Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-06 / 53. szám

19 4 0 március 6. ELLENZÉK Kisipari hitei Örvendetes híreket hallunk az országos kisipari hitelintézet létének és működésének nj irányításáról, mert az állam bölcs meg­értéssel nyúl bele az egyik nagy állam- fenntartó réteg, a kisiparosság anyagi sorsá­ba. Minket, magyar kisebbségeket különösen érdekel az élet ez a területe. A kisiparnak az államfenntartó vagy államvezető népeknél talán még nagyobb jelentősége van, mint a kisebbségi népeknél és ezek az egyiittesség, a szakmaérdek és a céhbeii testvériség címén jelentős hasznot húzhatnak, ha állam vagy tár­sadalom az egész kisiparossági ,,élettérnek“ valamikép segítségére van. A kisebbségek ipara menedékhely ma már olyanok számá­ra, kik az értelmiségi lehetőségek állami yagy törvényhatósági mezőiről érthetően ki­szorulnak. Nos, minden előzetes kishitűség ellenére kisipari rétegünk erősnek, haladóké­pesnek, józannak bizonyult. S minthogy a kisiparban a termelési szabadverseny és a vevők elfogulatlansága még elegendően biz­tosított, remélhetjük, hogy továbbra is ilyen­nek fog bizonyulni. Épp a legutóbb, a ma­gyar iparosság országos szervezetének meg­alakulásakor megnyilvánult eleven erő, szak­mai lelkesiillség, népközösségi öntudat a leg­jobb reménységgel tölthet el. Most az állam az országos kisipari hitelélet segítésével és szabályozásával újabb lehetőségeket nyit kis­iparosainknak. Erről érdemes elmélkedni és külön megemlékezni. Az Ellenzék nemrég ismertette az orszá­gos kisipari hitelintézeten át kecsegtető újí­tási ütemet. Az 1937. tavaszán megindult szervezési munkálat most másodszor módo­sult és tárgyilagosan meg kel! állapítanunk, hogy a kisipari világ igen jelentős hasznára. E módosítás szerint az állam 100 millió lej hozzájárulást ad az intézmény nekilenditésé- re, — ebből 30 milliót készpénzben már be­fizetett, mig 70 millió tényleges értékben, 3 százalékos konszolidációs kötvény következik — ami szerfelett fontos. Nagy előnyt jelent, hogy az intézet zálogjogát elsőbbséggel al­kalmazhatja, bekebelezései minden adósság teljes összegét biztosítják. Az intézet iratai hitelesek más egyéb hitelesítési eljárások estén is, stb. Hasonló szellemű részletek után különösképp jelentős, hogy a kisiparos­ság ezen nagy pénzintézete a kereskedelmi törvény szellemében kezelheti az 1936-os év­ben létesült kisipari alapot mely jelentékeny és igy a banktőkét lényegesen megnagyobbít­ja. Ez kárpótlásjellegü, amiért a 100 milliós készpénz segély az évi 50 milliós hozzájáru­lás mellett módosult az állam rendkívüli ki­adásai miatt. Természetesen egyéb fontos rendelkezések is vannak. Ezekkel majd las­sanként megismerkedik a távolabbi érdeklő­dő, amikor a rendeletet alaposan tanulmá­nyozó kisipari politikusok, közírók és céh­beit érdekeltek időről-időre még sokat Írnak majd erről a kérdésről és a hitelintézet mű­ködése gyakori alkalmat fog adni a megbe­szélésekre. Célunk érthetően az volt, hogy az. állam két nagy lépését hangsúlyozzuk: az anyagi kárpótlásról való gondoskodását, mi­kor az általános nagy országos érdek kész­pénzzel való igen lelkiismeretes takarékos­kodást szabja elé és ilyen altruális intés- mény számára csakugyan rendkívül fontos behajtási biztonság létesítéséről, amely kéz­zelfogható támogatást kárpótolhat. Ezenkí­vül még egy igen fontos körülmény is feltet­szik: a fiatal hitelintézet könnyűszerrel és zavartalanul lemondhatott az évi 50 milliós állami hozzájárulásról és az alapsegitség 70 milliós készpénzéről. Csak a gyökeres erő te­het: ezt; hiszen a kisiparosság hiteligényei bizonyára szerfelett nagyok most és még növelhetők ma, mikor a termelési lehetősé­gek szinte már elhatalmasodnak, sőt már az égbe nőnek. Szóval amikor ma, divatos szó­val, „magas konjunktúra van“ és minden pénz szívesen látott vendég a házban, illetve a műhelyben. Mindenesetre örvendetes, hogy van orszá­gos kisipari hitelintézet és ez ugyancsak szi­lárd alapon áll. És örvendetes, hogy az állam a lehető legnagyobb gonddal sáfárkodik ér­dekeivel, most is lám, súlyos országos gondok idején a pénzügyi ellátást az általános és osz­tályéi dek józan egyeztetésével oldja meg, kár­pótlásul olyan jogokat adva, melyek a hitel­szabályozás és a tőkegyűjtés belső oldalán, vagyis a réven megtéríti, ami elvesz a vámon, jói esik minden körülmény, amelyből rá su­gárzik valami a kisipari érdekvilág jogi kí­vánalmaira és megszolgálásainak föltétien szükségére. A kisiparosság az ország és állam gerinc egyik legfontosabb eleme. Munkája gyakorlati és hasznos. A nemzeti és magán­tulajdont épiti. Ezért mindenféle viszonzás megilleti, teíjesitményei fokozására pedig kü- íönti:, állami és társadalmi megértés. Éppen ezért nemcsak az ilyen alkalmakat, de önkén­telen pillanatokat is fel kell használnunk a ki iparosság érdemeinek s érdekeinek hang- íulvozására. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg­választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Megalakult a Magyar Népközösség kolozsvári tagozatának köz­művelődési szakosztálya Egyhangú lelkesedéssel választotta meg a népes alakuló gyűlés a szakosztály tisztikarát KOLOZSVÁR, március 5. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg alakuló gyűlését a Magyar Nép* közösség kolozsvári tagozatának köz=‘ művelődési szakosztálya. Az alakuló gyűlésen, amelyen a magyar közmüve lődés számos vezetöegyénisége megje­lent, dr. Rózsa József, a római kaío-» likus gimnázium tb. ígazgallója elnö-« költ. ! Az elnök egy háromtagú bizottságot küldött ki a jelölések megejtésére, melynek tagjai dr. “Görög Ferenc, Rei schel Arthur és László Tihamér voltak. A jelölőbizottság előterjesztése alapján a gyűlés egyhangú lelkesedéslse! a kő­vetkező tisztikart választotta meg: (Titkár: Kelemen Béla, jegyző: Hein­rich László, iigyésiz: dr. Király Andor. I. Iskolai nevelési alosztály: vezető: Benczédy Pál, vezetőhely ettes: dr. Fikker János, előadó: Parády Ferenc dr., előadóhelyettesi: Cseke Vilmos. II. Iskolán kiviili nevelési alosztály: Vezető: Imre Lajos dr., előadó: dr. Venczel József, tanácsadó bizottság: Asztalos István, dr. Borbáth Samuné, Csendőr Jenő, Fülöpné Gabriel Erna, Jordáky Lajos, Kibédi Alberti, Simán Dániel, Sipos Géza, Zakariás Flóra. III. Művészeti alosztály: Vezető: Jái rosi Andor, vezetőhelyettes: Zsizs­mann Rezső, előadók: dr. Kiss Béla, Lakatos István, a harmadik, a színját­szás előadóját az alosztály vezetője ké­sőbb fogja felkérni, tanácsadó bízottá ság: Delly Szabó Géza, dr. P. Jánossy Béla, br. Kemény Géza, Kovács Zoltán, Tárcza Bertalan, Zsembery Elvira, Be­nedek Kálmán, Domokos Pál Péter. IV. Testnevelő szakosztály: Elnök: Schenker Lajos, vezetöhelyettes: And­rás sy Gyula, előadók: a) férfisport: Lőrinczy Zoltán és Lőrinczy Ferenc, b) női sport: Makkai Juci, Bartunek Ti ti, Paradi Kató, szervező igazgatók: Szűcs Elemér, Pálly Elemér, titkárok: ifj. Xantus János, Unger Béla, sportorvos: dr. Krebs István. A tisztikar nevében dr. Imre Lajos teológiai tanár köszönte meg a bizalmi mat, majd dr. Rózsa elnök zárószavai­val fejeződött be a lelkes hangulatú gyűlés. * i AMIRŐL ERDEMES ÍRNI A Magyar Kaszinó közgyűlése A drága jó Merza Gyula bácsi, aki a napok­ban ünnepelte meg sziik baráti körben szüle­tésének nyolcvanadik évfordulóját, lelkes sza­vakban ismertette az Ellenzék hasábjain a Magyar Kaszinó történetének száz évét. Mi is ünnepi eseménynek tartottuk ezt a cen- tennáiiuraot. Külön cikk keretében foglal­koztunk az eseménnyel és rámutattunk arra a nagyfontcsságu szerepre, amelyet a kaszinó száz éves fennállása alatt betöltőit. Milyen jó is visszakaíandozni a múltba! Hires, nagy ne­veket idézni, amelyeknek viselői már régen ott porladoznak a házsongárdi temetőben! Feleleveníteni a békeévek boldog emlékeit! És hitet tenni az értékes örökség mellett, amelyre a jelenben még féltőbb gonddal kell vigyáznunk, ha azt akarjuk, hogy csorbítat­lanul folytathassuk a boldog emlékű elődök építő munkáját. Ha valaki, úgy a késő öregségében is fia­talos tetterejü Merza Gyula igazán megérde­melte, hogy lelkes munkájáért, kitartó szor­galmáért nyilvános elismerésben részesüljön. Nem hiszem, hogy volna olyan ember ennek a városnak magyar társadalmában, aki ne helyeselné, hogy a kaszinó nyolcvanéves tör­ténészét tiszteletbeli tagjává választotta a tár­saskör. Megillette ez a megbecsülés, kijárt önzetlen, becsületes munkájának. Mert „jaj annak a nemzetnek, amely nem becsüli meg az öregeit és az öregek erényes érdemeit“. Legyen ez az örökérvényű igazság minden el­határozásunk vezérelve. Azzal, hogy köztisz­teletben álló vezetőinknek megadjuk a tisz­teletet, elsősorban önmagunkat becsüljük I meg és a köz érdekében végzett munka nyil­vános kitüntetése egész társadalmunkra di­i cséretes fényt vet. Annál vegyesebb érzésekkel fogadtam a hirt, amely magyar társadalmunk széles ré­tegeiben keltett kínos feltűnést és megdöb­benést, hogy a kaszinó közgyűlése nem abban az ünnepélyes, méltóságteljes keretben zaj­lott le, ahogyan azt az előzmények után jog­gal el lehetett volna várni. Bevallom, magam is nagyon elcsodálkoztam, amikor vasárnap reggeli laptársunkban azt a sokat sejtető híradást olvastam, hogy a hivatalos jelölő­listával szemben egyik fiatal tag „elleulis- tát“ terjesztett be. Szavazást rendeltek el, amelynek eredményéről a reggeli lap még nem számolhatott be, mert az a liiradás sze­rint még javában tartott. Azóta már nyilvá­nosságra került az eredmény. A kaszinó is­mét megválasztotta köztiszteletben álló régi vezetőit és a társaskör rövid időre felboly­gatott élete tovább halad a maga megszokott, nyugodt medrében. őszintén sajnálom, hogy nem voltam jelen ezen a különös közgyűlésen. Sajnos, a szer­kesztőségi munka idekötött az íróasztalom mellé. Gondolatban pedig elképzeltem ma­gamnak az intézmény száz éves fennállási­hoz méltó ünnepi hangulatot, a meghatott felszólalásokat és Merza Gyula bácsi boldog­ságát, amikor a magyar társadalom egységé­nek ezeket a beszédes megnyilatkozásait él­vezheti második otthonának barátságos kör­nyezetében. Bizonyosan nagyon sokan van­nak még magyar társadalmunk tagjai közül, A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadserégfet. szerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügy igazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivet 4.5 sz.i Zalákkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratit bon, ahogyan a jegyzőfél akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a három, vagy ötéves határidő lejária után az egész összegei. Hat hónap múlva az esedékes 20 sázaíékos részlettel és a szelvény ősz- szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név• érték 70 százalékának megfelelő lombardkclcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, köteles pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Kolozsmegye prefektusa: MAN OLE ENESCU ezredes. akik minden dolgukat otthagyták volna szom­baton este, ha tudják, hogy a kaszinó vezető­sége iránti bizalmuk és elismerésük nyilvános kifejezésére van szükség. Tulajdonképpen anakronizmus a mai világ­események forrongó szenzációinak lázában ilyen részletességgel foglalkozni egy társas­kör közgyűlésével. És mégis szent meggyő­ződésem, hogy erről igenis, érdemes részlete­sen Írni. Miről is volt szó tulajdonképpen? Arról, hogy egy csoport képviselője az úgy­nevezett „fiatalok“ nevében uj vezetőséget akart választatni a kolozsvári magyar társa­dalom szine-javát egyesitő Magyar Kaszinó élére. Mostanában nagyon divatos a fiatalok nevében beszélni. A fiatalság szent nevében hangzatos jelszavakat a köztudatba dobni. Kifogásolni, bírálatot mondani és fölényes tanácsokat adni. Legutóbb a magyar sajtó részesült ilyen váratlan leckében, most pedig az ősi Magyar Kaszinó vezetőségét érte ilyen meglepetésszerü roham, éppen azon a napon, amikor száz éves fennállását ünnepelte. Er­re a támadásra senkisem gondolt, ezért tör­ténhetett, hogy a szokatlan indítvány egyál­talában szavazás alá kerülhetett. Nem érzem még fé'reállásra ítélt öreg ur­nák magam. Egyelőre csak harmincnégy élet­év nyomja a vállaimat és ezen a jogon sze­retnék néhány megjegyzést fűzni a kaszinói közgyűléshez, amelyeket élőszóval is elmon­dottam volna, ha véletlenül jelen vagyok az ünneprontó indítvány elhangzása alkalmával. Bírálni csak annak van joga, aki eredmé­nyeket tud felmutatni. Más lekicsinylésére még a siker sem jogosíthat, legfeljebb alátá­maszthatja, ha valaki szerepet kíván magá­nak a köz érdekében való munkában. Zárt csoportok, baráti társaságok nem beszélhet­nek az erdélyi magyar fiatalok összességének nevében. Nem hiszem egy pillanatra sem, hogy az egyetemi padsorokból kikerülő ma­gyar fiatalság hadat akarna indítani jelenle­gi társadalmi vezetőink ellen. Magyar kisebb­ségi életünknek egyetlen ereje az összetar­tás, amelyet nem szabad elcsépelt szóvirág­nak tekinteni, ha szónoklatokban halljuk, hanem szent hittel kell dolgozni annak meg­valósítása érdekében. Nagyobb barátja, őszintébb támogatója so« basem volt és nem lehet az erdélyi magyar fiatalságnak, mint a magyar sajtó. Féltő gonddal figyelünk minden komoly megnyilat­kozást. Őszinte örömmel osztozunk elért eredményekben. Készséggel támogatunk min­den olyan célkitűzést, amely a magyarság összességének hasznára szolgálhat. Pedig a magyar sajtó munkásainak sokszor a szerény- ismeretlenségben meghúzódó közkatonái sok­kal többet tettek jövendőnk érdekében, mint számtalan hangoskodó, akiknek minden ed­digi ténykedése egy-egy hangos jelszó elin­dításában merült ki. Mi nyomorakciókat ve­zettünk le, sajtóperekben állottunk ki a ma­gyarságunk mellett, mindenkitől elhagyatott, kettétört sorsú szerencsétlenek megmentésé­ről gondoskodtunk és igyekeztünk személyes összeköttetéseink igénybevételével a nyomta­tott betű fegyverei mellett élőszóval is ki­venni részünket a kisebbségi élet küzdelmei­ből. Tiszta lelkiismerettel senkisem vonhat­ja ezt a munkát kétségbe. Jogunk van tehát a bírálatra is, ha azt látjuk, hogy erre van szükség közéletünkben. Az eredmények jogán kérhetünk szót a ma­gyar megújhodásért folytatott vitában. Azon a jogon, hogy az újságírót sohasem vezeti szereplési vágy, vagy külső siker reménye, csak a magyar összesség táborának izzó sze­retettel való szolgálata^ Ezen az alapon írom most le, hogy egészségtelen és helytelen volt elrontani a Magyar Kaszinó száz éves ünne­pének hangulatát. Hiba, hogy egyesek sze­mélyi ellentéteket akartak kiélezni egy olyan intézmény keretében, ahol eddig nem ismer­ték az ilyenfajta harcokat. Legyen szerény a fiatalság, amelyet a kaszinó vezetősége kész­séges örömmel fogadott tagjai sorába. Álljon lábhoz tett fegyverrel őrhelyén — hogy én is hangzatos szólammal éljek — és várja meg a természetes fejlődés útját, mert csak igy lehet erős és egységes Erdély szent földjének magyar társadalma. Hiszem, hogy azok szi­vében nem él neheztelés, akiket méltatlan megbántás ért a szombati közgyűlésen. Régi közéleti harcosok már, akik megszokták, hogy a nyilvános szereplés során egészen vá­ratlan helyekről érheti őket igaztalan bírálat. Hiszem, már visszatért a kaszinó falai közé a régi, meghitt hangulat. És arról is meg va­gyok győződve, hogy a közgyűlési „ellenzék“ tábora is belátja elhamarkodott tévedéseit, amelyek keserű szájízt okozhatnak ugyan, de nem állíthatják meg a magyarság épitő mun­kájának életerős ütemét. VÉGH JÓZSEF. Árlejtés a kolozsvári városházán. A ko­lozsvári polgármesteri hivatal március 12-én árlejtést tart 120.000 liier benzin, 2000 kg. bidonokban lévő speciális olaj, 1000 kg. Re- gal-olaj, 500 kg. vazelin. 500 kg. valvolin és 1000 kg. petróleum beszerzésére. Kilencmillió munkanélkülit tartanak nyil­ván az Egyesült-Államokban. Washingtonból jelentik: A munkaügyi minisztérium statisz­tikája szerint a munkanélküli segélyek ki­utalt összege elérte az egymilliárdot. Az Egyesült-Államokban kilencmillió munkanél­külit tartanak nyilván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom