Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-21 / 163. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Telefon 11—09. Nyomda: Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és köuyvosztály: P. Unirii 9. Telefon 11—99. ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROÍS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Törvényszéki lajstromozási szám: S9. (Dos. 886/, 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 89t negyedévre 210, félévre 480, egész évre 960 lej- rJSmStSiXi I LXI ÉVFOLYAM, 163. S Z'Á M. VASÁRNAP CLUJ, 1 940 .1 ÜL I U S 2 I. Hitler vezér és kancellár megtartóba nagy beszédét a birodalmi gyűlésen ,Még egyszer s ezuttai utoljára felhívást akarok intézni a világ jóérzéséhez“. — „Megjósolha- om, hogy óriási világbirodalom fog rombadőini, Churchill ur elhiheti, hogy ez Anglia !esz“, — ,,Londonból csak egyetlen hangot hallok: folytatni a háborút. — Nem tudom, van-e fogalmuk az angoloknak a következményekről“ Sok beszéd soha senkinek nem használt. A körültekintés mindig hasznos volt és az is maradt Meg kell őrizd magad is titkodat, ha ezt kívánod másoktól. „Mégis úgy érzem, hogy kötelességem Angliához esz utolsó felhívási megfenni" ' BERLIN, julius 20. (Rador.) A Reichs- lag elnöksége pénteken este 7 órára kivin össze a birodalmi gyűlést. Az ülés elején Göring marsall felszólította a bírod almi gyűlés tagjait, hogy Hitler kancellár be széde előtt felállással adózzanak a hősi halottak emlékének. Utána a Vezér el­mondta beszédét, amelyről a Német Táv, irati Iroda a következő nem hivatalos szö­vegel közli: „A NÉMET NEMZET SZABADSÁ­GÁÉRT VÍVOTT NAGY KÜ7.DE­LEM KÖZBEN . . — A német nemzet szabadságáért ví­vott nagy küzdelem közben hívtam össze ilnöket. Ezt az intézkedést annak a szük­ségességnek kell tulajdonítani, hogy meg akarom magyarázni népünknek azokat u páratlan történelmi eseményeket, melyek­nek tanúi voltunk és hogy megköszönjem katonáinknak ezt, másrészről pedig az a szándékunk magyarázza, hogy még egyszer — és ezuttai utoljára — felhívást intéz­zek a világ jóérzéséhez. Aki a háború ki­robbanásának okait a katonai események jelentőségével és kiterjedésével összeha­sonlítja, tisztában lesz azzal, hogy ennek a harcnak áldozatai és méretei teljesen aránytalanok a felhozott indokokkal, hogy ne mondjuk: ezek az indokok csupán egy­szerű ürügyek voltak titkos törekvések szolgálatában. — A nemzeti szocialista mozgalom programjának — amennyiben a német bi­rodalomnak a külföldhöz való kapcsola­tai jövő szabályozására vonatkozott — célja az volt, hogy minden esetben, ha ez lehetséges, a versaillesi szerződés felülvizs­gálását békés utón érje el. Ez a revízió természetesen szükséges volt. A versaillesi határozatok fenntartása nemcsak a német népnek jogfosztását és megalázó mellőzé­sét szolgálta — miután biztosították ma­gukat a német nép lefegyverzésévei —— hanem a világ egyik legműveltebb népe jövőjének szándékos tönkretételét, hatal­mas területeknek más államok uralma alá hajtását, a legyőzött kirablását célozta, akitől a legszükségesebb életlehetőségeket és javakat vették el. Sajnos, a versaillesi szerződésért felelős emberek akaratának megfelelőleg, a genfi intézmény nem /olt képes az észszerű felülvizsgálat megkony- nyitésére, hanem már kezdettől fogva a szerződés lelkiismeretlen végrehajtásának és a versaillesi határozatok fenntartásának biztosítéka volt. Minden próbálkozás, mely arra irányult, hogy a német népnek a revízió utján ugyanolyan jogokat bizto­sítson, mini más nemzeteknek, eredmény- \ felen maradt. A győző érdekében állott a71 állítani, begy az akkor hozott intéz­kedések szentek, viszont a legvőzöttel il­leti az a feladat, hogy emberi jogait visz- sza^zerezze. A kényszeritett béke annyival törvénytelenebb volt, mivel ezt a békepa­rancsot megfogalmazó gőgös ellenség npm is volt tulajdonképpen törvényes győző, Ezért az a francia—angol követelés, hogy ' I - * , a Yersaillesben kikénvszeritett békepa­rancs nemzetközi joggá váljék, a becsüle­tes németek számára hallatlan jogfosztást jelentett, az a tény pedig, hogy a francia és angol államférfiak mindenáron a jog őrzőinek, sőt az emberi műveltség őrzői­nek akartak felcsapni, minden német sze­mében csak nevetséges törekvésnek tűn­hetett. Ennek a követelésnek alsóbbren­dűsége elég nyilvánvaló volt. A nemzeti szocialista mozgalom békés revíziót akart — A nemzeti szocialista mozgalom piog- rumjáhan u zsidó kapitalistától és a népet ki­zsákmányoló pluto demokráciától való belső felszabadítás mellett, a versailiesi békepa- rancs béklyóinak széttörése szerepelt. A re­vízióra vonatkozó nemei követelések bár­mely nép becsületének természetes és Uíjo- gainak megvédésére feltétlenül szükséges kö­vetelések voltak, melyeket a löitéaelem na­gyon is mérsékelteknek fog Ítélni Ezeket a követeléseket a gyakorlatban mégis a fran­cia—angol vezetők akarata ellenére kellett érvényesíti ni. Mindnyájan a harmadik biro­dalom vezetőségének fényes sikereként kony-, vélhettük el a tényt, hogy ezeknek a reví­zióknak megvalósítása egy ideig háború nél­kül történhetett. Ezt az álláspontot nem azért tanúsítottuk mintha nem leltünk vol­na képesek a háború viselésére, amint azt a francia és angoi demagógok hangoztatták. Mikor a világ meggyőződött arról, hogy a jó­érzés győz és hogy nemzetközi együttműkö­dés utján lehet a még függőben maradt kér­dések béke9 utón való megoldására jutni, ami a/, 1938 szeptember 29-én megvalósult műn cheni értekezlet határozataiban jutott kifeje- j zésre, ezt nemcsak, hogy nem fogadta meg­elégedéssel a londoni és párisi közvélemény, hanem mint nagy gyengeség jelet elitélte. A háborúra uszitó kapitalisták rájöttek arra, hegy a. l éké- revízió esetleges sikeressége folytán perfid teiveik megvalósítása lehetet- 1« unt válik. Még egyszer tanúi lehelünk politikai és pénzügyi összeesküvők tevékeny­ségének, akiknek számára a háború csak üzletmenetük felvirágoztatására szolgáló esz­köz. A nemzetközi zsidó méreg mindinkább megrontotta a világ jóérzését. A zsidók és szabadkőművesek- a fegyvergyárosok és liá- j borús nyerészkedők, a nenzelköz' kereske- j dók és spekulánsok találtak olyan kétségbe­esett politikus egyéneket, okik Hétos'.rr.fes módjára azt állították, hogy a háború kike­rülhetetlen. Ezek az t leinek a lengyel államot arra biz­tatták, hogy a német követelésekkel szem Len állast foglaljon, pedig éppen Lengyelor­szággal szemben tanúsított nagylelkűséget és elnézést a nemzeti szocializmus és a rémet birodalom. Ha Churchill ur és a többi há­borús uszító csak egv töredékét vállalnák magukra annak a felelősségérzetnek, amelyet én tanúsítottam Európával szemben, nem kezdhettek volna csalfa játékukba, mert csak nekik és az európai és Euiúpán kívüli háborúkban érdekelt többieknek kell Tulaj­donítani. hogy Lengyelország visszautasított öivan inditvánvokat, amelyek sem becsületét. s<-m területi épségét nem sértették és hogy a terrorhoz és a gyűlölethez folyamodott. A Führer a továbbiakban rámutatott arra az. emlő ríe’etti türelemre, amelyről Német­ország tanúbizonyságot tett hónapokon ké­résziül a német népcsoportok elleni támadd sok cs elnyomó intézkedések ellenére, majd a következőképpen folytatta beszédét: „Ezt a háborút még szeptember 2.-án el tehetett volna kerülni** bari bavenni, hogyan készülődtek Baku és Hátúm bombázására és minden :elkiismcret- fordulás nélkül hogyan akarták raffinált mó dón kihasználni Törökország semlegességét s főleg hegvan vonzották varázsköiiil.be JIoí-i lantiját és Belgiumot a nagy vezérkarok közöt­ti egyezményekkel. Ezek a bizonyítékok azonban — másrész- lől -- a háború előkészítőinek dilettauiiz- musát is elárulják. Az ő műkedvelői demok- latikus ndliterizinusuk következménye mind­az, ami történt. Barbár felelőtlenségük kény- s/«'iitelte népeiket arra, hogy tömegesen me­neküljenek s ezzel előidézői legyenek a leg­kedvezőtlenebb katonai visszahatásnak. AZ ÚJABB FIGYELMEZTETÉS UTÁN i 1939 október 6-án itt, erről a helyről, j másodszor beszéltem a német néphez s i ezzel az alkalommal az ellenséges állama!c i felelős tényezőit is figyelmeztettem, jobb- I érzésükhöz folyamodra. Rámutattam ahá- I borii folytatásának látható következőié- j nyélre, amelyek katasztrofálisak lesznek j számukra. Különösen a francia néphez in- ■ téztem szavaimat, hogy a harc, ami a ha- I tártól az ország belsejéig fog terjedni — függetlenül az eredményektől — borzal­mas következményeket vonna maga után. Ez a felhívás a világ más népeihez is szólott. Ám éreztem, hogy szavam el­mész a pusztában. De mindenben beiga­zolódott. A dolgok villámgyorsan követték egymást. Anglia és Franciaország felelős elemei felhívásomat veszedelmes támadás­nak nyilvánították. Sietlek válaszolni, hogy a megalkuvás a legnagyobb bűn s hogy a háborút tovább kell folytatni a kultúra, a civilizáció, sőt, a szentegyliáz nevében s e célból a négereket és a bus­manokat is mozgósítják, mert akkor a győzelem magától jön. A NORVÉGIÁI HADJÁRAT ELŐZMÉNYEI Néhány nap alatt ezeknek a kihívóknak sikerült engem a világ előtt a gyáva szí­nében feltüntetniük. Személyes inzultus­ban a olt részem azért, mert békét aján­lottam. Chamberlain különösen erős sza­vakkal rohant ki ellenem és a mögötte ho­zódé uszítok irányításának megfelelőleg, mint például Churchill, Duff Cooper. Eden. Hore Belisha, stb., a békének még a gondolatát is visszautasította, annál ke­vésbé volt hajlandó a béke szellemében tevékenykedni. így ez a kapitalista banda ordítva követelte a háború folytatását. Ami meg is történt. Miközben ez az angol -—francia háborús klikk a háború kiter­jesztésének lehetőségei után nézett és ujabb áldozatok bevonása után látott, én igyekeztem a hadianyaggyártas termelését kiegészíteni és megtenni az utolsó intéz­kedéseket a haderő készenlétének fokozá­sára az ujabb feladatok előtt. Az őszi és téli hónapok rossz időjárása a hadműve­letek elhalasztására késztettek. Májusban rájöttünk arra, hogy Anglia és Franciaor­szág közbe akar lépni az orosz—fiun vi­szályba. ugyanakkor a szövetségesek hadi­tanácsa a Balkán és Kisázsia lángbabur»- tásának tervével foglalkozott mind int^M (Folytatása az utolsó oldalou.) Ezt á háborút még szeptember 2-án el le­helen tol: a kerülni. Mussolini ajánlatot telt az tUenségeskedcsek azonnali beszüntetésére cs a beketái gyalusok megkezdésére. Habár Nemeim szag győzelmesen előnyomuló had­sereggel renaelkezeit, elfogadtam ezt a javas­latot. Csakis c. jruncia és angol háborúspár­tiak akarták a háborút és utasították vissza a béliét. Ezután a Führer a Charité állomáson ta­lált okmányokra hivatkozott, amelyeket pá­ratlan történelmi jeleutőségüekne-k tart. Ezek a bizonyítékok találhatók Gaiudin, j Bulaüier. Weygand és mások széljegyzetein, j Ezek a hizonvi tékok mutatják, hogy a '>áho; rti kitérjes/tése kiknek állhatott érdekeken. Ezek mutatják, hogy a demokratizmus poli­tikusai és katonái számára a kis államok <sak os/kezként számítoltak az önző ecl el­érése érdekéken Átolvasva ezeket a széCegy- zetekcl, meggyőződhetünk: hogyan kísérelték meg támogatni Finnországot egyéni céljaik­ért, hogyan halárc'zlák el, hogy harcteret lé­tesítsenek Norvégiában és Svédországban, ho­gyan akarták elterjeszteni a tűzvészt a T3al kánon, ahonnan 3 00 hadosztályt reméltek

Next

/
Oldalképek
Tartalom