Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-05 / 126. szám

/? / L E A Ki voitf Schlieffen és ki Weygand? ISehány adni a modern stratégia meglő­1 emlőjéről rs a szüretségeseb helgu származásit fő parancsnokáról Ä német birodalmi seregek nyugati of- feniívájával kapcsolatban egyre gvakrab- ban emlegetik Scklicffen nevét, akinek valóban óriási stratégiai tervét most csakugyan pontról-pontra hajtja \ égre a német haderő főparancsnoksága. Köztu- domásu, hogy már 1914-ben is a Schlief- feu-féle haditerv alapján indult meg a né­met császári seregek támadása Belgiumon át Franciaország ellen, akkor azonban fi­gyelmen kivid hagyták a nagy stratéga legsúlyosabb érvét, amely a támadó se­regek jobbszárnyának megerősítésére és a támadás átütő ereje érdekében megfelelő utánpótlásról való gondoskodására fek­tette a fősulyt. A modern értelemben vett stratégia megteremtője, Schlieffen Alfréd gróf po­rosz királyi vezértábornagy, 1833-ban szü­letett és már 1854-ben. mint fiatal had­nagy lépett a porosz hadsereg szolgálatá­ba. Vitézül küzdött az 1866. és az 1870 — 71. háború idején, majd a katonai rang­létrán gyorsan emelkedve, már 1870-ben a mecklenburg—schwerini nagyherceg ve­zérkarához nyert beosztást, 1876-ban az 1. gárda ulánus ezred parancsnoka, 1888. évben pedig főhadiszállás-mester. II. Vil­mos császár trónralépése után rövidesen Schlieffen Alfréd gróf lett a birodalmi hadsereg vezérkari főnöke, majd 1903-ban vezérezredes és végül 1911-ben vezértá­bornagy. Schlieffen gróf pomerániai ősnemes családból származott. Berlinben született, ott is végezte az egyetemet, majd katonai tanulmányait. Ugv ő, mint elődje, Molt- ke vezértábornagy, lelkes hívei voltak a hadászati elveknek, amelyeket még a nagy Clausewitz jelölt meg, aki a napo­leoni háborúk idején Lipcsénél és később a felszabadító hadjárat során vezényelte a porosz királyi osztagokat. Clausewitz hagyományaihoz hiven dolgozta ki óriási arányú haditervét Schlieffen gróf 1905. évben. A monumentális tervet azután még egv-kétszer módosította. majd az 191 2. évben, közvetlenül halála előtt, utó­lagos megjegyzésekkel látta el, amelyek legjelentősebb megállapítása az volt, hogy egy megsemmisítő erejű offenziva érde­kében a támadó hadsereg jobbszárnyát feltétlenül a tengerig kell kiterjeszteni. Minden jel arra vall, hogy a német véd­erő főparancsnoksága a mostani offenzi- Yában minden tekintetben igyekszik kö- .vetni annak a férfiúnak pontos utasítá­sait. aki méltán tekinthető a legmoder­nebb értelemben vett stratégia megterem­tőjének. A Schlieffen-terv megvalósítóival szem­ben a nyugati szövetségesek főparancs­noksága élén alig néhány napja Weygand marsall áll. Maxime Weygandról csak ke­vesen tudják, hogy — belga származású! 1867-ben, Brüsszelben született, de belga származása ellenére katonai tanulmányait a franciaországi St. Cyrben, a hires ka­tonai akadémián végezte. Később francia állampolgárságot szerzett és mint oktató kapott beosztást a saumuri lovaskiképző iskolába. Később, a katonai ranglétrán emelkedve, mint ezredes, Foch Marsall vezérkari főnöke lett és parancsnoka ol­dalán vett részt a marnei győzelmes csa­tában. Ä világháború évei alatt Weygand tábornok, utóbb a szövetséges hatalmak egyesitett parancsnokságának vezérkari főnöki tisztségében teljesített tovább szol­gálatot és a versaillesi békeszerződés ide­jén mint a szövetségesek katonai főbizott­ságának egyik vezető tagja vett részt a tárgyalásokon. Az emlékezetes marnei csata óta, mely­nek merész terveit a közfelfogással ellen­tétben nem Joffre marsall, hanem Foch és Weygand dolgozták ki, a fiatal tábor­nok rendkívüli stratégiai tudással rendel­kező személyiség hírében állott. Ezért történt, hogy amikor Pilsudskv marsall 1920-ban csak a legnagyobb erőfeszítések árán védte ki a szovjet hadsereg támadá­sát, Foch marsall javaslatára Weygand tábornokot küldték ki Pilsudskv marsall katonai tanácsadójául. Hazájától távol, ismeretlen terepen és számára merőben ismeretlen körülmények között valóban mesteri stratégiai szaktu­dással vezette ezután a lengyelek önvé­ZhK 19 40 j ii n i ii 1 S. >— Uíabb fontos légvédelmi rendeletet adott ki Kolozsvár városa KOLOZSVÁR, június 4. J A polgármesteri hivatal MONT iigyosztá' 1 lyu rendeletet adott ki a pincék légvédelmi berendezéséről, u légvédelmi családi árkol ásásáról, valamint az épületek festéséről. .{ rendelet szövege a következőképpen szól: Mi, Kolozsvár törvényhatósági város pol­gármestere, tekintetbe véve a Monitorul Ofi­ciul 1939. március 6-Lki 55. számában megjtj. lent a terület aktiv és pass/.iv légvédelméről szóló törvénynek rendelkezéseit és azt * szükségességet, hogy azokat életbe léptessék tekintetbe véve a parancsnokság 194[) május tizenharmadikán kelt rendeletét, a fenti törvény 12. 15. és 16. szakaszainak valamint A). B), D) és E) pontjainak alap- ján, valamint a közigazgatási törvény 13. »8 16. szakaszai alapján reánk ruházott jogok révén elrendeljük: I. Minden háztulajdonos, aki annak ide­jén a városháza technikai ügyosztályától megkapta a ..Fisa de imobil*‘-t, azonnal ren­dezze el pincéjét, vagy az épület alapsorát, azon utasítások szerint, amelyek a kapott fi­sában fel voltak tüntetve, hogy a pincék és alapsorok használhatók legyenek légi táma­dás esetén. II. Minden ingatlantulajdonos, akinek át­iratot kézbesítettek ki, hogy udvarán, vagy kertjében családi légvédelmi árkot kell léte­sítsen, rögtön ásássá meg azt az árkot és úgy rendezze be azt, hogy elhelyezhető le­gyen ott családja, valamint az épület lakói. III. A jövőben a meglévő és az építendő épületeket csak olyan színre lehet festeni. amely átmenet a kaki és a tábori szürke szi­liek között. IV'. Tekintetbe véve az előre bejelentett, vagy he nem jelentett légvédelmi gyakorlato­kat, a város összes lakosainak, közintézmé­nyeknek, kereskedelmi és iparvállalatoknak he kell szerezniük és állandóan készenlétben kell tarlaniok olyan eszközöket, amelyekkel elfedhetik a belső világitást. Ez az eszköz le­het megfelelő rolló, fekete függöny, kék pa- pir. kartonpapir, pokróc, szőnyeg. Esetleg sötétkékre lehet festeni az ablakokut. A kül­ső világitást is csökkenteni kell, az égőknek sötétkékre, vagy sötétzöldre való festésével. V'. A gépkocsi és egyéb járműtulajdono­sok, jármüveik lámpáit kék körtékkel kell ellássák és a lámpákat fekete, vagy kék vá­szonnal kell bevonják, olyanképpen, hogy a fény egy 5 centiméteres átmérőjű kék cellu­loid szemen szűrődhessen át. VI. A jelen rendelet áthágói ellen a fent* említett törvény 65. szakaszában előirt ren­delkezések alapján indítanak eljárást a tör­vény 10. szakaszában megjelölt katonai és polgári hatóságok és a rendelet áthágói ellen a törvény 63. szakaszában előirt büntetése- két fogják alkalmazni. VII. A rendelet I. és II. pontjainak intéz­kedéseit a jelen rendelet életbeléptetésétől számitott 13 napon belül kell végrehajtani. A jelen rendelet kifüggesztése és az újsá­gokban való közzététel után 24 óra múlva lép életbe. Kolozsvár, 1940 május 29-én. A rendeletet dr. Eornemisa Sebastian. Ko­lozsvár város polgármestere, Popa Stefan, a MONT-iroda főnöke és Miron Vlad alezredes Írták alá. Jó termésre van kilátás Erdélyben és a Bánságban KOLOZSVÁR, junius 4. Az erdélyi gazdasági felügyelőségekhez egymásután érkeznek be a tavaszi mező­gazdasági munkálatokról szóló helyzetje­lentések. Ezek között Szamos-tartomínyt, illetve a tartományhoz tartozó 8 megyét illetően tudnunk kell, hogy Kolozsmegve 137.792 hektár, Biharmegve 290.431 hek­tár, Máramarosmegye 38.377 hektár, Na- szódmegve 60 326 hektár, Szatmármegye 151.575 hektár és Szamosrnegye 128.621 hektár területtel rendelkezik, melyet tel­jesen bevezettek több helyen, túlhalad­va az 1939. évi tavaszi vetésterületet. Maros-tartományban 9410 hektár tava­szi búzát. 1753 hektár rozsot, 18.008 hek­tár tavaszi árpát, 61.969 hektár zabot, 127.353 hektár kukoricát. 6240 hektár lu­cernát, 22.304 hektár lóherét. 6588 hek­tár takarmányrépát, 3275 hektár cukor­I répát. 1064 hektár hagymát. 4095 hektár kendert. 741 hektár lent, 117 hektár má­kot. 400 hektár napraforgót vetettek. Ezenkívül tízezrekre megy a többi vetesek száma. Az őszi buzavetés 201.997 hektár volt, melyhez a tavaszi buzavetés is hoz­zászámítandó ebben a tartományban. Ami Temes-tartományt, illetve a Bánsá­got illeti a kilátások igen jók és kedvező időjárás esetén bőséges termés várható. A bánsági állattenyésztés érdekében, a takar­mánnyal bevetett területek mennyisége jelentékenyen növekedett. Általáb an Erdélyben és a Bánságban jó termés várható, bár a hűvös, esős idő­járás az arányszámot kedvezőtlenül befo­lyásolta. így azokon a helyeken, hol ide­jében búzát nem vetettek, burgonyával próbálkoznak. TAKARÍTÁS CÉLJÁBÓL VASÁRNAP IS NYITVA TARTHATÓK AZ ÜZLE­TEK ÉS IPARI MŰHELYEK ARAD, junius 3. Érdekes, elvi jelen* tőségü döntést hozott az aradi törvény­szék II. tagozata. Hannauer Mihály Ratiu tea 43. szám alatti bádogosmes tért a munkabiróság 5000 lej pénzbün- ttésjre Ítélte, mert a mult év szeptem-' bér 28 án, vasárnap reggel 7 órától déli 1 óráig nyitva tartott. Hannauer az íté­letet az aradi törvényszékhez felebbez* te meg, ahol a bádogosmester előadta, hogy takarítás miatt tartotta nyiva mü* helyét és megbízásokat, rendeléseket nem vállalt. A törvényszék felmentette Hannauert és kimondotta, hogy a ke­reskedők és iparosok takarítás céljából bármikor nyitva tarthatják üzleteiket és miihelyeiket. Csupán a közönségnek zárórán túl való kiszolgálása törvény­beütköző cselekedet. ÉRTÉKPAPÍR ÁRFOLYAMOK MÁJUS 23 —JUNIUS 1 KÖZÖTT Arîolvam Külön­Állampapírok: V. 25. VI. 1. bözet Renta stabilizării 51X 52K Renta desvoltării 52Va 521/* Renta consolidării 371/. 37 — Va Renta exproprierii 50 50Vs 1 ~r Vs Renta inzestr. (nagy) 77 75 y** — U/s Renta inzest. (kicsi) 661/a 67 X* + l9/a Renta perpetua 48 46% — 1H Részvények: Creditul industrial 675 650* — 25 Reşiţa 490 480 — 10 Mica 1230 1330 + 100 Letea 1080 1055 — 125 Telefontársaság 1070 1060* — 10 Petróleumpapirok: Astra Romana 1080 1065 45 Creditul Minier 485 475 — 10 Steaua Romana 490 525 + 35 Redeventa 245 250 '+ 15 Concordia 55 540 — 15 Prahova 345 336 — 15 Szerelném megmondani nrir.ak magas, csontos, ••ekkerrel, eser­nyővel es bosszú szíjon c'üngő ké/iluska víd járó t/egeny asszonynak, hogy az intri­ka nein szép dolog s különösen akk.ir, ha az egjik szegény a másik ellen intrikál. Lödig az-t hittem, hogy az intrika művé­szek, írok és főleg vzinészeK között szó káé, aztán másodsorban hivatalokban ói népes családokban, de úgy általában min­denütt, ahol ti»!))» ember van együtt. Azt hittem hogy az űitrika szülője az irigy­ség, a rosszakar.it, az unalom, a megszó* lási hajiam s hogy csak ot: lehetséges, ahol tényleg van valami irigyelni ti má­soktól elkívánni való. De sol a sera gon­doltam volna eddig, hogy a könyorado- mányokai kérők Hlágában i* ilyen jelleg­zetesen előfordul — mint 'ermésznirajzi könyvek szokták mondani. H <gy cekkeres szegény asszonyok ilyen ádázul áskálódja­nak egymás ellen s — hogy klasszikus formával éljek — ilyen sok fantáziával és( tehetséggel űzzék a cselszövést. Mint vala­mi középkorban lejátszódó drámában, úgy jelenik meg szerkesztőségünkben a oekke- res cselszövő és csontos mutatóujját fe­nyegetően ránkszegezve mondja: — Mondhatom, elcsudálkoztam, hogy kiket teccenek pártfogolni, tiszta röhögés, kérem. Itt van az a fiú, akit ki teccettek' tenni, hogy aszongya vizsgadij kell rteki,; meghogy micsoda naccerü fiú, meghogv milyen szorgalmas es hal meg éhen Hát én véletlenül tudom, mert a kománém ke-i resztfia ott lakik pont mellette 3révizavi, hogy az urfinak nincs egyéb gondja, mint­hogy gárzonlakást vegyen ki magánaké mer unja az anyjánál, biza. Arra kell ne- kije a pénz, tessék csak megkérdezni a ko- rnánémtól. De bezzeg az arra érdemest, nem teccik pártfogolni. Vizsgadij — he- hehe . . . S ott áll feketén és csontosán, mint Me- fisztó és gúnyosan nevet. Mondjuk neki, hogy téved mi azelőtt, hogy ..kitettük” volna a fiút. utána jár­tunk az egész dolognak s meg vagyunk róla bizonyosodva, hogy arra érdemes em­bert pártfogoltunk. Különben is, ki tud párszáz lejből garzonlakást kivenni, erre feleljen? — Én aztat nem tudom — vonogatja a vállát — én csak egy szegény asszony vagyok De tessék megkérdezni a komá- nemtől, Hogy a fiú néha egé^z éccaka el-, marad hazulról, biza. De ne szólj szám,' nem fáj fejem. Tessék csak pártfogolni tovább is, hogy gárzonozzon a mások pén­zűn, még a tisztességes szegény embernek betevő falatja sincs. Szól és gőgösen elvonul. Másnap bejön a fiú anyja: igazi, jobbţ napokat látott szegény uria«szony. Meg* mondjuk neki azt, amit hall »ttunk. — Édes jó Istenem — jZÓI kétségbe­esve — hogy az én fiam garzonlakást akar kivenn»? Micsoda képtelenség! Reggeltől estig órákat ad, abból élünk, este rohan egy barátjához, azzal készül a vizsgára s néha, mikor hajnalig ülnek a könyv mel­lett, olyan kimerült, hogy ott marad s ott alszik a barátjáuál a díványon.. Mi­csoda gonoszak az emberek, kérem Még az ilyen szegény fiúra is intrikálnak aki­nek csak egy ilyen beteg, nyomorult öreg anyja van, aki nem tud rajta segíteni . . . És tele van a szeme könnyel. Megnyug­tatjuk, logy tudjuk, merről fuj a szék És eszünkbe jutnak régebbi esetek, amikor például szegény öregasszony jött és liheg­ve intrikált: — Mit adnak az urak pénzt a Mónár Marinak9 Nagy naceaága az, nem szorul az magukra! Arra kell neki a segiccség, hogy az ószerre menjen vásárolni, csak cifrálkodásra, flancra kell neki az ado­mány, Liza. Rosszféle az, a szeme se áll jól nekije . . . Ebben az esetben a „nagy naccságV” tü­dővésze* volt, négy kis gyerekkel, özve* gyen. Dehát úgy látszik, nem lehet a vi­lágon valaki olyan tüdővészes s olyan öz­vegy, bogy ne irigykedjen rá valaki. (M. i,:y delmi harcát Maxime Weygand. Számo­sán akadtak, akik neki tulajdonították a „Visztulái csodá“-nak elnevezett diadalmas csatát, amely Varsó falai alatt a szovjet­seregek teljes megsemmisülésével végző­dött. Az orosz—lengyel háború befejezése után Weygand tábornok, mint sziriai fő­biztos töltött esztendőket Kisázsiában. 1930-ban a francia vezérkar főnöke lett s alig egy évvel később őt bizták meg Franciaország védelmének újjászervezésé­vel. Ezt a nagyszabású munkát páratlan önfeláldozással és nagy körültekintéssel végezte Maxime Weygand, minden tekin­tetben szem előtt tartva második hazája érdekeit. 1935-ben, amikor hatvannyolc, esztendős korában nyugalomba vonult, a következő kijelentést tette: „Sem Anglia, sem Franciaország egyedül nem akadá­lyozhatják meg újabb háború kitörését az európai kontinensen Ez csakis együttes, közös erővel sikerülhet a nyugati birodal­maknak“. - - - ­- ' -r- N ’ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom