Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-03 / 51. szám

1 URM! ELLENZ* * 7 9 4 Ö mirelui 3 mummta A HUT VILÁGPOl 1TIKÁJA A háború misoJáic félévének kezdeném l'í lcN telt el a háború megki zdése óta éa mindig csak a nag) ö kezdő lépéseiről lehet beszélni. Ha a háború továh- hi menete is ezzel u hcvezclcssrl h-sz ará- nvo-s csak hátborzongató rémül«* 11 «• 1 gon­dolhat rá minden jóérzés» ember. N\ugaton áttörlietetlennek látszó betonledezékek mö­gött hónapok óta áll egymással sz« miien két hatalmas hadsereg. Talán a két legnagyobb hadserg, melvet valaha a történelem ismert. Ks egvik sem lendül ki állásából a másik el­len, esak az előőrsök között folyik itt-ott nem túlságosan véres harc. A háttér erőfe­szítései azonban arra mutatnak, hogy a nagy összecsapásra a népek szinte minden irányú képességeinek végső megfeszitésével mégis előkészülnek. A külpolitikai bet háborús cé­lokról tartott beszédekkel kezdődött s ilyen beszédek megismétlődtek a hét folyamán is, kétségtelenül Roosevelt kiküldöttjének, Sumner Wellesnek Európába érkezésével kapcsolatban. E sorok megjelenésekor az amerikai kiküldött már Berlinnel tárgyal. Innen Parisba és Londonba utazik, majd visszatér Rómába, ahol érkezése után már megbeszélést folytatott. Hitler. Chamberlain, Daladier, Churchill és Göbbels rövid idő előtt elhangzott beszédei után nem valószí­nű, hogy Sumner Welles felvilágosításokat kereső körútja biztató eredménnyel végződ­jék. Minden arra mutat, kijelentések és ese­mények egyaránt, hogy a hadviselő felek kö­zötti ellentét még teljesen áthidalhatatlan. Diplomaták számára nem igen lesz járható az ut mindaddig, mig az ágyuk el nem vég­zik romboló munkájukat az ellenfelek ha­talmas és még érintetlen hadállásain. Sum­ner Welles berlini utjának pillanatában az amerikai kiilügyek vezetője. Hull államtitka különös módon alkalmasnak találta a pilla natol, hogy az Egyesült-Államok háborúval i kapcsolatos tevékenységét az autarchikus és totalitáris rendszerek érvényesülésének meg­akadályozásában jelölje meg. Ez a célkitű­zés semmiesetre sem könnyíti meg az Egye­sült-Államok meghízottjának berlini tevé­kenységét. Sumner Welles beszélgetései so­rán különben is azt fogja tapasztalni, hogy ha világnézeti kérdéseknek szerepe is van a bábomban, az érdekelt felek igyekeznek ezt lehetőleg háttérbe szorítani. A nyugali ha­talmak, kétségtelenül Olaszországra való te­kintettel. erősen hangoztatják, hogy háborús céljuk nem irányul az autoritárius rendsze­rek ellen, csak a Berlin által képviselt táma­dó politikát akarják egyszersmimlenkorra lehetetlenné tenni. Németország háborús cél­jai között szintén igyekszik elfelejtetni az antikommunizmust, minthogy jelenleg szö­vetségben áll a bolsevista Oroszországgal. Olaszország tevékeny rokouszenvet mutat a demokrata Finnország iránt, mely a németek által támogatott Oroszországgal áll háború­ban. A demokrata hatalmak, különösen Fran­ciaország, a háború szükségletei miatt, kor­mányzatukban ma szintén autoritárius elven járnak el. A bolsevista Oroszország pedig, marxista elvei ellenére, a cárizmus imperia­lista politikáját folytatja és egy kimondott és erősen nacionalista hatalommal kötött céljai érdekében szövetséget. Az elvek ke­veredésének valóságos káosza ez. ami bizo­nyára nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az elnökségének harmadszori meghosszabbítá­sára készülő Roosevelt az Európából hozott jelentések után könnyebben fogalmazhassa meg külpolitikai célkitűzéseit. Kiéri utazik Sumner Welles? A washingtoni külügyi hivatal különben is hangoztatja, hogy Sumner Welles küldetése i tisztán informativ jellegű, semmiféle indít­vány a jelenlegi ellenségeskedések megszün­tetésére nem tartozik küldetésének keretei közé. Roosevelt tehát nem akar békeiudit- ványt tenni, aminek ebben a pillanatban épp olyan kevés lehetősége volna a sikerre, mint Mussolini augusztus végén tett indítványá­nak, vagy a belga és holland uralkodók no­vemberi, a svéd és norvég uralkodók no­vemberi, vasry Roosevelt elnök és XII. Pius pápa közvetlenül a háborút megelőző béke- inditványának. Sumner Welles, amint egy nagy newyorki lap irjaj, „a valóságnak meg­felelő képet akar szerezni Amerika kormány­zatának mindazokról az országokról, melye­ket meglátogat, hogy felvilágositásai alap­kőül szolgálhassanak annak a tervnek szá­mára, melyet Roosevelt elnök kormányzata egy uj Európa megvalósítása érdekében elő­készít, ha ugyan ilyen terv egyáltalán lehet­séges“. Roosevelt elnök ugyanis pár hét előtt éppen a most Európában utazó Sumner Welle3 elnöklete alatt bizottságot küldött ki, melynek hivatása, hogy jelentést tegyen a gazdasági alapokról, melyekre a jövőt épí­teni lehet s amelyek lehetővé tehetik a vi­lág egészséges gazdasági megszervezését. Ugyanakkor a képviselőházhoz intézett üze­netében kijelentette, hogy az Egyesült-Álla­mok hajlandó résztvenni a háború utáni ta­nácskozásokban, melyeknek célja a legszéle­sebb értelemben vett szabadkereskedelem megvalósitása és az, hogy hogyan lehetne gyakorlatilag megvalósítani a kölcsönös le- fegyverkezést. Sumner Welles utazása tehát a fentemlitett értesülések szerzésén kivül az Egyesült-Államok szilárd elhatározását is je­lenti, hogy a háborút követő végső leszámo­lástól ne maradjon távol és résztvegyen an­nak az uj rendnek az előkészítésében, amely előbb vagy utóbb, de mégis el fog következ­ni. Erre szolgálnak a washingtoni kormány­nak a semleges országokkal megindított tár­gyalásai is, melyeknek célját hivatalosan a következőkben jelölték meg: ..A világ több pontján folyó ellenségeskedések miatt és ezeknek az ellenségeskedéseknek a semlege­sekre gyakorolt hatásai miatt, valamint min­den semleges nemzet nyilvánvaló óhaja foly­tán, hogy az esetleg helyreállítható világbé­ke egészséges és szilárd alapokon nyugodjék, az Egyesült-Államok kormánya tárgyalásokat kezdett több semleges kormánnyal. A tár­gyalások nem vonatkoznak határozott ter­vekre, hanem előzetes megbeszéléseket ké­peznek a nemzetközi gazdasági rendszer egészséges kiépítési lehetőségei és az egész világon megvalósítandó lefegyverkezés fö­lött“. Ehhez a célkitűzéshez a washingtoni kormányhoz közelálló „Newyork Times“ hoz" záteszi, hogy „ha a semlegesek az őket egy­ségesen fenyegtő nehézségekkel szemben egységes álláspontra tudnak jutni, akkor a jövő békéje talán több lesz, mint egy egy­szerű fegyverszünet“. Eta ©leválasztás eleit Sumner Welles küldetésével kapcsolatban mindenesetre felmerül a kérdés, hogy mi­lyen álláspontot foglal el az Egyesült-Álla­mok az európai háborúval szemben. Akik megelőző példákat keresnek a mult háború hasonló eseményeire, a Wilsonnal bizalmas House ezredes hasonló körülmények között történt küldésére emlékeztetnek, ami a há­ború megszüntetése helyett inkább ahhoz járult hozzá, hogy Amerika is belesodródjék a háborúba. De történelmi példák nem min­dig felelnek meg a jelen adottságainak. A világháború kezdetén az Egyesült-Államok kétségtelenül távolibbnak látszott attól, hogy belesodródjék a háborúba, mint a mos­tani háború elején. Rokonszenvei és ellen­szenvei a háborús felekkel szemben jóval kevésbé kimondottak és kevésbé tevéke­nyek voltak, mint ma. Viszont az amerikai közvélemény tartózkodása a háborútól ma sokkal tudatosabb, mint a világháború első éveiben. Ez a tudatosság a háború előrehala­dásával sem látszik még ingadozónak. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy az angolszász világ szolidaritásának érzése is folyton növekedőben van. Bár a pánamerikai gondolat napról-napra erősödik, az Egyesült- Aliamok túlnyomó részben angol és angollá asszimilálódott népe elsősorban Angliához érzi magái közel. Valahogy úgy érzi, hogy az angol világbirodalom nem teljesen külön­álló dolog az Egyesült-Államoktól. Washing­tonban és Newyorkban már elhangzott az amerikai érdekszféra kereteinek olyan meg­fogalmazása is, amely hasonlít Baldwin bir* kijelentéséhez, hogy Anglia határai nem az angol tengerpartokon, hanem a Rajna mel­lett vaunak. Az Egyesült-Államok elnökvá­lasztás előtt áll. A választás novemberben lesz, a pártok jelöltjeinek megválasztása már a nyári hónapokban folyik le. Ilyenkor a jelölteknek kivételesen biztos és finom érzé­kekkel kell megérezni a közvélemény han­gulatát. Ebből a szempontból a külpolitikai kérdések pillanatnyilag legalább olyan fon­tosak, mint a belpolitikaiak. Amerika ma kétségtelenül el akarja kerülni a háborút, ha csak életbevágó érdekei nem forognak koc­kán. Viszont érvényesíteni kívánja rokon- szenveit és ellenszenveit, különösen a finn—- orosz háború nyomán, mely erősen felkavar­ta az amerikai közvéleményt. Az elnökjelölt­nek tehát választási sikerei érdekében azt kell bebizonyitania, hogy ezeknek a vellei- tásoknak az embere, hogy nem a háború ki- terjesztését keresi, hanem azt a békét, me­lyet az amerikai közvélemény is igazságos- { nak érez. Sumner Welles küldetése aligha­nem ennek a szükségletnek megnyilvánitása amellett, hogy az Egyesült-Államoknak való­),;in iidcl I* a legalapo-idill értridillgég arról :i háborúról, mely végeredményben olyan gazdasági és ■szociális változásokat hozhat, amelyek Amerikát sem fogják érintetlenül liugvni. A FINN ELLENÁLLÁS A tavuszru várt háborús események még mindig késnek, de a finn—orosz háború pél­dátlan hevességgel folyik tovább. A finnek hősies küzdelme, mely ma már szimbólum jelentőségei nyert minden jóérzést! ember számára, harmadik hónapja tart. Ez a kis nép olyan elszántsággal é kitartással védi ■szabadságát, hogy a világ csodálatát vívta hi. De mindeddig csak egyedül küzdött. A segítség most kezd valamivel komolyabb arányokban kibontakozni. Kérdés azonban, hogy nem igen későn. Oroszország kifogyha­tatlan embertÖmegeivel és ü> háború óta va­lószínűleg kiegészített nagy katonai felsze­relésével szemben a legfenuehh négyszázezer főnyi finn hadsereg nem tud a végletekig kitartani. A támadás főcélját képező Man- nerheini-voual, az oroszok százezres cinher- áldozatai ellenére is, rendületlenül tartotta magát két és fél hónapig. Ez az eredmény is csodálatos é- nem remélt dolog. Az erődíté­sek fokozódó bevétele azonban csak akkor jelent tényleges eredményt, ha rohamosan történik, még mielőtt a védőnek módjában állana hátrább eső állásokban jól elrendez- kedni. A Manncrbeim-vonal hároinhóuapos ostroma alatt a finnek bizonyára jól kihasz­nálták az ebből a szempontból rendelkezé­sükre álló időt. Erre mutat különben az uj állások elfoglalásának példátlan rendezettsé­ge, a folyton erősödő orosz nyomás ellenére is. Most minden attól függ, hogy hadianyag­ban és emberekben érkezik-e elég segitség az uj állásokba elhelyezkedett finnek részé­re és hogy az időjárás elősegiti-e, vagy hát­ráltatja az uj állásoknak i* kedvező védelmét. i A külpolitikái események mindenesetre nőm alakulnak kedvezően a finnek számára. A skandináv államok kopenhúgai értekezlete után sem Svédország és Norvégia közvetlen segítségére, sem arra nem számíthatnak, hogy ezen a területen szabad átvonulást nyerhetnek a nyugati hatalmak. Finnország segítségére küldött hadseregei. Svédország. Norvégia és Dánia., melyek a Stockholmban tartott októberi értekezleten még a Finnor­szággal való szoros cgyüvétartozásiikat hang­súlyozták, most visszariadtak a szolidaritás hangsúlyozásától is és megelégedtek azzal a kívánsággal, hogy mielőbb megegyezés jöjjön létre az oroszok és finnek között. Ezt a ha­tározatot tragikus voltában még aláhúzza Gusztáv svéd királynak a tanácskozást meg­előző kijelentése, mely szerint ha Svédorizég katonailag segítené a finneket, nemcsak azt kockáztatná, hogy Oroszországgal kerül há­borúba, hanem azt is, hogy belesodródik a nagyhatalmak háborújába. A skandináv fő­városoknak tehát, mikor ebben a kérdésben határozatot hoztak, nemcsak Moszkvára, ha­nem Berlinre is kellett gondolniok. Mind­amellett az események gyorsan változhatnak s az az elszigeteltség, melyet a kopenhágai értekezlet határozata jelent a finnek számára, nem tekinthető feltétlenül véglegesnek. A skandináv kérdés, különösen a svéd és nor­vég vasterületek kérdése Finnországtól füg­getlenül is fel van vetve s a finn hadsereg további ellenállása rövid időn belül a hábo- rns helyzet teljesen uj konstellációjába kapcsolódhatik bele. Mindez attól függ, hogy a tavasz milyen háborús eseményeket fog hozni. Sumner Welles valószínűleg erről is felvilágosításokat keres Európában, Roose­velt elnök számára. —s. Őfelsége építőmunká emlékezik meg nagy elismeréssel a francia sajtó az aj alkotmány második évfordulója alkalmából PARIS, március 2. (Rador.) Francia lapok különös fi-« gyeimet szentelnek az utóbbi napok­ban Romániának és teljes megértéssel és rokonszenvvel ismertetik az orszá­gos helyzetet. Az összes francia lapok megemlékeztek az uj román alkotmány második évfordulójáról és az alkot mányt igen meleg szavakkal méltat­ták. A „Petit Párisién“ többek között a következőket írja: „Románia most ünnepelte uj alkotmányának kétéves évfordulóját. Az 1938 február havában kihirdetett alkotmány valóságos kirá-< lyj forradalom eredménye volt, Őfelsé­ge II. Károly király trónTalépése óta döntőbírói szerepet vállalt a különböző politikai pártok között, mig két évvel előbb Őfelsége elliatárortia, hogy a nép a NL'F uj szervezete utján még köz vetlenebbii! vegyen részt a koziigyek intézésében. A NUF keretében a poli­tikusok és — ezt hangsúlyozni kell — az összes kisebbségek képviselői is he­lyet foglalnak. Az újjászületés és meg­erősödés ezen munkája folytán Roma nia legyőzheti a nemzetközi válságot. Az így elért nemzeti egység az uj al­kotmány második évfordulóján külö­nösen megnyilvánult.“ i Az „Excelsior" c következőket Ürjat „Az őfelsége 11. Károly király által a román népnek adott uj alkotmány foly­tán sikerült a veszedelmes pártharco* kát megszüntetni és az összes nemzeti erőket egybefogni, egymillió embert ikoncentrálni, felfegyverezni és felsze­relni és a védelem erejét Őfelsége 11. Károly király védővonalával megket- tözni. Ez a vonal az összes román ha=* tárokat védi.“ Az „Intransigeant“ emlékeztet arra, hogy őfelsége II. Károly király, döntő­bírói szerepe folytán, visszaállította fo Kozatosan a román nagyvajdák régi hagyományát és a békés forradalom felé terelte az országot. Ez a két év előtt kihirdetett uj román alkotmány jelentősége. Részegségért ötnapi fogságra és 200 lej pénzbüntetésre Ítéltek egy varieté-táncosnői Bukarestben. A fővárosban rendőrbiróság mű­ködik, amely az utcai botrányok, közlekedé­si kihágások és hasonló ügyekben Ítélkezik. Ez a bíróság éjszaka is működik. Tegnap C. Maria varieté-táncosnőt, aki az egyik ven­déglőből zárórakor részegen jött ki, az ut­cán énekelni kezdett, előállították a rendőr- bíróságon. A táncosnőt az uj büníetőtör- vénykönyv rendelkezései alapján részegség­ért Ötnapi elzárásra és 200 lej pénzbüntetés- »•e ítélték. A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sok pénzre van szákségs. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek B kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 szá talékkaj kamatoznak. Jegyezhető bárom, vagy ötéves lejáratú bon, ahogyan « jegyzőfél akarja. Hat hónap múlva az illám a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, ötig a bárom, vagy ötéves batáridő lejárta után sz egész összeget. k Hat hónap múlva as estéiké* 20 tizalékos részlettel és a szelvény, ösz~ szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név- értek 76 százalékának megfelelő lombardkölcsöet kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden romén állampolgár, aki az ország érdelét szivén viseli, köteles pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Kolozsmegye prefektusai M ANOLB BNESCU ezredes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom