Ellenzék, 1940. augusztus (61. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-15 / 184. szám

Tatareseu volt miniszterelnök röpiratot adott ki, amelyben Románia ] kétévfcizedes külpolitikáját ismertei! és megindokolja, bogy miért kellett engedni a szovjet-követeléseknek. — Pamfil Seiearu a Curen- tulban éles hangú bírálat tárgyává tett© Tataroscu áiíitásaii és a volt miniszterelnök felelősségét kétségtoevonbatatlaniiiak látja

Ilcsszarábiának és Eszakbukovinának <> : oroszait részére történt átengedése óin j ti felelősség kérdése mind gyakrabban tűnik fid <i bukaresti lapokban. Ezzel magyarázható, hogy Gh. Tattircscu volt miniszterelnök „Hesszarábia es Északbukovina kiürítése" címmel íöpirutol adóit ki, melyben az utóbbi idői eseményéi vei kapcsolatiun a világháború után letűnt kormányok kid politikai állásfoglalását ismerteti és ennek indokait magyarázza.

A felelősség kérdése hármas: 1. Az angol—francia orientáció melletti kitartás 2. A román—orosz viszony. 2. 1 helyzet Franciaország leverése es az angol — francia garanciáról történt Icmondái után.

Gh. Tatarescu volt miniszterelnök két évtized külpolitikai irányvezetését ismerteti, ..mely idő alatt — hangoztatja — a szövetségek egész hálózatát építettük ki és szerződéseket kötöttünk, melyek azt a téli szolgálták, hogy országunk területi sédelmét biztosítsák.“

A Fianciaországgal kötött baráti szerződés, a lengyel—román védelmi szövetség. a kisantant és a Balkán-szövetség megalkotása a román külpolitika alapjait képezték, melyek a béke és az ország védelmére voltak hivatva.

— Ez a politika — állapítja meg Tatarescu volt miniszterelnök — nein rögtönzött, de reális, nem személyi, de az egész nép akaratából fakadó külpolitika volt. Következetes politika, mlyet a világháho- iu következményei írtak elő és a szövetségesek közös győzelme nyomán kialakult helyzet követelt. Ez a politika nem egy ember, vagy egy kormány politikája voit. Románia külpolitikája tehát nemzeti politikának felelt meg Az egymást követe kormányok felfogása között természetesen voltak nézeteltérések az általános politikai programban, de egyetlen ellentét, vagy komoly különbség sem mutatkozott a külpolitikai orientációban. Az utóbbi két évtized belpolitikai és szociálpolitikái programjai változtak, de a külpoUtilra ugyanaz maradt, melyet az ország egyhangú helyeslése mellett egymásután az ősz- szes kormányok magúkévá tettek és gyn kot oltok. 1

— Ebben az órában, amikor a fájdalom következtében természetesnek látszik, hogy külpolitikánk tárgyalását célzó megmozdulások észlelhetők, szükséges, hogy ezt c tényt teljesen tisztázzuk és bizonyítsuk Külpolitikánk fejlődését és Romania állásfoglalását a nemzetközi problémákkal =zemben pedig nem lehet jobban megvilágítani, mint azáltal, hogy idézzük mindazoknak a kormányoknak nyilatkozatait, melyek a világháború befejezésétől mai napig váltották egymást a hatalmon.

ROMÁNIA KÜLPOLITIKA.! A

NEM VÁLTOZOTT HLTSZ ÉV ALATT

1919 november 20-án Nagyrománia első parlamentjének megnyitásakor a legfelsőbb királyi kézirat — amelyet Vaitoia. nu tábornok, miniszterelnök ellenjegyzett — a következőkben jelölte meg az ország külpolitikáját:

— Azért léptünk be a világháborúba, mert igy követelte becsületünk, kötelességünk és ügyünk igazsága. Dicsőséges szövetségesei oldalán Románia ma a világ győzői között van. Renditbetellen elhatározásunk az, hogy ne szakadjunk el szövetségeseinktől, akikkel együtt véreztiink az igazságos győzelemért és ebből a célból mindent meg fogunk tenni, hogv őket meggyőzzük arról, mikép cletérdekeink Keleteurópa békés fejlődésének nagy érdekeivel összhangban állanak.

A következő esztendőben, 1920-ban, Averescu tábornok alakított kormányt, melynek külügyminisztere Take íonescu volt. Ekkor a legfelsőbb királyi kézirat 1920 november 28-án a következőket tartalmazta:

Románia nemzetközi helyzete véglegesen azokon a békeszerződéseken alapszik, amelyek véget vetettek a világháborúnak. Románia és hatalmas és dicsőséges s/ö j vetségesei között a kapcsolatok még szó- | rosabbak. A szomszédos államokhoz fűződő kapcsolataink — melyekkel együtt küzdöttünk — minden nappal szorosabbá tétetnek és mind nyilvánvalóbb az a haszon, mely a szoros együttműködésből támad. A többi szomszédainkkal kapcsolatban: — egyesekkel már helyreállítottuk a 1 normális kapcsolatokat és reméljük, hogy J mindegyikkel hasonló eredményre juránk. J

1922-ben Ion L C Bratianu volt kor- ; tnúnvon, I. G. Duca külügyminiszterrel Az 1922 március 27-cn kelt legfelsőbb ki rálvi kézirat szintén a szövetségesekhez ! való hűséget hangoztatta.

Négy évvel később újra Averescu tábornok került hatalomia és az 1926 n >• vember 14-iki legfelsőbb kéziratban ismét kifejezési nyert, hogy Románia Külpolitikai irányvezetését változatlanul megtartja.

1927 október 15-én Ion I. C. Bratianu kormánya idején a legfelsőbb királyi kézirat le- sziigezi, hogy Románia felbonthatatlanu! szövetségeseihez van kapcsolva.

1928 november havában a Maniu-kormány- ban G. G. Mironescu volt a külügyminiszter« Az 1928 december 22-én kelt legfelsőbb kiEzek voltak a kormányok, melyek a világháború befejezése után a jelenlegi háború kitöréséig követték egymást Romániában A felsoroláshoz Gheorghe Tatarescu volt miniszterelnök a következő két megjegyzést fiizi:

J. Románia külpolitikája realista szempontokon alakult.

2. A békeszerződések aláírása után Európa két harci táborra szakadt. Az egyik mindazokat a népeket magában foglalta, amelyek a szövetségesek győzelme folytán teremteti uj rendet szerették volna megbontani és revíziót követeltek, hogy visszaállítsák a békeszerződések által megvont határokat. A másik táborban azok voltak, akiket a közös érdek és közös veszély összefogott, az összes népek, akik meg akarták védeni az uj rendet, tehát a békeszerződéseket és a határokat, továbbá azt az elvet, melyből megszületett a világháború utáni Európa: a nemzetiségeknek az élethez val S jogát, a népeknek azt a jogát, hogy saját sorsuk fölött döntsenek Meg akarták védeni az etnikai határokat, a nemzetek egyenlőségét és az erőszak helyén a népek együttélésére alapított igazságot. Románia tehát arra kényszerült, hogy védelmi politikát folytasson és minden támadó szándék nélkül a revizionista népek poli- tikijával szemben létesitett torlasz megszervezésébe* csatlakozzon.

Gheorghe Tatarescu volt miniszterelnök ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy egyetlen szerződés, vagy szövetség sem irányult az elmúlt két évtized alatt. Románia részéről Németország ellen. És hozzáteszi, hogy amikor a nemzetközi események általános fej'ődése azt kívánta volna, hogv Románia Németország »-lleni kezdeményezéshez csatlakozzon, a román kormány beleegyezését ehhez soha nem adta. A regionális szerződések megkötése alkalmával pedig különösen ügyeltek , arra, hogy némelellenes támadó politika lat- 1

rálvi kézirat megállapítja, hogy Románia a közös Menved-’-sek és győzelmek idején kötött barátság >szövetség alapján marad.

1930 november 15-én, mikor G. G. Mi ro- nrst ii volt a miniszterelnök >'s egyucn külügyminiszter. a legfelsőbb királyi kézirat hangsúlyozza, hogy Románia szilárdan követi azt a politikát, mely az érvényben levő békeszerződésekre, szövetségekre és barátságra van alapítva.

1931-ben lorga professzor kei ült kormányra s u kormánynak D. I. Chica volt a külügyminisztere. Az 1931 juuius 15-én kelt legfelsőbb királyi kézirat megállapítja, hogy a szövetséges államokhoz fűződő kapcsolatok érintetlenek maradnak.

lorga professzor lemondása után ismét Maniu alakított kormányt és Titulescu vette al a külügyminisztérium vezetését. Az 1932 november 15-én kelt legfelsőbb királyi kéz irat ekkor újból leszögezte, hogy rendíthetetlenül fenntartják a szövetségi szerződéseket

j934-.ben Gheorghe Tatarescu került kormányra és az 1934 február 1-éu kelt legfelsőbb királvi kézirat leszögezte, hogy Românii külpolitikája a nemzeti egység param s- s/avábél fakad, ezért nem ismerhet sem habi /ást. sem változásokat. E/.t a kijelentést az 1981. évi november 15-én kelt legfelsőbb királyi kézirat is megismételte

1937 december 29-én Octaviau Gogi alakított kormányt, melyben Lírate M-ecscu vette át a külügyi tárca vezetését, aki 1938 január 4 én a következő kormánynyilatkozatot tette:

. Románia hűséges marad szövetségeseihez és ugyanakkor lojálisán kezet nyújt mindazon államoknak, melyekkel kapcsolata van. A romár, kormány hűséges inasad azokhoz a szerződésekhez, melyek Franciaországhoz, Leugvelországhoz, a kisantanthoz és a Bal- kán-szövetséphez kötik. Mélyen át van hatva a béke gondolatától, melyet állhatatosan szolgálni akar 1

Végül 1938 február 13-án Miron Cristea pátriárka elnökletével koncentrációs kor.náuv alakult, mely programjában leszögezte, hogy külpolitikai téren fenntartják az ország hagyományos politikáját.

[ szatát is kerüljék s kiküszöbölték az összes olvau pontokat, melyek a szövetségesek révén automatikusan viszályba sodorhatták volna Romániát Németországgal.

Ilyen körülmények között — állapítja meg Gh. Tatarescu volt miniszterelnök — a világháború befejezésétől mai napig eltelt hosszú >dő alatt egyetlen román kormány és egyetlen felelős állásban lévő személyiség sem volt, aki a szövetségi szerződések felbontását kivantn volna. Ellenkezőleg: egyhangú kívánság volt tapasztalható: u meglévő szövetségek kiszélesítése és Jiibovitése. Különösen az utóbbi években követtek kitartóan és eredményesen Románia baráti és együttműködési körének kibővítésére irányuló jiolitikát.

Ami Németországot és Olaszországot illeti, 1936-ban különösen érvényesült az a törekvés, mely Románia és ezen államok között ki akarta mélyiteni a kapcsolatokat. Németországgal 1937 és 1938-ban kötött gazdasági egyezmények s az 1939-ben a román kormány és a német kormány gazdasági egyiilt- müködésére. vonatkozóan aláirt szerződős döntő lépéseket jelentettek Németország és Románia közötti folytonos együttműködés alapjainak megszervezésére Az Olaszországgal fennálló kapcsolatok kimélyitése természetes következménye volt a fajrokonságnak s annak a lelki vonzalomnak, mely a román népet és az olasz népet örökre egybekapcsolja.

SZOVJETOROSZORSZ4g SOHASEM ISMERTE EL BESSZ ARÁBIA LF- CSATOLÁSÁT

Szovetoroszországgal még 1923-ban Ion I. C. Bratianu kormánya megpróbálta hogy normálissá tegve a kapcsoltukat. Az e óéiból Becsbe összehívott konferenciának azonban nem volt meg a kellő eredménye, mert a szovjet Besszarábia ügyének tárgyalását

kér la é-% rzzr I a tárgyidé,! megtör péti ózta uünpitju un g Gheorgh»- 'J (ituH-f.ru volt mi- nik/.tf rrlnoh. J929-beI. u/.táu i\ Hriund Kellog-pukliiul «'IctbHépteté-.éfr vonatkozó jegyzőkönyv uláiiásii következeit Moszkvában, Uie'jlli'k megtol If'ilr lit árt

lit linót a I omán d- ligáin: figyelmét hl- Inain a Szovjetunó) és Románia közötti -é- gi és komoly differenciákra !932 január havában Rigában ujabb tírgya- Iáitok indullak < !y félből hogy Románia

illegnem támadási paktumot kösiin a Szovjetunióval. A tű: gyalusok azért hiuauLak

meg. mert ,

az oroszok oIván tzc reghe*. ragaszkodtál.. melyből kitűnt volna, hogy nem ismerj: el Besszarábia csatlakozását L gyanúkban az évben, szeptember hóban Géniben ujabb tárgyalások indultuk, de ezek; Bem vezettek eredményre, mert Litvinov olyan ,>tjegyzőkönyv megszövegezését kívánta, melyből kitűnt volna hogy

a megnemtárnudási paktum aláírásával nem intézték el a két ország közötti függő, úgv el, et.

1"3.Ö július havában, az ismert londoni egyez^ mennyel megállapítást overt Szovjetoroszor- szag l-< vonásává! n támadó fél fogalmának ineplialározása. Ezt a «szerződést többek kei* zött Remania is aláírta. Románia továbbra1 is arra törekedett, hogv normálissá tegve a Sziívjetoro-zországhoi, fűződő kapcsolatokat, minek következében 1934-ben a Ta.a- rpscu kermány éléi te, hogy diplomáciai kapi csmat létesült a Szovjetunió és Román.a kö^ zi'li 1935 ben a román kormány felhatal.ua-j zást adott u kidügy miniszternek I »áralj

egyiittri'iil-ödést 1 i/tnsitó szerződés kötőre, c“'jáh< I, a lárgvalások azonban eredménytej Ictu-k maradtak. (

• be rghe Talarescu volt miniszterelnök végül megjegyzi, hogy Románia valamennyi j kormánya a maga részéről mindig arra ti're^ kodéit, hogy a Irbbi szomszédos népekkel if laráti kapcsolatokat teremtsen s nem a 1 A mán k-rmáuy» k hibája az, hogy a várt ere-1- mén vek nem kivetkeztek be

Ezen a nrlitikai vonalon mozgott az njj európai bálin» u kitöréséig Románia kii’rHi- tikaiu Ar uj európai háborút aztán olvam krrs/aka'k'.té. esemény előzte meg, mely a m-i kér történetének ogvik legjelentősebb, fordulata volt: a német—orosz megegyezés.

Talárosén szerint ez az igazán világot fel-, forgató esemény volt a döntő tényező mind- azokban a lépésekben, amelyek lehetővé te^ tők a háború kitörését és amely Keleteuri- pában uí-'!ag bekövetkezett átalakulásokat előidézte.

Lengyelország bukása megfosztotta Români ít az eeveiltn támogatástól, amely meg-: védhfltc volna a Szovjetunió esetleges támadásával szemben. A norvégiai expedíció útin má'iis 10-én megindult nyugaton a nagv -A-, fenziva. Az egész idő alatt a román állam az 1939 szeptember 6-iki korcnatanács á’tal kinyilvánított semlegességi politika melletti tartott li. Fzen a koronatanácson egyetlen; hang sem kívánt más megoldást, Valamennyi, kermány, mely azóta került az állam élére,! változatlanul arra törekedett, hogy Romániát, tavoltaitía a háború körzetétől és a szomszédi országokkal fennálló vitás ügvek rendezés:ti a bábom utánra halassza. Eljön majd az idoţ — hangoztatja Tatarescu — óraikor minden megkötöttség nélkül az errevunatkozó diplomáciai tevékenységet tudomására lehet adni a/ országnak Akkor majd megtudja a közvélemény. mennyi nehézségen kellet .i kor* manyeknak átmenni és mennv: fenyegetéssel kellett megküzdeni.

1940 március 6-án tartott koronatanácson az előző hónapokban kifejtett egész diplomád ciai tevékenységet megvizsgálták és a kormány ténykedéseit egyhangú helyeslés fogadta. Pedig a koronatanácsrtaik tudomására hozták azokat a lépéseket is, amelyeket a Szovjetunió támadásának megakadályozására és a segélyakció érdekében tett a kormány. Az ezekre a lépésekre kapott válaszok természete szerint a kormány joggal hihette, hogy egyetlen nagyhatalom sem nézné jó; szemmel a Szovjetuniónak a Duna vö’gyé- hen való előnyomulását.

AZ OROSZ ULTIMÁTUM ELFOGADÁSA

A feltevéseket azonban a villámgyors német győzelem teljesen halomra borította. Franciaország is letette a fegyvert, és május 10-ike véget vetett Románia szövetségesei-, nek és az 1918. évi győzelem által teremtett-| európai rendnek. Az olasz hadüzenet és aZj egész német haderőnek nyugaton történt le*, kötése szabadonhagyta KeJteteuTÓpát és meggyorsította- a Szovjetunió kezdeményezését. Támogatás helyett Románia azt a kemény, tanácsot kapta, hogy engedjen. Románia a: junius 26-áróí 27-ére virradó éjszaka reászakadt fenyegetéssel szemben teljesen magáram aradt. Az oroszokkal — hangoztatja Tatarescu — azért nem lehetett megegyezni, mert Moszkva sohasem akarta hivatalosan és nyíltan elismerni Besszarábia csatlakozását, sőt véleménye szerint egy román—német szövetség sem tudta volna a junius 26- iki eseményeket megakadályozni és nem véd- hette volna meg Romániát az orosz követelésekkel szemben. Hiszen — állapítja meg Tatarescu volt miniszterelnök — fontos né„Enróp® Mi hord táborrá siohadr

Ktt évtized «oipolifiltâia