Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-24 / 69. szám
194 0 március 24. ellenzék / EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL... Hírneves tudósok és írók eszmény- dús életéről beszél Kelemen Lajos, a kitűnő történettudós Amire a házsongárdi temető sírkövei tanítják a késői utódokat II. közlemény. 1 M\\mU In W— SSES®*-— MV**--*-'«® a teyjäM- tnuiöiéaeí á> a, VxiLácLö ehezieíei 1krfÁ<yí>'dja,. gjs-&A£ÄEU C.O.X Tup- J» A RÍ S jCt 5-S t T t&LVLXXtfj Járjuk tovább a nagy temetökertet, kutat, va a mult gazdag ligetét, melyben minden bokor s már elfelejtett ösvény felett összeolvadt bozótfal idézni érdemes emléket őriz. A sírkövekre és a téltiporta halmokra immár a nap szór vigasztalgató mosolygós derűt. Fürkésszük ebben az életes fényben a régi halottak régi birodalmát, hol a régi küzdők már értik egymást s a valaha ádáz ellenfelek testvérként sízenderegnek egyazon föld megengesztelő jó ölelésében. És a halál ne legyen ijesztőnk, mert a halál csak az élet jutalma: mint harc után a béke, úgy c«ittitja pihenésbe az űzött sziveket. Lépjünk be bál- ratn, lám, már körülöttünk a béke kertje ez a vadregényes mezbe öltözött nyugalmas liget. Kelemen Lajos, szives vezetőnk, a minap már végigkalauzolt Kolozsvár történelmi múltba mélyült egykori temetkező helyein. Általános érdeklődést keltő előadása után fordultunk hozzá bővebb felvilágosításért. Érdekes felvázolásában a római Napoca sírját, a régi magyar pogány temetőt és a keresztény hitre tért Kolozsvár cintermeit, a zárdatemetőket, a védőfalak közti temetőt ismertük meg s befejezéskor mélyen benne jártunk már a házsongárdi temetőkertben, amelynek múltját — bár tallózva csak — átnéztük a múlt század küszöbéig. Kirándulásunk mai kerete legyen a 19. század: tallózzunk benne, mint a drágaságok közé betévedt, ámuló gyerek. felvéve egy-egy nemesfémü tárgyat — hadd nézzük igy a század csarnokában a múltnak ebbe a temetőkertbe gyűjtött ne- mesfényü emlékeit. Megbízható, kitűnő vezetőnk ismét a tudós Kelemen Lajos — és a sorban elsőkként látogassuk a tudományok neves művelőit. De jóelőre meg kell még jegyeznünk: nem seregszemle ez, alkalmi séta, melyben mindenkihez nem jut kitérő. A HÁZSONGÁRDI TEMETŐ A 19. SZÁZADBAN Tudós útbaigazítónk igy magyaráz: — A házsongárdi temető a 19. században lett az erdélyi magyarság legjelentősebb temetője. 1790-ben ide hozták át Szebenből a Gubemiumot, ezen felül itt teleltek fél Er* uélv főúri és az ezekkel rokon előkelő nemes családjai, a város; három középiskolája nevelte az értelmiséget, jogakadémiája, sebészintézete volt. Mindezeknek együtt megvoltak a művelődési igényei. Tudományos élet, irodalom, színészet, festőművészet, hirlapirás fejlődött itt ki. Ezért van aztán az, hogy a temetőnek mindezekből a tényezőkből megvannak a maga lakói és Erdély egyetlen temetőjében sincs annyi értékes és nevezetes magyar ember eltemetve, mint a kolozsvári házsongárdi temetőkertben, ITT PIHENŐ TUDÓSOK (Lépjünk be most a tudósok közé. Járjunk köztük, fürkészve sorsukat, abogy vezetőnk egy-egy mondata fellebbenti életük szemfedőjét.) GYARMATHY SÁMUEL — Á tódnsok közül egyik legrégibb síremlék az 1830-ban meghalt orvos és nyelvész: Gyarmathy Sámuel síremléke, a temető alsó részében. Nagyon kevesen tudják, hogy ez a kiváló, sokoldalú és értékes munkássá- gu ember itt pihen. Életének termékenyebb része a 18. században zajlott le. Az összehasonlító nyelvészetnek a magyaroknál egyik alapvető munkása volt & a GÖttingaí Tudós Társaság is tagjává választotta. Volt orvos és tanár, többször utazott Európa különböző országaiban, aztán ide jött s életének utolsó éveit, részben mint gyakorló, részben, mint nyugalmazott orvos, főúri családok környezetében töltötte el. Külföldi szaktudós nevezte el „az összehasonlító nyelvészet apjának“. BRASS AI SÁMUEL — Á régi temető tetején a kegyelet méltó Helyen, méltó síremléket emelt Brassai Sámuelnek, a majdnem száz évet élt (1800— 1898) hires polihisztornak. Kora tudományának tömérdek ágában volt irodalmi munkássága s majdnem mindenből bizonyos ismerete. Volt nevelő, szerkesztő, tanár s midőn az egyetemet 1872-ben szervezték, a matematika egyik tanára lett. Mindenkép megérdemelte azt a díszes és kimagasló helyet, hova sírját a közkegyelet helyezte. Sajnos*, a jelen mar nem minden téren tudja méltányolni a múltat és síremlékéhez oly közel építettek egy kriptát, hogy az éppen a mult által megadott monumentalitást rontja. SZABÓ KÁROLY — Brassai Sámuel kortársai közül, tőle nem nagyon messze, de lennebb, északra pihen egy kis1, egyszerű négyzetkőlappal jelölt sírban a legnagyobb magyar bibliográfus* és jeles történetíró, Szabó Károly. Mint az Erdélyi Muzeum könyvtárosa került Kolozsvárra, itt lett egyetemi tanár s a Régi Magyar Könyvtár anyagának összegyűjtésével halhatatlan nevet és érdemet szerzett magának, KŐVÁRI LÁSZLÓ — Kortársai közül, messze tőle, a lutheránus temető felső részében nyugszik Kővári László, Erdély történetének első nagy Írója, aki egyszersmind az erdélyi családtörténet, építészeti emlékek, a viseletek és szokások feldolgozásában is úttörő munkás volt. Több, mint 20 kötet önálló müvével korának legtermékenyebb történetirója voltţ aki ezen felül mint közgazdasági szakiró is jelentős munkákat alkotott. GRÓF KUUN GÉZA — Szomszédjában gróf Kuun Géza, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, a kiváló keleti nyelvész és iró pihen. Sirján a bronz műalkotás, a merengő emlékezést ábrázoló. rózsaszálat tartó szép leányalak, a síremlék fekete márványlapjain pedig magának és nejének bronz reliefje a temető kevés művészi alkotásai között a jobbak közé tartozik. FINÁLY HENRIK — A temető ebben a részében nyugszik Finály Henrik, a sokoldalú tudós, akinek sok müve közül ma mégis leginkább a nagy latin —-magyar szótára ismeretes. FELMÉRI LAJOS — Ä temető középső részén, nem messze Tótfalusi Kis Miklós sírjától, Felméri Lajosnak, a ma már majdnem elfelejtett kiváló neveléstudományi írónak egyszerű síremléke őrzi az iró puritán emlékét. JAKAB ELEK — Hyenszerü kis fekete síremléke van a temető közepe táján Jakab Eleknek, ennek a csupa tiiz és lélek embernek, Kolozsvár történetírójának is. Síremlékét a „Székely történeti pályadijalap bizottság“ emelte, melynek pénzalapját az ő lelkesítő buzgalma teremtette meg. Ebből tudták kiadni a Székely Oklevéltár hat értékes kötetét. A város, melynek történetét három vaskos kötetben és két oklevéltárban irta meg és adta ki, valaha diszsirhellyel tisztelte meg. ÍRÓK A HÁZSONGÁRDI TEMETŐBEN (A 19. században ide temetett Írókra tér a szó. A tudósok után legyen övék ai második hety ebben a vázlatos felsorolásban.) — A tudósokénál nem kisebb a száma a szép temetőben pihenő Íróknak sem — mondja Kelemen Lajosi professzor. — Említsük legelői a legnagyobbat köztük. BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS — Á temető felmenőben jobboldali főut- jától jobbkézre, szálas thujafák árnyékában ott pihen báró Jósika Miklós, a magyar regényírás atyja s egyik legtermékenyebb regényírónk. Élete sokkal ismertebb, mintsem magyarázatra* szorulna. A levert szabadság- harc után, mint száműzött, 1865-ben Drezdában fejezte be hányatott életét. Innen 1894-ben báró Jósika Sámuel, akkori király személye körüli miniszter hozatta haza. Nem az ugyanazon sirkertben levő nagy családi sírboltba, hanem az úthoz közelebb, a földbe temették. Ez aztán különböző mendemondákra adott alkalmat. Az igazság az, hogy maga Jósika Miklós kívánságának tettek eleget a földbe való helyezéssel. Édesatyja és rokonai szép művészi sírboltját Szurdukon 1848-ban feldúlták s csontjaikat szétszórták. Ettől a sortól irtózva kívánta a nagy iró a földbe bantolását. Szép síremlékén hozzá méltó hangulatos vers áldoz emlékének. Lábánál drezdai sirkövének alsó része őrködik békco ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR — A Jósika-siremléktől felfelé, déli irányban, fenyöcsoport előtt, fák árnyékában Ara- nyosrákosi Székely Sándor, a költő unitárius püspök síremléke rejtőzik. Ő volt a „Székelyek Erdélyben“ cimü hősköltemény megírásával a magyar eposz utbalenditője. DEBRECENI MÁRTON — Éposziró Debreceni Márton is, aki a ..Kiovi csatá“-t irta meg. Ma* már csak az irodalomtörténetből ismerik ezt a puritán, derék, jó embert, aki egy egyszerű kalotaszegi fazakas fiából lett országos bányászati vezető főtisztviselő s szakmájában a hőmegtaka- ritás terén olyan önálló találmányai voltak, melyekkel az e téren leghíresebb német szakembereket is közel negyven évvel előzte meg. Dbzes gótikus síremléke Brassai Sámuel sírjától keletre, majdnem ennek szomszédságában áll. BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR — Ez a környék szinte Pantbeonja a Kolozsvárt nyugvó Íróknak. Debreceni Márton sírja közelében, hatalmas kőoszlop tetején B ölő ni Farkas Sándor, az északamerikM utazó és iró fejszobrát látjuk, ő volt az, aki két Béldi gróf kíséretében, az 1830-as évek elején az északamerikai Egyesült-Államokat beutazva. itthon egy lángléíekkel megirott könyvében ismertette meg a magyarsággal az amerikai demokrácia szabadelvű állami és társadalmi berendezkedését és intézményeit. Könyve egy év alatt két kiadást ért, ami akkor példátlan sikert jelentett. Az Akadémia is száz arannyal jutalmazta, de ez a szegény kormányszéki tisztviselő ezt az összeget visz- szaajándékozta az Akadémia alapjához. Müve hatalmas lendületet adott a rendiség helyett a polgári egyenlőségért harcoló törekvéseknek. írójuk azonban nem érte meg ezek diadalát. mert 1842-ben, aránylag fiatalon, tüdővészben elpusztult. SZENTIVÁNYI MIHÁLY — Még fiatalabban és majdnem ugyanak kor temették el közelébe kortársai nagy reményét. a magyar népies költészet egyik úttörőjét. és Bölöni Farkas Sándor lelki rokonát, Szentiványi Mihályt. Az újabb irodalomtörténeti méltatás Petőfi irányának erdélyi előfutárjaként méltatja. Megyei tisztviselő és kitűnő tollú hirlapiró volt, akinek szabadelvű, haladó gondolkozásáért bő része volt az üldözésekben. Munkáinak egy részét nem kisebb ember méltatta kiadásra, mint báró Kemény Zsigmond, a legmélyebb lélekismerő erdélyi regényíró. KRIZA JÁNOS — Csaknem szomszédjában Kriza Jánosnak, a „Vadrózsák“ gyűjtőjének a síremlékét látjuk. Sírjáról csak nemrég fagyott ki a vadrózsatő, de múlhatatlanul megmarad szelleme fölött az elismerés. MEZŐKÖVESDI UJFALVI SÁNDOR — Szentiványi Mihály szomszédjában, a Farkas Sándor sirja felé, egyenlő verses sir- kőpár jelzi Mezőkövesdi L'jfalvi Sándor és felesége közös nyugvóhelyét. Ujfalvi a 19-ik század legszebben iró erdélyi magvar emlékírója és az erdélyi vadászatok örokértékii, szinestollu írója volt, aki a régi iskolai és nemesi élet klasszikus szépségű festésével egyedül áll minden erdélyi emlékíró fölött. Szép sirverse Dózsa Dániel, az iró költeménye. Emlékét a Gyalui Farkas feldolgozásában nemrég megjelent és az emlékirat nagyrészét magában foglaló életregénye újította fel. RÉGI VITÁZÓK: MA CSENDES HALOTTAK (Legyen szabad ezen az oldalon szólnunk a 19-ik század e városban folyt sajtóéletének a házsongárdi szép temetőkertben meg- békült régi vitázóiról. A toll, melyet a Csontöreg kivert a szerkesztők holttá fagyott kezéből, a nevüket már olyan mélyre irta, hogy idéznünk kell az emléküket.) Kelemen Lajos róluk igy beszél: — A házsongárdi temetőben a kolozsvári régi ujságirás nagy halottjai közül is többen pihennek. Közülük már szó volt Brassai Sámuelről, aki egy évtizednél tovább szerkesztette az „Erdélyi Vasárnapi Ujság“-or, mely nagyszerű ismeret- és közmüveltségtcr- jesztői hivatást töltött be az 1848—49-i demokratikus átalakulás szolgálatában. A mát szintén megemlített Kővári László 1854-ben. a" elnyomó abszolutizmus idején, tudományos munkái írása közben egy évig szerkesztette a „Hetilapot“, öt évi pihenés után ezzel szólaltatta meg újra a tulajdonképpeni erdélyi magyar újságírást, mert azelőtt volt ugyan egv fizetett kormánylap, mely leginkább törvényeket és rendeleteket közölt, de annak magyar előfizetői nem voltak s a hatóságokra és a községekre kényszeritették rá. SZILÁGYI FERENC 1— A temetőben nyugszik a szintén történettudós Szilágyi Ferenc református kollégiumi tanár is, az 1840-es évek konzervatív , Mult és Jelen“ lapjának sokszor élesnye- vü szerkesztője, akinek lápját az 18481 átalakulás ölte meg. MÉHES SÁMUT'L — Itt pihen kiváló ellenfele, a szinté t református kollégiumi tanár, Méhes Sámuel, a szabadelvű „Erdélyi Hirado“ szerkesztője, aki a kollégium ti rmészettudományi tanI székére tízezer forintos alapitvanyt tett. A: egykori ádáz és mindig vitatkozó, annakide- I jén országoshirü ellenfelek, ma egyformáit csendes és alig ismert lakói a nagymultu te metőnek. K. PAP MIKLÓS — A temető bejáratától alig pár lépésre, a református püspökök sirjai mögött, a szenvedélyes és sokszor éles balkózépi, majd függetlenségi szerkesztő, K. Pap Miklós nyugszik. Kiváló érdeme, hogy lapja, a „Magyar Polgár“ mellett bárom évig „Történelmi Lapok“ címen külön heti mellékletet adott gazdag, főleg erdélyi történelmi anyaega!. Hú ezt a példát utódlapjai is követték volna, ma mérhetetlen értékű olyan történelmi forrásanyag állana kiadva •rendelkezésünkre, melynek igy kiadatlanul fakir módjára kell levéltári koporsójában dermedten aludnia, mig valamikor felébresztik, azaz kiadják. * (Ezzel egvelőre fejezzük is be sétánkat a béke szén ligetében. Az értékes emlékezés k'fogvhatatlan és fáradhatatlan, tudós professzor vezetése mellett csakhamar uj sétára indulunk.) £/j.
