Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-19 / 112. szám

2 'ELLENZÉK 1940 mila• If. A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA A nyugati küzdelem N \ olclumapi látszólagos tétlenség után megindult a harc az egymással szembenál­ló nagyhatalmi erők tulajdonképpeni arc- Noualán. a nyugati harctéren is. De elő­ször ezúttal sem az egymással küzdő an­gol-francia és német haderőknek a Magi- n.)t- és Siegfricd-erőditések által képezett arcvonalán, hanem továbbra is semleges területen. Hollandia, Belgium és Luxem- buig a küzdelem legújabb áldozatai. Luxemburg katonai szempontból csak te­rületi elhelyezkedésének fontossága ré­ven jöhet számba. Hollandia katonai ere­jét pár nap alatt elsöpörte az ellenállha­tatlan támadás. Belgium — az angol-né- uiet-francia hatalmi küzdelmek örök harc­tere — tovább folytatja az ellenállást a nyugati szövetségesek haderejéhez társul­va. A háború minden jel szerint első nagy fordulópontjához, érkezett el. Meglehet, bogy a most folyó harcok döntő jelentő­ségűvé válnak a háború egész további fo­lyamára. Meglehet. hogy a küzdelem nagyszabású kiterjedése előtt állunk. Vég­leges képet azonban minderről csak a * most következő napok, vagy hetek hoz­hatnak. Olaszország és az Egyesült-Álla­mok további magatartásának kél ließe mind nagyobb jelentőséget ölt. Rómában a nem hadviselő álláspontot jelző „non- helligerenza*‘ kifejezést már a bábom előtti állapotot jelző „prebe'ligerenza' kifepezéssel helyettesitik. Washingtonban Roosevelt évi ötvenezer repülőgép meg­építéséről beszél és az összes amerikai ál­lamok közös tiltakozását készíti elő a Belgiumot és Hollandiát ért támadás el­len. És mind nagyobb jelentőséget nyer az átláthatatlanul titokzatos moszkvai politika további állásfoglalása is. Szovjet- oroszág az utóbbi időben bizonyos hajlan­dóságot látszott mutatni arra, hogy a ténylegesen semleges hatalom szerepéhez húzódjék vissza. A jövő ismeretlen mennyiségekkel van telve nemcsak stratégiai, hanem külpoli­tikai szempontból is. De az izgató ütem­ben megindult hadi események a straté­giai kérdésekre terelik mindenek előtt a figyelmet. A szemben á haderők Az események mai, talán perdöntő for­gatagában igen nehéz dolog a mai hely­zetet hides tárgyilagossággal és katonai adottságok elfogulatlan számbavételével ! megítélni. Ezek az adottságok ugyanis szintén nehezen áttekinthetők és néha alapvetően befolyásolódnak a teljes erő­vel megindult küzdelem napi eseményei által is. Mégis megpróbálhatjuk, hogy megbízható képet nyerjünk az egymással szembenálló erők viszonyáról és azokról a stratégiai vezető elvekről, melyek a har­coló felek hadműveleteit nyilvánvalóan irányitják. Ilyen alapon rögtön megálla­pítható, hogy inig a német haderő teljes erővel a támadó stratégia elvét érvénye­síti, a szövetségesek a védekező straté­gia elvéhez ragaszkodnak, ami megfelel a németekénél gyengébb szárazföldi had­erejük helyzetének és annak a törekvé­süknek is, hogy túlnyomó tengeri erejü­ket ellenfelükkel szemben érvényesíthes­sék. Németország szárazföldi hadereje a hánoru első nyolc hónapja után is nyil­vánvalóan messze túlszárnyalja a szövet­ségesek szárazföldi haderejét. A német haderő, megbízható adatok szerint, a há­ború megkezdésekor 120 hadosztályból állott. Ezzel szemben a francia haderő, a gyarmati hadsereget nem számitva 60— 80 hadosztályt tehetett ki. amihez Anglia hadereje járul. Az angolok azonban csak 1939 tavaszán léptették életbe az általá­nos hadkötelezettséget s igy teljes hadere­jük kiépítéséhez még jó időre van szük­ség. Az utolsó világháborúban három év kellett ahhoz, hogy az angol haderő egész teljesítő képességét elérje. Ami a fölsze­relést illeti, mindkét hadsereg a mai lehe­tőségekhez mérten tökéletes fölszereléssel van ellátva, összehasonlítást abból a szem­pontból egyelőre nem lehet köztük ten­ni, ,az előnyök és hátrányok csak hosz- szabb hadműveletek után állapíthatók meg. Ez a helyzet a háború további fo­lyamán természetesen változhatik. A fel­szerelés kérdésébe beleszólhatnak a szük­séges nyersanyagok fölötti szabad rendel­kezés lehetőségei és azok a külföldi se­gélyforrások is, melyek fölött a hadvise­lők rendelkeznek. A háborúnak más or­szágokra való kiterjesztése szintén vál­toztathat a hadviselő erők egymáshoz va­ló viszonyán. Ha Olaszország is belépne a háborúba, a némettel csoportosult olasz haderő mintegy kétszáz hadosztályt tenne ki. Viszont számítani kell azzal is, hogy az angol hadsereg kiépítése most már fo­kozottabb ütemben folyik s az elkövet­kező hónapokban mind nagyobb szám­ban fognak angol hadosztályok is a had­színtérre kerülni. Á gyarmati haderők tel­jes erővel folytatott mozgósítása szintén változtathat az arányon. Pillanatnyilag azonban a létszámra majdnem ötven szá­zalékkal gyengébb francia hadseregnek j kell állania a hatalmas német haderő egész nyomását. Teljesen érthető tehát, hogy a franciák a stratégiai defenzíva el­vét akarják érvényesíteni, a németek pe­dig teljes erejükkel igyekeznek kiküz- deni a döntést még az előtt, mielőtt ez a számukra kedvező erőviszony akár a ki­épített angol haderő felvonulása, akár a blokád hatásai következtében megváltoz­nék. nut- y.tőm költséges, minden erőt kimerítő vállalkozás, hogy helyesen alkalmazott el­lentámadás még inkább döntő je, entőségü lehet, mint a régi háborúkban. TÁMADÓ, VAGY VÉDEKEZŐ STRATÉGIA? Liddell Hart álláspontját azonban a nyolc hónap óta folyó háhorn eddigi eseinenyei nem nagyon erősítik meg. Lengyelországban legteljesebb -ikert aratta a német támadó stratégia. Norvégiában ugyancsak a villám­gyors támadó stratégiának voh sikere. A most folyó küzdelemben Hollandia az áldoza­ta ennek a módszernek. Igaz, bogy mindhá­rom i I >ben aránytalanul gyengébb harcoló felek küzdelméről van szó fölényes erejű tá­madóval szemben. Viszont Finnország eseté­ben a tratégiai defenzívái értéke bizonyult he a sokszorosan erősebb ellenféllel szem­ben, holott Liddell Hart is csak a támadó erő háromszoros felsőbbségét látja szükségesnek az offenzív stratégia sikeréhez. A nyugaton most megindult harc ezeknél döntőbb bizo­nyítékát fogják szolgáltatni a védekező stra­tégia helyességének, vagy helytelenségének. Francia részről mindenesetre csak erős fenn­tartásokkal hajlandók elfogadni ezt az állás­pontot. Az 1914-es világháborúban — álla­pítják meg francia katonai irók — a véde­kezésre berendezkedett erős hadseregek jó ideig visszavertek minden támadást. 1917 végétől kezdve azonban mind ai francia, mind a német helyi támadásoknak már sikerük volt és a nyugati arcvonal 1918-as döntő ese­ményei szintén azt bizonyították, hogy a tá­madó stratégia föléje került a védekező stra­tégiának. A változás okát a három év alatt gyártott hadi felszerelés értékének változásá­ban kell keresni. Amig ugyanis 1914 é» 1917 között a védekező fegyverek voltak erőseb­bek, 1918-ban, a tankok és más támadó esz­közök megjelenése következtében, már a tá­madó fegyverek ereje jutott túlsúlyba. Hogy azonban a két lehetőség közül melyik felel meg a mai adottságoknak, azt csak a háború további fo’vama döntheti el. A KÉT UT A stratégiai helyzet pillanatnyilag minden­esetre az, hogy a németek lehetőleg gyorsan, még 1940 folyamán igyekeznek döntő ered menyeket elérni. Ebhez föltétlenül szükséges, hogy a nyugati arcvonalon arassanak kétség­bevonhatatlan és végleges győzelmet. A fran­cra—angol csoport viszont minden erejével a döntő katonai események kitolására törek­szik, minthogy az óriási német szárazföldi erővel szemben döntő győzelmet ma a nyu­Nines visszataszi, mint a száj kellemet­len szaga... Autóbuszon, villamoson, színházban, mo ziban, vagy táncteremben a lehető legvissza- taszitóbb benyomást teszi szomszédunk vagy szomszédnőnk rossz lehellete. Igaz, hogy en­nek a szagnak valamilyen oka van, de az ok nem menti az okozatot, hanem még súlyos­bítja a bűnt! Mert bűn az, ha egy civilizált ember elhanyagolja egészségét annyira, hogy Libirhatatlanná válik a társasága azoknak, akikkel beszélget, vagy akárcask a közelében is áll. A száj kellemetlen szaga főleg gyomrunk rossz működésétől függ. A hiányos.’ emésztés a gyomorban, vagy a rendetlen evés, erjedési, romlási folyamatot, a savak mennyiségének csökkentését, illetőleg fokozását idézi elő és ennek következtében gyomorgörcsöket, sőt snlyos gyomorbajckat és bélbetegségeket is okoznak. Eme betegségek gyógyítására a ina már világhírűvé vált GASTRO D.-vel ren­delkezünk, amit orvosok is ajánlanak. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertá­rában Bucureşti, Calea Victoriei 124. gáti harctéren nem érhet el. Az idő szerin tűk a nyugati hatalmak javára dolgozik és sikeres francia—angol szárazföldi offenziva csak akkor képzelhető el, ha a szövetséges tengeri haderő zárlata már kifejtette gyen­gítő hatását Németországgal szemben s ha az angol hadsereg kiépítése és az amerikai ipar segítsége megváltoztatja az arányt a nyugati hatalmak és Németország szárazföldi hadserege között. Ehhez azonban hosszabb időre van szükség. Hitler előtt viszont két ut áll nyitva. Egyik az, hogy a német had­erő teljes erejének latbavetésével mielőbb elöntő győzelmet érjen el a nyugati fronton. A másik, hogy végigfolytassa a küzdelmet a blokáddal, ami hosszabb időt, valószinütlen éveket venne igénybe. Német részről történ­tek már ebben az irányban is sikeres lépések. Dánia és Norvégia elfoglalása a blokád el leni küzdelemmel áll kapcsolatban. A nyu­gati támadás megindítása arra mutat, hogy a súlypontot mégis az első lehetőségre he­lyezik. A most következő hónapok háborús borzalmai megadják majd a választ arra is, hogy a két lehetőség közül melyik mellett állapodik meg egyelőre a háború. Ha azon­ban valamennyire tisztán akarunk látni, ad­dig is helyesen tesszük, ha a napi esemé­nyek átmeneti izgalmain túl a küzdelemnek ezekre a nagy vonalaira szegezzük tekinte­tünket. —s. PALMA MINDIG CSAK PALMA MASAD! FELÜLMÚLHATATLAN MINŐSÉGI CÁFOLJÁK, HOGY HAZAHÍVTÁK VOLNA TÖRÖKORSZÁGBÓL AZ OLASZ ÁLLAMPOLGÁROKAT ISZTAMBUL, május 18. (Rador.) Ştefani: Az a hir, hogy a Törökország­ban tartózkodó olasz alattvalóknak a?t tanácsolták volna, hogy utazzanak el, nem ielel meg a valóságnak. MEGÉRKEZETT EGYIPTOMBA A MÁSODIK AUSZTRÁLIAI HADSEREG CANBERRA, május 18. (Rador.) Reim tér: Menzies, ausztráliai miniszterel­nök a második ausztráliai hadsereg Egyiptomba való érkezése alkalmával a következőket jelentette ki: „Katoná­ink megérkezése Egyiptomba a legvifám gosabb kifejezése annak, hogy Nagy- britanniával és Franciaországgal tar­tottunk a háború kitörése óta és velük maradunk to\ ábbra is. Egy ausztráliai sem kételkedhet abban, hogy embereink vitézül és eréllyel fognak megfelelni hivatásuknak ANGOL ÖNKÉNTESEKET TOBOROZ­NAK EGYIPTOMBAN KAIRO, május 18. (Rador.) Reuter: Az egyiptomi angol önkéntesek felvég- tele pénteken reggel kezdetét vette. Eddig már igen sok angol jelentkezett önkéntes szolgálatra. A kormány' ugyr katonai, mint polgári téren, minden szükséges ónitézkedést megtett, hog\r bármely eshetőséggel szembeszállhas=< son. I , Stratégiai adottságok Az egymással szembenálló erők létszámá­nak felsorolása magában távolról sem adhat tiszta képet a helyzetről. A stratégiai adott­ságok ennél jóval változatosabb tényezőkre épülnek fel. A küzdelem végeredményét ma már nemcsak a szárazföldi haderők összeüt közései döntik el. Sőt talán nem is elsősor­ban ezek, hanem a totális háborúnak egész sor más ütközete is, melyek közül elég, ha a légi, a tengeri, a gazdasági, a diplomáciai és a propagandisztikus erők harcát említjük. Egy híres angol katonai iró, Liddell Hart, a ..Times“ katonai szakértője, nagy feltűnést kehő könyvben fejti ki ezt az álláspontot, melyet némelyek a szövetséges hadvezetőség álláspontjának is tekintenek. Liddell Hart szerint olyan nagyszabású háborúban, mint a jelenlegi küzdelem, a végső győzelmet so­hasem a támadó stratégia, hanem egyedül csak a megfelelő stratégiai defenzíva vív­hatja ki. Ehhez azonban szükséges, hogy te­kintetbe vegyék a mai modern élet egész szö­vevényességét, a technikai fejlődés minden eredményét és főleg a gazdasági háború szük­ségességeit. Az 1914—18-as háború adottsá­gaival szemben, a mostani háborúban egyik fél sem küzd a hiányos katonai létszám kér­désével Mindkét félnek, legalább egyelőre, bőségesen rendelkezésére állanak a szükséges csapatok. A kérdés súlypontját inkább a- csa­patok folyamatos felszerelésében, a szüksé­ges hadianyagok megszerzésében és a küzdő­erők hátterét képező népek nélkülözhetetlen ellátásában kell keresni. Gyors döntés Liddell Hart -szerint egy olyan háborúban, mely a mostanihoz hasonló erőket állt szembe, nem lehetséges. Hosszabb háborúra pedig megfe­lelő küzdő módszer, a nyugati szövetségesek szempontjából, egyedül csak a stratégiai de­fenzíva lehet. A brit birodalom története vi­lágosan bizonyitja ezt az angol katonai iró szerint. Anglia ugyanis világbirodalommá ala­kulásának minden sikerét a stratégiai defen­zívának köszönheti. A történelem viszont nagyszámmal mutat fel olyan összeomlott ha­talmakat, melyek sikertelenségüket szinte kizárólag a támadó stratégiának köszönhetik. Legnagyobb példát erre Napoleon szolgáltat­ta. Liddell Hart ebből a szempontból élesen támadja a francia stratégiai felfogást is, mely az utolsó háborúban még erősen ra­gaszkodna a szélsőségig vitt támadás, az „of­fensive â outrance“ elvéhez. Védekezési stra­tégia alatt LiddeU Hart természetesen nem a passziv védekezést érti, hanem az ellenfél szüntelen nyugtalandtását s a nagy erővel végrehajtott ellentámadásokat a szükséges pillanatban. A legtöbb háborúban, — írja az angol katonai iró — döntő harcforma a nagverejü ellentámadás volt a túlságos erőfe­szítéstől kifáradt ellenféllel szemben. A mai modern háború pedig olyan, mindent fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom