Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-25 / 117. szám

1940 mijua 25. ELLENZÉK A Magyar Népközösség két temes­vári körzeti tagozata megtartotta tisztikarválasztó közgyűlését TEMESVÁR, május 24. A Magyar Népközősség kebelében működő két Iielyi tagozat tartotta most meg formaszermt. is megalakulását s a megbízott vezetőség helyébe uj tiszti­kart választott. A helybeli erzsébetvárosi tagozat közgyűlése vasárnap délelőtt történt meg a Magyar Ház nagytermében. A .Magyar Népközösség temesvári szerve-' Zete részéről megjelent Ma<rtzy Mihály tanár, alelnök, a kulturális szakosztály elnöke és Asztalos Sándor dr.. főtitkár, valamint Péter János bánsági magyar képviselő is. | „MINDENKIT HÍVUNK A MUNKÁRA“ j Szappanos Gyula ideiglenes elnök nyitotta meg a közgyűlést s üdvözölte a megjelenteket. j Győrbiró Dezső dr. előterjesztette a tagozati vezetőség jelentését. Az Erzsé- bet-külvárosban az ideiglenes vezetőség a műt év márciusában fogott a szerve-* zés munkájához. Kilenc bizottság tiz napon át végezte az összeírást s ez alatt az erzsébetvárosi magyarság nyolc vanöt százaléka jelentkezett felvételre. A többieket személyesen keresték fel a úgy szervezték meg. A tagozat ideiglenes vezetősége cél­tudatosan járt el. A szervezés befejez-* tével a szomszédságok megszervezésé­re s a személyek kiválasztásával és beosztásával a munkakör lerögzitése következett s az ősz folyamán a szom­szédságok is megkezdhették működé-* süket. Az ideiglenes vezetőség hálás köszö­netét mond Városi Kálmánnak és Ta­kács Kálmánnak, akik előrehaladott koruk mellett is hatalmas építő mun­kát vállaltak és végeztek. A KÜLTELKEK MUNKÁLÁSA S A MAGYAR MUNKÁSSÁG A jelentés kapcsán többen felszólal­tak. Kazinczy János a szomszédságok­nak az egész vonalon való behatóbb munkáját kívánja, a kültelkek gondo­zását. j Jencsikevics Lőrinc szeretné, ha a magyarság más népcsoportokkal is együttműködnék. Vecsernyés László nyomdász kijelenti, hogy a magyar munkásságnak be kell látnia, hogy a magyar népközösségben van a helye. Le kell vetni a régi bal Ítélet eket. Itt nincs ur és paraszt, szegény és gazdag, szellemi vagy iizikai munkás. Szappanos Gyula elnök megköszönte a munkásság megnyilvánulását, majd az előző felszólalásokra válaszolt. Péter János bánsági magyar képvi-' selo is felszólalt és beszámoLt munká­járól. I Felszólalt még ördög János, a gyár­városi tagozat alelnöke is. Ezek után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beterjesztett jelentést. I A TISZTIKAR MEGVÁLASZTÁSA Szappanos elnök bejelentette ezután, hogy a megbízott tisztikar megbízatása leiárt. Martzy Mihály tagozati aleltlök vette most át az elnöklést s indítvá­nyára a választások előkészítésére je-* lolőbizottságoí küldöttek ki. A közgyű­lés a bizottság ajánlatára egyhangúlag a következő tisztikart választotta meg: ' Elnök: Szappanos Gyula cimfeistő, kulturális alelnök Kun Ferenc dr. ügy- tvéd, gazdasági alelnök Kocsi Rezső épitész, társadalmi alelnök Takács Kál- jtnán gazdálkodó, titkár Győrbiró De-* zső dr. ügyvéd, ügyész Oberszt Zoltán dr. ügyvéd, pénztáros Városi Kálmán nyugdíjas, ellenőrök Szeiler Róbert tisztviselő és ifj. Marossy Péter tiszt­viselő. Főszomszédságvezetok: Árvay Rezső magántisztviselő, ifj. Bodroghi István villanyszerelő, Borsos Árpád szobrázs, Böhm Rezső ügyvéd, Defore- czeni István reforámtus lelkész, Duba Árpád szerelő, Fodor József hentes Fogas József postatilsztviselő, Földváry Lajos kereskedő, Hynyadi Imre magán- tisztviselő, Kocsis István géplakatos, Kapus József magántisztviselő, Kozma István nyugdíjas, Kriszter Ferenc ma-* gántisztviselő, Lőrincz István vízveze­téki szerelő, Móczár László irógépes, ifj. Szappanos Gyula iparművész, lun ner Artúr kőipari vállalkozó, Vecser­nyés László nyomdász. Tizedek veze=* tői: kulturális szakosztály: Bakos László magántisztviselő, Fogarassy Zoltán dr. fogorvos, Holling er József nyugalmazott tanító, ifj. Huszár Ödön dr. ügyvéd, Kubán Endre szerkesztő, Rohrer Károly tanár, Retscher Béla dr. orvos, Schiff Béla szerkesztő, Torday Levente tanár, Tommy Aladár keres­kedő, Ungváry Jenő tisztviselő, Vajda Ernő tanár; gazdasági szakosztály: Bíró Béla magántisztviselő, Cseh Mr ! hály gyáros, Gazda József magántiszt- • viselő, Heller István mérnök, Hrivnyák i Zoltán ügyvéd, Márki Ferenc tisztvH selő, M edgy esi István magántisztviselő, ; Lányi István nyug. kapitány, Ritter Károly magántisztviselő, Pálinkás AJa dár nyug. postatisztviselö, Ungor Ká j roly bútorasztalos, Walzer Viktor ru­gógyáros; társadalmi szakosztály* Bo-* zsó Mátyás elektrotechnikus, Farkas József kályhás, Fodor József hentes. Holló Gyula rugógyártó. Képes Lajos fogtechnikus, Molnár Endre magán tisztviselő. Pollák Frigyes nyug. pos tafeliigyelő, Reichardt Alajos szikviz- gyáros, Weltner Frigyes ügyvéd, Wirth Aladár tisztviselő, Zobay Péter nyug-« díjas. Oberst dr. kívánta, hogy a felszólaló Kazi'nczyt is válasszák meg, hogy be­hatóbb bepillantása legyen a munkába; Martzy Mihály alelnök meg az elnök­ség számára felhatalmazást kért, hogy magát további munkástagokkal is ki­egészíthesse. Végül buzditó szavakat intézett ezután a megválasztottakhoz. Valé arany Gyermekágyi segélyeket rendszeresít a mehatai tagozat Ezt megelőzően, szombaton délután hat órakor tartotta meg a Mehaila kül­városban, a Bodnár féle vendéglőben, a Magyar Népközösség tagozata alakuló közgyűlését. Klémensz József nyugal­mazott posta távirdafeliigvelö, elnök nyitotta meg a gyűlést s örömmel üd­vözölte a temesvári szervezet képvise­lőit, Martzy Mihály alelnököt és Aszta-* los Sándor dr. főtitkárt. Az elnök ezután jelentésében a Magyar Népközösiség irányelveit s a szervezkedés munkáját ismertette. Martzy Mihály tagozati alelnök utalt arra, hogy a helyi tagozat határ­kőhöz érkezett. A szervezés munkája után most már választott vezetőség ve­szi át a ügyek vezetését. Elismeréssel adózott a mehalai férfiaknak, akik a szervezés ügyét a kezükbe vették és Klémensz elnökkel az élén, szép és eredményes munkásságot fejtették ki. Jelölőbizoíság kiküldését javasolta ez­után. A jelölések alapján a közgyűlés egyhangúlag a következő tisztikart vá­lasztotta : Elnök Klémensz József, alelnökök: Goes József és Miskolczy Béla, titkár ifj. Baschant József, pénztáros Lalier Károly, ellenőrök: Várneky Géza és Puskás János, szomszédsági elöl járók; Berka József, Csontos Imre, Damm Pé­ter, Koncz Béla, Kecskés Ádám, Ko=* vács János, Mádi Ferenc, Maicbin Ala­dár, Sztojalovszky László, Tóth Károly. Martzy Mihály a választás után lel­kes szavakat intézett az uj tisztikar­hoz. Klémensz elnök köszönte meg ezután a választás révén megnyilvánult bizal*« mat és kijelentette, hogy megkétszere­zett kötelességtudással fogja a tagozat ügyeit vezetni. A nehéz viszonyok kö­zepette sok szónak nincs helye. A köz­gyűlésnek indítványozza, gondoskodjék a tagozat fiatal anyák részére gyér-* mekágyi segélyről, olyképpen, hogy ki­ki a tagsági díjhoz annak húsz százaié kát adja havi önkéntes hozzájárulása­ként; igy például aki tiz lejt fizet, ad ezentúl tizenkét lejt. Gondolja, így hatiszáz vagy még töhb lejt adhatnak esetenként gyermekágyi segélyképpen. Mádi Ferenc az indítványt azzal égé* sziti ki, hogy a tehetősebbek erre az alapra nagyobb adományokat adjanak. A közgyűlés az indítványokat egyhan­gúlag megszavazta. Baja András, Mes­terházi Nagy Gyula és Miskolczy Béla intéztek még lelkesítő szavakat a meg­jelentekhez. I Mint értesülünk, legközelebb a Ma4 gyár Népközösség következő temesvári tagozatai tartanak hasonló alakuló köz­gyűlést: Május 25 én az ötödik kerü­leti blaskoyicstelepi tagozat, délután 6 órakor a Sziávik féle vendéglőbn; jú­nius 2 án délelőtt tizengy órakor a Jó­zsefvárosi tagozat a Magyar Ház nagy­termében; június 2‘<án délután 6 óra­kor az ötödik kerületi rőnáci tagozat, az Illés féle vendéglőbn. áthelyezik a kolozsvári cigánytelepet ———— A Nádas állandó áradásai miatt a Szantgyörgy-íiegy faiján levő őt holdas városi területen adnak uj otthont a cigánytelep lakóinak KOLOZSVÁR, május 24. A Nádas minden évben rengeteg kelle­metlenséget okoz a partmenti lakosság­nak. Nemcsak állandóan áradással veszé­lyeztet, hanem átlag minden második év­ben tényleges árvizveszedelmet is okoz. Különösen nagy veszedelmet rajt magá­ban a Nádas torkolata közelében levő oi- gány\elep lakosaira. Ebben az évben „csak“ kétszer kellett kitelepíteni őket. meil a Nádas szintié kalibáik küszöbéig ért. A. cigánytelep állandó vészéivé gon­dot ml a város tanácsának is, mert jöhet egyszer egy olyan áradás, hogy az egész telepet elsodorja s esetleg embeeáhlo/a- tokfit is követel, amelyért pedig felelni kell Többizben foglalkozott már n város azzal a gondolattal, bogy valahova más­hova telepíti őket, igy legutóbb ui gondo­lat vetődött fel s valószínű, hogy a ta­nács a kérdést most már meg fogja ol­dani A Szamos balpartján, a Szentgyüi'gv- hegv lábánál ugyanis van a városnak egy öt hold kiterjedésű területe. Néhány év vei ezelőtt arra gondoltak, hogy ide tele­pítik ki a vágóhidat, később pedig szénás­kert céljaira akarták felhasználni, de egyikre sem volt alkalmas. így jutottak aztán arra a gondolatra, hogy a cigány­telepet itt helyezik el. A város mérnöki hivatala ügyes tervet készített, amelynek alapján a Nádas torkolatánál levő cigány­telep minden lakója egyszerű egy szoba, konyhás lakást és kis kertet is kapna, nem ingyen, hanem tiz évi megváltási dij elleni ben. Az uj „háztulajdonosok“ éven­ként néhányszáz lejt fizetnének a város által rendelkezésre bocsájtott területekért s tiz év után a ház és telek örök birto. kukba jutna. A cigánytelepnek a Szent György-hegv alá való helyezése tárgyában tegnap dél­ben a városházán értekezlet volt. Az ér­tekezleten Ciortea Virgil városi főmérnök, dr. Pop Dionisie városi főügyész és dr. Ungoi gazdasági tanácsos vettek részt. Az értekezleten megvitatták a terv keresztül­vitelének jogi, műszaki és pénzügyi olda­lait s megállapodtak abban. Hogy a i érv keresztülvitelét fogják ajánlani a város tanácsának. Amennyiben a városi tanács a tervet elfo­gadja, még az ősz folyamán áthelyezik a cigánytelepet s tavasszal már nem kell félteni Fáraó késői ivadékait attól, hogy kunyhóikat elsodorja az ár. A közvélemény ezúttal a rendesnél kisebb figyelmet szentel a Nemzeti Bank egy rend­kívül fontos kezdeményezésének, a törvény­rendelettel végrehajtott aranyértékemclésnek. Bizonyára elterelték az általános figyelmet a május 10-e óla folyó események, amelyek a nyugati harcteret még ismeretlen történelmi fordulatok szülőágyára tették és azok a gond­jaink, amelyek a semlegesség! helyzet uj kori átértékelési folyamatával kapcsolato­sak. Nem, a világért se vagyunk az izgató külföldi hírek hajhászása miatt elkényeske- dettek és a saját nagy kérdéseink sokasága miatt bűnösen elfásultak vagy lemondok fontos kötelességeink tekintetében. De vi­szont emberek vagyunk, akik könnyebben megérthető és erősen sodró hatású benyo­másokat fogadunk be nagyobb részt vagy nagyobb részükben. Az arany takaró fölér­tékelésének eseménye mindenkit megérintett, de mert értelme a legmagasabb rendű elvont­ságok sorából való és igy a tömeg-értelmet fárasztja, vagy fclülbaladja, csak egyszerű tudomásvétel történt, mégpedig megnyug­vással teli tudomásvétel. Az emberek érzik és tudják, hogy ami a pénz körül történik, az igen-igen fontos és elkerülhetetlen, a kormányok pedig százszor is meggondolják, mielőtt valamit elhatároznak e tekintetben. Ezért legjobb az ilyesmit a felelősekre hagyj ni s rendelkezéseiket elfogadni. És bölcsen tudják az emberek, hogy a régi közgazda- sági tételek alapján, amelyeket a 20 eszten­dős pénzügyi válság idején a legtökéletlenebb bajtárs is megismert, már aligha szólhatunk a mai közgazdasági és pénzügyi kérdésekhez a szakemberek hátterében, különösen azóta, hogy irányított termelés van, pénzforgalmi korlátozások vannak. Ilyen helyzetben és vi­szonyokban a román állampolgár a termelés, csereforgalom, kereskedelem hatalmas len­dületét, nyugalmát, közhasznát látva, meg­nyugszik a kormány és Nemzeti Bank pénz­ügyi politikájában. Ez az egészséges bizalom talán épp a kisebb konkrét figyelem alakjá­ban tükröződik a legeslegjobban. Mintha ezt mondaná mindenki: jól van, szükséges volt ez, nem riadok meg: tudom, hogy másutt is igy cselekednek, mert elkerülhetetlen kényszer van, tudom, hogy a mostani mi­niszterelnök még parlamentáris kormánya élén megtette már egyszer, mikor Anglia Ie- lépése az arany alapról a gazdasági világvál­ságot megállította, mely folyamat hatalmas, jó fordulatot idézett elő Romániában is. De a legkevésbé szakértő ember jól tud­ja, továbbá, hogy az arany már jó ideje töb­bet ér itt, mint amit papíron és papírral ki­fejezünk. Félhivatalosan már elég régóta megtörtént aranytartalékunk értékemelése a papírhoz viszonyítva. Március 3-a óta, mint most illetékes helyről ismertetik a nyílt tit­kot a jegykibocsátó politika már ötven százalékot adott a szabadforgalmi devi­zákért az addig divatozott 38 százalékon felül » természetesen többet adott az igazi, nemes fémért is, mert április 11-e óta egy; kgr. aranyat vásárolva, a papir árfolyamához még 50 százalékos pótlékot fizetett s nem 153,333.33 L. volt egy kgr. arany ára tény­leg, hanem 229,999.999 L. Most a fölértéke­lés ezen az alapon történt, amivel a papír­pénz újabb rögzítését is végrehajtottak. A valóságnak és tartottságnak ezt az őszinte és * bölcs egyeztetését az ország nyugalommal és az egész külföld épp oly rokonszenvvel fo- gadta, mint aminővel az Uralkodó semleges- ségi és nemzetvédelmi politikájáról ir. Ért­hető is. A valóság kifejezése közgazdasági és pénzügyi szempontból mindig kedvező visszhangot kelt. Ezúttal az arany fölértéke­lés különben is igen sok haszonnal jár. Ami jelentős aranymennyiségünket hathatósan védi s ide gyökerezteti. Ez nagy szó most, mikor valóságos arany özön folyik Ameriká­ba, hol már annyi halmozódott föl a sárga kincsből, hogy a Hoover-féle prospery idején se mert volna ennyit álmodni a legamerikaibb ember se. A háborúban, még a semleges hely­zetben is óhatatlan inflációnak egyelőre vé­gét vették a vértelen műtéttel. A fölértéke­lés után még nagymennyiségű bankjegy is kínálkozik fölhasználásra. A kincstár és jegy­bank már meg is állapodtak több kincstári tartozás elkönyvelésére. Ezután még marad egy közel 6 milliárdos baukjegyköteg, me­lyet beruházásra, természetesen a most leg­főbb és egyetlen érdekű beruházásra, vagyis hadfelszerelési célokra fordítanak majd. íme. mily sok haszon. Igaza van a fölértékelésről a Hivatalos Lapban olvasható törvényrende­let indokolásának, mikor kifejti, hogy az arany valódi értékének eme megállapításá­val hatalmasan megerősödött a Nemzeti Bank helyzete és a hadfelszerelés újabb és igen jelentékeny pénzforrásból meríthet, melynek cseppjei szétfolyván a tömegekhez, az egész közgazdasági élet üdvösen megter­mékenyül. Még egyet jegyezzünk meg. Az értékelés 229.999.99 lej alapján való vég­rehajtásában — a kerekszámtól egy L. meg­takarításában — nemcsak édes pénzügyi de­rűlátás, hanem komoly intelem is rejtőzik. Régen ezt igy mondták: aki nem becsüli meg a krajcárt, nem érdemli meg a forintot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom