Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-21 / 163. szám

T f ELLE S Z ÉK 1 94 0 I u 11 u H 2 1. HÉTEZERÖTSZÁZ MÉRFÖLD GÉPKOCSIN Irta: REMÉNYI JÓZSEF to __________ a folt*irt papírlap feküdt. Hirtelen az az ötlete támadt, hogy annak tiszta oldalú* ia \alami rövid niagvarázó s/ol írjon tol. l)<* tisztán megére/v en, hogy Katalin azt ilyen magyarázó s,.ó iránt a Iogosrkelyeldi érdeklődést som órozno, rlallott szánde- kától. Kinyitotta közi táskáját, magához vette kis revolverét ős azt gondolta, hogy kimegy valahová a városból, hogy ott il­lően intézhesse el dolgát, anélkül, hogy valakit zavarna. Korai forróságot jelző sötétkék tiszta­ságban ragyogó nyári leggel borult a vá­rosra. Albert egyenesen ment előre. Még alig lehetett s/az lépésnyire a szállodától, amikor Katalin alakját pillantotta meg maga előtt. Katalin kezében tartotta sz.iir- ko selyem napernyőjét és lassan haladt az utón. Alhertnek első gondolata az volt. hogy egy másik utcába fordul be; de va­lamely belső hatalom, mely erősebb volt benne minden elhatározott szándéknál, arra kényszerűét te, hogy kövesse és bi­zonyságot szerezzen arról, amiről néhány perccel előbb még azt hitte, hogy az tel­jesen közönyös előtte. Sőt némi aggoda­lom szállta meg. háthogyha Katalin meg találna fordulni és észre találná őt venni? A császári kert felé haladt és Albert kimért távolságban maradt hátra. Most az udvari templomhoz ért. melynek kapuja nyitva állott.Katalin belépett. Albert né­hány pillanat múlva követte. Albert a be­járat közelében a mély árnyékban állott >neg: látta, hogy Katalin a templom kö­zéphajójában mint halad lassan előre a bősök és királynők sötét oszlopképei kö­zött. Katalin hirtelen megállóit. Albert eltávozott ariól a helyről, hol addig várt és széles Ívben Maximilian csá­szár síremléke mögé surrant, mely hatal­masan emelkedett ki a templom közepé­ből. Katalin mozdulatlanul állott Teodo­ri cl> szobra előtt. Baljával kardjára tá­maszkodva, a vas hős, mintegy örök sze­mekkel tekintett maga elé. Tartása fen* '■éges iaradságot fejezett ki. mintha tuda- t íban volna tettei nagyságával és célta­lanságával és mintha egész büszkesége bánatba merülne el. Katalin a szobor előtt állott és mereven nézett a gót király arcába. Albert egy ideig rejtekhelyén ma- indt, de azután előre merészkedett. Kata­linnak hallania kellett lépteit, de meg sem fordult; szinte megbüvölve állt ott. ugyan­azon a helyen. Emberek jöttek a temp­lomba, idegenek, vörösfedelü útikönyvek­kel, beszélgettek mellette, mögötte, de 5 nem hallott semmit. Egy idő múlva ismét elcsendesedett minden és Katalin ott állott tovább, mint előbb, mozdulatlanul, ő maga is szobor­hoz hasonlóan. Eltelt egy újabb negyed­óra és még egy, Katalin meg sem mozdult. Albert elment. A kijáratnál még egy­szer megfordult: ekkor látta, hogy Kata­lin közeledett a szoborhoz és ajkaival megérintette annak érc lábát. Albert gyorsan eltávozott. Mosolygott. Egy ötle­te támadt, amely meghatottsággal töltötte el és amelynek igen örvendett. Mielőtt végleg eltávoznék, még valamit akart tenni a szeretett nőért. A Bahnhof- utcába egy műkereskedőhöz indult; ott megkérdezte, vájjon meglehetne-e szerez­ni természetes nagyságban Teodorich csá­szár szobrát bronz utánzatban. A véletlen úgy hozta, hogy éppen egy hónappal ez­előtt készítettek egy ilyen szobrot; a ren­delő, a lord, közben meghalt és az örökö­sök nem akarták átvenni. Albert az ára után kérdezősködött. Az körülbelül meg­felelt vagyona romjainak. Albert megadta bécsi címét és pontos utasításokat adott, hogy a cégnek egyik bizalmi embere mi­iven módon gondoskodjék a szobornak a házacska kertjében való felállításáról. Aztán elköszönt és a Yároson átsietve E ilten elővároson keresztül Igels felé ha­ladt és az erdőben agyonlőtte magát, ép­pen akkor, mikor a nap delet mutatott. Katalin csak néhány héttel az eset után tért vissza Bécsbe. Albertet eközben a gráci családi sírboltban helyezték el. Meg­érkezése estéjén Katalin jó ideig állt a kertben, a szobor előtt, melynek a magas fák közepette, igen szép hely jutott. Az­tán szobájába ment és hosszabb levelet irt Andrea Geraldinak Veronába, poste-res- tante. így hívták ugyanis azt az urat, ki az udvari templomból utána ment, amikor Nagy Teodorich szobrát elhagyta és kinek gyermekét szive alatt hordta. Hogy ez volt-e annak az urnák az igazi neve, azt sohase tudta meg, mert levelére választ nem kapott. ., I. \Z. AMERIKAI KELETRŐL NYUGATRA. Még a tavasszal azt ajánlottam lelegégem- nek, hogy látogassuk meg Kaliforniát. Ame­rikában is nagy dolog a/ ilyen ut, aoha nem kivételes. A lélek gyarmatot keres, amely­ben megpihen s amelyet esetleg kihasznál­hat, Mikor gyermek voltam s imára kondult a harang, az voit az érzésem, mintha a mennyei gyarmat hivott voln a. Úgy vol tűni ezzel az emlékkel, mint a hétfő a vasárnap­pal. Tudja, hogy az is nap. de ünnepnap. Né- hr. viszont a hétfő is ünuepuap lehet. Ha az- za tesszük. Julius végén tehát elindultunk Buick gép­kocsinkon s mire visszaérkeztünk Lleveland- ba, hétezerötszáz mérföldet tettünk meg. Egészen bizonyos, hogy Stanleynek nehezebb volt Livingstonet megtalálni az afrikai ő$- rengeteghen, mint nekünk San Franciscoi vagy Los-Angelest. Előrebocsátom, hogy ez az öthetes tura egyáltalán nem volt fárasz­tó; kicsufolnám a fáradtságot .ha azt az ál­lapotot kimerültségnek nevezném, amely hébe-hóba elfogott bennünket. Az iniber ál­mában is elfáradt, ennélfogva ne becsüljük fül ezt a fáradtságot. Az amerikai utak nagyszerűek, a szerpentin-utas; is; az ameri­kai utakon száműzött a bonyolult autóveze­tés. Nem az. utak nehezítik meg az cfajta él- niénv megvalósítását .hanem az emberek, el­sősorban azok. akik autót vezetnek. Tudni keli ugyanis. hogv a Mojave vagy a Salt Lake sivatagban is jelentékeny az autóforgalom, jóllehet vannak területek, amelyekre ez a megállapító nem áll; s mert jelentékeny az autóforgalom, tehát az óvatosabb autóveze­tő jóiK1 ányszor keresztet vethet s hálát ad­hat a Gondviselésnek .amiért a? őrülten szembejövő gép nem iitöt’e el. Mindenütt a világon az embertől kell féli».; minden má. ellenség vagy ellenfél könnyebben legyőz­hető. Mindennapi eset, hogy az autóvezetők száz mérföldé'- sebességgel kockáztatják nemcsak a maguk életét, hanem másokét; valósággal a végzet iróniája, hogy a wyomin- gi vagy idahoi szabad térségen egymásnak rohannak túrázó autójukon s a halál röhög­het könnyű áldozatain. A nebraszkai Buda község mellett (itt egyetlen magvar lélek sem lakik) majdnem. hogy nekiinkjött egy farmer rozoga gépkocsijával; szerencsére széles térség volt az ut mentén s odafordul- hatott. Az amerikai idegek nem tudják el­viselni a némaságot és a lassúságot. Azért 6ok a fölösleges zaj és sok a fölösleges autó­áldozat. Megkönnyíti az autóturát az a körülmény, hogy az utak közelében, főként a középnyu­gat peremét elhagyva, nagyszerű ..autóhote­lek“ vannak, amelyeket a James Jovce ha­lálugrásra kész szóösszetételeire emlékezte­tőén .,Motel“-nek (motor-hotel) neveznek. Rendszerint két, olykor három dollárt kér­nek egy éjszakára; a szobák tiszták s a ké­nyelem a közepes szállodákkal versenyzik. Tekintettel a méretek fenyegető közönyére, ezek az autó-hotelek rendkívül kívánatosak. A Salt Lake sivatag kellő közepén egy Wen- dover nevű ponton akár a legrosszabb fél­szert is kineveztük volna éjjeli szállásnak, mert a bőség s az éjszaka már megkövetelte a pihenést s az utolsó pillanatban, (oázisnak nevezhetném) autó-hotelre akadtunk. Ugyan­csak örülni kell a gyakori olaj- és gasoli- ne-állomásoknak s a csárdaszerü vendéglők­nek, amelyekben hideg italt s olykor jó ételt is kapni, jóllehet tulgyakran a fris9 izü étel tévhit. Az ut kalandos jellegét az adja meg. hogy a simaságok s nyilvánvalóan civilizált kényelmek ellenére a lélek vala­hogy érzi a dzsungelek emlékét s persze nem egy esetben a természet ritmusa olyan megdöbbentően és meghökkentően „törté­nelemelőtti“, hogy a képzeletnélküli ember­nek is éreznie kell e sok meddő és eleven tarkaságban a sors szadistikus közönyét. Ma­guk a városok meglehetősen egyformák s a falvak is, kivéve Kaliforniát s New Mexicot, ahol erős a spanyol hatás az architektúrában épp úgy, mint az atmoszférában g persze azokon a tájakon, ahol az indián valóság el- tagadhatatlan, teszem fel Arizonában vagy New Mexicobn, vagy ahol tapintható a csi­kós élet (cowboy) barbár romantikája, pél­dául Wyoming államban. Itt érezhető, hogy kulturhistóriai szempontból épp úgy, mint az elemi ösztön szempontjából az életnek a megszokott amerikai élettől eltérő zengése és szine van. Utakon északi irányt vettünk s San Franciscotól visszafelé a déli irányt válasz­tottuk. A statisztika szerint (Amerikában a statisztika egyértelmű a lelkiismeret megbíz­hatóságával) átlag háromszáz ember teszi meg ezt az utat naponként. Ez, ha tetszik, şok. ha tetszik kevés. Volt eset, hogy sok­nak éreztük, pláne ha őrült idegzetű autó­vezetőkkel találkoztunk. A kormos városok nlún jól esett olyan fulvuk.nl látni, amelyek' hen örömük tellett volna unnuk idején az angol „Lake“ költőknek is: az amerikai hukoliktts liimgul.it tokkal inkúhh mint liárrni Iv más élet jelenség, összefogja a je­lent a múlttal. Torz dolog lenne ..lelfedezni“ az aiu'iikai nyugatot; annyira Irfotografáiták s a mozi­hun olyan sokszor mutatják, hogy az euró­paiak is ismerik u végtelennel versenyző végt » égét. Ámde más u kép s más a sze­mélyes élmény. A lefényképezett rossz fog más, mint maga a fogfájás. A goethei „Er- lelniiss“-t solisem illik lekicsinyelni. S a leg- < Ihagyottahh vidéken is éreztük a kultúra é# civilizáció hatását. India vidéken,, ahol a férfiak vurkocsha font hajat viselnek, Beet- lioveu szonátát hallottunk s Hollywoodon, a kozmetikus szépség paradicsomában igaz költői metaforával találkoztunk 1812-ben Diekens így emlékezett meg amerikai ntja alkalmával tapasztalatairól: „Hiába, csalód­tam. Ez nem reményeim és látomásaim köz­társasága.“ Tiz év múlva Thackeray így irt Amerikáról: „Sok kellemes, jól nevelt, ter­mészetes Ízlésű emberrel találkoztam.“ Igaz, hogy Thackeray amerikai vendéglátója Ja­mes Kössél Lowell volt; ez azonban nein változtat azon a tényen, hogy kulturált ér­zékenysége nem látta csupán emberektől ki­vájt 1 arkasveremnek az amerikai áletet. Az­óta Amerika óriásit fejlődött; sok tekintet­ben barátságtalanabb lett. de sok tekintet­ben érettebb. S ennek útközben mindketten tudatában voltunk. Annyira, hogy nem egy­szer meghatódtunk a közvetlenségtől, amely köszöntött bennünket s máskor megriadtunk a halált sejtető lelki nemhánoinságtól. amely körülvett minket. Nem szabad általánosíta­ni: Amerikában is vannak, akikben él a sze­retet s vannak, akikben holt. Annyit mond­hatok. hogy ébren utaztunk álmunkban is. Mert álmunk jellegét is befolyásolta az ut. Ohio farmvidékéről, a pompás kukorica és búzaföldekről átkerültünk Indiana és Illinois államokba. Látszik, hogy errefelé a „kisgaz­dák“ jómódúak. Maguk a földek, a táji él­mények csak némiképpen eltérők Ohiotól; talán azt mondhatnám, hogy a természet vo­nalai lágyabbak. Sok a francia nevű község (az egyiknek Marseiiles a neve, a másiknak La Salle), de azt hiszem, hogy jelenleg na­gyító üveggel sem lehetne franciát találni errefelé. Az amerikai élet inkább whiskyt tölt az emberek poharába, mint bort s érde­kes. hogy akinek ősei nem tudtak meglenni bor nélkül, miven könnyen szokják meg a »hysk't. Megindultan álltunk meg a I„i Sál­iétól harminc rnérföldoyire eső Bude köz­ségben; ott alig tudtak a magyarokról. Ké­sőbb. araikor a nebraszkai Buda községbe kerültünk, amelyre már fentebb utaltam, meggyőződtünk arról, hogy ott jórészt né­met származású farmerek laknak s a ma­gyar vonatkozásokat a hajnali szél üdesége sem hozza feléjük. A Biblia az emberek je­lentékeny százalékának lelki kalauza: ez in- dianai Highland városában ezt a felírást ol­vastuk: „Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Hol leszel az örök­kévalóságban?“ Olyik helyen a mozit íj vét­kesnek nevezték azok, akikkel beszélget­tünk. Más okoknál fogva, de akárcsak a ró­maiak, ezek a szektariánusok megvetik a mimust, akár ripacs, akár komoly szinész. A hiúságok hiúságának megszemélyesítőjét lát­ják benne. Ezek a megfigyelések nem vonat­koznak a fiatalabb nemzedékre; ez iszik és mulat s a maga színvonalának megfelelően szórakozik, mig az öregebbek ragaszkodnak a „szárazságához. Ezek a „szárazok“ kitű­nő virágkertészek; ez a szines szakértelem szinte összeférhetetlen szintelenségükkel. Vagy ez a gyakorlati foglalkozás lelki kom­penzáció is?... ^ Az utak mentén C. C. C. camp okat (mun­katáborokat) láttunk, amelyekért elismerés illeti a Roosevelt-kormányt. A Civilian Con­servations Corps tagjai bronzarcu, egészsé­ges külsejű fiatalok, akik itt elűzhették ma­guktól a munkátlanság kisérteiesen gyanak­vó szemét. Az államok egyik legkedveseb- bike Iowa. Nagyszerű farmok, jól müveit földek, sok szárnyas jellemzi. Sohsem lát­tunk mélyebb, meggyőzőbb zöld szint, mint Iowában. A Mississipivel először Iowa hatá­rán volt alkalmunk találkozni; az utón visz- szafelé. Missouri államban. Mark Twain gyermekkori otthonában, sokkal többet lát­tunk belőle. Ugyancsak érdekes élmény volt a ,.hitch hiker“-ek szereplése; csavargók, esetleg nem azok, akik az ut szélén állanak, kinyújtják karjukat s a gépkocsin szeretné­nek utasok lenni. Vannak, akik így járják be az országot s vannak, akik megelégesznek az egyik községből a másikba tett úttal. Thomas de Quincey-nek a „the tyranny of faces“ megjegyzésére kellett emlékeznem, amikor ezeket az arcokat háltam; valóban terrorizáltuk, különösen üzért, mert nem vettük fel őket u gépre. Ugyani« az újsá­gok többizben megírták, hogy az ilyen verr dégszetetet élvező nta -ok kifosztották -.agy megölték azt a/ embert, aki felvette őket a gépkocsira. A halait nem Kell siettetni: a kifosztani sem. Szintúgy, de más oknál fog­va, érdekesek a ,,trailer“-ek; házaspárok lak., uak bennük, főznek, sütnek, takarítanak; az. ilyen „trailer“ voltaképpen nozgó szoba és konyha, a rendes öntőhöz csatolva. Jó fekete földek közt robogtunk Nebra-z- ka államba; Omaha városában a többi kö­zött meglátogattuk a képzőművészeti múzeu­mot; iiiiírglepetéBÜnkre egy Kárpáthy Jenő nevű magyar fe-tő adriai Képe függött a falon, azzal a megjegyzéssel, hogy az oina- hai magyarok ajándéka. Omaha közvetlen közelében felkerestük Flanagan ir katolikus leik ész „Boys town“-ját, (fiu-városát), ezt a nevelőintézetet, amely a maga nemében pá­ratlan az Egyesült-Államokban. Meg is fil- mesitették; Spencer Tracy játszotta benne „Father Flanagan“ szerepét. Néger é- fehér, katolikus és protestáns fiuk élnek itt az „egy akol, egy pásztor“ szellemében. -úját postájuk is van, saját labda ugó és bu-eball csapatuk: árvák vagy féiárvák s mindegyiket hasznos foglalkozásra tanítják, ami nem aka­dályozza meg őket az „Ezeregyéjszaka“ me­séinek élvezésében. A hajdan vácott fiuk jól nevelt fiuk módján viselkedtek. Onnan elke­rülve aszott, félelmetesen meddő vidéken vitt a gép. A „hét évi szárazság“ vidéke volt ez; amellett szörnyű bogarak pusztítanak itt, amelyek leúszik az ember ruháját is. Végre köd volt, aminek az ittlakó farmerek örültek a pusztító szárazság után; úgy kü-< szöntötték a ködöt, fhint a föld az esőt. A nebraszkai sik területen jó ideig vasúti vágá­nyok mellett szaladt a gépkocsink; majd dombok és hegyek következtek, „scouts rest ranch“ ok s láttuk azt a vidéket, ahol a „vadnyugati“ romantika megszületett a rossz regények rémes cimlapjaira és történeteire emlékeztetve. A valamikor heves hullámú Nort Platte folyó kiszáradt medre környé*, kéu vitt az autónk; errefelé lakott a tizen­kilencedik században William F. Cody ezre­des, (Buffalo Bill) s hir szerint itt négyezer­nél több bölényt lőtt le Mark Twain ,.Fo- ughing it“ regényének Slade nevű csavargó­ja ugyancsak ezen a környéken szegi meg a törvényt. Az Union Pacific vasutvágányai mintha befutnának a Rocky hegyláncolat kellős közepébe, pedig még legalább száz mérföldnyire lehetnek innen. Azon az utón haladtunk, amelyet „Cow-ered Wagon Trail“- nek neveznek; azaz a frontier kor kalandos és nátor emberei erre haladtak a nyugat fe­lé. Mind szildásabb táj irányában rohan a gépünk. Immár átmentünk Wyoming állam határán; ez a kowbovok hazája s feleségem szerint, aki némiképpen szakértő, enaél da- liásaLb férfiak alagha vannak más állam­ban. Nagy, széles karimáju kalapot horda­nak a csikósok, juhászok, bojtárok s sokszor roppant marhaállományok tulajdonosai; csakugyan meglepően jó megjelenésű férfiak s amellett, úgy látszik, nemcsak a filmen, hanem a valóságban is a jóhiszeműség meg­személyesítői. Legkedvesebb évi ünnepségük a ,.rodeo“; ilyenkor a közönség jelenlétében vad lovakat szelídítenek meg s ezzel a koc­kázatos játékkal legalább is annyira veszé­lyeztetik életüket, mint a toreádorok a bi- kaviadalok alkalmával. Cheynne városában megtekintettük a rodeotérséget. Maga Wyo­ming hatalmas területeivel, sokszor félelme­tes sziklás tájaival azt a benyomást kelti, mintha az itteni „genius loci“ közelebb álla­na az emberi természet regényes primitivsé* gének azonosságához, mint bárhol másutt az amerikai Egyesült-Államokban. Ez tehát a „frontier“-élet. ezek a „raneh“- ok, ezek a juh. bárány, disznó, tehén, bö­lény nyájak; ezek a csodálatosan szép lovak, barnák, feketék s galambnyak színűek, ame­lyek szinte arisztokrattikus szépségfoljai a természet bizarr s Gargantua-szerü foimát- lanságainak. Amikor Prometheus elfáradt, az itteni óriási sziklák mögött kereshetett nyugvó helyet s talán az istenek sem za­varták. A borzasztó hőség után jól esett awyommin- gi hűvösség s kedvesek voltak szombat este a kisvárosok ahol vagy lovon vagy au tóból nézték a kowbovok az idegeneket. Mennél inkább szemléltem őket, annál jobban ron. solygott a lelkem s mennél inkább néztem a hegyeket, annál inkább úgy tetszett, mint­ha az időtlen idő folyamán megőszültek s megkopaszodtak volna. Mennél inkább köze­ledtünk a Yellowstone Park felé, annál in­kább a kénsavas fürdők záptojás szaga ütöt­te meg orrunkat; geysereket láttunk, bö'é- nyékét, antilopokat. medvéket, álla’kertet. amely valóban az állatok kertje volt. Worsd- worth módján szerettem volna megtudni,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom