Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-03 / 76. szám

I

m

Szeretném megmondani

annak :i krt elválni ukuró asszonynak. a s/"' kenek, meg « vörösnek, «kik nem ismerik egymást, de akik kísértetiesen hasonlítanak eg\ máshoz gondolkozásban. a iselkedéshen es sKen/.áeiokereséshen. hogy mikor nemrégen kiiiöu-kiilün megismerkedtem velük és elmondták. ug\ sietősen és usszonyinodra panaszaikat, nekem, a vadidegennek — szeretném megmondani nekik, hogy elbeszélésük elején kezdtem egy kiesit megérteni Sclioppenhanert és a végén már igazat is adtam neki. Mert ez. a két asszony prototípusa a uoi önzésnek és minden egyébnek, amiért megvetik a mi fajunkat és joggal s ha férfi lennék: boldogan fizetném halálomig az agglegény adót, csakhogy ne kerül jek velük össze, l’ersze csak az ilyeiitermészetii hölgyekkel, mint ez a kellő s remélhetőleg, ha \au is még belőlük egy-két díszpéldány' nem olyan gyakran fordulnak elő, hogy általánosítani lehessen a példájuk után az üsz- szes női nemre vonalkoiolag. De minden további nélkül álljon itt a két asszony hü portréja, úgy, ahogy rövid, de alapos ismeretség után jellemezni tudom őket.

A szőke, igen jóképű, bodros a frizurája, divatos, elegáns, evés közben magasan felkunkorit ja a kisujjat, amelynek körme: kar- min. Nem eszik, csak csipeget. Nem beszél, csak cseveg. Harmincon felül van. de úgy viselkedik, mint egy tizenhat éves, elsőbálos kislány. Azért figyelhettem meg evés közben, mert a tejcsaruokból ismerem, ahová csipegetni jár. Ugyanis, amint mondja: Majd bolond leszek a férjem kedvéért végigenni egy rendes ebédet és hízni. Én idejövök, ő meu- jen a vendéglőbe, menjen ahová akar. Persze válófélben vannak. — Én akarok válni —■ mondja —, az uram nem akar, imád szegény. De én nem bolondultam meg mellette leőrölni a fiatalságomat. Szerencsére gyerek nincs, ő mindig akart, de én nem akartain, majd bolond leszek (ez a mondása) gyerekkel bajlódni, ha bőgne, a falhoz csapnám — megyek Pestre és válók. Feltartott kisujjal csip egy morzsát a kenyeréből és igy folytatja: — Az uram jó ember, soha egy rossz szava sem volt hozzám és imád. Mindennel ellát, de unom. magam inellett nem szeretem, sose szerettem, mindig fáradt, sokat dolgozik, de mit érdekel ez engem.

— Csak azért mentein hozzá, mert a szüleim kényszeritettek. De most már a magam életét akarom élni, nekem hiába könyörög...

Még ennél is vadabb a vörös úti. Ez is jóképű, telivér, majd kirobban a temperamentumtól, az a fajta, aki után megfordulnak az utcán. Élénk, mint egy kis csikó, még ő is elég fiatal. Ez is unatkozik. így beszél:

— El akarok válni az uramtól. Soha nem bántott, szerelmes belém. könyörög, hogy maradjak mellette. De én nem bírom, nem bírom!

— Mit nem bir?

— Azt, hogy kispolgár. Folyton csak a munka, a pénzszerzés. Nem müvészlélek. Ha nagy kinnal rábeszélem, hogy jöjjön el velem a moziba, elalszik mellettem. Hát én nem azért hívom, hogy mellettem aludjon... Én bohém vagyok, imádom az írókat, művészeket.

— Mi az ura?

— Fűszeres. De én most elválok tőle, táncolni tanulok és kimegyek Sanghaiba.

— Hova?

— Sanghaiba. Remek hely. Egy ismerős hölgy, pedig már majdnem ötvenéves, kiment és remekül férjhezment, elvette valami gazdag kinai. Azok megvesznek a fehér európai nőkért.

— Megvesznek?

— Meg.

— És azért válik el maga az urától?

— Ezért is. Meg azért, mert élni akarok. Mert ez nem élet. Csak unalom. Az uram nem ért meg. Olyan jó, szelid ember. Csak egyszer lenne vad. Csak egyszer mondaná nekem, hogy te bestia.

Igen, ezt mondja szóról-szóra Reméli hogy Sanghaiban majd mondják neki. Kalandot akar s azt akarja, hogy „megvesszenek“ érte. Az ura becsületes és szelid fűszeres és azt akarja, hogy' müvészlelke legyen szegénynek. Mert ő unja magát. Az Isten áldja meg, ő unja magát. Neki nem elég izgalmas ez a robbanásig feszitett idegrend- szerü Európa, neki Sanghai kell. Izgalom, kaland, szerelem és nagy élet, ahogy o azt elképzeli. Vájjon a mozi, vagy a kalandos könyvek rontották meg, ahol a szőke európai nő a maharadz=a kegyencnője lesz, tigris- bőrön pihen, ópiumot szív, tojásnagyságu briliánsakat visel és nem unja magát, mert szerecsen rabszolgái válogatott szórakozásokkal mulattatják. 6 sem akart gyereket, unja és utálja és megy Sanghaiba táncosnőnek.

Jelzem, ha az ura lennék, szó nélkül elengedném. Hadd legyen a kínaiaknak is egy kis örömük. M. L.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg* választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvoszíályábaa, jPjata Unirii. v '

I 0 í 0 ú r r i f l * 7.

"KE

au (KOLOZSVÁR) április 2.

\ bácsi Rostás családnak hírhedt ne r inti az igazságügyi hatóságok előtt. Ez. a cigány familia a hagyományos üstfoltozó mesterséggé! járó femőntés tudományát valósággal iparművészetié emelte. De igyekeztek is gvümölc sőztetpi ennek eredményéit. Nem egy ízben kerültek összeütközésbe a törvénnyel Különösért maguk gyártottá pénzérméikkel okoztak sok baj! Rostások. Ezek a rendszerint 20, 'agy 100 lejes pénzdarabok többnyin’, már az elhelyezési kísérlet alkalmával hatósági kezekbe jutottak. Pedig értékesítésükre minden agyafúrt módot felhasználtok.

TUD VÁLTAM 500 LEJT’!

Egy ilyen nem mindennapi eset a közelmúltban foglalkoztatta a kolozsvári tői vényszék 1-sü tagozati tanácsát.

Éppen tavaly lmsvét táján történt, hogy Csiszár Sándorné szuesági asszony sajtot hozott a helybeli piacra Áruján azonban még a piactérre érkezése előtt túladott. Megvette néhány intézet. A sikeres vásái után Csíszorné megelegedet- ton hazafelé indult. A Szair os-bidnál bevert egy nádasi szekeret, aki naponta 'e- jet fuvarozott a városba Vele akart faluiába visszatérni Csiszárné.

Amíg a szekeres megérkezett. Összeverődött még néhány hazaigyekvő ember. Ekkor a csoporthoz lepett Rostás Sándor bácsi cigány, a hírhedtté vált „pén/.gyár- tó * familia egyik tagja. Megkérdezte az

Kilencezer ötszáz frank a szerencse ára

Pompadour szerencsegemmája Amerikába vándorolt

UJ KÖNYV 13 K

Stanley Italdwyn: Mi ungolol . Stanley

Hald vi in (jeh-iih-g Karl Raid win of Brwdleyj Neville (iliatnbr rluin kö/.vrl|«-n elődje volt Nagybritomiiu mini v/.tci«-lnöki »/.«-kében, Kö- zel liíiimine «•«/.tendő» politikai pályája, amely u/. első világliúhnriit incgclő/.ö évektől majdnem a második világháhnrii kiiszübi’-ig terjedt. Anglia újkori történelmének egyik leg- \ iharosabb kor /akára <-»ik. Tartalmából kiemeljük: A »y.abud.-ág fáklyája. Nemzeti jellemünk. A szahad>ág: életclemünk. Az iga/i demokrácia. \ állá» és nemzeti élet. A béke ntja. A lelkek megnyerése. „Századunk” könyvei között jelent meg. Stanley Ra|«l\>in:

Mi angolok fűzve 82 b-j. köt-, e 119, minden

könyvkereskedésben.

Kurban Said: ...{■■ .Mohamed uz (j pró- ft-láju. Bakuban, a világháború előtt, az orosz császári gimnázium harmadik osztályában kezdődik és a gandzraibidon, a haldokló azerbajdzsáni köztársaság ulobó napjaiban végződik Ali Sirvansir klián és Nino Kipiani életének regénye. Az ősrégi mohamed család sarjának és a keresztény georgiai hercegkis- i -szonyiiak csodálatos szerelme Bakuban virágzik ki. ahol Európa és Ázsia találkoznak. Baku lakói nern tudják, hogy Európához tar- oznak-e már, vág) pedig még mindég az ősi Ázsia fiai-e. Nino Kipiard törékeny testű, bársonyos szemű georgiai virág is ide-oda hajlik és ijedten repeső kis szive hasztalanul igyekszik rést ütni azon a tarka és Lizarr keleti világon, melyhez Ali Sirvansir minden idegszálával. \ rének minden cseppjével ragaszkodik. A két szerelmes sorsa szétválaszt- hatatlanul szövődik egybe Kelet hősi és tragikus szinjátékával, városainak forró és fülledt levegőjével, ősrégi, bölcs kultúrájával. A Kaspi-tenger végtelen, csillogó víztükre. Baku olajmezői, a Kaukázus zord hegyeinek vad szépsége és Perzsia rózsáktól illatos, füle- miilecsattogástó! hangos kertjei adják a hátteret. mely előtt lejátszódik ez az egészen különösen érdekes regény. Ali khán és Nino Kipiani szerelme, a maga kalandosságában: olyannak mutatja Keletet, amilyen az a valóságban: a tájak lenyűgöző szépségét, népeinek hangos és tarka forgatagát, titokzatos, mégis vonzó romantikáját, melyet az uj idők előnyomulása halálra Ítélt. Uj iró magávalra- gadóan szenvedélyes könyve, melyből a sivatag forró szele és Kelet titokzatos levegője csapja meg lelkünket. A kitönő könyv két térképrajzzal, valóban szép kiállításban és disze? vászonkötésben. Bárd kiadó pompás munkája. Kurban Said: ... és Mohamed az 0 prófétája 158 lej minden könyvkereskedés* § ben. Kérjen ujdonságjegyzéket.

GUY DE POURTALÉS: BERLIOZ ÉLETE. A XIX. századi francia zene leghatalmasabb egyéniségének, Hector Berlioznak életsoisa talán minden müvészkálváriák közt a legmegrázóbb és legfájdalmasabb. Állomásain úgy vezet végig bennünket Guy.de Pour- talés, hogy úgyszólván nem kell élnie a regényes életrajzírók kiegészítő ..szépirodalmi" módszereivel. A könyv mégis regény, még pedig a legérdekfeszitőbbek egyike, amellett irodalom a javából. A legfontosabb ailatforrások: Berlioz emlékiratai és levélváltásai lépten-nyomon fölbuzognak, igy a bős saját szavai, gondolatai, érzései éltetik é3 elevenítik az elbeszélés folyamatát. De az iró megnyitja a kor távlatait is, megmutatja a romantikus Európát, a Napoleon utáni Franciaország politikai és erkölcsi válságainak izgalmas hullámzását Berlioz művészi és emberi fejlődésére való hatásaikban jeleníti meg. Ez a páratlanul nagyvonalú és mélyreható ábrázolási mód plasztikusan domborítja ki a hős életében szerepet játszott férfiak és nők, barátok és ellenségek, hitvesek és szeretők, császárok, hadvezérek, ujságirók és a muzsikusok testi-lelki valóságát. Minden részlet, minden adat, minden, ami esemény és korrajz, bölcseleti, lélektani, vagy esztétikai elemzés a könyvben, szerves egységbe kapcsolódik, Hector Berlioz érdekes jellemének egy-egy vonását világitja meg, úgyhogy tökéletes és felejthetetlen képet kap az olvasó erről a kudarcokban, szenvedésekben és csalódásokban megdicsőült, tragikus Don Quijote-utódról. Mi, magyarok, különös megilletődéssel látjuk mellette az egyetlen hűséges és megértő, vele kongeniális kortárs: Tiszt Ferenc nemes alakját. Berlioz élete Aíhenaeum-kiadásban jelent meg és szép ki- állításban, egészvászonkötésben 198 lej minden könyvkereskedésben. Kérje az Athe- naeum-ujdonságok jegyzékét.

Egy szegényember kérése. Szegény, rongyos ember gyalog jött be Szilágymegyébol. hogy itt munkát kaphasson. Kőművesmester volt, betegsége miatt munka nélkül volt sokáig. leszegényedett, lerongyolódott. A nagy áradásban most is térdig érő vízben jött kilométereken át. Meghűlt. Pénztelenül, egyedül járja a város utcáit, munkát keresve. Azt mondja, hogy a munkaadók szóba sem állnak vele, mert nincs egy rendes ruhája, szerszámai sincsenek, mert azt is eladogatta betegségében, nyomorúságában. 3—100 lejből megvehetne uj szerszámait s ha egy jó- szivü úrtól valami ócska ruhát kaphatna, uj életet kezdhetne szegény. Kérjük olvasóinkat, gondoŢ^usk rá, a neve Antal János.

J-j.

Itt a százas, hot a százas..

Hamis pénzre cseré le Síi a jő száz ieiesí a ravasz cigány

egybegyűltektől, hogy uem-e tudna valamelyikük Elváltani 500 lejt Minthogy bankóról volt szó, gyanúra mii. volt <1 s igv ( siszárné azot. nyomban markába számolt Rostás Sándornak 500 lejny i <icpén/.t. Mar épp akarta lenni a bankjegyet, amikoi Rostás birt« len kiragadva azt kezéből mint aki meggondolta a dolgot a kapott aprópénzt

v iss/aadt a.

AZ ELCSERÉLT PÉNZ

Csiszárné átszámolta a pénzt, de kerek 100 lej hiányzott belőle. Persze követelni kezdte a cigánytól, aki erre szabadkozni kezdett, de végül — mintha véletlenül került volna oda — kabátja ujjúból kirázol; eg\ százast. Alighogy átadta az asz- szunynak, odébb is állott. A 300 lejes azonban hamisítvány volt.

A káiosult asszony panaszt emelt, majd peri indított Rostás ellen a száz lej megtérítése miatt. A bíróság többször tartott, tárgyalást az ügyben, de különböző formai okok miatt még mindig nem tudott dönteni.

A legutolsó tárgyalást a mult bét végén tartották meg A vádlott ezúttal is hiányzott. De hiányzott a koronatanúkról szereplő nádasi szekeres is Erre való tekintettel a tárgyalást julius 5-re napolták el. Ez időpontra újra megidézik az érdekelt feleket és tanukat.

dalán akkor kiderül, hogy „mit ér“ Rostásnak a tudománya.

PARIS, április 2.

I.

Nemrégiben árverés folyt le a városban: elárverezték Pompadour asszony hires amulettjét, amelynek a Szerencse gemmája1" a neve. Az amulettet egy gazdag amerikai vásárolta meg.

I Általában kétélű dolog oly régiségek I és tárgyak gyűjtése, amelyeket hires em- I berek használtak vagy viseltek. Sehol ] sem észlelhető annyi csalás, mégis valódinak adják el őket.

. Természetesen akadnak valódi tárgyak is; ilyen például Pompadour asszony ismert amulettje is. Az a gyűjtemény, melynek ez a hires ékszer egyik darabja, a toulousei Hommais-család birtokában volt. A Hommais-család évtizedeken át hordta össze a gyűjtemény darabjait és a gyűjteménynek az volt egyik rendkívüli becse, hogy abban minden darab valódi volt

A gyűjtemény legnagyobb ritkaságai közé tartozott Pompadour asszony amulettje, egy alabástromból készült mestermüve a miniatürmüvészetnek, amely Diana istennőt ábrázolja vadászat közben Az amulettet 95000 frankért vásárolta meg egy amerikai.

I Pompadour asszony halála után egy I ideig csend volt az amulett körül. Csak S III. Napoleon idejében kezdte kiérde- I melni az ékszer a „Szerencse gemmája“

I nevet.

Élt akkoriban Parisban, egy Hanel nevű kis minisztériumi hivatalnok, akinek ser.ki sem jósolt valami nagy jövőt. Ha- neL örökölt egy nagybátyja után és az örökséggel együtt birtokába került Pompadour asszony amulettje is A kis rai- I nisztérimni hivatalnok nem is tartotta valami értékes darabnak. Sokkal jobban szerette volna, ha készpénzt kap.

II.

Az amuletten nem tudott túladni és egyszer csak észrevette, hogy mióta az ékszer megvan, minden jobban megy, sok

Í minőén sikerül neki. Egy alkalommal megfejtett egy rendkívül bonyolult Lün- rejtélyt, amelynek megoldását már mindenki reménytelennek tartotta. A kis hivatalnokra felfigyeltek és előléptették. Ettől kezdve minden sikerült neki, amibe belekezdett. Körülbelül öt év alatt befolyásos állása volt és magánügyei is mind remekül sikerültek

Az amulett egyizbeu életét is megmentette. Amikor az 1870—71-es német-francia háború után félelmes idő nehezedett a francia fővárosra, Haneluek is menekülnie kellett és nem tudott semmi mást megmenteni. mini csak az amulettet. Menekülés közben megtámadta a csőcse- lék. Megsebesült és összerogyott, de görcsösen szorongatta kezében az amulettet. A fosztogató csőcselék holtnak lütte. így azután sikeridt megmenekülnie, i Hanel után egy Binet nevű ur tulaj- I donába került a „Szerencse gemmája“. Binetnek is életét mentette meg az amulett. Binet vilorláskirándulásra indult egyik barátjával. A vitorlás viharba került és felfordult. A barátja vizbefnlladt, de Binetnek sikerült a felborult hajócskán megkapaszkodnia. Értje már fogytán volt. amikor észrevette, hogy egy ludászhajó közeleg. Utolsó erejével megkísérelte, hogy kitartson, mig a halász- hajó közel ér, de azután nem bírta tovább. Lebukott a hullámokba, az amulettet azonban görcsösen szorította a markában. Már csaknem elvesztette eszméletét, amikor egy hullám újból a víz felületére dobta. És megmentették.

Örökség révén egy provencei falusi orvos birtokába került ezután az amulett Az orvos józan ember volt és nem hitt az amulett erejében. Elvitte az amulettet Marseillebe, egy régiségkereskedőhöz. Marseillebe való utazása alkalmával pénztárcát talált, amelyet kötelességsze- riien leadott a legközelebbi rendőrállomáson. A pénztárcában sorsjegy volt. A tulajdonos nem jelentkezett és egy idő j múlva kiderült, hogy a talált pénztárcában levő sorsjegy megütötte a százezerfrankos főnyereményt. Miután a pénztárca tulajdonosa egy év múlva sem jelentkezett, kifizették a falusi orvosnak a rtyeremérív tiz százalékát tehát tízezer frankot. Most már ő is hitt az amulettben és gyorsan Marseillebe utazott, hogy visszavegye a régiségkereskedőtől. Elkésett. A régiségkereskedő eladta & Horn- mais-családnak, amelynek a gyűjteményét most árverezték el Toulousehan. Pompadour asszony amulettje Amerikába vándorolt.