Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)
1940-06-02 / 124. szám
6 ELLENZÉK Anglia és a kontinens A* északi iüldgömh térképén a brit s/'get- 0Hi»K finom aráuvaival és karcsúságával lii- mk tt*l s valahogy Európa nyugati függőiké ueJs látszik — iga/. liogy tulajdonképpen Európa is csak egyszerű félszigete a/, óriási Eurátiáuuk. Anglia 313.1,*)!} kor területével mindössze egyhanuinead része Európának, letekintve u roppant nagyméretű Oroszországtól, számos európai állam múlja leiül —■ kiterjedés dolgában. Így Németországon kiviil Franciaország és Spanyolország. VJgy arányainál, mint földrajzi fekvésénél es liosz. siukás alakjánál, főleg pedig a tengerhez való szoros kapcsolódásánál fogva, leginkább Olaszországhoz (310.000 km*’), vagy Norvégiához (323.000 km.*) hasonlítható. A térbeli kiterjedés és elhelyezés azonban még nem meriţi ki a földrajzi jellemzés eszközeit. Kmberfüldraj/i értékelésre is szükség van: Anglia művelődési, de főleg gazdasági jelentőségének köszönheti azt az előkelő helyet, amit jóideje elfoglal az elit-nemzetek sorában. Népességének számát tekintve, egyedül (48 millió) egy európai áHuni sem hasonlítható hozzá — kivéve Németországot. Népsűrűsége: ISO lélek 1 km.-’-eu. Németországban 120. Olaszországban 126, Franciaországban pedig 72 ember lakik egy négyzetkilométernyi területen. Ebben a túlnépesedett Európában prototípusa a nagy népsűrűségnek s egyben mintaképül szolgálhat arra, hogy a gazdasági élet fejlettsége túlnépesedés esetén is magas életszínvonalat biztosíthat a lakosságnak (igaz, hogy óriási nyersanyagtermő területek kihasználása mellett.) A nagy népsűrűség dacára is magas az életszínvonal Ha a kevés területre szorult lakosság életszínvonalát és az ország világgazdasági jelentőségét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az európai méretek az összehasonlítás alapjául nem szolgálhatnak. Nagydmtannia péMául a világ széntermelésének 23 százalékát. nyersvastermelésének 13 százalékát képviseli. Hajóraja a világ valamennyi hajóinak 32 százalékát teszi ki! Ismételjük azonban, hogy ez a gazdasági tevékenység és életforma nem szorítkozik brit területre, hanem mindenütt a világon löHelhető, millió szálaival behálózza a tengerentúli földrészeket. Hanem a föld területének és az emberiség lélekszámúnak egynegyedét felölelő világbirodalom lelki vérkeringésének középponti szerve mégis a kis Anglia. Ha meggondoljuk, nem kis gazdasági feladat ez. Mert ebben a hatalmas birodalomban nyerik a világ arany termelésének 72 százalékát, óntermelésének 42 százalékát, búzatermésének 28 százalékát és gyapjutermelé- sének 77 százalékát. Több mint százmillió ember beszél angolul. Ez a szigetreszorult nép a földgömb minden pontján elterjesztette nyelvét. Világos, hogy gazdasági és kulturális értékének, ezeknek a nagy méreteknek nem lehet fokmérője az európai haza. SZEMBEN EURÓPÁVAL... A világ leggazdagabban tagozott szárazföldjének a legkevésbé masszív, hihetetlen partfejlettségii darabja Anglia. Az északatlanti óceán beszakadásakor egy hajdani szárazföld aprózódott itt fel, kisebb-nagyobb szigetekre. A két legnagyobb darab: Nagy- britannia (229.850 km.2) és Írország (82.420 km.2); körülöttük kisebb szigetek csoportosulnak: Scilly, a Hebridák, az Orkney- és ShetlancUszigetek, a nyugati partvidék mentén pedig a szétszórt szigetek megszámlálhatatlan raja sorakozik. Még a kisebb szigetek testébe is mindenütt mélyen belenyúlnak a tengeröblök: a partokat a folyók tölcsértorkolatai hasogatják; igy mindenütt félszigetek és kiszögellések bukkannak ki a tenger ölelő karjai közül. Ez a partfejlettség az embert már ősidők óta a hajózásra csábítja. A gyakorlatban azonban — eleinte — a tenger merev választófalat jelentett a kontinens felé, szigorú elszigetelődéit eredményezett. Tulajdonképpen ezzel az elszigetelődéssel kezdődik Nagybritannia történelme. A tenger a történelem hajnalán még ellensége az embernek. AZ „ISOLATION“ VÉGE ÉS BEKAP- , CSOLÓDÁS EURÓPA ÉLETÉBE A kontinensen lakó népek életformáit fenekestül felforgató, sorsdöntő események mindig egy kis késéssel érkeztek a szigetre s itt másként is hatottak, mint a La Manche-csatorna túlsó partján. Egészen más módon jelent meg és hatott itt a római kultúra és a kereszténység, mint Galliában; később és lassúbb átmenettel ér ide a germánizmus, mint a Rajna mellékén. Anglia jóval később lett kereskedelmi hatalmasság, mint a Hansa- szövetség és ipari központ, mint Flandria. Az angolok sokáig állattenyésztők és földművelők voltak, mielőtt kiléptek volna a nyílt tengerre. És később is, mindig — a tengerokozta elszigetelődés legyőzése után is — valahogy atavisztikus örökségképpen megmaradt az angol nép inzuláris életszemlélete: a hagyományokhoz való furcsa ragaszkodása; ellenszenve mindennel szemben, ami idegen: az angol külföldön, vagy idegenek között való elkülönülése; óvatos tartózkodása a fajkeveredéstől, a faj tisztaságára való gondos ügyelet; a kontinenssel való kapcsolatok ve- zedelmességének fixa ideá-ja; irtózata minden olyan köteléktől, ami elválaszthatatlan kapcsolat, elkötelezettséget jelent s amit nem lehet tetszés szerint bármikor felrúgni. Az angolok szemében még mindig a La Manche- aiagut jelenti az „isolation“ végét — noha az megszűnt már abban a pillanatban, amikor az első repülőgép átrepülte a csatornát. Mikor Blériot angol földön szállt le, valameny- nyi angol lap hangosan hirdette: „Britain, no more island!“ („Nagybritannia nem sziget többé!“) A brit szigeteket elkülönítő tenger értéke csak akkor kezdett igazában mutatkozni, mikor a tengeri civilizáció és a vele járó életforma idáig eljutott. A szigetcsoport földrajzi helyzete mindaddig excentrikus maradt, amig a Földközi-tenger volt a világforgalorn középpontja; de azonnal megváltozott a helyzet, mihelyt az északcurópai tengerek is bekapcsolódtak, a Balti-tengertől a dán tenger- szorosokon keresztül a La Manche-csatornáig. A középkor első évszázadaiban Észak kereskedői és hajósai megunták járni a fjordokat és fölirden-eket és kimerészkedtek a nyílt tengerre, kalandos utakra indultak, hogy elérjék a nyugati láthatáron sötétlő brit szigeteket, amelyekről már a görög idők óta köztudomású volt, hogy fémekbem gyapjúban gazdagok. Igv került a szigetvilág — bár még mindig csak passzív módon — a kontinens érdeklődésének körébe, gazdasági életének körforgásába. Ez volt az a pillanat, amikor ráeszmélt a tengeren rá váró szerepére. Nagybritannia rendkívül sokul kü zöu- Imt ezeknek az edzett „keleti“ hujósnépek- nek, akik megtanították a kezdetben gyámok 1 illanni mo/.go saigc tlakok at a hajózás müve szelére cs é.vszázados tapasztalataikra. Ezek az „Easterling“ «k vezették ra Nugybritánniút pompás földrajzi helyzetének előnyeire. Az Északi-tenger igazi „földközi“ tenger, sokkal nyiltuhl), kövérbe kontinentális, — inkább periférikus —, mint a Balti-tenger, sőt maga az igazi Földközi-tenger; szorosokban és nem zsákutcákban végződik, a Ska- kerrak jól járható, nyitott ut a Balti-tenger és Kelet felé, a l’as de Calais napfényes Dél: Aquitúnia és Ibéria langyos meleg vizei felé vezet... Partvidékén a Themse széles tölcsére a kontinens szivéből érkező Rajna és az Escaut torkolata felé nyílik, Southampton pedig a Szajnával szemközt fekszik — ez utóbbi a párisi medencén keresztül utat tár a Földközi-tenger felé. Még a két — brit és európai — part is hajszálra egyforma. Az angol hajósok, átkelvén a keskeny csatornán. az Északi-tenger körül hazájukra emlékeztető tájformúkat találtak), otthonosan érezhették magukat. A BRIT SZIGETEK KÉT ARCULATA Ennek a beltengernek a vonzóereje annál kecsegtetőbb, mivel u szigetcsoport domborzati viszonyai is Kelet felé fordulnak. Az angol szigeteknek két ellentétes partvidéke van. Nyugaton hegyvidék (Wales, Írország, Skócia) mered az óceán felé, barátságtalan, nehezen hozzáférhető, magános liighlandsek — ezekkel a X\ II. századig Londonnak ke- ! vesebb kapcsolata volt, mint a Szajna, az Escaut, vagy a Rajna mellékével — Keleten síkság, hosszan (már amennyire a sziget kiterjedése megengedi) kígyózó folyók mentén, terpeszkedő alföldek, nagy. nyitott völgyek leejtősödnek az Északi-tenger partjai felé. A túlsó parton ugyanilyen nyílt, könnyen hozzáférhető, sűrűn benépesült vidék áll szemben, virágzó iparával és kereskedelmével — sehol a világon nem sorakozik egymás inellett ennyi pompás, forgalmas kikötő! A két part néha annyira közel ér egymáshoz, hogy szabad szemmel el lehet látni a túlsó oldalra. Úszta időben, a francia Boulogne felől meg lehet pillantani a csatorna túloldalán, 38 kilométerre fekvő kenti grófság ala- bástrornfehér szikláit. Két művelődés összeolvad A brit szigetekkel átellenben, a kontinens szélén, találkozik a két nagy történelmi kül- detésü európai faj: a germán és a latin. Itt vonul a két nagy nyelvterület elválasztó vonala. Angliában mind a kettő érvényesül; a latin (főleg a vallásban megnyilvánuló) művelődés és a germáu, amely iő'cg a nyelvre ütötte rá bélyegét és megtanította a szigetlakokat a hajózás mesterségére. A britek látóköre sokáig Európa földjére és tengereire szorítkozott. A XV. és XVI. századbeli fölfedezések ezt a horizontot a végtelenségig kiszélesitették. A földrajzi ismeretek s hallatlan mérvű fejlődésének sokkal nagyobb következménye volt Nagybritan- niára, mint a többi nyugateurópai országra nézve. Mindaddig ez az „ultima Thule“, ahogy az angol szigetet az ókorban nevezték, az ismert világ nyugati szélének sarkában húzódott meg, távol a mediterrán művelődéstől. Napnyugat felé pedig az ismeretlen óceán misztikus távlatai nyíltak, ködbeve- szően. Az újvilág megismerésével azonban a szigetcsoport megszűnt Eurázia „margóján“ áilani s egyszerre a világforgalom középpontjába került, Spanyolországgal, Portugáliával, Franciaországgal és Hollandiával együtt. A hajózás főútvonala az északatlanti óceán lett, melynek keleti partján Anglia egészen kivé telesen élőn yÖs helyzetbe jutott: birtokában volt Európa legnyugatibb pontja. Az Írországi \ alentina sziget — innen kezdték lerakni 1865-ben az első Európa—Amerika kábe'.buzalokat — Európával szemben a tenger hullámai között a délnyugati szelek birodalmában, az Amerikából jövő vitorlás- hajók útjában fekszik, ahol télen sem fagynak be a kikötők — bála a Golf-áramlatnak. MEGINDUL A PÉNZ ANGLIA FELÉ Úszott a pénz, a tőke, a nyersanyag özöne Anglia felé. Mindezt elnyelte a gyors ütemben fejlődő ipar. De a rengeteg ipari termék elhelyezésére uj piacokról kellett gosdoskodni, az üzemek nyersanyag ellátása végett újabb és újabb erőforrások után kellett nézni s a munkáskezek elfoglaltsága és a mezőgazdaság elhanyagolása miatt külföldről kellett élelmi cikkeket behozni. Tehát végeredményben az ország gazdasági vérkeringésének középponti szerve, a lakosság ellátásának, a feldolgozandó nyersanyagek, ipari termékek forrása a külkereskedelem lett. Az ország léte mind újabb és egyre el- választhatatlanabb kötelékekkel kapcsolódott a világforgalomhoz. Gazdasági mely sok mindentől függ így született meg az Európában ismert legnagyobb paradoxon: ennek a nemzetnek mindennapi kenyere a nemzetközi kapcsolatok menetének szabályosságától s a kereskede lem virágzásától függ — a nagy, csodálatos gépezet, amely csak akkor működik, ha a termékek eladása egyensúlyban áll a nyersanyagok és élelem beszerzésének lehetőségeivel. Ez a szellemes mehanizmus tulajdonképpen a fehér civilizációnak legjellemzőbb kifejezése, hogy úgy mondjuk, kvintesszenciája. Ennek köszönheti Nagybritannia azt a gazdasági fölényét, amelyre a XIX. század során tett szert. Hajói távoli országok termékeit, egzotikus terményeket szállítanak, bankjaiban pedig gyűl a pénz, amit aztán uj területek gazdasági kiaknázására fordit, üzemei ellátják ezeknek lakosságát. A Pénz hatalmával körülfogja az egész világot. A VILÁG SÚLYPONTJA ÁTTEVŐDIK Bizonyos, hogy az angol szervezetben már a gyengülés jelei mutatkoznak. Nem mintha az anyaország életereje csökkent volna, hanem a kontinentális nemzetek erősödése miatt. Európai hegemóniája hanyatlik. A világkereskedelemben pedig részt kérnek Aine" rika és Ázsia vállalkozó népei és gyors sikereket érnek el. Amerika és Japán a nagyipar virágzó középpontja lett. A gyapot, a petróleum, a cukor már nem Anglia kezében van. , A szuezi és Panama-csatornában uj flották jelennek meg, a londoni pénzemberek pedig a newvorki mammuthbankokkal találják.magukat szemben. A dollár uralkodik mintle- nütt . . . Az emberi tevékenység, egykor a Földközi-tenger medencéjére szorítkozott s még Nagybritanniára sem terjedt ki. Az Atlanti- óceánnal később Anglia lett a központ. Azóta a világ súlypontja visszavonhatatlanul tovább tolódik el nyugat felé. A Csendesóceán, mely valamikor az Antipódusok elhagyott vize volt, ma a világ legforgalmasabb útvonala. Két frontja Nyugat és Kelet felé néz: igazi, uj Mediterráuia. Uj központ. Ennek az uj konstellációnak a brit szigetcsoport kissé a szélére került és mintha máris elvesztette volna vezetőszerepét . . . INCZE ANDOR. ÁLMOSKÖNYV L—— Ára csak 20 ?ej. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ? „CURENI IJL“ (Pamfil Stiearu irj«J: Történelmi bizonytalöuiág korszakán haladunk keresztül. Nine» »/.iikség nagyobb »/.ern< ly képességre annak megértési- céljából, hogy két világ közötti átmeneti időszakban élünk. Szemünk előtt vannak a bizonyítékok, nincs szükség arra, hogy könyvtárakban könyveket tanulmányozzunk, nine« szükség rejtvények megoldására annak megállapítása céljából, hogy a történelem viharos korszakán hala dunk krresztiil. Az 1914-iki szélvész 1919 után külöuböz.ő formákban folytatódott. A bizonytalanságban lelkiünk olyan szilárd alapot keresnek, mely a földrengésnek ellenállhat. Mire volna még szükség, hogy elbigy- jük: — forradalmi korszakot élünk. S hogy jól értsük a „forradalom“ kifejezést, a „Di- zionario di Politica“ c. szótár 1940. évi kiadására hivatkozunk, mely ezzel kapcsolatban a következőket Írja: A „forradalom“ kifejezést nem mindig azonos értelemben basz. Múlják. Egyesek bizonyos politikai átalakulást értenek ez alatt, mások éles politikai megmozdulást, mely a fennálló alkotmányos renddel akar szakitani. Vannak, akik olyan békés politikai átalakulást jelölnek meg e szóval, mely kimondottan nem ellensége a fennálló alkotmányos rendnek, de gyors változások előidézésére van hivatva. Teljesen normali« dolog annak a kérdésnek felvetése: — mi lesz holnap? Amikor földrengés van egy városban, mindenki olyan utat keres, melyen keresztül megmenekül az épületek összeomlásától. Mindenki arra törekszik, hogy mentse saját és családja életét. Az egész világ remeg a pusztulás hatása alatt és ennek természetes hatása késztet arra. hogy a legmegfelelőbb utat keressük az állam és nemzet életképességének biztosításául. Uj európai elrendezés jön és arra leszünk kötelezve, hogy fogadjuk el az uj világot. Jolib lesz? Kívánatosabb? Spártai szellemet hoz? Ezekre a kérdésekre ma még senki nem válaszolhat. A történelem rohanása nincs tekintettel ellenvetéseinkre, nem kérdez bennünket és célja felé tovább rohan. A nemzettel szemben azonban jól meg kell fon- tolnunk szavainkat. Nehéz, idők bölcsességet követelnek. Mi lesz holnap? Minden esetre más. mint ami tegnap volt. A tegnap krónikásai nem szeretik az események forgatagát, az erők érvényesülését és tekintélyek buká sát. Igaz, jobb volt a patriarchális időkben, a jel enlegi események! azonban arra kényszerítenek, hogy tájékozódást keressünk. A most kővetkező események majd megmutatják, kinek volt igaza. „JURNALUL“: A jelenlegi háború mind kevésbé hasonlít a világháborúhoz. Mind több újszerű kérdéssel találkozunk. senki nem képzelte, hogy 25 év alatt ennyit haladunk. Árulás, kémkedés, szabotázs is nagyobb arányban folyik, mint 1914—1918-ban. Nemcsak technikai, de lelki téren is változás történt. Ma nemcsak a harcmezőn dől el a háború sqrsa, hanem sokkal inkább ennek háta mögött, propagandával, irányított riasztással, kémkedéssel, árulással. Ezeket az eszközöket a múltban is használták, de ilyen nagy mértékben — soha. Árulók mindig voltak, de ilyen nagy szerepet nem játszottak. A ..Rador“ jelentése szerint Svájcban halálbüntetést vezettek be a kémkedés, szabotázs, árulás büntetésére. Abban az államban történt ez, ahol a becstelenség igen ritka. Mindebből mi is le kell vonjuk a következtetést. Razziákat tartanak, nagyon helyes. Az óvóintézkedésekben azonban az egész nemzet részt kell vegyen, nem névtelen levelekkel, nem hazug rágalmakkal, de folytonos éberséggel. Ez a mai nap legfőbb parancsa. „SEMNALUL“: Borzalom és csodálat tölt el a nyugati harcok láttára. Borzalommal nézzük a pusztulás fokát és csodáljuk a harcosok áldozatkészségét. Csodáljuk a német szívósságot, a nevelési rendszert és vezetést. Ugyanakkor azt kívánjuk, hogy a harc békés utón nyerjen befejezést. Addig is azonban csodálnunk kell a német hazafiasságot. Nem politikai tanításokat tartunk szem előtt, csupán megállapítjuk, hogy mindaz, amit eddig a német nép vezetői megvalósítottak, csodálatra méltó. Ugyanakkor a két szövetséges nyugati nagyhatalom nyugalmát is csodáljuk. Vereség, tévedés, hiba nem befolyásolja őket abban, hogy a kitűzött cél érdekében tovább folytassák a harcot. Ellenállnak, minden talpalatnyi íöldet megvédenék, hogy nemzetük életét megvédjék a pusztulástól. Az ágyutüzben felvillanó béke megnyugtat, de ha ez a béke a nemzet létét fenyegeti, növeli a bátorságot, mely előtt az ellenség is meghajol. A háború pusztításának borzalmai arra kötelezik az úgynevezett semleges hatalmakat, hogy mentsék meg a fehér ember becsületét és azt, ami a civilizációból megmarad. Ezért fordítjuk tekintetünket ezekben a nehéz órákban Róma és Washington felé annyi aggodalommal. 1940 I u n lux 2.
