Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-31 / 171. szám

19 4 0 Julius 31. 'ELLENZIK j 'r-mfe' Baa 'Txxxmttfsp a auKmm %# I Meghosszab­lîappii - C lief vegéig - „Carmen“-cipőgyár v nyári cikkeink lerakatában CLUJ, 1 I bitottuk Olcsó CladiSil B-dul Reg. Férd. 19. | iS liicas fegyelem lázas időkben a dolgok lényege élesebb lesz. A szükségletek hangosabban mutatnak önmagukra. Ilyenkor több reményünk lehet a megoldásra, mert szaggatott és tüzelő kor­ban hamar megfogan a vágy, az elhatározás, a kivitel. Most van a nagy kísérletek és niég nagyobb megoldások ideje. A cselekmények olyan kicsi pontján is, aminő egy vidéki vá­ros, mint Kolozsvár, egyszerre újra tudatára ébredünk, hogy volna itt sok sürgős megol­dani való, olyan, ame'y tulajdonképp már jó ideje áhitja gondos megoldását, olyan, amely­nek megoldása tulajdonképp nem is nehéz vagy költséges és csak azért nem oldódik meg, mert nem használtuk a kellő alkalmat és időt, vagy belefáradtunk a következtetés végrehajtásába és ellenőrzésébe, vagy pedig D szertelen időkben újabb és újabb körülmé­nyek más felé terelték figyelmünket. A meg- élénkü t világtörténelem napról-napra gon­doskodik, hogy a kevéssé fegyelmezett, erő­sen szórakozott, idegesen kapkodó, hangula­toknak megeső beteg emberiség félbehagyjon megkezdett közszükségleti mozgalmakat vagy cselekedeteket és eltekintve könnyűszerrel megvalósítható és megvalósítandó feladatok fölött, míg a láz újra meg nem hozza iáto- manyukat és friss kezdeményező hozzá nem fog a kézügybe kapható megoldáshoz. ü Kolozsvári PisfciMiléicliicI füllent egymillió leies sikkasztás Miigye a kflnfctöfákla elüti Most ilyen jól eső körülmény bontakozik fel előttünk. A rendőri közigazgatást uj in­tézkedések igyekeznek a nehéz és felelős helyzethez alkalmazni: a szétszórt erőket egy kézben kellett egyesíteni: csendőri kézben, ezért esett meg, hogy a polgári rendőrség élére csendőrőmagy került, aki a különleges időkhöz illő hatalommal fokozni tartozik a közbiztonságot, a rendet, nyugalmat fegyel­met. lm itt az alkalom és szükség, amikor a régóta sürgetett és önmagunkat - sürgető föl­adatokat gyorsan és alaposan megoldhatják. Sok megoldandó kérdés van és mi szives örömmel állapítjuk meg, hogy a kolozsvári rendőrség uj felelős vezetője: Craioveauu őr­nagy sas szemmel állapította meg a sürgős föladatok sorában egyik legfontosabbnak az ntcai rendünk tökéletesebb megvalósítását. Ez olyan kérdés, amely régóta levegőben lóg és most a különleges idők lázasabb utcai forgai’ma lévén különös fontosságú lett. Sajtó és közönség jó ideje sürgeti, a rendőrhatósá­gok is minduntalan hozzányúltak és mégis mindig megakadt az utcai rend és fegyelem igazi biztosítása. Most a háborús idegrend­szer. elevenebb szükséglet és a különleges hatalom idején biztos reménnyel foghatnak a komoly megoldáshoz és lám uj rendőrfőnö­künk jóvoltából meg is kezdődik az alapvető uj intézkedés e célból. KOLOZSVÁR, július 30. Tegnap került a kolozsvári biintetőtábla ötös Dunca-tanáo.sa elé a Pasteur-intézetnél történi emlékezetes nagyszabású sikkasztás bünperének tárgyalá­sa A biinper vádlottja Boariu Teodor, aki ellen ezelőtt két évvel sikkasztás miatt emel­tek vádat azon az alapon, hogy az intézet /jénzéből különböző címen több mint egymillió lejt tulajdonított el. A sikkasztást annakidején Boata Simion volt pénzügyi ellenőr leplezte le, aki egy al­kalommal váratlanul rovancsolást tartott a Pasteur-intézet gondnokságán és megállapí­totta, hogy a könyvvitel terén nagyarányú szabályta­lanságok történtek, melyek egymillió öt­venezer lej hiányt eredményeztek. A pénzügyi tisztviselő által felvett jegyző­könyv alapján Boariu Téodcrt azonnal fel­függesztették állásából és megindították el­lene a bűnvádi eljárást. A vizsgálat menete közel két évig tarlott, mert nagyszámú ta­nút kellett kihallgatni és számos szakértő.' véleményt kellett kikérni Ilyenformán a nagvszabásu, bonyolult bünper csak most kerülhetett tárgyalásra. A hosszadalmas bűn­vádi vizsgálat során az intézet vádlott gond­noka, Boariu, mindenáron azt igyekezett bi­zonyítani, hogy Boata Simion, volt pénzügyi ellenőr szabálytalanul járt el a rovanc3olás- nál és a terhelő jegyzőkönyvet rosszindulat­ból vette fel. Állítását azzal az érveléssel igyekezett alátámasztani, hogy a volt pénz­ügyi ellenőr, aki egyben személyes ellensége is, teljesen megbízhatatlan tisztviselő volt. akit különböző szabálytalanságok miatt idő­közijén menesztettek állásából és aki most ismeretlen helyen tartózkodik A biintetőtábla tegnapi érdemi tárgyalá­sán elsőnek a vádlottat hallgatta ki a biró- ság. Boariu Teodor vallomásában részletes jelentést tett a Pasteur-intézet ügyvitele fe­lől. Pontos adatokkal igyekezett bizonyítani, hngv az intézet számadásait mindig szabályo­san és lelkiismeretesen vezette és a beszerzé­sekre fordított összegek sohasem voltak túl- nagyok. A vádlott kihallgatása után a bíróság a tárgyalás folytatását csütörtökre halasztotta, amikor a tanuk kihallgatására kerül sor. J5 Nem iöriéni semmi balunk, hi u| élei kezdődik!" — írja Kolozsváron lakó feleségének a hollandiai harisnyagyár erdélyi származású tisztviselője Elkerülték a háború borzalmai az idegenbe szakadt erdélyieket A városi forgalom allapos rendjét és biz­tonságát itt csak nagy, kivételes köznevelés­sel oldhatják meg. Kolozsvár igazi középkori város, melynek jellegzetes tulajdonságai szö­ges ellentétben állanak az újkor forgalmi esz­közeivel. A város szivébe, a középponti nagy térbe a legforgalmasabb utak éles szögekben vezetnek, úgy, hogy három népes ponton négy irányból rontanak egymásnak a jár­müvek. A „fiscus“ szegeletjén: a központi szálló előtt és a városháza előtt kiképzett kanyarjában sokszor életveszélyes az átkelés. Az első helyt láncokkal cs közlekedési rend­őri"! védik a járókelők érdekét, de a kevés­bé gyakorolt polgárember, főleg a fegyelme­zetten, süket, szórakozott elem igy is állan­dó veszedelemben forog, ha egy-egy gépko­csis nem bir hajtási szenvedélyével. Minthogy íz utcákat nem lehet önniivoitukból kifor­gatni, nem segíthetünk máskép a nehézsége­ken, mint a gépkocsisok megrendszabálvozá- tával és a közönség megnevelésével. Nos, az előbbi megkezdődött ismét. Városunk hír­hedt gyorshajtóira most rossz napok fognak virradni. Az uj rendőrfőnök nagy reményt keltő szilárdsággal hirdette ki, hogy a sza­bályrendeletnek a gépkocsik sebességére vo­natkozó pontját, mely csak 30 kilométeres se­bességet enged a városban, szigorúan meg­tartatja s a vétőket kivétel nélkül eílőálfittatja. Ez a „kivétel nélkül“ való büntető szankció bizonyára hatást fog tenni. Tálán igy föíéb- red majd a gépkocsi vezetőkben a magasabb társadalmi kötelesség és fegyelem is és nem fognak például behajtani — rendőrszemet nem látva és nem gyanítva, tilalmazott ut­cákba is, ha 30 kilométeres sebességet kifej­tenek, akkor is lefékeznek majd, ha óhatatla­nul, gondtalan gyalogjáró kerül a gép elé, vagy szabad utat jelzett a forgalmi rendőr, szóval az elgázolási felelősség már nem őreá nehezedik. Bizonyos, ha sikerül a gépkocsi sezetőket ránevelni a boszorkányos gyorsa­KOLOZSVÁR, julius 30. Rövid hetek j teltek el azóta, hogy német ejtőernyősök ] jelentek meg Rotterdam légikikötője fö­lött és megkezdődött a. nagy harc a hol­landok és a győzedelmes német tankok repülőgépek között és ma máris azt Írja haza Kolozsváron lakó feleségének az egyik hollandi harisnyagyár érdél} i szár­mazású tisztviselője, Kari Fiidrich Kiéin: Ne aggódjatok. Nem történt semmi ba­junk. Itt uj élet kezdődik . . . STR. VIRGIL ONITITJ 22. Á Str. Grigorescu egyik mellékutcájába nyílik a Str. Virgil Onitiu. Itt, szép villa- szerű házban lakik a ma Hollandiában dolgozó medgyesi származású szász fiatal­ember magyar felesége. Éppen befőzés idejében érkezünk. A csinos fiatalasszony néhány percnyi türel­met kér, aztán máris készségesen a? új­ságíró rendelkezésére áll. — Én tavaly jöttem haza Hollandiából, ahol férjemmel együtt három évig tartóz­kodtam. Haza kellett jönnöm, mert nem birtam az éghajlatot, a változott életkö­rülményeket, annyira, hogy szinte bete­gesén lefogytam. Nagy nehézséget okozott elsősorban az, hogy Hollandiában reggel és délben teáznak, este ebédelnek. A disz­nózsírt nem ismerik, marhazsirral főznek. KÖVÉR VEREBEK, SOVÁNY HOLLANDUSOK.. . — A szokatlan étkezési mód mellett komoly veszedelmekkel fenyegetett az ál­landó esős időjárás, amely elég gondot okoz a hollandoknak is. A tehetősebbek éppen ezért lehetőleg minden nyáron Svájcba utaznak az időjárás viszontagsá­gait kiheverni. — Ott tartózkodásom alatt feltűnt, hegy a hollandok nagyon kedvelik a ma­darakat. Minden utcában van egy-egy ma­dáretető. amelynek környékén olyan kö­vér verebek tanyáznak, hogy amikor lát­tam őket, azt hittem, hogy csirkék. Ezzel szemben maguk a hollandusok nem kövé­rek. mint ahogy azt sokan tudják és állít­ják. Bizony meglehetősen soványok, fő­képpen a nők, a férfiak slamposak, a lá­nyok későn fejlődnek. AHOL A SZEMETESNEK IS KÉT­SZOBÁS LAKÁSA VAN... — Az életmódjuk nagyon fényűző, leg­alább is hazai viszonyokhoz hasonlítva. A legkisebb családnak is 6—8 szobás lakása van, mindnyájan jó módban élnek, még o szemetesnek is kétszobás lakása van. Na­gyon szeretik a gyermekeket, külön gyermekminisztérium jeladata a fiatal nemzedék nevelésére felügyelni. A gyermekek éppen ezért nagyon rákon cátlanok, valósággal terrorizálhatják a fel­nőtteket . . . 1 ®ág mellőzésére, félig már sikerült a nagyon forgalmas pontokon legyőzni arc elhárítha­tatlan gátlásokat. Hogy azonban teljesen le­győzzék azokut, a közönség fegyelmére is szükség van. Már pedig közönségünk épp oly fegyelmezetlen, mint amilyen a gépkocsi ve zelők. Elég, hu hivatkozunk rá, hogy a „fis «us“ szegeletjén elhelyezett láncok tiszteié tél még ma sem tanulta meg a közönség, pe dig ide s tova már több mint két éve igye kérésre, megtisztítva, húst, zöldséget, sth Az előszobában kis asztalra van kikészít­ve a fűszeres és tejes pénze. Egyik sem veszi el a másikét. Árujukat beadják, az őket illető pénzt elveszik az asztalról és mennek dolgukra tovább. TÁMADÁS ROTHADT ALMÁVAL... — Nem szerették az idegeneket és min­dig bizalmatlankodva fogadták őket. Ro­mániáról a kispolgárok semmit sem tud­tak. Mikor mondtam, hogy Romániából jöttem, bólogattak: — Róma szép hely — mondogatták, szentül meggyőződve, hogy Róma és Ro­mánia mindegy. — Tavaly márciusban elutazásom előtt meglehetősen izgatott volt a hangulat. Ál­landóan féltek egy esetleges támadástól. Este ki sem mertünk menni az utcára hú­gommal, aki még most is oít tartózkodik, sem beszélni magyarul, mert egy alkalom­mal rothadt almával dobtak meg bennün­ket . . . Más alkalommal pedig, mikor az utcán mentem, azt kérdezték tőlem, hogv nera r. gyarmatokról való vagyok, hogy olyan barna az arcszinem? ... ■ BEFORDULNAK A HAJÓK .. . A RENDŐR SZARVASBŐR. KESZTYŰBEN... — Három év alatt alig láttam katonát, de annál több rendőrt, akik mind nagyon szép szál emberek és könyökig érő szarvasbőrkesztvüben igazgatják a forgal­mat és ügyelnek fel a rendre. Minden öt percben végigkarikázik az utcákon egy rendőr, úgyhogy a közbiztonság a lehető legnagyobb. A nép nagyon becsületes. Leg­jellemzőbb erre, hogy a hollandok fapa­pucsaikat éjjelre kint hagyják az utcán és vastag harisnyában mennek lakásaikba, hogy finom szőnyegeiket megkíméljék — Mindent házhoz szállítanak, telefon­— Arrafelé a tenger balban igen gaz­dag és a lakosságnak jó része kertészeten és gazdálkodáson kivül halászattal foglal­kozik. Egyik este végignéztem egy ilyen halászflotta hazaérkezését. Igazán, nagyon megható volt. A kora délutáni órákban fejezték be munkájukat, egy csoportba tömörültek és indultak hazafelé, egy sor­ban fordultak be a kikötő bejáratúnál. Minden bárka vitorlájára szám van festve és jelzés, amely kikötőjét tünteti fel. A parton asszonyok hossza sora j°lent meg. Kezükben a kötőtűvel, aggódó szemekkel lesték a bárkákat, jelzéseket, amelyek csil­logtak a fényben, hogy aztán megkönnyeb­bült sóhajjal folytassák munkájukat. A halászok mind visszatértek . . . Senkit sem követelt áldozatnak a haragos ur, a ten­ger • • • — így várják mindennap haza férjei­ket. gyermekeiket, aggódva, szivszorongva a holland asszonyok. NEM SZENVEDTÜNK SEMMIT 4? HÁBORÚTÓL.. . A fiatal asszonyka elém tesz két leve­lezőlapot. Egyiket buga, másikat férje ir­ta. A bélyegeken két pecsét van, egyik holland, másik német. A lap közepén har­madik piros pecsét: Oberkommando der Wehrmacht — Gespert. A levél tehát ka­tonailag cenzúrázva volt. Mindössze pár sor írás van a lapon, de hosszú hónapok kínzó nyugtalansága után az is elég: — Hála Istennek, mi jól vagyunk — írja Kleinné húga — nem szenvedtünk semmit a háborútól. Az élet itt a megszo­kott mederben folyik tovább. Hasonló modorban ir a férj is, de a le­vél hangjában van bizonyos büszkeség, lelkesedés: — Nem történt semmi bajunk — írja. — Itt uj élet kezdődik . . . MEGYEK VISSZA. . — Mi a szándéka — kérdezzük — vi«z- sza fog-e menni Hollandiába? — Igen, visszamegyek, csak kissé csil­lapodjék a helyzet és lehetővé váljék az elutazás. Eddig hasztalanul próbáltam, semmiféleképpen sem sikerült. Remélem, nemsokára több szerencsém lesz . . . Reméljük mi is. hogy számításaiban nem fog csalódni. Előbb-utóbb béke lesz utazhat vissza férje mellé, Hollandiába, ahol utcán hagyják a fapapucsokat, a sze­metesnek is kétszobás lakása van és ahol most uj élet kezdődött . . . feznek itt a közönség féktelen rendetlensé­gét megzabolázni. A közönség ma sem törő­óik a tilalmat közvetitő jelzéssel sem és át­ugrál a robogó gépkocsik előtt, az egyik ol­dalról a másikra való átkelést pedig az ellen­őrizhetetlen helyt egyéni szeszély szerint a Ugrendetlenebbül intézik. Érdemes rendőrsé­günk nemrég segíteni akart az utóbbin: át­kelési pontokat állapított meg a főtéren s a közönség kezdte már belegyakorolni magát a fegyelmezett helyzetváltoztatásba, de aztán ez a „magasabb iskola“ egyszerre félbema­radt. Nyilván sok gondot adott az ellenőrzés a rendőrségnek. Bizony kár volt. Most n szi­gorúbb időkben sikerrel alkalmazhatnák. ’ útba végleg beletanulna közönségünk a rendbe. Társadalmi köznevelésre amúgy is égető szükség van. A forgalom veszélytelen­sége érdekében pedig, a gépkocsisok megfé­kezése kapcsán, ugyancsak szükség vau reá. \ r\ é

Next

/
Oldalképek
Tartalom