Ellenzék, 1940. október (61. évfolyam, 225-250. szám)
1940-10-20 / 241. szám
1940 október 19. ELLENZÉK \ mi Alma A kolozsvári tud. Egyelem tulajdonkép régibb, mint általában hiszik. 1872-ben alakult mai lényegében, de jelentős előzményei voltak. A külön erdélyi fejedelemséggel úgyszólván egyszerre megszületett az erdélyi egyetem eszméje. A XVI. század közepén János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem Kolozsvárt főiskolát alapított és Szászsebesen szabályos egyetemet is akart felállítani. A reneszánsz lelkületű és szellemű ifjú fejedelem, a vallásszabadság ez az első nagy- hőse azonban megdöbbentően hamar meghalt és egyéb nemes művelődési törekvéseit is korán sirha vitte. Meg kellene róla és róluk emlékezni most, amikor születésének 400-ik évfordulója fényeskedik nekünk. Fenkölt kultúra és nagy készülődés kép"* tárulna föl előttünk. János Zsigmond tervét aztán Báthori István lengyel király valósította meg más elgondolással. 1581-ben mec:- alapította Kolozsvár első egyetemét és ezt a Jézus-társaság tagjaira bízta. A tudós rendet azonban az egyre protestánsabb Erdély csakhamar száműzte és a kolozsvári nép 1603-ban még az egyetem épületét is lerombolta. 1698-ban, a rend visszatértével az egyetem feléledt hamvaiból és most aztán fölvirágzott igazában, egész 1773-ig. Ezen idő alatt 744 tanár és 20.487 hallgató fordult meg benne. 1773-ban a pápai bulla hoszzu időre véget vetvén a jezsuita-rendnek, a kolozsvári egyetem tanárai másodszor is kézbe vették a vándorbotot és a tanulók riadtan elszéledtek. (Majdan még egy III. exodus következik, a XXI. század nagyobb dicsőségére.) Mária Terézia megkísérelte a menthető mentését. A kolozsvári egyetemet 1773-ban világiakra bízta s tárgyalt felekezetközivé, vagy államivá átalakítása érdekében, megint példát nyújtva későbbi koroknak, mit kell tenni válságos és bizton ságos időkben. De az egyetem nem biita ezt a huzavonát. Minthogy csak 17 tanára és 150 hallgatója maradt 1786-ban, II. József, a Kalapos király, véget vetett az agóniának. Megszüntette a kolozsvári egyetemet. Mindössze kisebb jogakadémia, aztán később egy sebészakadémia létesült Kolozsvárt. E két főiskolát 1848-ban Eötvös József br., az első felelős minisztérium tagja szerette volna egyetemmé fejleszteni, de csak mint a kiegyezési kormány vallás és -közoktatásügyi minisztere nyújthatta be a szabad oktatás elvén alapuló kolozsvári egyetem alapításáról szóló törvényjavaslatát 1870-ben. A javaslatot azonban Trefort szavaztatta meg a nagy előd halála után 1872 október 2-án. így a XIX. sz. t. c. alapján megalakult ez egyetem Berde Áron rektor vezetésével, majd november 11-én ünnepélyes megnyitás nélkül megkezdődött a tanítás. 269 hallgató iratkozott be (az utolsó kolozsvári évben, 1919-ben már 2570 volt a létszám). AZ EGYETEM ELNEVEZÉSE 1881-ben az egyetemet Ferenc Józsefről nevezték el és alapitási ünnepnek május 29-ét nyilvánították, mert az uralkodó 1872-ben e napon utasította Pauler Tivadar h. kultuszminisztert az egyetem előmunkálatainak intézésére. 1895-ben az egyetem a sub auspiciis regis doktorrá avatás jogát kapta meg (az első igy fölavatott ifjú Filep Gyula volt, aki néhány év előtt halt meg, mint a ref. kórház igazgatója!. Csakhamar megkezdődtek a nagyméretű egyetemi építkezések, megszervezték a hatalmas könyvtárat az EME segítségével, felépjlt a Menza Aka- demica és megvetették a na«'-'u >• vészkert alapját, melyen továbl munkáiké dott a későbbi román egyetem. Az egyetem részére az állam bérbe vette az EME gyűjteményeit. AZ ELSŐ TANÁRI KAR Már az első tanári kar (40 személy) jelen- I tŐs volt; egy nehány név bi/onyiték reá, mint pl. a jogi karon: Farkas Lajos, Grois Gusztáv, Haller Károly, Kolozsvári Sándor, övári Kelemen, Plosz Sándor, az orvosi karon: Ajtay K. Sándor, Brandt József, Fodor József, Genervich Antal, Schulek Vilmos, Török Aurél, a bölcsészeti karon: Felméri Lajos, Finály Henrich, Hóman Ottó, id. lm re Sándor, Meltze Hugó, Szabó Károly, Szász Béla, Szamosi János, a math, és természet tud. szakon: Brassai Sámuel, Entz Géza, Fabinyi Rudolf, Kanitz Ágost, Koch Antal, Martin Lajos, stb. Evek hosszú során át a ianszékes tanárok névsora már 200-hoz közeledett s aligha volt kevesebb a rendkívüli, magán és segédtanárok szarna. A nevek numerant et ponderant. Természetesen ezt a tudományos légiót — szinte arkangyali légiót irtunk — nem sorolhatjuk fel. Csak izelitönek mutattunk fel nehány nevet, megjegyezve, hogy közöttük elég sok az erdélyi származék, főleg a címzetes és magántanárok társaságában s hogy a jövevények nagy része Kolozsvárhoz tapadt és családi gyöke rét vert e tartóztató talajban. Egyelem és vároá szorosan egybeforrt. n&ferfluk ÚJABB TANÁR-KIVÁLÓSÁGOK íme nehány név a későbbiekből: Apáíhy István, a világhírű állattan tudós és politi kus, Böhm Károly az önálló magyar bölcselet megszólaltatója, Hegedűs István ó-kori nyelvész, Kiss Mór római jogász, Kuncz Ignác politikai tudós, Kenyeres Balázs törvényszéki orvos, Leelmer Károly pszichiáter, Lánczy Gyula és Márki Sándor történész, Nagy Ferenc kereskedelmi jogász, Purjesz Zsigmond belgyógyász, Szádeczky Lajos történész, Széchy Károly irodalomtudós, Szinnyei József magyar nyelvész, Zsögöd Benő magánjogász, Gergely Samu történész, Balogh Artur politikai s később világhírű kisebbségi jogtudós, Csengeri János ó-kon nyelvész. Somló Bódog jogbölcsész, Réz Mihály politikai tudós, Imre József szemész, Cholnoky Jenő földrajztudós, Dézsi Lajos irodalom tudós,, Bleyer Jakab német és Német hy Géza ó-kori nyelvész, Ruvitzka Béla vegyész, Jancsó Miklós belgyógyász, Veress Ferenc bőrgyógyász, Elfer Aladár belgyógyász, Gyergyai Árpád gégész, Gombócz Zoltán magyar nyelvész, Bartók György bölcsé- szettudós, Fehér Lipót és Riesz Frigyes számtantudós, stb. stb. A magántanári karból1 fölemlítjük Ferenczi Zoltán, Erdélyi Pál, Gval ni Farkas könyvtárigazgatókat, Höncz Kálmán fogászt, Varga Béla unitárius püspököt, Steiner Pál sebészt, stb. stb. Mind tényezői jelentékeny tudományos virágzásnak. AZ EGYETEM ELVÉTELE A világháború azonban rázuditotta végzetét a fejedelmi kor hagyományait s Eötvös- féle e meletet szolgáló, immár egészen Erdélyivé lett egyetemre. 1918 ka rác&onv szent estéjén bevonult a román katonaság Kolozsvárra. A nagyszebeni Consiliul Dirigent május 8-ig még meghagyta egyetemünket a. hitben, hogy a gyulafehérvári határozatok szellemében magyar kisebbségi fellegvárnak maradhat, azonban e nap hüségesküre szólította föl a tanári kart és miután tagadó válasz érkezett, hamarosan katonaságot és bizottságot küldött ki, mely eró'szakkal átvette az egyetemet mindenestől a román állam tulajdonába. Tanár és Janiivánv földönfutó lett. A tanárok egy része Budapestre menekült a hallgatók csak időmultával és lassanként iratkoztak be, idővel már félezernél is többen, az uj román I. Ferdinand egyetemre, mely egyetlen magyar tanszéket hagyott meg a magyar nyelvi és irodalmi oktatás részére. A beiratkozás arányában mind kevesebben látogatták azután a magyarországi főiskolát. Ez volt a reálpolitikai magatartás. A FELEKEZETKÖZI MAGYAR EGYETEM ÜGYE Az egyetem átvétele után a tanárok Kolozsvárt maradt része bízott benne, hogy a három erdélyi püspök beadványára engedélyezni fogják a felekezetközi magyar egyetemet. De a bejelentésre válasz nem jött. A ref. theológia legalább egy tanárképző tervezésével igyekezett itt marasztalni továbbra is a bölcsészeti kar tanárait. Ez a képző egy tanárvizsgáló bizottsággal 1920 október 18-tól május 31-ig dolgozott. 34—38 tanárnak 1C8 előadása volt 452 heti órában. A következő tanév elején azonban ennek az intézménynek szintén el kellett némulnia. A maradék tanári kart gyors eltávozásra kény- szeritették. A két elszakadt rész igy egyesült Budapesten, hol a száműzött pozsonyi Erzsébet egyetemmel együtt újból megkezdődött a tanítás az 1919—20 tanév II. felében. A vezetés a kiváló neveléstan-tudós, Schneller István dr. kezében maradt, mert ő tőle, mint utolsó kolozsvári magyair rektortól vették át a románok az egyetemet. A népszerű professzor 90 éves korában tavaly balt meg és igy nem érte már meg Észak-Erdély é3 Kolozsvár felszabadulását, mint ahogy a Kolozsvárt maradt néhány rendes, több rendkívüli és magántanár se, akiknek sorából három éppen az imént, a belvederei döntés után dőlt ki a boldoggá lett életből. A bujdosó kolozsvári egyetem nem soká maradt Budapesten. Szeged városa meleg meghívót küldött neki. A nemzetgyűlés az 1921 évi XXIX. t. e.-ben engedélyezte az egyetem „ideiglenes“ letelepedését Szegeden. Az ünnepélyes megnyitása október 9-én történt meg. Egy darabig ott is Kolozsvári Ferenc József tud. egyetemnek irta magát, ami ugyancsak laoszi tgette a románokat. Lassanként azonban a magvar lovagiasság engedett a 48-ból, A szegedi Ferenc József tud. egyetem név kerii’t forgalomba. De az erdélyi szellem vá'tozattilanu! tovább égett az alföldi városban is. mint a görög gyarmatos a hazai oltárról elvitt parazsa szent edényében. Bár Szeged oazar szeretettel bánt vele. hiszen gyönyörű hajlékot emelt neki, különböző kellékekkel és intézményekkel CUKOR és ZSÍR P^EGYAKARUTÁST jelent a 100 képes VÁNCZA kincses receptkönyv.' Ingyen küldi a VÁNCZA-GYÁR Budapest, 10-es posta. ✓AÜláSfDOIŰ koronázta, mi Erdélyből állandó bűvöletben részesítettük, főleg, mikor hallottuk, hogy az idegen tanuló sereg is erdélyi nevű és szellemű intézményeket létesít vagy ilyenekben helyezkedik el. A kolozsvári géniusz loco-t minduntalan Szegedre küldtük. Tudtuk, hogy ütni fog a nagy óra és Kolozsvárt harmadszor is fészket ver majd Erdély egyeteme. Úgy folytatja erdélyi életét, a szükebb haza szellemiségét és leJkületét, mintha csak annyi történt volna, hogy a szegedi szép vendégszeretete megerősödött és megfiatalodott, de cserébe és hálából ott hagyta János Zsigmond korától ápolt főiskolai, humánus, erdélyi folytonosságnak értékét követendő példakép az uj szegedi egyetem részére. Gyönyörű volt a meghívás és gyönyörű az elbocsátása lényege. Áldja meg az Isten Szegedet érette. Mi erdélyiek és kolozsvárink most egész lelkünket fordítjuk a hazatérő egyelem felé, mely kárpótolni fog bennünket 20 esztendős szellemi szomjuzásunkért. Büszkék vagyunk reá és már is boldogak vagyunk miatta. Meghajtjuk fejünket a történeti végzet 'előtt, mely az igazság, jogerő diadalmas visszaszár- nyalását a romok alól intézte. A nélkülözés bizonyára megtanított reá, hogy mégjobban szeressük, növeljük, védelmezzük visszanyert egyetemünket. (Sp.) flssiocatttfeczts Kolozsvár isit történelmi neiezctéssegQ naptára Dr, osdoíai Zsögön Géza rendoríanácsos hangulatos meg* emlékezése Erdély kincses fővárosának i9í8~as drámai sorsiardulásáról és az í940-es visszatérés felejthetetlen ül szép ünnepségéről KOLOZSVÁR, okt. 19. (Saját tud.) Finom, kedveshangulatu irás jelent meg a napokban „Kolozsvár visszatért" címmel a „Magyar Rendőr“ cimíi Budapesten megjelenő rendőrségi szaklapban. A cikket dr. osdolai Zsögön Géza rendőrtanácsos irta, aki régi ismerőse kincses Kolozsvárunknak, melynek két történelmi nevezetességű napjáról emlékezik meg ebben az Írásában olyan iróembernek a szemszögéből, aki személyesen élte át ugy az 1918 december 24-i gyászos emlékezetű napot, amikor a román hadsereg bevonult Erdély fővárosába és az 1940 szeptember 11-i ujjongó örömmámortól fűtött, felejthetetlenül gyönyörű napot, amikor Kolozsvár újból magyar lett. A meleg, bensőséges hangulatú finom irás érdekességénél fogva is a nagy nyilvánosság elé kívánkozik és ezért szószerint itt adjuk: Történelmi nevezetességű két nap Kolozsvár életében 1918 december 24. és 1940 szeptember 11-ike. Előbbi napon elveszett a „kincses város“ a magyarság kimondhatatlan fájdalmára, utóbbi napon pedig annál nagyobb örömére dicsőségesen visszatért. Huszonkét év telt el attól a szomorú karácsonytól, amely annyi szenvedést, sok bánatot hozott a színtiszta magyar város lakosságára. Az ősi Kolozsvárnak talán sohasem volt ilyen keserves ünnepe. Ezzel szemben a folyó év szeptember 11-ike, a szürke szerdai hétköznap örökre emlékezetes örömünneppé magasztosult a város életében. Sirtunk mindannyian, akik a nevezetes napokat átéltük és megértük. Lobogódisz, virágeső, csók, ölelés volt bőséges ajándéka a városba a honvédeink- kel együtt bevonuló rendőreinknek is. A rendőrség a székház és a rendőrlaktanya birtokbavétele után nyomban megkezdte működését. A rendőrségi épület udvarán várakoztak ránk a visszamaradt román rendőrök és polgárruhás más alkalmazottak. őrszemeink, forgalmi rendőreink első perctől kezdve olyan otthonosan teljesítették kötelességüket, mintha csak mindég itt szolgáltak volna. Napokon át csodálta ezt a város közönsége. Ez az örvendező, bámuló lakosság állandó forgalmi akadályt okozott. Élénk bizonyítékát adta annak, hogy ilyen fegyelmezett magatartást, pontos, nyugodt rendőri munkát a romáit rendőröktől sohasem látott. Sűrűn lehetett hallani az összehasonlítás hangos és örömteljes bírálatát ajkaikról. Egyidejűleg a hivatalban is megindult a hatalmas munka. Ember-ember után keresi fel a hivatalos helyiségeket s a panaszok tömkelegé vár elintézésre. TJgy ömlenek, zubognak ezek a keservek, panaszok, mint a megáradt Nagyszamos sebes sodrása. Érthető, hiszen 22 év bőséges forrása táplálja azokat. Az egész rendőri személyzet munkában van. Már-már azt hisszük, hogy nem bírjuk tovább, de a kötelességtudás, felszabadult magyar véreink megsegítésének lelkesítő vágya újra erőt ad. Személyzetünk kicsinyességét érezzük lépten-nyo- mon. Pótoljuk a nagy hiányokat. A román rendőrség teljes irattárát, bejelentőhivatali anyagát, bűnügyi nyilvántartását, irodai bútorzata nagy részét megsemmisítette, elégette vagy 1 magával vitte. Sok a tennivaló. Bőségesen kijut testületünk minden tagjának az épitőmunká- ból. Rendőri szaktudását, egyéni képességeit, komoly törekvéseit itt mindenki kielégítheti. Jellemző, hogy mennyire magyar ez a város még ma is. Parancsszó nélkül, 24 óra leforgása alatt minden idegen feliratot. cégtáblát magyarral cserélt fel. Jól tudjuk, hogy ennek fordítottját a románok milyen szigorú rendszabályokkal tudták csak két évvel ezelőtt, tehát 20 évi uralom után kierőszakolni a végsőkig ellenálló magyar lakosságtól. Máról-holnapra kitünően beszél itt mindenki magyarul, még az is, aki napokkal ezelőtt nem tudott, illetve nem akart beszélni. A nagy magyar újjáépítés munkájában együtt dolgozunk a dolgozókkal. Együtt örvendezünk az örvendezőkkel. Együtt énekeljük, de csak most énekeljük igazán: „Szép város Kolozsvár“!... Nem rossz álom ez, aminek kisértésétől a hosszú rettegésben tartott lakosság még ma is fél. Valóság ez! Nyugodtan hajthatja le fejét ma a város minden lakója. Magyar rendőr áll őrszemen a Mátyás király-téren. Magyar rendőrőrjárat léptei kopognak az éj csöndjében, a város minden utcáján. Bátran odakiáltjuk a sok szenvedésben és rettegésben tartott magvar testvéreinknek e biztató szavakat: „Örök igazság ez. megváltoztathatatlan tény, örvendjetek!“ Kolozsvár visszatért! NOSTRADAMUS jövendölései a XX. századra 1.60 P. Gáspár: Húsz év történetté (1918—1938). Szakaik Uzsok hősei 1914 4.20 P. Vándor K.: Tigrisbéke, 432 lap, kve 7.40 P.. stb.. stb. Lepá- ganál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen uj jegyzéket.
