Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-12 / 106. szám

2 ELLENZÉK W40 májm I ?. Huszonöt év előtt lépett be az Í9í4~es világháborúba Olaszország Németország és az angol francia szövetsége­sek izgalmas versenye az olasz barátságért Az olasz beavatkozás ti gye a nemzet közi L Ivzot előterébe került. Beleszól-e Olaszor­szág a háborús viszályba s ha igen, melyik lel oldalán? Kérdőjelként mered a kérdés a közvélemény felé, Ugyanúgy, mint most eppt n a negyedévszázaddal ezelőtt, amikor Olaszország kilépve a jóindulatú semlegesség­ből. felmondta a Németországgal és az os/t- lák-tnagyar monarchiával 1882-ben kőtőlt s azóta megújított hármas-szövetséget, (amely­nek hatálya 1920 julius 8-án járt volna le', majd pedig izgalmas belpolitikai busz nap után az entente oldalára állt és kinyilatkoz­tatta hadiállapotát Ausztria-Magvarországgal. 1915 tavaszán a monarchia államainak közhangulata a nyugatgaliciai, illetve -«Itala- bau az orosz hadszíntér eseményeinek hala­sa alatt állott. Kevéssel az olasz lépés előtt történt meg a gorlicei áttörés, Tarnovv, Duk- la. Jaslo, Krasno elfoglalása. A kibontakozó helyzetben egyszerre csak Róma felé tere­lődött a közfigyelem. Az olasz fővárosban megkezdődött tanácskozások arra mutattak, kogv Olaszország döntő elhatározások küszö­beié érkezett. Amikor a világháború kitört és a hadüze­netek egymást követték, rövidesen kiderült, hog\ a hármas-szövetség Olaszországra vonat- ke; ő szerepe a figyelő helyzetben maradó, de jóindulata semlegességre szorítkozik. Ez az állapot rövidesen lényegesen megváltozott. A heavatatlanok csak utólag értesültek ar­ról, hogy Olaszország, megmásítva eredeti álláspontját, melyet a monarchiának Szerbia ellen irányuló magatartásával kapcsolatosan elfoglalt, nehézméuyezte Ausztria-Magyaror- s/ng fellépését és ezt úgy tekinti, hogy a hármas-szövetségi szerződésben megállapított balkáni egyensúly felbontására történt, mely esetben őt kárigény kielégítése illeti. Olaszország a nagy választás előtt icára előkészített terepből a békés megoldás­hoz vezető utat. Giolitti azonban húzódott a kormányalakítástól, meghiúsult Marcora és Carcani pénzügyminiszter kísérlete is és a király háromnapi tapogatózás után ugv dön­tött, hogy a Salandra-kormánv lemondását nem fogadja el. Ugyanezen a napon a magyar képviselő- házban gróf Andrássv Gyula kérdést intézett gróf Tisza István miniszterelnökhöz, fedi-e a valóságot a Stampa cikke, amely szerint a monarchia kormánya bizonyos területenged­ményt ajánlott fel (llas/.országnuk. ba n ro­ii.n kormány biztosítja a háború tartatnám teljes semlegességét. A miniszterelnök a «ein- h get rég ellenében felajánlott területenged- ii * ét IV t elit merte és szavaihoz hozzáfűzte, bogy a kél hatalom élelerdekein alapuló barátság megőrzés«- erdekeben a monarchia még súlyos áldozatok árán is igyekszik kikii- s/ühülni az ütközési pontokat. A tárgyalások alkalmával kiderült, hogy «-zek kiküszöböl«' <: r-.ii is területi engedmények alapján tórl«-ii- hi-tik. a közös kormány tehát, felelőssége tel­jes tudatában és nem taktikai okokból, rálé­pett az. ilyen megoldást kereső nlra. MIT AKART ADNI A MONARCHIA OLASZORSZÁGNAK? Milyen ajánlattal próbálta a monarchia megőrizni Olaszország semlegességét? A Stampa szerint a következőkkel: 1. Olaszország megkapja Trentinót, azaz Dél-Tirolnak olaszlakta részét. 2. Az Isonzo területét Gradiskáva) együtt. 2. Trieszt városa kiterjedt önkormányzatot és olasz, egyetemet kap, kikötőjét szabad ki­kötőnek nyilvánítják. 4. Ausztria-Magyiarország kijelenti érdek­telenségét Dél-Albániában és elismeri, hogy Valona olasz hirtok. 5. Ausztria-Magyarország. Németországgal együtt hajlandó megvizsgálni Olaszországnak Gürz városára és néhány dalmát szigetre vo­natkozó követelését. Az engedmények teljesítését a német biro­dalom tszavatolja. Az ajánlat nem elégítette ki Olaszországot és két nappal az olasz törvényhozás egybehí­vott ülése előtt már nyilvánvalóvá vált, hogy Olaszország belép a háborúba. Május 18-án a Kapitoliumon népgyülés volt. amelyen Co- Ionná herceg, Róma polgármestere is részt- vett és egy órás beszédét azzal fejezte be, hogy a nemzet a kormány mellett áll, ha az háborút akar, de ellene fordul, ha nem akar. A tömeg követelte, hogy a hadviselés jelké­péül húzzák meg a Diana templom nagvlia- rangjait és a polgármester rendeletére a tem­plom harangjai megkondultak. A tömeg ön­feledten ünnepelte a háborút, halált kiáltott Giolittire. lakása felé indult és csak torlasz- harcok után, a rendőrség közbelépésére osz­lott szét. A hármasszövetség ielboritásának indokolása Az igény jogosultságának és a kielégítés mértékének megállapítására irányuló tárgya lasok elhúzódtak, de csak a beavatottak tud­hatták, hog y eredménytelenül végződtek és 01a szország a hármas-szövetségtől teljesen el- íávclódva, semlegességének feladására ké­sz ül. A közvéleményt előkészületlenül érte a fordulat, azért is, mert csak a jelekből kö­vetkeztethetett arra, hogy a helyzet uagyon komolyra fordult. Azok a hírek, hogy Sa- landra olasz miniszterelnök, Sonuino kül­ügyminiszter, Cadorna vezérkari főnök és a monarchia iránt barátságos érzelmű Giolitti miit miniszterelnök, valamint a hadat viselő hatalmak római követei döntő tanácskozást folytatnak, egyelőre nem világították meg a valóságos helyzetet. A sajtó csak fokozato­san tisztázta Olaszország magatartását, amely mindinkább a monarchia ellen fordult és a lapok csupán lényeges késedelemmel közöl­hették, hogy Olaszország május 4-én a hár­mas-szövetség tagállamaihoz intézett jegyzé­kében a szövetséget felmondta és magának a cselekvési szabadságot fenntartotta. Mindaddig néhány sokatmondó hir árulta el a valóságot. így például az a tüntetés, amely a monarchia-barát Giolitti ellen Tori­nóban zajlott le, vagy pedig a francia föld­ről a quaroi Garibaldi ünnepségre visszatért D'Annunzio páratlanul meleg fogadtatása. Később a háborús láz és az entente mellett megnyilatkozó rokonszenv egyre nyomasz­tóbbá vált. Csak Giolitti kereste a békés ki­bontakozást és a szociálista párt hangoztatta a nép békés szándékait, mig D'Annunzio há­borúra tüzelt, a beavatkozást sürgető sajtó szimén egyre nagyobb hévvel gyújtotta fel a lakosság hangulatát, a háborús pártiak meg­nyilatkozása mindjobban nekitüzesedett és a Salandra-kormány magatartásából félre nem ismerhető módon kiviláglott, hogy az entente oldalán történő beavatkozás mellett elköte­lezettséget vállalt. Ezekben a napokban Vi< viani francia miniszterelnök, mint diplomá­ciai eredményt említette, hogy Salandra már döntött. Viviaui hangsúlyozásából feltétle­nül arra kellett következtetni, hogy a döntés az entente javára szolgált, a monarchiának és Németországnak tehát vállalnia kellett a nehéz szerepet, Olaszország kielégitését, a háborús tömeghangulat lecsillapítását és leg­végső esetben a Salandra-kormány eltávolítá­sát. A diplomáciai ügyeskedés már-már si­kert igé,rt. A döntés halogatása a békés meg­oldás lehetőségével kecsegtetett. Giolitti köz­belépése csendesitőleg hatott, békitőleg lé­pett közbe Vilmos császár is, akinek Viktor Emanuel olasz királyhoz intézett titkosjegyii távirata szintén a békés megoldást ajánlta. Bülow herceg német és Macchio osztrák-ma­gyar nagykövetek pedig az entente követek­kel versenyezve folytattak tárgyalásokat s május 14-én fel is villant a remény, hogy a háborús indulatokat a béketörekvés váltja fel. ÚGY LÁTSZIK, MINTHA GIOLITTI GYŐZNE... Á feszültség forrpontján a Salandra-kor­mány benyújtotta lemondását. Giolitti tehát eredményesen működött, de uj fordulatot te­remteni mégsem tudott. Az olasz félhivata­los a lemondást azzal magyarázta, hogy a kormány nélkülözte a nemzetközi politiká­ban követett irányvonalak támogatására az alkotmányos pártok jóváhagyását. Ekkor úgy látszott, hogv a háborús feszültség feloldó­dik és Giolitti vagy pedig Marcora kamarai elnök vezetésével az erők összefogásán alapu­ló kormány keresi meg a beavatkozás szá­egész szerződést eltöltötte s ezek a sértések ellenállhatatlan erővel felélesztették Olasz­ország kielégülésének kérdését“. Beszédét azza fejezte be, hogy Olaszország célját hadserege és flottája valósítja meg. A Stampa ugyanaznap iazt irta. hogy talán még a törvényhozás ülése alatt megszólalnak az ágyuk, ez azonban csak három nap múlva kö­vetkezett be. Előbb Burian báró, közös kül­ügyminiszter átnyújtotta a monarchia vála­szát arra az olasz jegyzékre, amely a hármas szövetség felbontására vonatkozott. A vá­laszt emlékeztette az olasz kormánynak 1914 augusztusában tanúsított szövetséges maga­tartására és Victor Emanuel királynak Fe­renc Józsefhez intézett táviratára, amely Olaszország szivélyességét biztosította. Ezek után úgy a berlini, mint a bécsi kormányt meglepte, hogy Olaszország a háborúban sem­leges óhajt maradni, holott ez a magatartás aligha egyeztethető össze a szövetségi szerző­dés szellemével. A semlegesség tartós bizto­sítására előterjesztett kárpótlási követelések nem voltak teljesíthetők, bár a monarchia kormányának szándékában állott ilyen igé~ nyékét részben teljesíteni. Elindul a nagy .. Milyen igényeket támasztott Olaszország követelése? 1. Teljes lemondást Trientről az 1881-ben megállapított határok alapján, vagyis beleért­ve Bozent is. 2. Határkiigazitást Isonzóban; Görzöt, Gradiskát és Monfalconet. 3. Triesztnek a háta mögött mélven be­nyúló határterülettel, Capo dTstriával és Pi- ranoval 6zabad állammá való átváltoztatását. 4. Lemondást a Curzolari szigetcsoportról Lissával, Lessinával, Curzolávial, Lagostával, Braccaval, Meledaval együtt. Valamennyi terület átengedése azonnal esedékessé vált volna. Ezenkívül Olaszország teljes fennhatóságot kért Valonára és Sase­nora, valamint annak kijelentését követelte, hogy Ausztria-Magyarország Albániában tel­jesen érdektelen. Mindezekért 200 millió lira átalányöszeget ajánlott fel, továbbá semle­gességét helyezte kilátásba. Burián válaszjegyzéke után 48 óra múlva, Aviarna herceg bécsi olasz követ átnyújtotta Olaszország hadüzenetét és május 24-én a két ország között az ellenségeskedés megkez­dődött. A tiroli határon kisebb határőr-csa­tározások indultak, Strassaldónál olasz lovas­ság mutatkoztot, ia monarchia flottája végig­látogatta a Veience-Barletta között elterül«! olasz keleti partvidéket, az osztrák-magyar légitengerészet pedig Velencét, Riminit, A_u* conát bombázta. így kezdődött. Istfvá an BUDAPESTEI AZ Király Szállodában (VI. PodmaniezKy-u. 8.) kaphat minden igényt klelégitö, mérsé­kelt áru szobát. Teljes kénye­lem, központi fűtés, állandó me­leg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-24, Bmmunatnmi A levegői nyelő emberek ••• Borzalmas Ki-ll<mctlenhé|'«t idéz < ö majd- II« in minden 1i/.<-«lik embernél egy ideges ere­detű n. n. (a<-ropfiagia) tulwjk. levegői n\e- ló embertípus. Ezen ki-llenn tlenn-g abból áll. bogy J gvomor «•* a hél megtelnek levi-gősel é.- borzasztó felfúvódást é* fesziillM-gi-t idéz elő a gyomor- és bélrendszerben, sói a rekesz­izmokat is annyira feltolja, hogy nehéz lég­zés áll elő é* a szívre i- kellemetlen érzést, nyomást gyakorol. A beteg enni nem hir ti ha eszik, azonnal hányingere van, szédül, fej­fájást érez. valósággal «-Ikeseriti egész életét. A világhírű amerikai Gastro D. megszün­teti ezeket az idege» és gyomorra visszave­zethető zavarokat és igv gyógyíthatatlannak Iliit fenti esetekben is rendkívüli hatásokat érnek el vele. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertá­rában Bucureşti, Calea Victoriei 124. mtartalmaz a telepítési törvény? (Folytatás.) 21. szakasz: A telepes ellen valamely hite­lezője részéről intézett végrehajtás esetén a telepesnek a kincstárral szemben fennálló minden tartozása esedékessé válik. A végre­hajtó hitelező a 22. szakasz utolsó bekezdése értelmében a végrehajtás elrendeléséről köte­les a földművelésügyi minisztérium telepítési osztályát értesíteni, mely a> végrehajtást el­rendelő bírósággal a telephelyet terhelő ösz- szes kincstári követeléseket közli. A telephe­lyet árverésen csupán más telepes, vagy olyan személy vásárolhatja meg. aki az 5. szakasz­ban közölt telepítési feltételeknek megfelel. Erre nézve az árverési vevők a telepítési hi­vatal bizonyítványát felmutatni kötelesek. 22. szakasz: Az árverési vételárból e-őbb a kincstár, tartomány és község adókövetelé­seit, aztán a telephely hátralékos vételár részleteit és a folyósított segélyeket (lakás­építés, felszerelés, vetőmag ára stb.) kell so? rozni és csak a fennmaradó összegig nyerhet­nek a hitelezők kielégítést ingatlan árverés, esetén. i Abban az esetben, ha az árverési te’epe^ vevő nem képes az egész vételárat lefizetni, egészben vagy részben átveheti a végrehaj­tást szenvedő adósságait a kincstárral szem1 ben. Ebben az esetben hitelesített nyilatkoza­tot kell adnia arról, hogy ugyanazon feltéte­lekkel és kötelezettségekkel átveszi a köte­lezettségeket és mindenben aláveti magát a telepítésre vonatkozó szabályoknak. A bekebelezésre alkalmas birói végzést meg kell küldeni a telepítési hivatalnak, mely az átírást a telepesek könyvében ke­resztül vezeti. Jelen rendelkezésekkel ellentétes minden kielégítési végrehajtás semmis. 23. szakasz: Ingatlan árverés telephelyre vonatkozóan csupán a 20. szakaszban felsorolt hitelezők jelzálog szerződései alapján, vagy kincstári, tartományi, községi adó követelés, valgv birság erejéig kérhető. A többi követe­lések érvényesítése végett ingó végrehajtás, vagy a haszonvétel lefoglalása kérhető az 1881. LX. te. 211. és 212. szakaszainak meg­felelően ott, ahol ez a törvény van érvény­ben. Haszonélvezetre vezetett végrehajtás esetén harmadik személy zárgondnokká nem nevezhető ki, az adós maga kezeli javait. 24. szakasz: Telepes adásvétel, vagy árverés utján eredeti telephelyével együtt összesen legfeljebb 50 hektár földet szerezhet. A szer­zett telephelyek továbbra is önálló jószágtes­tek maradnak a 18. szakaszban foglalt ren­delkezések szerint. 25. szakasz: A telepesek közötti csere a telepítési hivatal engedélyével meg van en* gedve, ha a kincstárral szemben esedékes tartozásaikat, továbbá állami, tartományi és községi adóikat kifizették. 26. szakasz: A telepes végrendeletében örököst jelölhet ki telephelyének átvételére azzal, hogv az örökös a többi jogosultakat a „II. Károly király Polgári Törvénykönyv“ intézkedései értelmében kielégíti. Ha örökös nem volt kijelölve, a jogosultak megegyez­nek abban, hogy ki vegye át a telephelyet a törvényes örökösök közül. Ha nem tudnak megegyezni, az illetékes békebiróság választ* ja ki az örökösök közül a legalkalmasabb személyt, aki átveszi a terheket és kártala- lanitást fizet, továbbá k&telezettséget vál­lal arra, hogy a telepítési hivatallal meg­egyezést létesít. A gyorsított eljárás során az összes érdekelt feleket megidézik. Az eljáró biró bekebelezésre alkalmas határozatát a te- lepitési hivatallal is közli, hol a tulajdonjog átírását nyilvántartásba veszik. Abban az esetben, ha az uj tulajdonos örököstársait az előirt időben nem elégíti ki a telephely az örökösök közös tulajdonává vábk és bármelyik nyilvános árverést kérhet a vagyonközösség megszüntetésére a 21. sza­kasz intézkedéseinek szem előtt tartásával. (Folytatjuk.) Amikor Salandra május 20-án a törvény­hozás üléstermébe lépett, a háború éltetésé­vel fogadták. A miniszterelnök előbb háború esetére érvényes kivételei kormányhatalmat kért. majd a hármasszövetség felmondásá­nak előzményeit ismertette. A nagy beszéd Olaszország kielégületlen nemzeti érzéseinek hangoztatásával kezdődött s utána részletes birálatot tartalmazott a monarchiának Szer­biához intézett jegyzékéről. ..Ez a jegyzék Olaszország éveken át foly­tatott munkájának gyümölcsét pusztította el és megsértette a hármasszövetség szerződé­sét is. A monarchiának ugyanis előbb velünk kellett volna értekeznie, hogy esetleg igény­bevegye békitő közbelépésünket. Ausztria- Magyarország azonban még az előzetes ér­tesítésünket is elmulasztota, sőt a formasér­tésen kivül a szerződés érdemi megsértése is bekövetkezett, minthogy a monarchia fellé­pése alkalmas arra, hogy a balkáni félszige­ten kialakult befolyási érdekkört megzavarja és a birtoklás kényes rendszerének egyensú­lyát felborítsa. De egyik, vagy másik pontnál többet szenvedett az a szellem. amelv az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom