Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-16 / 134. szám

6 ELLENZÉK J O 40 j ii n hi r. 1 (>. IN BALNEIS SALUS! EMLÉKEZÉS A DIANA-FÜRDÖRE Irta: PÁSZTOR BERTALAN Kedves, hangulatos sorokban pureutál- ta el legutóbb e hasábokon a Kolozsvári kis notesz“ színes tollú Írója u Dianu-fur- dót, ezt a tisztaság római istennőjével el- nevezett intézményt, mely a felette el­szállt évtizedek nyomán avulttá vált, meg kellett szűnnie és helyét át kellett adnia a városfejlődés modern követelményei­nek Az ódon épületet lebontják, a hatal­mas telek parcelláin hét uj lakóház fog felépülni ... Egyben azonban tévedett az én fiatal kollégám, ahol azt irta, hogy u Diana- fürdőt negyven év előtt dr. Genersich Gusztáv egykori kolozsvári orvospro­fesszor alapította. Bizony ö még a sze­pesszombati patika udvarán szórakozott gyermekjátékaival, amikor Szombathe­lyi Gusztáv, a homöopalhiha és a víz­kára apostola, berendezte a Diana-für- döt, ott a régi Sétatér és a Fürdő-utcák sar­kán lévő hatalmas telkének udvari részé­ben. Â fürdő hamar népszerű lett, vizku- rája sok betegnek adta vissza az egészsé­gét, gondosan kezelt és tisztán telített me- deueéi kellemes enyhülést nyújtottak, gőz­kamrájából, zuhanyai alól és a maszirozó padjáról felfrissülve került ki az ember, pláne, ha a tyukszemvágó ügyes keze a kí­nos bőrkeményedéseket is leoperálta. Az alacsony, egyemeletes épület középső fő­részében volt a gőzfürdő, melyet az udva­ron levő bővizű kút táplált Innen szi­vattyúzták a melegítő kazánba és a zuha­nyokat ellátó magas rezervoárba. A fő­résztől jobbra fatornácos folyosó, itt nyil- nak a kádfürdő kabinjai, ezeket később beszüntették. Az udvar mélyén baloldalt van a nyári uszoda tágas medencéje, ki­tűnő hely fürdésre és az úszó sport növe­lésére. Az utcai front emeleti részében laknak Szombathelyiék és más lakásbér­lők. Mikor én közel ötven éve Kolozsvárra kerültem, a Diana fürdő már lisztes múlt­ra visszatekintő, népszerű intézmény volt. Az alapitó Szombathelyi Gusztáv már nem élt, őzvegye és József öccse vezet­ték az üzemet az elhunyt által inaugu­rali elvek szerint. Szombathelyi József, kit az egész város Pepi becenévvel illetett, megceontosodott agglegény és Epikur hü követője. Orvos­nak indult, de a szigorlatok idején meg­elégelte a sok betiirágást, kényelmét és passziói kielégítését úgy is tudta biztosí­tani, ha nem fárasztja magát tovább Ga- !enus tanaival. A város úri társadalmának szívesen látott tagja, mindig rendezett vi­szonyok között élő, finom modorú puri­tán gavallér, elegánsan öltözködött, túl­zsúfolt pompával berendezett garzon-laká­sa a Fürdő-utcai front földszintjén volt. Ha délelőtti szellőztetés alkalmával a ta­karítónő kinyitotta az ablakait, az arra 'úrók, mint külön csodát bámulták meg a>. öreg Pepi urfi lakásában felhalmozott ' ifra bútorait, drága szőnyegeit, vázait, nippeit, festményeit, vivófelszerelését. fegyvereit, sport-trofeáit és egyéb érté­keit. Pepi urfi társas lény volt, főleg a gyengébb nem irányában, függetlenségét soha se adta fel azzal, hogv házas életre adja magát, de a diszes hajlék gyakori es­téken volt vig női kacagástól hangos . . . Özvegy Szombathelyi Gusztávnénak két dekorativ szénségü, pompás megjelenésű lánya és egy fia van, a város előkelő csa­ládjai sorába tartoznak. Dr Genersich Antal orvosprofesszor ez időben az egye­temen a kórbonctani adja elő, Európa­iul u tudós, kit a kolozsvári katedráról ké­rőbb a budapesti egyetemre visznek fel. külsejében rusztikus, de háza a legmoder­nebb műveltség otthona. Kitűnő gyerme­keinek előkelő nevelést biztosit: leánya Svájcban végez gimnáziumot és egyetemi hallgatónő, mert az akkori magyar köz­oktatás még elzárta a nők elől az esve- »ein kapuit. Vilmos fia orvosnövendék, Ügyes csellista, Tonházi növendék a kon­zervatóriumban, később vadászkürtöt is *auu1. Antal, a második fin — a mi ked- ; vés Tonesi barátunk — a református kol- i légium diákja, kivel egy padban drukkol- ) juk át a nagymultu iskola egv-egy súlyos tanóráját . . . Vilmos vonósnégyest szervez magának fiatal ügves amatőrökből, en vi- szem a brácsa szólamot. Diákéletemnek felejthetetlen órái maradnak ezek a zenés délutánok, nemcsak a dús uzsonnákért, de azért, mert a/ itt játszott kvartetteken át férkőztem először hozzá Haydn, Mozart és Beethoven géniuszához . . . Tonesi jól zongorázik, már megvan neki a Paraszt- becsület és a Bajazzók teljes zougoraki- vonata. Születésnapjára egy fotografáló masinát kap, ő az első kolozsvári diák amatőr fényképész, csodálattal bámuljuk, milyen ügyes képek kerülnek ki a sötét- kamrájából. A fiuk mindcnikéből orvos lesz, Vilmos a belügyminisztérium köz­egészségi osztályán kap jelentős poziciót, Antal pedig híres sebész, ma a hódmező­vásárhelyi nagy állami kórház igazgató­főorvosa. r.4 Genersich-család származási helye után Szepesszombati elönévvel magyar nemességet kap. Genersich Antal professzor becsének, a szepesszombati gyógyszerésznek, a fia, Gusztáv, nagybátyja felügyelete alatt szin­tén a kolozsvári egyetemen képezi ki ma­gát az orvosi tudományokban A gyermek­gyógyászatra specializálja magát s kitűnő felkészültségével már, mint iiatal orvos, széles pacienturára tesz szert. Megszereti és nőül veszi a szép Szom­bathelyi lányok idősebbjét s így, mint családtag, kiveszi részét a fürdőüzem vezetésének munkájúból. A modern követelményeknek megfelelő átalakítást végeztet és uj beruházásokat eszközöl, igy még vonzóbbá teszi a für­dőt. Később egyetemi professzor lesz be­lőle. de gondoskodását nem vonja el tel­jesen a családi intézménytől. A házban több bebutorozott egyes szo­ba van, ezeket az alapitó a vidékről jött vizkurát tartó vendégeknek adta ki, de amint ezek később egyre ritkultak, egye­temi hallgatók, diákok szálltak meg ben­nük. Két éven át magam is albérlője vol­tam egy ilyen hónapos szobának a Fürdő­utcai front emeletén. A szomszéd szobában már évek óta Márk Romulus, az orvosi fakultás ős szi­gorlója lakott, robosztus alakjával egyik tipikus alakja a régi Kolozsvárnak. Másik érdekes lakó Borbély Gyurka, a rendkívül szorgalmas és szívós tanár­jelölt, aki kezdődő tüdőbaját fokozott testedzéssel gyűrte le. A nehéz atléti­kát mivelte, birkózott, boxnlt és egyike volt a régi Magyarország első bicikli- championjainak, aki hatalmas túrákat futott be. Elkarikázott Svájcon át Párisba, majd a másik évben Felsömagyarországba a lom- nici csúcsig. Ez utóbbi útjáról érdekes cikksorozatban számolt be a Pesti Hírlap hasábjain. Á7 épület Sétatér-utcai frontján levő földszintes nagy helyiség szórakozás cél­jait szolgálta. Télen táncheíyiség, nyáron vendéglő a befásitott tágas udvarral. Nyá­ron nincs színészet, itt, az Újvilágban, a lenge Múzsa üti fel tanyáját, orfeum, ting­li-langli szórakoztatja a sörözőket, de jó a konyha is, Ízletes spccinlitáta a pipe- siill kovászos uborkával... lit muzsikál estenként Kccze Anti, a később nagykiressé vált cigányprímás, technikás játékéinak- hangjai a pörkölt illatával együtt átszállnak a Sétatér alléira. Sokan megállónak és sűrű cso­port hallgatja u cigányba ojtott Paga­nini magyaros variációit. Délelőttönként zónauzsonnázók lepik el az udvari asztalokat, a fürdőből Gergely, a masszőr, küldi sűrűn a borbélyinast egy- cgy spriccerért, „több borral, mint szó­déval“. A keménymarku Gergely bá‘, kinek ve­zetéknevét sohase sikerült megtudnunk, régi jelessége az üzemnek. EezeB, alkal- inaszkodó, a székely góbék minden tulaj­donságaival. Soha se tanult anatómiát, de ahogy ott, a gyurópadon, belemarkol az ember testébe, súlyos fogásaitól kioldód­nak az összecsornózott izmok, erőteljes dörzsölésével ügyesen elkerüli a nemesebb részeket, elsimítja az idegeket, frissen, megkönnyebbülten ugrunk le a padjá­ról ... A piculákat szívesen adják neki s ezek valóban borravalók, mert Gergely a nehéz munkában kiizzadt belső nedveit állandóan pótolja a vendéglő spriccerei- vel. Gergelynek jól esik, ha a vendég el­ismeri munkáját, a barátságos bánásmó­dot tisztelettel viszonozza, még iia el is marad a borravaló. Annál ridegebb a „sze- kaiii" vendéggel szemben, akinek semmi se jó s még hozzá srnueig is Ezekkel az­tán elbánik. Egy ilyen kihullásnak egyszer a közvetlen tanúja voltam. Gergely ép- pen azt a Széchenyi-téri felcseperedett jiekmestert maszirozta. akinek nyeglesé­géből és smucigságából már éppen elege volt. Többen vártuk, hogy mi is 6orra ke­rüljünk. Az aktus befejezése rendszerint az, hogy Gergely bá szelíden megpaskol- ta a vendég lapockáit. Ennek a hangja kihallatszott a gyúró helyiségből s tudni lehetett, hogy újabb vendég következik. Én már türelmetlenségemben a kamara ajtajában várakoztam, mikor láttam, hogy Gergely olyan erőteljes paskohísokat vé­gez a pékmester hátán, hogy e cselekmé­nyével legalább is a könnyű testi sértés bűntettének ismérveit merítette ki. Ijedt sértődöttséggel fordítja fel a fejét és ki­ált iá a kiflik és zsemlyék mestere: — Hallja, Gergely, mi ez . . mi ez?. — Semmi, instálom — felel ö nyu­godtan — ez nem az urra vonatkozik, ez csak jel, hogy jöhet a kővetkező . .. * Szombathelyi Gusztáv, az alapító, élénk gondolkozásu ember, tisztában van n rek­lám jelentőségével. Plakátokat készített s ezeken ajánlja a fürdőjét. Mint literatus ember, a következő latin közmondást nyo­matja a plakát élére: In balneis salus! Magyar jelentése: A fürdés egészség. Ez a jellegzetes plakát állandóan ott volt a város falain és palánkjain, a család még azután is alkalmazta, amikor Szombathe­lyi Gusztáv már nem élt. Az !890-es évek elején én még láttam ilyen falragaszt. \ e- zérszava szállóige lett Kolozsváron, pisz­kos embereknek, smucig frátereknek a te­jére olvasták . . . Sok ifjú reményem, több örömöm, mint bánatom tanyája, kedves emlékezetű Diana fürdöház, ime búcsúznom kell tő­led. A hadsereg; felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelés; pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol sz ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 szá Zalákkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejárata bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, míg a három, vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 százalékos részlettel és a szelvény ösz- szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név» érték 10 százalékának megfelelő íombardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, kötele? pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Cluj (Kolczs) megye prefektusa MAN OLE ENESCU ezredes. ü Bll I ■■■■■■■—— Az Állami Sorsjáték alapjaiból tartják fenn Romániában a legú­jabb és legmodernebb kórházakat. Az Állami Sorsjátékon való rész­vétel ez^zel egyúttal jótékonysági aktus is. 1 Szeretném megmondani annak a fiúnak, aki tegnap haláltmegvető bá­torsággal beugrott a bid karfájáról a Szamos jéghideg vizébe, hogy hősi elszántsága nem­csak a parton visitozó pajtásait késztette ko­moly elismerésre, hanem minket is, felnőtte­ket, akik ott mentünk el a partnál, ahol a fák belenőnek a vízbe és olyan békessége*, csendes és piszkos a folyó. Ott áll a fiú egy szál fürdőnadrágban dide­regve, mert hűvös szél fuj, de nem mutatja. Áll a bid karján, alatta a jéghideg, piszkos, sárga, esőtől zavaros viz, Guggoló helyzet­ben, kezeit a térdén pihentetve áll, ugrásra készen. Mert ő úszni akar, junius közepe ven és ilyenkor a természet rendje szerint a fo­lyóparti fiuk már régen úsznak — máskor. Hogy most elsikkadt a tavasz és esőbe bo­rul a nyár, mit bánja ő? Azért is megmutat­ja. De azért gondolkozik egy kicsit még, fel­egyenesedik, izmait próbálgatja, nyújtogatja feje felé a karját. Barátai már nem iivöl- : tenek, csendben figyelik, várják: megteszi-e?. j A fin lenéz, jó mélyen van alatta a folyó, I iszonyú sárga és zavaros s mintha még a le­vegőbe is hidegség sugározna belőle. De bele kel ugrani most már, ha már ideáillt ugró pózban, fürdőnadrágban, nem mehet vissza, kiröhögik az embert — gondolja. De lehet, hogy mást gondol, egyszerűen csak azt, hogy fene egye meg, biztosan olyan, mint a jég — de az is lehet, hogy semmit sem gondol, mint a kacsa, amelyik belecsobban a vízbe. Aztán elszánja magát, kinyujtózkodik, kirúg- ja maga alól a hid karfáját, olyanfele arc­cal, mint önmagát felakasztó ember a széket és már benne iis van a jéghidegségben és kéz­zel, lábbal csapkod, úszik. Diadalorditás a jutalma, a gyerekek ugrálnak a parton s di­csőítik a bőst, aki nem akar tudni a lé­nyekről, hanem tüzön-vizen — azaz csak r i- zen át — keresztülviszi akaratát. (M. U)

Next

/
Oldalképek
Tartalom