Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-01 / 49. szám
19 4 0 már civ â t. FILEU 7 ÉK 1/ MIT IR A ROMAN SAJTÓ? „ROMANIA“: D’Agostino meghatalnuzott miniszter és a román fővárosban tartózkodó gazdasági bizottság vezetője, az olasz szövet kezeli minisztérium, a kereskedelmi egyezmények igazgatósága és az olasz agrár egyesületek megbizottaival érkezett Bukarestbe. Ilyen összetételű bizottság érkezése egymagában is örvendetes és fontos tényt jelent az ölasz—román kapcsolatok jövő fejlődésére. Altból a körülinéüyből, bogy az olasz küldöttség Sidorovici ,,Országőr“-paranestiok- nak Rómából történt hazatérése után indalt titra, nyilvánvaló az olasz kormánynak szándéka, hogy mentői szorosabb és tevékenyebb együttműködés keretében minél gyorsabban még akarja teremteni az olasz-—román gazdasági kapcsolatokat. A román közvélemény ezt legnagyobb megelégedéssel és teljes bizalommal fogadja. Országaink között barátság és rokonság van s a közöttünk lévő kapcsolatok kimélyitésének feltételei valóban fennforognak. Azonos óhaj található sziveinkben a rend és fegyelem fenntartására, az állami élet minden terén indított épitő munkára és a minden vonalon való együttmiiködcsre vonatkozóan. Az olasz gazdasági bizottság minden téren kedvező talajra talál. Legteljesebb sikert kívánunk munkájához. „CURENTUL“: Ha a demokraták győznének, bizalmas tanácsot adnának, hogy tanácsosabb érvényre juttatni a győzők felfogását. Mi történne ebben az esetben a demokrácia nyilt ellenségével: Dáliával? Abban az esetben, ba majd nem enged, — háborút üzennek a fasizmusnak? Ezenkívül Portugália és Spanyolország jöhetnek még számításba és felsorolhatjuk Törökországot, Görögországot és Jugoszláviát, sőt Szovjetoroszor- szágot. Nem tételezhetjük fel, hogy Stalin behódol és elismeri a demokráciát. Vagy akadba francia tábornok, ki megismételné Napoleon 1812-i hadjáratát? Tegyük fel tehát a kérdést: — Az eszmék háborújáról van szó? A „demokrácia“ küzd az „antidemokratákkal“? Nem lehet beszélni ilyesmiről. Semmi kapcsolat nincs a belpolitika és külpolitikai magatartás között. Arra törekszünk, hogy mentol jobb legyen katonai, gazdasági és diplomáciai helyzetünk. A hadsereg felszereléséért „SEARA“: Az olasz gazdasági bizottság érkezése igen örvendetes és nagy jelentősége van. Azt mondják, Románia gazdag ország, óriási ki nem aknázott gazdagsága van. Ezen kivül két kiaknázott kinccsel rendelkezik: búzával és petróleummal, ez jelenti a román aranyat. A nyerstermékekben szegény államok tehát könnyen megoldják gazdasági kérdéseiket, ha egyezményeket kötnek Romániával. Az olasz—román gazdasági és kereír kedelmi megegyezésből csak haszna lehet mindkét államnak. A gazdasági kapcsolatok kimélyitése ezenkívül újabb hidat jelent a politikai és kulturális téren való közeledésre, miből különösen nagy haszna lehet Romániának. Az olasz barátság egyik alapvető elve kell legyen a román politikának es ez annyival könnyebben megvalósítható, mert származási egység és több azonos érdek is található. Itália és Románia a béke és rend országai. Mindkettő harca a mai nemzetközi helyzetben a civilizáció védelmét és az évszázados szellemi örökség védelmét jelenti. Albánia elfoglalása után Dáliára nézve életkérdést jelent a béke és rend fenntartása Európának ezen a táján és minél szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait az összes Balkán- államokkal, hogy a balkáni népek nyugodt fejlődését biztosítsa. A gazdasági kapcsolatok megerősitése normális baráti viszonyhoz vezet, mely kölcsönös' megbecsülésen és az érdekek kölcsönös figyelembe vételén alapszik. Az olasz—román gazdasági kapcsolat I a jóbarátság előjele és a rend és béke biztosítéka. A modern háború költségei Csillagásza îi számok felezik ki az megvívásához szükséges hadiszetek értékét KOLOZSVÁR, február 29. A hadviselés súlypontja manapság1 a katonai térről a gazdaságira tolódott át. Fokozott jelentősége van tehát annak, hogy az egyes érdekelt államok milyen pénzügyi felkészültséggel rendelkeznek és a jövőre vonatkozóan miféle élőké* szüléteket vihetnek keresztül. A tényleges gazdasági állapotot tér mészetesen minden hadvezetőség ép pen úgy igyekszik titkolni, mint a ka tonai mozdulatainak tervét. Ha valamit sikerült is az ellenfél valódi helyzetéről és szándékairól megállapítani, ezeket az értesüléseket egyik fél sem adja tovább és igy a többi államok, fő ként a gazdaságilag érdekelt semlege* sek csoportja, csupán találgatásokra, legfeljebb következtetésekre van uralva. Mindamellett vannak kétségbevP«1 hatatlanul hiteles adatok is. Ezek is merete megközelitőleg fogalmat adhat arról, hogy a modern hadviselés milyen súlyos feladatokat ró az államokra és mennyire igénybe veszi azok polgárainak teherbíró képességét. A hiteles adatok közé tartozik elsősorban annak a megállapítása, hogy a háború kitörése előtti időszakban* a felkészülés és a fegyverkezés korában mennyit fordítottak az érdekelt álla* mok katonai természetű kiadásokra. ü német icgQvgrkczft Német részről többizben hivatalosan j is közzétették, hogy a nemzeti szocia I lizmus uralomra jutásából keltezett Harmadik Birodalom 1933 óta, amidőn áttért a hadkötelezettség rendszeres bevezetésére, mekkora összeget költött hadseregének ujjáteremtésére. Ezek a német hivatalos közlések a felszerelés sei kapcsolatos katonai jellegű kiadások összegét 85, majd később kerek százmiiliárd márkára tették. Hogy ennek voltaképpeni értékét megismeríies« síik, tudnunk kell, hogy a német adófizetők évente 72 milliárd márkát fi* zettek be az államkincstárba, aminek több mint a felét1 — 38 milliárdot 1— katonai célokra fordították. ANGLIA HADFELSZERELÉSI KÖLTSÉGEI „UNIVERSUL“: Nem tudjuk, volt-e valami kapcsolat Sumner Welles érkezése 8 Hitler és Chamberlain beszédei között. Any- nyi azonban bizonyos, hogy nyomban tájékozást nyerhetett a nagyhatalmak háborús céljairól és az északi semleges államok sorsáról. Megállapíthatta, hogy a győzelmet Berlinben és Londonban egyformán akarják. Addig szeretnék folytatni a harcot, míg az ellenfél olyan engedményt tesz, mely megnyitja a békéhez vezető utat. Roosevelt követe könnyen észreveheti a hadviselő felek közötti n^gy ellentétet. Hitler a „kapitalista plutokrácia“ pusztulását hirdeti s a gyarmatok visszaadását és a német élettér elismerését kívánja. Mig az előbbit világosan megjelöli, az atób* bi nincs pontosan körvonalazva és Wellesre vár, hogy erre nézve pontos értesüléseket szerezzen a német fővárosban. Ne feledjük, hogy az élettér kérdése volt a háború oka. Az erre vonatkozó adatok szerint a nyugati nagyhatalmak nem emeltek az élettér ellen kifogást, mig etnikai határokról volt szó és i a háború kockázatát is vállalták, midőn a német diplomácia az etnikai határon túlmenő életteret kívánt Keleteurópában. Chamberlain két békefeltétele: — a területek visszaadása és biztosítékok adása. Ausztria azonban már nem szerepel a visszaadásra ke».ölő területek között, ami pedig Csehországot és Lengyelországot illeti, Chamberlain a régi teA világháború befejezése után Ang lia volt az egyedüli az antant hatal mai iköziil, amely komolyan vette a leszerelést. Szolgálaton kivül helyezte hadihajóit, légiflottáját szinte teljesen feloszlatta s állandó hadseregének létszámát annyira csökkentette, hogy már-már alig volt elegendő a rendkívül nagykiterjedésü birodalom közbiz* tonsági szolgálatának ellátására. Amikor a világpolitikai helyzet vál tozásai következtében Baldwin korma nya bejelentette az angol fegyverkezési tervezetet, annaik első előirányzata 400 millió font volt. Szakértők nem tartották kétségesnek azonban, hogy ezt a tekintélyes összeget az akkori kormány csupán politikai okokból ál- lapitotha meg ilyen alacsonyan. Első perctől kezdve bizonyos volt, hogy ennél jóval több pénzre lesz szüksége Angliának eddig elmulasztott hadfelszerelési hiánya pótlására. A gyakorlat igazat adott a kételkedőknek: Nagybritánnia eddig évente körülbelül egymilliárd fontot költött fegyverkezésre s legújabban beter jesztett első háborús költségvetése azt mutatja, hogy a következő pénzügyi évre, rendes és rendkívüli kiadá* sok címén, mintegy másfél milliárd fontot irányoz elő. il francia tftfdm! vonalak (Franciaország hadügyi kiadásainak mértékét hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani. Annyi mindeneseire bizonyos, hogy hires védelmi rend* szerének, a Maginot-vonalnak kiépité sére 85 milliárd frankot költött a fran* cia állam. (Nem számítva bele a belga határ mentén a tengerig húzódó, úgy nevezett Daladier-erödök építési költ- 'ségét.) A HÁBORÚ NAPI KIADÁSA Érdemes lenne külön összeállítani, hogy mibe kerül a háború a semleges államoknak. Európának ugyanis szinte minden országa, a világháború tapasz taíatai alapján bizonyos, feltétlenül szükségesnek látszó biztonsági intézkedéseket léptetett életbe, melyek tér* mészotszeriileg jelentős kiadástöbblet tel járnak. i Egy másik kérdés, hogy mibe kerül maga a háborús üzem. Nem iis szólva arról, hogy a sokmilliós hadseregek fenntartása mekkora összegeket emészt fel, csupán a hadviselés néhány jellegzetes kidására szenteljünk figyelmet. Kezdjük mindjárt a legköltségesebb tételnél. Egy nagy modern osatanajő építési költségei mintegy 5—600 millió lejre rúgnak. Ha az ilyen hajó 8 hatalmas ágyújából egyetlen sortüzet, lead, ennek közvetlen kiadásai körülbelül 15 millió lejt tesznek ki. Külön számiíhn dó a nehéz ágyuk rövid élettartama. Egy-egy csőből legfeljebb 2—300 lövést lehet csupán tenni, mert azután a célzási biztonság erősen csökken. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, megítélhet jük abból, ha felemlítjük például a falklandii tengeri csatát a világháború elején, amidőn az abban résztvevő német hajókat egyenként több, mint ezer találat érte. Viszont van példa ellen kező esetre is: Skagerraknál a Liitzow nevű legendás német cirkáló egyetlen lövéssel sülvesztett el egy angol dre adnoughtot, amelynek egyenesen a lőszerraktárába csapott a német hajó grá nátja. Ha pedig az ágyuknál maradunk: egy légvédelmi gyorstüzelő ágyú min den egyes lövése 5—600 lejbe kerül, egy tábori tarackká 3—5000 lejbe, egy szárazföldi nehézágyué 80—200 ezer lejbe. Nem olcsóbb a légi bombázás sem: egy kis kétkilós gvujtóbomba 32—15 ezer, egy egészen nagyméretű 500 kilós robbanó bomba 6—800 ezer lej kiadást jelent. A LÉGI HADVISELÉS KÖLTSÉGEI A légi hadviselés szintén rendkívül nagy anyagi befektetést igényel. Egv modern légi raj egymagában miliiár dós értékeket képvisel. A legolcsóbb tipusu vadászrepülőgép előállítási vagy. vételára 3 millió lej körül mozog, a hosszú távrepiilésre használható bőm* bázó gépek átlagosan 30 millió lejbe kerülnek s az egészen nagy amerikai „Repülőerődök“, amelyeket a Boeing- gyár állit elő, egymillió dolláros áron kerülnek forgalomba. Amikor tehát1 va lamelyik semleges megfigyelő egy-egy érdekelt állam légiflottájáról azt állítja, hogy nyolc tízezer gépből áll, iud* hatjuk, hogy ezekbe a motorokba, gép testekbe, gépfegyverekbe és bombavető készülékekbe legalább 80—90 milliárd lej van beépítve. Ezen felül a gépek rövid élettartamával is számolni kell. Valié tábornok, volt olasz légügyi vezérkari fő* nők azt állítja, hogy öt esztendő alatt minden repülőgép elévül: akkor is ki kell selejtezni, ha még fel sem repült, mert katonai célokra többé nem használható. Általában a legjobb anyagból épült motort is ezer órai repülés után általános javítás alá veszik, mert a nagy igénybevétel megtámadja a ke nyesebb alkatrészeket. Azt viszont még a világháború végén megállapították, hogy a harcban álló légi rajok ha- \onta mintegy 60—80 százalékos veszteséget szenvednek, ami igen nagy tartalékok gyűjtésére kényszeríti a had viselőket. . $ I * A részint békebeli, részint modern háborús tapasztalatokon alapuló ada tok még külön súlyt kapnak, ha figyelembe vesszük Chamberlain angol mi niszterelnök egyik hitelesnek tekinthető kijelentését, hogy a világháborúhoz viszonyítva vannak hadianyagok, amelyek háromszor, sőt olyanok is, amelyek hétszer annyiba kerülnek ma, mint 1914—1918 között. Amikor tehát azt olvassuk, hogy a fronton csak gyenge tüzérségi tűz volt, legyünk tisztában azzal: ez az egyszerű mondat mindkét ellenfélnél milliós kiadásokat jelent. RABLÓGYILKOSSÁG ÁLDOZATA LETT KÉT ASSZONY. OlteniáLól jelentik: Mária Necula Ursu 80 éves asszonyt és leányát, Flora Ursut, házukban rablógyilkosok támadták meg, akik a két nőt megfojtották, majd kirabolták a házat. A csendőrség megindította a nyomozást a rablógyilkosok kéz- rekeritésére. rületi határok visszaállítását kívánja és véleménye szerint Németország kell megtegye a kezdeményező lépést ebben az irányban. Hitler és Chamberlain beszédei hatásos részletei a nagy politikai és propagandaháboru- nak, ezért érthető visszhangot keltettek Amerikában. „EXCELSIOR“: 1940 év végén lejár Roosevelt 8 éves elnöki megbízatása. Arról van 1 szó, hogy liarmadizben is megválasztják, bár az ellentábor a harcot már elindította. Ilyen légkörben az amerikai politikusok természetesen élesen körülhatárolják politikai és gazdasági álláspontjaikat a nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Az amerikai közvéleményt az európai háborús helyzet foglalkoztatja és helyesnek látja, hogy semlegessége révén az Egyesült-Államok vegyék át a közvetítő 1 szerepet a béke helyreállítására. Summet Welles küldetése az, hogy a háborús célkitűzésekről és gazdasági helyzetről pontos étté- sülőseket szerezzen. Amerika a legnagyobb feltételeket akarja mégteremteni az általános kiengesztelődés számára. Az Egyesült- Államok döntőbíró szerepére pályáznak. Azt a szerepet szeretnék, melyet Anglia töltött be 1914-ig Európában. am A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadsereglel. szerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 szá zalékka! kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratit bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap nuilva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, míg a három »agy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 sázalékos részlettel és a szelvény ősz- szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalató! a név- érték 70 százalékának megfelelő íombardkötcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, kötetei pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. . Kolozsmegye prefektusa: í MAN OLE ENESCU ezredes.
