Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-30 / 197. szám

l$40 üugu&z tus 3d. tiElLBNZßit MIT iR A ROMÁN SAJTÓ? ! „ARGUS“: A romiu kormány áru a 'gye- keaete, hogy végtag megegyezésre jusson a magyarokkal, nem sikerült. A hivatalos köz- Icméiiy megái/lapitja, hogy nem tudtak közös tárgyalási alapot találni és a tárgyalások megszakadtak. A történetírás majd megál­lapítja, hogy a román kormány minden lehe­tőt megtett, hogy egyszersiniudenkorra vé­get vessen a magyarokkal! fennálló évszáza- - dós vitának. Budapestnek felajánlottuk azon román területeket, melyek a békés népesere révén járnának Magyarországnak, hogy kü- iön-külön tömöritsék a románokat és ma­gyarokat. Ezzel a román kormány a függő ügyek elintézésének legigazságosabb módját ajánlotta. Ennek dacára szomszédaink vona­kodtak tárgyaim és állítólagos történelmi jogra hivatkoztak, minek következményéit ők fogják viselni. Mert a turnuseverini tárgya­lás nem zárult Te és ennek helyén más tár­gyalások indulnak. Tehát várunk. Birtokban vagyunk és ez előnyt jelent számunkra, nincs ok iiirelmettllienségre. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy a közvéleményt fe-vi- lágosátsuk és a kérdés történelmi oldalának tudományos részét tisztázzuk. Egyes terüle­tekre nézve épp úgy állpitják meg a /törté­nelmi jogot, mint magánosoknak az ingatlan­ra vonatkozó jogát. Az államok közötti te­rületátruházás csak ritkán történik szabad elhatározás alapján, legtöbbnyire háború eredménye a foglalás. Épp ez jelenti a ma­gántulajdon és az országos* terület átruházá­sa közötti különbségeit). Amig ugyanis az előbbinél a vételár, vagy más ellenérték az átruházás jogcíme, aiz országos területszer­zésnek szokás szerint békeszerződés az állap­ja, így volt és igy lesz ez valószínű ig min­dig. Magyarországot legyőzték 1918-ban és a nemzetközi jog összes formáinak betartá­sával átengedte elvesztett területeit szomszé­dainak. Történelmi jogait tehát efllve6zjtette a békeszerződés aláírása alkalmával. Az alá- irást megelőző történelmi jogok hangoztatá­sa igy egyet jelent háborúra alkalmas jogcím keresésével. Amikor tehát a nemzetközi jog érvényes szabályaival szemben történelmi jo­gokra hivatkoznak, olyan szentimentális in­dokot keresnek, mellyel felkészülnek az el­térő nemzetközi kapcsolatok teremtésére al­kalmas újabb elszámolásra. Magyar szomszé­dainkkal 'tehát arra a pontra jutottunk, mi­dőn a békés eljárás sikertelensége folytán nem marad más hátra, mint az, hogy: vagy meggondolják a dolgot, vagy kihívnak. Vizs­gáljuk meg: hibásak vagyunk-© abban, hogy a dotügok eddig jutottak? Ha a román kor­mány 1919-ben — midőn a román csapatok Budapestet elfoglalták — Magyarországon is megvalósította volna az agrárreformot, me­lyet Erdélyben és a Bánságban megvalósí­tott és magyar koronával fizettette volna ki a vételárat, a mai magyar földbirtokos osz­tály nem lenne és olyan parasztpárt került volna uralomra, melyben hűséges szövetsé­gesre találnánk, hogy a nagybirtok feltáma­dását meghiúsítsuk. „TRítíUNA“: A turnuseverini tárgyalások megszakadtak. Nem a mi hibánkból, de szomszédaink hibájából', akikkel „egy nagy, békéről"'1 kezdtünk tárgyalni. Két politikai fé-fogás került szembe egymással: az egyik a régi formákat védi, a másik pedig több ígéretet tartalmaz. Ki hitt a két felfogás összeegyeztethetőségében? A vezető politiku­saink által kezdeményezett áldozat aggó cl al*- mat keltett. Az ország területéből való el- szakitásról volt szó. Ki értette meg egy ilyen áldozat értelmét? Ki hitt abban, hogy ez nyugati szomszédunknál megértésre tal'ál? Megpróbáltuk az észszerüség útját, nem ért semmit, a felek helyzete ugyanaz maradt. Élőről kell kezdenünk. Milyen ut maradt ebben a helyzetijén számunkra? A nemzet készen áll a válasszal: A védekezés és a nagy haladás útja. A nemzet sohasem téved. A politikai veizetőférfiak feladata, hogy er­re az útra tereljék az életet. Minden más kényszerítés megbosszulja magát. Ki nem látja a nagy vonalvezetést, melyen a német és olasz népiek életét irányították? Válasszák tehát a nemzet ultját, mely a ha'adás és ifjú­ság útja. Ha ©ljön az ideje, békét teremtünk, ha pedig kell — harcolunk. Ez a mai nap parancsa. „SEARA“: A román—magyar tárgyalások meghiúsultak. Azt hiszik, hogy rövidesen ismét felveszik, abban a pillanatban, mikor Magyarország reálista magatartást fog tanú­sítani. A román és magyar álláspont között alapvető különbség van: a román delegáció ugyanis a népcsere elvére alapította javasla- j tait. szem előtt tartva azt a ténvt. hogy csak i 80.000 román él Magyarországon és 1.350.000 I magyar van Romániában, ami kisebb terü­leti engedményt tesz szükségessé részünkről oly célból, hogy a határszéli zónában lakó románokat az ország belsejébe — főleg az Erdély szivében elszékelyesedett üdékre — i hozzuk és a magyarokat úgyszólván teljesen | a határon túlra, Magyarországba helyezzük, j A román állásponttal szemben — mely 1 egyedül képes elintézni véglegesen a magya­rokkal fennálló évszázados pert — Budapest egy történelmi álláspontot teilt magáévá, melynek nincs helye a tárgyalásokban most, JL A Balti-államok -vasútvonalait beolvasztják az orosz vasutakba MOSZKVA, augusztus 29. (Rador.) Az áros/, vasutak népbiztosának rende­letére a három Balti-állam vasútvonalait a/, orosz va,sutákba olvasztották. A nemei haioiihus pfispfthdh fűidéi eríchezscfc Hálásat íeieife hl a diadalmas nemei csapaton iráni BERLIN, augusztus 29. (Rador.) A fufdai püspöki értekezleti, mint jelen­tették, augusztus 22-én nagy ünnepé­ly ess ég-g-eJ befejezte munkálatait. Az értekezlet, noha munkáját vallási és szellemi kérdéseknek szentelte, szem­pontját még-is igy összegezte: A németországi1 katolikus egyháznak ki kell fejezni háláját a német csapa­tokkal szemben diadalmas előnyomulá­sukért és a haza védelméért. A Púid­ban összegyűlt püspökök kifejezték vé­leményüket, hogy a németországi ka­i tölikusok nem tudták volna gyakorolni ! vallásukat s nem tehettek Volna eleget j I szellemi kötelességeiknek, ha a német 1 hadsereg nem biztosította volna az or 1 szag védelmé!. A múlt évek szokásától | eltérőleg, ebben az évben nem intéztek 1 pásztorlevelet a hívekhez, hanem be- j várják, hogy a német csapatok meg­szerezzék a végleges győzelmet. Akkor a katolikus egyház hálaistentisztelete­ket fog tartani s hűségnyilatkozatot tesz a Führer személye iránt. Véresre verték az asszonyokat zsaroló garázda falusi bírót a felháborodott gazdálkodók Hei/mkel felderítő repülőgépek a tenger föKÄt. „Egyiptomnak meg kell értenie, hogy a mai helyzet tovább nem “ — állapítja meg a „Giornale d’Italia“ „Olaszország erősebb a Földközi-tengeren, min Anglia“ RÓMA, augusztus 29. (Rador.) A „Gi- ornale d'Italia‘' cikket közöl, melyben an­nak a véleménynek ad kifejezési, hogy az egyiptomi miniszterelnök váratlan lemon­dása arra mutat, hogy az egyiptomi bel­politikai helyzet igen súlyos. Az angolok bizalmi emberüknek és egyiptomi politi­kai ügynöküknek tekintették a lemondott miniszterelnököt, kinek kormányelnöksé­gét az angolok kény szeritelték ki. Igen jellemzőnek tartják a miniszterelnök meg- lepetésszerii lemondását, mely nyomban azon nyilatkozat után következett be, me­lyet az Anglia és Egyiptom közötti szövet­ségi szerződés eredményeire vonatkozóan tett és amelyet az angol sajtó sugallata- zott. Ez arra mutat, hogy Egyiptomban több olyan mozgalom van, mely az angol barát politikát ellenzi. Ezen körökben tud­ják, hogy Olaszország kizárólag barátsá­gos és békés együttműködést óhajt Egyip­tommal és nincs semmi oka arra, hogy Egyiptom függetlenségét megbántsa. Azt is tudják, amint az olaszok is tisztában vannak azzal, hogy az egyiptomiak egye­düli óhaja az angolok elűzése Egyiptom­ból, valamint az ország függetlenségének visszaszerzése, ntelyet sért az angol poli­tika. Annak örve alatt, hogy Egyiptom függetlenségét védi, Anglia szaporítani akarja támadó haderejét, Egyiptom részé­ről azonban semmi hatása nem mutatko­zik annak az agresszív szerepnek, melyet midőn Európát nem történelmi, de etnikai uj alapokra helyezik. A turnuseverini tárgya­lásokon kitűnt a román kormánynak szilárd elhatározása, hogy praktikus megoldást ke­ressen a román—magyar függő ügyek elin­tézésére. Amikor majd megírják ezen tár­gya! ások történetét, megállapíthatják, hogy Románia baráti megegyezést keresett nyu­gati szomszédaival és nem ő, de Magyaror­szág volt az, mely nem akart létesíteni ve­lünk olyan baráti kapcsolatokat, mely köl­csönös bizalommal eltünteti mindazokat az elemeket, melyek a barátságtalan viszony fenntartására szolgálnak. Magyarország ma­gatartása pediü kiengesztelhetetien, mert a Anglia jelölt meg számára. Ezen tényre való tekintettel, Olaszország az angol be folyás alatt álló Egyiptomot legvalószí­nűbb és legsúlyosabb veszélynek tartja és orra gondol, hogy ettől a veszélytől min­den eszközzel szabaduljon. Olaszország nem gondol arra, hogy Egyiptom ellen háborút indítson, de az a kötelessége, hogy minden erejével és mindenütt az an­gol imperializmust ellensúlyozza. Az an­gol fölényre vonatkozó tervek károsan érintik Egyiptom függetlenségét. Egyip­tomnak rneg kell éretine, hogy ez a helyzet tovább nem folytatható és az an­gol mesterkedések a legkomolyabb követ­kezményekkel járhatnak. RÓMA. augusztus 29. (Rador.) A „Po- polo di Roma“ szerint a földközitengeri uralom Olaszország főcélja a háborúban, melyet Nagybritannia ellen folytat. Az angolok erős flottával rendelkeznek, de flottájuk két részre van osztva és ezek nem tudnak egyesülni erőszak alkalmazá­sa nélkül, ami veszélyes dolog. Ezzel szem­ben Olaszországnak előnye van. mert bár­melyik angol tengeri egység ellen külön is támadást intézhet. Az olasz légi erő az egész Földközi-tengert ellenőrizheti, az angol légi erőnek azonban nincs erre le­hetősége. Ha Nagybritannia nem rendel­kezik többé alexandriai tengeri bázisával, a háborút elvesztette — állapítja meg a Popolo di Roma. DÉS, augusztus 29. Felháborító ügybeu folytat vizsgálatot a dési ügyészség. Az iigy középpontjában a szaoiosmegyei Bű­nöst i község bírója, Pintea Vasile áll, aki a falusiak elbeszélése és vallomása szerint a legelvetemültebb módon, garázdálko­dik a községben azzal, hogy a katonai szolgálatra behívott férfiak családjai ré­szére nem adja ki az őket megillető s" a törvény által előirt segélyeket, csak abban az esetben, ha az asszonyokat megzsarolhatja. A napokban hazaérkezett egynapos sza­badságra Moldovan Augustin gazdálkodó, akinek a kisfia elmondta, illetve sírva el­panaszolta, hogy Pintea Vasile, a község bírója minden éjjel ellátogat hozzájuk és bezörget s mivel anyja nem akarja been­gedni, veszekedik és azt mondja, hogy addig nem lesz segély, amig Moldovanné nem hallgatja őt meg és nem engedi bel A megdöbbentő hírre Moldovan Augustin, akinek másnap már vissza kellett mennie a szabadságáról, anélkül, hogy a dologról feleségének szólt volna, felkereste néhány ugyancsak hazajött bajtársát és ] azoknak a családja körében is ugyan-j azokat a panaszokat hallotta, amiket az ö kisfia elmondott. ' Ekkor a négy barát, Moldovan Augustin,' Banc Vasile, Bodea Augnstin és Bene La­zar elhatározták, hogy személyesen is* meggyőződnek a dologról és ha a garázda, birót tetten érik, bosszút állnak rajta. A négy férfi késő este Moldovan Augus­tin házához ment és otthon elrejtőzködtek a kukoricásban, miután Moldovan fia azt mondta, hogy Pintea Vasile aznap éjjel megint oda fog jönni. Nem kellett sokáig várniok. Alig egy félóra múlva a sötétben elrejtőzött és a leszámolásra váró négy férfi meglátta, hogy Pintea Vasile lassan odalopódzik a Moldovan házához s a tor­nácon dörömbölni kezd, majd betöri az ajtót. Moldovan és társai ekkor még kö­zelebb mentek és hallották, hogy az asz- szony kérni kezdte Pintea Vasilet, hogy menjen el és ne hozza őt szégyenbe! — Elhoztam az urad utáni segélyt — mondotta Pintea Vasile — s oda is adom, ha megengeded, hogy itt maradjak! Ezután dulakodni kezdett az asszony­nyal, akinek kiáltozására a férj és három barátja berohant a szobába, de az elve­temült falusi bíró csak akkor vette őket észre, amikor az asszony férje torkonragadta és el­kezdte pofozni. Moldovan másik három társa is természe­tesen buzgón segédkezett az ütlegekben, úgyhogy Pintea Vasilét alaposan helyben­hagyták. A póruljárt csábító véres sebek­től boriivá alig tudott ki támolyogni a ház­ból és elmenekülni. Moldovánék azonban nem mentek utána, nem üldözték tovább, hanem útjára hagyták. A véresre vert garázda bírónak csali az aktatáskája mardt olt. mintegy áruló bűnjelként a helyszínen. 1 Ezt az aktatáskát aztán Moldovan Augus- tinék átadták a csendőrségnek és ők ma­guk tették meg az ügyben a jelentést az esetről és arról is, hogy Pintea Vasilct jo­gos felháborodásukban verték meg. budapesti vezető osztály olyan politikai sze­mélyiségekből áll, akik annak a múltnak mentalitásában élnek, mely egyszerűn uden- ko rra elmúlt.. Ennek dacára — aminít ezt a román—magyar megbeszélések lezárásia al­kalmával kiadott hivatalos jelentés irja — remény van a tárgyalások ujrafelvételére. Románia bizonyítékát adta annak a katego­rikus elhatározásnak, hogy megegyezzen Ma­gyarországgal. politikai tevékenységével pe­dig nyilvánvalóvá tette, hogy tartós békére törekszik a Duna völgyében. Ha jószándé­kunk Magyarországot illetően váratlan ellen­állásba ütközött, ez nem a mi hibánk. A jövő majd Ítélni fog. A budapesti kormány lehe­tetlen igényeivel Magyarország azt bizonyí­totta, hogy nem érti a valóságot. Azokat a nemzeti valóságokat, melyek mindenütt győ­zelemre jutnak Európában és azokat a lelki valóságokat, amelyek nemcsak etnikai, de politikai szempontból is Erdélyt elsz-akitha- tat anná teszik a román államtól. Magyaror­szág magatartása inkább fenntart egy barát­ságtalan helyzetet Európának ezen a táján — olyan helyzetet, mely bármikor konflik­tussá változhat. Románia nyugodtan és biza­lommal tekint a jövőbe. Meg van győződve arról, hogy a román igazság fog győzni, mert egy elnyomás nem azért szűnt meg 1918* ban. bogy ismét megszülessen 1940-beu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom