Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-09 / 104. szám

19 40 tu áj n s 0.

ELZENZ'iK

________ i&ß

ÍUSSi&JMS&IISmäMÜWMMiB*

Chamberlain nagy beszédben kísérelte meg magyarázatai adni a szövetségesek norvégiai sikertelenségének

A norvégiai események „helyei adni látszanak a német haderő legyőzhetetlenségéről szóló, téves legendának“. „Svédország jogosan tehet szemrehányásokat“ — ismerte be az angol miniszterelnök. — »A német támadásnak csak Norvégia előzetes megszállásával tehetett volna elejét venni, de erre sem a norvég kormány nem szólította Se! a szövetségeseket, sem azok nem gondolhattak ilyen lépésre“

Chamberlaint as utcai ünnepelte

s a miniszterek éljenzéssel fogadták

LONDON, május 8. (Rador.) Az angol alsóház keddi ülését rendkívül nagy érdeklődés előzte meg. Hogy nagyjelentőségű ülésről lesz szó, már az is mutatta, hogy a képviselők már korán elfoglalták helyüket padsoraikban és igen sok hely már fenn volt tartva jóval az ülés megkezdése elolt. A diplomaták páholyai tel- ! jesen megteltek. Az ülésen megjelentek i Belgium, az Egyesült-Államok. Argentina,

Brazilia. Franciaország, Kina, a Szovjetunió, Egyiptom. Japán, Románia, Svédország, Norvégia, Hollandia, Bulgária és Litvánia diplomáciai képviselői. A vendégek között volt Koht norvég külügyminiszter is.

Chamberlain miniszterelnököt Westminstertől a Dovning-Streetig vezető útvonalon hatalmas tömeg éljenezte. A miniszterelnököt a megjelent miniszterek nagy éljenzéssel fogadták. A parlament több tagja egyenruhában volt.

A vita megkezdése előtt több képvi- ; selő a háború módozataira vonatkozó kérdéseket tett fel, amelyekre Sir Oliver Stanley hadügyminiszter röviden a kö-* ; vetkezőkben válaszolt:

— Az angol nagyvezérkar főnöke áp ; iilis 9-én éjjel pontosan fél négy órakor : vett tudomást a német csapatok Dániába való bevonulásáról. Az angol csapatok . egyrésze fekete hógzemüveggel volt eL i látva. Egy esetben megtörtént, hogy : egyik légoltalmi tüzérség nem szerzett tudomást kellő időben egy ellenséges légi támadásról és áldozatul esett annak.

A hadügyminiszter válasza után Chamberlain miniszterelnök emelkedett szólásra, mire egy csapásra eltűnt az addig lapasztalt nyugalom. Ugyanakkor megérkezett Churchill tengerészeti miniszter is és helyet foglalt Chamberlain mellett.

Chamberlain a képviselők éljenzése melleit kezdte beszédét. j

I

./A DÉl NORVÉGIÁI HADJÁRAT j BEFEJEZETTNEK TEKINTHETŐ“ j

— Múltbeli beszámolómban — kezdte j szavait — bejelentettem, hogy csak igen \ lökéletlen felvilágosítást adhatok a had- I műveletekről. Kénytelen voltam akkor tartózkodni az olyan kijelentésektől, me- j lyek kockázatot jelentettek volna a hadműveletek szempontjából. Akkor már ismeretes volt, hogy csapataink visszavo- j nultak Andalsnesből, azonban haderőnket Namsosból is ki akartuk vonni és erről, az előzőnél is veszedelmesebb hadműveletről, nem akartunk nyilatkozni, I főleg a visszavonulóban levő csapatok nagy száma miatt, hogy a németek ne küldjék légi erőiket a visszavonulás pont- j jaira. Elismerésemet fejezem ki a tengeri í és légi haderőnek és ismétlem, hogy ezek ; egyetlen éjszaka leforgása alatt veszteség j nélkül tudták végrehajtani a visszavonulást. A németek csak másnap reggel sze- ! reztek tudomást csapataink behajózásáról és körülbelül ötven bombavető gépet küldtek utánuk. A hajómeuet azonban akkor inár kívül volt vadászgépeik hatáskörén és a hajók ágyúinak védelmére j volt bízva. Meg lehetünk elégedve azzal, j hogy csak egy angol és egy francia tor- ’ pedórombolót vesztettünk A namsosi és j andalsnesi csapatok azóta már visszatér- j tek és a délnorvégiai hadjárat befejezett- j nek tekinthető'. Mindenki elismeri, hogy j a hadjáratban résztvevő csapatok fényes bizonyságát adtak vitézségüknek és kivá- j loan harcoltak a számbeli fölényben lévő 1

koztálnánk az ellenséget. A délnorvégiai visszavonulás nem hasonlítható össze a gallipolii visszavonulással. Nincs szó itten nagyszámú haderőről, csupán egyes len hadosztály vett részi, a hadműveletekben, veszteségeik pedig az ellenség veszteségeivel szemben csekélyek, A németek icngeteg hadihajót és repülőgépei vesztettek. Az eseményeket azonban nem lehet a veszteségek szempontjából vizsgál ni, úgyhogy tudomásul vettük azt a tényt hogy tekintélyünket érte veszteség, ez helyet adni látszik a német haderő, legyőzhetetlenségéről szóló téves legendának és bizonyos mértékben elkedvetlenítette barátainkat. Ha ezt el is ismerjük, nem szabad segédkezet nyújtanunk az ellenségnek azzal, hogy a helyzetet rosszabbnak állitsuk be a valóságnál.

— Ami az események visszahatásait illeti Franciaország szilárd elhatározása-, ról tesz bizouyságot, melyet a sikertelenség csak megerősített. Törökországot szintén nem zavarták az események. Egyiptom tovább erősiti meg védelmét A közel- és középkeleten a nyugalom a íöldközitengeri flottánk megeró'sitése nyomán helyreallott Mint várható volt, a legerősebb visszhang Svédországban keletkezett, amit tökéletesen megértek. Mégis sajnálatos, hogy egyes poémikus jellegű megjegyzések láttak napvilágot a svéd sajtóban. A kiábrándulás Svédországban természetes, azonban sem Svédországnak. sem a szövetségesek ügyének nem használhat. Nem szemrehányásokra van szükség, amelyek mindkét fél részéről jogosan tehetők, jobb ha vizsgálat tárgyává tesszük a jövőben szükséges intézkedéseket. Ha a svéd kormány és nép Németország nyomásával szemben a sem- legességi politika mellett dönt, remélem, hogy ez a semlegesség legalább részre- bajlatlan lesz.

Select

Mozgó

Csütörtökön premier!! ! !

Ma utoljára:

ÉSZAK

CSILLAGA.

Fősz. - ben :

Sonia Henie

Claudette Col fr ért,

a „KóKszalcáll“ és az „Éjszalea bárónője“ feledhetetlen e i m~ szereplőjének; legújabb szép remeke :

Mégis sasép a világi

Finom humora jókedvvel teli vígjáték, mely elfeledteti a néző v el napjaink gondjait. — Főszerepben:

JAMES

STEWART,

V

az amerikai nők kedvence. Vígság, humor és jókedv.

A habzó

ÖVÉN ALL rag pép maradéktalanul eltávolítja fogairól a zsíros lerakodást és a z étel m a rád ékoka t.

rnegkaparintása és nem törődünk a kisebb nemzetek szabadságával

VÁLASZ AZ ELLENVETÉSEKRE

— Minden okunk meg volt arra a reményre, hogy a vasútvonalak, a hidak és az Oslo- ból kiinduló két völgyben haladó országút megrongálása a németek előnyomulását késleltetni fogja. Azonban csak néhány hidat tudtunk idejében levegőbe röpíteni. Sokan azt áliltják, hogy a Finnországnak szánt angol—francia expediciós hadsereget nem kellett volna feloszlatni, mert ennek segítségével megakadályozhattuk volna, hogy a németek megszállják a norvég kikötőket, vagy pedig nagyobb haderőt és sokkal gyorsabb ütemben küldhettünk volna a hadszíntérre. Engedjék meg, hogy leszögezzem elsősorban azt, miszerint bármily haderő állott volna rendelkezésünkre, a német megszállást nem előzhettük volna meg, csak abban az esetben, ha a norvégek kértek volna erre, vagy pedig megengedték volna, hogy haderőnket országuk területén felvonultassuk. Azt hiszem, senki sem gondol arra, hogy még a német bevonulás előtt meg kellett volna szálljuk Norvégiát. Egy másik kifogás az, hogy az angol—francia haderő szétszóródása lehetetlenné tette a németek elleni sikeres támadást. Ez a bírálat a helyzet teljes félreismerésén alapszik.

Chamberlain a továbbiakban rámutatott arra, hogy a Finnországba szánt haderő élcsapatai Angliában maradtak, azonban a hadsereg zöme Frneiaországban volt. „A csapatok Norvégiába való szállítása elsősorban a rendelkezésünkre álló kikötőkbe való partraszállás gyorsaságától függött. Sok csapatszállító hajóra volt szükség és minden okunk meg volt azt hinni, hogy aránylag kevés számú haderő is elég lesz a partraszállási pontok elfoglalására és azoknak biztosítására az újabb csapatok érkezéséig. Szerencsére idejében észrevettük, hogy a Trondhjem elfoglalására irányuló hadműveleteink nem vezetnek sikerre és visszavonultunk. Jobb lett volna talán kísérletezni? Tervünk meghiúsulásának okai a következők voltak: 1. Nem voltak repülőtereink és 2. a német csapaterősitések- kel nem tudtunk lépést tartani sem emberanyag, sem hadianyag tekintetében“.

,,A NORVÉGIÁI HADJÁRAT MÉG NEM FEJEZŐDÖTT BE“

— Kérem az alsóház tagjait, ne siessenek elhamarkodott véleményt alkotni maguknak az eddigi eredményekről. A németek kétségtelenül előnyöket biztosítottak maguknak, de az is világos, hogy ezeket drágán megfizették. Igen korai azonban arról beszélni, hogy kinek a javára billen a mérleg. A norvég hadjárat nem fejeződött be. Norvégia nagy területei még nincsenek a németek kezén. A király és a kormány még Norvégiában tartózkodnak, tovább folytatják a harcot a támadók ellen és velük együtt harcolunk mi is. Németország hatalmas és jól felszerelt hadseregével bármely pillanatban legkülönbö.

zőhb pontokon támadhat. Készen akarunk lenni bármely irányból jövő támadás visszaverésére. Én a középutat követem és sem vermes reményeket nem kívánok ébreszteni, sem lulsötét színekben nem akarom beállítani a dolgokat. Azt hiszem, hogy a norvégiai hadműveletek fontosságát túlozták, én megőriztem a végső győzelmünkben való megingathatatlan hitemet. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy az angol nép még nincs tisztában az őt fenyegető veszély mértékével! (Mikor Chamberlain beszédének ehhez a részéhez ért, egyidejűleg éljenzés és ellenséges közbeszólások szakították félbe szavait.), Több tanulságot kell levonnunk. Ezeknek a tanulságoknak mégfelelőleg fogjuk módosítani hadi terveinket. Norvégia példája mutatja, milyen gyorsan változik a helyzet a háború eseményeinek forgatagában. Óvakodjunk attól, hogy, hogy szétszórjuk erőinket, mert ez az ellenségnek kedvez. A leghevesebb háborúra kell elkészülnünk, azonban azzal a reménnyel, hogy akarattal és bátorsággal győzni fogunk. Ne forgácsoljuk szét erőnket, a széthúzásnak helye nincs, mert olyan időket élünk, amikor tömörülni kell és minden erőnkkel a fegyverkezést kell szolgálni. Kovácsoljuk hát a fegyvereket, amelyek a háború megnyeréséhez segítenek!

..KATONAI VEZETŐSÉGÜNK FI, GYELMEZTETETT A VITÁK ÁLTÁL OKOZOTT VESZÉLYEKRE**

— Katonai vezetőségünk a legünnepélye-. sebb módon figyelmeztetett a vitatkozásokból keletkező veszélyekre és kérte, hogy mellőzzük ezeket. Nem osztottuk ezt a véleményt, hiszen egy demokratikus államban szükség van bírálatra, azonban azoknak, akiket bírálnak, joguk van a védekezésre. Téves az az állítás, hogy minisztereink között nézeteltérések állanának fenn. Nem vagyok ellensége a személyi változásoknak, sem annak, hogy a kormány tagjai változtassanak működési körükön.

Chamberlain rámutatott még arra, hogy március 11-én kérte Churchillt, vegye át Cbatfield lordnak, a katonai összhangoló bizottság elnökének helyét. Churchill a kormány részéről meghatalmazást kapott arra, hogy utasításokat adjon a vezérkari főnökök bizottságának. A tengerészeti miniszter feleI

lős a hadműveletek naponkénti felügyeletéről és nem kételkedem abban, hogy ilyen módon biztosítva láthatjuk a határozatok gyors és erélyes alkalmazását. Churchill tovább is a teugernagyi hivatal élén marad. Rábízom, hogy döntsön afelől, képes-e mindkét hivatás nehéz feladatának egyidőben eleget tenni.

Egy hozzáintézett kérdésre Chamberlain kijelentette ezután, hogy a fenti intézkedést még a norvégiai hadműveletek előtt elhatározta, az tehát nincs kapcsolatban a norvé^ giai eseményekkel. Az intézkedést minden esetben végrehajtotta volna. A vezérkari főnökök bizottságában résztvevő Darnay tábornok vezetésével külön is vezérkar alakult, amely Churchill irányítása alatt dolgozik.

— Felhívom az alsóház tagjait, hogy ezekben a súlyos időkben első sorban a háborús erőfeszítésekkel foglalkozzanak — végezte beszédét Chamberlain. — Minden erőnket állítsuk a hadianyagok, repülőgépek, harcikocsik, lőszer és minden más katonai felszerelés gyártásának szolgálatába. A kormány mindent meg fog tenni, hogy ellensúlyozza a németek előnyét, amelyet az ellenség már évek óta elkészülve, biztosított magának. Nem tartjuk csalatkozhatatlannak magunkat és mindenki tanácsát és segítségét szívesen vesszük. Áldozzuk fel minden erőnket céljainknak, amíg abban a helyzetben leszünk, hogy ott és akkor támadhatunk, amikor azt tervezzük!“

A szív és a véreaényreudszer megbetegedéseinek kezelésénél, különösen előrehaladott korban lévő egyéneknél, a természetes Ferenc József“ keserüviz, reggel éhgyomorra félpohárral hevévé, csaknem nélkülözhetetlen háziszer, mert erőlködés nélküli, könnyű, lágy székletet 1 -losit. Kérdezze meg orvosát.

és jobban felszerelt ellenséges haderővel szemben.

,.TUDOMÁSUL VESSZÜK, HOGY TEKINTÉLYÜNKET VESZTESÉG ÉRTE“'

— Nincs szándékomban beszámolni a Î norvégiai hadműveletekről, azonban kénytelen vagyok a kormány ténykedéseit ! illető egyes biralatokra válaszolni. A norvégiai visszavonulás hire úgy a parlamentre, mint az ország lakosságára mély lenyomást gyakorolt. Stockholmból érkező értesülések, melyeket valószinüleg az ellenség hozott forgalomba, alaptalan állításokra adtak alkalmat. Ezeknek megcáfolására minden lehetőt el kell követni, anélkül azonban, hogy a helyzetről tájé„Nzsrvihba csapatokai küldünk44

— Valószínű, hogy egyhangú helyeslésre fog találni az az elhatározásunk, hogy Narvikba, a svéd vasérc kiviteli kikötőjébe csapatokat küldünk. Tudjuk, hogy ez a vállalkozás kockázattal jár Azt is tudtuk annakidején, hogy Trond- hjemet nem fogjuk tudni tartani, ha képtelenek leszimk megakadályozni a német csapaterősitéseket. Tudtuk jók hogy a trondhjemi repülőtér repülőgépeink számára nem elegendő Mindezek ellenére a norvég nép és kormány helyzetét tartottuk szem előtt. A norvég hadvezetőség ismételten sürgetően felszólított arra. hogy Trondbjemet bármily áron megtámadjuk, mivel erre a városra mindenképpen szükség van úgyis, mint kikötőre és úgyis mint a kormány és a király székhelyére. A norvég hadvezetőség lámutatott arra, hogy ellenkező esetben a norvégek nem fognak tudni ellenállni ez ellenségnek és az egész ország a németek kezére kerül. Ilyen körülmények között kénytelenek voltunk vállalni a kockázatot. Mindent meg kellett tennünk, ennek a rendkívüli vitézséggel megáldott derék népnek a megsegítésére, mely katonai képzettség bijján is fegyvert fogott a német támadással szemben. Minden erőfeszítést meg kellett tennünk Norvégia szabadságának megmentésére! Ha ezt megtagadtuk volna, szemünkre hányták volna, hogy célunk egyedül a svéd vasérc