Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-24 / 69. szám
r / / B\'2fiK ) 940 mArcf0t ff iiTvSi^S Áuna ÍK***.« cjr, .lemben ennyit cmleg.ţelt boint ' .mrfialálj* a Kárpátokon *<• A NÉP ORS2AOOT, AZ ORSZÁG NEMZETET TEREMT! Veszélyes .erűim' volt «; exy keresztut: a nepek erre fel s elé, itt ütköztek, itt verekedtek össze « űzték tova egymást. A történelemben nép ritkán t£re,n tett olv rövid idő alatt magának hazat, mint * magyar. Épp egy ilyen veszelyes területen. Mi magyarázza ezt. Ezt is a magyarság páratlanul |ze rencsés összetétele magyarázza A hajdan összepárosodott nép, «nmüket teio megtartotta alapt'ulajdonsagat A nun rokonok harcoltak olyan kéményén, mint Európában akkor már egy nemzet sem, egykettőre meghódítottak az országot. A jámbor halászok utodas meghódították a földet, megbékítettek a legyőzőiteket. Árpád népe egyszerre volt katona és koloniz.átor, gyarmatom sitó. i , , A hun rokonságba tartozó nepe-knek nemcsak a bátorság és a szervezés nagy erényük. Hanem a legyőzött népek iránti türelem is. Sem a hunok, sem az avarok, de még a későbbi törökök sem szóltak bele a meghódított nép szokásába, vallásába, vagy mesterségébe. Ezt tették Árpád vitézei is. Nem űzték el a legyőzőiteket!, kedvük ellenére beolvasztani sem akarták őket. Épp azért olvadtak azok be saját ked- A ükből. Nagyot gyarapodott a magyarság ezekkel a beolvadtakkal. De jöttek ke* let felől is kisebb-nagvobb csoportokban népek, Árpád törzsének közelibb- távolibb atyafiai: kunok, jászok, bese nyők. Aztán jöttek telepesek nyugat felöl is. Jöhettek már( beolvadásukkal a magyarságot nem gyengítették, ha-« nem gazdagították. Mindenkit befogadott, azok szokásait elfogadta, aki szív- yel-lélekkel magyar lett: magáévá tette a magyarság nyelvét és észjárását. tartjuk, a többitől elválasztunk. I gy magyart és egy németet még összete« veszthet az ember, de ki áHiiané, hogy teincs különbség a magyar és a német nép között. Á magyarban is több fajta vau, ke vert nép ez is, bár nem annyira, mint o nyugati népek, ahogy eddig hitték, A magyarság már a kezdet kér delén két nép társulásából keletkezett. Hogy külsőleg milyenek lehettek ezek az ős- magyarok.-1 MILYENEK VOLTAK AZ ŐS- MAGYAROK Csak szórakoztatásból írom Ide, hogy milyennek látott bennünket egy iám-« bor német püspök, Ereisingeni Ottó az 1100-as években. „Külsejük marcona, írja rólunk, szemük beesett, termetük alacsony, \ íselettik vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely a szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megen« gedíe.“ Nem nagyon tetszettünk neki. A tudomány nem a szelíd lelkészt igazolta. Az árpúdkori vitézek kiásott csontváza között van jócskán szálfa- termetű is: a leírások szerint az egész Árpád-család magas volt. De hát akkor milyen a magyar fajta? Miben különbözik a többitöl? Mert fajtának csak azt a népcsoportot ne« vezhetjük, amely minden más csoporttól eiüt, amelyből csak egy csoport van a világon. Van ilyen csoport a magyarságban? A tudósok szerint van. MILYEN MOST A MAGYAR Nekünk sem újság, amit ök mondanak, hogy körülbelül minden negyedik magyar ember 166 centiméter nagysá« gu, feje kerek, homloka magas és dóm ború, arca piros barna és széles, szája és füle aránylag kicsiny, szeme élénk és lehelctnyileg ferdeállisu. Ezt nevezi a tudomány turaniid, vagy alföldi fajtának sí Jellemzéséül még azt teszi hozzá, hogy „vonásai Inkább lágyuk, mint kemények, de azért mégis határozót tak, főleg igen élénkek; arcúnak több nyíre sajátságos derűs, megnyerő kifejezése van, amit összes külföldi Mrói kiemelnek.“ A püspök 6Hn megjavul« tunk. , Ez a faji«* magyarság természetesen nemcsak az Alföldön él- Ilyen turánias, alföldiéi ember volt a dunántúli Deák ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörörnarty Mihály é& a csoport legszebb példaképe, nz erdélyi származású Rákóczi Ferenc. Dehát a többi magyar, a szőke, a ma* gartermeiü? Az is magyar, ne nvug« talankodjunk addig sem, míg a tudó mányos felsorolással nem végzünk. MA SZÉT LEHETNE OSZTANI Eszerint minden száz magyar közit! huszonöt tehát ilyen turánias jellegű. Minden további húsz arra a finn ugo- ros kelet ibalti fajtára emlékeztet, amilyenek a hajdani erdőlakók is lehettek. Ismét újabb húsz — különösen a nagykunok és jászok közt — dinári vonásokat mutat. Tizenöt a kele-ti, vagy alpi fajta jegyeit hordozza, mongol- arcú minden száz magyar közt már csak öt akad. Ugyanennyi az örmény- kiilscjü taurid is. A legkevesebb — elég különösen — a németes, teuto-nordi- kus jelleg, ilyen minden száz magyar között csak négy van. Ez azért érdekes, mert hisz németekkel éltünk leg« közelibb szomszédságban. Olaszos, föld. közi fajía minden kétszáz magyar közt jó, ha egy előfordul. LÁSZLÓ DEZSŐ: Számadás — Vásárhelyi János, református püspök uj könyve — A MAGYAR FAJTA Mostanában világszerte sokat foglal« koznak a fajtákkal s meglehetősen összekeverik már a kifejezéseket is. Más a faj és más a fajta. Fajnak azt a csopoHot nevezzük, amelynek tagjai egymással szaporodni tudnak. Vannak növényfajok, állatfajok. A magyar nyelv szerint az egész emberiség egy faj. Ebben vannak aztán íkiilöngéle fajták: fehérek, sárgák, réz- börüek> feketék, igen sok átmenettel. Mindegyikben vannak további fajták, de ezeket még nehezebb pontosan meghatározni. Európában vannak szőke, magas, hosszxife.iü germánok, barna, alacsony, kerekfeiü alpesiek, olaszosan fekete, kicsi és hosszufejii földköziben« geriek, bosnáykosan magas, kerekfejii dinárnak, Örményes elöázsiaiak. Van azután még kiét fajta, amelyet a tudósok eddig nem igen tud'lak hova tenni. Az egyik hamuszőke hajú, középmagas termetű, kerek koponyáju, ezt kelet- baltinak, vagy ugorosnak nevezhetjük, ilyenek nagvréstzt a finn rokonságú népek. A másik is középmagas, kerekfe« jü, de haja barnás, illetve olyan „se- nem szőke, se-nem barna“ ezt turáni- asnak hívják. Ez a magyar faíta, mert ilyen csak Magyarországon található. Kiilső szerint így lehet csoportokra osztani Bz emberiséget. A népek azon« ban, nagyon jól tudjuk, hogy nem aszerint csoportosulnak, hogy kik a hosszú vagy kerekfejiiek, hanem nemzetek szerint álinóik össze. A nemzetekben ped g egyformán találni ilyen és olyan fejű és szeműt Is. Az évezredes keveredés folytán kivétel nélkül minden non vagy nemzet sokféle fajta darabkákból összetéve. CMyan külső testi ismertető jelet bem lebe* falain», amelv csalhatatlanul megmutatná, hogy ki francia, ki angol, német, vagy magvar. De azért a né« metre, oroszra, vagy olaszira gondolva, elképzelünk egy hjis-vér alakot, valami általános olaszt, vagy oroszt. Láttunk már fekete németet ?s, de a né« meteket általában szőkéknek képzeljük. Minden népről van iíven képünk. Mert minden népben van egy kisebh- Hagvobb csoport, amelyet joggal, vagy jogtalanul arra a népre jellegzebesnek Nemrégiben hagyta el a sajtót az er delyi református püspök újabb tanul- mányait, cikkeit és előadásai tartalmazó testes kötete. Az író maga is ut jelzókönek szánta ezt a könyvet, mert Ötvenedik életévének elhagyása titán szervesen kialakult életfelfogására és világnézetére legjellemzőbb tanulmányait és előadásait foglalta benne ősz sze, hogy így számot adjon belső szellemi világa ktiorrott értékeiről, jellemző fényeiről. Valóban ebből a kőiéiből meg lehet állapítani a szerző szellemi világának legjellemzőbb vonásait. Ma az erdélyi református püspök egyete mes szempontból Is annyira jelentős személy, hogy a legszélesebb közvéleménynek is tudomást kell szereznie újabb és ujabh könyveiről. De ettől az általánosan elfogadott elvtől eltekintve,, Vásárhelyi János püspök személyisége és szélesen kiható, állandó elevenséggel lüktető egész irodalmi, sző noki és igehlrdetői miive ma már any nyír a beleépült az erdélyi szellemi éleibe, hogy irodalmi pályájának enné-’ a határkövénél nem lehet nyomtatottul továbbmenti?. .4 könyvben összegyűjtött majdnem negyven írás három csoportban össze- foglalva, tesz vallomást a szerző sajá tos életi áfásáról és programjáról. Az egyházért c. első ciklusban a szerző egyházkormányzási elveit ismerhetjük meg. A második csoport Arcképek cím alatt hazai és külföldi lel ki pásztorok mellett írókról, egyháztörténeti és történelmi ványságokról ad tömör felépítésű rajzokat. Végül a Hitünk kérdései ve} foglalkozó írás csoport a legfontosabb hit és életkérdéseket világítja meg. Az iró gondolkozásának legelső vonása a kitörölhetetlen református hit- vallási jelleg. Nyugodtan meg lei t ál lapítani, hogy minden Írása martán v? selj a református felfogás bélyegét. Sőt ezen tulmenve, azt keU mondanunk, hogy mindért írása lelkipásztori mii, mert mindenrkkel Igét akar hirdetni, saját beszédével egy magasabb beszédet; Isten beszédét akarta tolmácsolni. Persze vannak olyan erdélyi emberek, akik bűnnek tartják, ha egy egyház püspöke minden müvére rányomja sajátos egyházi felfogásának és működésének mester jegyeit. Általában azon bau már túlvagyunk azon, hogy az egy házi emberektől szélesebbkörü megnyilatkozásaikban saját egyházuk iránti közömbösséget várjunk. Ma már tudnak az erdélyi egyházi vezetők a saját hitvallásuk alapján úgy írni és beszélni, hogy ezzel nem bántják a töb- bi egyházakat. Vásárhelyi János kóte iében még csak egyetlen célzást sem lehet találni, amely megbánthatná a többi magyar egyházakat. Példamuta tására és annak komoly követésére szükségünk van. Az irodalomtörténészek és széllémtörtónészek mar meglátták, hogy a tizenhatodik és tizenhetedik századi nagy protestáns és római katolikus igehirdetök minden munka jónak milyen nagy jelentősége volt mind irodalmi, m'nd szellemi szem pontból. Talán kissé e felé a felfogás felé kezdünk haladni legújabb szellemi életünkben mi isr mintha kezdenénk meglátni, hogy egy jelentős egyházi vezető komoly Igehirdetés/ alkotásokat tartalmazó kötete több figyelmet érdemel, mert több értéket tartalmaz, mint cgy-egy nagyon beharangozot novellas vagy verses kötet. Talán egyszer oda Is eljut az erdélyi szellemi élet, hogy nemcsak az uj szépirodalmi, hanem egyházi vonatkozású müvek el nem olvasását is rossz néven fogják venni. Vásárhelyi János gondolkozásának másik fontos meghatározója biztos íor- ténlmi tájékozódd*sága. Ebből a szem pontból az Apafi-házról Irt tanulmánya egyenesen iskolapélda. A könyvben érintett összes kérdésekhez megkeresi a történelmi előzményeket vagy analógiákat és ezzel növeli munkájának sugalló erejét. Egyéniségéből követke zöleg a történelmi korokban és szemé Ivekben bátran kimutatja az értékeket és az egyoldalú pártos beállítástól mentesen jobbra és halra, felfelé és lefelé egyenlő mértékkel mér. Ez a történelmi ábrázolási mód ma igen szükségeş figyelmeztetés, hiszen igen sokszor hajlamosak vagyunk afrat hány csak ........ m műm nwmummmmmmmrT Ilyen elemekre oszlana a magyarság. Ma szét lehetne osztani. De nem lehet, már csak azért sem, mert ticket a fajtákat mindnyájan vérünkben őrizzük; nemcsak az orc/ág han keveredtek ezek össze, hun«m beiH nünk is. A barna turánias apának a fi« yzökc ugoroe let*, annak a fia pedig, ki tudja hányadik ősre ütve vissza, mongolos. Annak gyermeke pedig az egyik őstől talán csak az arcvonást veszi át s termetét egy más fajtától kölcsönzi. Valóban kölcsönzi, meri a következő nemzedék megint a legtisz« tább Jellegű turánias lesz Van tehát választék, örüljünk neki; nem unjuk meg magunkat. Ez nagyjából u tanulság, amit a fajták testű Jeleiből levonhatunk. NEM A HASONLÓ TEST, HANEM A HASONLÓ LÉLEK Mert egy nemzet egységét, az igazi fajtát úgysem az ilyen külsőség tesz». Hisz vannak és voltak magyarok, a legnagyobbak közt is, akiknek még nevük sem voli magyar. Képzeljük el, mit szólt volna Petőfi Sándor, ha valaki kétságbevonja magyarságát, sőt magyar származását csak azért, mert apját Pctrovicsnak hívták. Magyar származású volt. Egy-egy népet nem a testi hasonlóság egyesit s választ el egy más*«rultu és más-jelenü néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületeién nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak Nem köny- nyü vizsga ez. Sokkal nehezebb anr.á1, ami elé a faita testi) jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a leiket kell kitenni. Ami ennél is nehezebb, a lelket keil megvizsgálni. a rosszat lássuk a múltban, vagy pártos szemmel nézzünk szét a mult tágas mezejen. A könyv minden írásából biztos kö tésü, megnyugtató optimizmus sugár zik elő. Ennek nem az az oka, mintha a szerző nem látná az emberi és közösségi élet súlyos bűneit, mérhetetlen válságát, hanem sokkal inkább az, hogy személyek, korok, mai kérdések és munkák mögött szilárdan látja az egyetlen biztos és megnyugtató valóságot: a mindent jóra vezető gondviselést. Valósággal jól esik a mai idegesen kapkodó mindig a pusztulás kategória jóban gondolkozó, semmi szilárdat nem lapaszt aló embernek belemélyedni abba a megnyugtató szellembe, amely ebből a könyvből árad ki. Minél bizony tál a nabb és így kapkodóbb egy kor, annál nagyobb szüksége van higgadt, nyugodt emberekre, akik a legáltondóbb értékekre, életelemekre és utakra mutatnak rá. Ebből a szempontból Vásárhelyi János egész egyénisége kiválóan ér tékes. I Nem hiszem, hogy lenne Erdélyben még egy iró és előadó, akinek írásai ban és beszédeiben olyan gyakran kerülne elő a család jelentősége és egyik- másik fontos kérdése, mint a Vasár he ~ tyi János alkotásaiban. Két lelkipásztor elődjéről; nagyapjáról és édes apjáról irt megemlékezésében megmutatja, hogy miképpen irhát valaki teljes tisz telette!, minden tömjénezés nélkül, né hol éppen a legszigorúbb kritika hangján vgy, hogy egyetemes jellegű figyelmeztetéseket tár az olvasó elé. Az iró* nak mely meggyőződése, hogy csakis a családban és a családon keresztül le hét a keresztyén társadalmat meguji tani. Vásárhelyi János, püspök könyvének legnagyobb jelentősége abban van, hogy egy bizonytalan, sok kankodással, jobbra halra fordulással, meglehetősen nagy kiábrándultságnál tele korban SzTárú alapokra, kipróbált értékekre és biztos utakra mutat rá. A családnak és egy háznak az egyénre és közösségre gyakorolt óriási jelentőségét kiemeli. Megvéd! a tulajdon értékeket, de mások értékeinek tiszteletére ösztönöz. Meg- kíván táti a, mert bizonyságot tesz róla. az egyetlen atooos és jogosult, de r. teljes élethez feltétlenül szükséges op timizmust: a gondviselő istenben való hiten felépülő keresztyén biztonság érzést. I Súlyos egyéni és közéleti vesztesóoct jelent nem fenn} magunkévá ennek a künwuek sukk ajándékát
