Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-02 / 75. szám
ELLENZŐK I O 10 u prl / < ?. Befejeződött a teiekhönyvek---------------—=-------öl. Bornemisa Sebastian polgármcsicr Sá^osafásii icií az újjászervezett telekkönyvi hivatalban. — Fa rcas Vasile telekkönyvi biró a polgármester megértő támogatásával megva!ósitoita nagyvonalú terveit mérnök 4 éven át készítette s cf«k « terké- |M-k rIkésziI*• s«* 100.000 lejbe került. i> |i;l leg telekit ünyvben szerepelt a wdierlapoii olyan adósság, amely már évtizedekkel •*/.- előtt megs/iiiit es amelynek törlését a/. .idusok és hitelezők egyformán elhanyagolták. A telei.könyv átalakítása şorâu kihallgat iák a még élő hitelezőket, akik javára telekkönyvi zálogjog volt bekebelezve s a megszűnt ad ósságokat hivat álból töröltél; u telelik ön^- raliból. K ürüli el iil 50 millió lejt tosznak ki a tőrölt adósságok s lm ezeknek tollasat az adósok randas bírói utón kariak volna, a törlési költségek többinillió lajt tattal; rolnii ki. Á kvaszt fzáÜildS megkezdődik. Rendeljen minél előbb, hogy n níl- vftnyesot idejé- Ijon tnefikapjat. — AMŐUOM, iiSTíItií í* ÍSA1 Aitirl, juJ. il!>J I WS&jeBm MUMiKN ERŐDTELLR CLUJ (KOLOZSVÁR), április 1. Göiögtiizes ünneplés és hangzatos szónoklatok nélkül is olyan munka fejeződött he a napokban Kolozsváron, amely 70 évvel ezelőtt kezdődött meg s amelyre most, hogy készen áll, méltán lehet büszke városunk, inert nemcsak, hogy az egész országban, de talán csak néhány európai országban van >lyan tökéletes intézmény, mint a miéukJy A kolozsvári telekkönyv átalakításáról van szó, »melynek kezdeményezése 1871-ben történt -s amelynek befejező munkálatai most vétet értek. A TELEKKÖNYV TÖRTÉNETE VÁROSUNKBAN A kolozsvári telekkönyv története hosszú ?s nagyon érdekes. Ezernyolcszázhetvenbcn íllitották fel Magyarországon és Kolozsvá- ‘on is a telekkönyveket, mely az egyes ingatlanok tulajdonjogának tényleges helyzetét »inteti fel. Húsz éven át ez a rendszer meg B lelelt a kivánalmaknak, de azután tekiu- ettel arra, hogy egv-egy tulajdonosnak a város különböző részein több ingatlana, rőt belsősége is volt, hosszas törvényhozási viták után elrendelték a tagosítást, ami azt elentette, hogy az egyes tulajdonosoknak a táros különböző dűlőiben levő szántóföldjét )ontosan felmérték és ennek megfelelő területet egy helyen jelöllek l;i a tulajdonos ré- izére. Ezt a munkát Kolozsváron három ta- íositó mérnök végezte és közel 20 évig tartott, mert 1912-ben ért véget. A tagosítás munkája véget ért, de a tényleges helyzetnek negfelelő bírói feljegyzés, a telekkönyvi átalakítás nem történt meg. 1917-ben hozzáfogtak a telekkönyv átalakításához, de nem lehetett folytatni, mert kiderült, hogy a bel- tellieh felmérése hibás volt. A munkát ab- oa kellett hagyni. UJ KORSZAK A TELEKKÖNYVI HIVATALBAN 1931-ben Fareas Vasile személyében uj törvényszéki biró került a kolozsvári telek- kön yvi hivatal élére, amely a forradalmi idők vihara és az uralomváltozással járó események következtében rendkívül siralmas állapotban volt. A fiatal és törekvő biró elhatározta, hogy a telekkönyvet újra szervezi és a telekkönyv átalakítási munkálatait végre is hajtja. Mikor terveit előadta, mosolyogtak rajta az emberek. BORNEMISA POLGÁRMESTER — TERVEK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A telekkönyvi szakértők utópiának minősítették szándékait, akadt azonban egy ember, aki lelkesedéssel előadott terveit meghallgatta és magáévá tette. Ez az ember dr. Bornemisa Sebastian polgármester volt, aki 1931-ben került először a város • élére és aki megértve a telekkönyvi átalakítás nagy jelentőségét, elhatározta, hogy a fiatal birót terveiben támogatja. Erre meg is volt a törvényes alap, mert az akkor hozott törvény értelmében, az ország különböző vidékein abbamaradt telekkönyvi átalakítások keresztülvitelének költségeire az ingatlanok értéke után 2 százalékos városi illetéket lehetett kivetni. A város szabályrendeletet készített, azt a szabályrendeletet azonban — szinte érthetetlen, hogy miért — éppen kolozsvári jogászok kifogásolták, akiknek úgyszólván naponként szükségük van a telekkönyvre, megfelebbezték a szabályrendeletet a helyi közigazgatási táblánál, a központi közigazgatási táblánál, sőt a semmitőszéknél is. A fe- lebbezők alul maradtak, megkezdődött az illetékek kivetése s ezzel egyidejűleg a telekkönyv átalakítása is. Ez a nagy munka most véget ért s hogy mit jelent, csak azok értékelik eléggé, akik tudják, hogy mi a telekkönyv és ismerik a kolozsvári telekkönyv régi helyzetét. Idegölő és hosszú évekig tartó munka volt, de sikerült. A fiatal biró meggörnyedt, megőszült, de nem lehet rajta csodálkozni, mert amióta a munkájához hozzáfogott, egy napot sem volt szabadságon s munkatársainak seregével a város bel- és külterületén személyesen vizsgált meg minden ingatlant és személyesen hallgatta meg a szomszédokat is. BEFEJEZŐDÖTT A TELEKKÖNYV ÁTALAKÍTÁSA Fareas Vasile törvényszéki biró a napokban közölte a polgármesterrel, hogy a telekkönyv átalakítása befejeződött, felkérte a polgármestert, hogy a telekkönyvi hiv atalba látogasson el. Dr. Bornemisa Sebastian, dr. Savu helyettes polgármester kíséretében, tegnap tartott szemlét a telekkönyvi hivatalban és elismerését és megelégedését fejezte ki a nagy munka felett. A polgármester megeléi gedóse és elismerése indokolt. Mielölt Fareas \ asile a munkához hozzáfogott volna, Bécs- j ben, Berlinben, Budapesten és Prágában tanulmányozta a telekkönyvi hatóságokat s az ott szerzett tapasztalatait használta fel. A nagy munkára mi sem jellemzőbb, minthogy 22.000 uj telekkönyvet kellett elkészíteni és az uj telek'könyvek tulajdonosainak neveit 28 névmutatóban összeállítani. A 1c- lekkönyvekhen és a névmutatóban a tulaj- j donosok nevei, nemzetiségnek megfelelően, j pontosan úgy vannak feltüntetve, mint ía régi telekkönyvben. Az uj telekkönyvek kiállításánál a legbonyolultabb jogi problémákat kellett megoldani. Volt olyan telekkönyv, amelyben 800 tulajdonos, is szerepelt és voltak esetek, mikor az ingatlan már a 30-ik I tulajdonos kezében volt, de az ingatlan még j mindig a régi tulajdonos nevén szerepelt j a telekkönyvben. A telekkönyv nélkiilözhe- j tétlen kiegészítő részét képező térképet négy Az újjászervezett telekkönyvi hivatal olyan tiszta és rendes, mint egy patika. I <>- mür, kémény Iából készült szekrényekben, ne- j bezen szakítható papíron vannak elhelyezve j a telekkönyvek, erős bőrkötésben a névmutatók s a telekkönyvek megszemlélése is csak állandó bírói felügyelet alatt történhetik meg. Bornemisa Sebastian polgármesteri működése alatt kezdődött meg a telekkönyv át- . alakítása s a véletlen körülmények összeta- • lálko/ása következtében akkor is ért véget, j njikor ismét ő a polgármester. Kolozsvár kö- J zünsége méltán hálás lehet a na y munkáért, I az igazságügyi palota rendszeres látogatói, az ügyvédek és jogászok hálájukat és elismert- i síiket többizben is kifejezték. Elismerését fe- 1 jezte ki legutóbbi kolozsvári tartózkodása al- ' kalmával Miceseu igazságügyminiszter, aki kijelentette, hogy az ország összes telekkönyveit a kolozsvári telekköuyv mintájára fogja j elkészíttetni. A siegtncfMfonoi (tikul €§ CS@iât i ___ | ____ Svaid újságíró cikke a németek első vonalában tett látogatásától Élénk ldváncsisúggal fordul a világ * szeme a titokzatos nyugati front felé, I ahol már hetedik hónapja farkasszemet néz a német és a francia haderő. Milyen az élet a Siegfried-vonalban, j mi van a Nyugati Fal mögött? Erre t j a kérdésre felel most egy svájci újságíró, a Neue Züricher Zeitung muri- j Icatársa, akinek módjában volt beutaz- j ni a front egyes részét. „Kóborlások a német Rajna-fronton ‘ címmel igy j számol be élményeiről. A kehli hídfőnél, ahol a láthatáron a strassburgi székesegyház méltóságteljes sziluettje rajzolódik az égre és az előtérben az álarcszerüen merev elzászi fővárosnak egész a Rajnáig előretolt bérkaszárnya-tömbjei sorakoznak, szorosan a német parton pedig egy cellulózegyár áll füstölgő kéményével és tor- j nyával, amelyen egyetlen lövedék nyoma ; sem látható, noha eszményi tüzérségi meg- j I figyelőpont — itt a kehli hídfőnél igazán j érzi az ember az újszerű atmoszférát, a t j mai kiszámíthatatlan, óvatos háborúnak a j ; légkörét, amely egészen különleges értelem- | I ben „folytatja más eszközökkel a politikát“ j és gúnyt iiz mindabból, amit a tábornokok I valaha a hadiiskolában tanultak. KÉT MEGKÍMÉLT HÍD Mikor a franciák októberben felrobbantották a Rajna-hidakat, amelyek egyébként valamennyien a francia állam tulajdona, mégis csak megkímélték — s ennek valamicske kompromisszum-ize vau — a két legértékesebb objektumot: a Kehi és Strassburg közt egymás mellett átuyuló hidakat. Az első az utcai, a második a vasúti forgalmat bonyolította le. Az utóbbinál most nyitva van az a mozgó középrész, amely máskor a j hajókat átereszti, úgyhogy meglepetés nem i fenyeget. A forgalmi hid hídfőjénél német oldalon több méter vastag homokzsák- és ; deszkafal-barrikád zárja el és hasonló védmü j látszik odaátról is. Egymástól mindössze há- ; romszáz méternyire, a vashidivek fölött tri- , kolórok és borogkeresztes zászlók lobognak ] a márciusi szélben. Az őrszemek éjjel-nappal lesben állanak, arcuk rátapad a figyelőrésre. Egy riadójel és három másodperc múlva láthatatlan gépfegyverek tucatjai öntenék el acélzáporral a hidat; még egy perc és olyan hangversenybe kezdene a nehéztüzérség, hogy a Feketeerdő völgyeiben minden ablak rezegne tőle. De nem történik semmi és telnek a napok, hetek, hónapok. j Itt franc iák vannak, hol vannak az angolok ? A Rajna mentén húzódnak kétoldalt a nádfonatu „blendék“, a vékony kulisszák, amelyek úgy, ahogy elleplezik az ellenség szeme elől a legelső védelmi övezet eseményeit. Köztük, mint egy-egy kemény hangsúly a frontvonalban: a blokkházak (a német „bunkerének nevezi őket); csak néhány méternyi magasak, de szélesen merednek a I part fölé, hogy csirájában elfojtsanak minden kísérletet, amely a folyam átlépésére irányul. Kehiből német oldalon szakadatlan sorát látni ezeknek a kis betouszörnyeknek; a legtöbbnek gépfegyver, némelyiknek könnyű I ágyú és különleges fegyverek a felszerelése, j Francia oldalon viszont csak két tömbházat 1 látunk. Az egészből egy deszkafalra méter- nagv hetükkel németül felmázolt felirat a legérdekesebb: „ITT FRANCIÁK VANNAK“. Hozzátartozik ahhoz az évődő kérdés- és felelet-játékhoz, melynek során a németek fáradhatatlanul érdeklődnek, hogy nem érkeztek-e már angolok . . . Valahol puskalövés dörren, de mivel nem kap választ, csak a csöndet emeli ki még jobban, amelyben a Rajna békés zúgásán kívül semmi egyéb nem hallható. Egyébként ez volt az egyetlen lövés, amelyet az „Istei- ner Klotz“-tól Karlsruheig megtett utunkon hallottunk. A háború több, mint hat hónapja alatt ezen a vonalon a tüzérség még soha sem lépett akcióba. Német oldalon Kehi az egyetlen nagyobb rajnaparti helység, amelyben a polgári lakosság kiürítését fenntartották; a pfalzi és a Saar-frouton ugyanilyen kényszerintézkedés áll fenn Pirmasensban és Saarbrügkenben. A Rajna felé fordult, tükörtiszta kehli villanegyed utcáit árkok hasogatják és sáncok szelik, sok pincét megerősítettek és 15- résekkei láttak el, A városka bejáratánál plakát emlékeztet e szigorú német háborús fegyelemre: „Aki fosztogat, halállal büntetik“. Nincs is egyetlen ház, amely akárcsak legkisebb nyomát mutatná valami rongálásnak. A pályaudvar, amely a legelső tüzvo- nalbau fekszik, üzemben van és a cellulózegyár munkásai esténként épségben indulnak a Hinterlandban levő éji szállásaikra. BERNI INDULÓ AZ ERŐDVONALBAN Alig pár száz méternyire a francia állásoktól ebédet kapunk s hozzá még zenét is, az egyik ezred friss zenekara játszik; annyira figyelmes, hogy berni indulóval örvendezteti meg a külföldi vendégek kis csoportjában érkező svájciakat. A rendőrség, amely itt, épp úgy, mint az egész Hinterlandbau, tovább is ellátja szolgálatát, nem nagyon élvezetes figyelmet tanúsít olyan járókelők iránt, akiknek nincs különleges engedély a zsebében. Mi szerencsére rendben vagyunk. A tisztikar körében, amely — hadosztályparancsnoktól le a hadnagyig — vendégszeretően fogad bennünket, bajtársias, derűs, ceremóniátlan hangulat uralkodik. Mindenki megkóstolja a katonakosztot — erős leves, gulyás, burgonya és káposzta — és a kávé, amely a lege'ké- nyeztetettebb igényeket is kielégíti, szintén nem valami potemkinos járulék. Az élvezeti cikkekkel, amelyek a városi lakosok számára már csak legendás emléket jelentenek, nem zsugoriskodnak a fronton. Az utazás aztán, melyet a szakértő vezetése mellett a Rajne-völgyün át a Feketeerdőbe teszünk, végre csakugyan fogalmat ad a nyugati erődítményekről, mint a véd- mütclcpeknek óiiabi, laikus szemnek egyáltalán fel nem tűnő labirintusáról, amely gyilkos visszaütéssel feuyeget minden támadót. A „Nyugati Fal" és „Siegfried-vonal“ megjelölés, bármennyit emlegetik, félrevezető. A német erődzónából épp az állandó, kompakt jelleg hiányzik; ellentéte a „limesének, az ókor Maginot-vonalának, amellyel a római császárság zárta el magát a Rajna és a Duna közt Germániától. Vauban két- s/.ázéves erödépitő művészetének végső emléke is kialudt. A német erődmüvek teljesen elszórtan fekszeuek egy negyven kilométerig szélesülő sávban, tagozódásuk mélyen benyu- lik a Fekete erdőbe. Akadályoknak és záróerődök ezreinek raffinált összjátéka a rendszerük s az erődök tüzbatása minden taktikailag fontos ponton egymást keresztezi. A páncélállások többnyire földbe sülyednek vastag betouvédgátjukkái és a legkülönbözőbb módokon rejtekeznek. Ártalmatlannak látszó kilométertábláknak, amelyek ládaszerüen állnak egy útkereszteződésnél, egyszerre csak lehullanak a bádogfalai és a kupola parányi nyílásaiból két nehéz gépfegyver torkolata csap elő. A falvak bejáratánál néha reklámfeliratok tarkaságába öltözött kioszkoknak látszanak a páncélerödök; a szabadban kunyhóknak, vagy szérűknek. A Rajna völgyében csaknem minden falut teljesen körülvesz ez a drótakadály és csaknem mindegyiknek erődszerűen betonozott pincéi vannak, még hátrább „vas-sündisznók“ hosszú láncai húzódnak, össze-vissza görbített vastag vaspózna-kons- trukciók, amelyek csak úgy a földön hevernek: tüskés drót köti össze őket, mozgathatók és különlegesen ravasz tankakadálynak számítanak. Ugyanígy tankakadály a sok széles és mély vizesárok, drótsövénnyel a mélvén. ÁGYUK A FEKETE ERDŐBEN Szokatlan meglepetéseket nyújt a látogatás, amelyet a nehéz tüzérség messze hátra tolt állásaiban teszünk. Igazi diadala az álcázás művészetének! Csak egy intés és a legénység máris odarohan, ahoi egy nehéz kaliberű löveg hihetetlen gyorsasággal feltornázza hosszú csövét és már nyeli is az első gránátot, hegy a legrövidebb idő alatt készen álljon a második lövésre is. Az ilyen tüzérségi állásnak gázbizt03 ajtajai vannak, saját kis villanygyára, vízvezetéke, lelefonja, élelmiszerraktára, konyhája, háló- és nappali helyiségei és lőszerkamrái, amelyekben nagy halmokba felrakva állnak a gránátok. Még hátrább egy kicsit a Fekete erdőben egy legeslegnagyobb kaliberű ágvu előtt állunk. A kolosszust cementalapzatra szerelték és szabad ég alatt áll, csak fák és ágak védik a repülők szeme elől. . A legénység nappali szobájában, ahol kaláccsal és kávéval kényeztetnek bennünket a szakácsok, maga gyártotta feliratokkal legjobb oldaláról mutatkozik a katonahumor. Ezen az elhagyott helyen hiányzanak azok a szórakozások, amelyeket a „Kraft durch Freuue“-szervezet a Rajua-vÖlgyébeu leve csapatoknak hetenkénti színházi és kabaréelőadásokkal és mozidarabokkal nyújt. A jókedv azoubau megmarad a legszigo- rubb fegyelem mellett is. Itt is azt a tapasztalatot szerezzük, amit Berlinben, szabadsá* gosokkal beszélgetve: a katonák hideg és unalom ellenére jól bírták a telet. Türelmesek és bizakodóak és nem sokat törik a fejüket politikai problémákon. Az általános vélemény egyszerűen oda konkludál, hogy „a Führer majd meg fogja csinálni“. A frontkönyvtárakban nem Alfred Rosenberg-ért nyúlnak, hanem inkább „Frida néni kalaudjai“-ért. Sok erődházban Hit- ler-kep látható, másoknak pedig horogkeresztet festettek a bejárata fölé. Bárhogyan nézi is valaki a német rendszert, vaknak kell lennie, aki kételkedik benne, hogy a hadsereg készséges eszközként áll a rezsim rendelkezésére.- - - ■ ■ —" Minden vállalat köteles könyvet vezetni az alkalmazottak fizetéséről. A munkaügyi minisztérium 74.404—1940. szám alatt rendeletet adott ki. amelyben közli, hogy a minimális munkabérek megállapításáról szóló törvény végrehajtási utasításának értelmében a-z összes vállalatok kötelesek 1939 nov. l-?g visszamenőleg fizetési listákat, illetve az alkalmazotti fizetésekről könyveket felfektetni. Az erre vonatkozó ellenőrzést a munka felügyelőségek rövidesen megkezdik.
