Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-05 / 52. szám
1 O 4 Ö fflî r dl ifi 'S. V_?TEN7ÉK 7 Ä mi kötelességeink I Nemsokára egy esztendeje lesz an» nak, hogy a Romániai Magyar Népköz zösség előkészítő bizottsága megkezdte szervező munkálatait. Ennek a szervezési folyamatnak törvényszerűsége, mint ahogy azt várni is lehetett, élénken megmozgatta az erdélyi magyar társadalom gondolkozó rétegeit is. Vitatkozott a közéleti vezető, az újsága irő, értelmiségi ifjú, a gondtól roskadozó munkás, az elkényszeredett kisiparos, földműves és mindenki', akinek szívügye volt a testvéri összetartás és megbékélés. Immár egy éve folyik ez a vita: egyik oldalról vádak pattogtak, másik oldalról a szeretet és faji összetartás tiizét igyekeztek kicsiholni az el fásult lelkekből. Mo-sit eljött annak a pillanatnak az ideje, amikor meg kell nyi» latkozzék bennünk az a tárgyilagos és értelmes jóakarat', mely se jobbra, se balra ne húzzon, hanem keresse azt a középutat, ami ne legyen többé az er=* délyi magyar társadalom hátát döngető bunkó, inkább legyen az a célhoz vezető üdvös értelem és józan cselekedet, amely ezt a kárhozatos magjar betegséget végképp eltünteti nemzetünk sajgó testéről. Éppen ezekre hivatkozva teszek va!= lomást s keservemen keresztül nem fo»< gom cifra köntösbe bujtatni mondanivalóimat, hanem kiáltok azzal a becsületes rs viltsággal, amely egyben esz- méltetöíe is Jegyen gyatra helyzetünk» nek és könnyelmű széílhuzásunknak, minden magyar testvérem elméjében. Elvitathatatlan dolog: mi nagyon jól meg tudjuk választani a követelések módját és alá is tudjak bőségesen tá»■ masztani indokokkal, de azt felületes- | ségünk folvtán elfeledjük, hogy köve- i teléseinkkeí egyetemben adni is kellene ü valamit. Adni kell — ha már mást nem | — legalább bizalmat, hogy tetteket kapjunk cserébe érte ... ikelí bizalmat adni azok részére, akik felelősségük tudatában magukra vállalták az erdélyi magyar sors jpbbravitelének ma» gasrtos munkáját. Adni kell támogatás sunkat, hogy ezen keresztül a közért való munka célravezető is lehessen. Én úgy érzem, hogy minden józanul gondolkodó magyar ember vágya nem lenet más, csak az, ami népi egységünk s gazdasági helyzetünk javát szolgálja ... Hogyan akarjuk ápolni nemzeti kultúránkat, ha nem jövünk rá végre arra a tudatra, hogy kulturá lis fejlődés nélkül a népi egység csak szétmálló, széteső alap, amely alapot könnyen széthordhatja a vihar és el'e- melibei az életképesebb népek kultúrájának tengerében... Vagy hogy gon^ dőlünk el mi gazdasági fellendülést, népi egység nélkül?... Ezt a fontos kérdést széthúzással és a viták vég- nélküli szorgalmazásával megoldani item lehet. Itt elfogulatlanul kell ten lehangoltság, fej és vóg- tag-f ájdalmaknál, azonnal ASPIRIN TABLETTÁT k «ksresrHcd A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadsereglel- szerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 szá Zalákkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratit bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a három, vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 sázalékos részlettel és a szelvény öszm szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név• érték 70 százalékának megfelelő lombardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, kötelei pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. 4. Kolozsmegye prefektusa: MANÓ LB ENESCU ezredes. Bulgária es Románia Megjegyzések Constantine sea Milita pénzügy- miniszter szófiai látogatásához BUCUREŞTI, március 4. Constantinescu Mitita pénzügyminiszter, aki a Nemzeti Banknak is kormányzója, a közelmúltban Bodjiloff Dobre bulgár pénzügyminiszter vendégeként Szófiába látogatott. Ezzel a látogatással Constantinescu a bülgár miniszternek két évvel ezelőtt Romániában tett látogatását adta vissza. Az érdeklődés, amelyet a látogatás' alkalmával a szomszédos állam sajtója tanúsított, valamint a román pénzügyminiszterrel szem ben úgy a hivatalos körök, mint a lakosság részéről megnyilvánult rokonszenv bizonyságai arra a komoly reményre jogosítanak fel, hogy a két államférfinak véleménycseréje gyümölcsöző lesz. A bulgár állammal szemben Románia mindig a gazdasági együttműködés és a jószomszédi viszony politikáját űzte, kiinduló pontjául a jövőbeni minél szivélyesebb viszony megalapozásának. Közelebb visz Bulgáriához a mult bizo- zonyos történeti és kulturális kapcsolata is. Szófiában bizonyára nem fogják elfelejteni, hogy azok a bulgár hazafiak, akik az elnyomatás idejében román földön találtak menedéket, itt olyan nyomtatványokat készíthettek, amelyekkel a Duna túlsó partján élő ^képesség körében az Írástudás tudományának terjesztését elősegítették. De a közvetlen szomszédsági viszony előnyei is kötnek Bulgáriához. Romániának közös érdekei vannak ezzel az állammal, mivel mind a két ország berendezkedése mezőgazdasági jeUegüAmí Romániát illeti, sohasem titkolta a bulgár paraszttal szemben érzett elismerését, aki munkáját országának szükségleti viszonyaival mindig összeegyeztette. Végül megállapíthatjuk azt, éppeg elég idő telt el, hogy elfeledjük ami a múltban szétválasztott és arra gondoljunk, ami a jövőben köze lebb hozhat. Constantinescu Mitita miniszter szófiai utazását azért üdvözöltük annyi bizalommal teljes örömmel, mivel mindig azon a véleményen voltunk, hogy semmi sem mozdíthatja elő jobban az államok közötti kapcsolatok szorosabbá tételét, mint az államférfiak közvetlen látogatásai és megbeszélései. Ennek az együttes közeledési szándéknak egyébként tényleges eredménye is van már: a Giurgiu és Rusciuc közti közvetlen vasut- összeköttetés létesítésének leszögezése, egy ,,ferry-boat“ megépítése által. A mult év nyarán megkezdett munkálatok már eléggé előrehaladott állapotban vannak aixhoz, hogy valószínűvé tegyék e vasúti ösz- szeköttetésnek az idei nyáron történő megvalósítását. A közvetlen összeköttetés sied- ményeként nemcsak a vasúti hálózatok kerülnek közelebbi kapcsolatba, de a két ország közötti árucsere forgalom, valamint a Románián keresztül Bulgáriába, Törökországba és Görögországba, avagy megfordítva; a Bulgárián keresztül Németországba é3 a nyugatra irányuló áruszállitás költségei is lényegesen csökken. Ily módon a nemzetközi árucsere forgalomban olyan nagy szerepet játszó áruszállitás gyorsulása valósul meg, aminek különösen a romland-ó áruknál van jelentősége. Azonkívül Giurgiu és Rusciuc városoknak arra is megnyilik a lehetősége, hogy a nemzetközi idegenforgalomban jelentős helyet foglaljanak el. Bizonyos, hogy ezeknek a munkálatoknak a két ország között fennálló azonos nézetnek megfelelően történő alkalmazása az együttműködés kezdetét képezi, amelyet azonban a közeljövőben minél szorosabb, eredményesebb és megértőbb módon óhajtunk fokozni. A Giurgiu—Rusciuc között megvalósulusra kerülő közvetlen vasutösszeköttetés ezenkívül Bulgáriának a Balkán-szövetség keretében lévő államokkal is az együttműködés szükségességét hangsúlyozza, amely szövetségből, sajnálatra, a dunai szomszéd politikailag mindezideig hiányzik. Constantinescu Mitita miniszter szófiai látogatása a Bulgáriával szembeni szivélvea kapcsolatok kimélyitésének szándékát tanúsítsa, válaszként a szomszéd államban megnyilvánuló rokonszenvre, amely állammal a közeljövőben a Duna kapcsol össze, ami valószínűleg a megértés és együttműködés mindkét országot betöltő szellemének megerősítését fogja biztositani. Sikkasztás és csalás miatt letartóztattak egy gyulafehérvári adóvégrehajtót. Mester Sándor gyulafehérvári adóvégrehajtó több sikkasztást és csalást követett el. Amikor felfedez* ték visszaéléseit Nagyváradra szökött. Ké* sőbb megpróbálta rendezni ügyeit és vissza" tért Gyulafehérvárra. Útközben a tövisi rendőrség a kiadott körözése alapján letartóztatta és beszállította a gyulafehérvári ügyészségi fogházba. A végrehajtó ellen elrendelték a 30 napos vizsgálati fogságot. ni és öntudatos felismeréssel; pártolni minden olyan gazdasági, társadalmi és kulturális intézményt, amely nemzeti egységünk előrehaladásának ügyét szolgálja. Idéznem kell a múlt év 'március 10-én az Ellenzék hasábjain meg-* jelent cikkemnek egy kitételét, ami egyrészt a magyar kisiparosság helyzetét világítja meg, másrészt pedig rámutat azokra ä hátrányokra, amelyeken keresztül társadalmi helyzetünk még mindig nem hír egészséges forrná-* ban kikristályosodni. íme a kitétel szövege: „Égetően fontos a kisiparosság sorsával is foglalkozni. Vaijon tud e a magyar társadalom arról, hogy milyen szomorú helyzetben tengődik a kisiparosság nagy része?... Ha statisztikát állítanék ki, megdöbbentő adatok kerülnének a nyilvánosság elé: alacsony életszínvonal, kulturhiány sorvasztják ennek a becsületes dolgozó rétegnek az életerejét. Nem akarok példálózni1, de ideje volna már megfigyelni más kisebbségek gazdasági tevékenységét. Milyen észrevehetően domborodik ki nemzeti gységiik eredményes munkája ... Vagy ‘alán elítélendő dolog az, ha a magyar 1 magyart pártolja gazdaságilag és minden tekintetben. Fejlett iparral rendelkezünk, mely nemzetközi vi=< zonylatban is megállja a helyét, mégis a iát fajtestvéreinktől vagyunk tétlenségre kárhoztatva. Tisztában kell lennie minden magyarnak, hogy gazdasági fellendülés néLkül nincs kulturális fejlődés sem. Ezt a gazdasági felfrissülést nem várhatjuk mások támogatásától, hanem magunk kell szorgalmazzuk, mert csupán ez adhat tápot társadalmi életünknek ...“ Nem vagyok megalkuvó, mikor azt jelentem ki, hogy ezalatt az év alatt, habár lassan, de formát öltött magára az erdélyi Magyar Népközösség szervezési mozgalma. Maga az országos Népközösség, mint népi intézmény, már túl van minden alakiságon, felvette azt a testet, mely alapjául szolgál népi követelményeinknek. Gazdasági, szociá* lis és kulturális szakosztályok ténykedései és munkálatai bizonyítják, hogy a nemzeti egység megteremtésére, a nép nevelésére, szociális, nemzeti és gazdasági sérelmekre igyekezett a lehetőségek szerint jogorvoslást találni. Mit kívánnak tlehát ettől a fiatal intézménytől, egyszerre olyan nyomós eredményeket, amelyeket úgy a munkásság, mint a kisiparosság múltbeli vezetői, a kisebbségi sors huszévi moz-* galmas idején keresztül sem bírtak elérni, dolgozó testvéreik hasznára?... Követelhetik-e azt: „Add meg Uram, de mindjárt“ értelme szerint a Népközösség vezetőségétől, hogy egyszerre mindenkit kielégítő eredményeket mutasson fel... Éppen ezérti nem volt és nem is lesz indokolt azoknak a kisipar ros és munkásvezetőknek a hangoskodásai, akik a zavarkeltés hevében megfeledkeztek saját gyengéjükről és elfelejtik tulajdonképpen azokat a hibákat, amelyek jelen állapotunik lehetet* len helyzetét megteremtették. Tilta» koznia kell tehát minden öntudatos magyar dolgozónak, hogy ez a tervszerű aknamunka tovább igy ne folytatódjék. Tiltakoznunk kell továbbá azok el len a népsérelmek és konjunkturapoli=* tikusok ténykedései ellen, akik ki akarják sajátítani maguk részére azt a jogot, hogy a Népközösség vezetőségében csak az ö személyük által lehet képviselve a kisiparos és munkásosz tály. Természetesen követeljük azt, hogy a magyar dolgozó tömegek képviselői kellő arányszámban legyenek képvisel»* ve a magyarság sorsának vezetésében, de annak az óhajunknak is kifejezést adunk, hogy ezek a vezetők minden kétes politikai múlttól mentesek legyenek. ; Éppen ezért kell érvényesülésünket a magyar dolgozó tömegek felé is ki szélesíteni, mert ezen keresztül világo-* sodik meg minden eddigi ellentét. Mi úgyszólván demokratizáltuk felsőbb osztálybeli vezetőinket, hogy a hagyományok fogalmát doh iák sutba s köze Iedjenek hozzánk, a néphez^ testvéri megértéssel. A demokratizálás feltéted leit tettük k öveteléseink jelszavává s amit kaptunk, legteljesebb bizonyító ka annak, amit bizonyít Teleki Ádám- nak, az Országos Magyar Iparos Egy let központjának alakuló közgyűlésén tett nyilatkozata: „Nem ismerek o-sz** tálykülönbségeket és rangokat, csak becsületes, tisztességes, a közért dolgozó magyarokat“.,. És ilyen nyilatkozat számtalan esetben hangzott már el. Mit akarnak tehát akkor az elege detlenkedők? ... A felülről jövő rokonszenves nyilatkozatokra mit adtunk mi cserébe?... Nem lehet már tovább nekünk sem ezen a merev állásponton maradni, mi is megfontolás tárgyává kell tegyük minden eddigi ténykedéseinket és keresni azt a középutat, amely hasznára váljék az erdélyi ma gyár társadalomnak: megértő jobbot kaptunk, bizalmunkat és munkássá gunkat kell cserébe adjuk, hogy ezáltal elvégezhessük azt a komoly és öntu datos munkát, amellyel a jövő nemzedékünknek tartozunk. Ennek a bizalomnak jelszava nem lehet más ma gyár kisiparos testvéreim, csak az: támogassuk jelenlétünkkel és önzetlen munkálkodásunkkal a Magyar Iparos Egylet célkitűzéseit, szem előtt tartva .Madách Imrének azt a mondását: „Egy mindenkiért..., mindenki egyért.“ Ágoston György kisiparos.
