Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-24 / 69. szám
16 P LLPNZá K I 0 i 0 rn á r c I u H 2 4. tava ASZTALOS ISTVÁN: Beszélgetés egy hallgatóval (A Lözmüvelődési eldobások utón) Most, liogv befejeződött a ntagţai 111 [>kö sönég által beindított kulturális előadás sorozat, ugv érzem illene egyet-iuás>t hoz/a 18 srólni. A sok akadályon keresztül vergődött előadásokat a magyar dolgozó rétegek «««»■- ra rendezték meg. Mivel a munkások ko/ul való vagyok, megpróbálom leírni, hogy hogyan fogadta és mit vett ki belőlük a/ < gy- sierü munkás. Hogy az írás még hitelesebb legyen elmentem és kikérdeztem a/ öreg Ki- lint a téli kényszer pihenőjét tartó kőművest, aki kint lakik valahol túl' u aszfalton, ahol saotyorban hordják haza a meleget, öt kilónként a sarki boltból. Onnan járogatott lel minden előadást végig hallgatni az öreg, ki máskülönben háztulajdonos, ha háznak lehet nevezni azt a két szobából álló rozogaságot, amelynek csak az adója nagvobb mint a szegénysége. Pálya-tévesztett ember az öreg. Minden vágya és gyönyörűsége a kertészet, amit a Uostáti apjától örökölhetett, de amit kert nédkül örökölt és igy nyaranta csak a nágT ágyásnvi kertjén kertészkedhetik nagy buzgalommal de annál kevesebb sikerrel. Örök harcban áll a hagymáit kievő lótetük- kel, a felesége tyúkjaival, meg a labdát beverő, ágyásokat letipró ,,köjkekkel‘, amikből neki is van három, a. legnagyobb tizennégy- éves, mert későn házasodott az öreg. Azok aztán oda csőditettek még tizenhármat. Onnan ismerem az öreg gondjait-bajait, hogy lakója voltam két egész évig. Mi az első «szobában kuncorogtunk, ők a hátulsóban. Hallottam is a sifounal elrekesztett ajtó mögül káromkodni eleget, mikor faggyúval keire gette mészrágott ujjait. — Senki sem lehet, ami szeretne, csak ami mnszáj. Nos hát kikérdeztem az öreget az előadások felől. Feszengett, huzta-halasztotta a választ mig vé^öl kibökte. Hát nem mondom jó volt, csak... — itt megakadt $ rám nézett, — de messzi van na, hiában. Mig mi onnan haza- vackalodunk. hát tizenegy is. elmúlt, aztán a gyerekeket egyedül, azt nem lehet. Az asz- szony q*eg alig enged magamra, lármázik, aztán ki birja .a száját. De mig én aki most itthon facérkodom, haggyán, de aki dolgozik isi, hát annak bajos. Nem mondom, ha itt volna közel — tette utána. — Dehát tetszett e legalább? — kérdeztem. Az öreg felnézett rám óvatosan. Hát nem mondtak rosszat... — De mi tetszett leginkább? Az öreg tűnődött. — Nem tudom én azt igy fejből — mondta ki végül. — Volt sok, ami tetszett, amit az az öreg tanár ur mondott, hogy régen olyan jó kőművesek voltak nálunk felé. Biza ma... — legyintett — tudnék éa «okát mondani... Mind harmincas felet hazunk Asztalos ur, lepueoltjuk skatulyának, aztán kész, mulat. Télen elveti a hideg s a fene, aki benne Lakik. Nem tart az ki harminc évig kérem, nem hogy háromszázig. Nagy a konkurencia az a baj. Olcsón Tálalják, »tán lehet az jó?... Közbe szóltad, hogy hát, amit az anya- nyelvről hallott tetezet-e? — Az is ige», — válaszolta. — Sze én is ast mind ugatom itthon az asszonynak. Mind macerái, hegy adjuk máshová a köjkeket, ahol nem kell fizetni a drága pénzt tandíjra, — Mind ette a fejemet iámig rá szóltam, hogy elég legyen. Mit akar, hogy magvarul se tudjanak. Az urak tehetik, az ő bajuk, de a szegény maradjon meg annak, aminek születik- Úgyis szegény marad akárminek áll be. Az már igaz, — hagytam helyben, amit mondott. — De hát az tetszett-e, az a — „tudás hatalom“. Az öreg hunyorgót! Hát szépen mondta, aki mondta. Biza jó lenne, hogy, aki sokat tud, hát segítse azt aki nem tud, csakhát lássa az ügyvéd se azt segíti, aki buta még ha olyan igaza is van, hanem azt, aki megfizeti. Itt a hiba — kezdett kacagni zötyögve. — S hát amit a tengerről hallott.-— Nem volt rossz — ismerte el az öreg — csak nem mindig értettem, sokat kevert bele németül, vagy hogy... De érdekes volt, tudja mi? — jutott eszébe hirtelen, —az amit az a komoly ember mondott el a mikroszkópról. En láttam olyant eleget. Szanitész voltam a háborúban, egy kórházban lógtam ott né jó sokat, hát ott volt olyan elég. Szép tudomány az, többet ér mint sok száz ágyú. De akkor este volt a csillagokról is emlékszik ugye? — Hogyne, jó volt az is, csak furcsa volt. Mig mentem haza. mind az eget néztem, hogy belé südzéltem. Másnap próbáltam én is elmagyarázni otthon, csak a végén meg kellett verjem a nagyobbik fiút, mind okoskodott, hogy másként tanulta! . No és a repülési dolgok? r — Na az nem-tetszett — vágtam rá az öreg. — Azt mind csak háborúra használják, semmi haszna belőle a szegényeknek... Hogy hány bombát tud vinni?... Kenyeret vigyen ne bombát, fene a szárnyát! — mérgelődött. — Majd visz azt is — csendesítettem nevetve. De most vegyük az átöröklést. Felderült egyből. — Na lássa azt eddig .■senkitől nem hallottam, de tudja mrg, hogy az tiszta igaz. — Na? — Biza. Tudja apámnak össze volt nőve két lábujja egészen, akár a rucának. De az enyémek nem, azok rendesek, semmi bajuk ígeude már Pistukámnak éppen úgy össze vau nőve, mint apámnak volt. Most tudtam csak meg, hogy miért... Na aztán igazat mondott lássa az is aki a betegségekről beszélt. — Borult he újra az öreg. — Biza sok rossz éri a szegényt. Meg sem vénül s már vihetik is. Az & miénk csak, a halál s az Isten, — hallgatott el mérgesen. Hagytam, hadd csendesedjen c#ak azután kérdeztem meg, hogy azokról az Írókról hallott-e akiket ott emlegettek? — Én addig egyről sem, nincs nekem időm olvasni, meg ilyen egyeld) bolondságra. Ujsá- got is álig tudok venni, pedig az csak rgy lej. Van ugyan egy könyvem. -—• bökött hirtelen a kasztén felé —, még apámé volt, versek Petőfi irta, de nagyou-uagvon szépen. Jaj, liogv nein szerette az a németet... Igaz. van még egy másik könyvem is az is fajin könyv, Rinaldóról szól, hogy miket csinált az is, de miket... Most már én mérgelődtem fel de nem mutattam, hanem a magyar zenéről kezdtem beszélni. Tetszett-e legalább? — kérdeztem. — Tetszett bizony az öregnek, — a régiek tudtak dalolni iguzún — mondta —, a fiatalok Boh.se fognak úgy — legyintett. — Nincs a vérükbe, az a baj. Na és az utolsó előadás? Újra legyiutett. — Hagyja el — válaszolta — olyan igazságot sem mondott senki mind aír. a nagyon okos ember. Mindig tudtam, hogy rossz a háború s legrosszabb a szegénynek, de ott tudtam csak meg igazán, hogy semmi haszna csak kára. Fene aki kitalálta azt is csak pusztuljon a szegény, hogy legyen a kolontosoknak... Hazáig haragudtam. — De még szépen beszélt akkor az is aki utoljára mondott ott jó sokat, jó hangosan akár egy jó pap. Nem lehetett unni. mindig felrezzentem. Mert mondjam csak ahogy volt. sokszor mind figyeltem, figyeltem s a végén mikor már annyit beszéltek csak ejtegettem a fejemet biza. Úgy volt na, — végezte az öreg. Én még egv kicsit ültem nála. aztán elköszöntem. És hazáig rájöttem, hogy ookban igaza volt az üregnek. A szegény embernek biza messze van, fel- kutyagolni, Isten háta mögül a belvárosba. S aki meg dolgozik az el sem jöhet. Meg látszott ez onnan is. hogy az előadások látogatóinak 50 százaléka csak, ha volt egyszerű r-aunkás. Munkás előadást a külvárosban kell rendezni. Elkeli menni közéjük az aszfalton túlra. Aztán, ugv érzem rendszertelen volt a téNéhány szó műkedvelő i színjátszásunkról " Mas LÖR1NCZI LÁSZLÓ Egyetemes magyar művelődésünk egyik legfontosabb tényezője a szinház. A színházon keresztül jut a közönség a legelevenebb kapcsolatba az irodalommal és a színpad tárja eléje a legközvetlenebb utón azokat a kérdéseket, amelyeket az ember csaknem naponként vet fel maga előtt és amelyekre a feleletet egyedül nem képes megadni. Tehát a néző elsősorban ezt keresi a színházban: eszmei síkon akarja látni azokat a problémákat, amelyek őt is gyötrik és ezekre feleletet vár. Az ember azonban ezt nem tudatosan teszi, mint ahogy nem tudatosan indul a nép ajkán sem a mese, arról a legkisebb királyfiról, aki végül is elnyeri a királykisasszony kezét. A napi munka nyomorúságai után a szegény ember szabadon engedi a képzeletét. Ha már az életben nem sok szépet talál, igyekszik magát azzal kárpótolni, hogy áthelyezi magát egy olyan világba, ahol ő a hős, az erős, az igazságos. A legkisebb királyfiban a nép saját imagát testesíti meg. Azért a sok nyomorúságért .amit az életben szenved, igy ad magának költői igazságszolgáltatást. És igy van ez a színházzal is. A nézőtéren ülő ember előtt lepereg egy cselekmény és a néző .azonnal azt a kérdést teszi fel magának, hogy vájjon ő hogyan viselkedett volna azokban a helyzetekben, amelyeket az iró eléje állított. A hős helyébe saját magát helyezi. önbizalom és csendes büszkeség tölti he lelkét, amikor azt látja, hogy magához hasonló kisember is tud valami nagyot és szépet tenni, de ismételten rádöbben kicsinységére és esettségére. amikor a tragikum mélységei tárulnak fel előtte. A néző tehát egészen eggyéolvad a színésszel. Saját magát akarja látni a színpadon, mint ahogy saját magáról akar hallani a nép is akkor, amikor a népmesét hallgatja. A teátrális ösztön fvgy mondjuk most igy: szinészi ösztön) minden emberben él, kisebb vagy nagvobb mértékben. Akiben ez az ösztön erősebb, tudatosabb, abban hivatástudatot alakit ki és igy születik a sziuész. A legtöbb emberben azonban gyengébb a szinészi ösztön, de azért néha ellenállhatatlan vágyat érez. hogy ő is színpadra léphessen. Ezt nevezzük mai szóval mükedvelésnek, ami tehát nem más, mint a nem hivatásos színjátszás. A mükedvelés jelentőségét akkor érezzük át igazán, ha ismerjük a színjátszás jelentőségét is. Minden nemzet kultúrájának egyik pillére a színjátszás, hiszen nyelvében él a nemzet és a szinház éppen ennek a legfontosabb nemzeti tényezőnek, a nyelvnek a szolgálatában áll. Ha ezt tudjuk, a mükedvelés jelentősége nyilvánvalóvá válik. Erdélyi magyar társadalmunk csak néhány állandó színtársulattal rendelkezik, vándortársulataink pedig csak a városokat járják. És népünk zöme, a falvak lakossága, pusztán csak a mükedvelésre szorul! Éppen ezért elsőrangú kötelességünk, hogy a mükedvelés ügyének kellő figyelmet szenteljünk és mindent megtegyünk fejlődése érdekében, hiszen hatás,a a falu életében kiszámíthatatlanul nagy lehet. Mutassunk rá talán néhány szóval részleteiben is a miikedvelés jelentőségére. 1. Anyanyelvűnket erősen veszélyezteti az a körülmény, hogy ifjuságunknak egy része nem járhat felekezeti iskolába és igy egyoldalú oktatásban részesül. Különösen Erdély vegyes lakosságú vidékein érezteti ez hatását, ahol a napi társalgás is két nyelven folyik, íme, milyen nagy lehetőségei vannak ilyen tekintetben a mükedvelésnek! Milyen nagy szolgálatot tehet azáltal, hogy néhány fiatalembert magyarul beszéltet és hozzá szép, ízes magyar nyelven. Nem szabad ezt lebecsülnünk, hiszen a szinpad a nyelv apostola volt mindig és ma Í3 annak kell maradnia. Es a közönség is, aki előtt egy nyelv szépségei csillagtak meg, kétségtelen, hogy sokat tanulhat a szép magyar beszéd és kiejtés szempontjából. 2. A mükedvelésnek azonban egy másik nagy jelentősége is van. És ez az, hogy a mii* KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Minden nyelv az emberi szellem tliklre és remekd I mái ve. Mindegyiket bámulom. Nem hirdetem, hogy az enyém a legszebb és a legkülönb. Dicséretnek ez talán sok volna, talán kevés, talán illetlenség is. Édesanyánkról nem mondhatjuk, hogy ő a legszebb asszony minden asz* szonyok között. Nem mérjük sem a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Egyszerűen azt mondjuk róla, hogy 5 az egyetlen, hogy ö | a mi édesanyánk s ezért szeretjük öt, („Káté az anyanyelvröl.“) 1 mák megválasztása is. Csak vázlatosan voltak bizonyos dolgok ismertetve nagyjából. Sok mindenből kevés. Aztán az egyszerű embernek egyszerű-ég kell. Az idegen s/.avak használata neki idegen marad, nem érti, zavarja. A tudományos előadások egyhangúsága meg kifárasztja. Minél nívósaid» annál inkább. Kérdem: Nem lehetne ezeket az előadásokat összekötni az irodalommal? Ráfér a magyar munkásra az is. Petőfin kivül, keveset ismernek ők más irót. Dehogy tudják, hogy volt Ady Endre és József Attila és hogy vau Móricz Zsigmond é - Illyés Gyula. De még azt sem tudják erdélyi létükre, hogy létezik Erdélyben Tamási Áron. Nem ártana megismertetni velük novellán, verseken keresztül. Petőfi költeményei, egy polcon a kétszáz « egynéhány füzetből álló „Rinaldó Rinaldi- nival“ avagy a „Bitófa árnyékában“. — így néz ki Erdélyben a külvárosi magyar irodalom. Meg aztán Fiol van az a sokat emlegetett fiatal nemzedék. Itt az a nép, aki várja a sokat hangoztatott népmentést. Nem ártana megismerni is végre. Le kell lépni már az aszfaltról, bele a külvárosi sárba, arni nem akar száradni sehogy. Na de hadd végezzem be hát. A magyar népközösség előadássorozatára én is csak annyit mondhatok, a2 elmondottak után, kissé huzva-halasztva a választ, bizalmatlanul mint az öreg kőműves, hogy: — Nem mondom, jó volt, csak... Meglátjuk a többit. kedvelőket közösségbe tömöriti. Az együvé tartozás érzése fogja el mindazokat, akik mii kedvelő egyesületekben tevékenykednek. És ezt az érzést fokozza az a tudat is, hogy az egyesülés nemes cél érdekében történik, hiszen az anyanyelv ápolásáról van szó. 3. Különösen papjainknak és tanuitóink nak kell észrevenniök a mükedvelés fentvá- zolt jó eredményeit. Annál is inkább, mprl munkájuk szempontjából is csak hasznuk származik bv'őle. Ugyanis az a nép és az a> ifjúság, amelynek gondozása és nevelése rájuk van bízva, nem tölti el haszontalanul szabad idejét és nem használja fel alacsonv szórakozásra. A mükedvelés nemes szórako zást nyújt az ifjúságnak, de a felnőtteknek is egyaránt és növeli az áldozatkészséget. 4. És utolsó sorban bár. de legviink arra is tekintettel, hogy egyénileg mennvit jelent egy falusi ifjúnak a mükedvelés! Megtanul értelmesen beszélni, ügyesen mozogni, felesleges taglejtéseit leszokja. Öntudatosabb, biz tosabb fellépésűvé válik.. És nem jobb, bt ezt az első társalgási iskolát a falusi fiú vagy lánv otthon járja ki. mint akkor, amikor városra kerül szolgálni. ahol néha gúny és nevetség tárgya lesz idétlen viselkedése és ér telmetlen beszéde miatt? * Csak röviden mutattunk rá azokra a felbecsülhetetlen értékű eredményekre, amelyekre a mükedvelés vezethet. Sajnos, ez a munka népünk körében nincs úgy elterjedve, mint ahogy eredményei azt megkívánnák. Igaz az is, hogy közművelődésünk vezetői sem kezelték elég gonddal ezt a kérdést, ami onnan is látszik, hogy igazán jól összeállított, szakember által irt kézikönyv még mindig nem áll műkedvelőink rendelkezésére. Egy olyan könyvre gondolunk, tamely egyrészt előadásra alkalmas darabokat tartalmaz, másrészt pedig hasznos és gyakorlati utasításokat ad a nem hivatásos rendezőnek nemcsak a darabra vonatkozólag, hanem 2 rendezés technikája és a kiállítás szempontjából is. El kell ismernünk, hogy ebben az irányban már történtek kezdő lépések, hiszen a „Magyar Nép“ könyvtára több szinmngyüjle- ruényt adott ki falusi műkedvelőink számára, többek között a dr. Kántor Lajoséi és a Szotyori Lajosét. Maksay Vince pedig műsor- tervezetet állított össze egy műkedvelő-est számára. Ez azonban még nem elég. Komoly és lelkiismeretes, de ugyanakkor állandó munkát kell indítanunk azért, hogy működtetésünk olyan útra térhessen, melyen haladva majd betöltheti hivatását. Egyházi vezetőinkre is nagy feladat vár ezen a téren, hiszen ők vannak legközvetlenebb kapcsolatban a néppel. De ugyancsak ők láthatják legközvetlenebbül azokat az áldásokat is, amellyeket a müked« ve!és népünk életében hozhat.
