Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-27 / 70. szám
Î 9A0 március 21. ELLENZÉK OSatUSi&SBzä:-.--.. .z±Mí. Borzalmas pillanatok.. BUCüftESTIBEiV CSAK A Magyai hengerész e!&eszéléie óceánjáró hajójának láatészír®' iájárói és a személyzet menekülésének borzasairól ti 8Í9S« 3'í8|í d öí BUDAPEST, március hó. Fiatal, nyúlánk, izmostestü férfival beszélgetek a csepeli gyár munkáskaszinójának könyvtártermében. Valaki felhívta rá a figyelmemet, nem kisebb érdeklődésre méltó bejelentéssel: — Ez a Kravecz Miska, aki a közelmúltban hajótörésből menekült meg Anglia partjainál... A mélázó, elgondokozó fiatalember valóban borzalmas hajótörés szerencsés menekültje, aki most idehaza piheni ki az átélt borzalmak sújtó szenvedéseit. És a szörnyű csatát a kegyetlen, őrjöngő óceánnal, melynek sziklákat morzsoló vize széttörte büszke hajójukat és majdnem áldozatul szedte a kivégzett gőzös 23 főnyi személyzetét. — Kravecz Mihály a nevem — mutatkozik be a fiatalember -—, az „Alba“ nevű teherhajó volt matróza. Azután kérdéseimre apránként elmondja — rövid élettörténete mellett — esetét az Atlanti-óceánnal és az „Alba“-val. Megtudom, hogy pár évvel ezelőtt az egyik budapesti, Váci-uti gépgyárban volt vasesztergályos, majd az üzemben történt ideiglenes létszámapasztás folytán elbocsátották. Hosszas külföldi kódorgás után egy francia kikötőben elszegődött az „Alba“ nevű tehergőzösre, amelynek véletlenül magyar volt a parancsnoka: a budapesti Horváth Gyula. 4700 tonnás gőzössel legutóbb Panamából indultak Civitavecchiába, egy olasz kikötőbe, szénrakománnyal, amelyet közben angol kikötőben vettek fel. „Rossz tenger“ volt, amikor november 30-án kifutottak, de csak egy napig bírták ki az óceán őrjöngő dühöngését, vissza kellett fordulniok. Tartani lehetett attól, hogy a vihar bősz rohamai és a sokméter magas óceánhullámok csapkodásai alatt darabokra szakad szét a hajó. Menekülés közben a hullámok korbácsütései letépték a kéményt, leszakították a raktárak tetejét, összetörték az iránytűt. A viz zuhogva árasztotta el a hánykolódó hajótestet. Most már nem lehetett tájékozódni, a sürü záportól pedig látni sem lehetett. Rádión kerestek tehát érintkezést a parttal és megtudták, hogy St. Ivea előtt vannak és a parton mentőosztagok várnak megmentésükre. A partról két óra hosszat lövöldözték a veszendő hajóra a mentőköteleket, minden eredmény nélkül, a karvastagságu vaskötelet mind másfelé fújta a szél. A kötéllövés úgy történik, hogy egy erre a célra épített teherautón ágyú van, melynek lövedékéhez erősitik a hajóra juttatandó kötél végét, illetőleg egy vékony lenkötelet, amellyel aztán fel lehet huzni a hozzá erősített drótkötelet a hajóra. Ila ezt a hajón megerősítették, rakétajelzést adnak s erre a teherautó olyan távolságra fut el, amennyi a kötél kifeszitéséhez szükséges. A feszes kötélpályán azután kimenekülhet a személyzet a szárazra. A lövések azonban nem sikerültek, mire a mentőőrség óriási motorcsónakja indult a már zátonyra futott és lassan sülyedő hajóhoz. Órákig tartó irtózatos erőfeszítéssel sikerült mind a 23 tengerészt átmenteni a motorosra, de a hatalmas motorcsónakot a távozás pillanatában egy óriási hullám a hajó vasbordájához csapta, mire három tengerész kizuhant és az újra odacsapódó motoros agyonütötte őket. A motorcsónak küszködve igyekezett i part felé, egészen közel azonban egy rettenetes nagyságú hullám nekicsapta egy szirtnek, úgy, hogy izzé- porrá törött. A kimentett tengerészek most a szintén hajótörötté vált mentőkkel kétségbeesetten kapaszkodtak meg a sziklákban, amelyeket percenként dühös hullámok korbácsütései árasztották el és igy várták a parton levők gegitségét. . St. Ives-ből 300 férfi robogott közben a szerencsétlenség színhelyére és ezek kötelekkel összekötözve egymást, csatárlánc formájában benyomultak az őrjöngő tengerbe, a szírt tikig és a szorongókat, akik már félig eszméletlenek voltak a jéghideg viz szörnyű ostromlásától, kézről-kézre adták és úgy vitték ki a partra. A szerencsétleneket azután mentőautók szállították el a legközelebbi kórházba, ahol 3 hétig tartott, amig lábra tudtak állni a tenger halálos ölelése után. Kravecz Mihály remegő hangon, könnyfátyolos szemmel mesélte el, hogy amikor a hajóhoz csapódás pillanatában eltávolodott a hajótesttől, egyik matróztársát az irtózatos erejű hullám nekilenditette a motoros csavarjának. A sebesen pergő, éles propeller szárnyai azután pillanatok alatt szétdarabolták a szerencsétlen tengerész testét... A kórházi pihenés után Kravecz, akinek minden holmija a zátonyon pusztult gőzösön veszett, természetesen kenyerét is elî$m ül 3iin:f€!# iliiolfsâgoif dllaplf- bslîâh meg § városi fíd)ha< es illcíehcheS Elvi jelentőségű döntést hozott a közí&azcratási tábla i CLUJ (KOLOZSVÁR). Van-e joga a városi polgármesternek adót vagy illetéket kivetni? Erről folyt tegnap a vita a kolozsvári köz- igazgatási tábla előtt, ahol a dési „Dejana“ malomnak az ottani polgármester egyik határozata ellen beadott közigazgatási keresetét tárgyalták. Dés polgármestere a közelmúltban városi illetékkel terhelte meg a malom tulajdonát képező tehergépkocsikat. Ezt a határozatot a malom kifogásolta s arra kérte a közigazgatási táblát, hogy a határozatot semmisítse meg. A tegnapi tárgyaláson ai malom jogi képviselője előadta, hogy a teherképkocsi után a közlekedési törvények értelmében egy illetéket már fizettek, újabb illeték fizetésére tehát nem kötelezhetők, de ha ugyanis lenne, a polgármesternek nincs joga adót és illetéket kivetni, mert ezt a hatáskört a közigazgatási törvény értelmében csak az erre a célra alakított városi adókivető bizottságok vethetnek ki. A közigazgatási tábla helyet adott a keresetnek, a határozatot megsemmisítette és kimondotta, hogy a polgármesterek semmilyen cimen városi adókat vagy illetékeket nem vethetnek ki, mert ez a jog csak a közigazgatási törvényben előirt adókivető bizottságokat illeti meg. Közel hetvenmlHIárd Ie| yoII az ország í par íerm elésének érléke a mail évben CLUJ (KOLOZSVÁR.) A romániai ipar nagyarányú fejlődést ért el az utóbbi években. Az UGIR érdekes adatokat közöl erre- vonatkozóan és az iparvállalatok száma mellett azok tőkéjét és a termelés értékét is megvilágítja. A kimutatásban foglalt fontosabb adatok a következők: IPARVÁLLALATOK SZÁMA: 1929 3.736 1932 3.557 1939 3.767 LÓERŐ: 1929 497.963 1932 514.745 1939 746.789 BEFEKTETETT TŐKE (ezer lej): 1929 40,284.730 1932 40,778.283 1939 50,069.389 MUNKÁSOK SZÁMA: 1929 176.879 1932 133.510 1939 255.336 FELHASZNÁLT NYERSANYAG ÉRTÉKE (ezer lej): 1929 26,698.689 1932 16,788.669 1939 36,944.431 TERMELÉS ÉRTÉKE (ezer lej): 1929 56,128.798 1932 32.475.096 1939 69,206.738 fl REVEflLSIRE 3URIST REIR SRáeHLT mss;; Dacára a nyersanyagok tetemes drágulásának^ NEVRALGINE JURIST antineuralgikumot továbbra is a régi árban árusítják. Ezzel a jelentős áldozattal lehetővé akarjuk tenni, hogy a nagyközönség a legolcsóbb árért a legjobb fájdalomcsilla- pitószert vásárolhassa. A 70 milliárd lej értékű termelésered- raénv a romániai ipar fejlődését és a belföldi piachoz fűződő és mind jobban erősödő kapcsolatát bizonyltja. A nyilvános fürdők jegyei után fizetendő repülőbélyegilleték. A nemzeti légügyi alap pénztára a következő határozatot hozta a nyilvános fürdők jegyei után fizetendő repülőbélyegilletékekkel kapcsolatban: az 5—- 19 lejig terjedő jegyek után 1 leu, a 20— 200 lejig terjedő jegyek utáni repülőbélyegilleték 2 lej, a 200 lejen felüli jegyek után 5 lej repülőbélyegilleték fizetendő. Azok, akik a nyilvános fürdőkben biiffét bérelnek, a 19 lejt meghaladó fogyasztás esetében fizetési jegyzéket kötelesek kiadni, amelyre a következő összegű repülőbélyegeket alkalmazzák: 20—99 lejig terjedő fogyasztás esetében 1 lej, 100—1000 lejig terjedő fogyasztás esetében 2 lej. A készletbejelentések március 31-ig adhatók be. Megirtuk, hogy a nemzetgazdasági miniszter a március 4-i törvényben előirt készletbejelentések batáridejét március 31-ig meghosszabbította, vagyis a törvényben említett húsz nap ekkor jár le. Ezzel kapcsolatban a nemzetgazdasági miniszter már megküldte utasításait az ellenőrző hatóságoknak. A készletek bejelentésére kötelezve van: minden gyár és minden kereskedő, aki áruját nagyban is árusítja. ftfárcius 51.~én lejár a kiaciíá követelések befizetésének kedvezménye CLUJ (KOLOZSVÁR), március 26. Március 31-én lejár a kincstári követelések likvidálásáról szóló törvény, mely módot adott a régi keletkezésű állami tartozások fizetésére. Ezalatt az 1934 április 1. előtti tartozásokat kell érteni és ezek tekintetében a törvény bizonyos kategóriákat különít el. A legrégibbek az 1932 január 1. előtti tartozások, amelyek a következőképpen rendezhetők: a) birságok esetében 10 százalék térítendő és pedig 7 százalék adóbonokban, vagy 1935. évi kibocsátású kötvényekkel, 3 százalék készpénzben; b) adótartozások esetén a tartozás 60 százalékra csökken, amelyből 25 százalék adóbonokkal, 15 százalék készpénzzel rendezendő. A másik kategória az 1932 és 1934. adóév között keletkezett köztartozások. Ezeket a következőképpen lehet rendezni: a) 20 százalék készpénzben, 40 százalék adóbon vagy kölcsönkötvény. A másik rendezési mód a kompenzáció, vagyis 1934—1935. év előtti, az állam elleni követeléssel egyenlíthető ki a tartozás; b) bírságoknál, amennyiben 1934 április 1. előtt keletkeztek, 15 százalék bonokkal rendezhető a tartozás. Április 1-től kezdve 1940 szept. 30-ig. különleges rendezési mód van az 1934 április 1. előtt keletkezett tartozásokra: 10 százalék készpénz és 20 százalék értékpapír (70 százalék elengedtetik, úgyszintén a kamatok is). 1940 szeptember 30-tól 1941 április 1-ig 15 százalék készpénz és 25 százalék értékpapír a rendezés feltétele, tehát ekkor csak 60 százalék kerül leírásra. Ugyanígy az 1934 április 1. előtti keletkezésű birságok szeptember 30-ig 2 százalék készpénzzel, vagy 5 százalék értékpapírral, szeptember 30. után már csak 3 százalék készpénzzel, vagy 7 százalék értékpapírral rendezhetőek. Elvi jelentőségű határozatot hozott a semmitőszék a rituális temetések rendezése ügyében. A semmitőszék IV. szekciója érdekes elvi jelentőségű határozatot hozott a temetkezési vállalatok működése ügyében. A cernăuţii polgármesteri hivatal ugyanis megtiltotta, hogy az egyházak maguk temessék el hitközségük tagjait és arra hivatkozott, hogy a temetés rendezése és ennek bevétele a várost, vagy a város bérlőjét illeti. A cernăuţii izraelita hitközség a helyi revíziós- bizottság előtt jogorvoslattal támadta meg a város határozatát, mire a helyi revíziós- bizottság megsemmisítette a határozatot és kimondta, hogy a város csak olyan temetések rendezésének jövedelmét igényelheti, melyek után üzleti jellegüknél fogva taksza szedhető. A rituális temetést ezzel szemben csupán a hitközség, átadva a holttestet temetés végett az erre hivatott osztályának. Temetkezési vállalatok városi monopóliumáról különben is csak ott lehet szó, hol a helyi számviteli törvény kihirdetése előtt már hivatalos szerv létesült erre a célra. A cernăuţii polgármesteri hivatal felebbezésére a felsőbb közigazgatási tábla megerősítette 3 helyi revíziós-bizottság határozatát. Ilyen előzmények után került az iigv a semmitőszék IV. szekciója elé és a legfelsőbb bíróság az alsófoku fórumok határozataival egyetértőén kimondta, hogy a rituális temetések nem vonhatók az 1924. évi helyi számvitelről szóló törvény rendelkezései alá. 2000 éves római vízvezeték vizét használja négy német község. A nyugatnémetországi Ei- fel-vidéken nemrég a rómaiak korából származó, körülbelül 2000 éves vízvezetéket fedeztek fel. Az ókori vízvezeték ma is olyan kifogástalan állapotban van. hogy négy szomszédos község vízellátásának biztosítására lehetett felhasználni. HALÁLOSVÉGÜ LAKODALOM. Targu Muresről jelentik: Szentanna községben lakodalom volt, amelyen többek között resztvettek Horváth Sándor. Tatár Sándor é> Szász József is. A bárom legény között szó váltás történt, melynek során verekedésre került a sor. Előkerültek a bicskák is. Hor váth Sándor a dulakodásban több sebből vé rezve, eszméletlenül zuhant a földre A fia tál legény mellén szenvedett több súlyos se bet, amelyeknek következtében két nap múlva meghalt. vesztette, miután a tengerésztörvények szerint minden matróz szerződése csak egy-egy útra szól. Az óceánnal való borzalmas vias- kodás után azonban egyelőre nem is kívánkozott újra hajóra és ezért hazajött Csepelre, öreg szüleihez, hogy jó nagyot pihenjen. Itthon pihenteti most megkínzott idegeit. — És azután? — kérdeztem. (Mert jól ismerem a tengerrel összetalálkozott emberek végzetét). Kravecz Mihály elmosolyodik: — Azután megint visszamegyek a tengerre... Akit megfogott az óceán varázsa, megbabonázott a rejtelmes zöld viz titka, az sohasem tud többé elszakadni tőle. A láthatatlan, de eltéphetetlen kötelékei nem eresztenek... Péchy-Horválh Rezső. SPlEM-PAItC és ! SPLEH-SZÍUOD4KBA szálljon ímeg. CALEA VICTORIEI NO. 51.! Központi fekvés, összkomfort j és iutánvos árak! Hajókatasztrófa, halálveszedelem, menekülés
