Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-26 / 118. szám

ELLENZÉK 7 9 4 0 május 2*>. A „Magyar Kisebbség“ írja: A Kisebbségi miniszter szaraihoz Amit már regen vártunk: bekövet kezett. Dragomir Silviu kisebbségi minisz­ter nem kiméit fáradságot, meglátogat ta a kisebbségek lakta vidékeket és érintkezést keresett nemcsak a Ma* gyár Népközösség szervezetének llegj felsőbb irányítóival, hanem több tago zat vezetőivel, de sőt az egyszerű falu si nép kivánság*elöadói\al is. Nem ringatjuk magunkat ábrándok­ban. Tudjuk, hogy a kérések, panaszok türelmes és jóindulatú meghallgatása még nem jelenti azok teljesítését, illet­ve orvoslását. De némikép megnyug tat, hogy az, aki e kérdések elintézésé re nagy befolyással lehet, érdeklődik és meghallgat. Dragomir miniszter nem ért reá so kát bankettezni, ellenben ideje akadt arra is, hogy meghallgassa a begavöl- gyi telepesgazdák kiküldöttjét, aki egy* szerii magyar szavakkal tárta a mi­niszter elé a való helyzetet. És akik e jelenet tanúi voltak', megállapíthatták: e keresetlen szavak a miniszterre lát­ható hatást gyakoroltak A telepesek sem hiszik, hogy most már minden panaszuk rövidesen orvo­solva lesz és rózsás jövő vár reájuk. De legalább az az egyszerű emberi vá* gyük teljesült, hogy feltárhatták hely­zetüket és orvoslást kérhette!. A miniszter ezen kőrútján tett meg­nyilatkozásai közül azokat tartjuk a legjelentősebbeknek, amelyek Aradon hangzottak el. Itt mondotta többek kö­zött az evangélikusok küldöttsége előtt, amely a szuperintendencia végleges rendezése körüli fáradozásait megkö* szőnie. a következő szavakat: ..Valóban nagy örömmel rendeztem ezt az ügyet, bár sol: nehézséggel kel lett megküzdeni. Hálával emlékszem arra az időre, mikor báró Eötvös Jó­zsef az egykori kisebbségi egyházakat olyan szabadelvűén kezelte és többek között a román egyház szabad műkö­dését lehetővé tette. Mint erdélyi em* bért, különös örömmel tölt el. hogy most ezt a szabadelviiséget hasonlóval fizethetem vissza." A miniszter e szavainál kétségtele­nül az 1868. évi IX. magyar törvény­cikk megalkotására gondolt, amelyet Eötvös József báró, mint vallás és köz- oktatásügyi miniszter terjesztett elő, amely törvénybe iktatta a gör. keleti vailásu románok részére felállított ön* álló, a szerbekével egyenjogú metropo- liát, az erdélyi gör. keleti vailásu püs­pökséget érsekséggé emelte és az igy egymástól függetlenített két egyház részére a teljes önkormányzatot biz tositotta. j A tudós miniszter Eötvös szabadéi vüségének nagy tiszteltjeként bizonyá­ra ennek a magyar államiérfiunal: egész lelki beállítottságát és politikai múltját is ismeri. Talán ennek köszön­hető, hogy abban a sürgönyben, ame­lyet március elején Frint Lajos püs­pökhöz intézett, többek között ezeket irta: „A magam részéről a legszebb fej­lődést kiváltom a véglegesen elismert intézmény egész szervezetének, saját javára és édes hazánk felvirágzására.“ Mintha Eötvös József bárónak a ma­gyar országgyűlés 1843. évi julius 11* én megtartott ülésén elhangzott sza vainak visszhangját hallanánk: i,Legszentebb kötelességünk, a val lás ügyét végre egyszer tisztába hoz* mink, nem egyes részletes intézkedé­sek által, hanem oly módon, hogy töb­bé ne tárnád hasson zavar, hogy azon elvekre nézve, melyekre állapittatik, vitatkozás köztünk többé ne lehessen s igy nemcsak protestáns honfitársa­ink, hanem magunk nyugalma is vég* re megállapittassék.“ \ Ugyanez alkalommal, amikor a mi niszter Eötvös József szabadelvüségt nek hódolt, egy másik nagyjelentőségű nyilatkozatot is tett. „Az uj kisebbségi törvény nem idő­szerű. A kormány továbbra is a meg* lévő törvényeknek megfelelően intézi a kisebbségek ügyeit.“ z us háború félelmetes fegyvere: a hang KOLOZSVÁR, május 25. Mikor az uj idők nugy háborúja megindult, mindenki uj fegyverekről beszélt és meglepe­téseket vártak. A meglepetések urm is kés­tek: ejtőernyős csapatok rohanták meg egy éjjel Hollandiát és sikerült tartaniuk a leg­jelentősebb légikikötőket, amig megérkezett az erősítés. Belgiumban uj fegyver lépett fel, uj ellenség. Bénító, de nem veszélyes: a hang. Valumi az égben, talán a földön sikítani kezdett, a félelmetes belga betonóriások őrei megkínzott arccal kutatták, keresték az uj ellenséget és minden idegmegfes'/.i.té>sükkel igyekeztek kivonni magukat az őrjítő hangok bénító Itatása alól. Ezzel szemben az előre­nyomult német osztagok tagjai különleges du­gót viseltek fülükben, amely veszélytelenné tette az őrjítő hangot. A PAPAG.ÁLY ŐRJÖNGENI KEZD . . . — Bizonyos hangoknak bénító hatását leg­először a természetben tapasztalták — mon­dotta munkatársunknak dr. Koleszár László, a kiváló Operateur és fiilorvos, akinél az uj fegyver fiziológiai hatásairól érdeklődtünk. Megfigyelték például azt, hogy ha menekülő sündisznó közelében két vasat ülnek össze, az állat, mintha villámsujtotta volna, megáll. Magatehetetlen lesz. valóságos ideggörcsöket kap, magánkivüli állapotba kerül. Hasonló módon viselkedik a papagály is. Egyik ko­lozsvári leányintézetnek betegszobájában pa­pagáj van, amely egyébként igen csendes és békés állat. De ha megszólalnak a légvédelmi szirénák, va­lósággal őrjöngeni kezd, alig birnak vele. A magas, sivitó hang fizikai fájdalmakat okoz az állatnak. Igen furcsán viselkedik a kutva is, amikor igen magas hangokat hall. Voní­tani kezd fájdalmasan és nyugtalanul visel­kedik. A KíGYÓBÜVÖLŐK TITKA-— A hang iránti érzékenységgel magya­rázható meg a kigyóbüvülők rejtélyes és so­kaknak igen érthetetlen mutatványa. Iloott ez igen egyszerű jelenség: uz igen magas sip- baugok magánkivüli állapotba hozzák az álla­tot, olyan befolyást gyakorolnak idegrendsze­rére, hogy vonagluni, ágaskodni, himbálózni kezd. A tudomány más természetű jelenségeket is nyilván tart a hanghatásokkal kapcsolato­san. Megállapították azt, hogy a közeledő súskarajok leszállásának veszedelmét el lehet kerülni a harangok megkongatásával. Erről említés is történik: még Mária Terézia idejé­ben tapasztalták a harangzúgás megmagya­rázhatatlan hatásút a sáskarajok elriasztá­sánál. A hanghatással magyarázható meg annak a kinai kinzási módnak sikere, amelynek lé­nyege az, hogy szabályos időközökben egy* egy csepp vizet engednek a megkínzott, leho- totvált koponyájára. Az állandóan megismét­lődő ugyanazon hang, amely rezgését a kopo- nya közvetíti az idegrendszerhez, kibírhatat­lan. A delikvens előbb-utóbb megszólal, vagy megőrül. — Minden bizonnyal ezen az alapon in­dultak cl a kísérletek olyan irányban, hogy a hang hatását a hadviselésben is lehessen alkalmazni. Az ember idegrendszerére a zaj mindig idegesítő: a tudós elvonul, hogy dol­gozzék müvén, a városi ember vidékre megy, hogy csendben pihenhessen. Az uj fegyver az idegrendszerét bénítja meg: a fül zenei hal­lásának végső határán túl levő hangok, az úgynevezett ultrahangok a fülen keresztül olyan hatást gyakorolnak az idegekre, hogy a katona, ki fegyverrel áll kezében, magate­hetetlen lesz, kénytelen minden gondolatát az őrjítő hangra összpontosítani, végül megadni magát és eldobni a fegyvert. — Ebben nincs semmi boszorkányság. Csak meg kellett valósítani a gondolatot és máris uj fegyver került a németek kezébe, amely humánusnak nevezhető: nem öl, semmi káros hatása nincs, legrosszabb esetben csak egy idegsokk, amely kiheverhető. Az ultra hangok Dr. Koleszár László igazgató-főorvos ezzei be is fejezte nyilatkozatát. Arra vonatkozó­lag, hogy milyen módon állítják elő ezeket a hangokat, a fizika válaszol. A levegő nyomásának gyors, rezgésszerü in­gadozásai fülünkben hangérzetet keltenek — mondotta Cservény Albin, a kegyesrendi fiú- gimnázium fizika tanára. — Ha ez a rezgés­szám 16-uál nagyobb, akkor a rezgések fü­lünkben mély hangérzetté folynak össze. A növekvő rezgésszámmal együtt egyre maga­sabb és magasabb hangot hallunk, mig a hall­hatóság felső határán hangérzetünk kellemet­len, éles, sziszegő lesz. Másodpercenként 20 ezernél több rezgést a fül nem hall. Ez a ha­tár természetesen nem éles, egyénenként és az életkorral változik, hasonlóképpen az élet­kor is nagyon befolyásolja. A mindennapi életből ismerünk nagyon magas, a hallhatóság határához közeli rezgésszámu hangokat. Ilyen például a szűk nyíláson kitóduló gőz, vagy- a siiritett gáz sziszegő hangja, a hang, amely tömör üveggolyó márványlapra való esésekor keletkezik. Ezeknek magas rezgésszáma az emberi fül érzékenységének felső határára esik. Már a múltban sikerült olyan mesterséges hangforrásokat szerkeszteni, amelyek olyan hangokat adnak, hogy az már nem hallható. Az ilyen nagy lég, vagy közegrezgéseket ult­rahangoknak nevezi a fizika. — Az utóbbi két év alatt sikerült a rez­gésszámot másodpercenkénti 1—5 millió rez­gésig fokozni. Ezeknek a nagy intenzitású, úgynevezett ultra hangsugaraknak előállítása igen sok érdekes és uj jelenség megfigyelé­sére vezette a kutatókat. Megállapították, hogy a növekvő rezgés­számmal a hanghullámok mindinkább a suga­rakéhoz hasonló tulajdonságokat vesznek fel. Irányítani és visszaverhetni lehet őket, ha a hullámhossz a visszaverő felület méreteihez képest elég kicsiny. Az ultrahangok eme tulajdonságának meg- állapitása után azokat a gyakorlatban is kezdték használni. Nagyon értékes eredmé­nyeket értek el vele viz alatt rejtőző tár­gyak, hajóroncsok, zátonyok felkutatásában. Igen alkalmasnak látszottak viz alatt való jel­zésre is. — Természetesen az ultrarövid hangsuga­rak előállításának technikája idővel sokat fej­lődött. Megállapították azt, hogy elektro­mos mezőben helyezett kvarckristályok igen alkalmasak ezeknek előállítására. A rádió technika ezen a téred minden nehézséget el- háritott és a tökéletesedett készülékek újabb megfigyelésekkel gazdagították a tudományt. így többek között megfigyelték, hogy a haugsugarak által besugárzott folyadék az el­nyelt hangenergiától felmelegszik, a sugarak hatása alatt apróbb élőlények, halak elpusz­tulnak. Wood E, és Loomis A. amerikai ku­tatók beható vizsgálatokat végeztek ezen a téren. Megállapították, hogy ha egy ilyen ké­szüléket megfelelő módon olajba helyeznek el, a sugarakat kibacsájtó készülék rész fe­lett az olaj felsziue erősen kidomborodik, sőt ha a rezgésszámot növeljük, a domborulat közepén szökőkút keletkezik, amelyből halk, sistergő hang mellett olajcseppek repülnek ki egészen 30—40 centiméter magasságig. Az ola­jat az elnyelt hangenergia erősen felmele- giti. Ha ujjúnkat a hangsugárnyaláb útjába (a szökőkutba) teszük, pár másodperc múlva csontig iiató fájdalmat érzünk. Kisebb álla­tok, fehér egerek pár perc alatt elpusztulnak. — Az uUra hangsugarak porlasztó ha­tást fejtenek ki a szerves, úgynevezett eukol" loidokra, amennyiben a kolloidok igen nagy­méretű molekulái, a sugarak hatása alatt ki­sebbekre hasadnak. így például a keménvitő, amely többszáz, egymással gyengén kapcsolt glucose molekulából áll, a sugarak hatása alatt dextrinné alakul. A közönséges cukor szőlőcukorrá alakul át. Vörös vérsejtek, élesztősejtek, moszatok, baktériumok e su­garak hatása alatt elpusztulnak, sőt fel is oldódnak. — Ennyit tud mondani a tudomány dióhéj­ban az ultrahangokról — fejezte be nyilat­kozatát Cservény Albin tanár. Az uj talál­mány lényege még igy is ismeretlen'"és titok­zatos. Nem ismerjük mennyi az a rezgésszám, amely bénitólag hat az emerre: túl van e a 20 ezer rezgésszámon, vagy a határvonal kö­zelében van. «■ Erre nem lehet választ kapni. Ezt csak azok tudják, akik elindították útjára az uj háború uj fegyverét: a hangot. Amikor a miniszterelnök ur a mult év november 28 án egy kisebbségi tör vény megalkotását bejelentette, na­gyon sokan voltunk azon a v élemé* ilyen, Hogy előbb azokat a kisebbségi kéréseket kell teljesíteni, amelyek tel" jesitése a fennálló törvényekbe nem ütközik, de sőt, ezek a teljesítést meg­kívánják. Azt is hangoztattuk, nem az írott törvény segíthet rajtunk, hanem a megértő szellem, a jóakarat. Ha a kormány minden tagja és az alsóbb hatóságok is a Dragomir miniszter példáját követik, elismeréssel vannak nemzeti múltúnk iránt, meghallgatnak és teljesítenek, akkor sohasem lesz idő* szerii egy kisebbségi törvény, mert e nélkül is létrejöhet a megértés és váil vetett munka abban az időben, amikor a szabadéivüség romjain a kis nemze­tek tragikumait szemünk előtt látjuk. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ? „CURENTUL“: (Pamfü Seic«ru ír ja): A/. események drámai forgatagában megállapít­ható, mennyire ponto» értesülései voltak a Szovjetuniónak Angliáról és Franciaország­ról, midőn Németországgal szoros barátsá­got kötött. A történteket szigorú tárgyila­gossággal kell vizsgálni, hogy a valóságokat lássuk. Most Olaszország erejéről vau téves felfogásuk, főleg az olasz légi erőt nein ér­tékelik kellőkép, holott képességének ragyo­gó bizonyítékát adta. Emlékezünk még arra, mikor Balbo tábornok vezetésével egy egé = z olasz repülőraj kelt át az Atlanti-óceán fö­lött. Nem feledtük még el a spanyolországi sikereket. Tegyük fel azonban, hogy az olasz gépek már kiöregedtek és nem érik el a leg­modernebb német gépek teljesítőképességét. Igen ám, de Olaszország bizonyára Német­ország oldalán lép háborúba és harci eszkö­zeik közösek lesznek. Németország repülő­gépeket szállít szigorúan semleges államok­nak, mint Románia, — annyival inkább el­láthatja tehát szövetségesét, ha erre esetleg szüksége van. A főfeltétel: a jó pilóta, Olasz­ország pedig a legjobb pilóta egységek fölött rendelkezik, akik Spanyolországban és Abesz* sziniában „Messersclnűitt“-gépekkel kitün­tették magukat. Ha Olaszország háborúba lép, az egész délkeleteurópai helyzet elő­térbe kerül. Megengedik-e, hogy az itt ta­lálható semleges államok továbbra is sem­legesek maradjanak, vagy gazdasági együtt­működést kéruek tőlük? Vájjon a szovjet, milyen magatartást fog tanúsítani? Továbbra is távoli szemlélője lesz az eseményeknek, hogy erejét a háború végére tartogassa? Az „Izvestia“ május 18-i számában a belga és holland eseményeket „jó leckének tartja azon kisállamok kormányai számára, melyek a „garanciát vállaló“ hatalom kedvében jár­nak és olyan politikát követnek, mely egyet jelent az „öngyilkossággal“. A balkáni és kö- zelkeleti államokra vonatkozóan pedig a moszkvai lap a következőket irja: „Remél­nünk kell, hogy a norvég, belga és holland lecke befolyást gyakorol majd azokra az ál­lamokra. melyeknek kezével a „garanciát“ vállaló államok a háború tüzéből ki akarják kapartatni a gesztenyét maguknak.“ A lap ugyanakkor dicsérettel ir Németországról, melynek baráti kapcsolatai vannak Olaszor­szággal. Ha tehát a Berlin—Moszkva pak­tum továbbra is érvényben van, nem kép­zelhető el, hogy az orosz és német érdekek szembe kerüljenek egymással. „PORUNCA VREMII“: Mindenkit meg­rendítenek a nyugati fronton folyó harcok. Különösen meglep és fájdalommal tölt el a franciaországi katonai helyzet örvénylése. Vi­tatkozhatunk, egyik vagy másik győzelmét kí­vánhatjuk, de az összes román lelkek óhajt­ják, hogy Franciaország tovább éljen. Egyszer eljön a történelmi pillanat, midőn megállapít­ják, ki felelős azért, hogy Franciaország és Németország között szakadékot ástak, melyet nem tartunk örökösnek ebben az időben, mely telve van meglepetésekkel. Régen ha­tottak át annyira szónoki szavak, mint Rey- naud szavai: „A haza veszélyben van!“ A francia miniszterelnök semmit nem hallga­tott el vádbeszédében. Kérdést képez: hol volt a francia haderők parancsnoksága, me­lyet legjobbnak tartanak a világon? A fran­cia hadsereg hires volt, főleg akkor, midőn- saját területén harcol. Ami pedis: a modern hadászati technikát illeti, sajnos, ..'séges ta­pasztalattal rendelkeznek, főleg a lengyelor­szági hadműveletek óta. A németek pedig ugyanazt a taktikát alkalmazták Franciaor­szágban. A történtek most csak arra voltak jók, hogy a lengyeleket rehabilitálják. Van­nak dolgok, amit szakértelem nélkül is meg lehet érteni. Aki Németországban utazgatott, megállapíthatta, hogy szünet nélkül készül a tavaszi leszámolásra és arra törekszik, hogy a nyáron, vagy legkésőbb ősszel befejezze a háborút. Az ellentáborban mosolyogtak, gú­nyolódtak. Nagy tévedés volt figyelmen kivül hagyni a valóságokat. Franciaországot legyön- gitette a népfront, melynek sikerült hara­got kelteni Franciaország—Olaszország és Spanyolország között. Lehet, hogy Reynaud kiáltása nyomán uj Franciaország születik, mely a nemzetköziség helyett a nacionaliz­must irja zászlajára. ÉRDEKES KÖNYVUJDONSÁG: Dr. Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismeré­sének alapelemei Dr. R. Steiner okkultista müveit eddig a világ minden kulturnyelvére lefordították. Fejezetek a fenti miiből: Az ember testisé­ge. Az ember lelkisége. Az ember szellemi­sége. Test, Lélek, Szellem. A szellem újra* testesülése és a sors. A lélekvilág. A lélek a lélekvilágban a halál után. A fizikai világ kapcsolata a lélek és szellemvilággal. A gou- dolatformákról és az emberi auráról. A meg­ismerés útja. Ára egész vászonkötésben 183 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. T i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom