Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-07 / 151. szám
j 12 ELLENZÉK »áírrhetövi kellene tenni. Talán a felsőbb fokon íovő növendékek r? .1 műkedvelőknek ugyanaz j. problémájuk, csak ut- bbi.ik teljesen magukra vannak utalva. Mi cgv átlagos műkedvelő hegedűsnek problémája ? Ebö-orban a tiszta into- nálás. Ír többnyire akkor szokott esődet mondani, ha az il'etö társaság előtt, vagy nyilvánosán játszik, hu azt hiszem, ez már majdnem mindenkivel megtörtént és legalább saját magának ezt mindenki be is vallja, ht azonban távolról sem jelenti még u/t, hogv az illetőnek nines hallású. Így ilyen rosszul sikerült játszás után sokan bősz- s/ankoduak otthon milyen jól ment, pont iuo«t kellett hamisan játszanom? Vajjou otthon miért ment jól? V alósziniileg azért, mert otthon „hejátszotta magát; vagyis idegzetére és izomzatúra pillanatnyilag rá- kenyszeritette a neki nem megfelelő módszert, ami nyilvános szereplő- előtt sokkal több nehézségbe ütközik, azonkívül a lámpu- lázzal egybekötve izonigürcsöt •* okozhat. Ezek miatt lehet aztán olyan , sistemákut" hallani, hogy például szereplés elölt forró vj/hen kell ú/tuMiok kezünket és alkarunkat addig, amíg rúkvörös le«/.. Vagy: iitüges- -iik lehetőleg egy darab Iával alkarunkat, hr.gv izmaink ..kiengedjenek" Példának esak ennvit, de még nagyon sokat lehetne felsorolni ezen szomorú dolgokból Ily modor, a muzsikálás önkinz.arsá fajuk A legtöbb embernek igen kevés ideje van gyakorlásra. Aki megtalálta a neki megfelelő játszási módot. unnak igen kevés gyakorisára van sziik- ége. Annak uz esti muzsikálás nemcsak terüld 10 Iliit, 1. mmmmmmmmmmmmmmmmmnmr í r-yorva nikui kiképzés Iei z. Iianrm in./inten ír, riiséget is fog okozni. A ki vés idő «'■» a egyénnek nem megfelelő mód miatt »zol-. • az túli ilyen kétsé g,beesel t dolgukul < e-h-l «■«'- ni, mini például: e«uk trillát c-ak balk--/, pi-zik átélt vagy csal. deeiiiia-fugákokat g ul.n- rolni Ez sulimén vez.elbet ci-'iu, im-rt a lie gvdülés számtalan téoye/.öböl van összeír ve. Természetesen azt én sem állítom, hogy -ki rájött a neki megfelelő módszerre, abból lógtün világjáró virtuóz lesz. csupán zenekultúránk egy hasznot tagja. TALÁLKOZÁSOM ADY ENDRÉVEL Irta: BORBÉLY LILLY Az Országos Magyar Tanáregyesület 19’ 2* ben Zilahon tartotta meg évi összejövetelét. A .Wesselényi-kollégium diákjai közül meghívták azokat, akiknek a neve az intézet hirnevére csak fényt és büszkeséget jelentett. F.lsősorban Ady Endrét. Mivel a Wesselényi-kollégium a vendégek tiszteletére díszhangversenyt rendezett. ineghivtak engem, Máthé Gyulát és Szilágyi Ernőt is. Zilahy Gyulával és a ként fentemlitett kollégámmal elindultunk Zilahra, hogy eleget tegyünk a meghívásnak és részvtegyünk a díszhangversenyen. Elsőosztá*yon utaztunk, hangulatunk jó volt, ami annak tudható be, hogy Zilahy apánk néhány üveg tokaji aszút pakolt az útra. Egész utón vicceltünk egymás rovására és közben minden állomásoo nézegettük a le és felszállókat. Zilahy ismerős lévén ezeD a vidéken, még le is szállott ott. ahol többet áilott a vonat és beszélgetett az ismerős állcmásfőnökökkel. Egy ilyen leszállás alkalmával két öröinteljes kiáltást a leszek figyelmes: „Szervusz drága Bandikéin!“ ..Szervusz drága Zsül!“ (ahogy Zilahyt mindig nevezték Pesten) aztáu a két férfi egymás nyakába érték és összecsókolóztak cs miután kibontakoztak egymás karjaiból, ismertem fel Ady Endrét, akit addig csak fényképei után ismertem Ő is Zilahra igyekezett, nagy volt az örömük, hogy a véletlen úgy összehozta őket. Mielőtt Ady beszállt a fülkénkbe, azt kérdezte Zilabytól, hogy van-e valami jó bora az útra. Még volt aszú bor, de csak másfél üveggel. . Nem baj“, mondta Ady, . mert ven egy jóbarátom állomásfonók akinek kitűnő saját termésű borai vannak és kérünk tőle néhány üveggel, igaz hogy ott csak egy percig áll a vonat, de az én kedvemért majd tovább fog állni, kérünk bort és visszafelé jövet pezsgőt hozunk érte“. Ugv is történt, amint Ady mondta, a vonat egy perc helyett egy félóráig állt, vagyis addig, ainig a faluból kihozták a finom borokat. Ók tnár előre örültek a bornak, én meg annak, hogy végre meg fogom ismerni Adyt a nagy költőt személyesen és ennek úgy örültem, hogy valóságos lámpalázam volt és már a’ie vártam, hogy a kalauz az indulást jelezze és ők felszálljanak. Ez is megtörtént, Zilahy ugv hozta he Adyt a kupéba, mint egy diadalmi zászlót, és a következőképpen mutatta Le nekem: „Drága Lillykém, hemutatom Neked a legdrágább barátomat, Ady Endrét és Neked Bandi fiam bemutatom Borbély Lil- lyt, aki nélkül bezárhatnám a debreceni színházat.“ ín persze boldog voltam és örültem, hogv bosszú utunk hátralevő részét ilyen il* f iusztris társaságban fogom megtenni és annak is örültem, hogy milyen nagyszerűen fogunk mulatni Zilahig — de ember tervez és ezúttal Ady végzett, mert rám nézett beszédes nagy szemeivel, kezet fogott és csal; any- nyit mondott: „Ady“, azután visszafordult Zilahyhoz, hogy tovább örüljön a nem várt viszontlátásnak. Ady jóformán tudomást sem vett rólam, csak annyira, amennyire éppen kellett, miközben régi emlékeket idéztek fel Zilahyval, tőlem is meg-rr.egkérdezte, hogy kinyithatja vagy becsukhatja-e az ablakot (mivel én voltam az egyetlen no a fülkeben. ez kötelező volt) viselkedése végtelenül sértette az önérzetemet és a hiúságomat is. már azért is, mert engem sem a gólya költött, mert éri is a Király Színházban kezdtem a pályafutásomat és csak azután kerültem Pozsonyba és Delnecenbe és úgy gondoltam, hogy azt illene tudni Advnak is. Ezért rajongásom iránta alábbhagyott s elhatároztam* hagy ezt visszaadom neki, mibelyt alkalom lesz rá Rosszkedvű lettem, amit azzal indokoltam, hogy mindig fáj a fejem, hosszabb utazások alkalmával, Ady udvariasan aszpirint adott, amit éu aszú borban vettem be, visszavonultam egy sarokba és ulazókabátom sarkával betakartam a fejemet, hogy (miut fülleutettem) szunyókáljak egy kicsit ,de íegjoLban sírni szerettem volua. \ isszavonu'ásomat Ady nem látszott rossznéven venni — sót azt hiszem, nagy megkönnyebbülés volt neki, legalább nyugodtan seutelbette magát a régi emlékeinek Zilahyval együtt, amit én is végighallgattam. Egyszer csak azt mondja Ady: „Drága Zsül, ne menjünk az ismerkedési bankettre ma eale, mert ml jobban fogunk mulatui egy kis korcsmában ketten.“ „Hárman“ mondja Zsül, mert Lillyt magunkkal visszük. Hát kapható ilyesmire? Nem olyan nagyképii vidéki primadonna, mint a legtöbb? (E/t abban a reményben suttogta el Zsülaek, hogy én az aszpirin és a bor hatása alatt alszom) ezzel a kategorikus kijelentéssel fejezte be mondókájat: „Hát ha jön, jön s ha nem, megyünk ketten, de biztosan.“ Én ezért ii megsértődtem a kabát alatt, hogy miért nem fontos neki. hogy én is velük menjek. Nem tudtam mit csináljak, de a véletlen határozott még pedig az én javamra . . . Mivel közeledtünk célunk felé, én is jónak láttam felébredni kibújni a kabát alól és megjátszani azt, aki hogy jól aludt, teljesen friaa és jókedvű. A zilahi állomáson kocsi várt és mindeu kocsi bakján egy-egy diák ült, aki mindenkit a szállásra kalauzolt. Mi hárman egy kocsin mentünk be a varosba Ady, Zsül és én. Elő- szőr engem vittek a szállásomra PaPay köz- jegyzőnéhez. Pailaync a kapuban várt, nagyon kedvesen fogadott de még jobban örült Zilahvnak, aki régi ismerőse volt é9 Advrak, akit ő sem ismert még személyesen. Örömében rögtön meginvitálta mindkettőjüket vacsorára (én úgy is ott voltam), a meghívást elfogadták nagy nehezen, de nekem az volt az érzékem, hogy Ady szívesebben ment volna a k<s korcsmába. Fgy óra múlva visszajöttek átöltözködve, neki is fogtak falatozni és koccintgatni. Én is átöltözködtem i agy iassan és amennyire tőlem ’élt kiszépitettem magam, hogy legalább egy kissé magamra vonjam Ady figyelmét. A hangulat már emelkedett volt a szesz hatása alatt. Muitán már többizben reklamálták távolmaradásomat, körülbelül másfélóiai késéssé! és is belebegtem egv elegáns, de egyszeri: fehér selyem ruhában és a mostani divatnak is megfelelő lók- nis frizurával. A hatás látható volt. Zilahy kedvesen invitált, hogy üljek le mellé — „Miért éppen melléd9“ mondja Ady. „miérf ue kettőnk közé?“ Nekem igazán mindegy, hogy hova ülök — mondással leültem közéjük. ügy? kérdi Ady. Magának njindegv, hogy mellettem ül-e vagy más melleit? Teljesen, feleltem, pedig boldog voltam, hogy Ady észrevett... Gondoltam, legalább lesz alkalmam visszaadni egyet-mást mellőzése miatt. Aztán egy pohár konyakot nyújtott nekem, koccintottunk és itiunk aztán igy bókolt nekem Ady: ..Tudja, hogy Maga egészen szimpatikus kislány“ (akkor még fiatal voltam és kezdő színésznő) „Ne mondja!“ Na, nein szép, nem. mert a szája nagy. az orra széles és a hajamra nézett, a lokuik hanjisak, fejeztem én be a mondatot de a szeme olyan, mint egy vásott kolyöké és mégis van benne valami kutyahiiség: „Akit Maga szeretni fog. az nagvon boldog lesz. vagy már boldog9“.. Tovább mái nem bírtam az analizálást és kijelentettem, hogy ezeket a banális bókokat nekem már sokszor és sokan elmondták. sőt volt olyan is. aki igv bókolt. „Ez a Borbély Lilly olyan csúnya, hogy már szinte szép“, ezt egy debreceni ujságiró csemete mondta, de még is volt benne valami eredeti, valami egyéni — Magától, mint korunk legmodernebb és legüuncpeltebh költőjétől én többet vártam, valami különöset, valami újat, amit még senki senkinek sem mondott el, de ugv latszik az életben mindeo csak megismétlődik . . Miután láttam, hogy kikerült az Ady érdeklődését felébreszteni személyem iránt, most már éu kezdtem őt analizálni és kijelentettem, hogy nagyon sok szeretni való rajta nincs ha értelmes nagy szemei nem volnának olyan könnyesen szomorúak, ahogy éu szeretem, bizony csak a verseit szerethetném . . . Ady érdeklődve kérdi. „Hát ismeri a verseimet?“ Néhányat — mondom. Például? Itt felsoroltam egy csomó versének a címét, láttam, hogy tetszik neki s mégis azt kérdezte: „Aztán érti a venei- met?'' Ez újabb sértés volt személyem ellen, de ezt is lenyeltem abban a biztos tudatban, hegy most már le6í alkalmam mindent visz- szaadni neki, talán még ezen az estélyen és csak annyit mondtam, lehet hogy nem értem mindenik versét, minden írását de mivel olyan szerencsés vagyok, hogy erről éppen a szerzővel vitatkozbatora, remélni merem, liogv lesz olyan kedves és azt. amit én nem érlek meg írásaiból, megmagyarázza nekem. Most meg arra kért, hogy szavaljak valamit a verseiből, ha tudok . . mert ebből 5 rögtön megállapítja, hogv értem-e vagy nem. Erre az újabb inzultusra elkezdtem szavalni , A szivek messze egymástól“ cimü költeményét, de alig mondtam el két-három strófát, azt mondta- „Ne mondja tovább, látom, hogy megért engem“ és mindkét kezét felém nyujiva melegen rámnézett és azt mondta: „Nagvon félreismertem és felületesen bíráltam meg Magát, cs ez nagy elégtétel lehet Magának.“ Én elvártam volna, hogy ő bocsánatot kérjen tőlem mindenért, de ő ezt nein tette, annvit mégis mondott, hogy nem sértés az. ba ő azt mondja, hogy nem értik meg az ő verseit, inéit sokan nem értik meg őt. Igaz, hogy nem is azoknál: írok, akik ne;n értenek és ez legyen elég Magának: és most legyünk jó barátok. Erre nemcsak akkor, de niée ma is büszke vagyok. Nagyon szolidan indult ez a vacsora, az estélyen csak Ady, Zi'aLy, két kollégám és én voltunk jelen na meg a Pallav házaspár, akik vmdépül látták minket. A városban mindenki tudta, hogy Adv megérkezett, az ismerkedési banketten még sem jelent meg, a barátai azt hitték, hogy valami régi isme. ró se meghívta vacsorára. Elindultak tehát Ady keresésére és mindenhova bementek, ahol őt sejtették és ahol tjei 12 óra után világosság volt. mert a barátai vele akartak mulatni és hosszas keresés után rá is akadtak Pallav közjegyzőéknél. Először Papp Viktor jött be. a legjobb barátja Advnak, aki akkor a földművelésügyi ininisztéiiumban volt mint osztály tanácsos, egyébként nagy muzsikus, abban az időben zenekritikusa volt a Magyar lcir. Operának. Utána Antal Iván főispuni titkár és poéta, végül Kincs Ovula bácsi, a Wesselényi kol’égium akkori igazgatója. És ebben az illusztris társaságban csak kelten voltunk nők: Pallayné és jómagam. El lehet gondolni, hogy milyen értékünk volt és milyen nagyszerűen mulattuuk. Papp Viktor eljátszana nekem zongorán a legújabb saját szerzeményeit és Advnak néhány megzenésített költeményét, sőt el is duduita olyan halkan, hogy csak ér» hallhattam, emlékszem, nekem legjoban tetszett Én a halál rokona vagyok“. Egyszer csak odaszól Ady epésen: „Még jó, hogy idejöttél, Viktor, legalább lefoglalod az egyetlen nőt a társaságban“, erre Papp Viktor odasugja nekem: „Menjen vissza a társaságához és Jegyen nagyon kedves ' Bandihoz, mer ha őt érdekli valaki, akkor nagyon jókedvű kedves és mulattató, de ha senki sem érdekli, akkor elviselhetetlenül durcás és unalmas Én visszaültem Ady mellé és igyekeztem kedves lenni hozzá . . . Balázs Árpád iá eljátszott nekem néhány legújabb ínég ki nem adott saját szerzemé- iivii dalát, mind gyönyörűek voltak. Mielőtt elutaztunk Ziláltról, kaptam tőle öt-hat kot- tafüzetet dedikálva. melyeket még ma is, mint kedves emléket őrzöm. Ismét visszamentem Ady mellé és többé el «cm mozdultam mellőle. A nagymennyiségű szesz. elfogva9ztásár.ak 1-atása alatt úgy, hajnaliéiban Ady megkérte a kezemet Zilahy Gyulától (akkoriban sokat írtak róla a lapok. enWékként még ma is őrzök néhány példány belőlük). Tudom én a huszárkapitányt is, aki küiülütted kering, mondja Ady, de még mindig jobb Adv özvegyének lenni, mint egy huszárkapitány it- les égének. Miért Özvegyének — kérdem tréfásan? Az a ténv, hogy engem feleségül akar venni, még nem ok arra, hogy öngyilkos legyen, vagv meg akarjon halai. Fin nem >s akarok és mégis meg fogok halni é6 kb. azt 1» tudom, hogy mikor Engem akkor nagyon megdöbbentett, amit Ady egy átmuFalott éjszaka uán inámoios fővel mondott és nem is vettem komolyan az egész leánykérést, mégis tréfásan azt mondtam: Ha ezt megismétli holnap déluán, amikor kialudta Magát, ekkor én is komolyan vá’aszolok és még hoz/á- tetem. ha én egyszer férjhez megyek inkább- szeretnek feleség lenni, mint özvegy. Lilly., Te most azt hiszed, hogy be vagyok rúgva,( mondja Ady kedvesen és odaszól Antal; Ivánnak (volt iskolatársa). UTgy-e Iván, én nem vagyok részeg? Antal Iván egy kedves emlékverset rög-v enzött nekem ott helyben & „Rácsos kaou1 rácsos ahlak“ melódiájára: Ki« angyalom hull a könnyem, Dehogy hagylak én itt könnyen, Két szép szemed ha nem látom Oda van a boldogságom Én nyomban el is énekeltem néhánysz.or s még énekeltem néhány dalt, köztük „Miért vagy másé“ régi müdalt ez tetszett legjoban mindenkinek és általános kívánság volt. hogy este is énekeljem el a hangverse-) i.ven, tigény kisérettel. így mulattunk cscn-( desen, uri módon egész reggel kilenc óráig. Akkor szétoszlott a társasás Azzal bueviz-; tunk el egymástól, hogy délelőtt 11 órakor' találkozunk a színháznál a próbán és onnan 12 órakor mentünk sörözni és nézegettük al bankettre terített asztalokat és azt, hogy kinek hol van a névjegye. Mikor Ady látta,’ hogv a mi társaságunk szét vau osztva, fogta magát és kicserélte a névjegyeket olyanformán. hogy a mi társaságunk ismét össze-' került és hamar elhagytuk a helyiséget, hogy ezt a tevékenységünket senki észre ne ve- gye. Nagy volt a rendezőség bámulata, mikor minket meglátott egy csomóba, meg is kérdezték, hogy hogyan kerültünk együvé. Oda ükünk, ahol a névjegyünk volt, mondja Ady nagy naivan. Bankett után az volt Ady kívánsága, hogv menjünk ki a zöldbe, vigyünk pezsgőt és ennivalót és csak este hangverseny előtt jöjjüak he, hogy legyen időnk átöltözködni. Amint kiértünk a zöldbe, már durrant is a pezsgősüveg. Ady megkért, hogy én menjek virágot szedni, egyedül ... de csak olyan messze, hogy . 5 mindig láthasson — mert írni akar egy verset. Nem olvasta fel, amit irt, azt mondta, hogy a „Nyugat“ legközelebbi szániában olvashatjuk majd, én már alig vártam a „Nvugat“ legközelebbi számának a megjelenését, melyben egy gyönyörű vers volt: ,.ISo ki igető fényes hazugság“ Estefelé hazamentünk, hoey készüljünk az előadásra, mert alvásról szó sem lehetett. .Megkezdték a hangverenyt. A félmüsor ra ír majdnem lement és nemsokára Adyra került volna a sor, de Ady nem volt sehol. Keresték mindenütt a színház tájékán. Nézőtéren kulisszák mögött, nincs. Erre az egyik rendezőnek eszébe jut, hogy meg kelleue nézui a lakásán és már ment is Adyhoz aki nem mész- szó volt elszállásolva a színháztól. Hát A>!y fekszik a díványon, frakk, nadrág mellény és ingujjban. A rendező biztatja, hogy siessen öltözködni, mert szünet után nemsokára ő következik és a közönség is türelmetlenül varia . . Adv nemcsak, hogy nem sietett öltözködni. hanem kijelentette. hogy ő nem lép fel, ha ő, Adv ilyen esőben nem érűe- n'elt annyit a rendezőségtől, hogv kop-űt küldjenek érte, nem lén föl És hiába vett minden kérés, rábeszélés, hogy csak feKdé- kenvség az egész. Advt nem lehetett me<r- gvőzni Ha ők elfelejtették kocsit küldeni éiV, elfelejtek fellépni — szólt ő. ţ A rendező kétségbeesve sietett vissza a, színházhoz a rossz hírrel, hogy Adv néni; akar fellépni. A rendezőség már nem tudta? mit csináljon. Mintán Papp Viktor igyekezete is bárba veszett engem küldték Adv ut í i. Én azzal robogtam be a lakására hát mi van Magával, Bandi, beteg? Dehogy vagyok,i
