Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-11 / 181. szám
1 9 40 augusztus 11. nammamm ELLE SZÉK MÓRICZ ZSIGMOND: A KÖLTŐ DICSŐSÉGE — /<; kiszállunk, — mondtam a gyerekeknek egy vasárnap délben, — pár óránk tan a következő vonatig. Itt ismerőst találunk. Nem is tudták, hol vagyunk, s a két gyerek csodálkozva nézett a nád fedelet házsorra. — Kihez megyünk, apuka? — kérdezte. egyikük. — Arany János bácsiékhoz. — Nagykőrös!!! — kiáltottak fel ujjongva a gyerekek. Nagykőrös volt, én magam sem jártam még ott soha. Lassan lépegettünk a poros utcasoron. Egyforma primitiv házikók, leegyszerűsített fehér falkockák, rátéve a barna nád- laptető. Mily példátlanul egyszerű s fan- túziamentes házakat tud fészkelni a magyar a sima Alföldön! Csak egyetlen, egy lépéssel van tovább az ősi sátornál: azzal, hogy falakat emelt . . . Magas, cárt deszkakerítések, oly magasak, hogy a lovas- ember se lásson be az udvarra s ne lássa meg, hogy ott semmi sincs. Csak némi paraj a kút körül, egy-egy árva fa s alatta néhány kapargáló tyuk. S ez az egész elzárva a világ elől, mint valami vár; mily különös ez a komor jellemvonás az alföldi magyarnál, mindenki a maga várát lakja, nagy láncos komondorokkal védi s csak az Isten nézhet be hozzá, az is csak felülről. Valamennyien urak, magük urai; cselédeik, ebeik s állataik királyai. Egyetlen szál virág nem enyhíti ezt a világot $ az egész fölött finom rezgő porfelhő, mint a számum. És mégis, édes és tiszta érzést éreztem. Arany tiszta kutforrásu szavai edessé tették a hangulatot. Úgy éreztük, mindhárman, mintha most léptünk volna be a magyar mély költészet tiszta világába. Az én pátriám más. Szatmármegye már Erdély partiuma, a mi faltaink picik, a mi házaink rajzosabbak. kerítéseink vesz- szöböl font garádja; festői táj; meglibbenő Tiszapart; gyönyörű lombos füzesek; vidám, pirosarcu földiek: fehérgubás apró őslények, nagyot mondók s nagyot kaca. gók, s magukat agyondolgozók . . . Nagykőrös más a véghetetlen utcáival egy mintájú házacskáinak, szabályos, nai- túl, pötyögtetett sorával a poiba borult alacsony, beláthatatlan utcasorokon . . mintha a talaj mélyebb volna s egyre mélyebb, mintha lesülyedne a mély porban., amott szekér zötyög hallatlan porfelleg ben, három prüszkölő porramérges ló s c könnyű szél a fekete port vastagon őr- leszti tova, az ember elfordítja a fejét, de ellenállhatatlanul belevesz, beleful: ruhá jan, tüdejének fodrain megülepszik, kö hög s köp. Borzasztóan porszogu por. f Hát itt lakott Arany egy évtizedig, itt irta legszebbjeit, itt gondolta ki leggon dosahbjait, itt rótta egyenletes ásóhantot betűivel leggyöngyebbjeit. Este van, este van, kiki nyugalomba, Eeketén bólogat az eperfa lombja .. 7 erebélyes. igen jó arcú, értelmes meg- jelenem parasztasszony jő szembe a kés kény járón. Megállítom, megszólítom• Nem tudja kérem, hol Lakott itt Arany János? 1 Az asszony telt, húsos arca kicsit össze zárul, szempillája árnyas lesz, az égés: arcban talarni kis zárkózottság, i'isszahu zó dós. * — Nem. f Megütődésemre, mert meglátja rajtam c.z elámulást, kissé enyhébben, gondolkoz va néz rám: —- Uriembör vöt, kérem? Csönd. Elmosolyodom. — Igen. Ez egy hires ember volt, nem hallotta a nevét?... író. Költő. Hatvan hetven évvel ezelőtt itt lakott Nagykörű sün .. . Sokszor ünnepelték is . .. A nevét sem ismeri?,.. Arany János.~ — Nem. Gondolkozva néz, az arca komoly, em herséges. a lelke nehéz hullámzása, egyet len szóval sem mond többet, mint amit gondol i nagyon józanul igy oldja meg a csomót; — A városházán mög fogjak mondán S a bennszülött ember önzetlen őriérzetével, nyugalmával magyarázza meg merre menjünk a városház felé . .. No, Arany János, kend is készön van Nagykörösön!. .. A gyerekek bámulnak. — Hát ok nem ismerik, — magyaráz zom — elég, hogy Arany ismeri őket . . . Látod, olyan, ahogy ö megteremtene: „a jó háziasszony, illő, hogy urának ennivalói hozzon . .Ez az asszony volt az... . Egyebet nem hoz az életnek, csak ennivalót s jó házi békét . . . Nem néz kívül a házon . .. Hol fért volna be az ö leikébe Arany János ... A főutcára kanyarodunk, ahol egyszerre megszűnnek a nád fedeles hajlékok s egy uj tárosba érünk. A városba, végig az egész utón, a kivégezhetetlen hosszú utón kétfelöl kisvárosi reneszánsz-siilusu. vályogból követ imitáló, tükörablakos házak. Cseréptetös, rideg, kisur-házak. Épp olyan iszonyú unalmasak, mint a mellékutcák nádas, szalmás házikói, csak még .sokkal inkább fantázia nélkül, sőt egyéniség megrezzenése nélkül épített, pöf- feszkedö, dagadthasu, hirtelen civilizált. olyan iskolátvégzett parasztházak. Millió és millió ilyen házat épített a magyar, pallérész szerint. Valami oly képtelen szörnyűség ez, hogy nincs rá szó: egy nép, amely lakni tud ilyen városokban, hogy embernek s országnak hagyja is Isten? Csak egy villanását- lehetne meglátni az egyéniségnek.. . még a nád fedelesek végtelen sora imponálóbb: mint százezer sátor; de ezek a kis elökertes malterházak!... Három ember áll a sarkon. Egy mesterember s két gazda. Ezek már fogjálc tudni. — Mondja kérem, hol lakott /irány János Nagykőrösön? Hallgatás. — Hát hogy itt lakott vóna? — Itt. Tán a nevét sem ismerik? — Dehogynem ismerjük. De hát itt egyebe nincs, csak a szobor ja. Ott tan a református Nagytemplom, a mellett van a Kossuth-szobor, ott van az Aranyé is; all vannak azok együtt. Hát egy nagy lépéssel mégis közelebb jutottunk. Ha Arany Jánost nem is, de a szoborját már ismerik. Bontakozik a dicsőség. Jó f(dóráig gyalogoltunk a széles porát on, elökertek, benézünk: a virágok felismerhetett énül fehérek a rájuk hulló vastag porköpenyben, de illatuk úgy látszik kiszökken, mert itt értette meg Arany, hogy: f Mint a kis ibolya, hiába nem látni Messze tudja édes illatát bocsűtni.. . Sarkon dinnyesátor, poros dinnyego- h ókból rakott óriási gulya . . . Boltküszöbön guggol Sári néni ... — No mindjárt otthon leszünk, — biztatom a kicsiket — majd a rendőr mög- mondja. I A rendőr ott áll a Nagyvendéglö előtt, úgyis gyanúsan nézeget, hát inkább megszólítom: — Mondja biztos ur, meg tudná-e mondani, hol lakott itt Nagykörösön Arany Janos? A rendőr fiatal, értelmes ember, lassan megnéz. — Miféle ember lehetett az illető.'' — Tanár volt. itt a kollégiumban, hires ember volt, szobra is van. De azt szeretném tudni, hol lakott? A rendőr hallgat, megemelt sapkája alól izzadság csordul. — Hogy hun lakhatott, azt nem tudom, de az Arany János-utcát tudom, hol van. Tessék visszafelé menni, jobbra az első utca az Arany János-utca. Az elején van egy nagy ház, a Farkas űré. Llátha már a házat nem leljük, nézzük meg a szobrát. Előttünk a Nagytemplom, torony, s tetejében egy nagy, felspékelt piros kakas. A templom tövében, kisült pázsitgruppok, ahol nincs egy árva fiiszál a törzs közt kelőben. Köztük all Kossuth Lajos szobra s balra lombosabb, temető- sebb zugban, nem igen láthatóan, Arany János mellszobra magas hornokköalapon, bronzfej és váll, amelyről zöldesfekete esöcsik folyik le az elől ülő s hatalmasan megmintázott öreg gulyás subájára. Kalapot levéve, enyhe áhítattal nézek fel Arany kövéres telt ábrázatára. Nagyon hasonlít a Nemzeti Muzeum előtt görnyedő fejéhez, csak fiatalabb: mintha ugyanannak Q szobrásznak a fiatalabb tanítványa mintázta volna. Derűs hunyorilással néz az izzó délutáni napba. Két öreg körösi gazda üldögél a törött padokon, a szobor előtt. Az egyik vastag fekete, eleven ember belénk köt. — Csonka Marci ez! — mondja — Farkas Elek urnák a gulyása volt ez. Ránézek, aztán a köböl faragott gulyásra a költő alatt, aztán fel a költő mosolygó jejére s azt mondom, fölintve: ' — Arany János! A vén gazda legyint: —Az semmi kérem, az Arany János, de ez vót az embör, a Csonka Marci! Mer ez kérem nem vót ugyan idevaló. mert csak tizenkétesztendős korába került ide Kőrösre, de kilencvenesztendős korába halt w.eg! Negyven fejős tehenét, negyven darab anyadisznaját, huszonnégy darab fias lovát, meg még negyven darab befogni való tinaját, meg még húsz vagy huszonhat hízót, akit a tejen hizlalt, akit nem győztek elélni. meg az ökreit: mind egyszóval, amit életébe gyűjtőn, kérem! mind a gazdájára hagyta! .. . Hogy ö mán mindenkijét eltemette, azt mondta Farkas Eleknek, hogy: neked hagyom!... mert teI WM ............. gezte, mer csak unoka vöt ez, az öreg Farkas urasúg unokája, uki meg ölet megfogadta, hát aszón gyű: neked hagyom édes gazdám, de mindennap kigyere a síromhoz'. . . Kislányom azt súgta: — Sir . . . És valóban sirt. az öreg gazda: úgy meghatotta a szivét, egy cselédembernek ez a nagy jósága, hogy elfutotta a szemét u könny. —• A gazdája osztón eltemettetle, de úgy ára kérőm, hogy kérőm, harminchat ökröt fogtak a szekérbe, akin a koporsója vót. Mind itt van kifaragva, tessék csak megnézni, tessék csak fellépni, nem kár azért a fűért, nem eszi meg aztut a birka se .. . a kisasszonyoknak is, olvassák csak n-eg lelkem, harminchat ökör, körül, köríti, a Marci ökrei, lássák, mán nincs is Nagykörösön ennyi szép nagyszurvu ökör. Akkor rám néz. — Mer tán csak tetszett hírét hullani Csonka Marcinak?. — Hallottam: mert Arany János megénekelte. Legyintett: W * — Ez az Arany János csak kisbojtárju lehetett vón emennek. Erinek amennyije vöt kérőm. Amit a gazdájára hagyott ez a szegény gulyásembör. Nem nyugodott bennem a költő becsű-; le te: ' — Mégis, lássa, ez a másik lett a hire-; sebb, az Arany János, pedig ö csak meg- énekelle a gulyást. i Rám néz komolyan s mély meggyőződéssel: — Nem, kérőm . . . E lőtt. a híres! . . !■ — s rámutat a gulyásra. — Mert ije.n hírős gulyás Kőrös városában nem vót több; Mer ez azt mondta kérőm: hat ökröt fogasson őfelsége az ekébe! ne szaggassa a jószágot! Nem hagytam: t — De az országba mégis csuk Aranyj Jánost ismerik, nem Marci gulyást! — Mii ér az, — szólt az öreg ember —j Nagykőrösön csak Csonka Marcinak van hire. !-— Nahát akkor mondja meg, mér van. odafelül az Arany János, Marci gulyás meg csak alul, a lába előtt! i , — Mér? azér kérem, mert a varnyu a oarnyunak szemét sose vájja, a tekintetes igazgató ur a tanárnak kedvez, lehet is érteni. . . Hát maga micsoda, tekintetes uram? gazdálkodó é, vagy csak. olyan tanár-féle?. . . De még mindig nem telt be a költő dicsőségének nagykőrösi pohara. Mikor elbúcsúztunk s a piacon átgyalo-, goltunh, egy kapuból kedvesarcu öregasz-j szuny lesett ránk: ! j — Mondja, édös leiköm, tekintetes uram: mögtanálták, akit kerestek? — Arany Jánost?. . . Meg. — Jaj Istenem s hát mégis? — Hát honnan tudja azt maga néném,' hogy kerestük? Hát. idejött leiköm a városi embör.) mondta, hogy: nem igen idevalósi ez az, uriembör, hogy ojat keres, aki sose lakott, ltT .... I Mindnyájan nevettünk, a gyerekek — I * s en. ' — Dehogynem, lakott az itt néném, ta-\ nár volt itt a kollégiumban. Nagy emberj volt; lássa, mi is csak azért jöttünk idej Nagykőrösre, mert nincs itt nekünk senkink a világon, de el akartunk egyszer zarándokolni oda, ahol valaha Arany János lakott. Tördelte a néne a kezét a nagy csodálkozásban, még ilyet, se hallott. — O Istenem, Istenem. — Ejnye, ejnye. Hát nem ismeri a szobrát? Lássa, itt áll magától száz Lépésnyire, itt a templom előtt, ott van kifaragva neki a Farkas Elek gulyása is. — Farkas Elek ur?! azt ismertem, kétezer hold földje vót itt Körösön. No lássa, Arany Jánosnak meg egész utcája van! és a vén gulyás is, mig élt', Furkas Eleket szógálta. de most már csak Arany Jánosnak szógál világ végéig, mert ez megírta az ő életét és a temetésit is, hogy: Harminchat ökör van fogra a járomba. Majd csak bevontatják a paradicsomba! Szája nyitva maradt a drága szép 'Arany- Ä soroktól s nyakamba tette mind a két kezét: I — Jaj, Istenem, — csahintotta — de Î; édes egy embörke, hogy mindent felír a I papirossár a!..„ 9 A LÍRIKUS EPILÓGJA BABITS MIHÁLY VERSE Csak én bírok versemnek Hőse lenni, első és utolsó míndenik dalomban: a mindenségit vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutattam. S már azt hiszem* nincs rajtam kívül semmit de hogyha van is, Isten tudja, hogy van? Vak dióként dióba zárva lenni. S törésre várni beh megundorodtam. Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy — de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagy ok az ómega é* az alfa. - >
