­rek, bőr, könyv, tűzhely, gyógyszer. E 10 vagontétel áru Kolozsvár város ellátása szempontjából illetékes helyen tervbevett árumennyiségnek csupán egy része. Ez elsőt azután több szállítmány folyamatosan követi. A Magyar Királyi Honvéd Ludo» vilia Akadémia és a Magyar/l Királyi Bolyai fános Honvéd Müszabi Akadémiába való felvétel feltételei BUDAPEST, október 4. (MTI.) A Ma­gyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a Magyar Királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémiára való felvételre a visszuesatolt Keletrnugyarorszúg és erdélyi területeken lakó azon ifjak jöhetnek te­kintetbe, akik az akadémiai kiképzést megelőző kötelező karpaszományos szol­gálati kötelezettségnek a magyar királyi' honvédségben eleget tettek. ! A honvédahudérniát megelőző karpa- szományos szolgálatra a magyar állampol­gárságra igény jogosultsággal bíró apák ama fiai jelentkezzenek, akik valamely egyetemi felvételre jogosító nyolcadik év­folyamot 1940 december 31-ig sikeresen elvégezték és ugyanez ideig 17. életévü­ket be nem töltötték, de 24 életévüket túl még nem haladták. A karpaszományos szolgálatra történd felvételt célzó kérvényeket 1940 október 13-ig kell benyújtani. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián — Budapest, Vili., Üllői-ut 30. — a gyalogsági-, kerékpáros-, lovas-, tüzér-, páncélososztag és csendőrségi ki­képzés történik. A Magyar Királyi Bolyai János Hon­véd Műszak Akadémián — Budapest, //., Hidegkuti-ut 23. — a műszaki- és a hir- adókiképzés folyik. A Repülőakadémián ez alkalommal pá­lyázni nem lehet. A Honvédakadémiák első évfolyamát megelőző karpaszományos szolgálatra vo­natkozólag részletes felvilágosítást a ki­adásra kerülő pályázati hirdetmény nyújt. Ezzel az összes visszacsatolt keletmagyar­országi és erdélyi területen lévő katonai közigazgatási hatóságokat ellátják. 'Az em­lített hatóságokat a pályázók részére tör­ténő részletes felvilágosítás adására a hon­védelmi miniszter utasította. Véget éri az else kolozsvári tiizoltó- tanfolyam Az erdélyi tűzoltóságok megszervezése KOLOZSVÁR, október 4. Vitéz dr. Kiss Lajos országos tűzrendészed felügyelő, mint a belügyminisztérium szakközege, ak­ként gondoskodott, hogy a visszakerült városok mnidegyikébe egy-cgy anyaországi tűzoltóság kiképző egységét vezényeltette ki. A kiképző keretek megérkezésük után azonnal rendbehozták a laktanyákat, szer* tárakat, szereket és megérkezésük óta ál­landóan készültségi szolgálatot tartanak. Ennek köszönhető, hogy a román katonai tűzoltóságok kivonulása óta a tűzoltásban fennakadás sehol sem volt. A kiképző csapatok azonban csak meg­határozott időre jöttek az anyaországból. E célból minden városban megkezdődtek a tűzoltó tanfolyamok, melyeken az ön­ként jelentkezőket, vagy a hivatalból ki- vezényelteket képezik ki. A kiképzettek veszik át majd a készenléti szolgálatot, ha kellő szaktudással rendelkeznek és ha az anyaországi tűzoltóságok vezénylési ideje letelt. A kolozsvári tűzoltólaktanyában szep­tember 23-án kezdődött az első tanfolyam 70 fővel. A sok jelentkező közül 52 hall­gató végezte el a tanfolvamot s a vizsga- bizottság dr. Dévényi Endre tűzoltópa­rancsnok elnöklete alatt 31 tűzoltót talált alkalmasnak arra, hogy a hivatásos tűzol­tóság állományába fölvegyék. A mai napon megkezdődött a második tanfolyam is, mely 10 nap múlva ér véget. Igv a kolozsvári tűzoltóság — előrelátha­tólag — még ebben a hónapban eléri a teljes létszámot VORSTEHER C. Budapest, VI. Ankerköz 1—3. a „CAPAVO“ védjegyű csipke, min- dennemü zsinór, szalag, klöpli, függöny, gumiszalag, cipőfűző, nadrág, harisnya­tartó különlegességek gyára. Több mint 4-00 magyar munkás és tisztviselő. I LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, KolOiS yár, Mátyás király tér ?♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom