Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-03 / 51. szám

to ELLENZÉK IrdclQ a legutóbb német irodalom tttkreben Csak egy könyvet idézünk, melyet azonban klasszikusnak mond az irodát lomkritika. A háborús regények árada­tában szenzációt kelteit Remarque— Kramer a maga realizmusával. vagy N' alter I lex a maga szentimentalizmii savai. De mindezeken túl, maradandó értéke miatt kiemelkedik Carossa „Há-t borús naplója“ ( Tagebuch im krige. — Leipzig.) Ii könyvet nem az alkalom szülte, hanem a háború alkalmából irta linóm megérzéssel s mélyrelátással igazi művész. Olasz kritikusa egy szel­lemes essayban, bár elismeri az ir’ nagyságát, de a maga tüzes déli tempe ramentumának tul-hüvösnek, túl észté tikusnak találja e könyvet. S valóban, aki harci lelkesedés lobogását keresi e lapokon, az csalódással teszi félre. Mert amiről ezek a sorok szólnak, az elsősorban nem a háború, hanem a har­colni kész, kiizdenigénytelen ember. S mi ennek az embernek megadja a sa játos jelleget, ritka egvedüliségét1 és varázsát, az néni a lövészárok, a csata zaj, a katonaruha, hanem a tái, a kör­nyezet: Erdély. Carossa, a fiatal német orvos, rövid de* első regényének megírása után, a francia harctérre vonul. Távozása előtt egy müncheni mütéremsarokban találkozik Rilkével, s ez a délután a maga emlékével feledhetetlenül él Ca­rossa emlékezetében s végigkíséri az egész harcmezőn. Rövid időzés múlva osztagával együtt a keleti frontra he iyezik át'. 1916 OKtóber 18 án érkeznek Aradra s indulnak még aznap a Maros mentén a székely havasok felé: Hargita, Perkő Bakoteto. Uj világ ez a baior hegyek közül idetévedt poétának. Az első szé- keiy erdő alkonyi szépsége megilleti elket. Az első galambbugos székely porta motívuma, melyet meglát és le­rajzol, — szimbólumot ad neki melyet könyve ele ir s egész költészetének igé­jévé avat: Raube das Licht aus dem Kache der Schlange! Mert ez a költé­szet: a hetkoznapiságban pislogó láng, ? ^kot* fleiben hamvadó varázs, me- .et meglát, megtalál, föléleszt s szép segsugarzassá gyújt a költő, hogy vele a hetkoznapiságba tüzet, az életbe tényt varázsoljon újra. Carossa legnagyobb erőssége a stílus es lelekanalizis. Stíljének választott mely őt „Goethe öirökének Ieg- igazibb modern őrzőjévé“ avatja, kiilö- ■i°s zongét kap a beleszövödő szép- hangzasu székely nevek ritmusától, bajatsagos az, hogy idegen könyvben s idegen betűk közt eszmélünk rá légin- vabb arra, milyen páratlan, csodálatos --cV5!;ka.Ja van a neveinknek, mellyel ősidők óta egymást, faluinkat, hegyein iVlZ™l-nket’ zugó fenyyeseinkef szó ltjuk. Mintha lelke volna a szavaknak, b- mint edes izenet hazulról, úgy kö­szöntének Carossa könyvének cizelált mondatai közül. A finom emberismerő művészt pe- . 'f. a szeke,y néP sajátos, csodálatos Je ragad-ía magával. Az önzetlen, nyíltszívű vendégszeretet az, ami leg­először meglepi. Ennek a szent ősi vo­násnak megindító példáját Írja le a téli rC}errJL November közepén a Run- cu. de Mare tövében, közvetlen a harc iont tűzvonala mögött román sebesül /I" fP,° aSat bizzak reá. A sebesültek ott feküdnek sátor híján a fehér ha­von s csak a nagy fenyőtiiz melegít tá- ) °:ro} nek,k* A kirendelt sebesülte: álli. tok letevedtek a sötétben s Így nincs erneny, .íog-y a legközelebbi tábori kórház,g juthatnának alkonyat előtt. A sebesültek egyike, fiatal zsidó altiszt, rumegi. megkérdezi társai nevében, nogy kapnak-e hajlékot éjszakára. Ca rossa feltárja előtte a helyzetet. Miikor az altiszt tolmácsolja övéinek a orvos válaszát, azoknak arcán oly rémület űrt at, a kétségbeesés vonaglása, hogy Carossa megsajnálja s vigasztalni pró- ba.ja őket, mint a gyermeket s min­dent igér: éjszakára hajlékot, meleg takarót, orvosságot. Csak később esz- mél rá megfontolatlan szavainak üres, 'ógzetes voltára. Még egy utolsó re­ménysugár csillan föl szivében: hátha mégis megérkeznek a sebesiiltszálli túk. Kisiet az erdészéire s hosszasan kémlel, hallgaló/ik a messzeségbe. De hasziulun. Semmi jel. S az ö sebesült- jeit ott fogja érni a fagyos éjszaka a jégkemény havon, ágy nélkül, takaró nélkül, hólux ásos szélben. Töprengve s félve tér hozzájuk x issza. S a sebesült­jeit nem találja. Csak a holtak teteme hexer behaxazva az elhamvadt Hit kö­rül. „Talán mégis eljöttek a sebesült­szállítók, gondoltam magamban. De ;or ott láttam magam előtt a magy szakaszx ezetöt, aki reggel a kötőhelyre vezető utat mutatta nekünk. Már vá«t rám. S akkor ismét meg kellett’ élnem azt ,ami a kicsiny emberviJágban, akár­csak a nagyban megtörténik nem egy­szer, hogy egy másiknak kell beválta­nia azt, amit xalaki könnyelműen meg­ígért. Néhány röxid szóx'al mentegette magát, hogy magyar létére a mi német hatáskörünkbe axatkozott, de mixel nem talált sehol, táxolléteni alatt a foglyokat máshová xitte. Fedezékének kerek ablaknyilásáu keresztül látta a nyomorúságban fekxö sebesülteket, s mix'el nem messze osztagától sövényből font szin állott üresen, oda x itte át a sebesülteket s meleg étellel üditette fel őket. Én köszönetemet akartam kife­jezni, de ö hallani sem akart róla s ne xetve válaszolta: tj szegény németek, hisz magatoknak is alig van harapni- valótok... S azzal a bozóton s hófuvá sokon keresztül a szurdokba vezetett. A színben ott hevertek n sebesüllek púim fenyögalyakon gyertyavilágnál. Mindegyik kezében konzervdoboz s ku­lacsában párolgó tea. \ zsidó altiszt fölugrott helyéről, eléheni állott s mindnyájuk nevében megköszönte ne kem a szállást és az ételt.“ Ez a kis epizód jellemzően tárja fel elölünk, hogy még a legelkeseredettebb harcok közepette is, nem halt ki a szé­kely leiekben az emberies és krisztusi érzés. I jelenet hátterében annál erő» isebbeii s meggyőzőbben balnak azok a sorok, melyekkel Carossa n front mö giitti székely falukban beszálláson ősz tagának szívélyes itiegvendégeléséröl ir. De ugyancsak az a jelen.éktelennek játszó kis történet adott Carossának mélyebb betekintést a székely lélek x'ilágába. S amit ö itt meglátott s meg­bámult, az a tragikus székely sors s a megpróbáltatásokban acélossá edződött ]>kely jellem xolt. I „lla századunk végigvonul a házak között, a lányok és asszonyok nem ál­lanak meg haszontalan tereferére, mint máshol a falu népe: az ember szinte érzi, hogy olyan vidéken jár, ahol az emberek kemények, nem szorulnak másra s ahol a sors gyorsan és bizto­san halad.“ (lit) Milyennek látta ezt a székely sorsot Carossa, azt elárulja az a három él­mény, mely kitörölhetetlen nyomokat hagyott a szivében. Az első a Bakótetö egyik tisztásán történt. Valamikor ott állott a határ- őrs kicsiny házikója. Most frissenásott katonasirok temetőkért je.. \ sirhalmok körül kékszemü kökénybokrok, legá zolt erdő s leégett; házrom. S a romok között tépett öszhaju, magas székely asszony, a határőr felesége. Ruhája félig leszakitxa. szemében imbolygó j láng s ajkán örült suttogó szavak. Va ! lakj xigasztalni akarja, de a sirxa-vo­rmmmm rn -w i ■*m——m——g— RUBENS Ebben az évben emlékezik a művészeti világ Rubens halálának 300. évfordulójáról. Ez alkalom­mal közöljük Laczkó Géza esz- méltető Írását. Az élet áradó teljessége Európa nemzetei közül kettőnek adatott meg eddig: a normán- nak és a flamandnak. Az elsőnek az érte­lemé, a léleké; a másiknak az ösztöné, a testé. A latin ész s a görög szellem sohasem élt ilyen erőxel s éppen ezért tovább élt. A normann nem tudott mások felett uralkodóvá lenni, mint a latin, de alakuló államok és nemzetek kovásza volt; a flamand sohasem volt ura még magamagának sem, nemhogy nemzeteket alakított volna szelleme képére, mint a görög. Mert e két, élettől duzzadó faj­ból hiányzott az önzés és a mérséklet, min­den maradandó alkotás két sarkköve. A messze északi hazájából csónakrajokban le­bocsátkozó normannt csak a gondolatok szer­vező játéka, a dús mezein dús tápláléktól hi- zó vérmesedő flamandot csak a szénaiilatu, tejszagu, zsirosfogásu, húsban és kéjben szét- turó kezii tenyészetes élet érdekelte. A normann leigázza a francia tengerpart népét s mire száz év múlva, mint hóditó, kel át a Csatornán a Fehér-szigetre, francia nyel vü már s nyelvét rákényszeríti a kelta sziget- I lakókra; Nápolyban királyságot teremt s fel­szívódik az őslakosságba; ő veti meg az or&sz fejedelemség alapjait; s az országalapitók vérét beszivja a messze sik, hogy emléke sem marad. Mindegy! Élt, alkotott, eltűnt, ez volt a normann hivatása. A flamand életnek nincs története. Törté­nete, sőt rendeltetése van a flamand csók­nak, kortynak, ebédnek és izomnak. Nincs flamand ország, sem vallás, sem sors, csak flamand, éhes egészség van. Embermagassá- gu buja fü, ezer ágba áradó patak, Hagy, sú­lyos gulya., csak elhízva szép, flamand nő, egészben sült ökör, fél akós kancsó, cuppanó csók, csonttörő ölelés, kicsapongás és kér­ész, bő-vér és „rut“, ahogy Verhi mondja franciául a Flamandság dicséretére írott ujjongó verseiben. Ennek a dús egészségnek költője Rubens, aki igy a legnemzetibb flamand festő. Ó, igen vannak gyötrődő flamand lelkek is, mint Rembrandt, akik nem azért ilyenek, mert flamandok, hanem mivel flamandok, gyötrődésük még gyötrőbb; mert minden nemzet termel európai egyéniségeket: a lapos angol a káprázatos szines Shakespearet, az érzelgő és okoskodó német az érző és okos Beethoven, a könnyű, csilingelő olasz a fet- rengőlelkü Michelangelót, a lassú, akadozó, kisképzeletü magyar a száguldó, telthaugu, szertelen fantáziájú Petőfit; ezeket az igazi nagyokat, ezeket az egyedül izgató problémá­kat, akikben a nemzeti mag az ellentét suda- ráu szökken európai lombozattá. Ellenükre és igazolásukkal áll szüiő fajuk lelki formája: Rembrand mellett Rubens. A boldog ember. Az előkelő diplomata. A gazdag polgár. A nagy festő. Rubens ecsetje alól a flamand egészség dús, kiáltó színharmóniájában, modernül nyugtalan vonal-megoldásokban árad. Ő az a festő, akinek müveit vagy eredetiben keli látni, vagy sehogy, mert perzselő vöröse, szédítő kékje, édesbuján folyó ibolyaszine nélkül képei lélektelenek, szétbomló. vagy rideg akadémikusságba merevedő vonalak Rubens lelke a szin. Ezért nagy festő. A vagyonos Rubens, mint művész is, a gaz* dag ember szemével néz. A x-ilágban észreve­hető dolgoknak és jelenségeknek csak bizo­nyos csoportjai élnek számára s a gazdag művész, akár Rostand, akár Oscar Wilde, akár Molnár Ferenc, lehet csillogó, szelle­mes, dús, kedves, szentimentális, minden, de nagy érzést — a szív tengerrengéseit — so* hanem fogja tudni ábrázolni. A gazdag ember nem ássa tíz körmét a szivébe, a gazdag em­ber magamagát is kivülről nézi. S Rubens hozzá még polgár is, azaz kicsinyes és felfu- valkodottan nagyravágyó. A diplomata Rubens, aki után felterjeszté­sek, memorandumok, összefoglalások, javas­latok kéziratos tömege maradt, mint művész, istenek, szentek, királyok, fejedelmek között éli le életét. Erő, szépség, merev báj és ud­varias kellem suhant, sőt ásít le alakjairól, akik a legtragikusabb helyzetekben is bosz- szantóan nyugodtak, kövérek és vas egészsé­gesek s csak ott nem unalmasok, ahol Ru­bens egyetlen jroblémájával van érintkezé­sük: a női testtel. A boldog Rubens tudniillik a női test, a jó, izmos, kövér, anyaföldszerüen szomjas és termékeny női test által az. Csodálatos er bér! A szerelmi telt kielégülés tisztára mossa lelkét minden folttól és nem fél, nem gyötrő­dik, nem bántja honvágy, vagy messzevágyás, kozmikus gond és transzcendentális kétely. Nem a legnagyobbak közül való, mert az igazi nagyok mind Krisztus-Ielküek és Krisz- tus-sorsuak, de a festék mesterségbeli részé­ben még a nagy olaszok mellett is a legna­gyobb s az igazi művészi életképességnek leg­meglepőbb csodája a polgári gazdagság, elő­kelő diplomataság, kielégiilt testiségből szét- terpedő boldogság hármas botlató akadályán az ecsetkezelés legmagasabb csúcsára hágó Rubens. «#■ ■ x LACZKÓ GÉZA. Magló arszuny rögöt k»p«r a : 'r oL t A, azt dobja feléje, kezét pi-d'K gorcio sen etnii n hegyek felé. <R7) Ez az első kép: /. KetseOherses Egy hónap múlva Carossa a bc.a gyott Feketeügy martjai» vonul a ke kti tront felé Menekülő falu nepe ion szemben az «.ton. Bebonyált gyermeke : a/ ökörszekér sarOglyájában, harisnya , öreg székelyek s kisirt s/.emu le.my< *• A menet élén sudármagas, barnakod-« mentes székely asszony. Kezcben hot, fején fekete kendő, arcan királyi fen­ség. Mikor az elhagyott faluba ért a hadosztag, Carossa s társai egy székéi\ házban szállásolják he magukat. z. értékesül) holmit elvitték a menekülök magukkal, de minden nem fért a sze kérbe s a ládában az osztováta mögött szép székely szőttes teritök, ingek, ru hák hevernek. \ katonák szívesen vin* nének magukkal e „ritkaságból“, de Carossát megigézi a gondolat: hatna az a székely asszony szőtte ezeket. Míg gyermekei s férje benn aludtak a szo­bában, hosszú téli éjszakákat virrasz­tón át talán, hogy mindegyiknek, apá­nak, fiúnak, unokának legyen ruhája. S mintha hallaná a székely asszonv szavát: „Nem rejtettünk el előletek semmit... Vegyetek, amivel éheteket s szomjatokal olthatjátok, de az anyár. szőttesét ne bántsátok!“ Az szent. (120) Mikor egy hét múlva, december 8-on a német csapat jól végzett munka után elvonul, ismét találkoznak az utón a visszatérő menekülők csoportjával. Ca- TOssa nyugodt lélekkel köszönthette a menet élén haladó fejedelmi asszonyt „magyar köszöntéssel“, melyre az Is­ten hoztával válaszolt. Ez a második kép: a Kitartás és Munka. S végül, az utolsó, szinte ős-egyszerü erdei idyll, ott iátszódoit le közvetle­nül a pergőtűz mögött. A tábori orvos segédletével egy székely házban húzó­dik meg. Anya s két leánykája otthon maradtak. Mikor alkonyodik, mindkét* ten félrehuzódnak s letérdelnek imára. Közepén az édesanya, jobbról és balról a két ártatlan csöppség. Keresztet vet­nek. A kis testvérke alig tudja öklöcs- kéit kisimítani s úgy tolja bájos egyii győséggel homlokához, vallara, szív éré. Mindhárman a fal felé fordulnak s sze­mük fölnéz, mintha valamit figyelne. Pedig a falon nincsen semmi. De mégis. Töredezett üres képkeret. Az ö hivő szemük látja azt, akihez az imádság szava szárnyal s akihez fölemeli a szenvedő lelket a bizalom és az isteni remény. (146) Mikor Carossa ezt a három jelenetet, minden összefüggés nélkül naplójába fölveszi, csak átélt valóságot akar föl­jegyezni, nem sejtve, hogy e képekben egész sorsot, egész tragédiát foglalt össze. Amivel ő a székely sorsot jelle­mezni akairja, az valami más, de szim=> boluma ennek a hármas gondolatnak is. Mikor először száll meg a német költő a székely porta alatt — épiilo házban talál fogadtatást. A Aaprr a ga­lambdúccal s szines ornamentikájával már készen áll. De a ház építését1 fél­beszakította a háború. * Carossa, humanista költő. Megir- ditia minden emberi szenvedés, emberi fájdalom. Ezért tud olyan megértéssel lenni erdélyi sors iránt. Mert minde- nikben elsősorban csak az embert lát­ja idegenben és jóbarátban. Ez minden nemzeti megértés és békés együtt mii*« ködés természetadta alapja, melyet be­tetőz a krisztusi szeretet, mely minden embert kegyelemben kiválasztott test­vérré avat. Carossa azt kívánja nekünk, székelyeknek, hogy a cifra bugos*kapn mögé éppoly szép és nagy „életet“ építhessünk magunknak. „Wer baut, erbaut sich selber.“ Tehát nem kétség beesés, hanem: munka, kitartás, imád­ság és remény. _________Eröss Alfréd. Ui Harsányt Zsolt: Szegény János A magyar történelemnek tragikus alakja Mátyás király fia, Corvin János, Harsínyi Zsolt uj regényének hőse. A hanyatló magyar renaissance szines, tragikus története elevene­dik meg e kitűnő regényben. Két kötet, o60 oldal, fűzve 288 lej, diszkötésben 456 lei az Ellenzék könyvosztályában Kolozsvár, Piata Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. Karja könyv újdonságok jegyzéket« j Q 4 0 m ár c!u% J*

Next

/
Oldalképek
Tartalom