Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-09 / 179. szám

1940 augusztus 9­Index Itt van megint sziniink előtt, ijesztő jelentőségével az index. A különféle n- dex. Mindenek előtt fenyegető rém módján a drágaság indexe, a páncélo­zott és megsebezhetetlen óriás aki su lyos acél pántjai közt ig egyre növeke­dik, akár szc-iiid pólyában a csecsemő. A világháborút megakasztó húsz év elején lett csak ismert a nagyobb töme­gek tudatában. Amikor az árak hullám zásával akaratiamul is törődni kellett mindenkinek és fö'eg mikor a gazda-á gi válságban színit e hétről-hétre tájé­kozódni kellett nemcsak a politikusnak, újságírónak, termelőnek és kereskedő nek, hanem az egyszerű fogyasztó ern berkének is. Az index a nagy béke ide­jén csak a közgazdaság elméletében ját szott jelentősebb szerepet. De nincs mit csodálkozni rajta. A csöndes meg állcítság idejében, miikor a politika, vi­lágszemlélet, értelmiségi élet alig oko­zott messzire látható és mélyreható változatokat — szinte az idő is meg­állt — akkor a mii korunk index szá maiban nyugtalanító körülmények sem miképp se izgatták a tömegeket. A sza­badelvű gazdasági rend zavartalanul működött, a valuták nem fészkelődtek, a termelek rábízták a tőzsdékre az árak alig változó irányítását és csak egy sztrájk, rossz termés, fenyegető külügyminiszteri jegyzék vagy távoli kis háború okozott néha pillanatnyi és hamar elfelejtett nehézségeket. Az új­ságolvasók milliói még borús napokon se nézték meg a közgazdasági rovato­kat, a Létkézi munkás vagy termelő kis ember pedig állandó szegénységében „nem bánom“ tudomásul vette, hogy fillérekként emelkednek mindenütt és mindemben az árak. Csak a háború kü szöbérs, a balkáni harcók után, kezdett íölhangzani a riadalom: a drágaság nőttön-nő, már el se bírható és világ- katasztrófa kell következzék így! Jöf, is. Azóta lassanként mindenki közgaz­da lett. A gazdasági jelenségék most már mindenkit érdekelnek, mert meg se mozdulhat nélküle. Az uj élet sck csin ját-biniát meg kellett ismerni Sok fo­gást igénybe kellett venni. A nagy in flációk idején, miikor a bankok az ál ilandó valufaszármitö és devízaosztályo- kát szervezték, vagy legalább kiépítet­ték, aranvkorszaka támadt a pénzáru- iizérkedésnek, síbő l ásnák, általános tőzsdejáiéknak és már gvermekek ma­golták be — naponta többször is — a valuták értékét s utcán vagy vasúti kocsiban pár krajcárért, sokszor pa­rasztoknak elhadaríák ezeket a „képlete két“. Nyilván be kellett lépnie válsá gos életünkbe az indexnek és a tömér dek csoportosítása indexszámnak. Még a bridgeze úri nők szeme is megymeg- akadt rajtuk. Amíg a gazdasági váhág némi enyhülése 1932 körül ismét hát­térbe szoritoít minden általános köz gazdasági érdeklődést és mükedvelést. De amióta újból pénzügyi válságba kerültünk az elzárkózó és csereszelle- mii uj gazdasági átmenetben és főleg most a közel egyéves európai háború folyamán, íme újra itt van az érdek­lődés homlokterében minden közgazda- sági tömegíisnieret és itt van megint sz index. Itt van ijesztő föl fölszökelllésé vei. Az index ugyanis csak addig fon tos, amíg váltiüzik és főleg amíg emel­kedő célzatot reit magában, mert a tar­tós sziiárdulás idején egész életvitelünk is megszilárdul és nem valamennyi lé p és iink igényel már többé „tudomá­nyos“ vezetőt. Alost azonban, ha sze retnők is, nem indulhatunk a magunk szimata vagy szabadakarati csalckasiá- gunk után: kemény vezetés, irányit ás, parancs ügyel reánk és a belső hangok helyett a betűkre kell ügyelnünk, pld. az indexszámokra. Mert abban a pilla náthán, amikor a nagy gazdasági! vál­ság beköszönt, különösén mint jelentős háború hordaléka, akikor a megszorító intézkedések fokozása közben, a min­denütt növekvő pénzduzzasztással, drá­gasággal, maximálással, stb. vei együtt végzetes Jelentőségre jut az index. Az s, drágasági fajtája például, mely érkéz - ve a teljesen még föl se számolt még kevésbé meggyógyított hosszú — 1929- tö! 1932 ig húzódó — nagy, bizonyára örökemlékű gazdasági válságból, kiin­duló pontot, az árarányost 1939 juíiiusá- ban nem zéróval1, hanem a 100 a! jegyzi, hogy a csillagászati számok feszült lég­köréhez igazodjék maga is. Nos. ez az Index már minálunlc is elég komoran fest, pedig némely nehezen megszerez­hető külföldi cikk és gyarmatáru leszá­mításával Európa legolcsóbb állama va­gyunk még, főleg élelmiszeri cikkek­ben, úgyhogy az idegen sárga irigység gél nézi általában véve bőséges táplál­kozásunkat, melyet a hustaianság né­ELLENZÉK 'Kr- .- - vr'irr.v.'TW . **AA*'' ty* "tyL k' ’’Ff '’'r-~ ^.r//r ...5ţ—/.//*•< Újabb felvételek 22 nemzet katonai attaséinak látogatásáról a franciaországi harctéren. Nagy figyelemmel foglalkozik a hanem sajtó a szovjet politika esélyeivel CLERMONT-FERRAND, augusztus 8. ÍRador.) A „Le Temps“ cimü lap a szov­jet politika esélyeit elemezve, megkülön­böztetett fontosságot tulajdonit az „Izvesz- tia“ orosz lap egyik legutóbbi cikkének. A „Le Temps“ megállapítja: „Végül is az orosz népet mozgósított állapotban kell tartani, bogy kész legyen bármilyen hely­zettel szembeszállani, melyet a háború ki­válthat, mely háborúról — az „Izvesztia“ véleménye szerint — nem lehel tudni: mikor és hogyan fog végződni. Ezt az éberséget vájjon csak a Szovjetunió ha­tárai biztonságának gondja h.-itá’ozza meg? Helyénvaló feltennünk a kérdést, hogy az állandó mozgósítási állap »than le­vő szovjet hadsereg milyen mértékben , Ritkán ment nép eddig oly tökéletesen fel­fegyverkezve a reákény szeri tett harcba, mint ahogy a német nép megkezdte a háborút Franciaország és Anglia ellen. Németország íelfegyverkezése a német tulajdon és német életérdek védelmében — nem történt azon­ban csupán katonailag, hanem főképpen er­kölcsileg és gazdaságilag is. Katonailag és erkölcsileg a német népet nem lehetett és nem is lehet már legyőzni. Bármennyire is ’gyekszilc az ellenség ezt a tényt eltitkolni, ast el kell ismerje, mint ahogyan el is is­meri. így a német nép ellenségei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy legalább gazdasági téren tudják sújtani Németorszá­got. így különösen arra számítanak, hogy az élelmezés terén sikerülni fog Németországot éhség és szükség révén elgyengíteni és térd­re kényszerítenie, mint 1918-ban. Anglia és a külvilág azonban elfelejtette, hogy Németország mai éleímiszerkészletei egé­szen mások, mint volt 1914-ben. öt év nehéz — s ai külföld által számta­lanszor kigunyolt — munkájával sikerült Né­metországnak kitűnő agrárpolitikája révén mindazokat a szükséges élelmiszerkészleteket előállítani, melyekkel aztán nyugodtan nézhet a végső, döntő harc elébe. A német termelési csata (Erzeugungs­schlacht) és a piaci rend képezték a cölöpéit ennek a nagy gazdasági építménynek, me­lyen mg is Németország agrár poilitikájja ryugszik, mely sok év munkája után egye­dülálló a világon s az immár egy éves há­lom folyamán megérte gyümölcsét. Hála a termelés fokozását célzó intézkedéseknek, sikerült az élelmiszertermelést nagyban fo­kozni. így például, mig 1930-ban a gabona bel-termelés 77 százalékban tudta fedezni a -zükségletet, addig a termelés a háború kez­detéig oly annyira növekedett, hogy ma már 84 százalékos beltermelésről beszélhetünk. E szép eredmény annál is inkább fontos, mert azt egy aránylag kisebb termő terüle­ten kellett felmutatni. Alig 1913-ban 100 la­kos gabonaellátására 52 hektár szántóföld állt rendelkezésre, ez a jelen bábom kezde­játszhat döntő szerepet forradalmi szem­pontból, amikor majd a háború folytán a kapitalistának nevezett hatalmak kifárad­tak és lcromboltaltak.“ A „Paris Soir“ Jules Sauervvein tollából szintén e szovjet kérdéssel foglalkozik. A lap többek között a következőket írja: Általában hibásan teszik fel a szovjet kül­politikájára vonatkozó kérdéseket. Mindig azt kérdik: vájjon Moszkva egyik, vagy másik hatalom ellen van-e? Jobb lenne azt megállapítani, hogy állásainak meg­erősítését és eszméi uralmának kiterjesz­tését óhajtva, a Szovjetuniót semmilyen bárhonnan érkező viszály, vagy megegye­zés nem hagyja közömbösen. ;f»re késziib-e háborúra a néniéi élelmiszer gazdaság? A német győzelem titka tóig már 44 hektárrá csökkent. S ennek el­lenére a „termelési csata“ intézkedései kö­vetkeztében a csökkent termő területek ter­melése hatalmas módon növekedett. A „termelési csata“ azonban egyáltalán nem szűnt meg a háború kezdetével, ha­nem ellenkezőleg még egyre fokozódott. így a burgonya, murok term elés 10 százalékkal növekedett az 1938. évi termeléssel szem­ben, mi azt jelenti, hogy ebben az évben a burgonyával beültetett területek 3004)00 hektárral növekedtek. A német kormány által bevezetett éleimi- szere’.láíási politika következtében a gabo­na tartalékok most is épp oly magasak, mint a háború kezdetekor. A vajtermelés — szintén ,a különféle intéz­kedések következtében — jelentékenyen nö­vekedett, úgy, hogy ami a vajat illeti, a né­met nép már érzi a beállott könnyebbülést. Bár igen nehéz tél volt, a szántóföldek min­denhol rendben be lettek vetve. Ugyancsak a legjobb feltételek mellett történt meg a mezőgazdaság maggal és trágyával való el­látása ist. Egyrészt a „termelési csata“ garantálja ma Németországban a biztos mezőgazdasági termelést, más részről pedig a meghonosí­tott piaci rend, — mint a német gazdaság- politika második főoszlopa —• gondoskodik róla, hogy a javakat Ó9 termékeket helyesen és jói osszák el a piacon. Ezzel a renddel Németország kezében oly hatalmas fegyver van, mely most már valóban érezteti hatását. A háború kitörésével semmi összevisszaság sem állott be a javak elosztásánál, mert már kiforrott elosztási rendszer volt életben, mely úgy a zavart, mint a felesleges élelmi­szer pocsékolást már eleve kizárta. így tehát, hogy az élelmiszerelosztás ofiy rendben történt a háború alatt Németországban, ezt a német nép elsősorban a piaci rend­nek köszönheti, mit annyira kritizáltak a külföldi sajtóban. Semmi sem bizonyítja jobban a német gaz­dasági rendszer helyességét, mint az, hogy 1 maga az ellenség — a két nyugati állam —• 1 i megkísérelte annak alkalmazását. Alinden törekvés azonban hiábavaló, a lemásolás nem sikerülhet, mert hiányzik ahhoz a megelőző hosszú évek rendes és nyugodt előkészítő munkája. Mindezt azonban Anglia nem tudja felmutatni. Minden gazdasági intézkedés,1 különösen a mezőgazdasági termelés terén csak évek múltán hozza meg első gyümöl-j csét. A termelésben, vagy a termékek elosz­tásában bevezetett hirtelen váLtozások hoz­hatnak időleges javulást, nem képesek azon­ban arra, hogy eltávolítsák a tömegéhséget, mely már Anglia kapuit kopogtatja. Mindent összetéve látjuk, hogy Németor­szág élelmezésének alapjait nem hasonlíthat- ük össze az 1914—18. évi helyzettel. Ehhez még megjegyezhetjük, hogy Anglia blokádja egyáltalán nem felelt meg a hozzá fűzött rérmes várakozásoknak. A német élelmiszer­ellátás tehát a lehető legkedvezőbb ma, kü­lönösen, mikor simán bonyolitódik le sok oly termék külföldi behozatala, melyből Né­metország nem tud elégséges mennyiséget termelni. Ezzel szemben Anglia helyzete az élelme­zés terén is kártyaváréhoz hasonlít, mely bármely pillanatban semmivé omolhat össze.' Anglia elsősorban az óceántuli behozatalra számított, mely azonban teljesen kimaradt, így az angol nép kénytelen az éhínség min­den fázisát megismerni, mit a német néptől távol tartott az okos és helyes gazdasági po­litika: A. U. hony o Thalia hét operettsztárja, Krémer Manci és Sándor Stefi ezen a héten a Sza badkay-társulat vendége Marosvásárhelyen. A két népszerű színésznő vendég fellépése nagy érdeklődést kelt Vásárhelyen; hogy Hunyady Sándor, aki kalandos ame­rikai útja során legutóbb megbetegedett, tel­jesen felgyógyult , de már alig várja, hogy visszatérjen Európába. Amerikai kiadócégek• töl és lapoktól kapott Hunyady ajánlatot, akik regényt, illetve cikkeket és novellákat akartak íratni a kitűnő íróval. Hunyady azonban azzal utasította vissza ezeket a meg­tisztelő és anyagilag rendkívül előnyös aján­latokat, hogy sajnálja, xiucs módjában amerikai vállalatok számára dolgozni, mert hamarosan visszatér Európába. Most aztán várja az alkalmat, hogy csakugyan visszatér­hessen; hogy Kiss Manyi, az erdélyi származású népszerű budapesti operettcsiUag Cirkvenciá- hun tölti szabadságát; hogy Vaszary János uj vigj '.tékának cime.- Vigyázat elrabollak! Hőse egy mai nő, akit crnberrablók váltságdíj reményében elrabol­nak s végül még ők ajánlanak fel nagyobb összeget őnagyságának, csakhogy megszaba­duljanak tőle; hogy Newyorhban tartózkodik Kálmán Imre, a világhíres magyar zeneszerző. Kál­mán Imre a Metróval tárgyal jelenleg s ha a tár gr alásoli eredményre vezetnek akkor ó szerzi az idén a Broadway Melody zenéjét: hogy Zsigray Julianna, a kiváló írónő Tó­pari látomás címmel irt merésztárgyu filmet Kalmár l.ászló társaságában Az első franciá­san merész magyar filmet nagy érdeklődés előzi nieg. hány napja s egy-egy szükséglet, mint' a vaj, citrom, rizs, bab, ételolaj, stb. pillanatnyi hiánya semmiként se érint. Milyen lehet ez az index „drága“ orszá gokban?! Nos, ebben a mi Kánaánunk­ban a drágaság, főLeg az agrárolló és az ipari drágulás miatt, valóban elég tekintélyes. Indexünk 1939 augusztus elején .130.3, 1940 januárban 162.5 és ju nlusban 189 7 y olt. Azóta bizonyára át­vonult mór a 200. délkörön is és igy megállapíthatjuk, hogy az árak álitalá ban megkétszereződtek ná.unk. De to- ■ vábbi emelkedés várható, hiszen a búza árát 68 ezer lejben állapították meg és az iparcikkek ánszintjét ehhez való igazságos alkalmazkodásra még nem utasították. Alindamellett nincs okunk siránkozásra. Nyilván a kenytór nem fog drágulni s az egyes iparcikkekben se lesz nagyobb változás: a már vég­rehajtott ármegállapítás csökkentette vagy legalább szilárdította nyomasztó árukat, ami reményt ad. A közgazdasáp- j és fogyasztó el birta viselni eddig az óhatatlan drágaságot, bizonyára el fog­ja viselni további fejleményeit is. Ezért joggal remélhetjük, hogy végzetes gon­dóktól, még inkább jelentős egyéni és osztály válságoktól megszabadulunk. Természetesen szükséges áldozatok árán. Áldozatokat mindenütt kell hozni manapság. És ne felejtsük cl, hogy ál tálában niég mindig igen előnyös gaz­dasági helyzetben vagyunk másokkal összehasonlítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom