Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-03 / 51. szám

II *•> / fc 1 9 i u mire tm 3, Â UTÓK Irta BETHLEN MARGIT A mandarin kopasz volt és feje leg­hátulján apró kis kerek kalapot viSselt. Azonkívül kissé gúnyosan, de egészben véve inkább jóindulatúan nevetett, nyi­tott szájjal, úgyhogy összes fogai ki­látszottak. Valószinüleg azon mulatott, hogy a mellette fekvő majom miilyen á hi latosan sunyi vággyal pillant a két kezében levő tárgyra, melyről nem le hetett tudni, hogy mit ábrázol, mivel a kezek és a mandarin bőujju ruhája szinte egészen elfedték. Lehet, hogy j kókuszdió volt, de lehetett ananász is, vagy bármi egyéb nagyobb gyümölcs, esetleg köböl vagy fából faragott má­sa, sőt esetleg valami egészen más do log, olyasmi, amit európai fehér em­ber nem ismer, ami csak ázsiaiak szá­mára bír értékkel. A fehér majom mindenesetre nagyon vágyott reá, az meglátszott ugv az ar=< cán, mint hosszan kinyújtott, kúszó mozdulatban megrögzött testén s ez a vágy a mandarinnak kimondhatatlan szórakozására szolgált. — Szeretnéd? — mondta néma ajka beszédesebben, mintha megszólalt vol na. — Itt van, látod? Ha jó vagy, ta­lán odaadom ... de talán mégsem. Nem vaíó ez neked, majom, hiába vágyói reá. Ostoba vagy, majom, mit is esi nálnál vele? Látod, ez itt, amit a ke­zemben tartok, ez a Titok, A nagy Ti­tok. Azért van eltakarva. De egy ki=* csit belőle megmutatok neked. Egy egészen kicsit. Csak annyit, hogy még jobban megkívánd. Látod? Hogy mióta bosszantotta ilyen mó dón a mandarin a majmot, azt nem tu­dom pontosan, de elég' régen lehetett, mert a porcellánfigura igen értékes volt. Kínából hozták át Amerikába, ott vette meg valamelyik európai ország honpolgára és hozta át abba a városba, amelyben rendszerint élt. Azóta disz helyen lakott a nappali szoba egyik asztalkáján és élte tovább a tárgyak magányos és időtlen életét. A majom természetesen szintén vele jött át. Nehezen tehetett volna egye­bet, mivel a miivész, aki tervezte őket, szorosan Összekötötte életüket és testi mivoltukat, éppúgy, mint az indulato­kat, melyeket bennük személyesített meg, A mandarin nevetve őrizte a Tit* kot, a majom pedig nem adta fel a re ményt, hogy türelemmel és hízelgés­sel, ha már erővel nem ér célt, egyszer mégis csak magának kaparintja meg. Közben történt egy és más. Volt egy világháború, aztán húsz esztendeiig azt hitték az emberek, hogy békében él nek, mig végül kiderült, hogy ez téve­dés volt! csupán és újra megszólaltak az ágyuk és egyéb fegyverek. A város, amelyben a mandarin újabban lakott, valamelyikében volt az országoknak, ahol a fegyverek megint ropogtak és ilyen módon gyakran maradt egyedül i a szobában, amikor a háziak valami j előtte ismeretlen jelre a báz alatti fe- ( dezékbe vonultak. Ami őt legkevésbé J sem érintette. Az, ami fontos volt, a majom és a Titok, vele maradt, hogy a többiek hol vannak és mit csinálnak, az valóban nem érdekelte. Egyszer aztán olyasmi történt, ami elöl mégsem tudott teljesen elzárkózz ni. Épp oly időben volt, amikor a há ziak a titkos jelre megint elvonultak és a szobát teljesen elsötétítették, ami nem volt baj, mert sötétben éppoly jól lehet a másik tehetetlen vágyakozása fölött mulatni, mint fényes világítás­nál, csak annyiban volt alkalmatlan, hogy ilyen módon nem láthatta, mi volt az, ami rettentő robajjal repült be a szobába, ámbár ajtó és ablak zárva | volt és ami ledobta őt a padlóra. Az | ablakot is megnagyitotta, úgyhogy a* csillagos ég úgy nézett be a házba, mintha ő volna a mennyezet, amit a mandarin határozottan sikeres újítás nak minősített. j Később a háziak is előjöttek. Fehé­rek voltak, majdnem olyan fehérek, mint maga a mandarin és arcukon va­lami egészen más kifejezés látszott, mint egyébkor. A mandarin megfigyel­te, hogy egyik sem nevetett közülük, amit csodálatosnak tartott, mivel a yii dámság volt az egyedüli életforma, amit elismert. ellenzék iwiniffiitiiiiii Oroszország ___ Már harmadik hónapja dúl a véres finn- orosz háború. így időszerűvé vált a két nép beható megismerését szolgáló mindennemű riport, tudományos természetű, vagy színes iráe. Finnország szinte ismeretlenül ugiott ki a történelem véres szinpadára, hogy az egész emberiség szeme előtt kiizdje végig az uj szabadságharcát az orosz ellen. Erről az óriás ellenfélről, a világ talán legnagyobb birodalmáról, amelynek történelme szinte ke­vésbé ismert a finnekénél is, közlünk itt alább felvilágosító adatokat: A SZOVJET-BIRODALOM ADATAI... Oroszország, mai nevén a Szovjetunió (RSFSR) kiterjedése 21 miihó 534 ezer 400 km. (Finnország 388.217 km.) és az 1933-as népszámlálás szerint 165 millió 768 ezer 400 lakosa van, mig Finnországnak 1930-ban ~> millió 667 ezer 167 embert számláltak. Orosz­ország népszerűsége: 7.7, ami feltűnően rit­ka. Lakossága meglehetősen vegye« összeté­telű, de az állam egységét ez nem veszélyez­teli. Európa maga is két egyenlőtlen részre oszlik: nyugati és keleti részre, mely utób­bit nagyrészben Oroszország képviseli. A ter­mészeti viszonyok éppúgy, mint a politikai és vallási szervezet, éles háláit vonnak Eu­rópa e két fele közé. Oroszországban olyan szárazföldi éghajlat uralkodik, mint Ázsia, vagy Afrika belsejében, mivel az északi sze­lek akadálytalanul szelik keresztül, kis ten­gerei pedig nem befolyásolhatják éghajlatát, mint Nyugat-Európáét, légi vagy tengeri áram­lata nincs. Oroszország ki van téve az Északi­sark, valamint Belső- és Dél-Ázsia uralmá­nak, a jégnek és homoksivatagnak. Kolumbusz 1492-ben felfedezte Amerikát. Ugyanez év elején egy Schnups nevű tireli érsek nagyszerű ajánlólevelekkel és egy kis csapattal indult útnak, hogy eljusson a misz­tikus hirü Moszkvába. Nem sikerült. Mikor elérkezett a moszkovita állam határaihoz, ott visszafordulásra kényszeritették. Az idegene­ket akkor nem tartották itten kívánatosnak... Hatvanegy évvel később Chancellor Ric hárd elérte a Dwina torkolatát és: ráakadt egy Kholmogory nevű moszkovita falura. . Két hónap múlva újra Angliában volt, zsebé­ben az első kereskedelmi szerződéssel, melvet valaha nyugati kötött Oroszországgal. Utána más nemzetek fiai is eljutottak oda s igy lassanként mind többet tudtak meg a rejté­lyes birodalomról. Mig a római birodalom kifejlődött, addig a mai Oroszország területén céltalanul kóbo­roltak a Közép-Ázsiából előretörő szláv né­pek. A 9. században kezdtek beszivárogni ide a normanok is. 862-ben bárom fivér di­nasztiát is alapított, akik közül a íegfiatalab- bik, Rurik, testvérei területét is birtokába vette és húsz év alatt megalapította a legel­ső szláv birodalmat Kiew fővárossal. Hire is ment csakhamar Konstantinápoly­ban, hogy messze északon létezik egy szer­vezett szláv állam. Útnak indult a misszio­náriusok, szerzetesek és kalandvágyók egész áradata. Ezért lett úrrá elejétől fogva Orosz­országban a bizánci műveltség. Politikai szempontból igen rosszul ment ekkor ezek­nek az uj kis államoknak. A normán örökö­södési törvények miatt egy-egy amugyis pici rész még nyolc-tiz részre szakadt szét. S amikor a keleti szemhatáron izzó vörösség jelezte valamelyik vad ázsiai nép betörését, az apró államocskák nagyon is. megosztottak voltak ahhoz, hogy védekezhessenek a bor­zalmas ellenséggel szemben. 1224-ben özönlött be Dzsinghisz-kbán első tatár serege, mely Kínát, Bokharát, Tasken- det és Turkesztáut alig néhány év leforgá­sa .alatt igázta le. Ezek most könnyűszerrel győzték le a szláv hadseregeket. Oroszor­szág teljesen ki volt szolgáltatva a mongo­loknak, akik az óriási orosz sikság minden részét meghódították. „Nyomorult szolgálók­ká lettek a szláv parasztok s az egész nép. Egyetlen orosz sem lehetett biztos élete fe­lől, hacsak oda nem kúszott annak a lábai elé, aki még akkor is csak ronda sátorban szívta a dohos levegőt. Menekülés pedig nem volt, mert a tatár khán lovasai gyorsak vol­tak és könyörtelenek. Csendben kellett ma­radni és eltűrni minden kegyetlenkedésü­ket . . .“ Oroszország végleges megmentője azoknak a kis birodalmaknak egyike lett, melyeket még a normanok alapitottak. Ezek a tatá­rok kegyeibe férkőztek s kilesve az alkalmas pillanatot, ellenük fordultak: és nyílt láza­dásban törtek ki a tatár leigázók ellen. Mégis két teljes évszázadra volt szükségük, hogy felszabaduljanak a rettenetes ige alól. 1380 volt a „nagy“ év, mikor Dimitri Dons- koj moszkvai nagyherceg utolsó szálig leap- ritotta a tatárokat a Kulikowo-sikságon. Az ofosz szabadság hőre isi ám.. Ettől fogva Moszkva lett a függetlenség ügyének a vezetője és képviselője. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyi és III. Iván tiz évvel rá már közölte a nyugati ha­talmakkal, hogy igényt tart a megbukott bi­zánci birodalom világi és lelki örökségére. Később pedig Rettenetes Iván elég erősnek érezte magát, hogy a cár nevet is felvegye. A 17. század folyamán Oroszország Szibé­riával is megnövekedett és igy vele Európá­nak már minden tekintetben számolnia kellett. Péter nem elégedett meg azzal, hogy egy félig barbár nép ura legyen, hanem egységes országot, civilizált népet akart. 1698-ban vé­gezte el a nagy operációt, mely rá akarja kényszeriteni Oroszországra a modern Euró­pa szellemét. A páciens nem halt bele, de olyan megrázkódtatást szenvedett, hogy máig sem tért belőle magához, amint azt az utol­só harminc esztendő történelme is mutatja... 1721-ben Péter önmagát tette meg min­den oroszok fejének és elhatározta egy uj főváros felépítését. Negyvenezer jobbágy dol­gozott éveken át, hogy csak az alapozási műveleteket elvégezzék. A svédek is rátá­madtak az épülő városra, de — Nagy Péter résien volt — nem sikerült efpusztitaniok. 1712-ben a várost hivatalosan is „cári szék­helyinek nyilvánitották s tizenkét év múlva már 75 ezer lakosa volt; de évente kétszer is elöntötte a várost a Néwa. Ám a cár fé­lelmetes akaratereje szinte pillanatok alatt töltéseket és csatornákat emelt az ár ellen. 1762 nyarán Katalin lett a cárnő. ő vett részt orosz részről Lengyelország első felosz­tásában. Hallatlanul megnövelte a birodal­mát minden felé. Nemsokára utána, I. Sán­dor alatt folyt le a Napoleon kudarcba ful­ladt oroszországi hadjárata. A későbbi orosz történelem már ismer­tei)}). Főbb eseményei: az orosz—perzsa és orosz—török háború, Lengyelország leverése és tartománnyá tétele, I. Miklós cár beavat­kozása a magyar szabadságharcba, később a krimi háború, Szebasztopol bevétele, majd a balkáni háborúban való részvétel és 1904-ben az orosz—japán háború, ahol az orosznak le kellett mondani Port-Arthurról és Koreáról. A világháború nagy katasztrófája után kö­vetkezett a forradalom, a kommunizmus, Le­nin és végül most Sztálin és Oroszország történelmének legújabb fejezete: a finn— orosz háború . . . VALLÁS, MŰVELTSÉG, MŰVÉSZET Az orosz törzsek két hódításnak köszönhe­tik szervezkedésüket: egyik az északról jövő katonai, a másik a délről jövő egyházi hódí­tás. A varégek hadi főnökei politikailag egye­sítették őket, a bizánci hittérítők pedig a vallás kötelékével kovácsolták az oroszokat egy nemzetté. Oroszországban a cár sokkal korlátlanabb ura volt népének, mint a szultán, vagy a tatár khán. Alattvalóiuak személye és va­gyona az ő tulajdonát képviselte. A legmaga- 8abbrangu hercegek is csak térdencsuszva kö­zelíthették meg őt régebbi időkben. Mikor a cár házasodni akart, magához hivatta a ke­rületek vezetőit e rendeletet adott ki nekik, hogy küldjék fel hozzá a birodalom legszebb hajadonjait. Azok közül választott aztán ki magának egyet feleségül, nem ritkán 2—3000 jelölt közül. — Nézd} mama, a mandarinról letört a majom, csak a feje van meg rajta — mondlla az egyik, aki sokkal kisebb volt a többinél és rövid harisnyát hor­dott és felemelte öt a földről. — Mit csináljak vele? — Bánom is én most a mandarint! —- felelt a másik — van nekem egyéb gondom. Dobd el, vagy ragaszd meg, csak ne lássam most azt a röhögő po fáját. ! Az első körülnézett, aztán rátette a porcellánfigurát az épségben maradt Oroszország ázsiai jellegét, mely különösen * cár önkényuralmában nyilatkozott meg, még egy fővonás jellemezte: a nők elzárása s rabszolgasdtââa, ami megelőzte a tatár be­törést is. A férjnek joga volt bármikor megvesz- Ezőzni a feleségét. Senki sem volt, aki a szörnyű megaláztatás alól kivonhatta volna magát — még a cárné sem. Annyira ment a dolog, hogy ha orosz nő idegenhez ment és az nem vesszőzle meg, azt hitte, hogy az nem szereti. Valóságos kultusszá vált a vesszőzés. A tizenötödik századtól a tizenhetedikig a Konstantinápolyból elűzött olasz és görög mesterek menekültek Moszkvába s igy alapí­tották meg ott a reriaissaneenak egy uj nemét. Moszkva körül hiányzik a kő, ezért a legremekebb alkotások is fából épültek. Csupán Rettenetes Iván alatt kétszer égett le a főváros, de később is leégett még a lengyel betörés alkalmával és a napoleoni háborúban. Ezért az éj beálltával minden tüzet el kellett oltani s nyáron tiltva volt a házban tüzet gyújtani, a szabad ég alatt volt kötelező el­készíteni az eledeleket is. A renaissance azonban nemcsak építésze­ket adott Oroszországnak, hanem szobrá­szokat és festőmesítereket is, akik az oro­szokban gyakran igen hálás tanítványra ta­láltak. NAGY PÉTER REFORMJAI Nagy Péter volt az, aki alapjában újjáépí­tette és nyugati színvonalra emelte birodal­mát. Ujitásai a nemzet nagy részénél élénk ellenállásra találtak s csak félbarbár jelle­giének egész erejével s aj hatalom minden felhasználható eszközével tudta azt legyűrni — de minden sikerült. Reformjainak egyik főjellemvonása, hogy anélkül engedte be a nyugati műveltséget Oroszországba, hogy ide­je lett volna megbírálni és megrostálni azt. Körülvette magát Európa minden nemzetbeli embereivel, tömegesen hozta be az iparoso­kat és mesterembereket is. Azonkivül renge­teg szakkönyvet fordittatott le, ami fellendi- tette a gyakorlati tudást is az országban. Nagy Péter első döntő intézkedése az volt, hogy betiltotta a rabszolgák egyénenkénti előadását. Utána pedig helyreállította as egyensúlyt a különböző rangfokozatok kö­zött, A földbirtokokat az uj törvény értel­mében a legidősebb fiúgyermek, vagy amelyi­küket az atyja kijelölt, egyedül örökölte. A nők elzárása a legrettenetesebb ázsiai szokás volt, mely ellen Nagy Péter elkesere­dett küzdelmet vívott. Nem tűrte tovább a „huszonhét lakattal lezárt női termet“, az el- fátyolozást és lefüggönyözött gyaloghintóf sem. Behozta az eljegyzési törvényt, összejö­veteleket rendezett, hogy összeszoktassa a férfiakat ég nőket. Ezek az összejöveteleié kezdetben esetlenek és idegenszerüek voltak, de lassanként mind fesztelenebbé váltak. A közigazgatásban, katonai és egyházi életbea is nagyszerű intézkedéseket honosított meg. Német mintára kollégiumokat állított feL Külön kollégiumokat létezett a külügy, had­ügy, adóügy, kereskedelemügy és sok mát áll am ügy részére is. j Péter tizenkét kormányzóságra és negyven­három tartományra osztotta fel birodalmát« Nagyobb városokban minden tiz házra egyţ« egy rendőrfelügyelő jutott és minden huea évét betöltött polgár köteles volt rendőri szolgálatot teljesíteni. Tökéletesítette 8 nyomdai gépeket és ő indította meg az első orosz hírlapot, a „Szentpétervári Ujságu-ot. NAGY KATALIN ÚJÍTÁSAI Uralkodása alatt rendkívül megnövekedett a francia szellem befolyása. Az orosz főurak szerencséjüknek tartották, ha francia írók­kal levelezhettek. Katalin törvényei részben Montesquieu elvein alapulnak. Őmaga is buzgalommal kereste a francia irók rokon* szenvét. A francia bölcselőkkel folytatott le­velezése nagyban hozzájárult hírnevének emeléséhez a tizennyolcadik századbeli Euró­pa előtt. Udvarába fogadta Grimmet is, Rousseau egyik legmeghittebb barátját. Fő­leg Voltaire-rel állott nagy levelezésben, ami csak az iró halálával végződött be. De ugyan­ilyen kegyben részesítette a tudományok és művészet orosz mestereit is. Megindított egy időszaki kiadványt, köztük a „Moszkvai Hirlap“-ot is, melyet hihetetlen rövid idő alatt fogadtatott el a tömeggel is. Megalapí­totta az „Emberbaráti társulatokkal és a „Tanulás barátainak egyleté“-1 is. Másfél évszázaddal Katalin cárnő halála után azonban még mindig óriási szakadék tá­tongott a képzett orosz felsőosztály és a nép tömege között. 1920-ban minden ezer férfi közül 591, mig ezer nő közül 750 volt írás- tudatlan, 1928-ban pedig a ló—36 évesek között 9 millió Írástudatlant számoltak meg. De 1931-ben már 154.430 iskola állott a nevelés szolgálatában csaknem 18 millió ta­nulóval és 4297 iskola foglalkozott a felnőtt Írástudatlanok oktatásával. * Ebben a rengeteg birodalomban élnek a magyarság legközelebbi nyelvrokonai is, me­lyek hajdan tekintélyes számot képviselhet­tek, de ma már sajnos, alig egynéhányezren tengődnek s élnek céltalanul a kipusztulás biztos tudatában az óriási Szovjetoroszország bau, melyben szinte, hogy teljesen el ne; vesznek: a vogulok, osztyákok és a többi testvéreink. (—“— A rejtélyes moszkovitfa birodalom kandalló párkányára. v A testetlen majomfej alamuszi, su­nyi vággyal telt kifejezése megdöbben­tően hatott a rommá lőtt szobában, — Megkeresem a majom testét mondta a gyerek s letérdepelve buzgón kezdett kutatni a törmelék között. A mandarin gúnyosan, bár jóindulat tuan nevetve ült fekete fatalapzatán és két kezében gondosan, óvatosan, bő ujju ruhájától majdnem egészen elta­karva, védőn szorította magához a Titkot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom