Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)

1940-09-17 / 212. szám

4 ELLENZÉK wMKMmmmmmamemmm i <) iu * tg r~am wmarrm. tjczx— . var. • c p v m b c r / 7. ■véjkVi'i T"’ r/üM tiltjuk ho«' Itö iir.itiis cssrii ;» magyar hon* >otlrkic 1 -1»• i» áldj« meg FöméltóságodHt fi* • I'Hiieltti.-agu \>>/onvt! \/ IPAROS I GM I I l I MIM' NI K BESZÉDE \/ ipuro-ág hoilolul.ít Hál/ Mihály, a/. Iparos-Egylet «-nők«' toliuácsoitu: Kolozsvár iparossága müvében mély liotlo- laHal <•> bálatr'U s/.ivveí kiís/oiitom Főmé- tu'.igii Kormányzó urunkat-. Annak az ipa- Iosságn; IL nevcbru, uielvuek os elődei c vá­ró» bástváin «írtál*ók voltak. Ív/, a köteles­ségből fakadó ór'lállás védte hazájukért vég­ett hűsege» mnnkájnk n edinéuyct és okéit agukat megedzettie a honszeretetben. Amint a mutban elődeink a bástyákon áM'ottak őrt, egy állottunk őrt igaz -zivve, lisztu lélek­kel Kolozsvár városában az Hnudt 22 évnyi ;\ásafátv olos időben magyarságunk megtar­tásáért. Most. midőn ismét felragyogott reánk a felszabadít ás örömiinuepe, ére/.ziik a iogál- .'uiba való visszatérésünket és tudjuk, bogv munkánk értéke tulajdonunk marad. Csorbí­tatlan magyar lélekkel ál unk itt és Ígére­tet teszünk, bogy megfeszitntt munkával és tiszta erkofeesel fogunk dolgozni nemcsak Ko.ozsvár városa, liánéin egé z hazánk kin­csének gyarapítására. Alattvalói hódolattal tesszük le Főkorinányzó ur lábai elé iparo­saink minden báláját és köszönetét. Isten áldja es tart»« meg Magyarország Kormány­zójának még sokáig. A MUNKÁSSÁG NEVÉBEN \ munkásság bódulatul Páttfi I ihor tolnia- esői In: A kolozsvári h/iiks/erve/.r lekbe tömörült fizikai és szellemi munkások nevében üdvöz­löm Főméltóságodat abbéd az alkalomból, bogv Kolozsvár ismét magyar lett. Köszöne­tét mondok Föméltóságodnak és a vitéz ma­gvar hadseregnek, hogy minket a nemzeti el­nyomatás a ól felszabadítottak. Fömél'tóságn Kormányzó ur! Ha valaki tudja, hogy mit jelent több, mint két évti­zeden keresztül kisebbségi -orsbau élni, ak­kor az. erdélyi magyar fizikai és szellemi munkások tudják, mert ők voltuk azok. aki­ket az álami, megyei és városi üzemekből és hivatalokból csupán azért, mert magyarok, r* borsától lak. só t különböző rendeletek foly­tán még a magyar vállalatoknál, sem tudtak elhelyezkedni. Az erdélyi magyar munkásság reméli, hogy Erdély. a szabadság ősi földje, meí y gazda­sági. történelmi és földrajzi egységet alkot, rövid időn belül egysége,s és valóban az. itt élő népek hazája lesz. Mi a magunk részéről örömmel vállaljuk azt a munkát, amely mindnyájunkra vár. a megnagyobbodott, független és szabad Ma­gyarország érdekében. Kijen a megnagyobbodott Magyarország! Fjen a Főméltóságu Kormányzó ur! Vitéz nagybányai Horthy üiklós Főméltóságu Kormányzó urunk beszéde Szűnni nem akaró lelkes éljenzés I pett a mikrofon elé és az alábbi törté közben A ité.z nagybányai Horthy Mik-« I nelmi jelentőségű válaszbeszédet moni lós Kormányzó urunk Öföméltósá^a lé 1 dotta az üdvözlésekre: — Boldogan köszöntőm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit. — Huszonkétévi keserves megpcóbáHatás után valóra vált, amiben bitni nem szűntem meg soha egy percre sem. És most, amikor végre valóban Üt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a törté nelm; pillanatnak a nagyszerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat. — A jelen öröme. összefolyik lelkemben a mult bánatáv al és feltámadt bennem a kérdés: Hogyan is szakadhatott ránk, magyarokra ez a szenvedés? 1 iszta lélekkel felelem rá r. történelem iíélőszéke előtt: Nem a mi hibánkból! (Úgy van, ttgy van!) Minket sorsunk ideálI‘tott kelet és nyugat mesgyéjérc, hazánk századokon át a romboló világtörténet országutján örökös harcok szin< tere volt és miaiatt Európa niás boldog népei békés munkában gyarapodhat­tak és erösbödhetíek, a magyar örökös harcokban vérzett, pusztult és fogyott. — Közben beszivárogtak idegen nemzetiségek, hol mert ellenség elöl kellett, meneküln-ök, hol mert itt reméltek boldogulást. (Úgy van, úgy van!) Őseink nemcsak befogadták őket, hanem minden szabadságot is megadtak ne­kik s ezeket a szabadságjogokat törvényileg is biztosították számukra. Elnyom matásrói ebben a hazában nem panaszkodhatott joggal senki1 — mégis tz szolgáltatott hazug ürügyet arra, hogy megcsonkítsák, feldarabolják és meg alázzák ezeréves hazánkat. Nem fegyver fosztott meg területeinktől, hanem az úgynevezett békeszerződés. — De fátyolt akarunk borítani ezekre a szomorú emlékekre. Ei.nek a fel­szabadult földnél: a szenvedése véget ért. Talán vaíetni jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, c. teljes gondtalanság pu* h t és zülicszt testileg lelkileg. Az elnyomás, a szenvedés és a küzdelem vi­szont megedzi az embert, növeli ellen^élló erejét és ébrentartja benne a ha* zaszeretetet. Hiszem, hogy felszabadult véreink, akik ezeken a bcldog napo kon ujongva szórták virágaikat bevonuló katonáink éké (a tömeg lelkesen él jenzi a magyar hadsereget), ilyen megerősödött, megacélosodoít testtel és lé* lekkel térnek meg annak a hazának a keblére, amelynek hü fiai voltak a legsúlyosabb időkben is. Hegy a visszatérés a lángbaborult Európa közepén vér nélkül történhetett meg — ezért most is és itt is hálás szívvel mondok köszönetét két hatalmas barátunknak: Németországnak és Olaszországnak (a tömeg lelkesen ünnepli a két baráti nemzetet és vezetőit). | — Egy szomorú korszaka a magyar történelemnek lezárulóban van. Kö­vessék az ünneplést a munka hétköznapjai. Mindenki vegye ki részét a mun­kából, a nem magyar anyanyelvűek szintén, mert aki kifogásra nem ad okot, az Doldogu’hat nálunk is. Ve’ük szemben a megbékélés szelleme és a jó bá* násmód fog érvényesülni, mert ugyanezt a sorsot várjuk a határokon tulma- radt testvéreink részére js. Amit ígérünk, megtartjuk, mert a mi fajunk úri felfogása nem engedi, hogy valaha is letérjünk az igazság egyenes útjáról (élénk helyeslés). — Gondolatiban ma itt van minden magyar. — Őszinte, mélyen átérzett szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik most nem tértek vissza az ősi honba. (Mindent vissza! Mindent vissza! — zúgja a tömeg.) Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat Sorsuk fölött őrködünk. Halljuk, ugyan, hogy erős megpróbáltatásoknak var? nak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert cuélkül a magyar—romá » v iszony jobbraforduíása lehetetlen volna, de hisszük ezt természetesen a Magyarországon élő románság érd«:* kében is. — Ismerem az erdélyi fajtát, kemény, ellenálló, küzdőképes tulajdonsá­gait. Ezért telje® bizalommal tekintek az Ht felnőtt ifjúságra is. Az uj sors­fordulón nagy nemzeti céljaink odaadó szolgálatára hívom fel őket a haza s egész Európa javára. Isten áldása kisérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé. A hozzám intézett üdvözlésekért pedig hálás köszönetemet fejezem ki. A Kormányzó ur beszédét többször megszakította az éljenzés és a végén a tömeg szűnni nem akaró ünneplésben ré­szesítette A Kormányzó ur mosolyogva fogadta a szívből jövő, hosszantartó ün­neplést. Ezután felhangzott a szózat, majd a diszmenet következett. Amig a csapatok éle a Mátyás király­í térre érkezett, u Kormányzó ni és lelet-e ge elbem/elgelel I a megjeleni előkelősé­gekkel, Teleki l’nl gróf m i n i*/I e re I n >k kel. Tusnádi Nagy Andrással, a képviselő- ház elnökével és Undváus/ky Albert báró­val, a leUöliáz alelnökévc I, Csákv Díván gról kiiliigyniiuiszt* riel h a kormány tün- hi tagjával beszélgetett, majd a budapesti német és olasz követtel társalgóit Iiohz- s/asuhbuu. Közben az erdélyi hölgyek <• dis/.emclvény re mentek, hogy üdvözöljék a Főméltóságu Asszonyt, aki nosszabb ideig beszélgetett velük. A tömeg szakadatlanul eljenzetl és ünnepelte a Főméltóságu part. Felhang­zott az ütemes kiállás: Horthy. Csáky. le leki! ÍN «‘in határ a feleki! Az ünnepi szó­nokok is az emelvényre mentek, a kor­mányzó valamennyinkkel ke zel szőritől t és szívélyes szavakat váltott velük. Ifosz- szabb ideig beszélgetett a Kormányzó ur és hitvese Katalin királyi bereegas«/otiy- nyal, majd Bethlen István profiléval is. Mintegy busz percig tartott ez a szü­net. de közben már a Monostori ul felől felhangzott a tömeg éljenzése, a csapa­tok megkezdték diszfelvonulásukat. A DISZFEL VONUL AS KOLOZSVÁR, szeptember 16. (MII): A csapatok élén vitéz Jány Gusztáv al­tábornagy lovagolt. Az éldandár parancs­noka után lovagolt Hory András huszár- hadnagy, aki mint parancsőr tiszt teljesít szolgálatot. A tömeg lelkesen megéljenez­te a turnuseverini tárgyalások magyar vezetőjét.' Szakadatlanul következtek ezután a csapatok, valamennyi fegyvernem képvi­selői. nagyszerű rendben, kitűnő erőben, a legkorszerűbb felszeieléssel. A diszmenet leírhatatlan lelkesedés közben folyt. A Főméltóságu ur minden századparancs­R ép, 40x32 cm. uh télben, kartonra nyomva, ár i 20 leu mmmmoK ............. I képkeretező vállalat Kolozsvár, [ I Bo yai-utca 2/a. — Mindenféle < képkeretezési munka legponlo- ; ! sabban, gyorsan és ízléses kivi­[ leiben! í*^»»K***#W¥M»W¥»********^fJI noknak mosolyogva tisztelgett vissza. Igen nagy sikert arattak a közönség körében a ludovikások, valamint a repülők és az ej­tőernyős csapatok. A lakosság ánmlva szemlélte a nehéztüzérség és a gépesített o-ztagok elvonulását, több mint egy éjra hosszat tartott ez a diszmenet, amely a kolozsváriakat a legnagyobb büszkeség­gel töltötte el. Meggyőződtek róla, hogy a magyar honvédség milyen kitünően van felszerelve és milyen kiváló erőben van. A diszmenet után a Kormányzó ur mo­solyogva fogadta Jány Gusztáv altábor­nagy jelentését és melegen kezet szorí­tott vele. A Főméltóságu ur ekkor még újból hosszasan beszélgetett Teleki Pál gróf miniszterelnökkel és feltűnő bosszú ideig tartó kézszoritással vett tőle búcsút A Főméltóságu pár és kísérete ezután a közönség szüntelen ujjongása és éljenzése közben gépkocsijaikba szálltak és kihaj­tanak a pályaudvarra. Vasárnap délután Hárem óraüor tiíaiofí e! a HormánpOs pár BUDAPEST, szeptember 16. (MTI.) IIortli\ Miklós Kormányzó ur Őföméllóiága ás n Fóméitúságti asszony a kolozsvári iinnep^égek után a pályaudvarra hajtatlak, ahol. a kiilönvonaton ebédellek kíséretükkel, maid délután 3 órakor folytatták útjukat Dés fele. A kormány tagiai gépkocsikon tértek vissza Budapestre. fi ____________________________ Erdélyi induló Trio Zenéjét szerzé:vitéz nárai Náray Antal Tüzesen. Szövegét irta :vitéz Somogyváry Gyula jrtr7f:nr— ______s & 5 1. Elhangzott a Nézd:a gúny-ha sző, tár Szét - ti - por - va már Győz - te - sek me - gint S vár—nak uj — ra mind —-ţ----------------^---------------------------------4—d------------------A-----------------------------------­— .... _ Hé - gi zász - la - ink ő — si bér — ce — ink Hefr. É - des Er - dély itt va - gyünk Ér - ted é - lünk és ha - lünk A ro-ha - r.ó se - reg! 2. Lépteink nyomán» Fent a Hargitán S völgyeinkbe lent: Tornyok hangja zeng! Már semerre sincs Atkozott bilincs» Énekeljetek Völgyek és hegyek! pefr#/ t • ' '■* ' V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom