Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-05 / 101. szám

m 19 40 májú* 5, BILANZ fí A. n VITA ZSIGMOND: Katona József és a magyar tragédia kérdései A Bán): bán kolozs’iári felújítása ismét a legnagyobb magyar tragédia és általa közvetve Kecskemét magányos nagy lia felé fordította az irodaimat, a színházat, a szépet szeretők figyelmét Éveken át esetleg eltűnhet a színpadról a ifiánk bán. majd ismét műsorra kerül és mint felfe­dezést, vitatkozások izgató megindítóját fogadja a közönség- Ma, amikor a magyar műveltség kérdései ismét égetően fonto­sakká váltak egész életünk, világfelfogá­sunk számára, amikor múltúnk nagy ér­tékei felé mohó szumjusággal fordulunk, mert létünk titkait kutatjuk bennük: a Bánk bán-n a>k megnő a súlya, jelentősége és azt újra le kell mérnünk. Hiszen miut- egy száz évvel ezelőtt indult el diadalűt- jára a Bánk bán, azóta folyton új ren­dezésben és új elgondolásban adták min­den magyar szinpadon, de a róla való íté­let is folyton új színezetet nyert. Szinte csodálatos, hogy a fiatal magyar irói nemzedék figyelme még nem fordult ba- tározottahb formában Katona József és a Bánk bán felé és nem újította meg ér­tékelését olyan mértékben, mint ahogy ezt például Vörösmarty val, Berzsenyi­vel, vagy Petőfivel tette. A Bánk ódn-nak ma már osztatlan kö­zönségsikerét látva, nem felejtkezhetünk meg arról, hogy milyen ellentmondások találkoztak valamikor a Bánk bán meg­ítélésében, a tragédiának és Írójának sor­sában. Hiszen évtizedekre volt szükség, inig a Bánk bán színpadra jutott és el­nyerte a közönség és a kritika elismeré­sét. Igaz ugyan, hogy a mult század kö­zepének legjelesebb műértői, Arany és Gyulai, egy időben magyarázták és mél­tatták, de ugyanabban az időben mások szigorú kifogásokkal bírálják a Bánk báni. A magyar sors végletei találkoznak a Bánk bán-ban, valamint a Katona József életében is. Katona József élete és egyé­nisége még ma sem áll tisztán előttünk, a kortársak feljegyzéseiből nem ismerhet­jük meg eléggé az irói társaságokéi fél­revonult költőt. Életének mindössze az a néhány éve ismertebb, amely Pesten folyt, azután, mintegy másfél évtizeden át Kecskemétre visszavonulva csendes polgári életet élt, belső életét mélyen magába zárva. Katona szülővárosából, Kecskemétről, az 1809. év végén ment fel a pesti egye­temre. Egyetemi hallgatóból buzgó szin- házlátogató, majd műkedvelő-színész, rendező, fcrditó és szerző lett. 1811—12 körül ismerkedik meg Katona a színpad kérdéseivel, pár év alatt megfeszült erő­vel bosszú szinpadi pályát fut meg, majd a Búnk bán után egyszerre elhallgat. Dé­ryné szerint Katona „igen különös egyé­niség. Nagy különc, mint szokás monda­ni, szörnyű komoly mindig és kevés be- szédii.'4 Mély érzésű, a társaságtól vissza­húzódó, magányos egyéniség, de a hall­gatag emberben roppant érzések birkóz­nak. Mindent el akar nyerni, vagy sértett büszkeséggel mindenről lemond: megal­kuvásra nem képes. A Bánk bán-na! nem egyszerre, előz­mények nélkül ugrik elő Katona József. A magyar egyéniség azonban képes arra, hogy hirtelen, száguldó erővel fussa meg azt az utat, amelyhez másnak esetleg las­sú, kitartó munka kell. önérzeté, büszke sége tudatában van annak; hogy mit al­kotott, hogy a csúcsra ért. Követeli az el­ismerést. Ha ezl nem kapja meg, ha kö­zöny veszi körül, sértett büszkeséggel, ■V égzetes elkeseredéssel mindenről lemond, visszavonul. Katona után érdekes példa erre Szinyei-Merse Pál is. Talán a sokat emlegetett magyar szalmalángnak ez az igazi értelme* nagy. gyois, sikert váró erőfeszítés után hirtelen ellankadás, le­mondás. ­Katona József pályája 1815 körül fordulóponthoz érkezett. Ebben az idő­ben kevesebbet ir, viszont minden erejét a komoly drámairásnak, Shakespeare ta­nulmányozásának szenteli. Készül a fel­adatra, amelyre azután az Erdélyi zeum pálvázata adja meg a sarkalló ösz­tönzést. Az alkalom felbátorítja az irót, ki már megérlelte magában a nemzeti dráma kérdéseit. Megírja a Bánk bánt, tu­datában van annak, hogy előző darabjai fölé emelkedő tragédiát irt, de elismeri a hibáit is és sokáig javítgatja a müvét. Ezután még csak egyszer szólalt meg a nyilvánosság előtt Katona József. A Tu­dományos Gyűjteménybe irt egy keserű, lázongóhangu értekezést, feltárva fájdal­mát, a magyar történelem tragikus alak­jaival való mélységes együttérzését. Ez is mutatja, hogy Katona messze a roman­tikus nemzeti felfogás fölé emelkedett, egész múltúnkat átélte és a magyar nem­zeti érzésnek, a magyar sorsnak legtisz­tább meglátásáig jutott el. A Katona Jó­zsef nemzeti felfogása távol áll a mai kor elvakult sovinizmusától, a XIX. század li- berálizmusával áll szoros kapcsolatban, de egyúttal a legigazibb magyar hagyo­mányokat, a magyar lélek törvényeit kö­veti. Ezt látjuk a Bánk bán-ban is. Cso­dálatos megfigyelnünk., hogy az idegen életérdekeket és értékeket mennyire megbecsüli az a Bánk bán, amelyben első látásra az elnyomás ellen való lázadás je­lenetei ragadják meg leginkább a nézőt A magyarok a Bánk bán-ban hirtelen szenvedélyes haragnak, de egyenes, be­csületes gondolkozásuak, a joghoz, a tör­vényekhez a végletekig ragaszkodnak. Gertrudis körül ezzel szemben léhütő, ha­szonleső, kétes elemek csoportosulnak. Gertrudist a féktelen hatalomvágy, a hiú­ság hevíti, ezért indítja férjét, II Endrét idegen tartományok meghódítására és ezért látunk körülötte csak hízelgőket, kik elhallgatják az ország bajait, a nyug­talanító elégedetlenséget Az idegen ud­varoncoknak a típusát kell látnunk Bi- berachban, ki elvtelen és ahhoz áll, aki­től többet remél. Ottó pedig a királyné családjának romlottságát mutatja. Kétségtelen, hogy Tiborc, Petur, Bánk bán, a magyarság három különböző réte­gének képviselői, egyformán meggyülölik Gertrudist és lázadó didivel törnek ki el­lene. Tiborc panaszosan fejezi ki a ma­ga, valamint az egész jobbágyság kifosz- tottságát. Petur lázongó hangon, szenve­délyesen fakad ki a magyarságot minde­néből kiforgató merániak ellen, felsorol­ja a sérelmeket, de ragaszkodik egyúttal a törvényhez, az alkotmányhoz. A Bánk bán nemzeti érzése viszont küzd a gyű­lölet ellen, megérti a nemzeti elfogultsá­got is és törvénytiszteletében annyira megy, hogy szeretné azt megbocsátani, csak családi becsületének megtiprá.sa te­szi lázadóvá. Benne Katona József az el­fogulatlan, bölcs meggondoltságot állítja elénk, amely különböző rétegek érdekeit igyekszik összehangolni, lehetőleg a tör­vény szelleméhez ragaszkodva De ne fe­ledjük el, hogy a dühös Petur bán is csak a magyar jogokat védelmezi, idegen né­pek meghódítását, leigázását káros vér­veszteségnek tekinti. A II. Endre hadjá­ratát elítéli. „De a szegény Miciszlavicz Miciszláv mit véte, a meráni asszony hogy tartományait kívánja el?4' így szól a XIII. századi magyar nemes, szinte meg­lepően békét szerető hangon. A Bánk bán-ban megnyilatkozó nem­zeti érzést tehát nem mondhatjuk idegen gyűlöletnek. Ennek a nemzeti érzésnek legfontosabb mozgatója a joghoz, az al­kotmányhoz való ragaszkodás. Ez a nem­zeti érzés ellenségei lát a páváskodó, dor- bézoló idegenekben. Az ilyen idegenek látása elkeseredésre, dühre gerjeszti és kész ellenük erőszakos tettre is. A foly­ton erősödő, egymásba kapcsolódó indu­latok adják meg éppen a Bánk bán feszült drámai levegőjének magas hőfokát. Ez teszi sünivé, súlyossá, sokszor első hallás­ra alig érthetővé a Bánk bán nyelvét, amely mesterien fejezi ki a szereplők zsúfolt érzelemvilágár. A magyar nemzeti érzés a Bánk bán szerint az idegen érdekekkel, joggal szem­ben megértő, azt tiszteletben tartja. Az idegeneket a magyarság kész befogadni a maga körébe, társadalmába és ottan meg­becsüli. Hiszen a Bánk bán felesége, Me­linda, valamint két bátyja, Simon és Mikhál, a spanyol Mortundorf-család sar­jai és velük szemben senki sem goiuh.1 nemzetiségi megkülönböztetésre. Simon és Mikhál sóhajtva emlegetik spanyol ha­zájukat. Mikhál Gertrudis előtt meg hangsúlyozza is, hogy ő nem magyar s el­fogulatlanul beszélhet, mégis olt találjuk mindkettőjüket az elégedetlenkedők kö­zött és ezt mindenki természetesnek ta­lálja. Simon és Mikhál a magyar társa­dalomhoz. a magyar életérdekhez alkal­mazkodó idegenek. Belőlük válik az újab­ban annyit emlegetett „asszimilált" elem. Békében élhetnek a magyar társadalom­ban, életébe belekapcsolódhatnak, erede­tüket senki sem hánytorgatja fel. Itt a nemzethez simuló idegenek egy nemzeti mozgalomnak csak hátterében, abba csak mintegy belesodródva szerepelnek, nem akarnak hangadók, vezetők lenni A magyar nemzeti érzés befogadó ké- jjességét, hajlékonyságát ismerhettük meg a Bánk bán alakjain kérésziül. A Katona József érzésein túl jellegzetes magyar vo­násokkal is megismerkedhettünk vizsgá­lódásaink közben, olyan jellemvonások ezek, aruelveket nem kell szégyelnűnk és amelyekre ma is építhetünk. Ha a Bánk bán-ban a magyar nemzeti érzésnek ilyen tisztult kifejezését talál­tuk meg, feltehetjük azt a kérdést is, hogy milyen a magyar arc, a magyar jel­lem a Katona József megvilágításában9 Maga Katona József nem tette fel ezt a kérdést, nem kereste rá a feleletet, mégi® könnyű megtalálnunk azt, hogy a Bánk bán ban egyéni érzéseken túl, örök ma­gyar jellemvonásokat is kifejezett. Hami­sítatlan, letagadhatatlanui magyar a Pe­tur szenvedélyessége. Olyan szenvedélyes­ség ez, mely könnyen tör ki szavakban, de törvénytelen cselekedethez ritkán fo­lyamodik. Szenvedélyes lázadó, ellenzéki hajlam és szinte vak törvény-, alkotmány-, királytisztelet: Peturnak és az egész ma­gyar életnek is fontos törvényét jellemzi ezzel Katona József A törvényhez, az írott betűhöz, látszathoz való ragaszko­dás többször feltűnik a Petur szavaiban. Ha Gertrudis legalább szinleg megértő, szívélyes lett volna a magyarsághoz, könnyen elámilható. Ehhez járul a be­csülethez való kemény ragaszkodás, a büszkeség, az önérzetesség is. Sohasem hajlandó hajlongani. hízelegni és megbe­csülést követel, A becsület kérdésén fordul meg az egész tragédia. Bánk bán a végletekig ragaszkodik a családi és nemzeti becsü­lethez, ezért lesz törvénytipróvá. A be­csület minden magyarnak legféltettebb kincse, jelleme megköveteli, hogy becsü­letes. egyenes utón járjon, ezért kíván­hatja meg mindenkitől, hogy becsületé­ben ne bántsa. A becsületéhez ragaszko­dó ember önérzetes. büszke, könnyen megsértődik, felfortyan. de könnyen meg is békithető. „Sohasem alattomos a magyar44 mond­ja Petur. Végül érdemes még rámutatnom egv jellegzetes magyar magatartásra: a ma­gyar sértődöttségre. A magyar hátrahu- zódik a tánvérnyalóktól. mint egv medve, mondja Petur. A magyar nem lúd be­állni a tolakodók, Hízelgők közé, de nem tud határozottan tenni, küzdeni ellenük. Hátrahuzódik, morog, elégedetlenkedik és csak valami rendkívüli alkalom rob­bantja ki a dühét. így néz felénk a magyarság arca a Bánk bán-hói Terméketlen, gátló, életel­lenes jellemvonásokat éppen úgy talá­lunk közöttük, mint olyanokat, amelyek­re építeni is lehet és jövőt fejleszteni. Hogy a magyar érzés és a magyar jellem ilyen megvilágításában hogyan alakul a magyarság sorsa, milyen törvények moz­gatják az életét, azt egy következő alka­lommal fogjuk tanulmányozni. Hegyi Endre két verse POÉTA-SORS Egy más világból úgy jöttél ide: otthonod lesz e földi kis közösség, de ügyeltél jaj, nehogy idekössék lelked javak, s múl and ók érdeke. " így gondoltad, s hited, legfőbb erősség inogni látszik lám — vad kételye támad benned sorsodnak, bár fele úton se vagy s máris legyőz a többség. amely előtt minden. mi szép, kihúmyhat, s te nem látsz mást, csalt tengerét a gúnynak, mely feléd Jövel, mint sebző vasszilánk — Költő! Cipeld, vigyed tovább kereszted, az élet köt s ha majdan eleresztett, kristálycseppként egy fény az égbe ránt. EGY HETYKE LÁNGHOZ ISe hencegj, immár nem hiszem csodádat, sistergő füzeddel ijessz másokat — Evődő gúny s mosoly csiklandja számat, ha látom lobbanni büszke lángodat. Hiába is küldesz gúnyos vigyort rám. kevélykedsz bőszen —- kár hetyke táncodért, egy bűvészt láttam, ki ledugott torkán, s tüzet fújt szájából, ahogyan kifért. --

Next

/
Oldalképek
Tartalom