Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-14 / 86. szám

6 'ELLEN 7 fi K I 1 Q 10 Yt p r 11 i * 7 4. «««ti Gyógyithatők-e a Mimi«/.ok. akik us/lmában, tüdő- «• ;> gege tube.fkulosr.islmi, tiidncsurtduirutban, ulii11 köhögésben, uyalkáhodj&bati, innkaot rekedt- •égben, grippában szenvednek e* eddig gyógyulást »ifin találtuk, felvilágosításképpen teljesen ingyen óit portouientescn kúpnak ftNe egy sí a mos kopp cl oH látott könyvet erről a témáról: ,,(»yogyitliatók-e a tüdőbajok" í írjanak egy 7 lojeu portóval ellátott leve- VjM leveEolőlapot a következő pontos citare: l’iihlmunti He Co. Berlin. OöO Miiggelslrusse 25—23/u. ^----- ■ - .»».MU. -atoir*:a«asMOWt-MŰÜL.-..-TKTJBWJWiCmiMtlur.j\tv.suwn>, -vuammn ........ »mi EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL... Barangolás városunk gyönyörű temetőjében Hires színészek, muzsikusok és ötvösművészek nemes élete elevenedik meg az emlékezés tükrében. — Kelemen Lajos értékes magyarázatai nyomán régmúlt idők tehetségeinek hódol a késői utód (4-ik közlemény.) CLUJ ^KOLOZSVÁR), április 13. A há- zsongárdi temető kincstárában tallózva, im­már emlékeink megsokasodtak. Számos nemes- csengésű név egykori viselőjét felkerestük a béke e szép ligetében öröknek szánt pihenő­helyén. Régi, itt-ott már málú sírkövek őr­ködnek élő emlékük felett, s az olvasásukat értő tudósnak sokmindent elbeszélnek e kö­vek. Egy-egy, a kőbe vésett régi név, egy-egy léldoiubormiivü régi arcéi, mely a kő kere­téből ránktekint, a tudós okos tolmácsolásá­ban egész életregényt tud elbeszélni. A nevek sora hosszú és változó. Ezúttal szülészeket látogassunk. A régi színpad régi nagyjait idézi most a tudós halk beszéde és az emlékező szó sima utján felsorakoznak a szinpadmüvészet sok tapsot aratott letiintjei. Mind a közönség volt kedvencei, akiknek az élete- sikerekkel, de nem egyszer csalódások­kal is telt a sorsokat egyképpen megoldó nagy elhalkulás jó pihenéséig. A „festett vi­lág* régi nagyjait az ember póztól mentes szerepében vetíti elénk Kelemen Lajos — hogy már nem várva tapsra és virágra, a kor meztelenitő üvegén át megmutassák igazi ar­cukat. NAGY SZÍNÉSZEK A TEMETŐBEN Kelemen Lajos róluk igy beszél:-— Barcsav — akiről legutóbb szóltunk — inár az előadás művésze volt. Tőle talán leghelyesebb a színészekhez térni és azok emlékeit felkeresni. GIDÓFALVI JANCSÓ PÁL — A temető felső részén, hatalmas, öreg szilfák alatt a magyar színészet hőskorának két vezéralakja pihen egymás mellett. Egyi­kük Gidófalvi Jancsó Pál, az első nagy ma­gyar komikus, kiről Gyulai Pál állított az irodalomban halhatatlan emléket. Kis, félig földbe sülyesztett sírkövéről a felső diszit- ményrész már elveszett. Sirhantja is alig dom­borul, de halhatatlan emlékét fel-felujitja és örökre megőrzi a magyar szinészettörténet, melynek minden furcsasága mellett egyik legnagyobb alakja volt. OROSZFÁI PERGŐ CELESZTIN — Tőszomszédjában, embermagasságu sze­rény obeliszken a puszta Celesztin név áll. A 6Ír lakójának teljes neve oroszfái nemes Pergő Celesztin volt. Királyi alak, aki ifjú­ságában, mint férfi is sokszor volt gáláns ka­landok és szerelmi történetek hőse. Déryné hires naplója róla is többször szól. öreg ko­rát a havi négy forint nyugdíjból tengette életét, de akkor is urnák maradt. Az 1850-es években egy méltatlan rágalom besúgónak vádolta meg. A halálosan sértett büszke kol­dus akkor egyenesen az erdélyi magyarság legnagyobb tekintélyéhez, gróf Mikó Imréhez ment panaszra és védelmét kérte. ,,.Yem panaszoltam soha. ha nem volt mit ennem és ruhámat én kellett foltozzam. De ha elhagytak, ne szennyezzenek be. Ke­gyelmes uramtól kérek oltalmat — mondotta. Mikó gróf megértette és tel- ies pártfogásába vette a méltatlanul megvá­doltál. Vendégül hivta asztalához, pénzzel látta el és az ő példájára az erdélyi arisz­tokrácia Kolozsvárt élő tagjai sorra hivták hetenként magukhoz és ajándékozták meg, ::i-vbogy még kis tőkéje Í9 maradt, melyből ■ -/tességesen eltemethették. A temetésen tiási tömeg adott elégtételt emlékének e3 sir ja felett játszó cigányzenekarral együtt •'nekelte a gyászoló közönség az ő kedvenc •■óráját: .,Kalapom szememre vágom”, me- ivet a köztudat sokáig, de tévesen, az ő al­kotásának is tartott. SZÉKELYNÉ UNGAR ANNA __Nő kortársai közül a temető balra fel­vezető főutja mellett, a bejárattól alig 150 lépesre Székelyné Ungár Anna (1796—1865), az egykori híres szende színésznő pihen, ki­nek °megnehezült öreg napjait a kolozsvári úri társadalom tette, hálából művészetéért, kellemessé. NÉB MÁRIA — A temető egyik keleti mellékutja kö­zelében a szabadságharc előtti és utáni évek­nek ünnepelt komika színésznője, a szintén kolozsvári származású Néb Mária pihen szép. ízléses síremlékkel jelölt családi sírban, ro­konaitól köruvezve. KÉLER ILONA Kéler Honának, a szepességi származá­sú szép és bájos kedvenc színésznőnek, aki busz évet alig elhaladva (1860—1880’, tra­gikus hirtelenséggel hagyta itt szeretett kö­zönségét, ez a közönség közadakozásból ál­líttatta a temető egyik legszebb és legneme­sebb izlésü monumentális reneszánsz síréin- léket. A finom emlék méltó mind a művész­nő leikéhez, mind Kolozsvár egyik legkivá­lóbb müvészszülöttéhez, Pákay Lajoshoz, aki­nek ez éppen legelső ilynemű művészi alko­tása volt. SÚJTHAT NÉMETHY IRMA — Közadakozásból állított emléket a kö­zönség — még előbb — egy másik kedven­cének, sujthai Némethy Irmának is. A sírkő ma is áll, de a művésznő nevét a kufár lel- ketlenség lecsiszolta róla teljes feliratával együtt és alig pár méterrel az ut felé ma egy szürke név semmitmondóau néz rank róla és mind kevesebben tudják, hogy itt egy, a törvény által is védett közemlékmü jutott ilyen szomorú sorsra. GYULAI FERENC — A nagy drámai színészek közül a teme­tő első részében pihen Gyulai Ferenc, Gyu­lai Pál, az iró testvére, kinek a régi Magyar Sziuház egyik fülkéjében mellszobra is őriz­te kiválósága emlékét. ECSEDI KOVÁCS GYULA — Az utolsó félszázad nagy színészei kö­zül, féldombormüvü arckép disziti a temető bejáratához közel, balra, ecsedi Kovács Gyu­la, a nagy drámai színművész síremlékét. Ő bosszú és országosan megbecsült kolozsvári művészi pályáját 1899 julius 31-én a seges­vári csatatéren tartott Petőfi-ünnepeu végez- te be. Szavalás közben lett rosszul, de még befejezte szerepét és másnap a segesvári kór­házban elhunyt. Síremlékét a közönség ke­gyelete állította. SZENTGYÖRGYI IS I VÁN — Nem messze tőle, az ut mellett, jóval később elhunyt nagy kortársának, Szent- gybrgyi Istvánnak, felesége állított hasonló dombormű-arcképes síremléket. PUSZTAI BÉLÁ — Említsük meg még az idősebb nemze­dék által még ismert és közkedvelt Pusztai Béla komikust, ki sok kedves, vidám órát szerzett közönségének. Fiatalon halt meg. Kéler Ilona sirjától nem messze, a főút mel­lett, kis siremlék jelzi nyugvólielyét. A ZENE ITT NYUGVÓ MŰVÉSZEI (A szinmüvészet színes világától már csak egy lépés a muzsika kertje. Hadd használ­juk ki ezt a közelséget és látogassuk most meg a zenének a házsongárdi szép temető­kertben pihenő egykori művészeit. Nevüket s fennmaradt müveiket bizonyára még sokan ismerik. A „Kéknefelejcs“ nóta szivbefájó szép dallama mindenki ismerőse és bizonyá­ra lesznek még sokan, akik Bem cigányának buesuzását még hallották, mint Kelemen La­jos, aki igy beszél a zeneművészet Kolozsvárt nyugvó halottairól:) FARKAS ÖDÖN Legelső sorban, a temető bejáratától bana, farkas Ödön, a kolozsvári Magvar Konzervatórium egykori kiváló igazgatójá­nak, több jeles magyar opera és más zene­mű szerzőjének síremlékét látjuk. Müveit a magyaros szellem jellemezte. Azok egész konvvoszlopot töltenek meg az Erdélyi Mu­zeum kézirattárában, hová családja megértő kegyelettel helyezte. Finom ruskicai-már­vány síremléke a fiatalon elhunyt tehetséges kolozsvári müvészuek, Szeszük Ferencnek egyik legjobb alkotása. BÁRÓ BÁNFFY GYÖRGY — A temető főutja mellett jobbra, a Zeyk- család sírboltjában báró Bánffy György, az egykori közönség kedvelt boltéra Bánffy Gyuikája pihen. A ,.Kéknefelejcs“-nóta és ezenkívül több dal szerzeménye őrzi emlékét. Valaha ö jóval fenuebb, a Jósika Miklós sír­ja közelében, a földben pihent. Amig özve­gye, a szép, bájos és okos gróf Teleki Mar­git élt. mindig kéknefelejcs-koszoru állott a derékba tört életét jelképező csonkaoszlop- siremlékén. özvegye halála után hozták le öt is, síremlékét Í6 mai nyugvóhelyére. SALAMON JÁNOS — Közemlékmü hirdeti általános megbe­csülését Salamon Jánosnak, az egykori hires cigányprímásnak. Bem tábornok 1848—49-cs tábori muzsikusának is. Zenei jelvények és ! féldomboru arcképe díszítik síremlékét, mely ! a temető alsó részében áll. Szentábraháini I Lombard Mihály unit. püspök kökoporsó-sirem- ! léke közelében, a temető egyik nagy, öreg I körisfája alatt. A hires cigányt egykori úri i katonahujtársai annyira megbecsülték, hogy I nemcsak mindnyájan tegezödtek vele, hanem ha a régi szokás szerint az erdélyi fürdőkre vezető nyári kőrútjában Salamon bandájával i szekereken hozzájuk érkezett, a megtisztelő I muzsika viszonzásául bandástól együtt min. j denütt ellátták és a prímás maga legtöbbször j a házigazdával egy szobában aludt. A sza- [ badságharc után fél évszázaddal, omló könv- nyek között búcsúzott el a Redoutban, az 1898 március 15-i ünnepen szeretett közonsé- ! gétól és nem sok idő múlva a földi élettől is. FESTŐ- ÉS RAJZMÜVÉSZEK. ÖTVÖSÖK (A művészek között tovább kutatva, ke­ressük fel még a festőművészet s a rajzolás volt nagy művészeit, akiknek a nevét nem­csak Kolozsvárt, de egész Erdélyszerte meg­becsültté teszik az utánuk maradt müvek. De ne hagyjuk ki az ötvösművészet egy-két itt nyugvó egyéniségét sem, hogy aztán a művészi könyvkötés egyik kolozsvári úttörő­jével lezárjuk a művészek névsorát. Hall­gassuk, mit mond róluk vezetőnk:) BONCHIDAI GERGELY — Képzőművész kevés pihen a kolozsvári temetőben, de annál több iparművész — vi­lágosit fel Kelemen Lajos. — A régi hires ötvösök egész sora nyugszik itt, közülük azonban a 16—17. századból csak Boncbidai Gergelynek van meg latin feliratú síremlé­ke Á601-ből. Ez is helyéről elmozdítva, az eladó sírkövek közé került s az egyik egy­ház. melynek a maga korában vezető tagja volt, sikertelenül igyekszik már közel egy év óla, hogy a síremléket ő őrizhesse meg. Reméljük, hogy a temető vezetősége végre is eleget tesz a kegyeletes kérésnek.-VISOVÁTI ANDRÁS, SZOCINI FAUS- TO, KISSOLYMOSI GYERGYAI MI­HÁLY — A 18. század hires ötvösei közül meg­van még a lengyel eredetű Visováti András­nak, Szocini Faustonak, az unitárizmus egyik megalapítója egyenes leszármazottjának és rokonának, kissolymosi Gyergyai Mihálynak síremléke. Gyergyai nievét a róla elnevezett birc3 kétkötetes ötvös minta- és rajzkönyv is őrzi az Erdélyi Muzeum kézirattárában. A ma­ga nemében egyetlen 17—18. századi ilyen­fajta ötvösemlék, melynek anyaga publikálást és feldolgozást var. Gyergyainak ma is Ko­lozsvárt élő utódainál már arcképe is maradt. KISSOLYMOSI SIMÓ FERENC — A festő- és rajzmiivészet néhány itt pi­henő kiváló képviselője közül legelőször kis­solymosi Simó Ferencet említhetjük, ő a 19. század legelején Székelyudvarhelyen szüle­tett. Egy Páll nevű nyugalmazott százados lett figyelmei u gyrrmck korái* megnyílva nulr kiváló tcbetüégére. 0 aegitette fel B''' be* ahol a fentóakadéiniun or®kiz tanait » aztúu Budára lejutva ua Erdélyből felkerüli Döbrcntcl Gábor lett mecrnána. Nala U In kott » itt alkotta kitűnő miniatűr é* nagyobi) méretű arcképeit, molyok kel csakhamar hír­névre tett üzért. 1828-ban lejött Erdélybe és félévig szülőföldjén dolgozva, onnan Ko­lozsvárra telepedett. Jtt aztán néhány év alatt mintegy száz arcképpel és oltárképpel országosan ismertté tette névéi. Kitűnő te­hetség volt, de Kolozivár akkor még nem tu­dott eltartani tisztán művészetből a megél­hetésig egy művészt. Csakhamar fellépett, az 1830-as évek közepén, a még nagyobb te­hetségű másik székely, Barabás Miklós is. így Simót a kenyérkereset a kolozsvári li- ceum raj/.tanári székére vitte, ahol aztán el is szürkült. Itt halt meg az 1860-aa évek vé­gén. Neve, a tehetsége után. az erdélyi arc­képfestés 19. századi magyar úttörői között kiváló helyen- áll. TÚRI JOBÁGY KÁROLY — A temető alsó részén, a református püs­pökük hatalmas síremlékei mögött 50—60 lépését, egy egészen elfeledett nagvtehetségü fiatal művész, túri Jobágy Károly pihen, a Szigethy-család sírjában. Kolozsvárt az uni­táriusoknál tanult, mint egy ősrégi tordame- gyei család sarja. A Tisza-fiuk utitársa és mentoraként jutott el Berlinbe s itt képezte aztán magát. Haza kerülve, egy tűzvész alkal­mával, az oltásban kifáradva, tüdőgyulladást kapott és félév után tüdővész vitte a sírjá­ba, 26 éves korában. Koporsóját az erdélyi előkelő családok fiai karjukon vilitek oly korán megnyílt sírjába. Kevés hátra maradt müve itt-ott a lángtehetség vonásait mutatja. Ma alig néhány művészettörténész ismeri a nevét. SÁRDY ISTVÁN — Kitűnő rajz- és festőtehetség volt Sárdv István is. aki rokonai között pihen itt. Az 1860-as években Kolozsvárt élt Vastag Györgynek volt tanítványa és Düsseldorfban a hetvenes évek elején együtt tanult Munká­csy Mihállyal, akivei meleg barátságban élt. Kolozsvárt a tanító- és tanitónőképző közös rajztanára lett s midőn ezt Munkácsy róla tudakozódva megtudta, lehangoltan jegyezte meg: „Ott el fog szürkülni“. Idősebb korá­ra megvakult. Három, az EME kézirattárá­ba került rajzvázlatkönyve mutatja pompás rajztehetségét és kevés fennmaradt festmé­nye azt, hogy ezen a téren is kitűnő képes­ségei voltak. Ma a teljesen elfelejtett embe­rek közé tartozik. KŐVÁRY ENDRE----Itt nyugszik Kőváry Endre is, az I860­as évektől századunk első évtizedéig Kolozs­vár legismertebb arcképfestője. Simónál vagy Jobágv Károlynál kisebb tehetsége mellett is ezeknél jóval nagyobb -számban maradt alko­tásai őrzik Erdélyszerte nevét. GUTTMANN JÁNOS — Az iparművészek közül méltatlanság volna kihagyni Guttmann Jánost, a hires könyvkötőt. Az ő művészete a 19. század el­ső harmadában virágzott. Kolozsvárt a könyvkötészetnek különben is nagy múltja volt. Már az 1550-ben felállított Heltai-féle nyomda mellett jó könyvkötő műhely műkö­dött és utóbb is, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György és Apaffi Mihály itt köttették hires szép könyveiket. A 18. század tespedése után Guttmann János emelte ezt az iparágat újra művészetté. Néhány gyönyörű diszmüve színes bőrzománcos mértani mintáival az Er­délyi Muzeum könyv* és kézirattárában ra­gyogó emléke Ízlésének és szaktudásának. Síremléke a maii temetőház közelében állott, de ma már sajnos, nincs meg. Az E. M. le­véltárában azonban megmaradt a legnagyobb magyar bibliográfus, Szabó Károly által le­jegyzett sírfelirata, melyet érdekes tartalma miatt érdemes megismerni. így szól: Az emberi élet egy könyv. A keresztség cimlap, A gyermekség élőbeszéd Az ifjúság nagy tűzzel irt elsőbb iv. A férfiu-kor csendes és célos folyamat ja a könyvnek; Az öregség mutató tábla, A késő bünbánat nyomtatás­beli hibák. A halál által bétevődik a koporsónak kemény deszka- táblájába s csak ítéletkor fog felnyílni a legfényesebb kritikus előtt. így találta volt. aki itt nyugszik: könyvkötő GUTTMANN JÁNOS. Szül .... meghalt szept. 13. 1831. Századában a művészetében nem érte töb­bé utol1 őt Kolozsvárt szaktudós. * (Rövid időre búcsúzzunk el ismét a há­zsongárdi gazdag temetőtől. Csukjuk be a Kolozsváron nyugvó halott művészek életé­nek könyvét, amelyben Kelemen Lajos érté­kes útbaigazítása mellett lapoztunk mai sé­tánk közben. Búcsúzzunk el a temetőtől, de egyelőre csak viszontlátásra: legközelebbi al­kalommal tovább látogatjuk lakóit.) ( h. j.) I ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom