Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-29 / 144. szám

194 0 juni us 29. ELLENZÉK EGYIPTOM Faruk király Egyiptoma ősrégi kultúra ha­zája, mely már több évezreddel Krisztus előtt rendezett állam volt — ufi>' látszik nem hajlandó az angol birodalmi crdek&ket fegyverrel szolgálni s visszahívta csapatait a líbiai határról. A kormány lemondása is arra mutat, hogy nagyjelentőségű események van­nak itt készülőben. EGYIPTOM „A NÍLUS AJÁNDÉKA4 Amióta Herodotos a Nílus ajándékának nevezte Egyiptomot, ez a mondás mar egé­szen banálissá vált, mégis, örökérvényű igaz­ság. A Nílusnak köszönhető, hogy az a megter­mékenyült sivatag a világ egyik legrégibb ei- vilizációjának melegágya és bölcsője lehetett. Afrika Mezopotámiája ez az ország, de sokkal nagyobb kiterjedésű, jobban Öntözött, termé­keny föld, amelynek még az a helyzeti elő­nye is megvan, hogy a Földközi-tenger révén mindig bekapcsolódhatott az emberi művelő­dés két nagy folyamába, táplálkozhatott az európai és ázsiai civilizáció forrásából. Neve görög eredetű. Homeros aigypton- nak nevezi a Nílus vizét, idővel a nevet a Nilus mellékére alkalmazták. Maguk az egyiptomiak hazájukat fekete földjéről „Klie­nsiének, azaz feketéne.k nevezték, hogy meg- különbözteissék a vörös színű sivatagtól. Mert Egyiptom — csaikugy. mint Libia — a Sza­hara egyik darabja; Libia is csak keskeny parti sav a tenger As a sivatag között, viszont Egyiptom szintén keskeny knltursáv a Nilus mentén és a Nilus völgye egész hosszában, egyetlen, hatalmas, összéíiiggő oázisnak te. kiüthető. A szántóföldek és növényzet zöld­jétől! élesen megkülönböztethető a 10-20 kilo­méterre már elkezdődő sivatag rikító, súr- gásvörös színétéi1. Nyugaton terül ez aZ. óriási líbiai, Keleten az arab-sivatag. azonban — ha szabad ezt az újkeletű kifeje­zést itt hsználni — mit sem változtattak. Az óegyiptomi civilizáció a Nilus völgyére és deltájára szorítkozott. Ez a keskeny, de ter­mékeny földszalag már akkor is roppant sű­rű népességet táplált. Ami kereskedelmi élet fol'yt, az mind a Vörös-tenger és a FelsŐ-Ni- lus, tehát Északkedet-Afrika és a Szudán fe­lé irányult, innen érkezett s strucctoll, az elefántcsont, az -arany, a kaucsuk, a mirrha s innen hajtották el1 a rabszolgakaxavánokat. Ázsia és a Földközi-tenger felől — amerce az utat a végtelen homoksivatag s a delta mocsárvidéke zárta el — C9ak a gazdagság hirétőí vonzott és hódításra vágyó népek jöt­tek: Darius perzsái és Nagy Sándor mace­dónjai és görög harcosai. Az utóbbi alapí­totta 333-ban Alexandria kikötőt. Ez a dátum fordulópontot jelent Egyiptom fejlődésében. A gazdasági fellendülés korszaka Nagy Sáu- dor utódai és a Ptolemaiosok alatt is folyta­tódott, mig Egyiptom a római birodalom ré­szévé vált; ekkor már Alexandrának a görög városokkal és Rómával való kereske­delme hallatlanul fellendült, különösen az olajbogyó és szövetek révén. A városok koz- mopolitizmusa és a gazdasági kapcsolatok azonban érintetlenül hagyta a társadalmat s nem változtattak az egyiptomi parasztság, a fcllahok őseinek életmódján. A IV. század­ban az egészen különös formában jelentkező kereszténység (kopt) sem alakíthatta át a társadalmi formákat, a Nap és a Nilus — az élet e két forrásának — kultuszát. A kopt-kerfesztény naptár egyszerűen a földmű­ves kalendáriuma lett, amelyben az év e-'sö hónapja a Tkot (— bőség) január közepétől február közepéig a buza csírázásának, az áp­rilis közepétől május közepéig tartó Barmu- da az aratás, az utolsó hónap a Misra, azaz a Nap születésének hónapja, „mikor vissza­térnek az isteni erők, a Nap képében s az áradások megtermékenyítik a fődét.4' az iszlám hódítás maradandó NYOMOKAT HAGYOTT Azután jött az arab bódítás s vele az Isz­lám. Arab dinasztiák uralkodtak Egyiptom felett a XIV. századig, majd Komtantiná- poly s végűi a mamelukok. Ez alatt az idő alatt Egyiptom ismét elszakadt Földközi- tengeri összeköttetéseitől, Alexandria romok­ban hever s csak a Szahara, a Szudán es Arábia nomádjaival áll fenn kereskedelmi kapcsolat. Az egyiptomi paraszt leszegénye­dik:. A XVIII, században azonban jön a nagy korzikai 9 meghódítja Egyiptomot. Napoljon hódításai tiszavirágéletü az igaz, de ráterelte Európa figyelmét az országra s a vele ér­kezett tudósok — akiknek soraiban ott lát­juk a hires zoológust, Geoffroy Saint Mrl'airet, majd Berthollet-t és Monge-ot, európai lég­kört hoztak magukkal s elhintették a szuezi csatorna alapgondolatát. Az európai kultúra ezzel megindult s tovább fejlődött Mohamed ali nemzeti uralma alatt. Az Ottoman szultán felségjoga egyre névlegesebbé vált, amig el­érkeztünk az 1914—18-as évekig. 1882 óta ugyanis az angoloknak hatalmukat Egyiptom- ra is sikerült kiterjeszteni s az ország csak az 1923. évben életbeléptetett alkotmánnyal nyerte vissza függetlenségét. Az angolok ugyan a Szuezi-csatorna és indiai kereskedel­mük biztosítása érdekében mindent elkövet­tek, hogy ezt megakadályozzák, azonban F’uad király uralomrajutása óta erre mind kevesebb a reményük. A jelenleg uralkodó Faruk 1936-ban lépett a trónra. Anglia ural­ma — úgy látszik — most már csak a Nilus fel'ső folyása mellékére fog szorítkozni, az Egyiptommal hasonló gazdasági adottságok­kal rendelkező, de még nagyon kezdetleges lökön álló Angol-Egyiptomra. A civilizáció és a népi jelleg azonban ez­alatt a 40 évszázad alatt is alapjában ugyan­az maradt. AZ ÁLDÁSTHOZÓ NII.LS A Nilus Vádi—Halfa és a második selilőtól j délre lép Egyiptom földjére. F.gyedül az első I sellő, Asszuántól lejehb, esik Egyiptom terü­letére. A Nílusba Egyiptom területén egyetlen mellékfolyó sem ömlik, sőt több mellékág és csatorna osztja ef vizét, ezeknek legnagyobb ré­szét öntöző csatornává alakították. Kairótól északra a hatalma?:, háromszögű delta kez­dődik. Egyiptom életét a Nilus árvizei sza­bályozzák, július végétől december elejéig. Ez alatt a négy hónap alatt az évi vizmeoy- nyiségnek háromnegyed része folyik a ten­gerbe, kb. 90 milliárd köbméternyi viz. Egész árterületén évenként kb. 1 és fél kilogram vörösszinü, termékeny iszapot rak le minden négyzetméternyi területre, úgy hogy mé­lyen levágott völgyét egész hosszában kb. 10—12 méter vastag iszapréteggel töltötte ki. A folyóágy talajában a viz hizonyos mély­ségig beszivárog és ott fdgyülem’ik, ebből a vízgyűjtő rétegből1 szivattyúznák ki a vizet a száraz évszakban — akárcsak a Szaha­rában, A MEGTERMÉKENYÍTŐ ÁRVIZEK Bizony a száraz éghajlatú Egyiptom a« tel­jes sivatag képét nyújtaná, ha a Nilus. mely­nek felső szakaszán sok eső esik, nem lát­ná el bőségesen vizze’. Legfontosabbak az Abesszíniából eredő Kék-Nilus vidékének tro­pikus nyári e'őitől származó évenkénti árvi­zek, ezeknek köszönheti termékenységét egész,Egyiptom; — ezért volt olyan félté­keny Anglia annak idején az olaszok abesz- színia foglalásaira. A viz legnagyobb magas­ságát októberben éri el. A Nílus árterébe eső vidékek elsőosztályu földek, az ártéren kívül e>?ő, öntözésre szorult területek a má­sodosztályú termöfö.'dek. itt háromszor arat­nak s a februártól áprilisig tartó nagy ara­táson kivül nyáron rizst, gyapotot, cukorná­dat, dohányt, indigót, banánt, hagymát, dinnyét, kukoricát termelnek. Mindez tehát a Nílusnak, „az áldott folyós­nak köszönhető, ez a „bőség forrása“ — rhogy Amru mondta., az egyiptomi kalifá­hoz intézett bírásában. Nem csoda, ha ára- dúsait a fáraók idejében nagy ünnepségekkel “ állítólag még emberáldozatokkal is — üd­vözölték s a folyót istenükként imádták. De ugyanúgy becsüli a mai egyiptomi, sőt az űrök pisztorkodó arab is s az ezeregyéjszaka egyik meséjében a gazda keleties bőbeszé­dűséggel igv hizelcg vendégének: ..Hogy a Nil us öntözze meg hajlékodat!“ NÉGYEZER ÉVES MŰVELŐDÉS A Nilus völgye a sellőkön alul már több, mint négyezeréves, földművelő jellegű müve- lődéa színhelye. Menes — Memphis alapitóía — óta a perzsa bódítás idejéig nem keve­sebb, mint 23 fáraó-dinasztia uralkodott Egyiptom földjén. Ez az - egész óegyiptomi történelme a bőség és a virágzás kora. Az Azsából, majd a Földközi-tenger nyugati nedencéjének irányából jövő asszír, zsidó és íörög népáradat árapályhoz hasonlóan najd kiöntő, majd meg visszavonuló hulla- nai bizonyára befolyással voltak a népesség isszetételére s a városok arculatára, az őr­zés agrár-jellegén és gazdasági autarkiáján Az egyiptomi paraszt, a fellah küzdelmes élete : A lakosság olyan homogén összetételű, ami igazán ritkaság. A népesség zöme, a fellab, azaz a parasztság, Egyiptom lakosságának 82 százaléka. Máig láthatjuk rajta a fáraók idejéből őrzött domborművűken lerajzolt vo­násokat: az alacsony, széles homlokot, a mandulaivclésii szemeket, az egyenes orrot, kissé vastag ajkakat. Háza 19, mintha csak a fáraók idejéből maradt volna: kis sárból ősz- szetákolt viskó, mely trágyával kevert nád­dal1 van fedve. LeirbatatHan z nyomor, amely a fellahok falvaiban látható. Meztelen gyermekek szaladgálnak ezek körül vakond­túrásokhoz hasonló putrik körül. A férfi a mezőn szánt. Bivalyt vagy tevét fogott be a keréknélkü i ekébe, azzal! vonja a barázdát, melybe felesége a kerekes kutból, a „sza- kieb“-ből hordja a vizet az öntözésre. Szinte csodálatos erővel meríti a roppant tömlőt a vizbe, fejére vagy vállára emeli, mig hátán póllyásgyermekc csüng, kezében korsót tart. Reggeltől estig hordja a’ vizet az öntözéshez. Mások magasra fellgyürt ruhában a vízben gázolnak, mig fejükre s hátukra tűz az izzó nap. Ezek riz.st szednek. A dohány- és gya­potültetvényeken, a durvái földeken, mindenütt ott látjuk a ■ feli ah nőket. Ilyen elcsigázó munka mellett étkezésük mégis igen gyenge. Az egyiptomi ennek ellenére is vidám és fa­talisztikusán egykedvű. Tűrni és szenvedni kell. így hozta ezt a Kismet, a végzet. A bosszú arab uralom következtében az uralko­dó vallás az iszlám, az uralkodó nyelv pe­dig az arab. Az óegyiptomi nyelvvel közel rokon nye-vet csak a lakosság keresztény val­lásit része, az u. n. Koptok őrizték meg. Ezek Assziut. a „Kopt főváros“ körül és Fayum-ban élnek. Vallásukra nézve monofi­zita keresztények. Iparral, kereskedelemmel foglalkoznak. EGYIPTOM GAZDASÁGI JELENTŐ­SÉCE Hálla a Nílusnak, Egyiptom ma a mező- gazdasági virágzásának képét mutatja itt, a sivatag kellős közepén, Jelentőségét fokozza, hogy a világ egyik legfontosabb útvonalá­ban fekszik. De nemcsak a gazdag India felé nyit utat, hanem a Nilus völgyén át, a nagy fejlődésnek indult Szudán felé is. Egyiptom földművelő ország. Mióta megszakítás nélkül «ehet öntözni, azóta a termelés nem szorítko­zik a téli évszakra, hanem egész éven át tart 1930—34 között az évi buzatermés 11~1 millió tonnát, a kukoricatermés 1744 mil­lió, az árpatermés pedig 220 millió tonnái tett ki. A rendes téli terméshez tehát hozzá járul a nyári és a tavaszi aratás is, az újabb öntözőrendszer nemcsak a termés mennyisé­gét, hanem a termények változatosságát is növelte. Az ország területe 994.300 km2, lakosai nak száma 16 millió 300.000 lélek. \ művel­hető föld azonban mindössze 30.000 kni2-t tesz ki, itt több mint 400 ember é! egV négv- zetkilornéteren; az ország területének 77 százalékát majdnem teljesen lakatlan siva­tag foglalja e.. ahol az összlakosságnak mindössze 2 százalékba éf. Tehát az. egész né­pesség a delta vidékre és a Nílus árterüle­tére zsúfolódott össze. KAIRÓ A városok lakossága igen tarka nemzet­közi képet mutat. A burnusz és turbán mel­lett ott látjuk az európai elegánciát, a mo­şea mellett az. operaházat. A legnagyobb vá­ros Kairó, 791.000 lakossal, a régi főváros, Memfisz szomszédságában, Az arabok Kahira néven nevezik. A Dsebel Mokkatam lejtőjén, a tenger felett 200 m. magasságban sok mi­narettjével, kupolás mecsetjeivel! és 1166-ból való fellegvárával impozáns látványt nyújt, A XIII. XIV. századbeli mecsetjei az arab építészeti stilus remekei. Érdekesek a város stilszerü kapui. Az európai negyed gyönyö­rű, elegáns kőrútjaival élénk ellentétet képez az arab városrész sötét, keskeny sikátorai, girbe-görbe utcái, melyek azonban rendkí­vül érdekesek erkélyes házaikkal, ives ka­puikkal és mozgalmas életükkel. Nubiaiak, marokkóiak, örmények, assziraiak, arabok, tunisziak, kurdok, perzsák, turkmének, bokhariaiak, kínaiak, afgánok, hinduk, malá­jok színes tömegben nyüzsögnek a keskeny sikátorokban. A bazárok fülé tető borul, mely védi az árut a tűző nap sugaraitól. A sikátorok egyrésze zsákutcában vagy kapu­ban végződik, ezeket éjjelre becsukják; jel­lemzők továbbá az arab városrészben a füs­tös kávéházak, amelyek egyúttal borbélymü- be.’yek és társalgó termek. Kisebb-nagyobb szobákban köröskörül diákok vannak. Egyik serokban szűrésijük a cukor nélküli feketeká­vét. a másikban borotválják az igazhitüek fejét . . . Vizet ingyen kap mindenki a cisz­ternából, melyekbe tevékkel hordják a Ní­lus vizét. Az előkelők — a sejkek, beyek — házai 2—3 emeletesek. Földszintjük vörösre vagy zöldre festett négyszögü kövekből! van kirakva. Az udvar szökőkutakkal, banánnal, akácfával és magas, sudár pálmákkal díszí­tett kert, erre néz valamennyi ablak, mig az utca felől csiak kis, rácsokkal védett nyilasok engedik he a napfényt. A háztetők helyett tcrrasizok vannak. Lacikonyha, kávémérés, műhely majdnem minden házban van. A házak tetői fölé korcsu minarett-tor- nyok, büszke kupolák emelkednek, a háttér­ben láthatók a sivatag sárgás hegytömbjei, felettük a tiszta kék égboltozat, alább a Ni­lus völgyének zöldje, messze távolban a1 6000 esztendős Cheozes piramisok, keleten a mokkatomi szürke hegyek a kalifák sírhe­lyeivel . . . ÉS ALEXANDRIA... A másik nagyváros: Alexandria. (445.000 lakossal), az egyiptomi kereskedelem fellen­dülése óta újra felvirágzott és inkább nem­zetközi jellegű város. Kétezer éven keresztül a Földközi-tenger mellékének legnagyobb vá­rosa volt, az ókorban és a középkor elején közel egymillió lakosa volt. A Szuezi-csatorna északi kijáratánál van Port-Szaid, nagy doekokkal. raktárakkal és világitó tornyokkal. Nagyobb város még Dn- niiella és Rozette, textilgyárakkal. Incze Andor. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ? . TRIBUNA44; A Románia és «Magyaror­szág közötti kapcsolat a jövőben akkor lesz tartós, ha történelmi tényeken alapul és ezeket a tényeket mindkét részről ér­tékelni tudják, főleg akkor, ha olyati együttműködésről volt szó, ir.ely közös, értékes, felsőbbrendii eélt szolgált mind­két nemzet szempontjából. A XVIII, szá­zad elejcn, midőn Ausztria volt ura Er- délyuek és Magyarországnak, tört ki az első magyar felkelés a lelki és anyagi té­ren egyformán kizsákmányoló idegen ura­lom ellen. A Rákóczi-család egyik leszár­mazottja — mely család számos vezető személyiséget adott az erdélyi fejedelem­ségnek — II. Rákóczi Ferenc kibontotta a szabadság zászlóját. Azt tcivezte, hogy az idegen uralom eltávolítása után javita- r.i fog a román jobbágyság társadalmi, gazdasági, egyházi és erkölcsi helyzetén. Tudott románul és több Ízben meghallgat­ta a panaszokat és ezek orvoslásán fára­dozott. Biztos volt abban, hogy felkelésé­ben a románok támogatására is számít­hat. A Magyarország délkeleti részén, a fejedelem birtokainak középpontjában la­kó románok és Erdély az. uj „király44 zászlója alá siettek, aki hangoztatta, hogy ..Isten kegyelméből más idők következ­nek”. melyektől „nem a rabság újabb for­mája. de a-iszabadság felvirágzása várha­tó44. A bátor és fegyverhasználathoz szó« költ román földművesek mindenütt már a mozgalom kezdetén csatlakoztak a köz- nemesekkel együtt Rákóczihoz, akit egye­sek a számkivetésbe is köveitek. A ma« gyár nemesek vezetése alatt küzdő ezre- dekb n sok román harcolt. A román nép­dal is megemlíti a felkelő vezérek neveit: „Rákóczi, Bercsényi! Mi is oda megyünk, ahova ti!44 — és legendákkal vették körül a vitéz kuruc kapitányok személyét. A fe­ledd m meg volt győződve a románok hűségéről. Fontos katonai megbízásokat adott részükre és azokban a várakban tar­tott pihenőt, melyeket románok őriztek. Rákóczi nemcsak a magyarokat akarta felszabadítani, de a román— magyar kö­zeledést is célul tűzte ki. A magyarok fi­gyelmét elkerüli ez, bár a célkitűzést a mai helyzet is megköveteli. A román—• magyar közeledésnek nemcsak a fejede­lem felfogása, de az erdélyi magyar ki­sebbség életfeltételei is alapját képezik. Magyarországi és erdélyi illetékes magyar kiiiok tehát gondoljanak a történelmi té­nyekje. a jó együttélés és jó szomszédság lehetőségére és a román—magyar együtt­működésre. ..SEMNALUL44: Szenzációs hir érkezik Amerikából: Németország állítólag béke­konferencia összehivását tervezi Olaszor­szág Franciaország, Hollandia cs Belgium bevonásával. A hírt ezideig nem erősítet­ték meg, de nem is cáfolják. A német diplomáciát ismerve azonbau nem lehet lehetetlen, hogy egy napon hivatalosan közük majd az értekezlet összehívását. Lehetséges, hogy Angliát teljesen figyel­men kivül hagyják. Bizonyos idő óta ban- gozralják, hogy az angol birodalom Euró­pa megszervezésében nem vehet részt. Az uj elrendezés pedig annyival inkább idő­szerűbb. mert Euiópában megszűnt az el­lenségeskedés. Lehetséges az is. hogv az amerikai hir egyszerű mesterkedés és Né­metországnak nem áll szándékában béke- értekezletet összehívni a háború teljes befejezéséig. Erre mutat az Anglia elleni lázas készülődés. Ami pedig az angol szempontot illeti, London meg van győ­ződve arról, hogy az angol világbiroda­lom sorsa forog kockán. A kérdés nem a zöld asztalnál, de a harcmezőit fog el­dőlni „ARGUS“: Gyakran hangoztattuk az utóbbi időben, hogy az emberiség valóban történelmi időket él, mely A világ sorsát I bosszú időre eldönti. A háború további eseményei megerősítették, begy elképzel­hetetlenül nagy átalakulások következ­nek A régi felfogás befejezett tények I folytán megváltozik. Petain marsall fáj­dalmas szavai a könnyelmű életet és Ön­zést bélyegezték meg. Valamennyi állam tanulhat ebből. Az egyén be kell lássa, hogy közösségi érzés nélkül nines érvé­nyesülés — az egyéni érdek a közérdeker le nem győzheti. A demagógia halálos döfést kapott. Nem párthivek meggazda­godására való a hatalom, mellyel az egyé­ni érdeket kell szigorúan fékezni. Az egyéni érdeket az állam felsőbb érdekei­nek kell alárendelni, a közérdekbe kell olvasztani. Ez jelenti az állami élet tora- lilárivtf> jellegű megszervezését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom