Ellenzék, 1940. szeptember (61. évfolyam, 199-224. szám)
1940-09-01 / 199. szám
1 94 0 szeptember L <—B—IM KARINTHY IRTA: A NYOMORÉK. Ki lenne más? Teve ' a tevék közt, aki púp nélkül született. A türelem rózsát terem. Egyebet nem. * KOCKÁZATOS ÜZLET. Aki alamizsnát kér, nem biztos, hogy megkapja — de a szegénységét egészen biztosan elárulta. A TERMÉSZET. Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet — ez az egyetlen törvény. * EREDETISÉG ÉS NAGYSÁG. Marínét- tire minden sorából ráismerek, Petőfire METAFIZIKA. A világ formája a mozgás — lényege a nyugalom. * MINDNYÁJUNKAT ÉRHET BAL ESET. Azért mégis a legjobb a preventív óvatosság! Ne ugrálj a villamos előtt! Ahol lehet, kerüld a bajt! Jobb egy mentőötlet, mint öt mentőegylet LELKIISMERETES HUMORISTA. Hufnorban nem ismer tréfát. ISTEN. Kell, hogy legyen valaki, aki az embert embernél jobban megérti. JÓSÁG. Nem vagyok hajlandó rá, míg -a komiszak malmára hajtom vele a vizet. Csak ott vagyok gyöngéd — ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge. PESSZIMIZMUS. Schopenhauer azt ,mondja: Élet és halál — ugylátszik, nem érdemiünk jobbat e keltőnél. Strindberg talán így: Férfi és nő — ugylátszik, nem érdemelnek jobbat egymásnál. .1 * , ITELET. Születésem előtt valami szörnyű főbenjáró bűnt követhettem el. Születés által életre Ítélve. tFÉRFIIDEÁL. Őnagysága halálosan tudna szeretni egy olyan gyönyörű szép, gazdag és zseniális férfit, aki reménytelenül szeretné öt. * HA ZONGORÁZNI TUDNÁM a különbséget, amennyivel Dohnányi jobban zongorázik, mint én! * Más műfajokban elég a tehetség — a drámaírónak akarnia kell. A drámairó nem vales — a jövőt nem megjósolja, hanem előidézi. ELLENZÉK NŐ. Ha egy nőnek *izl mondod, hogy szép, de rossz — okvetlenül úgy fog okoskodni magában, hogy azért szép, mert rossz. kép miért volna olyan sürgős neki, hogy eg'-ült lásson bennünket? Erre gondolok önkéntelenül és közben nézem a felvonást — igen, igen, a hős ilyen, meg ilyen hajban van, hát biztos ebbe bele kell pusztulni. Nahát, tényleg belepusztul Igen, igaz, nagyon helyesen mondja az író ur. Csakhogy . . . mit is akartam mondani? Már elfelejtettem. És elmegyek a színházból, zavartan, bután, mint akit fejbevertek. OKOSKODÓ. Gyufát gyújt és elém tartja: tessék odanézni. az ottan a Nap. MAKKAI LÁSZLÓ: MUNKA. Pontes definíciója: amit nem, csinálok szívesen. * Erdélyi városok NŐI DESCARTES. A. férjem gondolkodik — tehát vagyok. PECH. Olyan pechem van, hogyha milliárdos pályadijat tűznének ki a világ legpechesebb embere számára — azt se én nyerném meg. AFFEKT ALAS. Szerzővel közlik, hogy a darabját holnap játsszák századszor. Égfelé emelt szemekkel felsóhajt: Istenem, hogy mulile az i<lö! * KEGYELET. A tébolyda igazgatójával való beszélgetésem annyira meglepett, hogy nyomozni kezdtem. Kiderült, hogy húsz évvel, ezelőtt, mint őrültet hozták be, azzal az ürüggyel, hogy ö lesz az igazgató. Aztán már nem akarták megmondani neki. * ! .. . A középiskolai tanuló élete: Nyolc éven át napról-napra megújuló harcbaszál- lás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó eseményeit hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről. BÉKÉTLEN. Nem tetszik? Keress magadnak egy másik világmindenséget. VÉGRENDELET. Költő a kritikushoz: ne boncoljanak fel. INDOKOLÁS. Ahhoz, hogy élj — mért keli megtagadnod azt, amiért élsz — a boldogságot. AMELYIK KUTYA UGAT, NEM HARAP. Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmezte tünk, hegy a kutyák nem tudják ezt a közmondást. Megfordítva: amelyik kutya harap, nem ugat: ez még nincs bebizo- nyitva. Lehet, hogy ugat, csak nem hallani, mert tele van a szája. IRODALOM. Nem mondhatom el senkinek — elmondom hát mindenkinek. Drámának a szerelem csak anyaga le hét. nem témája. Témája a szerelem csal Urai versnek lehet. Romeo versekben el mondja szerelmét, aztán eltűnik Julia ab laka mögött. Nem értem a modern drá mairókat. Hát igazán azt hiszik, hogy a szerelmet el lehet játszani a színpadon? ..Ölelj meg, igen . . . fojts meg ... a szádat . .. add a szádat! Harapj!'" Rettenetes! Milyen ostoba, kínos, feszengő érzés, milyen kellemetlen, milyen lealázó! Milyen rossz! fis a legjobb drámairó sem Írhatja le máskép — hiszen igy van. KÖNYVSZEMLE LELESZY BÉLA: AZ ÖRS (Officina kiadás, Budapest. 1940.) Még erdélyi emberre, is újdonság erejével hat Makkai Lászlónak, a körünkből eltávozott nagy tehetségű fiatul tanulmányírónak és kritikusnak szőkébb hazánk városairól szerkesztett képeskönyve. Újságot jelentenek a könyvecskében közöli szép képek, mert az erdélyi városoknak azt az arcát mutatják az olvasónak, amelyet ma már nem igy ismer. Ezért a könyv címe, „Erdélyi városok"', sokkul többet ígér, mint amennyit ad. Hisz azt gondolná az olvasó, hogy egy olyan könyvet vesz a kezébe, amelyben az erdélyi városok régi arculata mellett az újat is megtalálja. Ehelyett csak régi képeket kap. De nem rábaijuk ezt föl a könyv hibájául, mert az Ízléssel és szakértelemmel kiválogatott képek városaink régi külsejétől, építészetileg legjellemzőbb emlékeivel, a mult századok erdélyi városairól ad válogatott bemutatót. Szemnek kellemes kis galéria ez a könyvecske s bár a bevezető tanulmány hosszabb is lehelne, mégis okos tájékoztatói ad az erdélyi varosokról. Makkai Léiszló szakértelemmel vezeti végig az olvasót városaink kövei között s nem feledkezik meg arról, hogy a különböző építészeti stílusok útját követve, a gótika, a reneszánsz és a bar okk nyomait Erdély városaiban kimutassa. Makkai László bevezető tanulmányúnak történeti, urbanisztikai és slilustani megállapításai 1 a komoly munkának kijáró dicsérettel vesszük tudomásul. Mindez nem ront a tartalmas bevezető tanulmányon, mely a 32 képet közlő könyvecskének egységet és értéket ad. Külön elismerést érdemel az Officina kiadó ízléses nyomdászait munkája. (h.) BOZZAY MARGIT: Tiz lovas élete a honfoglalás idején. — (Rózsavölgyi és Társa kiadása) 7 ulajdonképpen mit is akarsz? Nem fogod megfejteni e problémát és ezt te jól tudod. Nem is akarod. Miért hát ez a szokatlan erőlködés, mintha megtudnád, fejteni? Én csak azt tudom, hogy évek óta zavaros nyugtalanság, homályos dac erjed bennem — a ruhatárban szokott, elővenni, tragédiák után, amiket végignéztem. A színész jól játszott, az iró tisztességesen megcsinálta a dolgát. Megvolt a tragikus összeütközés, a hősnek el kellett buknia, ott döglött meg szegény a színpadon, vagy legalább is biztosított bennünket, hogy egy-két év múlva meg fog halni, menjünk csak nyugodtan haza. Í4 szerző csak sűrítette egy kicsit, persze, sematizált. Hát mi bajod? Már tudom. Az élet igazán ilyen, de mindezt el lehet mondani könyvben, ott ráér az ember. De ez az iró sürgősen összecsőditett bennünket egy nagy teremben, gyertek gyorsan, aszongya, minél többen, álljatok kórém, mondani akarok valamit. 'Az ember odafut —- tyű, hisz ez rájött valamire! MásNincs magyar olvasó, aki ue a legnagyobb érdeklődéssel olvasna el bármely olyan regényt, amely a honfoglaló magyarsággal foglalkozik. A legegyszerűbb ilyen tárgyú regény olvasása közben is a magyar sorskérdésnek olyan sokasága raj zik fel a lélekben, hogy már ez egyma gában is nagy élményt jelent. A honszer zés, a megtelepedés, a keresztyénség fel vétele, a királyság megalapítása, az ősi pogánysággal való céltudatos szembefor dulás, egy szóval a magyarság nyugateuró paivá válása egyformán foglalkoztatja leg nagyobb Íróinkat és a magyarság európai sorsán töprengő egyszerű magyart. Leleszy Béla regénye egy olyan korábbi időpontra vezet vissza, amikor a magyar hadak már Pannónia földjén állanak ugyan, de annak megszerzése még bizonytalan. A regény tárgya tehát a hőskölteménybe illő sorsdöntő honfoglalás volna, sőt az is, csakhogy egészen eredeti módon. A honfoglalás ősök és hadak csatáinak megelevenitése helyett az iró egy tiz lovasból álló magyar őrsöt állított regénye középpontjába és az őrs életének és lelkének tükrében mutatja be a bonszerzés nagy eseményét. A hadak délre vonullak már s az őrsöt egy nagy folyó egyik fontos gázlójának őrizetével bizták meg. Az őrs mindaddig olt marad, amig a hadak be nem fejezik az uj föld meghódítását, azután pedig felbomlik s ki tovább megy folytatni a vitézi életet, ki ottmarad, megtelepszik, mert megszerette a földet és vérontás nélkül magyar honfoglalóvá válik. Az őrs megjelenése és felbomlása közötti rövid idő alatt a táborban és tábor körül egész sereg olyasmi történik, ami a honfoglaló magyarságnak az uj föld életkörülményeihez való viszonyulását jellemzi: a gázlón kívül szemmel tartanak egy kis szláv falucskát, kurtán-furcsán elbánnak egy hittérítő szerzetessel, máskor meg egy kóbor normann lovaggal, menekült bolgár vitézeket halomra nyilaznak, még az életüket is kockára téve, bölénycsordára vetik magukat, néha magasra lángol bennük az Öröm a győzelmek hírére s máskor együtt töprengenek vezéreik, népük és a maguk sorsán. Nem rendkívüli emberek, még azt sem tudják biztosan, hogy honfoglalást visznek véghez, de határozottak, felülről tudják nézni a dolgokat, az embereket és az életet, szeretik és keresik a harcot, a halálfélelmet nem ismerik: magyarok. De magyarok azok a csendes népek is, akik a harcos hadak mellett földet müveinek, állatot tenyésztenek s papjaikkal és leányaikkal át, meg átszövik a harcosok életét. Nyelvük különbözik az előkelő rétegétől, de az előkelők is mind gyakrabban gondolkoznak a csendes nép szavaival. Mint a zöld futóka az omladozó falat, úgy lepi be egyre inkább a csendes finn-ugor népegyéniség a végtelen harcokban megfáradó lörökös magyarságot. A főhős, Jaik, az őrs első harcosa, de lelke minden vágyával állandó szállás, asszony és föld után vágyik. A harcos élet mellett kitartó társak megvetik és kizárják maguk közül őt és egy társát, akiben szintén felébredt az állandó szállás utáni vagy. Jaik és társa pedig ott marad a csendes népből vett két asszonnyal teremni, élni a földnek és az asszonynak a nagy folyó mellett, amely a — Tisza. Leleszy ügyesen vetíti elénk egyfelől a magyar népegyéniségnek a törökös és finn-ugor ncpiségből való kialakulását, másfelől pedig annak a lelki folyamatnak a megindulását, amely a magyarság végleges megtelepedésének egyik előkészítője volt. A regény elején még kissé nehézkesen gördül a mese: a tudományos nehézkesség erősen veszélyezteti a cselekmény iránti érdeklődést. Később azonban egyre könnyedebben kezeli az anyagot s olyan mesteri jeleneteket tud elénk varázsolni, mint például Dömös és Jaik mcsemondása a szláv gyermekeknek, vagy a Jaik és a normann vitéz közötti párviadal. A honfoglaló magyarság lelki arcának, műveltségének és az uj haza követelte uj magyar életforma mégszemléltetésének érdekei és meggondolkoztató regénye ez. (n.) Egy pár selyemharisnya (Athenaeum kiadás, Budapest. 1940.) Van egy bizonyos magyar olvasótábor, amelynek körében föltétien eseményt jelent Bozzav Margit egyegy regényének a megjelenése .Az a tábor, amely szívesen olvassa és várja, az „Uj Időket“. Nem kis tábor és nem is lebecsülendő. Inkább magabiztos és finomult Ízlésű olvasóközönség ez, melynek nem kell Pitigrilli és Céline ocsmányságait sem veszi a kezébe. Mondjuk úgy, hogy sz egészségesen gondolkozó közép és műveltebb iparososztály tagjai ezek, akik előtt nem sikerült lejáratniok féremüvekkel és pUlanat- regénykékkel a becsületet és a szív nemességébe vetett bitet olyan íróknak, akik lassau. de feltartóztathatatlanul bulldogálnak kifelé az idő rostáján. El kellett mondanunk mindezt, mert Boz- zay Margit uj regényt a dolgozó nő becsületességének a dicséretére Íródott. Kaptunk egypár regényt már az utóbbi évtizedekben, amelyeknek hőse a dolgozó nő volt. Valljuk be az igazat, már unalmas is kezdett lenni e téma. Hisz annyiféle papirosba csomagolták a heti fixért, az órabérért, a vágyaiért dolgozó nő históriáját s a néha egy-egy ilyen könyvet irodalmi igénnyel olvastunk el, fintor maradt utána, mert kiérzett a könyv lapjai mögül a konjunktúra szaga. Más az állásfoglalásunk szerzőnkkel szemben. Bozzav Margit keresztény irónő s ezzel sok mindent megmondottunk. Elsősorban azt, bog)- ha Bacsó Zsuzsa, a könyv hősnője, kimondja e szót: lélek, akkor világképet érez mögötte, melyben íratlan, de örökérvényű törvények szerint kell cselekdnie. És a regényben igy is cselekednek a szereplők. Keresztényi módon és becsületesen. Nem szégyenli azt, mint régebb, abban az időben, amikor még „Á Mancit“ olvasták. Bizonyára sok élvezettel fogja olvasni ezt a könyvet az a közönség, amelyről ismertetésünk elején említést tettünk. A jó olvasmány példája ez a könyv, amelyben az értéket az a keresztényi és nemes magatartás képviseli, amelynek jegyében Bozzav Margit egy érdekes mese keretében megírta a mai dolgozó leány életét küzdelmeit és becsületességének győzelmét. (b.) rro 3jt iezi iln ÍOS iát ur< t vaí >.rg ek í ip.z n n at an h fo va 10 bb va zl öl tu M ik , F ul 0F ik ag an or na ;d JP
