Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-30 / 73. szám
2 ELLENZÉK nr ‘frriff —mr—TfliTTii I O d O m A r c I tt * TO 11 imm—> „En vagyok a világ 'legboldogal*» anyája __ Az írisz-telep egyik kicsi szobájába, a szegénység, nélkülözés és sötétség kellős közepébe váratlanul beragyogott a fény; Őfelsége II. Károly király elvállalta Aikel Andrásné 14-ik gyermekének keresztapaságát. — „Bízom Istenben, majd megsegít“ — mondja a boldog anya s örömteli szívvel magához szorítja gyermekét Cl l J (KOLOZSVÁR), március 29. Szömvii közelről nézni a nyomort. A mások nincsteleusége es szenvedése helemarko! u s/ivbe és kegyetlenül összeszorítja. bogy dobbanása is alig baliszik. A polgári életmód színvonalán jóval alul, ahol már nincsenek határok és rétegződések, csak bizonytalan és szomorú kínlódás és emberfeletti nélkülözés, az arányok önmaguktól nőnek. Kiáltásnak hangzik a halk szó és jajongásnak a szelíd kérés. f Az írisz-telep egyik szegletében. Ovidiu 9. szám alatt, alacsony, züldremeszelt szobácskábán, mely semmivel sem nagyobb, mint amekkorára egy személynek szüksége lenne, népes család lakik: férj, feleség. anyós és egy sereg gyermek. A kicsi szoba sötét és szellőzetlen. Egyetlen ablakáu alig mer be- iopózni a fény. Alatta asztalka; aztán oldalt egy ágy és szekrény, viharvert tükör — és semmi más. A középen egy gyerekkoesiszerü valami, benne két csöppség sir. A falakon fényképek. Rokonok és ismerősök fanyarul néznek ki a kopott keretből . .. Aikel András családi fészke. Az ágy szélén ül az asszony és háromhónapos kisfiát táplálja. Neki olykor még jut tej. Testéből szivatja. pénzbe se kerül. De testvéreinek? Szanaszét a földön a többiek. Mindegyik köhög és mindegyik sir. Mindegyik beteg és mindegyik éhes. Lehorgasztott fejjel a sarokban kuksol az apa. A nyomorult, koldusszegény magyar család feje. Furcsa vendég lehettem, mert jobbról-bal- ról szemügyre vettek. Székkel kínáltak, de nem kérdezték. vájjon mit akarok? Nem voltam hivatalos, barátságos arcot vágtam és rögtön rátértem a lényegre: — Hol a tizennegyedik gyermek? — Ez itt az ölemben, éppen vacsorázik — mondja az asszony és szinte állati ösztönnel magához szorítja porontyát. Megnvugtatom. semmi rosszat nem akarok. Sőt. Felsóhajt: — Istenem, mi rossz érhet még minket? Talán az én családom a legszerencsétlenebb az egész földön .. . Kirukkolok a lényeggel: — őfelsége II. Károly király elvállalta kisfia keresztapaságát. Ebben a pillanatban mintha varázslat történt volna: a falak kitágultak, a szoba helyén nagy tér lett s középen a világ legboldogabb asszonya így szólt: — Igazán? Köszönöm Istenem, hogy meghallgattál. AZ ELSŐ JEL . . . Aikel Andrást szorgalmas, derék embernek ismerik a szomszédok. Kőműves. De állandó betegsége miatt munkaképtelen. Összpontosításról is hazaküldtek. És az anya? Élő orgonasipok őre és gondozója. De azért arca ragyog: — Elképzelhetetlen nyomorban vagyunk és mégis boldog vagyok, hogy tizennégy gyermeket hozhattam a világra. A legkisebb, akit Andrisnak fogunk majd hivni, november 18-án született a klinikán. A tanár ur értesült rossz helyzetünkről és megsajnált. Azt mondta, írjam meg őfelségének, hogy szegények vagyunk s az Ő jó szive segiteni fog rajtunk. Szót fogadtam. Amikor kijöttem a kórházból, megkértem egy ismerősömet, készítse el ezt az írást. Megcsinálta és a kérvény elment. — Mi volt benne? — Szóról-szóra elmondtam a helyzetünket s aztán arra kértem őfelségét, hogy vállalja el kisfiam keresztapaságát. Tizennegyedik gyerek és fiú ... Ez még januárban volt. Nem sokkal rá már választ is kaptam. Araikor a postás bekiáltott az ajtón, hogy Bukarestből jött a levél, elsápadtam és remegni kezdtem. De egyetlen szót sem bírtam szólni. A szivemet a torkomban éreztem . .. csodálom, hogy nem estem össze. — Tudta, hogy honnan jön? — Senkiin sincs Bukarestben. Mi mást várhattam volna, mint választ a kérvényemre. Egy levelezőlapot mutat. A kérvényezési iroda értesíti, hogy január 22-iki kelettel átvették és iktatták levelét és a kabinetirodához továbbították, elintézés végett. — Csak ennyi? — Csak ennyi — mondja örömmel — ez nekem elég. Vallásos asszony vagyok, megsegít az Isten. De még történt valami. Mintegy tiz nappal ezelőtt hivattak az állomási rendőrségre. Nem mondták meg, hogy miről van szó és mégis sejtettem, jó hirt hallok. A rendőrtiszt udvariasan megkérdezte tőlem, hogy újszülött fiam cl-«- még? és inegkeresz- telteni-e már? Persze megmondtam, hogy még nem, mert őfelsége Károly királyt keltem fel . . . Aztán: hogy mikor akarom megkeresztelni és hol akarom, melyik templomban akarom megkeresztelni es bogy ki lesz a pap? SZOMORÚ VALÓSÁG Az orgonasipok megszólalnak. Köhögés es csoszogús, meg sirás. Aikelné rám néz: — Tessék megbocsátani ezért a lármáért. Szegénykék nem tehetnek róla. De ne tessék még menni, rögtön elcsendesednc* *k. Egyiknek szájába orvosságot tölt, másiknak darab kenyeret ud kezébe, harmadiknak megtörli vérző orrát, negyediknek odanyujtja a teásüveget . . . és igy tovább, végig a sípokon . . . percek alatt, zúgolódás nélkül, elképzelhetetlen önuralommal, s aztán mosolyogva mondja: — Tetszik látni? Már csendesek. Óriási kérdés: vájjon miből él és Kopván teng-leng ez a külvárosi család? Mindent megtudok: Ne.hezen elünk, csak éppen unnvit keresünk. hogy éhen nem halunk. A gyermekek is azért köhögnek, mert «-gész télen cipő nélkül, ruhu nélkül voltak. Erzsiké, ez a váunvadt kislányka, most jött ki a kórházból. Csontlágyulása van. Még ma sem bir egyenesen állni. Az orvos azt mondta, hogv a rossz táplálkozás okozta. De más baja is volt szeg«*iiykellek. Gény szívódott u fejébe. Eszméletlen állupotbun vitték <-l itthonról a mentők. Istennek liálu, megmentették az életnek s boldog vagyok, hogy már itthon sun. I gyanúkkor kivették a manduláját és a polipját. Megszenvedett. Nagyon megszenvedett. Ez u másik apróság is most hagvta el az ágyat. '1 iidőgyulladásban feküdt. Az uram a sógornak s«-git a szekérfii varozásnál. Hebe- hóba keres pár lejt. Csak az a malária ne látogatná meg olyan gyakran. Nekünk is volt lovunk, de 10 hónap óta kntonáéknál van. Ha visszakapnánk, jobban boldogulnánk mi is. Valami fojtogatja a torkát, szepeg: — Este sorban elaltatom a gyermekeket... és éjszaka, amikor már elcsendesedik a ház és mindenki alszik, színes papírokból virágot készítek. Másnap két gyerekkel küldöm házról-bázra . . . talán elfogy valami . .. Fuldokló zokogásba tör ki. S csak aztán folytatja: — Tudom, mi ez ... de mi mást tehetnék, hogy fenntarthassam ezt a nagy családot? Még öreg édesanyám is itt van velünk. így aztán ez-az mégis csak hazakerül ... a jószívű emberek adományából .. . Egy-egy ruhadarab . . . egy kis kenyér, kis tej, vagy kása ... és egy pár lej . . . Az Ellenzék r< gyűjtött nekünk ... A Familia-kenyérgvár minden héten két kiló kenyeret ad . . . így élünk. Nem zúgolódom és nem elégedetlenkedem. Csak arra kérem az Istent, engedje meg nekem, hogy egészségesen felnevelhessem a gyermekeimet. Hirtelen felragyog az arca és minden átmenet nélkül szól: — Igazán elvállalta őfelsége a keresztapaságot? — Igazan. A királyi helytartosaghoz megérkezett a hivatalos értesítés. Felkapta kisfiát, teljes erejéből magához szorította, összevissza csókolta maszatos képét és szinte eszelősen, sirva-nevetve tombolt: — Én vagyok a világ legboldogabb anyája és te vagy fiacskám a világ legszerencsésebb gyermeke. * Már esteledik. Ha kilépek a kapun. Aikelné egymásután elaltatja a csöppségeket s nyugovóra tér a család. A szobában egyetlen rozoga ágy. Benne alszik férj. feleség és három gyermek. A többiek a csupasz földön, keresz- tül-kasul. A zsúfolt falon egyetlen parányi ablak. Ritkán szúrja át a napsugár. Talán holnap... talán holnaptól átragyog az üvegen a Nap és meleg fényt áraszt szét a szobában. A királyi kegy jóságos melegét és fényét. És talán az adakozó szivek is megmozdulnak. egy becsületes és hős anya sorsa érdekében. Jenei József. A romániai helyzetről közöl nagyérdekességü cikket az olasz sajtó RÓMA, március 29. (Rador.) A „Voce d ltalia“ hasábjain Luigi Saporito cikket irt, melynek cime a következő- „A romániai helyzet. Hadfelszerlés és pénzügyi erőfeszilés“. Luigi Saporito cikkében rámutat Mitita Constantinescu pénzügyminiszter fáradhatatlan tevékenyscgére«és arra irányuló erőfeszítésére, hogy a háború által teremtett kivételes helyzet leküzdésére szükséges eszközöket az állam részére biztcsitsa. Miután megállapítja, hogy az uj román költségvetést „Mindent a hadsereg felszereléséért!“ jelszó jellemzi, Luigi Saporito leszögezi, hogy pillanatnyilag a legelemibb óvatosság követeli, hogy minél tökéletesebb és mentői modernebb legyen a had- felszerelés, ami feltétlenül szükséges a Romániához hasonló összes országokban. Romániában nehány hónap óta „fegyverkezés” a jelszó. Fegyverkezés céljából minden más kiadást sziikebb térre szorítanak, mozgósítják az összes nemzeti erőforrásokat, minden eszközt igénybe vesznek a bevétel fokozására, melyet a parancsoló szükség fedezésére fordítanak. Saporito végül rámutat Mitita Constantinescu pénzügyminiszter munkájának eredményére, mely csodálatra méltó. Létrejött a megállapodás a - igazgatóság és a városé tanács között az értékadó ügyében Április elseje uián a pénzügyigazgatóságon kell befizetni Fa lakbérillelékel és tüzollóadót CLUJ (KOLOZSVÁR), március 29. Kolozsvár város tanácsa a kormány felhatalmazása alapján életbeléptette a 2 ezrelékes értékadót és ezen az alapon minden a városba érkező és innen kiszállított áru értél».ének 2 ezrelékét szedte be. Hogy az illeték kifizetése alól senkise mentesülhessen a városból kifutó útvonalakon, vámőrségeket létesítettek és ezek az őrségek a tengelyen j érkező, vagy' tengelyen továbbított áruk ér- ' tekét felbecsülve, azoknak 2 ezrelékét behajtották. Hosszas tárgyalásokat folytatott a város pénzügyi osztálya a CFR kolozsvári igazgatóságával, hogy a vasút a teheráruként érkező és teheráruként továbbított áruk után szedje be az értékadót és azt fizesse be a város pénztárába. Ezek a tárgyalások azonban eddig azért nem vezettek eredményre, mert a vasút nem az áruk értéke, hanem az áruk súlya után szedi a fuvarbéreket és igy a súlyból nehéz lett volna az áruk értékét megállapítani és az értékadót beszedni. Beszterei: város tanácsa a vas: itigaz gainságg al Kőtotl J lyeniráuyu megáll apodánt, de ebből annyi bonyodalom szál ina l/Olt, bogy a f e miszert nem lehetett 1 ennta rtani. A/ értékadó In "szedés f* Mórán ii város 1 énzii gyi osztálya n negálta pitot 1 a, hogy reng« • tcg ár ii érkezik poi itán e a kol lozsvári kéri rkellők és iparvállal átok •/-.int én postán nagyiiieii ti lyiségii árut t, z á 11 i t. inak. Ezek után a/.onh au a váron e iblig nem szedett é r t é k adói, mert a posta hivatal nem egyezet t bele abba, hogy a város alkalmazottai a posta forgalmút bármilyen cimen is ellenőrizzék. Emiatt eddig a város a postán érkezett és •I postán továbbított áruk után nem szedett értékállót. Hosszas tárgyalás után a napokban az értékálló kérdés ben megállapodás jött létre a kolozsvári po-ta igazgatósága é- a városi tanács között és ennek alapján április elsejétől kezdve a: ideérkező és innen továbbított áruk után is szedi a táros az értékadót. M:nt ismeretes, az ország egész területén lévő törvényhatósági városok a közigazgatási tői vény felhatalmazása alapján lakhérille- téket vetettek ki a lakbérek után. Ez az. iilcték Kolozsváron 2 és fél százalék volt és a város azt baját szerve, a városi adóhivatal utján szedte be. Ennek a városi illetéknek kivetése és behajtása azonban igen költséges volt és ezért a kormány általános rendelkezést adott, melynek értelemben a 2 és fél százalékos lakbérilletéket, valamint az egy ezrelékes tűzoltóadói a pénzügy igazgatóságok, a lakbérilletékek kivetésé, el és beszedésével egyidejűleg hajtják be. Minthogy ennek a rendelkezésnek életbeléptetésétől csak néhány nap választ el, dr. Baba Tiifu városi pénzügyi tanácsos tegnap délelőtt megbeszélést folytatott Cimponeriu kivetési pénzügyigazgatóval és megállapodtak az illeték beszedésének módozatai felett. A, megállapodás értelmében április elseje utáni tehál a lakbérilletéket és a tüzollóadót azJ egves városi adóhivataloknál kell befizetni, az cdóhivatalok viszont félévenként a beszedett illetékkel elszámolnak és befizetik azt n vitros pénztárába. Donlött a büntfeiőiábla a gyilkos cigánykovács bűnügyében CLUJ (KOLOZSVÁR), március 29. Bonyolult hátterű családi tragédia ügye került tegnap tárgyalásra a kolozsvári büntetőtábla ötös Perjescu tanácsa előtt. , A vádlott Stoica Victor. 36 éves cigánykovács volt, aki a mult év októberében egy verekedés során megölte Bonca loan földművest. Az áldozat, az 53 éves Ilonca loan 30 éven át élt házas életet feleségével, Bonca F.oareval s házasságukból két gyermek is született, de alighogy felnevelték őket, mind a kettőt elveszítették. Az asszonyt, aki úgy vélte, hogy férjétől öröklött betegségben halt meg a két gyermeke, annyira elkeserítette a dolog, hogy elhatározta, hogy elhagyja az urát. Ugyanakkor Stoica \ ictor cigánykovács többizben ajánlatot is tett neki, hogy váljon el a férjétől és költözzön hozzá, úgy, hogy az asszony végre is, jóllehet 14 evvel idősebb volt a cigánykovácsnál, egy napon eleget tett Stoica Victor kérésének, elhagyta az urát és attól kezdve Stoicával élt közös háztartásban. Az elhagyott férj számtalanszor megkísérelte, hogy feleségét visszahívja, de minden igyekezete hiábavaló volt. A mult év októberében egyik kora reggel újból elment a volt feleségéhez és kérlelni kezdte, hogy térjen visz- sza hozzá, de amikor az asszony tagadólag válaszolt, a férj elveszítve türelmét, többször megütötte az asszonyt. A kiabálásra kirobant Stoica Victor cigánykovács s a kezébe kapva egy hatalmas gránitkövet, kétszer úgy fejbe sújtotta Bonca Joant, hogy az eszméletlenül esett össze. Ezután az asszonnyal együtt még többször ráütöttek a földön fekvő eszméletlen földművesre, úgy, hogy az az elszenvedett súlyos sebesülésekbe belehalt. Stoica cigánykovács és az áldozat volt felesége, Bonca Floare, emberölés vádjával kerültek a büntetőtábla elé, ahol a tegnapi tárgyaláson a vádat Antonescu táblai ügyész, képviselte, mig a vádlottak védelmét Musat Sabin védőügyvéd látta el. A tanuk vallomá-, sa. majd a vád és védbeszéd meghallgatása után a büntetőtábla ötös tanácsa haiáltokozó; súlyos testisértésnek minősitette a bűntényt; s ezért Stoica Victor cigánykovácsot a vonatkozó büntetőszakasz alapján 5 évi börtönre, va-' laniint 20.000 lej anyagi kártérítés megfizetésére, az asszonyt pedig bünrészesség miatt 8 hónapi fogházra Ítélte. A vádlottak az Ítélet ellen a semmitőszék-' hez felebbeztek. INYESMESTER szakácskönyve, uj bővitett kiadás, hatalmas kötet vászonkötésben 215 lej. Biri néni szakácskönyve 100 lej, Székely Asszony 40 lej. Kovács: ízletes diéta 191 lej Lepagenál Ko• lozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. IfegcsilEan a remény...
