Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-12 / 106. szám

VITA ZSIGMOND: Haggar sorshérűCscK a Bánk bánban tóm az elv helyességét és szükségessé Dót. Ha megkérdezne As tanácsot kér­ne*, mit is felelhetnék? ... Csak ezt: kezjj t-/ fűim! Hol kezdj cl? Hát Iste­nem! Mindenekelőtt talán Zsebeidben: rakj ki zsebeid tartalmát egv asztalra s meglepődsz majd a szövevényes rcn- detlcnsen fölült, mely e zsebekből ki úrad a világra. Aztán menj haza és csi­nálj rendet otthon, egy fiókban, az ösz- szes fiókokban és szekrényedben, aztán jegyzőkönyveidben, aztán a lakásban, általában, aztán a hivatalban, vagy munkahelyeden, a szerszámok és mti~ szerek között, aztán — s ez már. bizo nyos tapasztalatok alapján szólok, ne­hezebb lesz! — iparkodj rendet terem­teni magánéletedben, lelked titkos re- készében, a világhoz való viszonyod­ban, a valóság megismerésében, az em­berekkel szemben táplált indulataid között, vágyaid, rémképeid, valóságos képességeid között, iparkodj rendet csi­nálni telkedben és szivedben. így kell kezdeni a rendcsinálást, valahogyan. S miért, mi jogon vársz rendet a világtól, a nagyról és bel át hatatl anul rendetlen­től, amíg zsebeidben, fiókjaidban, szi­vedben és eszméletedben nincs igazi rend?.., S majd meglátod, hogy egy fiókot egy életen át rendbentartani csaknem olyan bonyolult vállalkozás, mint egy társadalmi osztályt, vagy ál­lamot! S ha mindezt megismerted s leg alább részlegesen megvalósítottad, ha lakásodban, munkahelyeden, család/ és emberi kapcsolataidban, szivedben és agyadban rend van, akkor, de csak ak­kor, egy pillanattal sem elébb, jogod és kötelességed nekilátni és rendet csinál­ni a világban! S csodálkozással észle­led majd, hogy a világ nem is olyan rendetlen, abban a pillanatban, amint rendet csináltunk szivünkben és lel­kűnkben! Hát kezdd el, fiam!... Rend, igen! új rend, örök rend. kezdd el! De én addig is, mert reménytelenül rert- detien vagyok, hadd iszom, Hat\an előtt, még egy barackot e nagy hideg­ben, J Ezt gondoltam s boldogan utaztam, a ködben és a rendetlenségben. ZARÁNDOKLÓ FÁK VERHAEREN EMIL VERSE Alikor G haldokló sugárnyaláb A vérző, őszi föld szivébe markol. ■Az ónszíuü, kopár keresztútakról Zarándokolni indulnak a fák, A bánatuktól nagyra nyúlnak, Jámbor, szelíd, kegyes, gondolkodó mind. A levelük sir. sir és egyre bólint. Szomorú lombjuk könnyez, hallgatag­Amerre nézel, mennek mindenütt Kettős sorokban, ó, vájjon mióta?. A fényt keresi a fák légiója, A nap, a nap hatalmas mágnesük. A köpenyeik csupa aranyok, Rájuk esik az alvó, csöndes, esti Fény és a szélük haloványra festi, Ä poros utón tömjén kavarog­Haladnak a hegy bús szikláin át, Láttukra az ember döbbenve hallgat. Titokzatos tanyák és törpe falvak Lerogynak és úgy mondanak imát. KOSZTOLÁNYI DFZSŐ FORDÍTÁSA. DAL A SZÉLBEN DERZSI SÁNDOR VERSE Siess ide, szállj ide, fellegaráai röpke viharparipán. Remegve zokognak a falevelek — Sirsz-e, ha messze megyek? Száguldva előz meg a hiis fuvalóm s szárnyal utána dalom. A Bánk bán felé forduló koronkiut meg- ujulú érdeklődést és különösen a magyarul gondolkozó rétegeknek állandó, ma talán még növekvőben levő lelkesedését látva, fel kell tennünk a kérdést, bogy ennek mi az oka és más magyar dráma a Bánk bán mellett miért nem érhetett el hasonló népszerűséget. A mult század esztétikusai a Bánk bán jelle­meit és tragikumát magyarázták behatóan, igy tárták fel a darab belső értékeit. Kétség­kívül sokat tanultunk tőlük és a Bánk bán mai értékelésében is Gyulai Páltól és Arany Jánostól kell kiindulnunk. A közönség tetszé­sét, a darab felé forduló 6zeretetét azonban nem magyarázta meg a darab gazdag jel-em- zőereje, a tragikum belső szükségszerűsége. Hiszen a tetszésen nem változtathatott az 6em. hogy egyes kritikusok a főszereplőket, magát Bánk bánt is, ingadozónak, időnként érthetetlennek találták. Mai megítélésünk szerint sokkal többet jelent az, amit Szerb Antal állapított meg, hogy a Bánk bán hatá­sát dikciója, behő feszültsége magyarázta meg. A drámát a levegője emelheti igazán tragédiává, mely megrázó és megtisztító ha­tást kelt a nézőben. A Bánk bánnak villa­nyossággal telitett levegője folytonosan a vil­lám lecsapásával fenyeget és a szenvedélyek súlyos, helyenként pathetikus nyelve egyre fokozódó, idegfeszitő várakozásban, nyugta­lanságban tartja a nézőt. Az indulatok feszi­tő ereje, a drámai dikció csak ezzel a foko­zatos fellépéssel, a cselekmény biztos emel­kedésével és megkönnyebbitő megoldásával társulva tartja igazán fogva és békiti ki a közönséget, különben könnyen kimentheti. A Bánk bán többek között ebben is messze a többi magyar dráma fölé emelkedik, igy a Földindulás fölé is, melynek pedig ugyancsak drámai levegője és izgató, nemzeti témája van. A tragédia felépítése, szerkezeti Jikciója, jellemfestése mind fontos elemei sikerének, valamint belső értékének, nem szabad azon­ban megfeledkeznünk érzés- és gondolatvilá­gáról, magának a témának általános, össze­foglaló jellegéről sem. Ebből a szempontból folyton uj kérdéseket találhatunk a Bánk bánban. A kritika, az irodalomtörténet ma éppen ezekkel foglalkozva fejthet ki építő, nevelő hatást. Természetes vonzóerőt jelent a Bánk bán­ban maga a történelmi kor, a környezet és az időpont, mely nemzeti létünknek egyik súlyos, de mégis független, a küzdelemnek szabad utat engedő korszakába vész. Teljesen magyar a tragédia világa és a tragédia témá­ja: a szabadságban, becsületében megsértett magyarság harca az idegen uralkodóház el­len. A magyar közönség hosszú időn keresz­tül a Habsburg-ház elleni gyűlöletével, har­cával azonosíthatta a Petur, a Bánk kitö­réseit. A XII. század magyar világában az egész magyarságot látjuk összesüritve. Először szó­lalnak meg egymás melleltt öntudatosan a legfontosabb magyar társadalmi osztályok és a hozzájuk tartozó rétegek, kik együttesen a magyar élet összetett képét adják. Tiborc a magyar jobbágy, a szegény nép szava. Pe­tur a magyar nemesség, Bánk, a nádor, a vezető réteg, amely a főnemesség formájában válik külön. Mellettük Simon és Mikhál a hazában otthont találó és a nemzet életéhez hozzásimuló idegen elemeket jelképezi, Ottó és Biberack viszont a betolakodott idege­neket. Csak a még ma is kialakulatlan ma­gyar városi középosztály, polgárság hiányzik a nemzet mai teljes képéhez, azonban igy Í3 megtaláljuk a magyar élet örök hangadó, irányitó rétegeit és azokat, amelyek a legfáj­dalmasabb, ma is megoldatlan kérdéseket hozzák felszínre. A tragédiába fuló lázadás mind a három magyar réteg életét megrázza, vagy visszataszítja, ezért válik a végső bu­kás a magyarság tragédiájává. A magyar tragédiában meg kell vizsgál­nunk a magyar rétegek magatartását, nem­zeti felfogását, érzésformáit, hogy a magyar sors törvényeit megismerhessük. Amennyiben a kisnemzetet nem tartjuk teljesen a nagy hataimak játékának, hanem hisszük, hogy önmaga is befolyhat sorsába, érdemes meg­látnunk, hogy a Bánk bánban mi alakitja a magyar sorsot. Egyformán fontos a Tiborc, a Petur éa 9 Bánk nemzeti érzése és az élettel szemben való állásfoglalása, habár Tiborc ezúttal még alig jut szóhoz. A Tiborccal kapcsolatos p&r jelenet nem csupán színpadi szempontból ha­tásos, megrendítő, hanem egyúttal mélységes, emberi és nemzeti értelmet ad a tragédiának. Mert hiszen Petur elsősorban a nemesi jo­gokat félti, Bankot közvetlenül a becsületé­nek megtipráaa viszi a lázadásba, Tiborc mondja el az egész magyar nép panaszát, azt a panaszt, amelyet majd Bánk Gertrudis el­len fordit. Tiborc, a nép elkeseredése bele­olvadt Bánkba, szavának széles hátteret adott, a királynéval szemben a nemzet kép­viselőjévé formálta. A Tiborc szerepe éppen ezért lényeges alakitó eleme a tragédiának. Az örök szegénység legjelemzőbb vonása a türelem, a csendes, beletörődő lemondás. A szegénység egész é.etében képes tűrni és le­mondani, nem lázad addig, amig felülről nem kapja meg a lökést. Az erkölcsi törvények­nek a jognak, a szabadságnak megtiprását látva Tiborc is csatlakozik a békétlenke- dőkböz, be'opózik a palotába. Tiboréban a nemzet legmélyebb rétege szólal meg, de ez a réteg is öntudatosan látja, hogy nyomom- ságát a merániak okozzák. Elkeseredve fa­kad ki a merániak tékozdó fényűzése, léha dőzsölése, dövfös társadalmi elkülönülése ellen és amint belejön a panaszba, Bánk bánnak egy közbeszólására lázadásba csap át a hangja. Tiborc, a paraszt, látja, hogy a meggazdagodott magyar uraktól sem várhat semmit, mgára vau hagyatva. éhezésre, nyo­morúságra van rendeltetve. Ebben a feldúlt lelkiállapotban már csak egy szikra kelt liogv Tiborc is fenyegetően támadjon a ha­talmasok ellen, hiszen a mennyország képé­re már nem gondol és a pokoltól nem fél a szegény. Amikor Bánk bán alamizsnát ad neki, igy szól: ..Szép pénz: de adhatsz-e hát mindenik szükölködőnek? visszaadja-e ez a halottakért hullt könyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek 3dsz, még szegé­nyebb vagy.“ Sötétek, félelmetesek a Tiborc szavai, a mult század magyarázói könnyen el is siklottak súlyos értelmük felett. Tiborc nem csupán egy szűkölködő, kit adománnyal ki lehetne elégíteni, öntudato­san vállalja a közösséget a mindenkori sze­gény néppel és annak a jogait követeli. Nem alamizsnára van szüksége a szegény népnek, hanem jogra. megbecsülésre egy emberibb életre. Az élhetetlenek sorsát meg kell is­merni először, hogy azután egységesen le­hessen segíteni rajtuk. Erre gondol Tiborc, ki már félénk, öreg ember, a gondolatait csak kínzó kérdésekben tudja megformálni és Bánk bánnak egy szavára felismeri urát, gondviselő atyját és lábaihoz borul. A Tiborc szavainak élességét csak ma is­merjük fel teljes mértékben, hiszen a Bánk bán után 1848-ig Vörösmarty, Eötvös, Petőfi, Arany még meg-megszólaltatják a szegénység sorsát, de utánuk több mint félszáz éven keresztül, a nemzeti délibábkeresés idősza­kában, alig hat fel az irodalomig a nyomo­rultak szava. Egy uj felfogású irói nemze­déknek kellett jönnie, hogy Tiborc szavai­nak teljes értelmét ismét meglássuk és ben­nük életünknek még ma is nyílt sebeit. Türelem és hűség a Tiborc magatartásá­nak két alapvonása, ez a két vonás az, mely a szegénységet a nyomorúságok között is megőrzi és magyarnak megtartja. A magyar lélek kutatója ma ismét ezeket a vonásokat látja meg népünkben és a jövőt biztosító erőt ismeri föl bennük. Katona jól látja, hogy Tiborc milyen alap­vető, különálló rétege a nemzetnek, az 5 alakja ad igazán népi, nemzeti értelmet a lázadásnak. Tiborc fölött roppant magasság­ban el Petur és vele együtt a nemesi rend. Petur a nemzet középrétege és hangadó ele­me, de számára legtöbbször még maga a ne­messég jelenti a nemzetet. Tudatában van annak, hogy a nemzet különböző rétegekből áll és mindeniknek más érdekei vannak. A nemzet nem gondolkozik egységesen: ..ahány fő, szintannyi ész“, a szabadságot, alkotmányt védő öntudatos magyaroknak ezért bátran kezükbe kelt venniök a kezdeményezést. A Petur gondolkozásának, magatartásának két tengelye a végtelen királytisztelet, az alkot­mányhoz és a szabadságbéli jussokhoz való makacs ragaszkodás, másrészt a jogfosztó idegenek ellen való lázongó elégedetlenkedés. Érdekes, hogy Petur mit tart a Gertrudis és a merániak legfőbb bűneinek. Első fon­tos panasza az, hogy „a magyar csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk nagy asszonyán“. A magyarság mindenütt háttérbe van szoritva, az udvarban meráni tányérnyalók veszik kö­rül a királynét. Ez Petur számára elsősorban személyes és osztály sérelem. Az udvar pa zár lás a azonban az egész ország nyomorúsá­gára felhívja figyelmét. Petur, a nemes ur. meghallotta a nép jajszavát. Szavain megér­zik, hogy hosszú elégedetlenség, önemésztő, lázongó tűrés gyűjtötte fel keserűségét, sé­relmeit, ezért tudja most egyre fokozódó in­dulattal, egyszerre föltárni. Ez a fokozatos­ság igazolja azt, hogy számára legfájdalma­sabb a nemességnek a hivatalokból, az or­szág kormányzásából való kiszorítása, a ren­di szabadságnak, az ősi jussoknak megszorí­tása vagy eltörlése. Peturral együtt kell megfigyelnünk a béké­teknek magatartását is. Cselekvő, alakitó sze­repük nincs ugyan a tragédiában, de inga­dozásukban is megmutatják a tömeg érzé­seit. Ők is jól ismerik az ország elégedetlen­ségét, a nép nyomorúságát, de törvény, ki- ráiytiszteletük eddig hallgatást parancsolt a számukra. Képesek a végtelenségig is tűrni, csak az uralkodótól, az alkotmánytól várják sorsuk jobbra fordulását. A Babits által meg* figyelt magyar jogérzék az Írott betűhöz való ragaszkodás, élesen domborodik ki az egész Bánk bánból. Az alkotmánytiszteleti teszi Peturt alkot­mányvédővé és lobbanékony, dühös vérmér­sékletének csak egy forró éjszakára van szük­sége, hogy a hosszú tűrésből egyszerre a fék­telen lázadásba lendüljön. ,,Le a királyi szék­ről, asszonyom!“ kiáltja. Gyorsan, erőszako­san akar cselekedni, hogy nemzetét az ide­gen hatalomtól megmentse. A negyedik fel­vonás végén valóban be is tör a palotába társaival együtt és Gertrudis egész család­ját ki akarja irtani. A békételenek Petur szavaira már tettre készek, de Bánk a király tekintélyével egyszerre lecsillapítja az indu­latokat, a lázadók alázatosan lábaihoz ha­jolnak. A sérelmek állandó emlegetése a jogra va­ló hivatkozással és a kitartó tűréssel együtt történelmünknek jellemző vonása. Ebhez hozzá kell még tennünk a gyors, ha kell erő­szakos, támadó tettrekészséget is, hogy a ma­gyar magatartás különböző megnyilatkozá­sait tisztán láthassuk. De az erőszakos láza­dás, amelyet pedig az egész nemzet közér- zése fűtött, a Bánk bánban elbukik, a nem­zet sorsát olyan megrázkódtatásba taszítja, amelyből majd csak a nemzet és a király ősz- szetalálkozása vihet tovább. Végül röviden még tekintsük át a Bánk bán magatartását, sorsát. Bánk bánban azt a politikai tehetséget, bölcsességet láthatjuk, amely Szekfü Gyula szerint az egész magyar történelemből kitűnik. A Bánk bán nemzet fogalma már olyan széles, összefoglaló, hogV mai fölfogásunknak is megfelel. Bánk bán mentes a nemzeti gyűlölettől is, elfogulatla­nul akarja megitélni más nemzetek törekvé­seit. hogy összebékitse az ellentéteket. Célki­tűzése: az alkotmányos szabadságvédelem, a törvényadta lehetőségek kihasználása a nem-* zet anyagi gyarapodása érdekében. Magatar­tásában az egyeztető szellem, a bölcsesség ha­tározottsággal, igaz érzéssel társul. Családi tragédiája megdönti lelkében a törvény és alkotmánytiszteletet, igy válik ő, a nádor is, lázadóvá, A Bánk bán lelkében maga a magyar élet, a magyar sors kerül válságba, egymagában kell végigküzdenie mindezt, ami népe lelkűidében a századok folyamán végbement. Megjátszása éppen ezért rendkívüli színészi feladat. Hogy Bánk bán lelkében mi omlott össze, azt vádbeszédének ez a mondata világítja meg leginkább: „becsületest kell játszani, de valóban lenni mégis oktalanság“. A Bánk bán felfogása és a magyar életforma törvé­nyei szerint becsületesen, a törvényekhez al­kalmazkodva és a törvényes jogokhoz ragasz­kodva kelil élni. Bánk bán és vele együtt a magyarság megbecsüli az idegent, de megkí­vánja a saját személyének megbecsülését is. Ez a magyar büszkeség szólal meg Bánk bán­ban. íme a magyar magatartás legjellemzőbb vo­násai, a magyar életforma, amint az a Bánk bánból elénk tűnik. Kemény, gerinces maga­tartás, a becsületéhez végletekig ragaszkodik és a megbecsülést követeli. Hajolni nem tud. Ha ellentétes világfelfogással jut összekötte­tésbe, mely kigunvolja, semmibe veszi azt, amit őmaga szentnek tart, akkor lelki tusa, belső összeomlás után a lázadásba sodródik. Bánkkal együtt a hitében erkölcsi felfogása* ban megrendült nemzet támad Gertrudis el­len és egyensúlyát elveszítve még a gyilkos­ságra is kész. A törvény ellen lázadás ellen­tétes a magyar világfölfogással, ezért tragi­kus bukásba visz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom