Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-04 / 175. szám

194 0 augusztus 4.

MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ?

„UNIVERSUL“: Valahányszor felmerült a iözcp- és délkeletcurópai államok közötti ' 1- szony javításának ügye, Románia mindig bg- johb hajlandóságát bizonyította és attól az őszinte óhajtól volt áthatva, hogy megegye, ze.- utján ugv politikai, mini gazdasági és kulturális téren ilveu viszony létesüljön, mert meg volt győződve arról, hogy egyedül így lehet a kontinensnek ezen a részén a tartós békét és a dunai és balkáni népek közötti mentői szorosabb éo gyümölcsözőbb együttműködést biztosítani Ha mostanig a kívánt pozitiv eredményeket nem tudtuk felmutatni, ezt bizonyos téves politikai fellő* zásnak vagy a határmódositások és etnikai kisebbségek problémájával folyt agitációnak íell tulajdonítani, mert nem engedték a lojális megegyezés kötésére alkalmas légkör kialakítását és akadályozták baiútságos kapcso latok létesítését és együttműködést politikai zazdasági és kulturális térem A jelen alkalommal az európai nemzetközi helyzet azoknak a problémáknak újabb megvizsgálását jj kívánja, meivek a dunai és balkáni körzet államait érdeklik, hogy logikus, méltányos és kiengesztelődésre alkalmas megoldást találjanak tartós béke biztosítására. Ebből a célból szükséges, hogy a közvetlenül érdekelt felek hagyjanak fel téves politikai felfogd saikkal és veszélyes és nem igazolható követeléseikkel. vegyék figyelembe a valóságokat és felsőbb érdekeket és küszöböljék ki az összes olyan tényezőket, melyek ezideig a megnernegyezést és vitát táplálták. Miután azon népek ellen, melyek áldozatok révén megvalósították nemzeti egységüket, a kisebbségi kérdésbe kapcsolt határkérdéssel agitáltak, ma könnyen megoldható a határkérdésen túl az etnikai kisebbségek problémája: népcsere utján. Nemcsak Közép- és) L'émyugateurópában, de a többi államokban sem található ideális etnikai határ és tökéletes etnikai egység, beszivárgás és főleg a határzónákban történt idegen telepítések folytán. Románia jelenlegi határai nem foglalják magukban az összes románokat, meri román kisebbségiek élnek Magyarországon, Bulgáriában, Jugoszláviában Görögországban és Albániában — amim magyar, bulgár és jugoszláv kisebbségek vannak Romániában. Törökország és Görögország 1920-ban népeseiével intézte el ezt az ügyei, majd Törökország megegyezési kötő Romániával és saját területén te’epiíette ■ a Romániához tartozó Dobrodgea török kisebbségi lakosságának uagv részét. Az olasz—német meg; egyezés alapján több mint 250 ezer olasz földön é'ő németet repatriáltak. Épp igy térlek vissza a balti országokban élő németek is az anyaországba, bár egyesek közöliiic több mint 700 éve laktak a kérdéses területen. Ezért a népesére látszik legméltányo- eabb, legbékésebb megoldásnak mert hozzájárul a nemzeti egység megteremtéséhez, a szó igazi értelmében vett etnikai határok megállaoitásához, a nemzetek együttműködéséhez és a béke megerősítéséhez ezen a tájon.

, AZI“; Grigore Gafencu jó újságíró, kit az olvasók sokra becsülnek. Az a kényes megbízatása volt, hogy kü’ügyininisztéri-imöt vezessen. Tökéletesen teljesítette kötelességeiig majd az európai politikai helyzet és a Körülmények változása folytán abban a tudatban távozott, hogy ezzel is nemzetét szolgálja. Gafencu külügyminiszter távozása után az Ismert események következtek: a szovjet elfoglalta Besszarábiát és Északbukovmát anélkül, hogy elíená lássa! találkozott volna. Az uj helyzetben, miután a nyugati demokrata hatalmak nem játszanak szerepet az európai politikában, Romániának barátságos viszonyt kell fenntartani nemcsak a tengelyhatalmakkal, de az összes szomszédos államokkal. Szovjetoroszország európai állam. Területére és lakóinak számára való tek'n- tettel a legnagyobb európai állam és leghatalmasabb szomszédunk is ugyanakkor. A román nemzetnek legnyilvánvalóbb érdeke kívánia, hogy mentői jobb kapcsolataink legyenek ezzel az erős szomszéddal. Nem lehet jó külpolitikánk anélkül, hogy jó kapcsolataink ne lennének SzovjetoroszországgaL Grigore Gafencu moszkvai meghat alma? ett

miniszterré történt kinevezése megelégedést kelt Munkabírása, műveltsége, tudása é? ha- 7?fiassága bizonyára «egiteni fogja, hogy uj és nehéz helyén jelentékeny szolgálatokat! tegven a román nemzetnek és államnak.

..PORUNCA VREMII“: A zsidó kérdés többizben felvetődött Romániában, de megoldatlan maradt. Ma már tenni kell valamit, legalább a közhivatalokból kell eltávolítani a zsidókat, aztán fokozatosan, módszeresen kell előhaladni. Ma már rendkívül nagv a zsidók aránvszáma. akik beszivárogtak minden társadalmi osztályba. Három nagy osztályba sorozhatjuk a românia" zsidókat: 1. Azok. akik a világháború előtt itt voltak.

2. Azok, akik a csatolt területekkel együtt kerültek az anyaországhoz. 3- Azok, akik a világháború után jöttek az országba. Valamennyit vissza kell küldeni oda, ahonnan jöttek. Ugyanakkor meg kell semmisíteni a névváltoztatásokat, az összes áttéréseket és a zsidók és keresztények között létrejött házasságokat. Végül el kell rendelni a zsidó vagyon felülvizsgálását és akinek külföldön van yagvona, vagy pénze, ki kel utasítani.

Az utolsó hetekben aránylagos szélcsend állott be a nagy háború katonai eseményeiben. Nem valószínű, hogy ez a szélcsend hosszasan tartson pillanatnyilag újra az óriási küzdelem külpolitikai oldalára tereli a figyelmet s a külpolitikai események megfigyelői a majdnem egy éve folyó nagy bábom eddig legjelentékenyebb eredményének Anglia kiszorítását kell, hogy lássák az európai szárazföld sorsának intézéséből. „Anglia — állapítja meg egy nagy német lap — még nincs legyőzve, azonban sem itt, sem a tengeren túl nem kételkedhetik senki abban, hogy már kikapcsolták a kontinensből és ez a kikapcsolása végleges.“ Anglia ilyen kikapcsolásának mérhetetlen jelentőségét alig tudjuk még felbecsülni, de már kétségtelenül megindult Európaszerte az uj rété- geződés, mely elkerülhetetlen következménye az angol befolyás és az ezt képviselő angol—francia erő Európából való kiszorításának. Hogy a brit világbirodalom mennyiben lesz még ezután képes érdekei megvédésére, mennyiben tudja felhasználni Amerika segítségét, az a jövő kérdése. Németországnak a francia csatatereken elért döntő győzelme után az európai szárazföldön belátható időn belül csak három hatalomnak lehet szava: Németországnak. Olaszországnak és Szov- jetoroszországnak. A negyedik szárazföldi nagyhatalom, Franciaország jóidőre teljesen kirekesztettnek látszik a földrész sorsának intézéséből. Hitler vezér és kancellárnak és Molotov szovjetorosz külügyi népbiztosnak a német—orosz viszonyról tett kijelentései után arról sem lehet sző, hogy ezeknek a hatalmaknak ellentétei rést nyissanak Anglia számára az európai szárazföld ügyeibe való újabb beavatkozásra. Hiszen Berlin és Moszkva között az eredeti megegyezés is azon a megállapodáson alapult, hogy a két hatalom határai között fekvő területekre vonatkozóan tarlós egyezséget létesítenek és főleg, hogy ezekbe a kérdésekbe harmadik hatalom beleszólását nem engedik meg. Oroszország és Németország itten megállapította érdekterületeit s igy a két hatalom között, amint Berlinben és Moszkvában egyaránt hangsúlyozzák, nem kerülhet sor semmiféle súrlódásra. Olaszország és Németország között nemcsak ilyen megegyezés, hanem szilárd szövetségi viszony is van. Molotov szovjetorosz külügyi népbiztos legutóbbi beszédében pedig kijelentette, ogy Szovjet Oroszország és Olaszország között is szilárdulnak a barátsági kapcsolatok. Ilyen körülmények között szinte csodának kellene történnie ahhoz, hogy az európai szárazföld sorsának intézésébe egyhamar más hatalom is beleszólhasson, mint Németország, Olaszország és Szovjetoroszország.

â Efföonfaftozás effa

Az uj európai sors intézésében legnagyobb szerep természetesen Németországnak jut. A német birodalom ma uralkodik Európa igen jelentős része felett, az a terület, mely katonailag hatalma alatt áll, 1,500.000 négyzetkilométert tesz ki és lakosainak száma 170 millió. Ilyen óriási terület Európa szivében a német szervezőképesség irányítása alatt és a német érdekkörhöz gazdasági és politikai százalékkal kapcsolódó többi területek hatalmas alapzatot képeznek a jövő német tervek számára, melyeket sorsdöntő je- lentőségiieknek kell tekinteni Európá egész jövő fejlődésére. A nagy átalakulás, mely ebhez az eredményhez vezetett, any- nyira meglepő volt, hogy itt-ott még nehézkesen tudnak hozzászokni az uj helyzethez.. Pedig ma már nincs idő többé a tétovázásra. Minden népnek éreznie kell, hogy jövő sorsáról van szó és meg kell találni az utat ahhoz a kibontakozáshoz, mely Európában már mindenfelé két- ségtelnül megindult. Északon, délkeleten

é3 a földközitengeri körzetben mindenhol érezhető a törekvés nagyobb egységek alkotása felé, különleges feladatokkal. Északon — állapítja meg a „Münchener Neueste Nachrichten“ — a feladatok elsősorban abban állanak, hogy az egyes országok kilépjenek a kisállamrendszer önelégültségéből és találják meg a mai idők történelmi fejlődéséhez való csatlakozást, i Délkeleteurópában elsősorban az a feladat, hogy nagyvonalú épilőmunkával felemeljék a széles rétegeket. A változás itten sem jelentheti az életszínvonal szintiének csökkenését, hanem éppen ellenkezőleg, annak jelentős emelkedését. A földközilengeri körzetben pedig az le*z a döntő esemény, hogy Angliának a tonjrer kijáratait záró hatalma mai formájában semmi esetre sem marad ir.eg s ennek következtében Afrika csak most fog tulajdonképpen hozzánőni az európai feladatokhoz. ..Az európai földrész mesterséges szétosztása igy a vége felé közeledik. A Németországból kiinduló európai nagy

forradalom nem fogja megsemmisíteni a szabadságot, hanem uj életlehetőségeket hoz az európai népek számára“.

UJ EURÓPA

Hogyan fogják megszervezni ezt az uj Európát? A kérdés talán még korai, mikor a háborúnak további fejleményei az európai szárazföldön kiviií beláthatatla- nokuak látszanak. Német részről azonban már komoly megnyilatkozások történtek erre vonatkozólag. Fűnk német gazdasági miniszter rövid idő előtt nagyjelentő-; ségii beszédben vázolta annak az Euró-, pának körvonalait, melynek helyettesite-j me kell az eddig gazdasági szempontból is anyiia széttagolt régi Európát. Az el-, szigetelt, apró gazdasági egységeknek a, földrésznek ebben az uj kialakulásában' nincsen helye. A jövő a nagy gazdasági és politikai egységeké, amit úgy lehet meg-^ valósítani, hogy a bennük elhelyezkedett kisebb országok nem kénytelenek ezért függetlenségüket feladni. A német; gazdasági miniszter által vázolt tervben nem szerepel az egységes vámterület tér-1 ve, ami kétségtelenül veszélyeztetné a benne résztvevő kisebb egységek gazdasági függetlenségét s a gazdasági függetlenségtől elválaszthatatlan politikai függetlenségét is. A közös vámterület helyett az. európai államok gazdasági szolidaritását akarja megteremteni a német birodalom gazdasági ügyeinek vezetője, hogy a termelés és a kereskedelem egymást él-t telhessék, a hitel megkönyüljőn és a, pénzegységek megszilárdulva szilárd érték* viszonyba kerüljenek egymással. Ehhez azonban fel kell adni az eddigi gazdasági rendszert, meg kell szüntetni az aranynak kizárólagos értékmérő szerepét és át kell térni arra a rendszerre, mely a német gazdasági életet is szilárddá tette, hogy az utolsó hónapok sorsdöntő katonai eredményeit gazdaságilag megalapozhassa.’ Funk dr. az uj gazdasági rendszer egész nagyszabású mechanizmusát világosan! körvonalazta beszédében, melynek rész-' leíeire ezúttal nem térhetünk ki. A rendszer lényege azonban az, hogy az országok közötti forgalomban megszüntetnék a két-* oldali elszámolást s ehelyett európai köz-i pontot létesítenének, mely a német gazdasági élet fejlettsége és mindenirányu, kapcsolatai miatt nem lehetne más, mint, Németország. Ez a központ bonyolítaná^ aztán le az európai szárazföld forgalmá-, nak elszámolását, ugyanúgy, ahogy eddig, a londoni pénzpiac bonyolította le a vr-l lágkereskedelem elszámolásainak túlnyomó részét. Ez az európai rendszer azonban, az eddigi fizetési rendszerekkel ellentétben, az arany igénybevétele nélküli működne és kényszerítené a rajta kiviig álló gazdasági rendszereket is arra, hogy ebhez hozzáalkalmazkodjanak. Amint a német gazdasági miniszter beszédével fog-| lalkozó egyik nagy német lap kijelentig azok az országok, amelyek erre nem volnának hajlandóak, elzárnák maguk elől; az utat arra is, hogy a belső európai fo-j gyasztó és termelő piac 320 millió erube- lével gazdasági kapcsolatba lépjenek.

Mindez azonban még a jövő kérdése, bár mindenesetre képet ad a nagyvonalúságról, mellyel a uémet építő szellem Európa jövőjét akarja megszervezni. A háborúban részt nem vevő európai népek* nek azonbau már ma számítaniuk kell az uj fejlődéssel, mely előre láthatólag ugyanolyan ellenállhatatlan erővel fogja magával ragadni a csatlakozókat és ellenállókat, mint ahogy a háború eseményei is magukkal ragadtak önkéntes csatlakozókat és félrehúzó dókat egyaránt az általuk érintett területeken. Az Európa sorsa fölött döntő bárom hatalom közül Szovjetoroszország érdekei ma inkább kelet felé irányulnak. A német—olasz tengely azonban az angol világhatalommal folytatott további küzdelmei ellenére is meg- rendithetetíen erővel fordul belső Európa felé és elhatározásai döntő jelentőségűek kisebb és nagyobb országok számára egyaránt.

MEGINDUL AZ ELJÁRÁS A GYILKOS ANYA ELLEN. A marosvásárheivi bűnügyi hatóságok vizsgálatot indítottak Sarac Tudosie 27 éves cselédlány ellen. A cselédlány ez év március 4-ikén fiúgyermeknek adott életet, majd az újszülöttet megfojtotta és hogy halálában biztos lehessen, fejére több ülést mért. A marosvásárheivi bűnügyi tábla mellett működő vizsgálóbiróság vád alá helyezte a gyilkos anyát.

A HÁBORÚ KÜLPOLITIKÁJA